Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-18 / 115. szám

Somogyi Győző rajza Krónika az 1830-as dunai árvízről A folyók áradása mindig nagy veszélyt ielenlett az emberek életében. A víz el­sodorta a házakat, elárasztot­ta a vetéseket, a dolgos élet eredményeit semmisítette meg. Különösen tragikus volt az áradás régen, amikor a folyókat még nem szabályoz­ták, és nem védték erős gá­tak a településeket. A Duna egyik nagy ára­dása 1830. tavaszán volt. Ezt az eseményt örökítették meg a l'olna megyei madocsaiak íalukönyvükben. szinte ri- portszerűen írva le a tragé­diát és előzményeit. 1829 novemberében elkezdett ha­vazni. és majdnem minden­nap esett: „A gyakorta való havazás által annyira meg­szaporodott a hó mindenfelé, hogy három lábnyomnyi, vagy fél öln.yi magasságú hónál nagyobb volt. mind hegven. völgyön egyaránt. A Duna vizét is az ekkori tél oly erősen lezárta, hogy a jég vastagsága az egy öl mér­téket tökéletesen megütötte: mindezek bámulással szem­léltettek. Könnyen lehetett hát előre elgondolni, hogy a nagy hóból az olvadás által nagy víz lészen: és a szörnyű vastagságú jég a víz folya- matjának nagy akadályt okozván, még a lakóházakra is a v(z veszedelmet fog hoz­ni ” Ezért az elöljáróság 1820 márciusában kirendelte a la­kosokat a szomszédos Bölcske töltésének erősítésére. Hiába volt azonban az erőfeszítés, mert az ár március 21-én be­rontott’ Bölcskére. innen pe­dig a madocsai szántóföldek­re. ..Már ezt látván a mado­csai lakosok, hogy bizonyos az veszedelem, mert a víz a helységnek napnyugati részé­re siet, a munkát elhagyta, es a veszedelemben forgó helységének, házának, vagyo­nárnak oltalmára sebes fu­tassa! sietett.” Megpróbálták újabb töltések emelésével a Ó. EZEK AZ ASSZONYOK! A válások számát tekintve bizonyosan a szingapúri Al­mán Bul Adzsi tartja a vi­lágrekordot. Hetvennyolc­szor nősült és vált el. Het­venhét ízben ő adott okot a válásra, de utolsó alkalom­mal őt csalták meg. KÍGYÓK A RABLÓK ELLEN Egy kígyó akadályozta meg a közép-indiai Sálon település templomának ki. fosztását. A rablók az éj leple alatt érkeztek a temp­lomhoz. megkötözték az őrt és á lelkészt, majd behatol­tak a templomba. De alig kezdték el zsákjukba rá­ütni az értékes kultikus tárgyakat, egy kígyó kú­szott a főkolompos felé, és a bokája köré tekeredett. A rendőröknek már nem volt más dolguk, minthogy le­tartóztassák az ily módon megzavart betörőt. MŰKINCSEK ELKOBZÁSA Az ókori egyiptomi művé­szet valóságos kincsesházát fedezte fel az egyiptomi rendőrség Béni Szuef kor­mányzóságban egy bűnöző banda letartóztatásánál. Több mint 100. fáraók ko­rabeli aranypénzt, 17 Tu­tenkhamon szobrocskát, ke­rámiaedényeket, sőt egy szarkofágot koboztak el tő­lük. Ezt az egyedülálló gyűjteményt a banda kül­földön kívánta értékesíteni.­Vidám történetek EZERMESTER Egy bizonyos Lógósov ki­számította. hogy ha az egy évben kapott 13 fizetés és 6 havi prémium összegét el­osztja a munkaidőben meg­fejtett keresztrejtvények számával, akkor mindegyik keresztrejtvény az államnak öt rubeljébe és 83 kopekjá­ba kerül. Lógósov elszégyeil- te . magát e tetemes ‘ ösz- szeg miatt, és megfogadta, hogy a jövő évben legalább 10 százalékos önköltségcsök­kentést ér el. AZ ÁLLATOK VILÁGÁBÓL Bugrisov egészségügyi technikus csodálatos papa­gájt nevelt fel. A kis madár szótárában ilyen mondatok vannak: „Jó reggelt!”, „Hogy érzi magát, milyen hangulatban van?”. „Köszö­nöm, kérem szépen a leg­jobbakat kívánom!” „Ugyan kitől szedte fel mindezt ez a madár?” — csodálkozik mindannyiszor a jó önkritikái érzésű egész­ségügyi technikus. VADÉ ÉN A JÓZSEF: A virágzás határán ELFOGYNAK ÚTJAIM. Külön-külön a lombok. Az ágak letört Istenkezek. Ismeretlen műtőasztalon fekszem évszakonként átültetett szívvel. Begyakorlott műtét, varratokkal összetartott táj, gyulladásos hasi tájék a horizont. Atsugárzik fájása a másik oldalra is. Itt még rügypattanás díszsortüze, ott már tarkónlövés. Mi ellen álmodom, mi ellen kelek fel? Egyensúlyát keresi a mező tenyeremen. Ujjam fölriad: leváltja az elévült lepkéket, varjakat, madánjesztöket. Valaki mégis labirintust lélegez, beszövi ég és föld között a teret. Hangom fényből rakott derengő fészek a fán. Csávázó madár, nyelvem ariadné-fonalán visszakísérlek emberségembe, hazámba. Újrakezdem a hajnalt: esővel, szomorú széllel, dallal, felborzolt toliakkal felhangolom a világosság madártestet. IVAN CANEV*: Ház Latom. lelegzel — füstöt ont a kemény. Megáitok itt, fáradt illámnak végén, s szólítalak: „Piros tüzecske, zúgj, amíg szemem ki nem hamvad, te égj, égj!" — Szervusz, meleg otthonom, szervusz. — Szervusz, szervusz, cn fényes otthonom. Látom, ragyogsz — a gyermekkori napnak sugaraitól tündököl az ablak. Közeledem hozzád hallgatagon, ahogy a könnycsepp árkain az arcnak. — Szervusz, szervusz, cn fényes otthonom. — Szervusz, csöpp házikó, szülőhelyem. Látom, te sírsz — küszöbön all mamacska, és nyújtja reszkető kezét a drága. Istenhozott vagyok itt szüntelen, még akkor is, ha koldusbotra szánva jövök hozzád, otthon, szülőhelyem. (Fordította: Utassy József) * Május 24-én emlékeznek meg C»- rillről és Metódról, a szláv írásbeli­ség megalapítóiról. Ez a nap Bulgá­riában a kultúra, a művelődés cs a sajtó ünnepe. vizet megállítani, de nem lehetett, mert március 21-én délután négy órakor betört a községbe is. ..Ekkor már nem lehetett másról gondoskodni, mint a vagyonok bátorságos helyre leendő takarításáról.” Este hét óráig tudták a házakból menteni a holmijukat, de így is ..nem kevés aprólék vagyo­nokat kéntelenítettek a víz­nek hagyni, amellett is. hogy egymásnak szorgalmatosán segítettek, mivel azokat vagy a víz elvitte, vagy a ház, le­omlása eltemette”. Hatalmas pusztításokat okozott az ára­dás. „Ekkor az árvíz 220 há­zakba ment bé, és csak 105 házak maradtak szárazon.” A lakosok ide menekültek a veszedelem elől. „Irtóztató volt látni, hogy azon kis szá­raz hely milyen rakva volt emberekkel és barmokkal, mégpedig elveszett vagyon- jaikért kesergő férfiakkal, és fejekre kapcsolt kezeik alatt jaieató asszonyokkal, a vesze­delemtől megrémült siránko­zó gyermekekkel. várván mindnyájan a végső vesze­delmet.” így telt el az éjszaka, „mígnem az óhajtott nap meghozá a világosságot, és az álomtalan nép kívánván elmaradott vagyonainak ösz- sze szedésére sietni, szorgal- matosságát megújította”. Mi­kor a lakosság meglátta „ösz- szeomlott házának falai fe­lett a házának fedelét a víz színén lengeni, megújult a jaj mindenfelől, a siralom könnyekbe áztatta a szeme­ket”. 99 ház dőlt össze, több megrepedt, megsérült. Még a községháza is összedőlt. A víz, bár másnap már apadni kezdett, egészen ápri­lis 24-ig bent volt a faluban. Csak ezután lehetett a romo­kat eltakarítani és újjáépí­teni a községet. Kisasszondy Éva Poszter KI A SZAMÁR? (Fotó: Zeit im Bild) Nem röstellem be­vallani, a minap kis­sé meg voltam szo­rulva anyagilag. Is­merik minden bi­zonnyal azt a hely­zetet, amikor nem betevő falatra, vagy japán körútra nincs éppen pénze az em­bernek, hanem úgy a kettő közöttire nincs. S ez a legkí­nosabb, mert ilyen helyzetben nem tud az emberfia megfele­lően viselkedni. Az ugyanis nyilvánvaló, ha kenyérre kell, akkor viselkedni sem kell, hiszen rá van írva a kölcsönkérő arcára a végső két­ségbeesés, az éhség sóvársága a jóllakott­ság után, némi alá­zat is, keveredve az elszánt, gyilkolni is kész dühvei: — Egy százast! — Meddig? — Holnapig... — mondja a kenyérnek- valóra kölcsönkérő, mert csak egy nap a világ. S különben is, ha jóllakott az em­ber, könnyebben tud újabb és na­gyobb kölcsönt fel­hajtani. amiből gye­rekjáték azt a vacak százast visszafizet­ni, ha ideadja már végre ez az átkozott. Nem nagy dolog kölcsönkérni egy ja­pán kőrúthoz. Sőt abban ráadásul van A kölcsön kell öre­valami nagyvonalú­ság, valami irigylés­re méltó is, hogy egy ilyen költséges úthoz mindössze néhány vacak ezer forint hi. ányzik csak. amit... — ... és be kellett fizetnem a kocsi­ra... Ügy, hogy át­menetileg kifutott... Erre jön a papír, hogy azonnal a nyolcvanezret... Es nincs már nálam csak hatvanöt. Nem tudnál véletlenül kisegíteni tizenöttel? — Meddig? — Hát, gondolom, egy hónapon belül befut a pénzein, s akkor kamatostól... mi az, hogy kamat? Szívesen segítek a barátaimon ... Visz- szaadsz tizenhétez­ret, és kvittek va­gyunk ... Igen, de hogyan viselkedjen az, aki­nek valóban csak néhány forintra van szüksége. Többre, mint százra, de ösz- szehasonlithatatlanul kevesebbre, mint ti­zenötezer: könyör­gő arccal, vagy nyegle fölényesség­gel, a magabiztosság biztonságával kér­jen.e? — Nem tudnál néhány napra ötszáz forinttal kisegíteni? — Mire kell? — Hogyhogy mire kell? Kell. És miért kell azt neked tudod, hogy mire kell ne­kem az az ötszáz forint. Van, vagy nincs? — Vonni van, öregem, de te is be­láthatod, hogy öt­száz forint az már pénz. Azt tudom, hogy kinek adom kölcsön, de ennyiért jogom van tudni azt is, hogy mire ... Italra nem adok. Nőre sem. Kenyérre kell? Azt nem hi­szem. Turistaútra kell? Arra meg ke­vés ennyi pénz. így e két igazán indokolt eset kiesik. Hát ezért kérdem, hogy mire neked a hónap elején ötszáz forint? Mert tételezzük fel, hogy adok s akkor már nem is kell fel­tételezni, hogy eset­leg éppen ezzel se­gítelek hozzá. hogy még felelőtlenebbül bánj majd a pén­zeddel..Meg kell ezt gondolnom, öre­gem ... Leköpjem, vagy megöljem? — Nézd, most már bevallom, Japánba akarok utazni, s a nyolcvanezerből hi­ányzik tízezer ... Így akarom ötszázason, ként összeszedni, hogy ne terheljem a barátaimat... Ez az igazság ... — Hát akkor meg miért nem beszélsz értelmesen? Japán! Irigyellek, komám. Odaadom a tízezret, persze, hogy oda­adom. Aki Japánba utazik, azon kell és illik segíteni. Annak van hozzá pénze, ha átmenetileg nincs is ... Majd megadod, ha hazajöttél... Es most van tíz­ezer forintom. Itt fekszik előttem az asztalon. De nem merek hozeényülni. Megörülök. Azt ál­modtam az éjjel is. hogy elköltöttem az utolsó ötszázasig.! Reggel verítékbe fű-, rödve ébredtem. ... * ... pedig, de kelte­ne elsejéig ötszáz fo­rint kölcsön. Gynrkó Gésa A címbeli angol eredetű szó éppen napjainkban vá­lik egyre szélesebb körben ismertté. Hogy milyen je­lentésben és használati ér­tékben, arról ez a szöveg- részlet •tanúskodik: „Száz műalkotás poszteren, mint­egy harminc festmény rep­rodukciójával bővíti a lakás­díszként egyre közkedveltebb művészi poszterek választé­kát a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata” (Népújság, 1980. ápr. 1.). • Az sem véletlen, hogy ezekben a hirdetésekben fel­tűnt a művészi fotótapéta nyelvi forma is. Nem bizo­nyos, hogy a poszter magyar megfelelőjének szánták. Kü­lönben is a falragasz, képes falragasz, plakát jelentéstar­talmakat megnevező angol poster (poszter) írásképében és kiejtésében ma már nem hat idegenszerűnek, s jól il­leszkedik '.bele ebbe a hang­zássorba: veder, cseber, em­ber, tenger, kender... posz­ter. Éppen rövidsége és a ma­gyar fülnek is kellemes hangzása miatt ma már'-ers- beli szerepet is kezd vállal­ni: „Amikor a poster ázik,/ megkérdezem Eszterháyt, / írja-e nevét két ccsével, / együtt ízzik-e öccsével” (Ve­ress Miklós: Törmelékek 8.). — „A régi szobák kjeseréjt tapétái, s a poszterek / ide­gen izzásokat zárnak körül” (Sárándi József: Idegenség). Persze, nem örülünk an­nak, hogy újabban sok olyat) angol szó és szókapcsolat is kerül nyelvhasználatunkba, amelyeknek írásképe és ki­ejtése teljesen idegenszerű­nek hat. A sok közül most csak kettőt idézünk: happe­ning és hot dog. A hippiknek feltőnőeködő, közbotrányt okozó összejőve- * telét megnevező happening (hepening) angol megnevezés elsősorban használati értéke miatt tölt be sajátos versbe­li szerepet ebben a versrész­letben: ..Régi jampi hurutos hortyogása /. szólott a hap- pening-szagú éjszakában” (Kemnei István: Régi jam­pi kra emlékezem). A valóban nemcsak nMghokkentő. ha­nemízléstelen hot dog jelzős snmtéKaet pedig ebben az idé­zetben a gunvoroskodó szán- idfEncj kifejező eszközévé vá- Korszerű leszel te bol- ; diig. ‘amint a szádban a hot ctog” (Veress Miklós: Hars poétika). Dr. Bakos József #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom