Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

I

I

(

!

:

t

j

;

s

i

!

‘

I

<

4

I

!

*

t

i

♦

Í

(

Erkölcs és kultúra

Statisztikailag igazolt tény, hogy bűnöz«« és iskola- . zottság fordított arányban áll egymással, vagyis hogy a J magasabb tudományokban jártas emberek nem szoktak j rabolni, betömi, gyilkolni, még féltékenységből, erő« fel- j indulásból eredően is ritkábban követnek el testi sértést, j mint a kevésbé iskolázottak. Tehát, vonhatnánk le a hir- t télén, s elhamarkodott következtetést; aki többet tud, az j nyilvánvalóan jobb is. I

Pedig aki többet tud, az lehet okosabb, kifinomul- J tabb, pallérozottá bb, de hogy feltétlenül jobb-e? Korántsem bizonyos Ellenpélda is adódik. Ki ne hallott volna J a náci haláltáborok vérengző SS-tisztjeiről, akik szabad t idejükben Beethovent zongoráztak? És az — ugyanott — [ eleven embereken kísérletező orvosok talán tanulatlanok ! voltak? De nem kell ilyen messze mennünk. A mai nyu- j gáti világot félelemben tartó terroristák, emberrablók 1 soraiban is bőven akadnak egyetemisták, jól képzett fia- j tci értelmiségiek. Házunk táján maradva pedig: igaz, ) hogy a magasabb iskolát végzett rabló fehérholiószámba j megy, sikkasztani viszont a tanulatlan nem szokott, jószerivel alkalma sem lévén rá. Képzeltebb Otellók hűtlen- J ség gyanúja miatt feleségüket sem fojtják meg, kiüldö- J zik viszont a közös lakásból, vagy meglelik tönkretételének százféle fifikus formáját, ölni nemcsak gyilokkal j lehet. Kivált, amikor az kellemetlen következményekkel j jár. Bezzeg a XVI. század kis olasz városállamainak feje- 1 delmei. akik teljhatalommal rendelkeztek, s ezt a halai- j mat felettébb féltve, meggyilkolták-mérgezték közvetlen j családtagjaikat, fel- és lemenő rokonaikat, barátaikat [ vétó és valódi ellenségeiket, s ebben nem akadályozta j őket jól fejlett művészi ízlésük: ők ássatták ki a földből j az antik szobrokat; megszállott szenvedélyükben kincse- i kel adtak félkarú Aphroditékért, és rendeléseik nyomán ‘ szókként virágzásba a reneszánsz művészet.

A tudás sok mindent, megváltoztat az emberben, s az í emberen. De hogy erkölcsösebbé teszi-e? Illúzió lenné \ hát, ha a „kiművelt emberfőtől”, á „kulturált embertől” J etikai téren többet várunk?

A kérdésre választ csak akkor kereshetünk, ha tisz- J fázzuk kultúra és tudás viszonyát, s megpróbáljuk körül- ! határolni a kultúra fogalmát is. A tudás nem azono6 a t kultúrával, csupán része annak, s rész nem azonos az J egésszel, mint ahogy az alma sem azonos a magjával, ( bár magába foglalja. Az egész kérdésre Németh László | meghatározása adja meg a legjobb választ: „A kultúra I nem tudás, nem művészi produkció, hanem valami életet } szabályozó elv, amely egy embercsoport minden tagjának ! belső mágnese, irányítója”. (Az én katedrám- Tanúimé- j nyok. 1969.) (

> i

Az egész közösséget átható, azt belülről irányító gon- 1 dotatkör, amely magába foglalja az adott kor tudomá- j nyát, művészetét, de még termelési módszereit is (példá- ( ul szőlőkultúra!) — ez mind együtt a kultúra, é-s még [ ennél is tö' b, beletartozik egy bizonyos érzésvilág is, j mely a közösség minden tagját betölti, sőt az a szokás- j rendszer is. amely már gyermekkorban beleépül az egyén J életvitelébe, anélkül, hogy az egyes ember sokat töpren- t gene felőle, esetleg anélkül, hogy pontosan tudna róla. *

Régebbi korok embereinél a kultúra részei nem vál- ! tak szét: erkölcsöt, viselkedést, magatartást pedig egy- j alánt áthatott a közösséget szabályozó elv; az egyén bír- J tokosa, volt a termelési kultúra és a közösségi művészet ismerétéinek, rendszerint alkotója is mindkettőnek; az ■ ilyen közösségi kultúra erkölcsi Hatása mindenkire kiterjedt.

A modem elet. s a városiasodás viszont a közösségei is. a kultúrát is darabokra törte. „Minden egész eltörött, ■minden egész csak részekbe lobban, minden egész darabokra” — írja Ady egyik versében, megérezve e töredezettség veszélyeit. A közösségéből kiszakadt ember számára ■ a részekre bomlott kultúra már nem erkölcsi szabályozó, hanem részben megélhetési eszköz (tudomány, termelés), • részben pedig élvezeti cikk, szolgáltatás. Egy zenemű, kép, vers jelenthet olyan élvezetet is, amely úgy aránylik a kultúra teljes sugárzásához, mint a bordélyházi ét- 1 meny az igazi szerelemhez.

A műalkotás katartikus hatása a közösség abroncsai nelkü.1 is érvényesülhet, de csak az esztétikailag különösen fogékony lelkeknél. Az esztétikum, az igazi szép ugyanis mindig .etikus, tökéletességével megrendíti a ráérző és ráhangolódni képes embert, miközben azt sugallja neki, amit R. M. Rilkének, a nagy osztrák költőnek a klasszikus Apolló-torzó: „Változtasd meg élted!”

Csakhogy több a „műélvező”, mint a rejtett üzeneit értője. Gyakoribbak az igencsak pallérozott elmék, akik csupán értelmi vagy érzékszervi síkon közelednek a műalkotáshoz, míg szívük érzéketlen iránta. Ilyenkor a műélvezet — mivel az egyén érzékenysége épp úgy hiányzik, mint a közösség összefogottsága — nem fejt ki erkölcsi ha? • t.

Meg]; zik ez a kis közösségekben is: a család, amelynek körében verseket olvasnak föl, ahol a prózai olvasmányokat is megvitatják, a művészeti albumokat közösen lapozgatják — s ezáltal a műélmény gazdagodva fejti ki hatását, mint. a' fényforrás, ha tükrök közé állítják — az ilyen család feltétlenül meghittebb, bensősége- ' sebb. érzelmekben gazdagabb, mint a másik, amelyben ' mindenki külön-külön hódol kedvtelésének, anélkül, hogy a többieket beavatná.

Ugyanez érvényes a tágabb közösségre is. Ilyen értelemben nagyon is kultúrált lehet a kevéssé tanult ember is. ha közösségi érzés fűti. és magában hordozza az együvé tartozók belső iránytűjét; viszont „kultúrálatlan” és immorális lehet a tanult ember is, bármennyit raktároz el a fejében, ha önzés, elzárkózás keríti hatalmába, következésképpen pedig elidegenedik a többi embertől.

A kultúra ugyanis, ha közösséget átható erő, mindig érzelmi hatású: nemcsak szokásokat alakít, de érzéseket is. Erkölcsöt formálni is ezért képes, mert az etikus magatartás nem csupán belátáson, hanem elsősorban érzelmeken áll, vagy bukik.

Kriminológusok mondják, hogy senki sem ismeri úgy a büntető törvénykönyvet, mint a hivatásos bűnözők; a bűn nem a „szabad — nem szabad" ismeretének hiányából, hanem az érzelmek sivárságából ered. A jóra törő akaratot érzelmek hozzák .mozgásba: emberség, együttérzés. a másik, a többiek megbecsülése. A kultúra az érzelmek nevelőiéként szegődik az erkölcs szolgálatába; kultúra és érzelemvilág épp úgy összetartoznak, mint kultúra és közösség, lévén ez utóbbi az etikus magatartás gyakorlótere, a gyakorlat pedig az érzelmek erősödésénél is nélkülözhetetlen. *

Bozóky Éra

A MOLDOVA LEGENDA

Moldova György

M

oldova György a legszínesebb élelü magyar írók közé tartozik. 1934-ben született Budapesten, Kőbányán. A Színművészeti Főiskola dramaturgia szakat végezte él; közben és tanulmányai befejezése után is sokfelé járt és dolgozott az országban. Szedett gyapotot, volt rakodómunkás, kazánszerelő. dramaturg, építőmunkás. konzervgyári segédmunkás és etr. Írószövetség hajdani futballcsapatának jobbhátvédje (a csapat neve is tőié származik: „Szocreál”).

Munkásságáért kétszer kapta meg a József Attila- díjat, és elnyerte a SZOT- díjat.

A nagy múltú Hungária kávéházban beszélgettünk.

— Bolyongásai az országban és sokféle munkahelye azt sejtetik, nehezen talált rá írói útjára.

— Az, hogy valaki tehetséges, önmagában nem jelent semmit. Az életnek s a történelemnek va-nnak fordulói, buktatói, amik eltéríthetik az embert erre, vagy arra. Az én nemzedékem olyan korszakban élt, amikor ez a veszé'y fokozottan fennállt. Ennek a nemzedéknek több halottja van. mint a,hányán élünk: Kamondy László, Szabó István, Gerelyes Endre már nincs köztünk. Nem voltak tehe^égteleneb- bek. mint én, cf'k hát kevésbé voltak szerencsések. Az én szerencsém egyebek közt az volt, hogy mindig családban, édesanyámmal, a testvéreimmel, a saját családommal éltem. Szoros kötelékben! És mindig, akadtak emberek, akik nehéz időkben mellettem álltak, segítettek. Utólag azt is mondhatom, szerencsés alkatú vagyak. 1957 tavaszán, a főiskola befejezése előtt egy évvel otthagytam csapot-pa- pot. e'-megtem kazánt szerelni. Nem volt muszáj. A kazánszerelő-élet biztonságot adott — bár addig sem fújt el a szél! —, hogy nem kell életem végéig írónak lenni, másból is megélhetek. Huszonhárom éves voltam, s bár nem éppen névtelen, úgy éreztem, nem szabad kizárólag és mindenáron értelmiségi életformát élni. Jó döntés volt. mert biztos életanyaghoz jutottam.

— Témagazdagsága azonban nemcsak ennek, hanem a történelmi változásoknak is köszönhető.

— Mint minden negvven- öt-negyvenhat éyes emberre, rám is a háború, a felszabadulás és az ötvenes évek hatottak legjobban. Két rendszert, a kapitalizmust és a szocializmust átélni embernek nehéz, frónak szerencsés dolog. A század legfontosabb

és legérdekesebb korszaka volt az a tizenöt év, amiben az én korosztályom felnőtt, formálódott. Az ilyen korszakok persze nem túlságosan kedveznek a vállalkozásnak. Aki nagyra vállalkozik, a bukás lehetőségét is magában hordja. Azt a típust szeretem, azokhoz vonzódom, akik megpróbálkoznak újra és újra..., ahogy Gorkij mondja: „A bátrak esz- teienségéről zengtem énekemet!” Nem állhatom viszont, mikor elkenjük a problémákat, s mikor az árulók mennybe mennek. Nem keresek mentséget Görgey árulására, mint sokan, én mindig Kossuthot fogom tisztelni.

— Népszerűsége szinte páratlan, hallottam, hogy szocialista brigádok vették fel a nevét, talán még keresztapának ■ is felkérik, mint a hírneves politikusokat hajdanában. Vajon miért e siker?

— Igen, tényleg van Mol- dova-brigád, és keresztapának felkértek, de a legnagyobb dolognak én azt tartam, hogy megveszik a könyveimet, pénzt adnak érte. Miért? Az egyik ok valószínűleg az, hogy sokat írok. A

magyar olvasóközönség -« százhúsz, kötetes írókra van berendezkedve. E körül írt Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Szép Ernő, de az élők közül Hegedűs Géza is. Ha három könyv után azt mondja a könyvtáros: . .csak ennyit írt”, az

olvasó csalódott.. A másik ok, úgy gondolom, hogy az emberek Magyarországon is egyre zártabb életformát élnek, munkahely, óvoda, szomszéd, hobbikért, mióta autóval járnak, vonaton sem utaznak, megszűntek a családias kiskocsmák, vagyis nincsenek meg az emberi kapcsolatok hagyományos színhelyei. Az érdeklődésük azonban nem csökkent, kíváncsiak, hogyan él a vasutas, a kertész, az aszitalos, vagy a szövőgyári munkás- lány, és én az írásaimmal sokszor és sokféleképpen hoztam jelentést erről nekik. A harmadik ok, hogy humoros történeteket is írok. Éppen mert tudom, hogy fáradtán, napi nyolc-tíz-tizen- hat óra munka után veszik kezükbe könyveimet az emberek. Ezért tudatosan mindig a kalandosabb megold árt választom a szürkébb helyett. Itt keresem a magyarázatát, hogy A magyar

atom című szatírakötetem sok százezer példányban kelt el.

— S a Moldova-legenda?

— A legendám, azt hiszem. abból táplálkozik, hogy egyetlen sört sem írtam lé, amit. szégyellnem keilen«. Írhattam rosszat, de tisztességtelent nem. A legendábe- M Moldova vagány, noha talán nem vagyok az. De ami nem tetszik, abba nem megyek bele sem pénzért, Sem senkiért.

— Azt mondja, nem vagány? Hogyan él?

— Ideális „hadifogoly” vagyok. Korán fekszem, korán kelek, futok, focizom a Sajtó SK futballcsapatában, reggelente viszem a gyerekeket az óvodába. Fegyelmezetten élek. Vadaki azt mondta, az egyetlen igazán forradalmi életforma egy író számára a teljes kispolgári - ság. Az, hogy művész vagyok, nem ment fel a felelősség alól, amire az kötelez, hogy fiú, apa és férj vagyok. Ismernek az országban, nem okozhatok csalódást a magánéletemmel sem azoknak, akik szeretnek.

— Mi vonzza annyira a

szociográf iához ?

— „A jövő a riporté” — mondta Mikszáth Kálmán, A riport a jelen történetírása. Boldoggá tesz, ha riportot írhatok, mert rengeteget tanulok közben. Ha nem tanulok általa, nem is nyújt élvezetet. Kőbányán harminc évig éltem, mibe kerülne egv riportkönyvet írnom róla? De készből élni nem szeretek. Ha nekem nem megdöbbenés, megtisztulás az anyaggyűjtés és a munka, az olvasónak sem lesz az az írásom. Nem mentem H »oha olyan dolgokat keresni, amiket én dugtam el, előre! Keresni mentem és nem megtalálni valamit. Nem az illetékes miniszter mellett vagy ellen induíok el egy- egy területet fed térképezni, hanem azt nézem, az országnak, a nemzetnek keil, vagy nem kell a valóságról a jelentésem. Ügy tapasztalom, keld.

— Tervei?

— Várom, hogy megjelenjen „A széni tehén” című, a textilmunlcáeokrol szóló sao- ctoflnáfiám. Százezer példányban. SzáaHatvanezerre tervezték, de papírszűke miatt csökkenteni kellett a példányszámot. Az idén jebenik meg „A törvény szolgája” címmel karcolnia>m gyűjteménye. És várom, hogy a Magvető Kiadó megjelentesse é’ tóműsorozatom első kö- te*A magyar atom címmel. Büszke vagyok, hogy negyvenöt éves koromra itt tartok. Jelenleg a „Szént Imre induló” fólytatását írom.

Gulay István