Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-17 / 89. szám
s lé vegyész, vagy Jé pártmunkás? ~ Én tulajdonképpen most nem is az erőmű dolgozója vagyok, hivatalosan űz egyetem állományába tartozom. Mint végzős hallgató, aki a diplomamunkája • befejezéséihez másfél hónapig az iskolától kapja a fizetését. Persze, ez csak elméletileg van így. A pártértekezletek, a kongresszus időszakában hiányoztam volna a munka- .íelyemről? Törékeny alkatú fiatal- j's/oay Rajki Sándomé, a vi.miai Gagarin Hőerőmű Vállalat üzemi pártbizottsá- .génak titkára. Miközben beszól aetünk sem veszi le a válláról a vattakabátot, pedig itt a. titkári szobában nem mondhatni, hogy hideg volna. Biztosan megszokás; olyan emberé, aki nem tölti egész munkaidejét a fűtött szobában, hanem egyik munkahelyről a másikra járva dolgozik. Az erőmű nagy kiterjedésű. s nincs fölötte kupola. Ehhez kell a meleg holmi. Rajkiné az egyetlen nő ilyen magas beosztásban, vezető poszton, az egész iparágban. De ahogy elmondja,' az első nagy összejövetelen is csak két percig számított ez érdekességnek. A gondok, a tennivalók megbeszélésére nem változtattak hangnemet a többiek -az ő kedvéért, s ő sem beszélt másképpen, mint ahogy megszokta. Csak hát ez nehézipar., Itt még kevesen képviselik a gyengébb nemet. — A Dunántúlról származom, ott is kezdtem a pályát. A Péti Nitrogénműveknél dolgoztam azelőtt, váltóműszakos laboránsként, a férjem pedig műszerész. Őszintén szólva, csak azért költöztünk erre a vidékre, hogy hamarabb . kapjunk lakást. Gyöngyösön lett otthonunk. Erőművel Visontán találkoztam először, s a vegyészettel is igazából itt ismerkedtem meg. A Gagarinbam szintén' laboráns lettem, de ez a munka már nemcsak rutinszerű elemzésekből állt. Nem is gondolná, milyen fontos egy erőműben a vegyi labor! — Persze bizonyára itt is előre pontosan kidolgozott munkafolyamatokat kellett végezni.. ■ — Hát nem éppen, különösen kezdetben nem. Mivel kevés a víz, az országban itt építették meg először,a Heller —Forgó-féle keringető rendszert. A hagyományos vízke- ' zelés már nem felelt -meg; tisztítjuk a tápvizet és sót- lanító rendszeren megy át a kondenzált gőz is. Rajkiné föllelkesülve magyaráz, egyre jobban elmélyedünk bonyolult szakmájában. Az újságíró mindezekből nem tud mindent megjegyezni, de az’egyre inkább meggyőződésévé válik: az érettségizett, betanított ■ laboráns, a tanfolyamot végzett szakmunkás valóban na- .gyon megszerette a munkáját. S ezzel a lelkesedéssel biztosan könnyebb volt végigélni az egyetem levelező tagozatának hat esztendejét. — Meg tudom érteni azokat, akik nosztalgiával emlékeznek vissza diákéveikre. Bár én munka mellett tanultam a Veszprémi Vegyipari Egyetemen, de a két- három hétig tartó laborgyakorlatokon mindig együtt volt az egész évfolyam, s kis időre mi is igazi diákok lettünk. Jó. visszaemlékezni ezekre a hetekre, pedig soha nem volt módunk lazítani. A szorgalom, a rátermettség persze hamar észrevétet- te magát. A vegyi labor vezetését bízták Rajk-inéra. 15 —20 lány, asszony munkáját irányította. — Hogyan fogadják el a növezetöt. a nőbeosztottak? — Nem tudom, másutt hogy van, de nekem jók a tapasztalataim. Nem volt soha irigykedés, „betartás”, együtt dolgoztunk azelőtt is, a hang nem változott közöttünk. Én soha nem tudtam elképzelni, hogy ■ valamit csak magam, mások, társak nélkül érjek • el. Én ezekkel az asszonyokkal' is mindig megbeszéltem .a gondjaimat, s nagyon sokat segítettek például a > diplomamunkám kísérleteiben. Gyakran vállaltam társadalmi munkát — mindig velük. Szakszervezetben, később a pártvezetőségben dolgoztam. Tavaly márciusban válásztottak meg pártalapszervezeti titkárnak. .Novemberben kerültem aztán ebbe a mostani, nagy felelősséggel járó beosztásba. Aki csinálta, tudja, mennyi időt vesznek el ezek a megbízatások; a . segítőkész munkatársak, s nem utolsósorban megértő család nélkül ez lehetetlen volna. Sokat köszönhetek a férjemnek, a fiamnak, s a velünk élő nagymamának is. — Céltudatosan képezte magát a szakmában, sokat tanult, dolgozott. Most mégis merőben más, amit vállalt... — Ez igaz, de csak részben. Vannak pillanatok, amikor sajnálom, hogy a szak-’ mai ambícióimnak kevesebbet élhetek. De minden mást. amit még ezenkívül szerettem volna, most azt hiszem, megvalósíthatok. Említettem már, én a közös munkát szeretem, s a pártbizottság titkára igazán nem tevékenykedhet magában. Fiatalok, nemrég még KISZ- esek dolgoznak majd mindegyik pártszervezetünk élén, fáradhatatlanok. várják a tennivalókat. Lelkesítő a mi politikai munkánk, hiszen ahol dolgozunk, az sem akármilyen munkahely. Kipirulva beszél. A politikus céljai, elképzelései is legalább olyan világosak, mint az imént a vegyész szakemberé. Hogyan lett pártmunkás? Tulajdonképpen nem is olyan régi tagja a pártnak: 1973-ban vették fel, öt évvel azután, hogy a Gagarin lett a munkahelye. — Annak idején eszembe sem jutott, hogy párttag legyek. Dolgoztam, j tanultam. Aztán, amikor kezdtem vállalni a külöhböző társadalmi megbízatásokat, eszembe jutott, hogy mint párttag, esetleg többet tehetnék. Gondoltam, majd csak szól valaki, kér. hogy jelentkezzem. Nem szóltak. Azutáni hogy ez az ötletem támadt, még körülbelül másfél évig vártam. Majd én magamtól jelentkeztem. Azt hiszem, sokan vannak olyanok, akikben nekünk ezt az .akarást észre kellene vennünk a pártépítésnél. Jobban kell ismernünk a környezetünkben dolgozókat; ezt a tanulságot szűrtem le az én esetemből. Most új ráolvasva, kicsit tolakodónak érzem! a kérdést, ami e riport címeként leíródott. A közömbös kívülálló teheti ezt fel így, kiélezve valami mélyen lapuló. s nem is biztos, hogy feloldhatatlan dilemmát. Igaz, Rajkiné is feltette magának ezt a kérdést: vegyész vagy .pártmunkás? Nem lehetett könnyű dönteni. De még mielőtt döntött volna, egy dolog biztösan nem volt előtte kétséges: vagy j ó vegyész, vagy j ó pártmunkás lesz. A Gagarin erőmű megfelelő helyszín ennek bizonyítására. Hekeli Sándor Mi maradt itt ai országból? Vendégváró vendéglátók Mint lapunk korábbi számában hírül adtuk — jeleztük és figyelemmel kísértük — a Panoráma. Szálloda és Vendéglátó Vállalat 1 egri, Belvárosi Étterme tájjellegű vacsoraesteket rendezett. Ennek során a szakma jeles képviselőit hívták egy-egy szereplésre az ország legkülönbözőbb vidékeiről, hogy időről időre valami mást, valami újat is adjanak a megyeszékhelyiek a helybelieknek és a kirándulóknak. Mindazoknak, akiknek a terített, asztal többet is jelent a mindennapi táplálkozásnál. — Hogyan született az ötlet, mit hozott a kezdeményezés? — kérdeztem a rendezvénysorozat után Mátyus Györgyné üzletvezetőtől és dr. Nagy Sándor igazgatótól. — Még jóval a nyári áremelés előtt, az egyik aggasztóan csöndes napon jutott eszembe töprengéseim közepette, hogy jó lenne valargivel becsalni a vendéget, j a fő idegenforgalmi szezon élőit is rendszeresen megtölteni éttermünket — válaszolta az üzletvezető. — Olyasmit akartam, aminek nálunk még nirics hagyománya, ami szokatlan, vagy talán nem is volt. S éreztem, hogy ez nem könnyű dolog, ez felülmúlja a puszta jó szándékot, segítséget igényel. Amikor keresni kezdtem, hogy kivel, kikkel osztozhatnánk a megvalósításon, akkor ajánlották a Megyei Művelődési Központot, személy szerint Fajcsák Attilát. Nos, végül is így született a program, amit aztán vállalatunk központja is felkarolt, támogatott. Persze, idő kellett ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsünk a testvércégekkel, megegyezzünk az időpontban, s amit elterveztünk, minden összejöjjön, meglegyen. Hónapok teltek el, míg a „kultúrházi” közreműködéssel — a bérlteit kézimunkaszakkör tagjainak ügyességével, a ritka népi hangszereket megszólaltató tanáremberek, főiskolai hallgatók fellépésével — szőttesekkel, hímzésekkel érdekesebbé varázsolt éttermünkben az első gyer,tyafé- nyes vacsorához teríthettünk. Ám elérkezett ez is, s már' a nyitánynak sikere lett! A továbbiakban pedig valóságos törzsközönséget tudtunk kialakítani! — Érdeklődéssel követtük a vállalkozást — folytatta az igazgató — s tényleg az üzlettel együtt szurkoltunk, hogy a kezdeményezés beváljon. Mert, tényleg nem éppen egyszerű változtatni a megszokotton. A szokásosnál nagyobb ünnepélyesség, a gondosabb terítés, az újfajta étel sok vendéget megijeszt. S bizony, mint hallottam, meg is történt, hogy az ajtóból hirtelen visszafordultak, amikor a rendezvényről értesültek. Ám. szerencsére nem volt általános az ilyen fogadtatás. Olyant is mondtak az üzletbeliék,. hogy például egy kiküldetésben levő társaság csupán egyszerű mákos tésztát akart vacsorázni, s a világért, sem kívánt .különlegességeket fogyasztani, végül azonban csak asztalhoz ült és záróráig maradt az étteremben. ,. Szóval: valahogy eltalálták a kedvüket. S* többnyire ez volt a vélemény! A viszonylag nem drága árak miatt Is. — Egy sereg új ételt, új ízt hoztak magukkal szaktársaink ' . vendégszerepléseikre — magyarázta Mátyus Györgyné. — S ezek között egyaránt említhetném például a vajas pulykamellet, a köretként adott csuszát, vagy éppenséggel a szolnokiak úgynevezett „széllel bélelt" tésztáját. Megismertünk olyan halászleve- ket, amelyekkel soha eddig nem találkoztunk, olyan díszítéseket mutattak, amelyek önmagukban is biztos sikert jelentettek. Azonkívül, hogy' a vendégek további gasztronómiai élményekkel gyarapodtak, jómagunk is rengeteget tanultunk. Remek tapasztalatcserék voltak a , társvállalati • „küldöttségek” látogatásai. a szakácsok és kísérőik átlagosan legalább 15 receptet hoztak magukkal és- hagytak nálunk számtalan szakmai fogás, tanács mellett. Amit nyilvánvalóan szeretnénk kamatoztatni! — Milyenek az elképzeléseik? — Tekintve, . hogy ilyen rendezvényekre még nem> vagyunk „berendezkedve”, egyéb*, kötelességeink, a köz- étkeztetés, a kiránduló csoj- portok rendszeres fogadása és lehető .leggyorsabb kiszolgálása mindennél fontosabbak, a továbbiakban is csak időnként. gondolhatunk ismétlésre. Azt, azonban már most. elhatároztuk, hogy a megisrrifert „idegen” ételek vagy éppenséggel a záróes- ten. o helybeliek által bemutatott. ‘különlegességek — töltött gombafejek egri mártással. m,ézes borleves, gom- ' bás káposztaleves kolbász- szol, fényezett borjúszegy, paprikás.' kapros hústekercs, gom,bás ököruszály, kukoricapogácsa, egri. gömbpalacsinta, mézes-mákos fentő — közül a legsikeresebbeket az étlapon tartjuk. Ügy akarjuk. hoe.v legalább két-két ételt ezekből is kínálhassunk nap nap után. Aztán, ha nem is nagyobb szabású, egyszerűbb vacsoraestekre vagy, speciális napokra azért szeretnénk újra meg újra sort keríteni. Tervezzük, hogy bizonyos karaktert köl- cs-önzünk magunknak, valamelyik napon például hagyományt teremtünk a belsőségekből. készült finomságoknak, mint a jól bevált palacsintás délutánoknak vagy akár a vasárnapi discos uzsonnáknak. Azon vagyunk, hogy egy kicsit ki- zökkenjünk már az unalo- J. mig egyforma vendéglátásból. ne csak etessük, itassuk, hanem szórakoztassuk is azokat, akik hozzánk betérnek. Örülnénk, ha a Belvá- . rost Étteremnek igazán jó híre lenne. olyan, amiről nemcsak idehaza beszélnek, hanem amit az idegenek is magukkal visznek. S bízunk abban, hogy így lesz! Gyónj Gyula Javuló minőség, bővülő választék Tovább fej födik a baromfiipar Európában Olaszország után nálunk fogyasztja a lakosság a legtöbb baromfihúst: 17,5 kilogramm az egy főre jutó évi mennyiség ' ebből a könnyen emészthető, több más húsnál kedvezőbb étrendi hatású fehérjéből. Az igények nálunk és általában világszerte tovább növekednék a baromfi iránt, ami a korábbiaknál is nagyobb feladatokat ró a baromfiiparra és a mezőgazdasági üzemekre. A feladatokról Tobak István, a Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója nyilatkozott az MTI munkatársának. — A hazai és a külföldi piac igényeinek kielégítésére idén az elmúlt évinél 20 ezer tonnával több baromfi feldolgozását. értékesítését tervezzük. Ez nemcsak a 14 feldolgozóüzemtől kíván az eddigieknél szervezettebb, magasabb technikai színvonalú munkát. Az is elsődleges kérdés. hogy partner mezőgazdasági üzemeink több baromfit biztosítsanak számunkra. Ennek ösztönzésére most első alkalommal olyan szerződéseket kötünk, amelyek biztosítják, hogy az exportbevételek nyereségéből a mezőgazdasági termelők is részesedjenek. Nem kis öszszegről van szó, hiszen tízmillió dollárral nagyobb bevételre. számítunk az idén a tavalyinál. A legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió: 64 ezer tonnányi vágott baromfit szállítunk ebben az évben. 12 ezer. tonnával többet, mint egy évvel korábban. A Szovjetunió mellett Ausztria, Svájc, Franciaország, az NSZK és Olaszország a magyar baromfiipar legnagyobb vásárlója. A nemzetközi és hazai piac egyaránt a feldolgozás korszerűsítését, a minőség további javítását igényli. Elsősorban a fagyasztás modernizálásában rejlenek lehetőségek. Vállalatunk a különleges igények kielégítésére több újdonsággal jelentkezik az idén. Ezek közé tartozik a baromfiból készült különféle felvágott:. sonkaszalámí, mortadella és virslii A többi újdonság előállításához új gépeket szerez be folyamatosan az ipar. (MTIj ■HammM 1980. április 1?., csütörtök