Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-16 / 88. szám

Munkához látott az áj pártvezetőség Új feladatok, bevált munkamódszerek a VILATI-ná! Nem megszokott, de meg­lepetést sem okozott, hogy a VI LATI egri gyárában a pártvezetőség és mindkét alapszervezet új titkárt vá­lasztott. Nemcsak a titkárok újak, a tisztségviselőknek mintegy fele az idei válasz­tásokon kapott bizalmat. Ki, hogyan, milyen módszerek­kel akar dolgozni? Ezt, kér­deztük, erről beszélgettünk a gyárban. Kollektivitás — munkamegosztás Bajza József január vé­géig a 2-es alapszervezet tit­kára volt. A gyár 91 kom­munistája az idén a pártve­zetőség titkárául választotta. Nem függetlenített, gazdasá­gi beosztása: gyártástechno­lógus. Bajza József meggyőző­en beszélt arról, hogy az alapszervezeteknek mindig is fontos szerepük volt a párt életében, de még inkább így van ez a mostani viszonyok között, amikor a korábbinál nagyobb és összetettebb fel­adatokat kell megoldani. Ezt tartották szem előtt, amikor a cselekvési programot ké­szítették és gondosan meg­szervezik a megyei pártérte­kezlet és a XII. kongresszus határozatainak végrehajtását a maguk működési területén. Az alapszervezet munká­jának egyik legfőbb feltétele a kollektivitás és a jó mun­kamegosztás. A VILATI tisztségviselői megválasztá­suk után elhatározták, hogy a 'feladatokat a kollektív tes­tület közösen vitatja meg, közösen döntenek. A párt- munkában mindig szükség van a kollektív vezetésre és ugyanakkor a jól kialakított munkamegosztásra. Ugyanis a kollektív vezetés nem ho- mályosíthatja el a személyes felelősséget a határozatok végrehajtásáért. Minden tisztségviselő és minden párttag élet- és mozgalmi tapasztalatát, politikai és szakmai tudását hasznosíta­ni akarják a gyakorlati mun­ka során. Ennek megfelelően osztották ed a tisztségeket, a reszortokat. Lécz Sándorné régebben a Kossuth Könyvkiadó helyi megbízottja volt, részt vett a politikai oktatásban. A vá­lasztás óta a párt vezetőség propagandistája. Vass Péter, a 2-es alapszervezet terme­lési felelőse volt, most a pártvezetőségen belül ugyan­ezért felelős. Varga Csaba volt a pártvezetőség előző titkára. A választások után is a pártvezetőség tagja ma­radt. Vállalta, hogy tapasz­talatait szervező titkárként hasznosítja. Beszélgetés közben' lépett a helyiségbe Kovács Attila fejlesztő mérnök. Március 19-én választották a 2-es pártalapszervezet titkárává. Bajza Józseftől vette át a tisztséget, tehát a munka­megosztást, a felelősség konkrét meghatározását példázza a megoldás, hogy a pártvezetőség és az alap­szervezet titkári tisztségét különválasztották. Szélesítik a tömegkapcsolatot A tagság Korepta Györ­gyöt választotta az 1-es alapszervezet titkárává. Az előző pártvezetőségben tö­megszervezeti összekötő volt. Nemcsak alapszervezeti tit­kári tisztsége új, az anyag­gazdálkodási osztály vezeté­sével is csupán egy éve bíz­ták meg. Amikor megjegyez­tem, hogy mindhárom titkár fiatal, 30 év körüli, egymás­ra néztek és mosolyogva vá­laszolták, hogy a fiatalítás ebben a gyárban aligha vé­letlen, inkább tudatos törek­vés. De a többség bizonyára egyetért ezzel, mert a 921 dolgozó többsége fiatal. Azt is > tudják, hogy a bizalmat előlegbe kapták, azt jó mun­kával kell kiérdemelni. Személyes példamutatással Hogyan alakul, milyen lesz a pártvezet,ő.\eg és az alap­szervezetek kapcsolata , a párttagsággal és a gyári kol­lektívával? A tömegkapcso­lat elmélyítéséhez nem ele­gendő a szándék és a jóaka­rat, az Eddiginél is nagyobb szükség van arra, hogy az emberek és a termelés valós gondjaira ügyeljenek, a fel­adatokat és a helyi lehetősé­geket az alapszervezet és a pártvezetőség helyesen mér­legelje. Nem a gazdasági ve­zetés helyett, hanem a közös célért, velük együtt politikai eszközökkel akarnak dolgoz­ni. Névre szólóan, konkrétan és írásban határozzák meg, hogy kinek mi a pártmun­kája és azt évente legalább egyszer értékelik. Helyeselni lehet azt az elhatározást, hogy a párttisztséget önként vállalták és napi munkájuk mellett végzik. Azzal a meg­győződéssel láttak munká­hoz, hogy a gazdasági mun­kában és párthatározatok végrehajtásában rendkívül nagy jelentősége van a kom­munisták személyes példa- mutatásának. Ahol ennek szellemében dolgoznak, min­den bizonnyal eleget tesznek a választók bizalmának. Fazekas László II legfiatalabb elrsöSc Saska Imre határozott, mun ka szerető ember. A ta­vasz végén1 lesz 32 eszten­dős, fiatal kora ellenére ha­mar az élmezőnybe került. Alig több mint negyedéve elnöke a nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezetnek. Szinte beleszületett a szö­vetkezeti mozgalomba, hi­szen apja az ötvenes évek közepén Kunmadarason egyik alapítója volt az Üj Barázda Termelőszövetkezet, nek. Nem esett tehát távol tőle a mezőgazdaság, közvet­len közelről megismerte a gazdálkodás örömeit és gondjait. Mint karcagi gimnazista, mégis angol—orosz szakos tanárnak készült. Érettségi után azonban á mezőgazda­ság mellett döntött. Távol a családtól Keszthelyre, az agrártudományi egyetem­re került. Pezsgő szellemi életbe csöppent, amely hyo- mon kísérte az ott eltöltött öt esztendő alatt. — Ma is büszke vagyok, hogy Keszthelyen végeztem — mondja lelkesedve a fia­tal elnök. — A város múlt­ja, a hazai agrártörténetben elfoglalt helye tiszteletet éb­resztett bennem. Nem ke­vésbé pedig a tanárok, kö­zöttük Bélák Sándor, Láng Géza akadémikusok, akik ebben a szellemben tanítot- tottak és készítettek fel so­kunkat a szép, de sok koc­kázattal járó pályára. Ami­kor 1970-ben diplomát sze­reztem, gyakornokként haza­kerültem - Kunmadarasra. Szüleim nagyon megörültek érkezésemnek, én azonban rövid idő alatt rájöttem, hogy nem lehetek próféta saját falumban. Talán kicsit a sértődéi is vezetett, ami­kor a Magyar Mezőgazda­ságban megjelent hirdetés alapján 1971. október 1-én Nagyfügedre jöttem, és 23 éves fejjel üzemegység-vezető lettem. Teljesen új környe­zetbe kerültem, egy darabig csak figyeltem az embere­ket, hogyan dolgoznak és igyekeztem tapasztalato­kat szerezni. Láttam, hogy akadnak agrotechnikai hi­ányosságok, sőt hiányzott a korszerű növényvédelem és talajerő-gazdálkodás is. Nem beszélve a munkaszervezés­ről, amely sok kívánnivalót hagyott maga után. Ezért el­határoztam, hogy változta­tok a módszereken. Voltak, akik támogattak ebben, má­sok viszont többször is szó. vá tették, hogy mit akarok én, hiszen még túl fiatal va­gyok ehhez. Amikor kemé­nyebb munkára fogtam a traktorosokat, különösen sok bírálat ért. Én azonban álltam a sarat amit akar­tam azt vállaltam is! A munkatársak között az őszinte véleménynek nem is soká. kialakultak a védel­mezői és ahogy múlt az idő, úgy változtak az emberek. Hamar megtanultam, hogy a nagyfügediek igényesek a vezetőkkel szemben. Azokat, akik határozottak és követ­kezetesek a munkában, meg is védik, kiállnak mellettük. Naponta sokat magyaráz­tam, hogy a munkában nem lehet alkú, amit vala­ki végez, azért felelős is’ Az üzemegység-vezető köz­ben megnősült és miután nem kapott szolgálati la­kást, így családi okokból kénytelen volt otthagyni Nagyfügedet. Herédre ment. az akkori Mátravidéki Ter­melőszövetkezetbe főmező- gaszdásznak. — Jól éreztem magam ab­ban a kis faluban — foly­tatja Saska Imre. — Az emberekkel hamar megértet­tük egymást, hiszen szorgal­mas nép dolgozik ott. A fe­leségem is kapott állást és a lányom is ott született. 1975-ben, amikor a herédi és a nagykökényesi szövetke­zet egyesült, ágazatvezétő lettem. A búza-, a borsó- és a gabonatermelést irányí­tottam, miközben a Debrece­ni Agrártudományi Egyete­men tanultam, ahol növény- védelmi szakmérnöki okleve­let szereztem. Nagyon érde­kelt ez a terület, hiszen a modern gazdálkodás egyik legfőbb feltétele, amit ott, a szövetkezetben magas szín­vonalon műveltünk. Alig két esztendeje, 1978 februárjában megszületett a fiam. Miután a feleségem nagyon vágyódott a szülők közelségére, így még abban az évben novemberben visz- szjöttünk Nagyfügedre. Itt azonban teljeseit más kép fogadott, mint amikor el­mentem. Komoly bajok vol­tak. A sorozatos ár- és bel­vízkárok miatt aiaphiányos és veszteséges lett a szövet­kezet. A kollégák közül töb­ben feltették a kérdést, hogy minek jöttem vissza, átgon­doltam-e vajon, hogy mi­lyen feladatra vállalkozom, hiszen a vezetés megingott. a természeti csapások miatt az emberek elkeseredtek, nem láttak kiutat és soro­zatosan elmentek a szövet­kezetből. Láttam, hogy sok volt a régi, beidegződött rossz szokás, a szakmai és szemléletbeli hiányosság, pénz- és eszközhiány, ami nagyon elgondolkodtatott. Mégis vállaltam a feladatot és a növénytermesztési fő- ágazat élére kerültem. Az emberekbe önbizalmat kellett önteni, hogy érdé­Mérges saláták Folytatják a versenyt A Hatvani Konzervgyár szakszervezeti bizottsága ja­vaslatot terjesztett a szo­cialista brigádok tanácsa elé. amelyben összefoglalta a munkaverseny 1979. évi eredményeit a hármas jelszó alapján. A szocialista brigá­dok tagjai tavaly is jelentős szerepet töltöttek be a ter­melési feladatok, a tervek teljesítésében. A műszak­számot átlagosan kettőről 2,3-re sikerült növelniük, a főszezonban túlórák vállalá­sával csökkentették a . lét­számgondokat, s minfegy 1 800 000 forintra tehető energiamegtakar itásuk. A kedvező feldolgozás eredmé­nyeként a tőkés exportra tervezett paradicsomsűrít­mény kiszállítási program­ját is sikeresen teljesítették. A megtermelt készáru mi­nőségi mutatója azonban sajnos valamivel kevesebb volt, mint 1978-ban, igy a tertpékek 99,2 százaléka volt I. osztályú. A tanács döntése alapján a „vállalat kiválq brigádja” címet a. műszer észműhely Eötvös brigádja, az arany­koszorús fokozatot a villa- mosmühely brigádja, az ezüst fokozatot 12, a bron­zot 28, a szocialista brigád címet pedig három csapat kapta meg. A brigádok ígérik az idei' nyersanyagok ütemezett be­szállítását és feldolgozását, a dobozüzemben 2,5-re eme­lik a műszakszámot. A fajr lagos energiamegtakarítást egy százalékkal, az I. osztá­lyú termékek mennyiségét további 0.2 százalékkal nö­velik, s maradéktalanul tel­jesítik az exportfeladatokat. Ködmön Ferenc Herédről jött, s nagyon mérgesen. Hangja telizeng­te a kis szerkesztőségi szo­bát. keserűsége kiáramlott a folyosóra. Mert hogy a nagy rek­lámozás nyomán tavaly leszerződött a fogyasztási szövetkezetnél salátára, re­tekre. paprikára, Ígértek sok szépet és jót, ám mindjárt az elején itt a nagy csalódás. Reggel föl­szedett ötszáz salátát,, el­vitte a herédi átvevőhöz, az ígért, is neki meglehe­tős árat a minőség, a súly alapján, de a Hatvanból kiszállt szakember nagyon akitaksálta a rakományt. Amiért négy napja majd­nem, öt forintot számolt, azért most, kilencven fil­lért fizetett. Ráadásul meg sem kérdezte őt, Juhász Imrét, aki pedig napi vil­lamossági munkája mellett töri magát a kiskertben. Mit tesz még hozzá mér­ges.pirosán? A „Kertészét” című szaklapot idézi, amely nemrégen árról írt, hogy a kereskedelem nem dolgoz­hat 30—40 százaléknál na­gyobb árréssel. De nyom­ják ki a szemét, ha az 6 kilencven filléres salátáján holnap nem 3—4 forintot lát valamelyik városi kira­katban, zöldségpavilonban, tizenöt kilométerre Heréd­től. Egy forint ötven? AkJ kor a meg sem mukkan. De látja, tapasztalja. a fo­nákságot naponta. Meg aztán a kölcsönös­ség! Erről is beszél, öblö­sen. kellő indulattal. Nem helyes az hogy szerződé­sük alapján rajta számon kérhetnek' minden fej sa­látát, minden szem paradi­csomot, ám neki hallgass a neve, amikor méricskél­nek, minősítenek. S nem számolja senki.’ mii adóit ki a zöldségre munkaerő, tápszer, védőanyag fólia formájában. Ha eltűnik a friss' áru a standokról, a: üzletekből, akkor emiatt .történik. Igen. S mostantol ő is fontolóra veszi, hogy ájlja-e az alkut, az egyez­séget. Avagy a szövetke­zeti átvevő kilencven fil­lérje helyett adja a kistá- nyérnyi, üdezöld, ropogós salátarózsákat két forinttá, val annak, aki rányitja ér­te a kiskapui. Mert lesz ilyen! Megkímélve öl sére­lemtől, kártól, megszerez­ve néki azt a tisztes hasz­not, amit munkája, nyomán elvárhat. Mint mondám. Herédről jött, s nagyon mérgesen. Hangja telizengte a kis szerkesztőségi szobát, ki­áramlott a folyosóra. Csak azt nem tudom, hogy el­hangzott-e odáig, ahol a hatvani áfész szerződéskö­tői, legfőbb átvevői lakoz­nak, hogy gyakorlatukat valamelyest azokhoz a gaz­daságpolitikai elvekhez igazítsák, amelyek elsősor­ban a lakosság friss és ol­csó zöldségettátását céloz­zák? Egyvalamire viszont a nyakamat, teszem. Jele­sül: aki 1980. április 14-én Juhász Imre tíz-tizenkét dekás salátájáért kilenc­ven fillért fizetett, az meg­magyarázza majd neki, hogy miért csak annyit ért a munkája, s mi okból ke­rült három, formiert (?) a másnapi pultokra... (moldvay) Autósok örömére Régi vágyuk teljesül az autósoknak, s a közúti for­galom is meggyorsul: az Eger és . Kerecsend közötti úton kapaszkodósávokat épí­mes és kell is tenni a job­bért. Tavaly 2700 hektáron indítottuk a tavaszi munkát. A búza mellé jövedel­mező napraforgót és kuko­ricát vétettünk a szarvas­marha-állománynak pedig tömegtakarmányt termel­tünk. Nem volt megállásom, szinté minden időmet, az emberek között töltöttem, magyaráztam és segítettem. Sokszor el is fáradtam, de amikor látták, hogy a ku­korica, a napraforgó szé­pen fejlődik, akkor mellém álltak és segítettek. Nagyon jólesett az emberek bi­zalmat, a közösségért érzett feléi ősség. A múlt év augusztusában a volt elnök egészségi okok­ból lemondott tisztségéből és akkor még nehezebb hely­zetbe kerültünk. A harcot azonban nem adtuk fel, de az ötmilliós veszteséget, amely főleg korábbi hitelek­ből adódott, mégsem tud­tuk kigazdálkodni. Akkor a traktorosok közül sokan jöt­tek, hogy vállaljam el a szö­vetkezeti elnökséget. Én hallani sem akartam erről, hiszen soha tiem volt ilyen elképzelésem. November 30- án azonban a tagság teljes bizalmából mégis elnöknek választottak. Harmincegy éves fejjel Heves megye leg- . fiatalabb szövetkezeti veze­tője lettem, ami nagy meg­tiszteltetés, de nagyon ne­héz feladat. Ez a szövetkezet jó adott­ságú, csak ki kell használ­nunk az ebben rejlő lehető­séget. Nagy munka vár ránk a jövőben, hiszen a Mezőgazdasági és Élelmezés- •ügyi Minisztérium irányi- fásával, állami segítséggel teljes pénzügyi, gazdasági támogatást kap szövetkeze­tünk. Tiszta lappal kezdünk tehát, és a jobb eredmé­nyekre törekszünk. Valami megindult nálunk, mert azok közül a tagok közül, akik­nek bizalma korábban meg­rendült, s elmentek a szö­vetkezetből. öten kérték visszavételüket. Mellettük tenek. A KPM Egri Közúti Igazgatóságán azt a tájékoz­tatást adták, hogy a mun­kálatokat májusban kezdik el, és három szakaszban (Fotó: Szabó Sándor) fiatal diplomás szakembe­rek is jönnek, akikben bí­zunk és hosszabb távon szá­mítunk. Nagy lehetőséget lá­tok a technológiai fegyelem szigorú betartásában, amely- lyel több búzát, árpát, ku­koricát és napraforgót' ter­melhetünk. Ennek alapfelté­tele a jó talajmunka. Átfo­gó meliorációt tervezünk, mert a 2700 hektár szántó több mint 70 százaléka je­lenleg belvizes terület! -Az állattenyésztésben • a szarvasmarha-állományra alapozunk, miután nagyon sok tartalék, van a helyes tartásban és a takarmányo­zásban. Már tavaly is vá­sároltunk új gépeket és az ( idén is folytatjuk ezt, mert nagy szükségünk van a kor­szerű technikára. Ám na­gyon sok rejlik egy olyan melléküzemági tevékenység megteremtésében is, 1 amely jól beilleszthető a község életébe. Nehéz, fáradságos munka ez a mostani, tele szervezéssel, újítással. Leg­fontosabb azonban a biza­lom, az emberekbe vetett hit. Ha ez megvan, akkor bizonyosan még több koráb­ban ' elment tagot sikerül majd visszahívni a szövet­kezetbe. Mentusz Károly végzik. A beláthatatlan- út- kanyarok, a bukkanók így nem kényszerítik a gyorsabb jármüveket majd a teher­autók, vontatók követésére. A kivitelező Egri Közúti Epitő Vállalat szakemberei és munkásai három szakasz­ban’ fektetik le az aszfaltré­teget. Szeptemberig a 3-as autó­út kerecsenül elágazásától hét kilométer hosszan átad­ják már a kiszélesített pá­lyát. Az egész építkezés mintegy 53 millió forintba kerül, es az őszre már a fel­újított, kibővített úton ha­ladhatnak a gépjárművek. Az Egri Közúti Építő Vál­lalat másik nagy idei mun­kája megyénkben a 21-es út Batvantól Jobbágyiig ter- 'jedö szakaszának az aszfal­tozása. A 16 kilométer hosz- sztiságu ut egyharmada ezen a, héten már kész és előre­láthatóan az első felévben a teljes építkezést befejezik. A 38 millió forintos beruhá­zással korszerűsödő út nagy­ban hozzásegíti majd az au­tósokat a Mátra könnyebb, rövidebb megközelítéséhez. Tehermentesebb lesz a Gyöngyösön átvezető mátrai út, s az autópálya Hatvanig tartó szakaszának őszi át­adásával lerövidül az utazá­si idő Salgótarján felé is. Nemcsak az autósokra, ha­nem a gyalogosokra is gon­doltak a tervezők és a szál­lítási vállalatok. Teljes egé­szében elkészültek Egerben a Lenin úti autóbusz-megál­lók. Kiszélesítettek a négy­sávos utat, s így a le- és felszállás nem zavarhatja majd a folyamatos forgal­mat. Májusban már az új megállókat használhatják az utasok. 1980. április 16., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom