Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-05 / 103. szám

•HAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NPH üjsäii AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XXXI. évfolyam, 103. szám ÁRAt 1,20 FORINT 1980. május 5„ hctfö | Sajátosságok É rdekes rádióriport “ hangzott el a közel­ii múltban az oktatása re- j formról, a pedagógusi hi- : vatásról, a nevelői munka ■ nehézségeiről, gondjairól. A • riporter az Oktatásügyi Mi- íj nisztérium egyik vezetőjé­■ vei beszélgetve, a követ­■ kezőképpen fogalmazott: a : pedagógusok annyira túl : vannak terhelve, hogy az ■ már a tűréshatár közelé- I ben van. Ezzel akarta • a : szakma nehézségeit ecse­• telni, s a hallgatókkal meg­■ értetni, hogy ném minden- j napi gondokról van szó. A : minisztérium illetékese is ; elismerte a pedagógusok ■ túlterheltségét, azonban : korántsem fogalmazott ■ annyira élesen, mint a ri­■ porter. S bizonyára igaza | is volt. Hiszen „felgyorsult : világunkban” a túlterhelt­• ség általánosnak mondha- : tó, akármelyik szakmát te- : kintve is, és a gondok meg­■ oldását bizonyára nem a j sarkított vélemények, há- : nem a kellő intézkedések : segítik. ■ Tévedés ne . essék, senki ; sem akarja a pedagógusi ■ munkát, az azzal járó fel- ! adatokat kisebbíteni. Min- | den kj tisztában van azzal, ; hogy a bölcsödétől kezdve ■ az egyetemekig bezárólag ■ a pedagógusok nevelik a : jövő generációját, s mun­• kájuk nem csupán a jelen- : nek, hanem a jövőnek is ; szól. S azt is mindenki • tudja, hogy emberrel, em- j berekkel foglalkoznak. De ; az emberrel való foglalko­• zás nem csupán e pálya ■ jellemzője. Emberrel fog- : lalkozik az orvos is, a köz­li igazgatási hivatalnok is, ■ csak amíg a tanár eseté- : ben az ember tanítvány- ; ként, addig az orvos ese­• tében betegként, a hiva- j talban pedig ügyfélként je- : lenik meg. j De visszatérve a példá­• hoz, a riporter a nagyon ■ élesen sarkított vélemény- ! nyel tulajdonképpen azt ; akarta kifejezni, hogy a ; túlterheltség kovetkezté­• ben a pedagógusok ember- : feletti munkát végeznek, ■ amit szinte már alig le- í hét elviselni. S ezzel ezt a : hivatást kiemelte a többi ; közül. Ami aztán a halJga­■ tóban ellenérzést keltett ! volna, ha a minisztériumi ; illetékes nem „tette volna ■ helyére a dolgot”. S jól ■ tette, hiszen társadalmunk- : ban — még egyszer elis­• merve a pedagógusi mun- j kát —- nincsenek és nem is : lehetnek olyan szakmák, 5 pályák, amelyek a többiek ■ rovására vannak kiemelve, j Közhelynek tűnhet a meg- ; állapítás, de napjainkban ■ ugyanúgy szükség van a ■ lakatosra, az eszlergályos- ; ra, mint a rend s zers z;erve­• zőre, vagy ugyanúgy el­■ képzelhetetlen az élet a ■ biológus, az uránbá- : nyász nélkül. A z természetesen más • " kérdés, hogy min- : den szakmának megvannak ; a sajátosságai, és az ebből • fakadó sajátos nehézségei. ; De a kohász munkája pél­• dául csupán fizikai érte­■ lemben nehezebb a jogá­■ szénái, s ezért nevetséges ; is lenne a szakmákat ilyen ■ szempontból összehasonlí­■ tani. A mérce egyébként is ■az: az adott 'területen, ki S hogyan végzi munkáját. Kaposi Levente Lázár György fogadta Berthold Beitzet Lázár György, a Minisztertanács elnöke vasárnap a Parla­mentben fogadta a Veress Péter külkereskedelmi miniszter meghívására Magyarországon tartózkodó Berlliold Beitzet, a Krupp Müvek felügyelő bizottságának elnökét. (MTI fotó, Tóth István felv. — Népújság telefotó — KS) „Nem szabad elfeledkeznünk. . Emlékezés a fasizmus A második világháború befejezése a hitleri Német­ország fölött aratott győze­lem közelgő 35.- évfordulója alkalmából a Magyar Parti­zán Szövetség Nácizmus Ül­dözöttéinek Bizottsága va­sárnap koszorúzási ünnepsé­get rendezett a rákoskereszt- túrd Közma utcai temető­ben .a Mártírok emlékművé­nél. Az egybegyűltek azokra emlékeztek, akik a náci kon­centrációs táborokban, a fa­sizmus véres gaztetteinek következtében életüket vesz­tették. Gáspár Gyula, a NÜB ve­zetőségi tagja beszédében egyebek közt hangsúlyozta: — Különös hálával és sze­retettel gondolunk a Szov­jetunióra, amelynek legna­gyobb része volt a győzelem kivívásában, s amely a fa­sizmus elleni harcban a legtöbb áldozatot hozta. Most, amikor megemléke­zünk a háború és a fasizmus áldozatairól, nem elég, ha csupán a múltra gondolunk. Egyidejűleg ismételten meg kell fogadnunk, hogy az új­fasizmus, a militarizmus minden megnyilvánulásával szemben a legélesebben, a leghatározottabban fellé­pünk. bárhol és bármilyen formában jelentkezzék is. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egykori hitle­mártírjaira listák és a neofasiszták a föld számos országában ak­tívan tevékenykednek. Ezért ■ ,napjainkban is éberségre. , harcos': antifasiszta magatar­tásra van szükség. A beszédet . követően el­sőként a NÜB nevében November László elnök, Szőnyi János titkár és Gás­pár Gyula koszorúzott. Ez­után a koncentrációs tábo­rok volt foglyainak képvise­lői helyezték el a Mártírok emlékművénél a, kegyelet vi­rágait. (MTI) Szovjet sajtó napja Május 5-én ünnepük a Szovjetunióban a sajtó nap­ját: 1912-ben ezen a napon jelent meg Pétervárott a Le­nin alapította Pravda első száma. Moszkvában 11 központi napilap jelenik meg, s külön központi lapot ad ki vala­mennyi szövetségi köztársa­ság. A szovjet hetilapok, fo­lyóiratok és egyéb időszakos kiadványok száma jelenleg 4838, éves példányszámuk pe­dig 3 milliárd 120 millió. Marjai József Moszkvába utazott Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese va­sárnap Moszkvába utazott, ahol a KGST Végrehajtó Bi­zottságának 95. ülésén vesz részt. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Pavlov, a Szovjet- únió budapesti nagykövete is. (MTI) Hazaérkezett a magyar szövetkezeti küldöttség Vasárnap hazaérkezett Montrealból az a szövetkeze­ti küldöttség, amely Szlame- niczky Istvánnakaz OSZT soros elnökének vezetésével a magyar szövetkezeti moz­galom képviseletében részt vett a Szövetkezetek Nem­zetközi Szövetsége Központi Bizottságának ülésén. A kb- ülésen megvitatták az elmúlt négy esztendő munkájának legfontosabb tapasztalatait, valamint az SZNSZ ez év októberében Moszkvában sorra kerülő XXVII. kong­resszusának előkészületeit. A magyar szövetkezeti delegá­ció tárgyalt a kanadai szö­vetkezeti mozgalom vezetői­vel a két ország szövetkezeti szerveinek gazdasági együtt­működéséről. Hősi napok emlékezete Az egykori harcosok, par­tizánok baráti találkozóival megkezdődtek a győzelem napjának ünnepségei a Szovjetunióban. A Honvédő Háború veteránjai egykori csaták színhelyén idézik fel a hősi napok emlékét: a ten­gerészek például Szevaszto- polban találkoztak, ahol a város védői annak idején hősies harcot vívtak a tá­madók ellen. A partizánta­lálkozó színhelye Brjanszk volt: a háború napjaiban ezen a környéken a partizá­nok ezrei tevékenykedtek. A moszkvai csata egykori részt­vevőit a szovjet főváros lát­ta vendégül, a hét végén pedig nagyszabású találkozó­ra gyűltek össze Volgográd- ban a sztálingrádi csata ma is élő résztvevői, velük együtt sok ezer fiatal, akik a győzelem napja tiszteletére rendeznek ifjúsági találkozót. Munkában a hóeltakarító gépek Májusi tél a Mátrában Fehérbe öltözött a M.átra május első vasárnapján-. Haj­nalban Kékestetőn megkez­dődött a havazás és délben már összefüggő hóréteg bo­rította az ,.ország tetejét’’. A hőmérséklet a déli órákban nulla fokig süllyedt. A he­gyek magasabb részeit Mát­raházától fölfelé mindenhol hótakaró borítja. A friss hó rátapadt a fák ágaira, a helybeli lakosság véleménye szerint ez a vasárnap inkább a decemberre, mint a má­jusra emlékeztetett. A látványosságot fokozta, de a lakosság számára az már nem jelentett örömet, hogy a Maira ezúttal fehér és zöld színű ruhát visel. Míg a magasabb hegyeket hótakaró borítja, a Mátra alacsonyabb részein már lombruhát öltöttek a fák,. ki- zöldült az aljnövényzet és sok színben nyílnak — most kissé fázósan meghúzódva — az erdei vadvirágok. A Mátra főútvonalait teg­nap a Heleintóí orateban vé­gigjárták a hoeftakarít© gépek, Mátraháza és Kékes- tető térségében sóval szór­ták le az utakat. A Mátra főútvonalai mindenhol járha­tók, de a magasabb hegye­ken a jeges, latyakos, csú­szós útfelület nehezíti a köz­lekedést. A havas eső és a lehullott hó, mint arról a KPM Egri Közúti Igazgató­ságának illetékesei tájékoz­tatást adtak, nem okozott zavart a megye többi útjain sem, bár a csúszós útfelület miatt nem art-- -a... teteizott óvatosság. Elhunyt Joszif» Broz Tito A JKSZ Központi Bizottságának Elnöksége, va­lamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Államelnöksége vasárnap este ( gyászfelhívásban tu­datta az ország munkásosztályával, a dolgozó néppel, az állampolgárokkal, a nemzetekkel és nemzetiségek­kel, hogy Tito elnök elhunyt. ★ Joszip Broz — aki később vette fel a Tito nevet — 1892. május 25-én született a horvátországi Kumrovec faluban, szegényparaszti családban. Elemi iskoláit szülő­helyén végezte. 1907-től 1910-ig Sisakon lakatosmester­séget tanult. 1910-ben a Horvátországi és Szlavóniai Szociáldemokrata Párt tagja lett. 1911-től három éven át' előbb Zágrábban, majd Csehország, Ausztria—Magyaror­szág és Németország'nagy gépgyáraiban dolgozott, s ke­rült kapcsolatba a munkásság harcával. Az első világhá­ború kitörése után háborúellenes propaganda terjesztése miatt letartóztatták és bebörtönözték. Szabadulását köve­tően az orosz frontra került, ahol megsebesült és orosz fogságba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból és bekapcsolódott az 1917 júliusi pétervári munkásmegmoz­dulásokba. Később az omszki internacionalisták soraiban fegyverrel harcolt a Nagy Októberi Szpcíalista Forrada­lom győzelméért. 1920-ban hazatért és. Zágrábban belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba. 1927-től a fémmunkás szakszervezet zágrábi területi bizottságának titkáraként tevékenykedett. Forradalmi nézetei és tevékenysége miatt többször elbo­csátották, le is tartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. 1928-b,an kommunista propaganda vádjával ötévi szigo­rított börtönt szabtak ki rá. Kiszabadulása után fölvette a Tito nevet és illegalitásba vonult. A Jugoszláv Kom­munista Párt Horvátországi Területi Bizottságának tag­jaként részt vett a JKP Központi Bizottságának munká­jában; 1934-ben beválasztották a párt politikai bizottsá­gába. A jugoszláv küldöttség tagjaként 1935-ben Moszkvá­ban részt vett a Komintern VII. kongresszusán, s tagja lett a Komintern balkáni .titkárságának. Egy évvel ké­sőbb a JKP Központi Bizottsága szervező titkárává vá­lasztották, s pártja döntésére hazatért Moszkvából. 1937- bon megválasztották a Jugoszláv Kommunista, Párt fő­titkárává. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadta el a párt azt a határozatot, hogy a megszállók és a hazaáru­lók ellen fegyveres harcot kell kezdeni. A második világháború idején Tito a jugoszláv nép­felszabadító hadsereg és a partizánalakulatok főparancs­noka. Ebben a tisztségében elévülhetetlen érdemeket szer­zett Jugoszlávia népeinek a fasiszta megszállók ellen ví­vott 1 önfeláldozó harcában, az ország felszabadításában, majd később — a felszabadító harc eredményeire támasz­kodva — a soknemzetiségű szocialista állam megteremté­sében. Miként a fegyveres harcban, a háború utáni időszak szocialista építőmunkájában is kiemelkedő szelepet ját­szott. 1953-ig a kormány elnöke és honvédelmi minisz­ter, 1966-ig pedig a JKP, illetve a JKSZ Központi Bi­zottságának főtitkára. 1966-ban a KB elnökévé, az 1909. évi IX. kongresszuson pedig a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökévé választották meg. 1945-től betöl­tötte» a fegyveres erők főparancsnokának, 1953-tól pedig Jugoszlávia államelnökének (köztársasági elnökének) a tisztségét; utóbbi posztra öt alkalommal újraválasztották. 1974-ben Tito Jugoszlávia örökös elnöke lett. Joszip Broz Tito fáradhatatlan tevékenységét több magas kitüntetés is méltányolta: legutóbb 1977-ben nyolcvanötödik születésnapja alkalmából tüntették 1 ki hazájában a Nép Hőse Érdemrenddel. Ugyanebből az al­kalomból a Szovjetunió Legfelsőbb' Tanácsa az Októberi Forradalom Érdemrendet adományozta Tito elnöknek, a Szovjetunió nagy barátjának, a kimagasló internaciona­listának. Tito egész életét a munkásmozgalom, a proletárfor­radalom eszméinek szolgálata töltötte he. a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő egyénisé­geként írta he nevét korszakunk történetébe. Az. anti- imperialisla harc élvonalában küzdve, az el -nem kötele­zeti országok mozgalmának egyik megalapítójaként és vezéregyéniségeként, óriási nemzetközi tekintélyét min­denkor a békés egymás mellett élés alapelveinek' érvénye­sítéséért vetette latba. Azt vallotta, hogy Jugoszláviának szocialista úton, soknemzetiségű egységes államként kell előrehaladnia, nemzetközileg az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmának tagjaként, s hogy fejlesztenie kell a párt- és államközi kapcsolatokat a szocialista országok­kal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom