Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-10 / 83. szám

Illetékes a gazdaság Perdöntő a minőség Lenin összes művei sorozat befejező kötete a Kossuth Nyomdában A GAZDASÁGI FEJLŐ­DÉSNEK az az üteme — öt év alatt 20 százalék körüli —, amelyet ebben a tervidő­szakban teljesíteni tudunk, jócskán kevesebb a megszo­kottnál, például annál, ame­lyet a hatvanas évtized első telében elértünk. Nem vé­letlen, hogy a növekedési ütem mérséklődését minden­napi életében is érzékelő társadalmunkat, annak min­den rétegét, szó szoros érte­lemben egészét, esztendők óta foglalkoztatja a hogyan tovább? kérdése, a közel- és a távolabbi jövő perspektí­vája. Nos. az új évtized első felére az MSZMP XII. kong­resszusa. a tényekkel, a reá­lis lehetőségekkel számolva mintegy 15—17 százalékban jelölte meg a további út fej­lődésmértékét. Nincs értelme, haszna szé­píteni, megmagyarázni a helyzetet, avagy abban ke­resni megnyugvást, hogy világjelenségről van szó, mindenütt, más szocialista országokban is a korábbinál jóval szerényebb gazdasági növekedést tartanak reális­nak, megvalósíthatónak. Fon­tosabb azt felismerni s asze­rint dolgozni, cselekedni, ami segíti, teljesíthetővé teszi a soron következendő eszten­dők feladatait. A közgondolkodás és a gazdaság kapcsolatában időnként fáziskülönbség lép­het fel. Ügy tűnik, hogy nap­jainkban sem a teljes har­mónia jellemzi viszonyukat. Alig vitatható, hogy a ma­gyar gazdaság idestova már egy évtizede maga mögött hagyta az extenzív fejlődés időszakát, rá kellett lépnie az intenzív fejlesztés útjára. Ennek időszerűségét és kö­vetkezményeit a világgazda­ságban bekövetkezett kor­szakváltás még fokozta. Mindez a gazdaságban nem­csak a követelményeket, egy­szersmind a cselekvések és folyamatok értékrendjét is módosította. Sommásan ezt úgy lehet meghatározni hogy a kvantitatív — mennyiségi — mutatók jelentőségét és szerepét megelőzték a kvali­tatív — a gazdasági folya­matok minőségi változásait, javulását kifejező — muta­tók. Példaszerűen: a termeié-: kenység, a gazdaságosság, a hatékonyság, a termelés és a termékek műszaki-technikai színvonala, az export ver­senyképessége és gazdaságos­sága, a munka és az üzem szervezettsége. A gazdaságban tőlünk füg­getlenül kialakultak a kívá­natos és egyedül lehetséges cselekvés, gazdálkodás krité­riumai, de vajon követte ezt a közgondolkodás is, amely azután ily módon megújulva visszahat a gazdaságra, elő­reviszi annak folyamatait, fejlődését? Erre nem mi va­gyunk hivatottak válaszolni, az illetékes a gazdaság. Ille­tékesek az említett mutatók, amelyek részben konkrétan, részben a végeredményben jelzik, érzékeltetik hozzájá­rultak-e és milyen mérték­ben a gazdálkodás minőségi változásai a fejlődéshez. Nagy elfogultság kellene ah­hoz, hogy a tényekből, gaz­daságunk elmúlt esztendők- beni fejlődéséből kiolvasható választ pozitívnak, avagy legalább kielégítőnek minő­síthetjük. AZÉRT ALAPVETŐ ÉS SZÜKSÉGES a közgondolko­dás és a gazdasági valóság, a szűkebb és tágabb értelem­ben vett gazdasági munka értékrendjének és a követel­ményeknek az egysége, össz­hangja, mert enélkül egyé­nek és kollektívák, beosztot­tak és vezetők téves, sőt ir­reális következtetésekre jut­hatnak. A gazdaságfejlesztés korábbi időszakaiban olyan meghatározások születtek, mint a feszített terv, ütem- gyorsítás s ezekhez nagyobb, a fokozott erőfeszítés társult. Ilyesfajta gondolatmenettel, szemlélettel a ma és a közel­jövő nem értelmezhető és nem érthető meg, mert olyas­mi sülhet ki belőle: az ala­csonyabb növekedési ütem kevesebb erőfeszítéssel, könnyebben teljesíthető. Az ellenkezője az igaz; ne­hezebb lesz, többet és ered­ményesebben kell dolgoz­nunk. A gazdasági növeke­dés klasszikus erőforrásai — többletberuházás és munka­erő — tekintetében adottsá­gaink, lehetőségeink deter­mináltak és korlátozottak; nem a több. hanem csak a gazdaságos befektetés és a termelésnél nagyobb mér­tékben javuló termelékeny­ség lehet egy-egy szerény összetevője a haladásnak. Szerény és nem elegendő, mert néhány tucat új beru­házás bizonyíthatóan jobb hatásfoka és működése még nem boldogít, érdemben nem változtatja meg az egész ma­gyar gazdaság hatékonysá­gát. Ebben a tervidőszakban példának okáért az iparban és a mezőgazdaságban — az exportfejlesztési hitel igény- bevételével — kisebb-na- gyobb beruházósók egész so­ra valósult meg, amelyek ebben az évben majd 1 mil­liárd dollár értékű gazdasá­gosan értékesíthető áruval gyarapítják kivitelünket. El­ismerésre méltó beruházási, termelési, kiviteli teljesít­mény ez, mindemellett gaz­daságunk egészének hatásfo­ka, külgazdasági vetületben exportképessége, kivitelének gazdaságossága, változatlanul alacsony. Épp abban rejlik a ma és a holnap gazdaságfejlesztésé­nek nehézségi foka, s egy­ben kulcsfeladata, hogy a már meglévő magyar gazda­ság valamennyi anyagi ter­melő ágazatában folyamato­san és minél nagyobb mér­tékben javítani kell a ráfor­dítás-hozam viszonyt, a gaz­dasági hatékonyságot. Jelké­pesen szólva: a vállalatok többségét kapun belül kell az előbbi tekintetben újjáépíte­ni, átalakítani s elsődlege­sen nem is beruházásokkal. Ennek hangsúlyozására ide kívánkozik az előbbi példa: az exportfejlesztő beruházá­sokkal létrehozott s gazda­ságosan exportáló árualap forintértéke kb. 30—31 mil­liárd, ez az anyagi termelő ágazatok összproduktumának 4—5 százaléka. Kizárólag ezen az úton haladva aligha lehet a termelés egész, de legalább széles spektrumában rövid idő alatt javítani a ha­tékonyságot. KELL-E MÉG BIZONYÍ­TANI a tágabb értelemben vett minőségi mutatók per­döntő szerepét, valamint azt, hogy az általuk mért. jelzett teljesítmények — példgul a termékenységre jutó energia- és anyagköltség csökkentése, azonos ráfordítással a minő­ség javítása, a javuló gazda­ságosságot tanúsító termék- szerkezet és export, a mun­ka nagyobb termelékenysége — a haladás, a gazdasági nö­vekedés legfőbb mozgatói, összetevői. Mindez nemcsak a népgazdaság egészére, min­den vállalatra érvényes. A társadalom csak azokat a vállalatokat ismerheti el fej­lődőnek. a gazdasági növeke­dés segítőinek, amelyek ja­vítják tevékenységük haté­konyságát. Garamvölgyi István A Kossuth Könyvkiadó és a Kossuth Nyomda között kötött szocialista együttműködési szerződés értelmében Lenin születésének 110. évfordulójára a boltokba kerül Lenin ösz- szes műveinek befejező kötete is. Az évforduló alkalmából a Kossuth Nyomda hatvanna­pos átfutási idő alatt elkészítette a kiadvány prospektusát. A prospektus az ötvenöt kö­tet rövid ismertetését tartalmazza. (MTI fotó — fel. — KS) Kilencmilliárd rubeles áruforgalom Bővülő termelési együttműködés a szocialista országokkal Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi Minisztériumban Hazánk áruforgalma a többi szocialista, országgal 1979-ben kiegyensúlyozot­tan fejlődött. Az export és az import a KGST-államok- •kal 10—11 százalékkal nőtt, az egyenleg a tervnek meg­felelően alakult — mondot­ta szerdád sajtótájékoztató­ján Vas János külkereske­delmi miniszterhelyettes. A szállítások tervszerűsége is javult, bár ezúttal is elő­fordultak késések mind az exportban, mind az import­ban. Sikerrel folytatódott a mintegy 90 sokoldalú és több mint 160 kétoldalú sza­kosítási és kooperációs ter­melési egyezmény végrehaj­tása. A KGST-országokba irányuló 4 milliárd rubeles magyar exportnak 35 szá­zaléka, az onnan származó csaknem 4.5 milliárd rube­les importnak pedig 23 százaléka bonyolódott le szakosítási szerződés alap­ján. A fejlődés különösen az importcikkek kooperációs gyártásában figyelemre mél­tó, mert a megelőző két év­ben a kooperációból szár­mazó behozatal értéke stag­nált. Mind az export-, mind az importárak a tervezett­nél valamivel magasabbak voltak 1979-ben, a csere­arány azonban összességé­ben a tervezettnek megfele­lően változott. 1980-ra csaknem 9 milli­árd rubeles áruforgalmat irányoztak elő a szocialista, országokkal, vagyis a növe­kedés valamivel mérsékel­tebb, mint a korábbi eszten­dőkben. Ennek az az oka, hogy valamennyi szocialista ország a hazánkéhoz hasonló gazdasági gondokkal kényte­len szembenézni. A világ­piaci árváltozások az egyre nehezülő piaci helyzet a töb­bi szocialista ország számára is hátrányokkal járt. Mivel ezeket a hátrányokat a ter­melés hatékonyságának nö­vekedése nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni, a belső és a külső gaz­dasági egyensúlyban fe­A hiány: másfél millió forint Bérlők ingyenlakásban Több száz hiábavaló első, majd másodszori felszólítás, letiltásról, felmondásról szóló határozatok, új karto­tékok. számjegyekkel, ada­tokkal megtöltött jegyzékek tömkelegé, idegeskedés. fe­lesleges pluszmunka. S ami a lényeg: mindent egybe­vetve másfél millió forint­nál is nagyobb összegű hát­ralék. — Talán így fogal­mazhattak volna a legtömö­rebben a lakásbérletekkel kapcsolatos elmúlt év végi összesítő jelentésükben az Egri Ingatlankezelő, Közvetí­tő és Lakásberuházó Vállalat illetékesei. Arról van ugyanis szó, hogy az utóbbi időben bi­zony meglehetősen nagy lett azoknak a lakásbérlőknek a száma, akik legelemibb kö­telességüknek sem tesznek eleget: rendszertelenül, kés­lekedve adják postára a lak­bért. vagy egyáltalán nem fizetnek, elmaradoznak a távfűtési díj fizetésével, de jelentős az az összeg is, amelyet le kellett tiltani a fizetésükből. Mindezekből a tartozásokból adódik a más­fél millió forintos hiány. Mint az egri IKLV-nál el­mondották: az esetek túlnyo­mó többségében az emberi nemtörődömség, hanyagság a mulasztás előidézője. Az okok, az előzmények termé­szetesen a legkülönfélébbek. A bérlők között volt olyan, aki két éven át egyszerűen „megfeledkezett” a havi lakbér fizetéséről. Általános tapasztalat, hogy sokan be­költözésük előtt nem mér­ték fel megfelelően: jöve­delmükből rendszeresen ki tudják-e egyenlíteni a lakás fenntartásával együtt járó számláikat. Nem egy eset­ben az történt, hogy a ha­vonta fizetendő díjak, költ­ségek között az utolsó hely­re „rangsorolták” a lakbért, mondván: mulasztás esetén a villanyáramot, a fűtést ki­kapcsolhatják, az utcára azon­ban senkit sem lehet kiten­ni. így aztán az ekként gon­dolkozóknál a legtöbbször a lakásbérleti díjra már nem maradt a keresetből. Gyako­ri volt az a védekezés is, hogy: más vállalta magára a költségek térítését, ez a másvalaki — albérlő, lakás­használó — azonban nem mutatott hajlandóságot a fi­zetésre. (Igaz, a lakás erede­ti bérlője ezt nem is ellen­őrizte, és csak a felszólítá­sokból értesült a hátralék­ról ...). Mindezek után a vállalat­nál következett a felesleges pluszmunka: új kartoték a tartozásról, az első és má­sodik felszólítás (amelyeket sokszor figyelembe sem vet­tek, illetve áit sem vettek az érintettek!), s ha ez sem jáH eredménnyel, jött a ha­tározat a lakásbérlet fel­mondásáról. Ennek azután már volt hatása, a legtöbben gyorsan előteremtették a kért összeget. Húsznál is több esetben viszont bíróság elé került az ügy — a felmondás érvényességének megállapí­tása érdekében. Az igazság- szolgáltató szervek termé­szetesen messzemenőén fi­gyelembe vették az immár alperesek anyagi és szociá­lis körülményeit, s akik vál­lalták egy meghatározott időn belül a teljesítést, vagy méltányolható okok miatt mulasztottak, azokkal szem­ben jelenleg szüneteltetik a pert. A többi esetben viszont a bíróság ítéletében megál­lapította a felmondás érvé­nyességét. A következmények? Az ítélet szerint a nemtörődöm bérlő 15 napon belül köteles kiüríteni a lakását, s maga gondoskodni újabb szerzésé­ről. Amennyiben ez nem le­hetséges, az IKLV még min­dig segít: alacsonyabb bérű csere-, vagy szükséglakást biztosít, iletve albérletet, ágybérletet, esetleg munkás- szállást .., ★ A jelenség mindenképpen érthetetlen! Államunk jelen­tős erőfeszítéseket tesz a la­kásproblémák megoldására, elegendő, ha csak arra gon­dolunk, hogy 1960 és 1975 között egymilió. az elmúlt négy évben pedig 375 ezer új lakás épült az országban. A tanácsi bérlakásokhoz pe­dig — amelyek az IKLV ke­zelésében vannak — tulaj­donképpen ingyen lehet, hoz­zájutni, lévén a lakáshasz- nálatbavételi díjat később visszatérítik. A bérlőnek mindössze az a kötelessége, hogy a lakás fenntartásával kapcsolatos díjakat, költsé­geket megtérítse, ami egyál­talán nem megfizethetetlen. Egy kétszoba-összkomfor- tos átlaglakásért — min­dent egybeszámolva — ha­vonta 830 forintot kell fi­zetni. Érthetetlen tehát egyesek hanyagsága, nemtö­rődömsége, hiszen saját, ma­guk ellen is cselekszenek: a felmondásról szóló határo­zat kézhezvétele után rossz­hiszemű, jogcím nélküli la­káshasználóvá válnak, s en­nek következtében a lak­bérükön felüli összegű adót is kötelesek fizetni, továbbá a megrongálódott lakberen­dezések cseréjére vonatkozó 50 százalékos kezdvezményt is elvesztik. Nem is szólva arról, hogy ha a bíróság elé kerül az ügy, a lakbérhátra­lékon túl elég nagy perkölt­ség is terheli őket. Ami pedig a hasonló ese­tek további szaporodásának megelőzését illeti: nem ár­tana, ha a lakások kiutalá­sánál a jövőben az illetéke­sek még alaposabban mér­legelnék az igénylők anyagi és szociális körülményeit. Segítené elkerülésüket, ha a városi tanács igazgatási osztályának lakáselosztó bi­zottsága jobban kiszélesítené a lakáscserékkel kapcsolatos együttműködését az IKLV- val. A vállalat egyébként a közeljövőben új módszert vezet be — kéthavi lakbér befizetésének elmaradása után automatikusan kikül­dik a lakásbérlet felmondá­sáról szóló határozatot. Mindezeken túl természe­tesen az elsődleges, az, hogy maguk a bérlők teljesítsék minimális kötelezettségei­ket — saját érdekükben is! Szalay Zoltán szültségek léptek fel, s ezek feloldására mérséklő­dött a felhalmozás üteme, s az importtal is mindenütt fokozottan takarékoskod­nak. A nagyarányú változa sok miatt az 1975-ben meg­kötött ötéves egyezményeink 1980-ra szóló egyes előírása­it is pontosítani, módosíta­ni kellett az új követelmé­nyeknek megfelelően. Rubel­elszámolású forgalmunk vál­tozatlan áron számolva az idén valamivel több mint 3 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál, ezen belül - az export 4, az import 2,5 szá­zalékkal emelkedik. A Szov­jetunióval azonban az átla­gosnál nagyobb mértékben, több mint 6 százalékkal nő hazánk árucsere-forgalma, u többi európai rubelelszámo­lású viszonylagban pedig 2 százalékos emelkedés vál­ható. Erre az évre is bizto­sítottuk a legfontosabb nyersanyogo-k és energia- hordozók importját, a ter­vezett beruházásokhoz szük­séges gépeket, és egyben exportcikkeink elhelyezését is biztosítják a megállapo­dások. Most a legfontosabb, hogy a vállalatok is minél előbb megkössék a magán­jogi export-import szerződé­seiket, — mondotta a kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes. (MTI) Csökkent a villanyfogyasztás A Magyar Villamos Mű­vek Tröszttől kapott tájé­koztatás szerint az első ne­gyedévben az ország háztar­tásai az előzetes . számítá­sok szerint négy százalékkal — csaknem ötvenmillió ki­lowattórával — kevesebb villamos energiát fogyasztot­tak, mint tavaly ilyenkor. Más a helyzet a hőener­gia-fogyasztásban, mert a hosszabb tél és a tartósabb hidegek miatt a fűtőművek­nek és az, erőműveknek az egy évvel ezelőttihez viszo­nyítva 2,2 százalékkal kel­lett növelniük hőszolgálta­tásaikat, a számítottnál na­gyobb arányban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom