Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

A megye peremen (2) Szederkénypusztai hétköznapok Ez a néhány száz Miket számláló falu Istenmezeje társközsége. Mint ilyen, nagyobb testvére árnyéká­ban él. Sokam nem is tud­ják, hogy létezik. Az ott élők fanyar iróniával így beszélnek erről: — Szederkénypusztát nem jegyzik. Az idegenek azt mondjak: „hol van ez a puszta, talán nincs is...” Az a néhány kilométer távolság • egyébként is elöl" vadóban van a . két telepü­lés között, s ha egyszer egybeépülnek, talán a kü­lönbséget nem is lehet majd észrevenni, melyik volt az egyik, s hol kezdődött a másik. Azelőtt pedig a s«e- derkénypusztaiak szegény­ségükről voltak híresek. Az itteniek csak a hegyek kö­zé szorult kicsike föld tér-, meséből élhettek meg, amely ráadásul nagygazdák kezén volt. Míg Istenmeze­jén többé-kevésbé biztos jö­vedelmet kínált a bánya. A hegyvidéki ember lele­ményesség nélkül nem ma" vad meg. A szederkény­pusztai termelőszövetkezet tagjainak, ez a jó tulajdon­sága tette kiemelkedő gaz­dasággá, rossz adottságai ellenére. A falu jólétét pe" dig ez a termelőszövetkezet alapozta meg, s biztosítja ma is. Murányi Istvánnal, m Is­tenmezején lévő közös köz­ségi tanács elnökével beszél­gettünk a társközség életé" ről, sajátos helyzetéiről. — Az amyaiközségtnek bi­zonyos értelemben nehezebb, sokkal több gond van itt, Istenmezején. Szederkény­puszta kiesi, rendezett fa­lu, kedvező az elhelyezkedé­se. két sor házból áll. A tsz megalakulása óta meg nagyon szépen fel is jött a szegénységből. Ellátottsága jónak mondható. Van élel­miszerüzlete, művelődési há­za, könyvtára, italboltja. A téesz központja is oda ke­lőit, mert akkoriban Isten­mezeje bányásztelepülés volt, s a tagság az' alapítás­kor a szederkény pusztaiak közül verbuválódott. Ma már — mivel magasak olt a jövedelmek — körülbelül 100—150 itt lakó is odajár dolgozni. Szeretik lakói a telepü­lést. Társadalmi munkára könnyen mozdíthatlak. A tavalyi nagy felújítási mun­kálatokban is sokat segítet­tek: Űj külsőt kapott akkor a kultúrház, az orvosi ren­delő és az ifjúsági klub. Ta­lán még egyben kellene to­vábblépni: a faluszépítési mozgalomban az eddigiek­nél is jobban kéne szere­pelni. Kevesen mennek el a faluból. Lakossága állandó­nak mondható, még akkor is. ha az alsótagozatosokat be kell hozni Istenmezejére, mert. tíz alá csökken a ta­nulók száma. A legutóbbi falugyűlésen hetvenen jelentek meg. Rö­vid ideig' tartott, meid kevés gond merült fel. Aj. szemet­el hordásról, a háziik előtti árkok .tisztításáról eseti. szó. meg a. nyilvános telefonról: nagy szükség lenne iá. A jegyzőkönyv így fejeződik be: ..Mivel több tárgy és probléma nem lévén, a le­vezető elnök a falugyűlést bezárta és megköszönte a megjelenésit, a tett hozzá­szólásokat, véleményeket.” Kis település — kevés gond. A felmerülő problémákat hamar, saját erejükből, lele­ményességükből megoldják. A téesz elnöke egy éve Kiss Béla. A nagy hírű és tekintélyű Murányi Gábor bácsit váltotta fel ebben a tisztségben. Az eltelt egy esztendőről kérdezzük. — A téesz kitűnő ered­ményeiket ért el eddig, s nekünk tovább kell vin­nünk mindent a- maga út­ján. Természetesen az igé­nyek mások, mint néhány evvel ezelőtt, minden fel­gyorsult az elmúlt időben, .például már lakást sem épí­tenek a faluban fürdőszoba nélkül. Jobban szétnéznek az emberek, túliéinak már a saját portájukon. Az igé­nyek növekedése néha konf­liktusokhoz vezet, mert az emberek könnyen szeretné­nek pénzhez jutni, pedig nagyon meg keld dolgozni már a fizetésért. — Ez a falu a megye ha­tárán fekszik. Salgótarján közelebb van hozzá mint Eger. Véleménye szerint: melyik megye és melyik város vonzóbb a falubeliek számára? — Vadé igaz. Salgótarján könnyebben elérhető, még a közlekedés is jobb arra­felé. Az emberek valahogy mégis Egerhez kötődnek. Egyrészt, ment hivatalos ügyeik miatt oda kell fordul­ni. másrészt a gyermekek többnyire ott tanulnak to­vább. Létezik azonban egy eszmei kapocs is: nagyon szeretjük Egert, szebb vá­ros mint Salgótarján, kultu­rális értékei vonzóak. Ám sajnos elég rossz a közleke­dés, nagyon nehezen jutunk be, inkább csak akkor tud­nak a falusiak elmenni egy egy színielőadásra, vagy a strandra, ha a téesz elviszi őket és visszahozza saját jármüvén. Az elnökkel végigjárjuk a gazdaság üzemeit. Meglá­togatjuk a fűrésztelepet, az asztalosüzemet, a gépállo­mást. s a tehenészetet. Hi­hetetlen, hogy hogyan tud­tak ilyen szűk helyen ennyi mindent elhelyezni. Persze kevés a termő-terület,, ahol növénytermesztés folyhat, még a kombájnok is csak igen óvatosan tudnak ha­ladni aratáskor, hogy fel ne boruljanak a lankákon. Ez.en a területen minden egyes épület, bizonyíték a falubeli" ek leleményessége, ügyessé­ge mellett. A téesz tagjai leginkább a könnyen és gyorsan el­készíthető FATIP épületekre lehetnek a legbüszkébbek, hiszen ezeket a modern fa­vázas szerkezeteket az or­szágban Szederkény pusztán kívül csak két helyen gyárt­ják. Itt mór szinte mindent ez a héjs-zerű tetőszerkezet borít. Nincs híján ötletnek, kez­deményezőkészségnek, hát ez a falu — s felemelkedé­sének, fejlődésének ez a leg­nagyobb záloga. Gábor László Jó árun jó reklám Néhány évvel ezelőtt jó­kora üzleti lehetőség nyílott egyik külkereskedelmi vál­lalatunk előtt. A versenytár­gyalásra részletes leírást, nyomtatott anyagot kellett előterjeszteni, megfelelő szín­ve íalon, heteken belül. A ve -senytársak — nagynevű cégek, — árban jóval a ma­gyar ajánlat felelt álltak, de sajnos az ajánlattételhez a dokumentáció nem készült el időre; a háttér — felké­szültség és rugalmasság hí­ján} — nem tudta követni ezt- a hirtelen jött sietsé­gei... A prospektusok, reklám­nyomtatványok nem csupán ilyen kritikus helyzetben hívják fel magukra a fi­gyelmet. A Kereskedelmi Kamara most zárult kiállí­tásán és versenyén, ahol az 1977 második félévétől ké­szült reklámnyomtatványok­kal pályázhattak a kamarai tagvállalatok; sok szép nyomtatvány akadt, bár, — mint a bevezetőbeli eset mutatja. — önmagában cse­kély öröm, hogy ötszáz nyomtatvány közt vannak igazán hatásosak, szépek. Közelebbről már észreve­hető, hogy a díjazott anya­gok hetven százaléka külföl­di nyomdában, s nem forin­tért készült, így a szépség részben szépséghiba. Még akkor is, ha ezeket a meg­rendeléseket . a sürgősségi, meg a magas minőségi kö­vetelmény kényszeríti ki, bár az utóbbi időben a ma­gyar nyomdaipar rekonstruk­ciójának előrehaladtával lo- kozatosan javul a helyzet. Nem felejthető el, hogy — jobbára külkereskedelmi pro­pagar. danyomtatványokról lévén szó — ezeknek olyan környezetben kell megjelen­niük, ahol a kiváló minőség általános, és a nyomtatvá­nyok külső megjelenésükkel, esztétikumokkal is az árut, az ajánlott terméket képvi­selik. Nyerhet prospektusver­senyt egy szép nyomtatvány, de a piaci versenyt csak a termék és termelője nyerhe­ti meg. Mégis igaz: először az áru hírét kell „.eladni”; a jól öltöztetett információ könnyebben kap piaci be­lépőt. .. ' Cél, haszon, költségráfor­dítás, — mind olyan körül­mények, amelyek nélkül ér­tékelni a reklámnyomtatvá­nyokat csak a szemnek le­het. Tudta ezt a zsűri is, amely egyértelmű esetekben a látványosabb „előkelő ro­konok” helyett a célnak jól megfelelő, egyszerűbb, a gyanítható költségeket te­kintve is „korszerű” mun­káknak juttatott díjakat, a mezőnyt pedig úgy értékel­te, hogy a kiemelkedő telje­sítmények mellett az előbb­re lépést a középmezőny, az átlag erősödése jelentené. Gazdaságról, gazdaságos­ságról mesélnek hát a nyom- taványok. Rugalmasságról, termékszerkezetváltásról, — vagy csak kényszerének fel­ismeréséről? — tanúskodik például a gyűjtőborítós, cse­rélhető lapos, mappás kata­lógusok megoldása, ezek ter­jedése. Nem készülnek már tíz évekre egybekötött vas­kos katalógusok! Szembetű- ■ nő volt a kiállításon az is, hogy az eredményes, a pia­con sikeres vállalatok pros­pektusait láttuk jobbára a díjazottak között. A régi nagy kérdés ezek után, hogy vajon a korszerű terméket, nyereséges üzletmenetet könnyű-e propagálni, vagy fordítva: a színvonalas rek­lámpropaganda segített-e eljutni a sikerhez? Vagyis, mi volt előbb: ;; termelési háttér-tyúk vagy a reklám­tojás? A válasz kézenfekvő. Nem létezhettek, nem fejlődhet­tek külön, csak együt. Jó áru kell. és jó reklám; kor­szerű. gazdaságos termék, és hozzá méltó propaganda. Köved Twtruis Nukleáris diagnosztikai műszerek A Gamma Müvek BNV-sajtótájékoztatója A Gamma Művek a né­hány hét múlva nyíló tava­szi BNV-n új nukleáris di­agnosztikai műszereket, sa­ját fejlesztésű adatfeldolgo­zó rendszert. különböző kvarckristályokat mutat be. A vállalat vezetői keddi saj­tótájékoztatójukon elmond, ták, hogy a Gamma ilyen jellegű termékeit a hazai ko­hászat, energiaipar és víz­ügy területén szinte min­denhol használják, s a vál­lalat gyártmányszerkezetét licenc-vásárlásokkal is kor­szerűsíti. Egyre több auto­matizálást szolgáló elektro­nikus műszert szállítanak külföldre. Az utóbbi időben előtérbe került az energia- takarékos automatikák ter­vezése és gyártása. Ünnepi készülődés Több ezer egri dolgozót várnak a Dobó téren a május else­jei ünnepi nagygyűlésre. Napok óta készülődnek az esemény­re a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a városi mélyépítő üzem, az Universal Szerviz Ipari Szövetkezet munkásai és mások. Hatalmas dísztribünt ácsoltak — ké­pünkön pedig már dekorálnak — közben pedig kijavítják a megrongált aszfaltot is. műm Az utolsó „simítások” a hangosító berendezésnél (Fotó: Perl Márton) Felkavart kedélyek Egeresehiben lUlunlccasgir tiles bänuöszokncsk Az egercsehi bányászok aggodalma oszlott szét alig egy óra alatt azon a mun­kásgyűlésen, amelyet szá­mukra tartott a Borsodi Szénbányák vezetősége. A különös találkozóra egy né­hány héttel ezelőtt megfo­galmazott levél adott okot. Az üzem egyik dolgozója ugyanis az iránt érdeklődött egy televíziós műsor kereté­ben a nehézipari miniszter­től, hogy milyen jövője van Egeresehiben a bányászko­dásnak. Nos, a feltett kér­désre végül is a Magyar Szénbányászati Tröszt ve­zérigazgatójától érkezett vá­lasz. A következő rövid in­formációt tartalmazza: az akna 1983-ban beszünteti termelését. A levél bénító’ag hatott az emberekre, hisz úgy tudták, a környék je­lentős szénvagyannal ren­delkezik és még jó ideig biz­tosított a megélhetésük. Nem véletlen hát, ha hamar el­terjedt a hír és másnap kér­dések özönével ostromolták az akna vezetőit. Az igazat akarták tudni. Valóban rö­vid életű lesz a hánya és milyen sorsot szánnák az embereknek? Ezekre az egy­általán könnyűnek nem ne­vezhető kérdésekre kaptak megnyugtató választ a bá­nyászok a mar említett munkásgyűlésen. Áz eger­eseinek feszült figyelemmel hallgatták Balogh Béla, mű­szaki igazgató szavait, aki mindjárt az elején leszögez, te: — Egy régebbi tervben valóban az szerepelt, hogy 1983-ban bezárjuk itt a bá­nyát, de ma már erről szó sincs! Az 1978-as távlati terv ugyanis még nem vette fi­gyelembe a bekölcei mező bekapcsolását, ami 600 ezer tonna szenet jeleni és a le­vél ezt még nem tartalmaz­hatta. Nyugodtan mondha­tom, hogy Egercsehiberi a VI. ötéves terv végéig folyama­tosan termelünk. Sót. elkép­zelhető, hogy azon túl még hosszú ideig, illetve amíg a művelhető szénvagyon el nem fogy, amíg gazdaságo­san lehet termelni, az akna nem all le. Most mintegy 5,3 millió tonna .szénvagyon­ról tudunk, de ebből csak 1,47 millió fejthető le. Ez ki­tart még néhány évig. Való­ban, a 2-es területen és a mikófalvi részen tetemes — összesen csaknem 80 (!) mii. lió tonna földtani szénva­gyon húzódik. Sajnos azon­ban ezzel a jelenlegi techni­kai színvonal mellett nem számolhatunk. Pedig nem kell bizonygatni, hogy mind­annyiunk érdeke lenne a ki. termelése Egercsehi térségé­ben tehát új bánya telepíté­sére nincs lehetőség, éppen ezért az aknán nagyobb be­ruházást, illetve rekonstruk­ciót sem tervezünk. A bányászok vissza-vissza- térő kérdése most már csak az: mi lesz a sorsuk, ha'egy- szer bezár a bánya? Balogh Béla erről is- részletesen be­szélt. Elmondotta, hogy a Borsodi Szénbányák tovább­ra is minden dolgozóra igényt tart és idejében gondosko­dik elhelyezéséről. A válla­latnál az utóbbi időben 15 év alatt csaknem 50 akna zárt be és senkinek sem volt elhelyezkedési gondja, mert a környező bányák minden esetben befogadták az em­bereket. Az egercsehi bá­nyászok egyébkeni, ha majd évek múltával erre sor ke­rül, Farkaslyukon, illetve a mocsolyási aknán (Királd) találhatnak megélhetést. Ezek a helyek Egercsehihez körülbelül 40—60 kilomé­terre vannak. Az akna felolvasójában megtartott munkásgyűlésen műszakváltáskor több száz bányász jelent meg. Az ar. cokat figyelve úgy tűnt, az őszinte válaszok megnyug­tatták a kedélyeket. Az eger­csehi bányászok érzik, hogy nem mostohagyerekei Bor­sodnak. a Farkaslyuki Bá­nyaüzemnek, a vállalat ve­zetésének. A sorsukról ide­jében gondoskodnak, de ad­dig még remélhetőleg sok- szén kerül ki kezük mun­kája nyomán. Temesi László ,Nmk>do£i 198*. április 3tL, szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom