Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-23 / 70. szám
HERMAN LÍPŐT HAGYATÉKA Milliós értékkel gyarapodott Gyöngyös Zaharova Galina Pavlovna Filippova Darja Szemjonova (Fotó: Szántó György) EGRI VENDÉGKÖNYV Pedagógusok Csuuasiőből Az epri Ho Si Minh, valamint a csuvasiai Jakovlev Állami Pedagógiai Főiskolák közti testvérkapcsolatok jegyében három hetet tölt nálunk tizennyolc hallgató. A vendégeket két tapasztalt pedagógus vezeti. Munkatársunk munkájukról, élményeikről, hétköznapjaik örömeiről és gondjairól beszélgetett velük. — Minden ismerkedés kérdések özönével indul. Tanárjelöltjeink elsősorban arra kíváncsiak, hogy milyen a csuvas pedagógusképzés. s az oktatási intézmények miként fogadják a pályakezdőket, hogyan teremtenek kedvező körülményeket szárnybontogatásukhoz? Filippova Darja Szemjonova, a tanítóképzői fakultás pedagógiai-metodikai tanszékének vezetője: — Ez a szép hivatás nálunk legalább olyan vonzó, mint Önöknél. Igazolja az is, hogy egy-egy helyre általában öten pályáznak. így viszont lehetőség adódik arra, hogy a jók közül a legjobbakat, a leginkább rátermetteket válasszuk ki a felvételi vizsgákon. Diákjaink igen fiatalon, a tízosztályos iskola elvégzése után, tizenhat esztendősen érkeznek hozzánk. Ez persze csak az egyik csatorna. Oktatási rendszerünk ugyanis an-a is módot ad, hogy a felnőtteket közvetlenül az iskolapadból fogadjuk.' Ök először egy több hónapos előkészítő tanfolyamon vesznek részt, s csaik ért követően bizonyítják majd felkészültségüket. Igényeiket messzemenően figyelembe vesszük s vagy nappali vagy levelező** hallgató lesz belőlük. Természetesen nem ök alkotják a többséget, mégis jó az, hogy az érvényesülés kapuja senki előtt sincs zárra. Egyébként négy éve tértünk át az újfajta tanító- képzésre — neveltjeink az első három- osztályban oktatnak majd —. az első gárda a tanév végén szerzi meg az oklevelét. Zaharova Galina Pavlovna, a már említett tagozat énekzene tanára. — Túlzás nélkül állíthatjuk. hogy nem sok gonddal kell megbirkózniuk friss din- lomásaiknak. Bárhová mennek, ingyenes lakás várja őket. és természetesen a fűtésért és a világításért sem kell fizetniük semmit. Más szóval: anyagi nehézségek nélkül állhatnak katedrára, s mindjárt kéoasségeik legjavát nyújthatják. Az idősebb kollégák sem feledkeznek mec róluk: szakmai tanácsaikra, módszertani javaslataikra, ötleteikre bármikor számíthatnak. Idejük marad arra is. hogy rendszeresen gvaranítsák tájékozottságukat. azaz lépést 'tartsanak a korral. — Eddig már több mint két évet töltöttek nálunk, miQAMMSj 1880. március 33., vasárnap ként összegeznék tapasztalataikat? — Örvendetes, hogy a két felsőfokú oktatási intézmény testvérkapcsolatai mind gyümölcsözőbbé formálódnak. Ennek köszönhető az, hogy pedagógiai—biológiai szakosaink is eljöhettek ide szakmai gyakorlatra. Csak elismeréssel szólhatunk a gonddal összeállított programokról. Ellátogattunk az egyes tanszékekre, bepillanthattunk az ott folyó szerteágazó és rendkívül értékes munkába. Felkerestük az egyik gyakorló iskolát is. Voltunk testnevelés, matematika- és énpk—zene órákon. Tetszett az, hogy a gyerekek zöme talpraesett, értelmes. Valamennyien kíváncsian figyelték a nevelők magyarázatát. A negyedikesek egy bonyolult feladatot oldottak meg igen gyorsan és ötletesen. A másodikosok in- tonációia tiszta, s igen jól elsajátították a szolmizálás alapelemeit. Meglepett mindannyiunkat az is, hogy mennyire isméink a szovjet zeneszerzőik alkotásait. Ilyen légkörben öröm dolgozni, hiszen a siker nem maradhat el. — Kísérőink arról sem feledkeztek meg. hogy megismertessenek minket az ország legnevezetesebb tájaival, városaival. A háromnapos kirándulás .során eljutottunk nemcsak Debrecenbe, a Hor- tobégyra, Miskolcra hanem a fővárosba is. Voltunk a bocsi sörgyárban üzemlátogatáson. Itt hallgatóink koncertet is adtak, amely a közönség körében nagy tetszést aratott. A közvetlenség és a vendégszeretet a legkellemesebb számunkra, s ez valóban erősíti a barátság amúgy is szoros kötelékét. Nap mint nao megcsodálhatjuk a váráról és barokk épületeiről híres Eger látnivalóit. Egyszóval, ha hazatérünk lesz miről beszélni, lesz mire emlékezni. — Ittlétük során élmények regimentjét gyűjtötték össze. Otthon vajon kama- toztatiák-e ezeket ? — Igen sok jó módszertani ötletre, hatékonynak bizonyuló fogásra figyeltünk fel. Ezeket természetesen mindennapi tevékenységünk alkalmával hasznosítiuk. Tanítványaink számos Magyar- országot, illetve Heves megyét bemutató prospektust kaptak. Saját óráikat ezek népszerűsítésével is színesíthetik majd. Igii járulnak hozzá a maguk eszközeivel a két nép kapcsolatának elmélyítéséhez. — Ez az anyag évfordulóink megünneplését is tartalmasabbá teszi. A Csuvas ASZSZK az idén ünnepli létrejöttének hatvanéves jubileumát. Ötven esztendeje annak, hogy első hallgatóit fogadta főiskolánk, az a felsőoktatási intézmény, amely azóta számos rangos eredményt produkált, legnagyobb: a szovjetunióbeli pedagógiai főiskolák közötti versengés első helyét szereztük meg. Az Oktatási Minisztérium Vörös , Vándorzászlaját ez év februárjában vettük át. Rendezvényeinken előkelő helyet kap a magyar—csuvas testvériség méltatása, a Heves megyeiekkel létrejött együttműködés hangsúlyozása. Reméljük — diákjaink is így vélekednek —, hogy ez q háromhetes látogatás is ezt segítette elő. Egyébként legalább olyan vendégszeretettel várjuk az egri főiskolásokat és tanáraikat, mint ők bennünket fogadtak: Pécsi István Részlet iiz Üj Magyar Lexikon 3. kötetéből: „Hermán Lipót (1834—> (festő, Munkácsy-díjas. Arcképeket, tájat és romantikus táji környezetbe helyezett arcokat fest, ez utóbbiakat gyakran mitológiai értelmezéssel. Fimlékiratai Mti- vészaszlal címmel jelentek nteg.” A neves festő 1972-ben meghalt. .Hagyatéka . Gyöngyösre testálódott, nyáron már a közönség elé kerül. Berényi Józseftől, a Mátra Múzeum igazgatójától érdeklődtünk a gyűjteményről. — Hogyan szereztek tudomást a hagyaték létezéséről? — Szilveszter előtt elhangzott egy rádióriport, amelyben az özvegy fölajánlotta valamelyik város számára az anyagot, amely _ mélt& helyet tud biztosítani számára. Én nem hallottam az adást, de Pelle Sándor, a könyvtárosunk igen, s utána ő szólt róla. Elővettük a budapesti telefonkönyvet, fölhívtuk az özvegyet és jelentkeztünk nála a gyöngyösi Mátra Múzeum nevében. Megállapodtunk vele, hogy rá két napra fölkeressük.. — Jelentkeztek más múzeumok is? — Rajtunk kívül még vagy tíz város pályázott erre a gyűjteményre. Közöttük volt Szentendre, Szeged, sőt Szi- getszentmiklós, a mester szülővárosa is, illetve Kecskemét, ahol művésztelepet alapított. Az özvegy választása mégis ránk esett, mert elmeséltük milyen lehetőségeik vannak, s úgy látszik, „beloptuk magunkat a szívébe.” Már akkor előzetes megállapodást kötöttünk. — Mit tartalmaz a gyűj- temény? — Kétsizáz alkotás: 100 festmény és száz grafika alkotja a gyűjteményt. Ezenkívül személyes tárgyak is tartoznak hozzá, többek között egy nevezetes festőáll- vany, amelyet egy Magyar- országon festegető franciától vásárolt Herman Lipót. A feltételezések és néhány bizonyíték szerint ez Cótot-é, a híres francia festőé volt, aki állítólag Napóleon portréját is ezen festette. A gyűjtemény napi értéke egyébként több millióra rúg: egy, karácsony előtti árverésen 80—90 ezer forintért cserélt gazdát a mester egy- egy képié. — Hogyan biztosítanak helyet a hdgyatéknak? — A várostól megkapjuk az úgynevezett Wiltner-há- zat, ahová átvisszük a természettudományi gyűjteményünket és a jelenlegi múzeumépület felső szintjén helyezzük el a hagyatékot. A költözködést már meg is kezdtük, a képek elrendezésében piedig a Nemzeti Galéria segítségét kértük, mivel az idő nagyon sürget benn ünket. A szerződésűnk szerint legkésőbb július 15-ig meg kell nyitnunk a tárlatot. Az özvegy idős már, elmúlt 82 éves és széretné látni, hogy megvalósult az alma, az állandó emlékkiállítás. — Mit jelent Gyöngyösnek ez a hagyaték? — Rendkívül jól jött Gyöngyösnek ez az artyag, mert képzőművészeti alkotásokban nagyon szegény volt a város. Jelentős dolog ez, hiszen egy kimagasló művész festményeiről, grafikáiról van szó. Igaz, megyénk- hez csak egy, Mátraszentim- rén készült grafikával kötődik a gyűjtemény, ennek ellenére megyénk kulturális értékeit gyarapítja majd. Megterem tettük a lehetősegét annak, hogy Gyöngyös is a művészetek fellegvára legyen. E?zel a múzeum méltóan tűd hozzájárulni a közelgő jubileumhoz: városunk fennállásának 850. évfordulójához, amelyet 1984- ben ünnepiünk meg. Gábor László Színjátszók, bábosok versenyeztek Kulturális seregszemle a Mátra alján Mint minden esztendőben, idén is megrendezték Gyöngyösön az általános iskolások hagyományos városi kulturális seregszemléjét. Az úttörőházban ez alkalommal az énekkarok, tánccsoportok, zenészek, szólóénekesek bemutatója mellett a bábosok és a 'színjátszók versenyére került sor a nagyszámú közönség érdeklődése mellett. Ez utóbbi két kategóriában tartanak ugyanis a későbbiekben országos minősítőt. A városnak e vetélkedőn 11 csoportja mérte össze tudását. Hat színjátszó és öt bábosegyüttes. A bábosok közt a legügyesebbnek a 4-es számú iskola kisdobosai bizonyultak, ők képviselik majd társaikat az áprilisi megyei döntőn. A szakemberekből álló zsűri úgy ítélte, a színjátszó csoportok nem elég felkészültek még ahhoz, hogy tovább versenyezzenek. A városi rangsor élére mindenesetre az úttörőház kisdobos- köre került, ezüstminősítést a 3-as számú Általános Iskola szerzett, bronz oklevélben pedig megosztva a 2-es és 3-as iskola diákjai részesültek. ISMERETLEN ISMERŐSÖK A „TÁRA” MÖGÖTT Gyógyszertár a lakótelepen A piros és sárga épülétso- rok kiszögellései közt bizony nem könnyű rátalálni ajtajára, kilincsét ennek ellenére több százan lenyomják naponta ... Hiába, ha orvosságot ír a doktor, nincs mese, irány a legközelebbi gyógyszertár. amelyből csak egy van, a tízezres nagyságú egri lakótelepen, Csebokszájiban. O — Na azért a csak nem is annyira csak — tiltakozik azonnal a gyógyszertár helyettes vezetője, Kóró József, akitől arról érdeklődtünk, mennyire jelent mást, esetleg speciális feladatokat az, hogy ilyen, méltán különlegesnek nevezhető környezetben dolgoznak. Hiszen, hogy csak egy példát említsünk, egy ilyen fejlődő lakótelepen egyik óráról a másikra akár ezerrel is növekedhet az ellátandók száma. S nem lenne csoda, ha ez zavart okozna egy darabig a kiszolgálásban. — Erről szó sem lehet — rázza ismét fejét a fiatal szakember. — Ez a két esztendővel ezelőtt átadott, nagyon korszerű épület ugyanis élévé úgy készült, hogy az egész északi városrészt kényelmesen elláthassa. A létszámunk is akkora, hogy semmiképpen nem érhet meglepetés. Jelenleg három gyógyszerész dolgozik itt, és tíz szakképzett asszisztens. Ez egy kicsit több is mint elég ... — adja a megnyugtató választ. A szavakkal azonban, amelyek azt sugallják, hogy az előrelátás következtében alig van teendőjük az ittenieknek — ellentétben áll a folyton nyitódó, csukódó ajtó csőrre- nése. Pedig még csak reggel 8 óra. Vajon mi lesz itt az orvosi rendelés után, avagy a napi munkaidő végeztével? Hiszen influenzás időszak van... — Na igen — mosolyog Kóró József. — A létszám legföljebb a többi gyógyszer- táréval szemben tűnik duzzasztottnak. Akkor azonban már nem, ha azt is hozzáteszem, hogy a központ után nekünk van a második legnagyobb forgalmunk. Vagy azt, hogy egy ilyen fiatal lakótelepen természetesen rengeteg a gyerek, ami mind- annyiunknak nagyon sok pluszmunkát ad. Számukra ugyanis az orvosok testresza- bottan írják föl a medicinát, amelyek jó részét itt, helyben kell előállítanunk. Nem lehet csak, úgy egy dobozt leemelni a polcról. A mondottak igazolásául rögtön a kiszolgálóhelyiségek felé, a laboratóriumok, raktárak birodalmába irányít. A laikus szinte csak kapkodja a fejét, a különlegesen érzékeny mérlegek, a különböző sterilizátorok, a vegyifülke láttán. De amint a sürgő-forgó, fehér köpenyes asszisztenseken végignéz, elsősorban az válik világossá, mit is jelent a patikai rend, patikai tisztaság. Itt ugyanis a legnagyobb hajtás idején is csillogóan, villogóan, katonásan sorakoznak a folyadékokkal, porokkal teli üvegcsék, tégelyek, dobozok. Azonnali ellenőrzésire kész a raktár is. Pedig ahogy az itt buzgólkodó fiatalasszony, Szaniszló Zoltánná elmondja, legalább ezerfajta gyógyszerrel, vegyi anyaggal dolgoznak. Ennek ellenére pontosan kell tudni, mikor, miből, hol és mennyi van, miből kell rendelni, mi van ki- fogyóban. Persze hogy is lehetne másképp, amikor a legkisebb rendetlenség, fegyelmezetlenség is életeket kockáztat. Nem csoda, hogy számos szabály, belső ellenőrzési mód gondoskodik arról, véletlenül se történhessék sehol hiba. Ahogy körüljárjuk a belső traktusokat, úgy tűnik, hogy a nagy szellemi koncentrációt követelő laboratóriumi munka után szinte kikapcsolódást jelent a betegek tényleges kiszolgálása ... Amikor azonban erre kérdezek Barna Jánosné — mindkét terület jó ismerője — csak legyint. — Hát igen. az a nagy baj, hogy a legtöbben valóban azt hiszik, a gyógyszerkiadó olyan, mint a fűszerüzlet. A vevő rendel, mi pedig kiszolgálunk. Pedig ez a munka rendkívül összetett, különösen. amióta recept nélkül is válthatók gyógyszerek. Sokan ugyanis lustaságból vagy más okból nem mennek a rendelésre, hanem itt kérnek orvoslást a legkülönbözőbb panaszaikra. Nagy ilyenkor a gyógyszertáriak felelőssége. Soha nem mulasztjuk el kikérdezni a beteget, mire viszik mondjuk a fájdalomcsillapítót. S a legkisebb probléma esetén is orvoshoz küldjük. Kolléganője, dr. Körösi Jánosné kiegészíti. — Persze a. receptekkel érkezőket sem bocsáthatjuk el szó nélkül, még akkor sem, ha vannak olyanok, akik ingerülten elhallgattatják a tanácsadót. Közös . sóhaj: fárasztó. Sok-sok türelem kell, hiszen a beteg ember különleges kedvességet, bánásmódot igényel. Ez a magyarázata annak is, hogy a „tára” — e a gyógyszerkiadó hivatalos neve — mögött kétóránként váltják az asszisztensek egymást. Ez az idő talán rövidnek tűnik, mégis szárttta- lan érdekes megfigyelésre ad alkalmat. A szót ismét Kőröeiné veszi át. Az egyébként komőly. figyelmes arcon most a bosszúság ráncai. — Lehet, hogy nem speciálisan lakótelepi jelenség, de mi itt jobban észrevesszük, milyen nagy károkat okoznak a fiatalasszonyok csemetéiknek az agyongyógysze- rezéssel. Itt Csebokszáriban divat a nátha megelőzésére Marypent adni az apróságoknak. A jobbik eset. ha nálunk próbálnak vásárolni, mert akkor lebeszéljük őket. A rosszabbik, ha egymástól kérnek. Mert az antibiotikumokhoz szoktatott gyereket egy komoly betegségből már nincs mivel kikezelni. — Egy másik divat —kapcsolódik be Barnáné — a nyugtatózás. A gyesen levő. gyakran unatkozó kismamák a legkisebb probléma esetén is bekapnak néhány tablettát. Erre fölfigyelve határozta el szocialista brigádunk, hogy a népfronttal karöltve, megpróbálunk klubot szervezni számukra, hogy hasznosabban tölthessék idejüket. A brigádról kezdek érdeklődni, mire megelevenednek a beszélgető partnerek. Hamar kiderül, hogy mi mindent vállalnak még a kétszeres aranykoszorús gyógyszertáriak társadalmi munkában Patronálják a nyugdíjasház lakóit, egészségügyi • előadásokat tartanak, véradást szerveznek, újításokkal foglalkoznak, ismeretterjesztő plakátokat készítenek, s még ki tudja mi mindent. — Óh, csupa olyan társadalmi munka ez, ami egyben segíti munkánkat i.s — szerénykedik Kóró József. — Na meg az.t, hogy mind jobban beilleszkedünk a lakótelep életébe. A köszönetét szinte nap mint nap megkapjuk, amikor innen kilépve isin éretlenek is ismerősként üdvözölnék. S talán fiz <i gyógyszerész legnagyobb Öröme. Németi Zsuzsa
