Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

Az az egyetlen pil­lanat, amikor az anyag fellázad az ember ellen, nem tűrve béklyóit, három em­ber életébe kerül egy ma már nem korszerű üzemben, ami két és félszer annyit termet, mint hamburgi pár­ja, s ez naponta hatvanezer dollár tiszta hasznot jelent a népgazdaságnak. Noha min­den üzemrésze elavult, fenn­tartása létérdek, mert ezért az összegért gyógyszeralap­anyagokat, művesét, műszí­vet, műtőasztalokat vásárol­hatunk, ami ha nincs, na­ponta meghal huszonnégy ember. De mi volt a baleset oka? Ki a felelős ezért a tragé­diáért? A gyár igazgatója? A főmérnök? „A robbanás statikus elektromosságtól, keltett szikra miatt követke­zett be”. S ez egy olyan üzemben, ahol a biztonság- technikát kutyába sem ve­szik, ahol a csőrendszer megbontása bármely pilla­natban robbanást okozhat, nem váratlan és nem csoda. Erdélyi Sándor hang. játéka a lelkiismeret drámá­ja és mintha a főorvosnak volna igaza: „Ne az istentől várjanak segítséget, maguk tegyenek valamit. De idejé­ben. Ebben az országban csak egy-egy árvíznél, rob­banásnál, tűznél térnek ész­hez az emberek és mutatják meg, hogy mire lennének ké­pesek. Három napig. Hogy aztán kezdődjön minden elölről a következő árvízig Ezekben a napokban már egyre több általános iskola adja postára a középiskolák­ba továbbtanulni kívánó nyolcadikosok jelentkezési lapját. A lapok továbbításá­nak határideje március 20. Középiskolai továbbtanu­lásra változatlanul azok a nyolcadik osztályt eredmé­nyesen elvégző tanulók je­lentkezhetnek, akik szeptem­ber 1-ig nem töltik be 17. életévüket. A szakmunkás- képzőbe azok a fiatalok küldhetik jelentkezési lapju­kat, akik 18. életévüket eb­ben a naptári évben még nem töltik be. A szakközép- iskolába és a szakmunkás- képzőbe jelentkezőknek a választott szakmában előírt egészségügyi követelmények­nek is meg kell felelniük. A tanulók a továbbtanulá. A Tarnazsadányi Általános Iskola mintegy kétszáz tanu­lójának örömére az iskolá­Mpnühtj® 1ÜS0, március 5., szerda vagy tűzig”. Ahogy történni szokott, az újságok beszá­moltak a szerencsétlenségről. A közlemények utolsó mon­data rendszerint ez: „A rend­őrség szakértők bevonásával megkezdte a vizsgálatot”. Ennek a vizsgálati jegyző­könyvnek lapjaiból a bűntu­dat, felelőtlenség, kapzsiság, falmellékiség, óvatosság ké­pei bomlanak ki. Felvonul­nak a gyár jellegzetes alak­jai, az igazgató, főmérnökök, üzemvezető, munkások, biz­tonságtechnikai vezető, igaz­ságügyi szakértő, s mert a nyomozó őrnagy vádirat el­készítése céljából kívánja át­adni az ügyészségnek, jelen van az ügyvéd is. A vissza­forgatott idő, az emlékképek lassítják az események ki­bontását, a mérnök és az őrnagy bűntudattól és szen­vedélytől kísért találkozásai azonban izzóvá tették a lég­kört. A mérnök — Kálmán György — és az őrnagy — Bessenyei Ferenc — párharca a mértéktartó kijelentéstől és ténymegálla­pítástól a hisztériáig és ül­dözési mániáig az értelem és érzelem olyan változatait mutatta meg, ami ilyen gesz­tusok nélküli játékban na­gyobb színészi feladat mint színpadon. A színészi telje­sítménynek ez a sokrétűsége jelentette az előadás egyik értékét. A másikat a befeje­zés sztereotípiája. Minden termelési regény, si lapjukon változatlanul két iskolát jelölhetnek meg, füg­getlenül azok típusától, A szakközépiskolákban és a gimnáziumokban túljelentke­zés esetén a tanulókat be­szélgetésre hívhatják be áp­rilis 15-ig, a művészeti szak- középiskolákban pedig felvé­teli vizsga van. Ha a tanuló két szakkö­zépiskolát jelöl meg, az el ­ső helyen feltüntetett közép­iskola igazgatója április 12- ig ad választ, elutasítás ese­tén pedig a lapot azonnal továbbítja a második helyen megjelölt iskolába. A szak­középiskolákban április 25-ig fejeződik be a felvételi munka, a gépíró és gyorsíró iskolákban pedig május 8-a — a fővárosban, pedig má­jus 15-e — a határidő. ban kapott helyet az új hét­ezer kötetes községi könyv­tár. Az osztályteremből át­alakított könyvtárhelyiségben a szépirodalmi könyveken kívül folyóiratok is talá-'ha- tók, és zenét is hallgathatnak a helybeliek. pwfcsííte !ehetft#ÍgA és wsft­déját. Itt azonban más tör­tént. Az utolsó jelenet, a kiábrándult ügyvéd és a mérnök vitája, a Pesten ma­radni vagy vidékre menni, meghúzódni egy kényelmes intézeti állásban vagy vál­lalni egy új vegyi gyár építé­sét, emeli ki a Vendég és a mérnök találkozását. Az ügy­véd így: „Magét ültetik rá baleknak. Hülyéket fognak a nyakára ültetni, jobb eset­ben tehetségtelen felkapasz­kodó középszerűeket. Min­denkivel azt hitetik el. hogy bíznak benne, hogy aztán kicsavarják, facsarják belé- rúgjanak, ha már nincs rá szükség. . . Ha csőd lesz, ha baj, ha robban, akkor ott lesz maga, ha siker, ne fél­jen, megjelennek a siker hié­nái és lefölözik a maga ve­rejtékét.” A Vendég pedig így: „Tudja, Tömör, mi ren­geteg energiát áldozunk ar­ra, hogy felkutassuk 30—40 —50 évvel ezelőtt volt már­tírjainkat, hogy emlékműve­ket emelhessünk nekik, hogy legyen mi előtt tisztelegni. És ezenközben sokszor rez­zenéstelen arccal megyünk el napjaink mártírjai mel­lett, akik azóta robbantak fel, égtek meg, szívták ha­lálra magukat a múltból örökölt gyárak mérgeivel, vagy másfajta mérgekkel és kerültek az intenzív osztá­lyokra, az ideggyógyintéze­tekbe vagy a kocsmák fene­kére, amióta miénk az or­szág. . . Szemérmesen elfor­dítjuk a fejünket, legfeljebb három csokorra telik nekünk is, mint magának. Holott ha megkérdezhetné őket. kü­lönb síremléket kívánnának maguknak magától. Nem a koszos három csokrára kí­váncsiak. hanem hogy épít­sen vagy 40—50—60 méte­res vasbeton silókat, sok megawattos turbinákat, acél­monstrumokat. .. hogyha már el kellett pusztulniuk, ne keseredjen a szájuk íze az örökkévalóságig, hogy rá­adásul hiába pusztultak él. .. ” Mert a hallgató ezeket a szavakat viszi magával, ezek a mondatok jelentik a drá­ma tetőpontját, megoldását, nem a kiábrándult sértődött­ség mondatai. Ebergényi Tibor 1. Valér borzalmasan unatko­zott. Előbb a ceruza hegyé­vel oldalra fésülgette serke- dő bajszának szőreit. De le­hetett érezni, hogy a szőrök mindjárt visszakornyadnak, másrészt úgyse lehetett látni őket, akár ki voltak pödör­ve, akár nem. Aztán azzal kísérletezett, hogy Rapcsá- kot fölpiszkálja, de padtársa úgy aludt, mintha dunnák közt feküdne. Unalmában azzal is megpróbálkozott, hogy Mátyus Líviára figyel­jen, de Mátyus Lívia hangja olyan volf, mint egy édeskés kásamocsár, amibe legföl­jebb belefulladni lehet. Most éppen azt bugyborékolta: fon tosabbgazdaságinö vényei a-búzarozsárpazabrizskukori- cakölesgyapot. Mi ez? Me­lyik ország ez? Létezik-e egyáltalán ilyen unalmas or­szág? Nem, ki van zárva! Vegyük csak Bulgáriát, nem mást, csak azt a kis falut azokkal a fura faházakkal, ahol majdnem nekiment an­nak a szamárnak... vagy a Rózsák völgyét. Apropó, gazdasági növény vajon a dráma magában rejti a vul­Nyolcadikosok jelentkezése továbbtanulásra (Mti; Könyvtár az iskolában EGY ÁTLAGOS magyar állampolgár naponta húsz­harminc olyan kérdésre ke­res választ, amelyek megvá­laszolása nélkül hétköznapi életét nehezen tudja meg­szervezni. Soroljunk fel né­hány kérdést, amelyeket a reggel és az este, valamint Szentgotthárd és Záhony kö­zött milliók tehetnek fel: Mi­lyen idő lesz ma? Hol javít­ják meg az órámat? Mi tör­tént a nagyvilágban? Ho­gyan helyezhetem el a gyer­mekemet az óvodában? Mi­kor rendel a körzeti orvos? Miképpen igényelhetek la­kást? Milyen bútort vegyek a nagyszobába?. És a java­solt bútor hol kapható? Mi­kor indulnak a vonatok Sze­gedre (Pécsre, Egerbe. Győr­be. ..;? Hogyan utazhatok Olaszországba? Mit látha­tunk ma a moziban? stb. Az általánosabb kérdések egy részére könnyű választ kapni. Az időjárásiról, a bél­és külpolitikái eseményekről vagy éppén a kulturális ren­dezvényekről tájékoztat ben­nünket a rádió, a televízió és a sajtó De kérdéseink na­gyobb körét,. éppen legsze­mélyesebb problémáinkat ritkán érinthetik a tömegtá­jékoztatási eszközök. Egy­részt azért, mert ezek a kér­dések többnyire a legszű­kebb környezetünkhöz kö­tődnek: az órajavítás eseté­ben például a lakóhelyünk­höz, a bútorok esetében a la­kásunkhoz. Másrészt, mert a tömegtájékoztatási eszkőzök­nek nem lehet a feladata olyan általánosnak nevezhető jogi. egészségügyi, szakigaz­gatási, pedagógiai informáci­ók, naponta ismétlődő köz­lése; amelyekre az emberek­nek egy évben (vagy életben; csak egyszen van szükségük. Mint például a pályaválasz­tás. a házasságkötés, vagy a lakásigény lés lehetőségeire. No, persze az olvasók most könnyen letorkolhatnának azzal, hogy ezeket a szemé­lyes él étink re vonatkozó egyedi felvilágosításokat meg­kaphatjuk a tanácsok illeté­kes osztályain, vagy a kü­lönböző intézményekben. A bútorokról útmutatást ka­punk a bútoráruházban. A vasúti menetrendekről a pá­lyaudvarokon. A külföldi utakról az utazási irodákban. És ez igaz is. Csakhogy ezek a helyek néha igen messze esnek a lakóhelyünktől, vagy, mint az utazási irodák és a bútoráruházak esetében, településünkön nem is talál­hatók meg. NO, DE AKKOR MI a megoldás? Hogyan juthatunk hozzá a hétköznapi informá­ciókhoz a legkisebb energiá­val és legkevesebb idegeske­déssel, a legegyszerűbb mó­don? Néhány próbálkozásról már halottunk az elmúlt években. A tanácsok tájékoz­tatási irodáiban például szá­mos olyan felvilágosítást kaphatunk, amelyekért 8—10 évvel . ezelőtt a különböző ajtók előtt várakozhattunk. Ä könyvtáraktól is nemcsak a könyvek, hanem az infor­mációk tárolását, rendszere­zését és szolgáltatását is megköveteli korunk. Néhány művelődési ház — többek között Győrben. Zalaszent- gróton, Veresegyházon. Kecs­keméten, Jászszentlászlón és Csepelen — az előterében helyezte el a helyi problé­mákra vonatkozó és gondo­san összegyűjtött információ­kat. A legújabb kísértet hét­köznapi kérdéseink megvá­laszolására Budapesten, az újpalotai lakótelepen szüle­tett. Az egyik toronyház földszintjén információs iro­dát nyitott a XV, kerületi művelődési központ. A kezdeményezés minden­képpen példamutató és köz­művelődési tett. Ez utóbbi jelzőt azért kell hangsúlyoz­ni. mert a felvilágosításért jelentkező lakosok az infor­mációs irodában népműve­lőkkel találkoznak és a tájé­koztatásból, mint a megnyi­tás óta eltelt hetek tanúsít» ják, gyakran kerekednek ba­ráti beszélgetések, lakótelepi, családi, emberi problémák­ról, amelyek jóval túlmutat­nak az iroda feladatain. Sőt! Ki tudja, nem járnak-e na­gyobb haszonnal ezek a kö­tetlen „csevegések”, mint a kötött és formális előadások egy százmillióért felépített, művelődési palotában? No, persze, az információs irodá­nak elsősorban a tájékozta­tás a célja. Ennek érdeké­ben gyűjtötték össze az iro­da munkatársai mindazokat az ismereteket, amelyekre egy újpalotai polgárnak fel­tételezhetően szüksége lehet. Azokat a témaköröket ame­lyekről már szó esett a cikk­ben, á szolgáltatásoktól a pá­lyaválasztásig kiegészítették: például az. OTP-hitelakciók- ra, a biztosítási formákra, és a nyelvtanulási lehetőségek­re vonatkozó információkkal. A feldolgozott ismereteket, mozgatható kis konténerek­ben tárolják. Az irodában színházjegyeket árusítanak és jelentkezni lehet gépkocsive­zetői tanfolyamra Ezenkívül zenehallgatás közben elolvas­hatják a napi- és hetilapo­kat. Különleges szolgáltatás, hogy az érdeklődőket külört- böző játékokkal, illetve a já­tékok elkészítésével is meg­ismertetik, amely e sokgyer­mekes lakótelepen nem lehet haszontalan. .. AZ INFORMÁCIÓS iroda nem helyettesítheti a jól működő művelődési házat. Mégis hasznos lenne azokon a he­lyeken létrehozni, egy-egy ré­gi épületben, vagy szodgálta- tóházban, ahol a közeljövő­ben nincs lehetőség közmű­velődési intézmények építé­sére. A kölitségek minimáli­sak, a haszon óriási. Hiszen, minit Péterfi Ferenc,-az új­palotai iroda vezetője mond­ta: „A közművelődés a kul­turált hétköznapi élet meg­szervezésével kezdődik”. Nógrádi Gábor rózsa? És ő csak Bulgáriára hivatkozhat, mert nem járt mondjuk. Spanyolban. Mint a Pusztai meg a Moll, akiket minden évben elvisznek a kedves szülők, ha másra nem, egy kis Ford-ösztöndíj- ra. Hadd tanuljon a gyerek. Valér hirtelen fölébredt, mert eszébe jutott. Vonalzó. Szőnyi Emőke tanárnő, _ az elegáns. Meg a népi hímzé-, sekkel borított maszek-osz- tálykönyve. Ez különösen gusztustalan, ez a nőies tok­ban őrizgetett titkosirat. A tanárnő privát följegyzései. A diákok jellemhibái is ben. ne vannak állítólag. Ha egy­szer valaki. .. Vagy mond­juk elkoboznák tőle. Mint bűnjelet. Tegyük fel. hogy Szőnyi Emőke bíróság elé kerülne.. . társadalmi tulaj­don elleni vétségért. Hülye­ség, inkább a diákok elle­ni vétségért. Kinyitotta a füzetét egy szép üres oldalon, és az öt­lettől föllelkesülve nagy gonddal írni kezdett. „Közlöm a Tisztelt Bíró­sággal, hogy én Sz. E. ta­nárnőt rossz pedagógusnak tartom, mint szubjektivista egyént. ■ Akit utál. leosztá­lyoz. Ami a hatalommal va­ló visszaélés”. Itt szünetet tartott. Ügy kellene befejezni, hogy „a hatalommal való vissza­élés. . . -t meríti ki”. De mi­csodáját? A szó sehogyse jut az eszébe. Aki feledékeny, azzal könnyű kiszúrni. Az ember — amilyen marha — elolvas mindenfélét, és az­tán — amilyen marha — ne- kiáll elmagyarázni az osz­tálynak, hogy nyerte meg Napóleon az első csatáját, a toulonit, és hogyan lett be­lőle huszonnégy éves korá­ban tábornok. Ez igen, cset­tint az ember; akkor oké, még van hét éved, vihog az a hülye Rapcsák. és akkor Vpnalzó közbevág, hogy mi­kor volt a népek csatája, fiam, na mikor? Ki nem tudja? De mielőtt az ember megszólalhatna, Vonalzó már jegyez is a maszek-naplójá­ba, és úgy mosolyog, mint Mefisztó, ha sikerült neki olcsó áron töy újabb lelket vásárolni. Valér sóhajtott és folytatta. „A történelmet táblázatnak tekinti és elfelejti, hogy élő emberek csinálják. Szóval, annyi fogalma van róla, mint hajdúnak a harangön­tésről. Közlöm továbbá , a Tisztelt Bírósággal, hogy Sz. E. nem gyakorolja a demok­ráciát, ami nem csoda, mi­vel azt sem tudja, hogy mi fán terem, ami elég sajná­latos, hiszen... ” Valér nem vette észre a mélyülő csendet, már csak. Mátyus Lívia párnás kezét, amely megragadta a füzetet. — Ne tessék elvenni, ta­nárnő, ez az én privát föl­jegyzésem ! — Ne mondd! Akkor an­nál érdekesebb! Mátyus Lívia nem volt történelemszakos, de attól még utálhatta Sz. E. tanár­nőt. Azért Valér kis dolgoza­tát átadta az igazgatónak. Már mindenki tudta. Vihar előtti csend volt. Dilinger energikusan be­gurult az osztályba, apró, negyvenes lábát keresztbe vetette egymáson, és fölszó­lította a népet, mondjon vé­leményt. Némi tanácstalan csend után Róna Bea ósz­tálytitkár kötelességtudóan fölemelte a kezét. — Nagy kár, hogy ennek is éppen a mi osztályunkban kellett történnie — mondta szomorúan. — Még a leg­jobb lenne, ha Valér nein várná meg míg eltanácsol­ják, hanem elmenne ón­ként. Akkor szegény taná­rok se kényszerülnének arra, hogy keményebb eszközök­höz.'. . Valaki beleröffent de Di­linger leintette. — Ki szavaz Bea mellett? Négyen föl tették a kezü­ket. Bea barátnői. Az előbbi hang felkiáltott: — Nem szégyellitek a po­fátokat? Te is, Füzesi? Az osztály egyik fele kia­bálni kezdett, fújolták. B^ea mártírarccal ült a helyen, és Dilingerre függesztette a szemét: lássa csak, mit meg nem tesz az ember a közös­ségért. Füzesi azonban, aki titokban szerelmes volt Va- lérban, váratlanul zokogni kezdett. — Én nem akartam! Én visszavonom! A zűrzavarban valaki be­szólt Rapcsáknak, mire az fejbe vágta az illetőt a ma­tekkönyvvel. Ügy kellett szétszedni őket­(Folytatjuk) s üz információ is— Iciizmüwelöclös

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom