Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
V \ 99' A munkabér St'ä'»* nem Jelenléti sSiJ SZOKATLAN NÉZŐPONTBÓL minősítette a kongresszus tanácskozását pártmunkás ismerősöm: „Hol a rádiót, hoi a televíziót figyeltem, reggelenként pedig az újságot futottam át, nehogy elmulasszak valamit, És feltűnt, hogy a legfontosabb kérdések különböző megközelítésben többször is szóba kerültek, de mindig azonos tartalommal. Ebből vontam le a következtetést: nem könnyű a helyzet, de tudjuk mit akarunk.” Azt hiszem, elfogadható ez a minősítés, hozzátéve, hogy elsősorban dolgozni akarunk, többet és főleg jobban, mint eddig. Ám ez korántsem olyan egyszerű, A párt első titkára mai munkahelyi viszonyaink egyes jelenségeit kritizálta amikor így fogalmazott: „A munkabér vagy a munkadíj nem jelenléti díj.” Aki csak ennyit hallott az is tudja, mire gondolt az‘ előadó; a • termelés hatékonyabbá tételének egyik legfontosabb feltételére, a munkafegyelem színvonalára történt itt utalás. Azt aligha keil hosszasan indokolni, miért különösen időszerű a munka szerinti bérezés szocialista elvének következetesebb érvényesítese. Ismert dolog, hogy az anyagi ösztönzés, ha helyesen élünk vele, megnöveli a termelési kédvet, újább alkotó energiákat szabadit fel. Erről a pluszról jelenlegi helyzetünkben nem mondhatunk le, és egy jobb helyzetben is kár -lenne lemondani. Ezért kell határozottan szembefordulnunk az egyenlősdi tetszetős, kényelmes és meglehetősen elterjedt gyakorlatával. De nemcsak ezért. A társadalom igazságérzete . is azt kívánja, hogy a jelenleginél nagyobb különbségek jöjjenek létre a munka díjazásában a tényleges teljesítmény, vagyis a végzett munka mennyisége és minősége szerint. Mindez nemcsak a munkásokra, hanem a vezetőkre is vonatkozik. A kongresszusi vitazáróban még markánsabban tér visz- sza ugyanez a gondolat: „Meg kell szűnnie az olyan jövedelmek kibocsátásának, helyenként az olyan bérek kifizetésének, amelyek mögött nincs teljesítmény. Ha 'ezt rendesen végezzük, a szocialista építés általános szabálya fog érvényesülni. Ahogyan a szocialista építés előrehalad, úgy emelkedik rendszeresen a dolgozók életszínvonala. De mindenki tanulja meg, a munkahelyét is, a munkáját .is, a keresetét is becsülni.” Világos be-' széd ez, valóban találkozik a társadalom igazságérzetével. Bármilyen erős is azonban az emberek igazságérzete, ha anyagiakról van szó, olykor bizony csak elvi síkon, általánosságbán jelentkezik. Erre utal a párt első. titkárának egyik megjegyzése, hogy a jövőben valószínű nem lesz „össznépi egység” a teljesítménybérezésben és annak érvényesítésében. És itt jutnak különösen fontos, bár csöppet sem irigylésre méltó szerephez a teljesítménykövetelményeket felállító, majd a végzett munkát konkrétan elbíráló helyi vezetők. OK AKKOR TÖLTIK BE azt a funkciót, amelyet elvárnak tőlük, ha egyértelműen meghatározott feladatokat adnak beosztottaiknak, ha megteremtik a zavartalan munkavégzés feltételeit és gondoskodnak arról, hogy a munkabér a teljesítményhez igazodjék. Ha eme követelményeknek mind eleget tettek — nem csekélység, — még azt is vállalniuk kell, 'hogy amíg az a bizonyos össznépi egység kialakul, nem mindenki előtt lesznek népszerűek. De nincs más utunk, • a vezetőknek hozzáértően és felelősen kell irányítani ahhoz, hogy a beosztottak — akiknek ezt a funkciót kell betölteni — jobban, a munkaidőt teljesebben kihasználva dolgozzanak. S ÁLLJON ITT végső summázatul, perspektívaként a, tisztességesen, fegyelmezetlen dolgozó embereknek: „Aki dolgozik, az érezze magát biztonságban és legyen nyugodt, mert ezután is boldogulni fog. Aki azonban munkaképes korú, egészséges ember létére nem akar tisztességgel dolgozni, az . csak legyen nyugtalan.” Kéri Tamás Kiváló cím az egri HEZŐGÉP-nek A MEZŐGÉP Vállalat egri gyára az 1979. évi munkája alapján elnyerte a megtisztelő „kiváló gyár” kitüntető címet, amelynek átadási ünnepségére szombaton került sor. Az ünnepségen megjelent dr. Vasas Joachim, az egri vár0^ pártbizottság titkára, Józsa György, a vasasszakszervezet megyei szervezője, Rabóczki Lajos, a városi KISZ-bi- zottság - titkára, Sziráki András, a vállalat igazgatója, valamint a vállalat politikai, társadalmi szerveinek vezetői, a társüzemek képviselői. Barta Sas Bqla, a gyár igazgatója méltatta az 1979. évi eredményeket és az előttük álló feladatokat, majd ’Sziráki András vállalati igazgató átadta a • „kiváló 'gyár” elismerő oklevelet. A meghívott vendégek nevében dr. Vasas Joachim köszöntötte a gyár kollektíváját. Ezen alkalomból ‘ került bejelentésre, hogy váljala- " tűk elnyerte a KGM „kiváló vállalata” címet. Az elért eredmények alapján kitüntetésekre és jutalmazásokra került sor. Ebből az alkalomból vette át a „Vállalat kiváló brigádja” kitüntetést a Gárdonyi Géza és a Thomas Edison szocialista brigád. A továbbiakban 5 brigád az arany fokozat, 4 brigád az ezüst fokozat, 6 brigád pedig a bronz fokozat ’ kitüntetést vette át. Tizenketten Kiváló dolgozó-kitüntetésben, igazgatói dicséretben, és pénzjutalomban 43-an részesültek. Integrált áramkörök Az Egyesült Izzó Sajtoló- és Szerszámgyárának üzemében megkezdte munkáját az a két svájci gyártmányú gyorspréselő berendezés, amely elsősorban az integrált áramkörök fontos alkatrészeit készíti. Ez a beruházás is segít abban, hogy az idén az in- tegráltáramkör-gyártást 30 százalékkal növelhessék az elmúlt évhez képest. (MTI fotó: Hadas János felv. — KS) 120 eladó Hegnyílt a 13. Interkerbörze Amivel nem tudnak mit kezdeni, másoknak még hasznos lehet. Ezzel a jelszóval nyitották meg hétfőn a 13. Interkerbörzét a Kohó- és Gépipar Rákóczi úti Technika Házában. Az április 25-ig nyitva tartó börzén 120 ipari nagyvállalat és szövetkezet kínál megvételre több ezer féle olyan anyagot, gépet, műszert, alkatrészt, szerelvényt, kötőelemet, amely nála va- lamilyerf oknál fogva már feleslegessé vált. Az Országos Piackutató Intézet több mint 20 éve havonta rendszeresen tájékoztatja a gazdálkodó szerveket a fel nem használt készletek kínálatáról* és . a különféle anyagok keresletéről. Ezenkívül öt éve rendszeresítette az Interkerbör- zét, amely az elfekvő készletek értékesítésének hatékony fórumává, a vállalati anyagbeszerzők fontos forrásává vált. A nagyvállalatoknál ugyanis a termelési struktúra váltása, a gyártástechnológiái változtatások, az anyagellátási zavarok, vagy egyszerűen csak a túlzott biztonságra való törekvés miatt rendszeresen keletkeznek nagyobb mennyiségben olyan anyagok, alkatrészek, amelyek hátrányosan befolyásoljak a gazdálkodásukat. A börze jó alkalom arra, hogy értékesíthessék feleslegeiket, ugyanakkor sok kistermelőt hozzásegít a mindennapi kínálatból sokszor hiányzó termékekhez, anyagokhoz. A börze haszna a nyitva tartás öt napján túl is fennmarad, hiszen az eladók és a vevők ott kialakult kapcsolatai év közben is gyümölcsöztethetők, a készletkínálatról készült ezeroldalas katalógus pedig jó szolgálatot tesz később is az anyagbeszerzőknek. (MTI) Lassan negyedszázada már, hogy tanyán él. Heves és Nógrád megye találkozásánál, a selypi Üjmajorban találni, körös-körül szántóföldek között, amelyeket csupán a közeli faluhoz vezető út tör meg. Távol a város zajától, csend és nyugalom honol ezen a vidéken. Kevesen tudják, hogy itt van a Zöldség termelési Kutató Intézet állomása és itt dolgozik dr. Lászlóffy Antal igazgatóhelyettes. Életének utóbbi két évtizedét a zöldborsó-nemesítésnek szánta. Kora tavasztól késő őszig napjainak nagy részét az állomás földjein tölti, ahol a vetéstől a betakarításig figyeli a fajták tulajdonságait. Aztán megtalálni a laboratóriumban, ahol vizsgálatokat folytat, az esti órákban pedig leginkább szobájában, ahol feljegyzéseket készít, új irodalmi forrásokból jegyez fel. Most is dolgozószobájában beszélgetünk, a szeszélyes április ugyanis a falak közé kényszerítette. Közvetlen szavakkal idézi fel élete könyvének legfőbb fejezeteit. — Hatvani vagyok — mondja érces hangon —, minden a Zagyva partjához köt. Apám jó hírű lakatos volt, kettőnket nevelt, a bátyám pék lett. én pedig virágkertész a város valamikori szőlőhegyén. Aztán elkerültem gróf Károlyi Mihály fóti uradalmába, ahol. ugyanezt folytattam. Lelke-' sedtem a virágokért, különösen a szegfűért, hiszen ezekben nagyon sok örömet leltem. Elhatároztam, hogy továbbtanulok. Fel is vettek a Kertészeti Egyetemre, de a háború félbeszakította tanulmányaimat. A virágoktól azonban nem tudtam elszaNemesítő Újmajorban kadni. A felszabadulás már Hatvanban ért, és az ötvenes évek elején három esztendeig a volt járási tanácson dolgoztam kertészeti előadóként. 1957-ben kerültem a kutatás szolgálatába es egy évvel később tavasszal már itt dolgoztam Újmajorban. Azóta pedig ittragadtam. Korábban is tudtam, hogy létezik ez az állomás, hiszen 1950-ben alakult, dr. Acs Antal, ma már nyugalmazott debreceni egyetemi tanár vezetésével. Azt is tudtam, hogy az első hazai borsófajták a háború után innen kerültek ki. Talán furcsának tűnik, hogy virágkertészböl borsónemesi- tő lettem, de azt hiszem, egy percig sem bántam meg ezt a nagy vváltást. Tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy 20 esztendővel ezelőtt a fajtafenntartást kaptam feladatként. Ez'jelenleg is megvan, hiszen itt, Üjmajorban, ma . 16 fajta fenntartását végezzük. Időközben egy angol és egy német borsót honosítottam meg. A német fajta azóta az ország legnagyobb területen termelt konzervipari zöldborsója lett. Az első sikerek arra sarkalták a nemesítét, hogy továbbtanuljon. így folytatta tanulmányait a Kertészeti Egyetemén, ahol Ormos Imre professzor tanít- 'nyaként szerzett diplomat. — Virágkertészből kertészmérnök lettem — hangoztatja mosolyogva. — Több mint 40 éves koromban régi dédelgetett vágyam teljesült ezzel, ami még nagyobb lelkesedést adott a munkához. Így s borso lett a kedvenc növényem. A nemesítés kicsit a színészethez haíonlít. A színész is folyton keresi, melyik az a terület, ahol legjobban kibontakoztathatja tudását, egyéni képzettségét. Nos, a nemesitőnek is erre kell törekednie. A fajtafenn- .tartást hamar siker, koronázta, hiszen 'amit elértem, azt leírtam és 1966-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Cselőtei László akadémikus előtt doktoráltam belőle. Azóta persze majd másfél évtized felt el és dr. Lászlóffy Antal nevét megismerte az ország. Bejárta Európát és az általa hozott borsófajtákból Üjmajorban egész gyűjteményt állított össze. Szívósan dolgozott, soha nem a látványosságra, hanem az eredményekre törekedve. Tizenhat évi nemesítő munka után, 1978-ban államilag elismerték az Üjmajori középkorai és középkésöi borsófajtáját. — Mind a kettő hamvas, kékeszöld színű — mutatja a színes diaképekről a nemesítő —, a szemek pedig - kiegyenlítettek, betegségnek ellenállók és gépesített konzervipari feldolgozásra alkalmasak. A középkorai hektáronként 4—5 tonnát, a kn- zépkésői pedig 4—6 tonnát ad, ezzel felülmúlva az eddigi legjobb hazai és itthon termelt külföldi fajták hozamait. Most a legkedvesebb az Üjmajori korai zöldborsó, melyet a múlt év decemberében ismertek el . államilag. 1979-ben a rendkívüli szárazság közepette barom és fél tonnát adott hektáran- ként,. ami kimagasló eredmény volt. Ez a fajta azonban kiegyensúlyozott időjárási viszonyok között sokkal többet terem, A konzerviparban használt és igényelt korai fajták választékába jól beillik, ami hosszabb távon csökkentheti a külföldről importált korai fajtákat. ígéretes növény, a legmodernebb termelési technológiára épül.. Mert egy-egy fajtával a ne- mesítőnek arra kell törekednie. hogy bőtermő és jól gépesíthető legyen, tehát ter- . melési biztonságot adjon. A borsószemek pedig zsengék legyenek, tehát ipari feldolgozásra alkalmasak. Azt hiszem, ebben az utóbbi fajtában ezek nagy része benne van. Tehát érdemes volt áldozatvállalással és olykor a kudarccal is szembenézve előállítani. Nagyon örülök, hogy mind a három fajtából már több száz hektár van elvetve az országban, és ha beválik még nagyobb lesz a termelők bizalma. Nemesidet^ fajtáim iránt a termelési rendszerek is érdeklődnek. így a Gödöllői Búzfl- és Borsótermelési, a Telekgerendást Zöldborsótermelési, a Mezőkovácsházi Vetőmagtermelési Rendszertől, a Békéscsabai Agráripari Egyesüléstől, most pedig a Bólyi Mezőgazdasági Kombináttól. A konzervgyárak közül a hatvani, a nagykőrösi és a szegedi rendszeres partnerünk. Az 58 esztendős egykori virágkertész elégedett: ember. Nemesített borsófajtáit megismerte az ország, gyermekei (Fotó: Szabó Sándor) közül egyik lánya apja nyomdokain haladva ugyancsak zöldségnemesítő lett. — Negyedszázaddal ezelőtt a, szerencse mellém szegődött. és az akkori váltás meghatározta életem további menetét. Szép hivatás a nemesítés, alkotómunka a javából. Persze, az ember nem állhat meg. ha sikereket ér el. akkor is keresi az úi°t. Nos. így vagvok en is. készen most két újabb borsó- fqjtajelöltet jelentettem be állami elismerésre. Mindkettőtől sokat várok, hogy mennyire válnak be, azt majd a jövő dönti el. Odaítélték a Kiváló Vállalat címeket Az 1979. évi munka alapján a tárcák vezetői az érintett szakszervezetek, illetve szakmai szövetségek elnökségével közösen odaítélték a Kiváló Vállalat kitüntetéseket, amelyek egyben azt is . kifejezik, hogy mely vállalatok, szövetkezetek kollektívái teljesítették felajánlásaikat a legsikeresebben a kongretz- szusi és felszabadulási rrifkí- kaverseny első szakaszában. A kitüntetésre pályázó, jól dolgozó vállalatok közül azokat a legjobbakat választották ki a kitüntetésre, amelyek az új követelményeknek ^leget téve jelentősen javították gazdálkodásúkat, kor- ' szerűsítették termékeik • ösz- szetételét, javították gyártmányaik, szolgáltatásaik minőségét. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak- szervezete elnökségével közösen a múlt év eredményei alapján a következő Heves megyei vállalatoknak adományozott Kiváló Vállalat cimet: Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és a gyöngyösi Ingatlankezelő Vállalat. Szelnek tartalék vízbázisa Tartalék vízbázisnak jelölte lei az Országos Vízügyi Hivatal és a Szolnok megyei Tanács a megyeszékhely határában levő alcsi- szigeti Holt-Tiszát. A tervek szerint a holtágtól a Tisza jobb partján levő városi felszíni vízműig nyomóvezetéket építenek ki, szivaty- tyútelepet létesítenek és ... a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság tervei alapján megoldják a holtág rendszeres vízcseréjét. A kivitelezési munkálatok megkezdődtek, kotróhajó mélyíti, tisztítja a csaknem 3 millió köbméter vizet befogadó medret. A tartalék vízbázis létesítését az tette szükségessé, hogy a Tiszá vize mind gyakrabban szennyezett, s mivel Szolnok és környéke a folyóból nyeri az ivóvizet, erős szennyvízhullám e-etén megbénulhat a vízellátók Mentesz Károly 1380. április 32., kedd
