Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-26 / 97. szám

Olasz western Népdalkórusaink bemutatói után... Sarud, Mezőtárkány, Márkáz, Hatvan sikere Sarud és Tarnalelesz volt a házigazdája a Heves megyei népdalkórusok idei sereg­szemléjének, ahol összesen 24 kórus mintegy 40Ü dalosa találkozott, hogy számot ad­jon az elmúlt évi munkája eredményeiről. A bemutatók kettős célt szolgáltak: minősítési alkal­mat nyújtani mindazoknak az együtteseknek a számára, akik megyei szinten még nem minősültek — ezek ál­talában az újabban alakult kórusok voltak, — másrészt szereplési lehetőséget bizto­sítani, egyfajta szakmai kontrollra. , Tapasztalatcse­rére összehozni azokat a kó­rusokat, amelyek megyei, il­letve országos szinten már gyöspatai, mátraderecskei. szederkénypuszlai, mikó- falvi kórusok és még sorol­hatnánk tovább, hiszen a megyénkben 40—45 pávakör működik. Lehet —, egyéb okok mellett —, hogy leg­több együttes számára nem volt különös tétje a szerep­lésnek, pedig ez az alkalom — a szakemberek jelenléte okán — komoly főpróbája lehetett volna a jövő évi or­szágos minősítésnek. Mindezek ellenére a talál­kozók hasznos tapasztala­tokkal zárultak, ez derült ki a zsűri szakmai értékelé­séből. Az előző évekhez hason­lóan, még mindig problémát minden együttes számára. Különösen akkor, ha figye­lembe veszik a gyermekek í életkori sajátosságait és en- . nek megfelelően választják ki a lehetőleg palóc játéko­kat, gyermekjátékdalokat és semmiképpen nem felnőt­tek dalait. Az együttesek külön-kü- lön értékelése ehelyütt fö­lösleges lenne, de néhány észrevételt érdemes kiemel­ni. Ilyen a fedémesiek és az egerbocsiak évek óta meg­szokott magas szintű be­mutatója. Most az Édes­anyám rózsafája ..., illetve a Vidróczki-dalcsokor elő­adásával arattak osztatlan •ló, ha az Ezüstnyéreg . cí­mű új olasz westernre a néző minden várakozás és iz­galom nélkül ül be a néző­térré. A kalandfilmekről ugyanis tudhatja, hogy ben­nük minden saját értékén túl csillog, az események az első percek után az elhihe­tőség határán túlra kerülnek. Mindazt, ami a vásznon vé- siéfut, elhisszük, mert arra vagyunk beállítva, hogy a felnőtteknek szóló mesét az alatt a másfél óra alatt, amíg a film pereg, valóság­nak fogadjuk el. áttéve magunkat abba a környe­zetbe. azok közé a már min­den mértéken felül szeren­csés fickók közé, ahol min­den lehetséges. Az emberi élet itt a leg­olcsóbb, a szenvedély a va­gyon megszerzésére akkora, hogy a legegyszerűbb gyanú­sítás elegendő a vélt vagy valódi éllenfél lepuffantásá- ra. Jog sehol. A törvény őre gatyában szaladgál, mert ne­ki fontosabb a bordély csi­nos lánykája, mint a rend fenntartása Cerritosban. Természetesen az amerikai Délen vagyunk. Dallast em- lebétik és azt, hogy hol zsa­rolnak az útonállók kisebb szorgalommal, nagyobb ered- t ménnyel. Pocsékul zűlött ez a világ, de itt is vannak jó emberek, akik kimérik az igazságot, az ítéletet a ma­guk módján. Csak azok ma­radnak életben, akiket a film alkotói szerint a szí­vünkbe kell zárnunk. Meg is tesszük ezt, amíg a nézőté­ren ülünk. Bár a sok-sok filmes ötlet olykor képtele­nül bizarr. De azért hinni akarjuk ezt a banális mesét. Azért is, csak azért is el­hisszük. hogy ezek a jámbor franciskánusok éppen sár­kányt röptetnek a kedves kis Thomasszal. amikor an­nak a legkisebb aktualitása sem volna. Azért is el akar­juk hinni, hagy ez a Roy nevű rettenthetetlen lovag látatlanba szerelmes Thomas nővérébe, sőt még azt is megbocsátjuk neki. hogy lé­zengő délszaki prérilovagként kívülről felmondja, egy köz­jegyző pontosságával és hi­telességével az amerikai öröklési jogot, mert az a végjátszmában és eligazítás­képpen nagyon hatásos. S mindezt ahelyett teszi, hogy szaladna Margareth szoknyá­ja mellé, hiszen a lány is mindenütt és mindenben a kezére játszik. És mégis bemegy a közön­ség erre a filmre is! A ha­tás titka nyilván az emberi hiszékenységben és abban rejlik, hogy a legszürkébb, a legköznapibb ember is sze­retne egyszer szuperhős len­ni, elhinni magáról, hogy ez így és ilyen könnyen megy. Lucio Fülei, a film ren­dezője. egy ugyancsak olasz forgatókönyvíró, Andriano Bolzoni ötleteit és lapos me­séjét fogalmazta filmmé. Középszerűen. A külsőségek, a színes máz. a tálalás, kitűnő, csinos fiatal nők és férfiak mutogatják magukat ebben a filmben: Giuliano Gemma, Ettore Manni, Geoffrey Le­wis, Cinzia Monreale és a kis Thomast alakító Sven Valsecchi mindent elkövet­nek, hogy emlékezzünk rá­juk. Mire kijövünk a mozi­ból, a mese is. a szereplői is nyomtalanul kiesnek belő­lünk. A zenét hárman is csinál­ták, Sergio Salvati operatőr a színes felvételekben sem ébresztett útikedvet bennünk az amerikai Dél után. Farkas András 18. Mégéshet, hogy a kapust sem találja ot.t: hajnal tájt többnyire már hazamennek aludni. Akkor meg kell ke­resni a tanácselnök házát. Ez is legalább tizenöt perc. Aztán telefonálni, és elma­gyarázni a helyzetet az ügye­letes tizedesnek. Az föléb- reszt egy hadnagyot, aki ta­lán valamelyik irodában .al­szik. ahol akad fekvőhely, hiszen az éjszaka behozott részegek már elcsendesed­tek, a jegyzőkönyveket már fölvették. A hadnagy telefonálna a területi központba az ügye­letes őrnagynak, és az ria- dóztatná a körzeteket. Ha minden simán megy, a mo­toros járőrök úgy negyven perc múlva zárják le az utakat. A rablók a legjobb helyet és időpontot választották. Negyven perc alatt már messzire lehet jutni, addig­ra már nagy forgalom lesz az utakon és gyakorlatilag semmi értelme nem lenne személyautók százait meg­állítani. Ráadásul a legközelebbi vasútállomásra is kimehet­nek. és megállíthatnak egy sofőrt, akit senki sem lá­tott. Szemjon teljesen nyugod­tan goncjólta végig mindezt, mert tudta, hogy ezek az OMÉkM lük április 36., szombat utolsó nyugodt pillanatok, nemsokára kitör a pánik. De kire lehet számítani? A mérnökre? Az ablaknál •ül, beszorítja a szomszédnő­je. A zubbonyos öregúr? Túlságosan öreg már. A hát­só üléseken hélyezekedett el két fiú, egyetemisták vagy felsőbb osztályos iskolások. Meg a hadnagyra. .. Már neked is megkezdő­dött a háború, gondolta Szemjon. hadüzenet és harc­kocsi nélkül. Kár, hogy nincs fegyvered. Nem szabad fegyverrel szabadságra utazni. Ketten odamentek a diák­lányhoz. Az tüntetőén kiné­zett az ablakon, a térdéről vették el a retiküljét. Lehet­ne a feleségem, villant át Szemjon agyán, de azonnal szidni kezdte önmagát: — a legjobbkor jut ilyen az eszedbe, te idióta! Most az öreghez közeled­tek. Mindjárt megkezdődik, érezte Szemjon. nem létezik, hogy ne történjen semmi. Csak ki kezdi el? Lehet, hogy mindenki ar­ra vár. hogy majd én kez­dem? Most először ijedt meg. Szemjon lenézett: a fegy­ver csöve eav kicsit leereszt­ve, de még mindig a bal lapockája alá irányult. Milyen rosszkor is történt mindez. Semmi sem dőlt el még Nataskával a lakásügy­ben. be kéne menni a ta­nácsba. okvetlen és minél hamarabb be kell menni, különben megint lemarad az elosztáskor. Mégis nekem kell kezde­ni. senki más nem vállalko­zik? De akkor fölállt az öreg­úr. Lassan állt föl. A válla meggörnyedt, makacsul be­húzta ősz fejét, úgy állt, ahogy azok az emberek áll­nak, akik mindenre készek. Meglehet, hogy az öreg már sokszor állt föl elsőnek éle­tében. És rögtön utána1 a hadnagy is fölállt, bai vál­lát előretolva, ahogy-'boksz­állásban állnak, a fiúk is felugrottak a hátsó ülése­ken. Az utastérben minden el­csendesedett. Azok ketten hátráltak, az öreg elől. Szemjon lépni készült, méregette. hogyan tudná megfelelőbben leütni a szá­zadost. Már csak az autó­ban maradt ötödik férfi ide­gesítette. Mozdulatlanul ült a kormánynál és dohány­zott. A százados hirtelen nyug­talanul hátranézett. Gépko­csizúgás hallatszott. Még csak nagyon halkan, de még­is mindenki meghallotta. A banda dermed éji állt. Szem­jon észrevette, iiogy az uta­sok összenéznek. Hát mégis akadnak ilyen találkozások! Lehet, hogy a rendőrség vagy a katonaság, a leg­jobbkor étkezik? Még né­hány pillanatig reményke­dett. amíg meg nem jelent egy Pobeda — rögtön felis­merte a körvonalairól. Ma­gánkocsi. Az utolsó Pobeda több mint tizenöt évvel ez­előtt hagyta el a futószala­got. s csak egy nagyon pe­dáns embernél maradhatott meg. A sofőr fékezett. a százados intett a botjával. Nyilván nem bízott benne, hogy engedelmeskedni fog, Az Egri Csillagok Tsz vegyes kórusa a sarudi bemutatón. (Fotó: Pilisy) valamilyen eredményt elér­tek. Sajnos, ez utóbbiak kö­zül többen távolmaradtak a bemutatókról, mint a gyön­remegve vibrált a fénypont a kezében: tovább, tovább. Ügy látszik a százados meg­ijedt. Az autó elhúzott mellet­tük. A hátsó üvegen álmo­san nézett ki egy borzas ha­jú kislány. A rablók az ajtóhoz ro­hantak. gyorsan beugrottak az autóba, becsapták az aj­tókat. A százados kapkodva köpenye zsebébe dugta Szemjon papírjait, szintén az autóhoz rohant, a sofőr mel­lé ült. A Volga nem szágul­dott tovább, ahogy azt Szem­jon remélte. Az odáig hal­latszó izgatott hangokból ítélve megértette, hogy a fosztogatók nincsenek meg­elégedve. Szemjon hallotta, ahogy az egyiknek azt pa­rancsolták. hogy szálljon ki. Megismételték a' parancsot, majd csönd lett. Nincs az az erő, ami rávette volna ezeket az em­bereket, hogy kiszálljanak. Csapódott az ajtó. a vo­lán me'lől szállt ki végül is a vezető. Magas, testes, kissé kacsa" zó járású férfi tüntető nvu-' gólommal, kimért léptekkel közeledett az autóbusz felé.’ . Még egy gyakorlati lecke az ifjoncoknak. A magabiz,- tosság fz.io.imet kol+. minden ember fél az erőtől. Ez a bandavezér, Szemjon biztosra vette. Megnézem én ezt a magabiztosságot né­hány perc múlva, gondolta, és nagyon szerette volna, hogy minél gyorsabban el­érkezzen az idő. Nem sza­bad hagyni, semmi szín a'att sem szabad, hogy meg­lógjanak. Ha most sikerül nekik, igyekeznek majd megismé­telni. csattant a busz kmvi_ tott motorházának zárja. Ezt is előre eltervezték. El­vágták a hajtószíjat. Végül megmozdul a Volga. Az esélyek kiegyenlítődtek, vonta le a következtetést nyugodtan Szemjon. (Folytatjuk) jelent a dallamanyag helyes megválasztása. Feltétlen haladás, hogy ma már nem kerülnek műsorra „magyar- nótás” hatású számok, de többségében még . mindig úgynevezett „új stílusú” mű­vek hangzanak el, amelyek amellett, hogy egyfajta egy­hangúságot adnak a csok­roknak, méltánytalanul ki­szorítják a legrégibb, a leg­értékesebb népzenei hagyo­mányainkat őrző „régi stí­lusúakat”. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a dalok jóval kevesebb szám­ban élnek vidékünkön, ne­hezebb felkutatni őket. ki­halóban vannak, de éppen ezért szükséges ápolni, élet­ben tartani legszebb darab­jaikat az állandó műsorra tűzésükkel is. Ez nem ke­véssé fontos funkciója nép­dalkórusaink missziójá­nak. Legtöbb kórusvezető persze szívesebben nyúl a könnyebben elérhető és nép­szerűbb újhoz, ám szeren­csére néhány együttes veze­tője példamutató tudatos­sággal ápolja ezeket -az ér­tékeket, mint Csík Ferencire, Vincze Zoltán, Fajcsák At­tila, Juhász Gáborné, Nagy Sándorné. Jó volna, ha a többiek is követnék. Nagy előrelépési lehetőséget je­lentene — gondolunk itt el­sősorban a siroki és eger- szalóki csoportokra. Feltűnt, hogy a kórusok hangzása — néhány kivétel­től eltekintve — az előző évekhez hasonlítva kevés­bé volt egységes, a hang- adás, a belépés, az egyszer­re való éneklés olykor bi­zonytalannak tűnt. pedig ezek mind olyan hiányos­ságok, amelyek próbákon kiküszöbölhetők. Rendkívül sokat fejlődött viszont ezen a téren Poroszló. Sarud és Mezőtárkány kórusa, kitű­nően készítették fel őket és ez meg is érződött hangzá­suk egységén. Üde és bájos színfolt volt és egyben követésre méltó kezdeményezés a bükkszéki, fedémesi és váraszói gyer­mekcsoportok színre lépése. Kiaknázatlan lehetőségek rejlenek ezen a területen sikert. Műsoruk népzenei anyaga kitűnő válogatás volt, melyet élményszerűen ad­tak elő. Mindkét együttes törekszik érvényesíteni a ré­gies, hajlításokkal díszített énekléstechnikát, amely már követőkre talált a terpesiek és olykor a mezőszemereiek éneklésében is. Egyre biztatóbban fejlődik az Egri Csillagok Tsz nép­dalkórusa, frissült a kórus hangzása, értékes zenei anya­gú műsorral léptek színre. Zenekari kíséretes dalcsok­ruk hangulatos és jól fel­épített volt. A gyöngyösoro- sziaknál a kitűnő hangzás mellett a változatos, reme­kül koreografált színpadi mozgást figyelhettük meg. amely egy pillanatra síén ment az éneklés rovására, hanem szervesen kiegészí­tette, sőt kifejezte azt. Noha nem nepdalkórus. de ezeknek a bemutatóknak évek óta mindig rangos és sikeres résztvevője, a több mint fél évszázados múltra visszatekintő Komlói Férfi­kar. Most katonadalok elő­adására vállalkoztak. Fel­adatukat férfias tömörséggel, mély átéléssel oldották meg. Biztatóan szerepeltek az átalakulóban levő, új tagok szervezésén munkálkodó ter- pesi és novaji asazonykóru­sok. A bemutatók alkalmával összesen hat kórus kérte me­gyei minősítését, közülük is kiemelkedett a sarudi. amely rövid fennállása alatt rend­kívül sokat fejlődött e- méltán érdemelte ki a me­gyei kiváló minősítést. Ügy­szintén dicséretesen szerepelt az utóbbi években alakult mezőtárkányi és markazi asszony kór us. az idős nyug­díjasokból álló hatvani nép­dalkórus, aztán a többnyire gyári. munkások alkotta bükkszenterzsébeti mun­káskórus, valamint a bese­nyőtelki asszonyok. Utóbbi­ak megyei jó minősült fo­kozatot szerezték és ezzel jogot nyertek az országos minősítésen való részvételre. Nagy Miki«* 1 j 'í Ezüstnyereg

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom