Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
muueszi kirobbanó A 35. évforduló megyei diszünnepségének második részében — mint hírt adtunk róla — a díszünnepség résztvevői megtekintették a hazánkban ideiglenesen állomásozó Déli Hadseregcsoport művészegyüttesének a jubileum alkalmával összeállított műsorát. A kétórás műsor maradandó élményt nyújtott a nézőknek és a művészeknek egyaránt. Az énekkar és a szólisták gazdag, színes repertoárját, a táncosok fergeteges, derűtől áthatott számait szinte végig vastaps kísérte, nem szólva a magyarul előadott énekszámok sikeréről. A közönség felállva, percekig zúgó tapssal búcsúzott a kiváló művészegyüttestől, és egyöntetű volt a vélemény: szívesen látnánk őket újból nagyobb közönség előtt is. * (Fotó Perl Márton) SZÍNHÁZI LEVÉL Két előadásról-egyszerre Nem állítom, hogy túl nagy sikerrel játszották volna Gyöngyösön a Tanítónőt, Bródy Sándornak azt a színművét, amelyik a maga idején elég nagy port kavart fel. Azt hiszem, nem a színészeket kell okolni ezért a mérsékeltebb fogadtatásért. Ha valaki azt mondja: Bródynak ez a színműve már egy kicsit beporosodott, az a mód, ahogyan ő feldolgozta a valós drámai konfliktusokat, mintha már megkopott volna, nehéz lenne ezzel a felfogással vitatkoznom. De az eredeti mű „megítélése" még nem ad magyarázatot a színészi teljesítmény színvonalára. Igaz, jó darabot könnyű játszani — jó színésznek. De az is igaz, -erre is akadt már nem egy példa a színháztörténetben, hogy a gyengécskébb színművet is meg lehetett menteni az előadók kiemelkedő képességei révén. Ha sem az egyik, sem a másik, akkor hát hol keressük a megoldást? A rendezői felfogásban. Mostanában eléggé nagy súlyt kap a végső produktumban a rendező. Mintha ő lenne a színházban a kezdet és a vég. Ő ismerteti a felfogását a színészekkel, ő mozgatja a szereplőket, ő dolgozza át az eredeti művet, ha jónak látja és így tovább. Az előadóművészeinek a kulcsfigurája lett a rendező. Mit tehet vele a színész? Kénytelen elfogadni. Ügy, ahogy van, olyan felfogásban. amilyet meghatároz, olyan instrukcióknak eleget téve. amelyeket közöl. Ezzel lehet megmagyarázni a Népszínház Tanítónőjének harsányságát. Pedig az állandó fort.isszimó nem éri el a célját. Akik ott voltak ezen az előadáson, emlékezhetnek, akkor vált igazán bensőségessé a kapcsolat a színész és a néző között, amikor az egymás ellen feszülő személyek nem hanggal akarták a saját felfogásukat rákényszeríteni a másikra. Így volt ez a Tóth Flórát megjelenítő Zubor Ágnes és az ifjú Nagyot játszó Beregi Péter esetében. Arról már szólni sem kell, hegy teljesen felesleges egy egész előadást végigmosolyogni, mintha rádermedt volna valakinek az arcára ez a „lecke”. Furcsa találkozása a véletlennek, hogy a szolnokiak Svejkjét is az előbbivel azonos módon kell megítélnünk. Ki tudná megmondani, hogy Lukas főhadnagy úrnak miért kell végigharsognia az egész előadást? Még a legintimebb jelenetekben is „har- sonázott”. Jó, hát ő a k. u. k. hadsereg „snájdig” tisztje, akinek legfőbb értékét nem a koponyája rejti magában, de — a dagadó nyakerekkel való deklarálás mégsem nőhet annyira hozzá, hogy esetenként ne tudhatna emberi módon szólni. Svejk a maga sajátosságaival aligha alkalmas arra, hogy mindent elsöprő sikert hozzon a színpadon, de nagyon jó lehetőséget nyújt a karikírozáshoz, ami eleve bizonyos egysíkúságot tételez fel. Ezt a fajta ábrázolási módot azonban nem kellett volna önszorgalomból a rendezőnek még meg is toldania. Mindezzel együtt is nagy sikert hozottá Svejk, amelyben oroszlánrésze az eredeti szövegnek volt és annak a matériának, amelyből ez a színházi előadás meggyú- ratott. A színészi játék szí- nessége azonban ezen a külső burkon is átsütött. Ez a tény pedig a színészi képességeket bizonyítja. Ha már a rendeződ tevékenységet állítottuk rövid megjegyzéseink középpontjába, mondjuk meg, hogy a Népszínház esetében Petrik József, a szolnokiaknál pedig Szurdi Miklós az „illetékes”. G. Molnár Ferenc legünk — hárem és fél évtized tükrében Beszélgetés dr. Kovács Pállal, az Egri Megyei Bíróság elnökével A jog a társadalmi élet irányításának. az emberi kapcsolatok formálásának nélkülözhetetlen eszköze, jelen van mindennapjainkban. Mint ilyennek természetesen folyton igazodnia kell mindazokhoz a változásokhoz, amelyek társadalmi-gazdasági viszonyaink alakulásával, fejlődésével ' járnak együtt. Harmincöt évvel ezelőtt vette kezdetét hazánkban az új társadalmi berendezkedés megteremtésének folyamata, ezzel együtt a szocialista jogrendszer létrehozása. Kérésünkre dr. Kovács Pál, az Egri Megyei Bíróság elnöke vállalkozott a jogfejlődés legfontosabb momentumainak áttekintésére, értékelő összefoglalására: — Népi demokratikus jogfejlődésünk első jelentős szakasza a felszabadulást követően 1949-ig az alkotmány megjelenéséig tartott, amelyet a régi jogtól való elszakadás jellemzett. A proletárdiktatúra megteremtése pedig megfelelő alapot adott a szocialista jogrendszer kiépítésének megkezdéséhez. — A jogrendszer teljes létrehozása legszemléletesebben a jogalkotás fejlődésén keresztül mutatható be. Melyek voltak ennek a munkának a főbb állomásai?-r Az elmúlt három és fél évtizedben jogrendszerünk — miként társadalmunk is — több fejlődési szakaszon ment át. Az első, 1949—1953 közötti időszakot a forradalmi változás, a korábbi jog teljes elvetése jellemezte. Ekkor születtek meg — az új alkotmány révén már szocialista elvek alapján — az életünket rendező olyan fontos jogszabályok, mint a tanácstörvény, a büntető és családjogi törvény, a munka törvénykönyve, valamint az eljárási kódexek. A következő hároméves periódusban a törvényesség helyreállítása és megszilárdítása volt az elsődleges célkitűzés. Felállították az. új ügyesei és bírói szervezetet, továbbfejlesztették a tanácsi és a választó- jogi rendszert, a munkajogot, demokratizálták az eljárási jogot. Az ellenforradalom leverését követő első új kodifiká- ciós időszak nagy eredménye volt jogrendszerünk két alappillérének megteremtése: a polgári és a büntető törvénykönyv hatályba léptetése. Jogalkotóink létrehozták az új államigazgatási jogot, lefektették az új szövetkezeti jog alapelveit. De a szükségleteknek megfelelően több korábbi jogszabály módosítására is sor került. Az 1970-es években a politikai felépítménybe?) bekövetkezett változásoknak megfelelően módosítottuk az alkotmányt, a bíróságok és ügyészségek tevékenységét szabályozó új törvények láttak napvilágot, s ehhez társult büntető eljárásunk egyszerűsödése is. A XI. pártkongresszus utáni pedig a korszerűsítés időszaka volt jogunk fejlődésében. Gondoljunk csak a Polgári Törvénykönyv módosítására, vagy a múlt évben megjelent teljesen korszerű, új büntetőjogi kódexre. De az állami vállalatokról, a gazdasági társulásról, a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról, a honvédelemről szóló törvényeink is fémjelzik többek között jogalkotásunk e termékeny időszakát. A felsorolt jogszabályoknak az a jellemzőjük, hogy előremutató jellegűek, hosszabb időszakban is jól segíthetik társadalmi viszonyaink fejlesztését. — A jogalkotók fő törekvése tehát a legfontosabb jogszabályok állandóságának biztosítása hosszabb időre. Napjainkban mégis egyre gyakrabban hallani a túlszabályozás veszélyeiről. ., — A jog stabilitásával szembeni igény természetes, hiszen a szakembereknek is nehéz a gyakran változó jogot „elsajátítani”, nemhogy az állampolgároknak. Az elmúlt évek felgyorsult jogalkotása folytán törvényi szinten jogrendszerünk kiépítése a befejezéséhez közeledik. Persze, a társadalmi fejlődésből adódóan a jogalkotási QJtwjsűt 1 1980, április 6., vasárnap Valentyin Csemik: 2. Az utasok kinéztek az ablakon. Áruházak kirakataival szegélyezett skatulyaszerű házak suhantak el mellettük. A falak szürke alapszínét az erkélyek piros és sárga foltjai élénkítették. Moszkva peremkerületeibe érve egyre kevesebb lett a jelzőlámpa. A kilométeróra mutatója le-föl ugrált, majd a 80-on állapodott meg. Személyautókat előzött meg. Buszlajev észrevette, hogy egy Volga sofőrje a kormány fölé hajolva fokozza a sebességet. Egy szempillantás alatt majd kétszáz méterrel megelőzte a buszt. A kanyarban igyekezett áttérni a jobb oldali sávra. A lejtőnél majd megelőzöm, gondolta Buszlajev, és ő is növelte a sebességet. A motor tökéletesen működött. Benn az utastérben előkerültek az útra előkészített könyvek, a zubbonyos öregúr újságot olvasott. ...A szibériai nagyapjával Szemjon a háború előtt ismerkedett meg. Az öreg csak azért uiazott fel Szibériából. hogy a menyével megismerkedjen és megnézhesse az sóskáját. A nagyapa, posztó zubbonyán a Vörös Zászló Érdemrenddel, le- fel járkált a szobában és arról mesélt, hogy ő maga bányász volt, meg arról is, hogyan csinálta Szibériában a forradalmat. Szemjon nem hitt neki. A moziban a bányászok piszkosak meg soványak voltak, a nagyapa pedig most is délceg, ápolt külsejű férfi. Szemjon előadta kétségeit az apjának is: — lehetséges, hogy a nagyapja nem is bányász, hanem sza- botőr? — Nagyapja hosszan, harsányan nevetett, és unokája osztályöntudatáról mondott valamit. Az utastérben az öregúr és Szemjon szibériai nagyapja mégis hasonlítottak egymásra. Az idősebbek egy egész nemzedéke régi katonaruháját viselte. Életük a háborúval kezdődött. a háború közti szünetek pedig olyan rövidek voltak, hogy nem tudták megszokni a civil öltözéket. Az öregúr mellett ült az unokája és mesekönyvet olvasott. Elmélyülten olvasott, felvonta a szemöldökét, mozgatta ajkait, olykor felpillantott: látják-e az utasok, hogy igazából tud olvasni. Szemjon ötéves korában meg Bem tudott olvasni, de azért sok mindent ismert. Tudta, hogy a Naguán-rend- szerű forgópisztolyt a feltalálójáról nevezték el. A gyalogsági harci szabályzat paragrafusaira még ma is emlékszik. Szemjon egy katonai településen született, a déli határnál, innen apját később áthelyezték a nyugati határszélre. Az apja parolinján két sötétvörös zománctéglalapot viselt, az ingzubbonya ujján pedig vörös poszlócsil- lagot. Az apja mindig tanult. Esténként könyvekkel és térképekkel bástyázta körül magát, a könyvekben a sorokat piros ceruzával húzogatta alá. Régebben valahogy gyakoribb szokás volt ez: minden régi tankönyv sűrűn alá van huzigálva. Fiatal korában az apja szintén bányász volt. A háború előtt apja katonai akadémián tanult. Szem- jonnak élesen emlékezetébe vésődött apja megérkezése. — Buszlajev megjött! — kiáltották az udvarról. Szemjon apja elé futott. Az apja kivette az autóból a bőröndjét. Szemjonnak egy sárga doboz gyümölcszselét, egy riasztópisztolyt, hozzá kerek dobozkában tartalék játékkapszikat hozott ajándékba. Az anyja is örült az új ruhának, krepdesin — jutott Szemjon eszébe az anyag neve; az akkor nagyon drága volt. Majdnem olyanok voltak rajta a rózsák, mint ezen a diáklányén. Az anyja igyekezett gyakran elmenni a tükör előtt, hogy láthassa magát új ruhájában. Az apja mindig korán ment el hazulról, és egyre később tért haza. Egyszer úgy alakult, hogy Szemjon három napig nem látta az apját. Megfogadta magában, hogy feltétlen fel fog ébredni, amikor megjön az apja. Fel is ébredt, mert apja egy hadnaggyal jött haza, akinek hangosan dübörgött a csizmája, az anyja mondta is neki: — Csendesebben, felébreszti a gyereket! Szemjon ismerte a hadnagyot, ukránul énekelt, s ez mindig olyan mulatságos volt, hiszen majd mindent értett, és mégse oroszul volt. Az apja felhívott valakit telefonon. — Igen, nyugtalan a helyzet — mondta. — XJgy látszik, tankokat vonnak össze. Ezután apja az ezredparancsnokkal, Ivan Anyiszo- movicesal beszélt telefonon. Az ezredparancsnok rövidesen megérkezett, a szomszéd házban lakott. Egy térképei terítettek ki az asztalon. A térkép még egészen új volt, és valahányszor megmozdították. erősen zörgött. — Csendesebben! — szólt rájuk az anyja. (Folytatjuk) folyamat nem tekinthető le. zártnak. Várhatóan az elkövetkező években sokkal kevesebb új törvény létrehozására kerül sor. A túlszabályozás egyébként elsősorban az alacsonyabb rangú jogforrások körében jelentkezik. Kereteket adó törvényeinkhez ugyanis számos végrehajtási rendelet kapcsolódik, de ennél is nagyobb gondot okoznak a különféle közlemények, tájékoztatók, körlevelek. A túlszabályozás arra a szemléletre vezethető vissza, amelyik „az élet minden jelenségét jogszabályokba akarja gyömöszölni”. De olyan bürokratikus intézkedésekre is, amelyek nem „fentről” érkeznek, hanem a saját „portán” jelentkeznek. — Az imént elmondottakból is következik napjaink másik hibás szemlélete: a jog szerepének túlbecsülése. Bírói gyakorlata során milyen tapasztalatokat szerzett erről? — A jog bűvöletébe esni, mindenhatóságában hinni legalább annyira veszélyes, mint a jelentőségét fel nem ismerni. Az életben mindkét végletes szemlélettel találkozhatunk. Szerintem ma a jog funkciójának túlbecsülése jelenti a nagyobb veszélyt. Ez tapasztalható például a büntetőjog területén a bűnözés és a büntetés súlyossága közötti összefüggés jelentőségének eltúlzásánál. Pedig a nagyobb visszatartó hatás nem a büntetés súlyában, hanem az elkerülhetetlenségében van. De sokszor okoz zavart az is, hogy jogot alkalmaznak akkor is, amikor valamely problémát társadalmi. gazdasági eszközökkel — politikai, irányítási, vezetési, ellenőrzési módszerekkel kellene megoldani. Ez a szemlélet is vezet el a már említett túlszabályozás problémájához. Egy másik példa; a Munka Törvénykönyvének módosításától egyes gazdasági vezetők azt remélték, hogy ezzel önmagától megjavul a munkafegyelem. Holott a vállalatoknak széles körűek a jogosítványaik arra, hogy a nélkülözhetővé vált dolgozók munkaviszonyát megszüntessék. Találunk példát az ellenkező végletre is. különösen az eljárási szabályok szerepét becsülik le. — E szemléletbeli hibák előzménye, oka többek között a hiányos jogismeret. Ennek kiküszöbölésére milyen módszerek lehetnek a legalkalmasabbak? — Sajnos, az állampolgár rak jogi ismeretei nem épülnek megfelelő alapokra. Nem a tételes rendelkezések isr méretének hiánya a baj. hanem az, hogy az elmúlt húsz évben több korosztály nőtt fel anélkül, hogy az állam- polgári alapismereteket elsajátították volna az iskolában. Ezt most kell pótolni, Ahhoz, hogy az állampolgárok helyesen tudjanak élni jogaikkal és teljesíteni tudják kötelezettségeiket, nélkülözhetetlen a munkájukhoz kapcsolódó alapvető jogszabályok ismerete. A jogi ismeretterjesztés fő iránya az elkövetkező időkben: be kell mutatni jogelveinket és a törvények legfontosabb rendelkezéseit. Ehhez elsősorban a fiatalság körében és az üzemekben kell több, magas színvonalú előadást tartani. — Köszönjük a beszélgetést. Szalay Zoltán
