Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

^%^>4^>sÄjÄ>MMeSBSPi ms*'* e?> Nadrágszíj a pocákon — Húzhatom még'.’ — Aligha hiszem, hogy egy millimétert is.. ■ — Na latod... — mondta és mutatta a jelbeszed nyel. \éh a gazdaságpolitika házi lehetőségeit az enyhen is túl­emelkedő poeakú barátom a — nadrágszíját. — Ha meg egy kiésit húzom megfulladok... Világos? — Teljesen világos — mondtam őszintén, mert va­lóban, ha csak egy moccanásnyit húz még a valóságos nadrágszíján. hát minden bizonnyal lilába lordul az ar­ca. E nadrágszí j-játék — voltaképpen nem is volt az já­ték — ama téma körül alakult ki, a téma meg egy-egy üteg sör mellet;, hogy minden józan ember megérti, ta­karékoskodni lehet, sót kell is, de meddig mehet el ez a takarékosság? Meddig húzható ama bizonyos nadrágszíj. arbely a nép nyelvén, akadálya lenne a bő evésnek azaz­hogy a lehetőségeinknél nagyobb lábon való élésnek? És > egyáltalán, mást se hallani, olvasni — ez az utóbbi ige nekem, az újságírónak szólt —, hogy olajválság, piaci j árviszonyok, nehéz körülmények, es hogy lesz ez még £ rosszabbul is. — Lássán már elmegy a kedvem az eleitől. ... — mondta barátom es sürgősen kért még egy üveg sört. hogy életuntsága utolsó pillanatait a jófajta pilsenibe fojtsa. A beszélgetés hol komoly, hol tréfás hangnemben tovább 5 k;r'-'argott. mint a felszolgáló örömére á kiömlött sör az !; asztalon. Már régen elhagytuk a köz- és magángazdaság / buktatókkal is tarkított mezejét, már eldöntöttük, hogy j hol a helye Carternek és a magyar labdarúgásnak, már i felidéztük összes volt szerelmeinket és elhazudoztuk az ] ősszé? jelenlegit, amikor váratlanul és nagyon őszintén buggyant ki a kérdése’ — Mondd tényleg, érdemés ma dolgozni? — Fz most miért jutott eszedbe? — Hát csak azért, mert ha olyan az a helyzet, ami- Igén, s ezen a helyzeten mit sem változtat az, hogy mit ( és mennyit dolgozik az ember... Akkor minek dolgozni. \ Nem igaz? A kérdés ugyan sör mellől hangzott el, de egyáltalán ) ném volt sörmenti. Mert valóban: érdemes dolgozni? Csi- <j náljuk, tesszük, mit tennünk kell, soraink jói többet is | tesznek, mint a hivatalos kötelesség és kötelem, meghúz- j zuk ama nadrágszíjat is, de megint és újra: olyan a gaz- l dasági helyzetünk, hogy örüljünk egyáltalán, hogy élünk. £ Ha erőfeszítéseinknek semmi látszata, ha csak arra van- ! nak szavak, mondatok, újságcikkek, tévéadások, hogy el- > mondjuk, leírjuk, milyen rosszak a körülményeink, tegyük ) ezt bármilyen őszintén, kendőzetlenül is, az őszinteség még ; csak felszállása a földnek: de érdemes-e magot vetni hát | belé? Ügy gondolom, azok a közgazdászok, akik politiku­sok is, s azok a politikusok, akik közgazdászok is egy- ■ ben — mert,nem mindig esik össze ez a kettő, sem j diplomával, sem anélkül — igazat adnak a töprengő \ újságírónak, aki nem rest bátran leírni: nincs”szükség nadrágszíjhúzásra. De van szükség arra, hogy azt azért ; tudjuk, meddig is ér az a bizonyos takaró. Van szükség , arra, hogy rendre elmondjuk az új meg új gondjainkat, i de nincs arra szükség, hogy sápi tózva. az élet örök ve- ’ lejárójaként mindig újrgszülető gondjainkról csevejjünk í csak, mert szólnunk kell erőfeszítéseink eredményeiről is. > Mert ugyanis álság lenne, ha nem mondanánk el öröm- ; níel és munkára lelkesítőén azt is, hogy mindazok az í erőfeszítések, amelyeket jó szívvel és józan ésszel t e, meg • ó, meg m i eddig tettünk, mindazok mérhetően, kimutat- ( hatóan javítottak az ország, a kisebb és nagyobb közös- ; ségék helyzetén is! Mert nemcsak kell, hanem érdemes is lelkiismerete- i sen dolgozni. Mert a munka meghozza a maga hasznát, a > változó körülmények között, ha változó eredménnyel is, ( de mindig eredménnyel. A „formában tartás” a sportban ■ az edző egyik nagy feladata és ha az sikerül, jó érdeme. ;; Most életünket, a magyar népgazdaságot „formában ; tartjuk”. Vigyázunk, hogy ne essen vissza, próbálkozunk, ] hogy talán valamelyest javítható is ez a forma, de tart- ? juk. őrizzük — eredményesen. — Beledöglünk! — ez volt a tömör véleménye né- J hány rövid' hónappal ezelőtt az új szabályozórendszerről > egyik kisebb üzemünk vezető beosztású mérnökének. A í minap találkozom vele és megindul a játék: — Látom, meg élsz? — De hogyan? — Hm hogyan? — Nehezen — piheg hozza, mint az asztmás, közben < \ igyorog. mert á szabályozókba bele-..dögölhetett” az, aki nem nyúlt tudása és a lehetőségek óriási tartalékaihoz, de j akinek volt egy’ kis esze, hát az ugyan ugrálni ezután sem ;; fog. mint Bolond Maca a temetésen, hívén azt, hogy lag- ■ ziban van, de élni, ha szerényebben, is azt igen. S egy [ idő után, még jobban is, de megalapozottabban feltétle­nül. — Megmondtuk, mi a gond, mi várható... A leg­utóbbi termelésin elmondtuk, mi jött be... Hát, ha hi­szed, ha nem, meg voltak elégedve az emberek... Pedig hát érzik, hogy nehezebb, mint tavaly volt, de látják, hogy van eredménye annak, amit csinálnak... — mond­ja az említett kis üzem vezető mérnöke. De kérdezés nél­kül hozzá tehetem., le merem írni: nem más a helyzet a jól vezetett és a jó munkáskollektívákkal rendelkező töb­bi nagyüzemben is. Az iparban, a mezőgazdaságban egy­aránt. — Húzhatom még? — Aligha... i _ ... és most már bánom, hogy túl a gazdaságot, n em adtam tanácsot az egészségügyet tekintve: nem húz­ni kellene, barátom, fogyni. Nem a népgazdaságnak, ne­ked. Nekünk meg csak- (?) arra kell vigyázni, hogy ad­dig nyújtózkodjunk hát, ameddig a takaró ér. Ha tovább nyújtózkodunk: meafá’'"’’k Azazhogy: ráfázunk a ligha van még egy olyan beruházásunk, amelynek megvalásí- tását akkora figyelem kísérte volna, mint a Borsodi Vegyi Kom­binát új pvc-gyárának építé­sét. A magyar ipar történe­tében egy telephelyen, létre­hozott termelő létesítményre még sohasem fordítottak ek­kora összeget — az új gyár 11 milliárd forintba került — s ez önmagában is indo­kolta a megkülönböztetett figyelmet. Az érdeklődés azonban egyéb fonásokból is táplál­kozott. A beruházás megva­lósításának éveiben ugyanis a magyar ipar körülbelül 60 —70 ezer tonna pvc-t hasz­nált fel évente. Ebből 45 ezer tonna a Borsodi Vegyi Kom­binát két régi pvc-gyárából származott, a többit impor­táltuk, Az új gyár pedig egyedül 150 ezer tonriát gyárt, ami háromszorosa a korábbi termelésnek, s több mint kétszerese a hazai igé­nyeknek. A termelés ilyen ugrásszerű növekedése pedig óhatatlanul kételyeket kel­tett: mit fogún'; kezdeni ennyi pvc-vei? Itthon sem­miképpen nem tudunk ekko­ra mennyiséget feldolgozni, tehát feltétlenül exportálni kell. De el tudunk-e adni ennyi pvc-t jó áron? Mondjuk meg előre: ezek a kérdések ma már idősze­rűtlenek, a Borsodi Vegyi Kombinát valamennyire vá­laszt adott. Mégis szükséges felidézni ezeket a kérdése­ket, hiszen pontosan jelzik: milyen problémákkal, nehéz­ségekkel kellett a gyárnak megküzdenie az elmúlt évek­ben. milyen feladatokat kel­lett megoldani ahhoz, hogy a korábbi esztendők elsősor­ban gyártó és importáló vál­lalatából mostanra egy ered­ményesen exportáló egyre szélesedő világpiaci kapcso­latokkal rendelkező vállalat­tá alakuljon. 1978 áprilisa óta termel A magyar ' műanyagipar fejlődésének első nagy lép­csője a petrolkémiai közpon­ti fejlesztési program első létesítménye — a Tiszai Ve­gyi Kombinát olefinműve volt, ami 1973-ban kezdett termelni. Két legfontosabb terméke a 250 ezer tonna etilén és a 130 ezer tonna propilén — mindkettő fon­tos műanyag-alapanyag. A magyar pvc-gyártás. így a Borsodi Vegyi Kombinát szempontjából az etilén a fontos — ez ugyanis a pvc- gyártás legfontosabb alap­anyaga. A TVK-ból érkező, körül­belül 80 ezer tonna etilén felhasználásával készít az új gyár — az elektrolízis üzem­ből érkező klór hozzáadásá­val — először vinilkloridot, majd ennek poHmerizálásá- val nvc-port. (Az alkalma­zott technológiáról még any- nyit illik tudni hogy a gyár­tás egyik fontos termékeként marónátron is keletkezik, amely a timföldgyártás elen­gedhetetlen kelléke.) 1974-ben tehát megkezdő­dött az építkezés, mégpedig — ahogyan azt a végered­mény: a magas műszaki szín­vonalon határidőre, a költ­ségei; túllépése nélkül meg­épített gyár fényesen igazol­ja — egy olyan építkezés, amely messze felülmúlta a szokásos beruházási gyakor­latot. Az építkezés 54 hó­napjának részletes történe­tét ma már nem érdemes fel­idézni, hiszen csaknem két éve, 1978. áprilisa óta ter­mel az új létesítmény, né­hány adattal azonban érde­mes jellemezni, milyen fel­adatot is jelent 11 milliór- dot befektetni. A vállalko­zás nagyságát a legegysze-. rűbb adatok is jelzik: elszál­lítottak például 400 ezer köbméter földet, beépítettek 1,6 millió tonna betont, 32 kilométer hosszú csőhálóza­tot. 3000 ■ tonna súlyú acél- szerkezetet, megépítettek 8 kilométer hosszú utat és 12 kilométernyi iparvágányt. S tegyük ehhez még hozzá, hogy a beruházásban 21 ge- nerálvállalat vett részt, de az építkezés során összesen több mint 70 tervező, építő, szerelő, kivitelező és szállí­tó vállalat Intézmény mun­káját kellett összehangolni, több mint tíz külföldi, s négyvenegynéhány hazai szállító vállalattal szerződést kötni, egyezkedni, nemegy­szer vitatkozni hogy jelen­tős késedelem nélkül épül­hessenek meg. az egyes léte­sítmények. S egyetlen adat még ide kívánkozik: a be­ruházás minden egyes nap­ján tízmillió forint értékű munkát kellett elvégezni, ami — gondoljunk csak bele — csaknem 100 személygép­kocsi értéke. Helytállni a világpiacon Iia tehát a Borsodi Vegyi Kombinát valamennyi szak­embere csak az új gyár épí­tésével foglalkozott volna, akkor sem maradtak volna egyetlen napra sem munka nélkül. Am már a beruhá­zás kezdetén nyilvánvaló volt, hogy nem elég egy ter­mék gyártására felkészülni, el is kell tudni adni azt a terméket. Az teljesen nyil­vánvaló volt, hogy az új gyárban készült pvc-nek csak egy részét tudja a hazai ipar feldolgozni, hiszen az igé­nyek általában egyenlete.-zn növekednek. Az alapanyag­gyártás azonban csak lép­csőzetesen, mégpedig a gaz­daságos üzemnagyságot is fi­gyelembe véve csak nagy lépcsőkben fejleszthető. Ez pedig átmenetileg — a hazái műanyag-felhasználás bővülé­sétől függően hosszabb, vagy rövidebb időre — termékfe­lesleget teremt, ez esetben gazdaságosan értékesíthető exportárualapot. A gazdaságos exportnak azonban van egy igen fontos feltétele: a termékeket — mégpedig időben — be kell vezetni. meg kell ismertetni a piaccal. Ez volt az a má­sik nagy feladat, amit a BVK szakembereinek meg kellett oldaniuk — mégpe­dig már az építkezés ideje alatt. Erről az időszakról így be­szél Pázmándy Gyula, a BVK akkor kereskedelmi, ma már fejlesztési igazgatója: — Az elöltünk álló leg­fontosabb feladat akkor az volt, hogy egy korábban szinte kizárólag importáló vállalatból dinamikus ex­portot lebonyolító vállalat legyen. Ez egészen más vál­lalati magatartást igényelt, hiszen meg kellett ismertet­ni a nevünket a világpiacon, s ki kellett dolgozni a meg­felelő kereskedelmi straté­giát. Ez tervszerű előkészí­tést is igényelt. Ezért példá­ul már az építkezés közben a BVK a korábbinál több pvc-port importált a felhasz­nálók részére, hogy így sa­ját termelésének egy részét exportálhassa. Így már a legelső években 10—12 ezer tonna pvc-t exportáltunk, s ezzel lényegében elkezdtük termékeink bevezetését a vi­lágpiacra. Az új pvc-gyár építését és próbaüzemét is úgy szerveztük meg, hogy először a pvc-polimerizációs üzem kezdte meg p terme­lést, import alapanyagból, hogy így gyorsabban meg­kezdhessük a magyar pvc minél nagyobb mennyiségű exportját. — Ez azonban az előkészí­tésnek csak az egyik része volt. Az export tévén a ter­mék ugyan bebizonyította piacképességét — a magyar pvc-t a legkiválóbb minősé­gű termékek között tartják számon, még az NSZK-ban is, ahol a legfejlettebb a pvc-gyártás és -felhasználás —, ám arra is fel kellett ké­szülni, mikor, melyik or­szágokba érdemes exportálni, milyen területeken nyerhet a BVK biztos piacokat? Ennek érdekében alaposan felmér­tük a pvc-fogyasztás alaku­lását, az egyes országok ex­port- és importforgalmát, elemeztük a külföldön épü­lő új pvc-gyárak termelésé-); nek várható hatásait, s egy sor olyan körülményt, ami a BVK exportjára hatást gya­korolhat. Együtt lélegezni a világpiaccal, napra készen ismerni, a lezajló változáso­kat, s ehhez igazítani a ke­reskedelempolitikát — lénye­gében ezek a BVK export- tevékenységének legfontosabb alapelvei. Kapcsolat több mint 40 országgal Mindennek következtében a vállalat nem kis eredmé­nyeket mondhat ' magáénak. A Borsodi Vegyi Kombinát néhány év alatt az egyik legnagyobb hazai exportáló vállalat lett, á több mint 40 országgal épített ki üzleti kapcsolatot. Jól jelzi a fej­lődést, hogy amíg például öt évvel ezelőtt tőkés export­bevételük csupán néhány millió dollár volt, — ennek egy része is marónátron, es műtrágya exportjából szár­mazott —. 1977-ben már túl­haladták a 10 millió dollárt. Tavalyi termelésükből mint­egy 70 ezer tonnát szállítot­tak a tőkés országokba. 57 millió dollár értékben. idei tervük pedig 60—70 millió dollár között mozog. A tőkés export természe­tesen csak az egyik, bár két­ségtelenül a legnehezebb fel­adat. Magyarországon még nem használnak fel annyi pvc-t mint a külföldi országokban. Ennek a fontos műanyagnak számos felhasználási terüle­te ismert már, ám ahhoz, hogy . hazánkban gyorsabb ütemben terjedjen el a pvc, állandóan újabb és újabb felhasználási lehetőségeket kell feltárni, folyamatosan meg kell ismerni azokat a területeket, ahol a természe­tes anyagokat hatékonyan helyettesítheti a pvc. A jó mi ősegű termelés, a nagy mennyiségű, gazdaságos ex­port mellett ez a Borsodi Vegyi Kombfhát legfontosabb feladata. Kozma Judit A monomer üzemrész műszerszobája (MTI fotó — Braustet ter Sándor felvétele — KS) A milliárdos gyár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom