Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-16 / 113. szám

Döntés után GERARD OSK Az Átlaghallgató saját otthonában és saját közön­ségének — ez egy személy­ből. a feleségéből állt — ki­hirdette a tévé III. karmes­terversenyének a végén a döntést: Oskamp nyerte ezt a versenyt és Kozsuharov vesztette el. És miyel a má­sodik helyezettről így nyilat, koztam, a döntést indokol­nom is kellett. A közönsé­gemnek Richter volt az iga­zi. Kozsuharov a döntőig egy­értelműen az élen állt. Nem­csak a hivatalos zsűrinél, nálam is. Bár nekem ma is ügy tűnik, hogy ez a fiatal­ember az egész mezőny leg­nagyobb egyénisége és ha valakiben átütőerő, elgondo­lás. a zene értése és szeie- tete létezik, akkor benne van. Több mint Oskampban vagy Richterben, .ebben a bájos és igazán rokonszen­ves fiatalemberben. No, de Kozsuharovról len­ne szó! Ez a kai-mester érezte a nagy felelősséget és tudta, hogy a trófea, a nagy lehetőség közelébe jutott. Tudták ezt azok is — a kö­zönség. a tévések es min­denki, akinek az ügyben tenni- és nyüzsögnivalója volt —, hogy ez az ideges, kissé hűvös, céltudatos egyé­niség mekkora erőt képvisel, mennyire a jövő embere. Nyüzsögtek is körülötte, zaj- és fényzörejek vették el az idejét és koptatták ener­giáját, önfegyelmét. Elkép­zelem, amint a reggeli fel­tálalásánál a pincér autó­grammot kért tőle, amikor ő mér régen zenében gondol­kodott és azt sem tudta, hogy a reggeli árát levában vagy forintban kell-e kifi­zetnie. Ki kell-e egyáltalán fizetnie? És Kozsuharov egyre ide­gesebb. haragosabb és hara- pósabb tónusban jelentkezett a világ előtt. Már ahol őt ezekben a napokban látták. HANS RICHTER Bár csökkent, mégis. ; Kétszeres túljelenlkezés az egyetemekre Az idén a felvehetők két­szerese — harmincháromezer fiatal — jelentkezett az egye­temek és főiskolák nappali tagozatára, kétezerrel keve­sebb, mint tavaly. A csökke­nés összefüggésben van az­zal, hogy az idén kevesebben érettségiznek a középiskolák­ban. A kétszeres jelentkezési arány a legjobbak számára reális felvételi esélyt, a felső- oktatási intézmények számá- ra pedig kedvező lehetőséget biztosítanak a legalkalma­sabbak kiválasztására, de a különböző intézmények és szakok között rendkívül nagy a szóródás. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem bölcsészettudo­mányi karára például a ta­valyi ötszörössel szemben az idén a felvehetők 4,5-szerese jelentkezett, de még ez is túl sok. A bölcsészkarok kö­zül Debrecenbe a jelentke­zők száma a felvehetők há­romszorosa. Reálisabbak az esélyei azoknak, akik a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem bölcsészkarára nyújtották be kérelmüket, itt valamivel több mint kétsze­res a túljelentkezés. Rendkívül nagy a vonzó­erejük az állam- és jogtudo­mányi karoknak is, három­három és félszer többen pá­lyáznak, mint ahány fiatalt fel lehet venni. A korábbi évekhez hasonlóan, mérsékel­tebb viszont az érdeklődés a természettudományi karok iránt. Bár a fővárosnak nagy vonzereje van, ám a buda­pesti TTK-re még így is csu­pán kétszeres a túljelentke­zés. Szegedre és Debrecenbe másfélszeres. Az előző évhez képest né­mileg csökkent a tanárképző főiskolák iránti érdeklődés, a tavalyi két és félszeres túl­jelentkezéssel szemben ez év­198(1. május 16., péntek ben minden helyre átlagban ketten nyújtották be pályá­zatukat. Jelentős eltérések vannak az intézmények kö­zött; az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola buda­pesti kihelyezett tagozatára például a felyehetőknek csaknem a háromszorosa pá­lyázott, s magas a túljelent­kezés — két és félszeres — Pécsett is. A kiválasztás szempontjá­ból továbbra is gondot je­lent, hogy a tanítóképző fő- iskolákra pályázók száma csupán a fel vehetőknek alig több mint másfélszerese. Ki-, vétel a jó hírű szombathelyi tanárképző főiskola tanító­képző tagozata, ahol különö­sen sokan szeretnének to­vább ’.anulni. Az előző évek­hez hasonlóan alakult az óvónőképző intézetekbe je­lentkezők aránya: 625 helyre 1047 fiatal pályázott. Az utolsó három óv orvos- egyetemi jelentkez oi statisz­tikája arról tanúskodik, hogy a fiatalok reálisabban ítélik meg esélyeiket. Az általános - orvoskarok közül az idén is a budapesti a legostromlot- tabb, itt a túljelentkezés „csak” mintegy háromszoros, már második éve tapasztal­ható, hogy mind többen kí­vánnak továbbtanulni a fog­orvostudományi karokon. A Debreceni Orvostudományi Egyetem fogorvostudományi kara felvételi vizsgáin pél­dául a felvehetők négy és félszerese jelenik majd meg, igaz, a felvételi keretszám viszonylag alacsony. A kívánatosnál mérsékel­tebb az érdeklődés a műszaki pályák iránt. Még a legis­mertebb intézménybe, a Bu­dapesti Műszaki Egyetemre is a felvehetőknek csak alig több mint másfélszerese je­lentkezett. Őrzi viszont nép­szerűségét az építészmérnöki kar, a száz új elsőévest 245 pályázó közül választhatják ki. Változatlanul sokan sze­retnének bekerülni a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karára. (MTI) Feltűnt ez természetesen a tévés stábnak is, hiszen a kamera emberei akkor is ott vannak mindenütt, ami­kor felvevőgép éppen nyu­galmi helyzetben várja az értékes pillanatokat, fegyel­mezett, csaknem személyte­len jelenlétükkel mindent teljesítettek, amit a kar­mesterek tőlük kértek. Ko­zsuharov is kért, kapott is mindent a zenészektől. A döntőben aztán nyilvánvaló­vá vált, hogy ez a fiatal­ember nemcsak a zenére, hanem önmagára összponto­sított és ott is úgy és azzal, hogy a benne munkáló el­képzeléseket türelmetlenül, feszes sürgetésekkel, az ar­con kifeslő enyhe haraggal számon kérte, méltatlankod­va azon, hogy a tört né­metséggel előadott, sokszor a szakmabelinek is nehezen megfogható utasítást nem azonnal és nem abban a kifinomított formában hoz­ták neki ahogyan ő, a kar­mester- azt ei képzel te. Az opera színpadán is ke- délytelenül fogadta azt, amit neki adtak. Liszt Les prelu- des-jét is zaklatottan kezdte vezényelni, csak akkor mu­tatta meg igazán képessé­geit. amikor a mű himfikus fináléjában azt az erőt kel­lett kihoznia a zenekarból, amely az ő világa. Nehezen viselte el a vesztést. Há­nyán örültek volna — az ő helyén?! Nem irigyeltem a tévés riporter Szegvári Katit, amikor neki kellett érdek­lődnie Kozsuharovnál a ve­zénylés utáni hangulatáról. Kozsuharov nem tagadta meg magát, de azt sem mondta ki igazán, amit ér­zett: Mann kann besser sein ... Az ember tud jobb is lenni. Az általános alany azonban csak tompította azt a véleményét, annak élét, hogy nem Oskamp • nyerte meg ezt a versenyt, hanem ő vesztette ed. JVAM KOZSUHAROV (Rajzok: Dr. Szemes Varga Béla) Az Átlaghallgató még azt is hozzáteszi ehhez a dön­tési indokláshoz: a tudáson az észen és a zenén túl van a szív is. És az élethez, így a művészethez is sok tü. lelem és nagy humorérzék is szükséges. Kell nevetni! Farkas András Tv-iilmfesztivál kezdődött Csütörtökön Miskolcon megnyílt a huszadik tévé- film-fesztivál. Az üdvözlő beszédeket Balogh Mária, a fesztivál igazgatója és Ró­zsa Kálmán, a miskolci vá­rosi tanács elnöke mondta el. A fesztivál zsűrijének el­nöke Dobozy Imre, Kossuth- díjas író, a Magyar írószö­vetség elnöke. A május 21- ig tartó fesztiválnak a ver­seny filmek vetítésén kívül még 40 rendezvénye lesz Miskolcon és a megye mint­egy húsz más településén. A motoros sámli Szerkentyű, herkentyű, csodabogár! Még kitalálni sem í lehetett könnyű, hát még feltalálni ezt a masinát, amelynek egyetlen darabját Budapesten lehet látni, és amely ámulatr ba, sőt mi több, gondolkodóba ejti az embert. — Mi is ez tulajdonképpen? !v — Ez, kérem, egy gyomláló sámli. * Nézem az értelmező szótárt, keresem a szakirodalom­ban, sehol egy betű sincs a gyomláló sámliról. — Ezt, kérem, én találtam fel és azért hoztam ide a szerkesztőségbe, hogy saját szemükkel lássák, propagálják: Bámulgatjuk, nézegetjük, miközben magunkban mor­fondírozunk. — Sámlinak sámli, motornak motor, tehát mi tagadás, az elnevezés igaz. Ez, kérem, egy valódi motoros sámli! Az ülesik alatt az öklömnyi motor, a benzintánk, mi­egyebek, aprócska kerekek a sámli alatt, amelyek motor­meghajtásra gurulgatnak az ágyások barázdáiban. — Nos, mit szól hozzá? Húzogatom a nyakam, lesek hol erre, hol amarra, mint a vett malac — ahogyan mondani szokás. — Mások is bá­mulják, de első pillantásra még nem nyilvánítanak véle­ményt. — Ügy kérem! Hallgat mindenki! Aztán jönnek a kifo­gások. Sajnos, ez a nagy feltalálások sorsa! Így volt ez az első telefonnál, az első vonatnál Angliában, amely mély fel­háborodást váltott ki a lakosság körében. — Nem kell! — Tüntettek a lakosok. Beszennyezi a le­vegőt. elüti a sínek mentén legelésző teheneinket és íme. kérem, hol tartunk ma? Szállítmányaink jelentős részét, leg­olcsóbban a vonat viszi. Persze önök sem fogják ma még fel a gyomláló sámli jelentőségét, látom az arcukon, hogy ké­telkednek, hallgatnak, csodálják, de szólni nem mernek. Bezzeg majd kétezerben — amikor én már nem leszek az élők sorában —, ünnepelni fogják a feltalálót... Valamit tényleg mégiscsak mondani illene, ezért el­hangzik az első kérdés: — Mit tud az a gyomláló sámli? Gyomlál? — Nem, kérem! A sámli nem gyomlál! A sámli motor­meghajtásra megy a barázdában, és ön gyomlál majd. önnön kezével éppen úgy, mint eddig, csak. .. — Csak? — JÉsak ülve gyomlál! .— Szóval, ülve? Akkor miért nem teszi meg egy rendes sámli? — Hangos kacaj, rejtett gúny az arcon. — Látja, uram! Ez az, amit ön még nem ért, hogy is mondjam, nem képes felfogni. A sámlit ugyanis már évez­redekkel ezelőtt feltalálták, de ez nem egy egyszerű, közön­séges sámli. Ez egy motoros sámli, szóval, hogy is mondjam, a technika világában egy nagyszerű felfedezés a hobbizó huszadik századbeli ember számára. — Igen, igen! Tehát ülök a sámlin, berántom magam alatt a motort és gyomlálok, miközben a sámli lassacskán tovább mo?og. .. — Bravó, uram! Így nagyszerű! Ön, látom, mégis meg­érti a kort. Az ember nem teszi-veszi a sámlit, hanem a sámlival együtt kerekeken gurul, miközben dolgozik, gyom­lál, vagy mondjuk sóskát, borsót szed... — Tehát teljes kényelem és van helyette benzinbűz, meg motorzúgás? Kacagás. — Mondja csak. kérem, bátran! Felkészültem -az ellen­vetésekre is. A sámli büdö6, zajos, drága az üzemanyag... — Magának van hétvégi kertecskéje? — Miért ne lenne? — Mozgás, hajlongás, erőkifejtés — mit szól ezekhez? — Semmit, kérem! Én nem szóltam, hanem csináltam egv motoros gyomláló sámlit, amelyet elterjesztek majd az , egész világon! — Én ebben nem vagyok biztos. De ha megígértem, meg is teszem. Ezennel bemutatom olvasóinknak a motoros sám­lit. .. Szalay István Szántó Péter: Ez csak egy rock’n’roll i. Külön bejáratú, szigorúan egyszemélyes hétvégemet el­cserélném bármi másra. Minden jobb, mint itt ül­nöm az ágy szélén, várva, hogy nekem ugrik a szom­bat-vasárnap. Ha nem len­nék a helyemben, bizisten nem cserélnék velem. Ülőik az ágyam szélén, és vakarom a talpam. Tulaj­donképp az egyetlen dolog, amit az emberekről bizto­san tudok, az, hogy változ­nak. így, talpvakarás köz­ben jutnak eszembe az ilyen nagy gondolataim. Né­ha kapcsolatosak a talpva­karással, néha meg még bölcsebbek. Például, hogy jobb szépnek lenni, mint okosnak. De azért okosnak sokkal jobb lenni, mint jó­nak: Csak legalább ne lenne szabad szombat a gimnázium­ban. A földszintről dögös zene szól, lebattyogok. Apa per­sze már megint nincs itthon, miért is lenne? A nagvszo- ba hatalmas tükre előtt a kishúgom áll, és önfeledten táncol. Rövid, fekete haja van és kék szeme. Tizenöt éves, pici. de formás, kipi­rulva bámulja önmaga tü­körképét. — Mi a reggeli? — kiá- kogom. Oda se neki. Emeltebb hangon közlöm, hogy enni szeretnék — Mi­nek? — néz v«a»za a válla fölött. — Már tegnap Is et­tél. Eliszkol a tükör elől, de azért halálos biztonsággal fenéken billentem. Erre ő hozzám vágja a díszpárnát. Megkezdjük a reggeli mu­tatványt: én kergetem, ő szalad és vihog, közben ilye­neket ordít: — Emberek, se­gítség. megjött a bátyám a sittről! A szomszédok — finom, elegáns emberek, mélyen felháborodva az időkön, s erkölcsökön — mindent hal­lanak, s alighanem ráncolják a szemöldjeiket. A húgom sarokba szorít, éis felszólít, hogy mindenfé­le" hülyének nevezzem ma­gam. Hirtelen elpirul, tu­dom, hogy valami disznósá- got akar kérdezni. — Csak nyugodtan! — biztatom. Kék szeme gyanúsan csil­log: — Hát te hülye vagy! Nem is akarok kérdezni. — Dehogynem! Mikor vö­rös vagy és bandzsítasz, mindig valami disznóság jut az eszedbe. Durcásan hátat fordít: — Csak azt akartam tudni... — Hogy?... Rám néz, mintha mérle­gelné, hány darab konyha­kés fér el bennem. — Mit hogy ? — Hát amit kérdeztél! — Mit kérdeztem? — Kérdeztél egyáltalán valamit? Kreiss Gábor | foto- grafikája Nevetünk, és újra bekap­csolja a lemezjátszót. — Egyébként Rolling Stones. Az a címe, hogy It’s only rock’n’roll. Ez csak egy rock’n’roll. — Nagyon klassz ez az akkordbontás — bólintok — H. Cisz. D. — H. Cisz. D. . . — néz Eszti bizonytalanul, aztán kirobban belőle a nevetés. — öregem, te olyan hülye vagy! És én még azt hittem, hagy ez csak egy rock’n’ roll, közben pedig H Cisz, D! Eltervezzük, hogy lecsót csinálunk ebédre, de rög­tön az elején ös>zeve.s/.Uink, mert szerintem szalonná­val kell csinálni. Mind a ketten jobban értünk hozzá, mint általában, az anyátlan kölykök. Szerintem kell szalonna, Eszti látszólag megnyugszik, aztán az első adandó, alkalommal rám ke­ni a paradicsompürét. Rántottét ebédelünk. Délután Bélával találko­zom. Mászunk, nézünk ma­gunk elé, néha észreveszünk valakit, .de inkább a csuda tudja, mit látunk. Ha szem­bejönne egy busz. és meg­emelné a kalapját, az ta­lán érdekes lenne. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom