Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
Jankovics—Nepp—Dargay: Gusztáv Gusztáv, János vitéz, Toldi és társaik Gusztry összetéveszthetetlen. két szól hajjal1 ékesített feje és hol mulatságos, hol tragikomikus kalandjai immár negyedszáz ország tévénézői számára ismerősek. Lehet őt kedvelni, .lehet rá haragudni, de közömbös nem maradhat, aki'egyetlen Gusztáv-filmet megnézett —, ez derül ki a bel- és külföldi kritikákból. Akkor pedig már elérte, amit „szülei” — Jan- kpvics Marcell, Nepp József és Dargay Attila — akartak: emberi tulajdonságokat, életből vett pillanatokat rajzfilmen nemcsak ábrázolni, hanem érzelmeket kelteni velük. Nem könnyű mesterség ez —, nem is szólva egyelőre a művészi oldaláról. Rajzokat sorakoztatni, újra meg újra, több száz példányban pauszpapírra, celluloidra rajzolni a figurákat úgy, hogy a technika segítségével élővé lehessen tenni a rajzfilmet. Erre csak olyanok vállalkozón' ak. akik valóságos meg- szál'cttiar a rajz- és animációs 'ilfnniű ,'észetnek. Első volt; ezek sorában Macskássy Gyula, aki már a második világháború előtti években reklám-rajzfilmeket készített másodmagával. (Társa Halász János volt, ma a világ-rajzfilmszövetségének, az ASIFA-nak elnöke.) Az államosítás után Macskássy rendezésében készült 1950- ben az első rajz-mesefilm: „A kis kakas gyémánt félkrajcárja”. Tízperces kisfilm —, s ezzel kezdődött a magyar rajzfilmgyártás pályafutása. amit igazán nem túlzás magasra ívelőnek mondani. Reklám- és gyermekfilmek követték egymást az első években. Akkor épült meg a korszerűnek kikiáltott stúdió-..kombinát” Budán, a Vörös Hadsereg útján. A Pannónia rajzfilmesei a világranglistán ötödikként szerepelnek, s ez igazán nem csekélység, amikor az első négy: a Walt Disney, a Han- na-Barbera, továbbá a moszkvai és a japán rajzstúdió. Felsorolni aligha lehet mindent, ami az elmúlt harminc évben készült. Elsők közt „született” Peti: Macskássy Gyula és Várnai György gyermek-rajzfigurája, „aki” ma is él. Egész estét betöltő rajzfilm volt 1973-ban a „János vitéz”, Jankovics Marcell rendezésében, ezt 70 ország vásárolta meg. Világnyelvekre szinkronizálták a Lúdas Matyit, a Hugót és másokat. Még csak az első felét mutatta be a hazai tévé a „Magyar népmesék” című rajzfilmsorozatnak, amely 26 részből áll. Most készült el az első magyar rajzfilm-musical : a 80 perces „Habfürdő”. Rendezője Kovásznai Gábor György. Rövidesen követi az ugyancsak egész estét betöltő „Fehérlófia”,, Jankovics Marcell színes rajzfilmje. Az előbbi a felnőtt közönségnek, az utóbbi az ifjúságnak szól. További, a megvalósuláshoz közeledő tervek: Richly Zsolt rendezi a „Háry János’’-t, Nepp József pedig a népszerű mese alapján a „Hófehér” című rajzfilmet. Jövőre kerül a nagyközönség elé a „Daliás idők” című film — 80 perc a Toldi-trilógiából. Készül „A jövő csapdái” című sci-fi animációs film, Kovács István közreműködésével. magyar—francia koprodukcióban. Három évtized alatt igen sokat fejlődött a rajzfilmkészítés, elsősorban a művészi színvonal emelkedett összehasonlíthatatlanul. Ám a technika sem ugyanaz már. ami 1950-ben volt: a Kis kakas gyémánt félkrajcárját még pauszpapírra rajzolták, arra tették a celluloidot és tussal kihúzták a vonalakat, majd a hátlapon színminta szerint kifestették. Gusztáv kalandjait már zsírceruzával rajzolták közvetlenül celluloidra — a Toldi- film pedig úgy készült, hogy minden mozzanatot háttérrel együtt celluloidra festenek olajjal. Ez lesz az első magyar festményfilm. Hazai és nemzetközi elismerésben nincs hiány. Sok díjat hoznak a mozikban bemutatott rövidfilmek. A közeljövőben találkozunk a televízióban régi kedvenceinkkel: Bubó doktorral és társaival. A cím a közönség kérése is a rajzfilmesekhez: Kérem a következőt! Várkonyi Endre Aforizmák Nem tudott meghalni —, mért elfelejtette a hattyúdalának szövegét. (Részlet egy operaénekes kortörténetéből.) A tiszta lelki ismeret — unalmas elbeszélő. (Ógörög útszéli igazság.) Az örökmozgónak ' örök fékje is van. (Az örökmozgók középkori műszaki leírásából.) Ha az igazság a te oldaladon van —. akkor már ketten vagytok. (Rudi Mill, osztrák filozófus.) Csak vádlott legyen —, bizonyíték mindig akad. (Belga bírák bölcs mondása.) Milyen szerény —, pedig semmilyen érdeme sincs! (V. Kutcsenko) A szerető megtanítja a nőt mindarra, amit a férje eltitkolt előle. (Balzac) Néha a szatírának kell kijavítania azt, amit a pátosz elrontott. (Lee) Humorszolgálat A járókelő a fiatal, erős testalkatú koldushoz Madridban : „Nem szégyellj magát? Dolgozhatna!” — „Uram. nem a tanácsát kértem, hanem a pénzét.” ★ — Van valami ön és a feleségem között? — Csak ön, igazgató úr. ★ Egy apa sétál a fiával. Hirtelen meglátnak egy gólyát. Az apa visszaemlékezik: „Az én gyermekkoromban még rengeteg volt a gólya, lassan mér ők is kipusztulnak.” — Ere a fia: „Akkor örülhettek, hogy engem még éppen megkaptatok.” ★ A fiatal férj a feleséghez: „Szilvia, most keményen kell spórolnunk a szabadságunk-, ra.” — „Éppen ezt teszem, kedvesem. Már két hónapja egyetlen számlát sem fizettem ki.” ★ A tanár kérdi Fritztől: „Fritz, meg tudod mondani, melyik családhoz tartozik a cethal?” Fritz gondolkodik egy pillanatig, majd sajnálkozva megrázza a fejét: „Nem tanár úr. nem ismerek olyan csa'ádot. ahol cethal lenne otthon.” ★ Oszkár kérdi iskolatársától. Leótól: ..Már három napja vem voltál iskolában. Nem félrz a, panárltó1?” Len: . Nem, már két hét- mindkét keze gipszben van!” ★ Eav kisfiú megy a villamossínen és teljes n'-ugalnm- mal eev falovacskát húz rnnza után. A mn"ötte jövő villamos szakadatlanul csenget. A kisfiú rendületlenül tovább me"v. Véttil a villamosvezető kinvitia a kocsi aK,skát és rászól a fiúra: ..Vom tudnál lemenni a sínekről?” A srác vi"voroova fav válaszol: „Én igen! de te nem!” ★ — Vénre — mondta a tenneri beteg, amikor megtudta, hogy a hajó süllyed. ★ Egy asszony felkeresi ügyvédjét, hogy válókeresetét indítson. „Mi az oka a válásra?” — kérdi az ügvvéd. „Férjem kettős életét él. és nekem egyik sem tetszik.” ★ Egy sikeres ember szerint egy üzlet csak akkor üzlet, ha az ember a pénzügyi hivatalnak be tudja bizonyítani, hogy nem volt üzlet. ★ A titkárnő: „Igazgató úr, a felesége hívta, hogy „sürgős”. — „Rendben, ha újrahív, mondja neki: legfeljebb 500 márka!’’ Farkas András: Egyéniségek 1. Karját szelesre tárja. Hosszan, nyitott tenyérrel, Bevallja, hogy szavakban Olykor szokott hazudni, De nézzem a szemét, az Szemérmes és a bűnnek Nincs benne sok szokása. Ha van bolond gyalázat, Az az övé, a földön, Minden csak félreértés, S ha őt megbüntetik most, A törvény teste sérül, S valahol az igazság Kínjában majd felordit — 2. Nem is ragaszkodik már Az illő kézfogáshoz, Többször beléfog, onnan. Szeretné visszalopni A régen elveszettet, A jóbarát bizalmát, Az arcán gyöngyözik még Az izzadtság, az orrán Szippant, a meghatottság Ezer jelét igyekszik Buzgón elembe tenni. De mintha észrevenné, Hogy semmit nem hiszek, sőt Hagyom, hogy messzemenjen. Igen kevés tudással, Annál több képzelettel Megszülte öt az anyja, Mert minden tiszta asszony Szeretne álmodozni, Es édes álmodását Két lábon járva látni, így hát kedves fiából A szürke-kis világban Turkáló széltoló lett. S mikor a markos ifjú Anyját véresre verte. Mert párnáját nem adta. Az özvegy sors sikoltott 4. Az egyik tévedése Az volt, hogy néki mindent Elnéznek, és ha bűnét Valahol elkövette, Valahol megbocsát a Valaholi parancsnok. Mert semmit nem tanult meg, Mert végleg semmiben hitt, Csakis magában, és a .logot gyorsan kiköpte, Mint fogmosóvizet, ha Ritkán, ügyefogyottan Gondolt a tisztaságra, Mert bárhogy — élni vágyott 5. Egy pillaAásnyi késes Zavarta meg, a száján A szó kicsit korábban Repült ki a szokottnál, S bár semmi tepelődes, Vagy bármi barna bánat Nem ártott, nem kísérteti, Valahogy csak kibillent Erőltetett nyugalma, S ezért magát okolta, Mert hivatalos ügyben Lehet hibás, feszengő, De ilyen érzelemben Megbotlani — halálos. Üjból nem engedik be! Újból rángatva rázza Az ajtót, s az dübörgi, Hogy részeg itt a gazda És bé szeretne jutni, Másrészt a benti asszony Reszketve, párna-szélét Rágcsálva ül az ágyon, Majd sírva és hüppögvc A kínos éjszakában Azon töpreng, hogyan keli A botrány íze nélkül Megoldani e percet, Hogy végül kár ne essék. ■mrVértesi Nándor kerámiája Minden férfi életében feltétlenül van egy nő, aki végzetes szerepet játszik. Akadt ilyen a szegény Habverőn „szakácsművész” számára is, aki szerényen dolgozott egy nagy hivatal étkezdéjében. Ez a bizonyos nőszemély azzal a kö- veteléssél fordult a helyi szakszervezeti bizottság elnökéhez, hogy ne engedje Habverovot a konyhában dolgozni. — Nem dolgozhat kollektívánkban olyan ember, aki tetemes kárt okoz a köznek! Nézze csak meg, hová lett azoknak a nőknek a dereka, akiktől maga a szakszervezeti dijakat beszedi?! Miért nem izgat senkit az, hogy csípőnkön felesleges zsírpárnák keletkeznek? Ez az ember mindennap húsos lepénnyel, süteménynyel, kerek cipóval, buktával, piskótatekerccsel kísérti gyenge akaratunkat. ■ Krémmel, mákkal, lekvárral, túróval, hússal, almával, dióval, káposztával tölti meg konyharemekeit. Kóstolja meg, és akkor megért engem. Az ilyen ínyenc falatokat senki sem utasíthatja vissza önszántából. Tegyen megfelelő intézkedést, fékezze meg a csábítót! Különben tömegakciót, asszonylázadást szervezek — akár tetszik, akár nem, és nem nyugszom bele abba, hogy ez az ember a hivatalunkban maradjon! A szakszervezeti bizottság elnöke szem- ügyre vette a nők derekát, és úgy határozott, elbocsátja Habverovot. A megijedt konyhaművész azonban égre-földre esküdözött, hogy ezentúl kolbászos szendvicsen kívül semmit sem készít — és így megmaradhatott állásában. Ha a kedves olvasó hivatalának étkezdéjében száraz szendvicseken kívül más egyéb nincs — „cherc hez la femme!”, vagyis: kedves asszonytársak, készítsenek maguk ro- ládot, ha kedvük tartja! (Gellert György fordítása) Titulál A címbeli igealakról elsősorban azért írunk, mert szóban és írásban egyre gyakrabban jut nyelvi szelephez. Hogy milyen használati értékben, arról alábbi példáink bizonykodnak: „Korábban panaszköny volt a neve, manapság vásárlók könyvének titulálják” (Népújság. 1979. nov. '23.). — „Ezt az írást inkább vádiratnak titulálnám” (És, 1980. febr. 2.); — „Akit Nagy László Szivri Pasának titulált” (Tiszatáj, 1980. 1. sz. 27.), stb. Versbeli kulcsszóként is találkoztunk vele: „Pöffesz- kedő irigyen gpgös, —/ így titulálja a vaksi mestert” (Pákolitz István: A niklai ■ gazda.) A megbántott Berzsenyi Dánielről és Kölcsey Ferencről van szó. A példákból világosan ki- -lűnik, hogy a titulál ige sajátos stílusértékben, gunyo- ros, ironikus felhanggal is színezett jelentésben teljesíti szerepét. S éppen ezért ítéljük helyénvalónak a használatát. A magyar megfelelők sorába is beillik: címez, rangjához, állásához megfelelően szólít valakit, valaminek nevez, tisztelettel illet, stb. A latin titulus az alapszava igénknek. Ennek jelentésváltozatai is színezik a titulál ige használati értékét: cím. kitüntetés, tisztelet, tekintély, rang stb. A régiek és a nép nyelvhasználatában a titula alakváltozat volt gyakorlatban. A deákos műveltségű idősebbek még ma is élnek vele. Hallottuk ezt a a szólásszerű mondást is: be nagy a titulája! Tehát: tele címmel, ranggal, kitüntetéssel. A magyar címzetes szó helyett nagyapáink beszédében inkább a tituláris szóalak jelentkezett. Elődeink azonban azt is mondogatták, hogy a titulus önmagában még nem minden. Közmondás is alakult e gondolat tömör kifejezésére: Titulus vi- tulus nélkül nem sokat ér. Szójátékként így hangzott a mondás: Titulus vitulus. Ismeretes volt ez a latin nyelvi forma is. Titulus sine vitulo. Tehát: az üres cím vagyon nélkül nem sokat ér. Hogy a rang. a cím keveset ér, ha hordozója szellemi és erkölcsi értékek nélküli ember, arról Csokonai e versrészlete példálódzik nagyon érzékletesen: „De sok tituhisid sem tehetnek nagynak./ Nálunk a kutyáknak tíz neveik vagvnak.” Dr. Bakos József t 4
