Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-19 / 91. szám

Mindenki mellé tolmácsot?

Beszélgetés az idegennyelv-oktatás jövőjéről

Eger varos 10-73 után a napokban másodszorra adott otthont az idegennyelv- taná'rok országos tanócskozá- sának. A résztvevők azt vitatták meg, hogy miként lehetne felelősségteljes munkájukat a jelenleginél jóval hatékonyabbá formálni, Erről az izgalmas és közérdeklődésre számot tartó témáról beszélgetett munkatársunk a rendező szervek képviselőivel. a kérdéskört leginkább ismerő szakemberekkel: dr. Sipőczy Győzővel, az Idegennyelvi Továbbképző Központ igazgatójával, valamint dr. Szépe Györggyel, a TIT Országos Központja idegen- nyelvoktatási választmányának elnökével.

Hol tartunk?

— Sokaknak az a véleménye, hogy az elmúlt harmincöt esztendő során meglehetősen keveset teltünk az ügy érdekében, s eredményeink oly szerények, hogy egyáltalán nem illik büszkélkedni velük. Igaz-e ez, s ha így van, akkor vajon mi a tartós hullámvölgy oka?

DR. SIPÖCZY GYŐZŐ:

— A gondokat kár lenne kendőzhetni: idegennyelv-taní.tásunk vaj-mi kevés sikert produkált. Ezt mindannyian éreztük, mégis hallgattunk* róla. s nem kondítottuk meg a vészharangot, holott nagyon is szükség lett vo’lna rá. A nehézségek ettől függetlenül súlyosbodtak, s végül a gyakorlati élet követelményei kényszerítettek rá bennünket, hogy nézzünk szembe a valósággal. Hazánk külgazdasági kapcsolatai esztendőről esztendőre bővülnek. terebélyesednek. Ez örvendetes jelenség, az viszont kifejezetten aggasztó, hogy az esetek többségében hiányzik a megfelelő nyelvi képzettségű ember. Mindenki mellé nem lehet tolmácsot állítani, pedig majdhogy itt tartunk. Évente több millió oldalt kell lefordítanunk ahhoz, hogy a kereskedelmi szakemberek, a gazdaságvezetők haladhassanak a korral. Felesleges bizonygatni azt, hogy ez óriási össÄgbe kerül, s igen jelentékeny szellemi erőt köt le. Ennek ellenére hatásfoka meg sem közelíti az égyéni tájékozottságból fakadó magábiztossá- gét. Azt hiszem, ez az egyetlen példa is érzékelteti azt, hogy eljött a cselekvés ideje.

DR. SZÉPE GYÖRGY:

— Fiadd kapcsolódjak ehhez a gondolathoz. Az is elszomorító, hogy a friss diplomás mérnököknek, közgazdászoknak energiájuk zömét nyelvtanulásra kell áldozniuk. A jó szándék, az akarat megvan bennük, ez azonban egyáltalán nem garancia arra, hogy

• helyes úton indulnak el. A TIT által, szervezett tanfolyamok gondosan előkészítették és színvonalasak. Ezeken azonban évente csak 44 —43 ezer felnőtt vehet részt. Mivel az érdeklődés ennél jóval nagyobb, a .tanulni vágyók más megoldásokkal is próbálkoznak. Kurzusokat rendeznek a különböző üzemek, sőt olyan termelőszövetkezetek is akadnak, aipe- lyek egyáltalán nem húzódoznak attól, hogy túlontúl nagy fába vágják a fejszét.

. Mindez súrolja á partizánkodás határát, s az ilyen kezdeményezések értéke erőteljesen vitatható.

Változások az iskolában

— Lezajlott a valóság fel' térképezésének időszaka,

szembenéztünk a cseppet sem szívderítő tényekkel. Mi lesz a következő lépés, merre a kiüt?

DR. SIPŐCZY GYŐZŐ:

— A Minisztertanács 1979. áprilisában határozati rangra emelte a tudománypolitikai bizottság javaslattervezetét, E7, mind rövidebb mind

*880. április 19., szombat

hosszabb távra világosan megfogalmazza a tennivalókat. Az iskola alapvető változások, színtere lesz. A diá-. kok már az alsó tagozat negyedik osztályától ismerkednek az orosszal. Jó ötlet ez, hiszen ilyenkor még fogékonyabbak, mint későbben. Az oktatási intézmények két százalékában arra is lehetőség adódik, hogy a fiúk-lá- nyok már harmadiktól szakosított tánterv szerint tanuljanak valamilyen idegen nyelvet. Ebbe csak ott érdemes belefogni, ahol a heti óraszám ötödiktől ötre emeltető, azaz biztosították a folytonosságot. Természetesen csak ott jutnak majd valamire, ahol a tanácsok megteremtették az előbbre lépés személyi és tárgyi feltételeit.

DR, SZÉPE GYÖRGY:

— Bevezetik a csoport- bontást is: ez az általános iskolák tíz . százalékát érinti 1983-ig, a középiskolákban viszont ekkorra már teljessé válik.. Óriási előny ez, hiszen a tanár ezután ném harminc-harmincöt, hanem tizenöt gyerekkel foglalkozik majd. vagyis a gyakorlásra, a beszédkészség fejlesztésére sokkal több idő jut mint korábban. Az megnyugtató, hogy a minisztérium nem feledkezik meg a pedagóguslétszám fokozatos növeléséről, s a fejlesztéssel járó anyagiakat is az asztalra teszi. Ez érthető is, hiszen a mai befektetés később busásan megtérül, azaz tizenkét- tizenö.t éven belül felnőtté nő a. ma még annyira hiányzó utánpótlás. S ha már itt tartunk, akkor ne feledkezzünk meg az egyetemekről sem. Itt az 1980—81-es tanév hoz majd fordulatot. A nyelvszakosok az első esztendőben beszédszinten sajátítják el a választott' nyelvet, s a tudományos alapozó képzés csak a harmadik és a negyedik félévben kap főszerepet. Ezt követően, kettéválik a leendő tanárok és a filológusok felkészítése.

Alapfokú nyelvvizsgák

— A jövő kétségkívül biztatónak tűnik, de mit remélhetnek azok. akik napjainkban szeretnének boldogulni?

DR. SIPÖCZY GYŐZŐ:

— A határozat kiemelten számol jogos igényeikkel, nem kevés feladatot róva a TIT-re. valamint az általam vezetett főiskola jellegű intézményre. Eddig sokan hiányolták azt, hogy nincs alapfokú nyelvvizsga. Nős, kidolgozzuk ennek feltételeit — 1000 szón alapuló tudóvá, beszédkészségre gondolok — s hamarosan be is vezetjük, A magasabb fokozatok erre épülhetnek majd. A fejkészítésre, a számot adásra eddig csak a fővárosban került sor, azaz. bizonyos mértékben .hátrányos helyzetben voltak a vidékiek. Ezért azt tervezzük — a TIT-tel karöltve —, hogy ez az oktatásforma legalább a megyeszékhelyeken nyerjen polgárjogot.

DR. SZÉPE GYÖRGY:

— A tudományos ismeret- terjesztést . hivatásként művelők örülnek annak, hogy gyarapszik a megbízatások száma, mert az új lehetőségektől igen sokat remélnek. Az eddiginél is többet törődünk majd a fiatalokkal. Nyolc megyében e téren mór figyelemre méltó sikereket értünk el, ezt a sorozatot akarjuk folytatni, felhasználva a megszerzett tapasztalatokat. Nem riadozunk a légi desszantszerű feladatoktól sem. A jövőben készséggel vállaljuk el azt, hogy a h’rminc-negyven tagú csoportokat felruházzuk ' legalább a nélkülözhetetlen is• méretekkel, azaz megjegyzik a legszükségesebb szavakat és nyelvtani tudnivalókat. Ezek birtokában már önállóan is boldogulnak külföldi kiküldetésük .alkalmával.

Nem -féledkézünk még az idegennyplvi klubók szervezéséről sem: ide azok jelentkezhetnek. akik meg óhajtják őrizni tájékozottságukat.

A korszerűség jegyében

— Az egri tanácskozáson sok szó esett az audiovizuális eszközök jelentőségéről, az ilyesfajta anyagok kamatoztatásáról. Önök hogyan értékelik ezeket?

DR. SIPÖCZY GYŐZŐ:

— A hatvanas években divatossá váltak a nyelvi laboratóriumok, majd minden valamire való iskola azért

■ kardoskodott, hogy ilyet létesítsen. Aztán jöttek a munkás hétköznapok, s kiderült. hogy a várva várt • csoda nem következett .be. Rangos eredményt csak ott értek el. ahol az egyéb feltételeket is megteremtették. Célszerű kerülni a hurrá- optimizmust, mert ez a sz-al- malángszerű lelkesedés rendszerint tévútra csal.

DR. SZÉPE GYÖRGY:

— A gyakorlat azt igazolja. hogy minden korszerű eszköz megtalálja a helyéta saját rendszerben. Esküdni egyikre sem szabad, hiszen mindegyikük csak egy a cél érdekében hadba vetett „fegyverek” közül. A képmagnóra felvett programok például egyre fontosabbá válnak, s didaktikai változásokat is szülnek. Ha módunk adódik ró: éljünk velük, aknázzuk ki a bennük rejlő nagyszerű lehetőségeket. Jusson .eszünkbe: ezek is a leendő tanulók tíz- és százezrei számára kamatoznak, azok javát szolgálják. akikből toborzódik majd a ma még annyira hiányzó stafétaváltók népes tábora. . ■

Pécsi István

DICSEKET

A RÉVAI NYOMDÁNAK

Díjak politikai könyvekért

A politikai könyvek előállításában részt vevő nyomdák 1979. évi. versenyében a Zrínyi Nyomda lett az első. Az Athenaeum Nyomda a második, a Szikra Lapnyomda a harmadik, a. Kossuth Nyomda a negyedik, a Franklin Nyomda pedig az ötödik díjat nyerte.

A Sógvóri és a Révai Nyomdát dicséretben részesítették.

A verseny eredményét pénteken délelőtt a Kossuth’ Könyvkiadó kultúrtermében ismertették, s átadták a díjakat a nyomdák vezetőinek. Bejelentettek, hogy az idén’ is meghirdetik a politikai könyvek készítésében részt vevő nyomdák versenyét.

. (MTI)

Kossuth- kiadványok

Megjelent a Magyar Szó-' cialista Munkáspárt XII. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve.

A . Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent

könyv többek között tartalmazza az MSZMP KB előzetes jelentését, az MSZMP KB beszámolóját, amelynek előadója Kádár János elvtárs volt. a Központi Ellenőrző Bi- zottság jelehtését. Kádár Jónás vitaösszefoglaló beszédet, az MSZMP XII. kongresszusának határozatát, valamint a párt központi vezető szervei tagjainak névsorát.

, Gazdasági építőmunkánk feltételei és a pénzügyi politika címmel megjelent Faluvégi Lajosnak, az MSZMP KB. Politikai Akadémiáján elhangzott előadása a Kossuth Könyvkiadó gondozásában.

Mlh&szélém*

ős tanulmánypályázatot hirdet a Hevess Szemle

Heves megye közművelődési folyóirata, a Hevesi Szemle

1980-ban is meghirdeti, immáron másodízben, alkotói pályázatát. Most elbeszélésekre, illetőleg tanulmányokra meghirdetett e pályázat.

ELBESZÉLÉS:

Az irodalmi pályázat a .mai életünk gondjairól, a ma emberének és társadalmának viszonyáról szóló elbeszélések megírására szól A maximálisan 20 gépelt oldal terjedelmű, jeligésen is beküldhető pályamunkákat december 1-i határidővel várja a Hevesi Szemle szerkesztő bizottsága. A díjazottak névsorát 1981. 1. számában közli. Az elbeszélés kategóriában az első díj 5000, a második díj 3000, a harmadik díj 2000 forint. A díjazott s a díjban ugyan nem részesült, de.arra érdemes pályamunkákat a szerkesztőség közli, s érte megfelelő honoráriumot fizet.

TANULMÁNY:

„Heves mégye ipari, gazdasági fejlődésének perspektívái és lehetőségei” címmel a fiatal műszaki értelmiség számára hirdet pályázatot a folyóirat. A beküldött és ugyancsak jeligés pályamunkák terjedelme nem haladhatja meg a 25 gépelt oldalt. A beküldési határidő 1980. december 1., a pályázat eredményeit a Hevesi Szemle 1981. évi 1. száma közi).’ A pályadíjak: első díj 5000 forint; második díj 3000 forint; a harmadik díj 2000 forint. A díjazott, s a díjban ugyan nem részesült, de arra érdemes pályamunkákat a szerkesztőség közli, s érte megfelelő honoráriumot fizet.

a Hevesi Szemle

ÁPRILIS 21-ÉN:

Bárdos-hangverseny az egri főiskolán

Kettős jubileum jegyében rendez, hangversenyt az Építők Heves megyei Kórusa április 21-én, este 7 órakor az egri főiskola díszt'ermér ben. Megyénk neves kórusa gazdag műsort állított ös,z- sze Bárdos Lajóí zeneszerző, a kóruszené, a kóruséneklés nagy öregjének 80, születésnapja alkalmából, a mesíet. tiszteletére. Ez , elsősorban abban jut kifejezésre, hogy a műsor második felében az ő kórusműveit mutatják be.

Ebben az évben emlékeznek a kórus megalakulásának tizedik évfordulójára is. A műsorban közreműködik a Dobó gimnázium leányka, ra, valamint Pánczél Éva (ének) és Marik Erzsébet (zongora) is. Vezényel: dr. Valentin Kálmán és Ocskay György.

A programmal egyidőben a nézőközönség kiállításon ismerkedhet meg Bárdos Lajos és a Magyar Kórus elnevezésű kiadóvállalat tevékenységének néhány dokumentumával.

Valentyin Csemik:

rrié

m

12.

Az öregasszonytól át\ étté egy fél lábú. férfi, ak nek csonka lábához mankót erősítettek. Reggel jött, és új névre tanította Szemjont.

— Jegyezd meg, a neved Tyihomirov, és Petykának hívnak, én meg a te apuskád vagyok.

— Nem apuskám. hanem apám — javította ki Szem- jon.

— Nem, apuskád. Falun nem azt mondják, hogy „apa”, hanem „apuska”.

Szemjon gondolkodott, aztán beleegyezett, hiszen apja volt, rpiért ne hívhatná ezt apuskának. Ráérősen mentek, bár a ló egyáltalán nem látszott fáradtnak, az öreg meg időről időre megkérdezte :

— Mi a vezetékneved?

— Tyihomirov — felelte Szemjon. Aztán bekanyarodtak az erdőbe, a fák mögül Oszipov jött elő és azt mondta:

— Aggyisten, BuszlajeV!

Szemjon még az iskolaudvaron megharagudott rá, és elhatározta, hogy nem válaszol. •

— Mi az, nem ismertél meg? — kérdezte Oszipov.

— Talán maga megismert engem az iskolaudvaron? — vágta ró Szemjon.

— Akkor nem ismerhettelek meg, de most már szabad.

* *

Oszipov mellén német géppisztoly lógott. Szemjon nagyon szerette volna megfogni. még nem látott ilyen közelről német géppisztolyt.

— Tudod mit — mondta ' a fala bú ember —, add ide

nekem a géppisztolyt. Majd én feltartom őket.

— Miért, te? — ellenkezett OsripoVj — Én ezt jobban csinálom. Én ezt nagyon jói megcsinálom.

' Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte megkérdezni.

— Fél lábbal nem jutok messzire, kár lenne a gyerekért!

— Nem lesz semmi baj

— mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni.

Némán mentek tovább.

Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik ve- ’ le, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek

hallgattak.

— Várj egy kicsit —

mondta őszipov. Széthajtotta a bokor ágait és figyelt.

— Na, mi van? — kérdezte a féllábú.

— Észrevesznek, ha a lovas kocsival megyünk — mondta Oszipov.

— Géppuskagolyó nem ér el idáig, és amíg átvergő- nek a mocsáron, már messze leszünk.

— Ha van motorbiciklijük megkerülik és úgy üldözhetnek. Itt kell hagyni a lovat.

— Sajnálom, jó kis hároméves.

— És az életedet nem sajnálod?

A kantárjánál fogva egy fához kötötték a lovat, az legelészni kezdte a füvet, és elhessegette, magáról a bögölyöket. Szemjon a féllábúval nekivágott az erdőnek, Oszipov maradt...

Néhány éve Szemjonnak eszébe jutott ez a féllábú

ember. Oszipov elmondta neki. hógy Tyihomirov udvarolt az anyjának, de az anyja nem ment hozzá férjhez. Szemjon szeretett .volna Tyi- homirovval találkozni, ’ és beszélgetni egy kicsit az anyjáról. Arra is gondolt, hogy biztosan nagyon veszélyes dolog lehetett 'egy üldözött kisfiút kivinni a városból. Ha felismerték volna őket, Tyihomirov a mankójával nem tudott volna futni, s fegyvert sem vehetett magához, * mert a policájok az ellenőrzési pontokon gondosan átvizsgálták a kocsikat, fegyvert kerestek, de leginkább abban reménykedtek, hogy kisüstit találnak. És a kisüstit nagyon gondosan kutatták.

Szemjon, amikor legutóbb a falujukban járt, elhatározta, hogy felkeresi Tyihomi- rovot, de az két évvel azelőtt meghalt. Oszipov mesélte, hogy Tyihomirov mindig kérdezősködött felőle, még egy képet is kért Szem- jonról Marija Trofimovná- tól. Tyihomirov sosem nősült meg, gyereke sem volt.

Szemjonnak eszébe jutott, hogyan vágtak át az erdőn Tyihomirovval, egész nap mentek, és Szemjon úgy elfáradt, hogy már lépni .sem tudott, soha életében nem érzett ilyen fáradtságot. Tyihomirov felültette a hátára, biztosan nagyon nehéz volt i iiielnie több órán át a nagy növésű ötéves fiút. Szemjon kényelmesen ült széles vállán. Erős vállába kapaszkodott, úgy aludt egy keveset, aztán nyárfaleveleket ’tépde- sett a feje fölött, és egyszer olyan erősen megmarkolt egy ágat, hogy Tyihomirov elvesztette az egyensúlyát, és elesett. Szemjon felkacagott, mert Tyihomirov majdhogynem átbukfencezett a fején. Szemjon nevetett, Tyihomirov meg feltértjeit, nehezen lélegzett, az inge aljával letörölte arcáról az-izzadságot. Szemjon-' nak valahányszor eszébe jutott ez a jelenet, mindig el- szégyellte magát.

Kattant a hadnagy öngyújtója.

— Na, mi újság? — kérdezte Szemjon.

— Két óra múlva megérkezem — mondta a hadnagy.

— Tehát nem sikerült megismerkednie vele?

— Elkéstem — vallotta be a hadnagy.' — Korábban kellett volna kezdeni, meg ki tudja, hogy reagálna rá.

— Azt sosem lehet tudni.

— Egyébként van, akivel járok. Postosabban volt — helyesbített a hadnagy. — Most vesztünk össze.

— Mi miatt? — érdeklődött Szemjon.

— Csak úgy. Nem akart hozzámjönni. Várjunk egy kicsit, mondta.

— Talán még nem biztos a dolgában — vélte Szemjon.

— Ha nem vagy biztos benne, ne vedd meg ~ mondják nálunk a faluban. Ilyen esetbéh bizonyosat kell tudni. Bizonygatni értelmetlenség. Vagy szeret vagy nem — különösen ha egy katonatisztről van szó.

— Miért? — kérdezte Szemjon.

— Mert a polgári életben a szerelmen kívül mindenkinek megvan a maga dolga. De engem elküldenek egy távoli helyőrségbe, a feleségem ■természetesen velem jön, ott nincs szükség a szakmájára, tehát csak feleség lesz, csak a szerelem cs a gyerekek maradnak. Hogy ezt valaki vállalja, ahhoz abszolút szerelem keli.

(Folytatjuk) ,

i