Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
lUemcscik Icimpaoltogjcitäai Jegyzet fényképezőgépre es toflra Áz első tavaszi hétvége HALLJUK A SZÓT és egy belénk rögződött cselekvési kényszerrel máris a villanykapcsoló felé nyúlunk. Hallunk a takarékosságról és rögtön arra gondolunk, kevesebb fény is elegendő. Ez a szimpla értelmezés a szűkösség pazarló időszakában -született és mindmáig tartja magát, hamisan jelenítve meg önmagát, az energiatakarékosságot. Pazarló szűkösség? Sajátos módon, de törvényszerűen él együtt e két fogalom. Nem is lehet másként. Gondoljunk a szólás-mondásokra. A szegény embert még az ág is húzza. A szegény ember soha nem fizet úgy, ha rá ne fizessen. E szólások kényszerű magatartást fejeznek ki. Akinek kevés pénze van, olcsó, gyenge ruhát vásárol magának, amelyik gyorsan kopik és többször kell kicserélni. Amit nyer a vámon, elveszti a réven. A tehetős' vásárló erős, finom szövetű, jó minőségű holmiját hosz- szú ideig hordhatja úgy, hogy még kopás sem látszik rajta. Elég egyszer fizetni. Ki jár jobban? Ki pazarol és ki a takarékos? Az jár jobban, aki korszerű életmódot és magatartást alakit ki. A szocialista építés kezdeti időszakában, amikor az éhséget, a hajléktalanságot kellett gyorsan száműzni, az vo.lt a legfontosabb, hogy az új társadalom valamilyen kenyeret adjon az ember számára, ruházatot, fedelet a feje fölé. Amikor a munkanélküliséget kellett felszámolni, nem méregethettük hazai és nemzetközi > összehasonlító mércékkel; vajon korszerű-e a gyár termelési struktúrája, vajon mi lesz a sorsa a világpiacon az árunak, amit előállítunk? Az volt a feladat, hogy gyorsan szaporodjanak' a munkahelyek, hogy a férfiak és a nők dolgozni tudjanak, keresethez jussanak, végre emberhez méltóan élhessenek. Ez az alapszükségletek gyors kielégítésének időszaka volt, de egyben a pazarlás kora is, mert nem volt elsőrendű követelmény, hogy mérjük, minősítsük a hatékonyságot, a minőséget, a választékot, a piacképességet. Nem számítottuk, hogy mennyibe kerül a gabonamennyiség előállítása, egyszerűen örültünk a bármi áron előállított dekányi többletnek is. Sok szó esett ezekről a megyei pártértekezleten is. EL IS FELEJTETTÜNK gazdálkodni a forgalom • olyan teljességében, amely magában Kordja a mérlegelést, a válogatást, a lehetőségek differenciált, ésszerű -alkalmazását valamely cél elérése érdekében. Sőt, majdnem hogy megvetően néztünk arra, aki ilyesmiről beszélt és azt hittük,' e tulajdonság nem méltó hozzánk, mert rokona a garast élére rakó nyárspolgári fukarságnak, a fösvény természetnek, amelyik az ágast is megfeji. Most messzehangzóan hirdetjük; takarékoskodjunk, okosan ’ gazdálkodjunk, éljünk ésszerűen! És — az első pillanatban a villanykapcsolóhoz nyúlunk. Mert felesleges pazarlás a lakás Adácsi változások (Tudósítónktól) Falugyűlést tartottak a közelmúltban Adácson is, ahol Bodri Sándor tanácselnök tájékoztatta az egybegyűlteket a tervek végrehajtásáról, a község, a közelmúlt eseményeiről, valamint a jövő legfontosabb feladatairól. Többek között elmondotta, hogy a múlt évben az eléggé szűkre szabott fejlesztési lehetőségek ellenére sikerült — a felsőób szervek támogatásával — több mint 1,3 millió forintos költséggel a szolgálati lakással egybekötött, korszerű orvosi rendelőt megépíteni. A Baj- csy-Zsilinszky úton 400 méteres aszfaltút készült, ami a községben a körforgalmat biztosítja. A visontai Tho- rez-bányaüzem segítségével Adács 63 ezer forintért új buszváróteremmel is gazdagodott. A T1CÁZ a község által biztosítót területen gázcseretelepet létesített, amelynek üzemeltetését a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ vette át február 1-től. A vasúti pálya felújítása során kikerült kavicsból a község belterületének legsűrűbben lakott részén több utcában sikerült összesen 6 kilométeres utat kiépíteni, aminek értéke —- a lakosság részéről végzett társadalmi munkával együtt — meghaladja az 1,2 millió forintot. A gyermekév jegyében a vámosgyörki Barátság Tsz szocialista brigádja a község lakosságával összefogva mintegy 120 ezer forint értékű segítséggel salakpályát épített az általános iskolánál. A meglevő és korábban bővizű artézi kutak a községben szinte már elapadtak, az ásott kutak vize pedig , ivásra alkalmatlan, így a helyzet javítása a községben egyre sürgetőbbé válik. A vizművesítéshez szükséges előkészületi munkák megkezdődtek. Két bővizű artézi kutat fúratott a tanács, s kivitelezési terveket rendelt együttesen mintegy 2,5 millió forintért. Mivel azonban a vízmű teljes építési költsége az előzetes számítások szerint 23 millió forintra tehető, a község lakossága számára kötelezően előirt hozzájárulás ellenére is több milliós támogatásra , lesz szükség. Éppen a fentiejc miatt a kivitelezés csak akkor indítható be, ha a felettes szervek a szükséges támogatást megadják. Ez előreláthatólag a VI. ötéves terv első éveiben válik lehetségessé. Szükség volna még a községben a meglevő négy tantermes iskola nyolcra való bővítésére, utak építésére és korszerűsítésére is, de — a lehetőségeket figyelembe véve — mindezek szintén csak később szerepelhetnek a tervek között. A lakosság részéről többen is elismeréssel szóltak a község fejlődéséről. Ugyanakkor a kereskedelmi ellátás, különösen a kenyér, a tej és a konzervfélék szállításának javítását kérték, a környezetvédelemmel' kapcsolatosan pedig az intézményes szemétszállítás megszervezését sürgették. Hangsúlyozták, hogy különösen. fontos lenne az Adócsőt Vámosgyörkkel összekötő négy kilométeres útszakasz már korábban tervezett felújítása, szélesítése. S egyebek mellett felvetődött a település déli, alacsonyabb részét többször árvízzel fenyegető, a község mellett húzódó patak medrének tisztítása, mint feladat. Dr. Horváth Mihálvné helyi néofrontelnök felhívására a község is' csatlakozott a „Tiszta, virágos falu’’ mozgalomhoz. s elhatározták. hosv felszabadulásunk évfordulója,’ valamint a pártkongresszus tiszteletére versenyt indítanak az utak, terek rendbe tételére. Részt vett a falugyűlésen Szekszius Mihály, a mesvei tanács vb gyöngyösi .járási hivatalának elnöke is. aki hozzászólásában támogatásukról biztosította á községet egészséges törekvéseiben, s kérte hogy a lakosság ösz- szefosásával, társadalmi munkájával támogassa továbbra is a település fejlesztését. Medve János minden szobájában lámpát gyújtani, energiát fogyasztani, ahol senki sem olvas, senki sem dolgozik. Ostobaság az ablakon kiszórni a pénzt. De a lámpaoltogatás- sal még csak a pazarlás ellen lépünk fel. Ettől még nem váltunk ésszerűen és korszerűen élő, cselekvő emberekké. A takarékosság ugyanis nem azt jelenti, hogy megvonjuk a társadalomtól és önmagunktól azt, amire szükség van, hanem ellenkezőleg,, adjunk többet, jobbat, de új szerkezetek, rendszerek, technikák alkalmazásával, kisebb anyag- és energia-felhasználással. A TAKAREKOSSÄG egy fejlettebb, kulturáltabb, magasabb igényű • társadalom természetes életformája. Felismerése annak, hogy a további gazdagodás elkéozel- hetetlen egyrészt pazarlással, másrészt a munka és az életmód megváltoztatása nélkül. Az új igények olyan megújulást kívánnak, amely korszerűbb, szervezettebb, kiszámítottabb, perspektivikusabb alapokra helyezi a termelést, a művelődést, a szórakozást, az élet minden tartományát. Azok a szorító nehézségek, energiagondok, amelyek ma körülvesznek bennünket, e változást pa- rancsolóan sürgetik. Még valamiről szólni kell. Az elnyomatás, az illegális küzdelem, a háború kegyetlen időszakából eredően még, ha legtöbbször már csak tudat alatt, tartja magát az a felfogás, hogy az igazi szocialista t életmód egyenlő az aszkétizmussal, a szüntelen nélkülözés vállalásával. Kispolgári törekvésnek minősíti az élet gazdagítására való törekvést, az élet emberhez méltó élvezetét. Pedig ez az öncélú ál-- dozaitvádlalás, az önsanyar- gatással egyenlő nélkülözés idegen a szocializmustól. A takarékosságról beszélve nem gondolhatunk ilyenfajta életmódra, mint történelmi célra. Lehetnek ugyan nehéz időszakok, rövid és drámai megpróbáltatásokkal terhes hónapok és évek, amikor a szocialista ember a, pillanat kényszere . miatt. a jövő érdekében, sok mindenről lemond. DE EZ A MAGATARTÁS nem lehet életeszmény. A forradalmi kiállás, a forradalmárokhoz méltó életmód, a szocialista magatartás nem azonos az egészséges életöröm elutasításéval, hanem ellenkezőleg, szakadatlan törekvés arra. hogy az élet a lehetőségekhez mérten mind gazdagabb legyen, hogy korunk emberének kibontakozhasson személyisége, alkotó hajlama, és tehetsége, hogy legyen értelme. • haszna céltudatos, fegyelmezett, okos munkájának. Soltész István Hogy lesz ebből tavaszi riport? Az Eger—Kerecsend közötti utat szegélyező erdők még csak felfogják az orkánszerű szelet, de a hó sűrűn kavarog előttünk. Felgyújtjuk a lámpákat. A fák’ fölött sötét komor felhők rohannak. Dormánd előtt — mintha siettetni akarnák a tél elmúlását — bontják az út mellett felállított hófogókat. A Tisza felé tartunk. Az utak állapota siralmas. Ez a tél alaposan megviselte a burkolatokat. Repedések erezete szalad szét, tágul, terebélyesedik gödrökké az autók kerekei előtt. Az úttól nem messze hófehér műtrágyadomb magaslilí. Nem messze onnan, az erdő kopasz hadseregének oltalmában, ebédszünetet tart a rakodóbrigád. Az első szabadban fogyasztott ebéd. — Csak már vége lenne ennek az időnek — mondja Kovács László. A tél különben sem jó. Kevés itt a munka a pélyi téeszben. Tavaly Kiskörén voltunk a vízügynél télen. Meg is fáztunk mindannyian, amikor a csatornákban tisztítottuk a jeget. Tudja, úgy van ez, hogy nyáron rengeteg a munka, alig győzzük, de aztán beköszönt a rossz idő, mi meg vándorlunk oda, ahol valami tennivaló adódik. Most két napig itt, pakoljuk a műtrágyát Innen hordják a páskomi részre. Két nap múltán meg megyünk le d Tiszához nyárfát ültetni. A páskomi pusztán betérünk a pélyi termelőszövetkezet juhászaidba. — De jó lenne már kihajtani — fogad bennünket István, Gyula juhász. — Az az igazi, amikor nyáron már korán reggel kint vagyunk a réten. A jószág is azt szereti, meg mi is. Meg a munka is könnyebb. Így télen minden összeadja magát. Ilyenkor vannak az el- iések. sokszor még éjszakánként is kint maradunk a juhok mellett. Aztán, ugye, van olyan, hogy valamelyik bárányt nem fogadja el az anyja, akkor azt itatgatni, pátyolni kell, amíg meg nem erősödik. Meg aztán télen a birkák körme is jobban nő, mert nem járják le. Hát van a körmöléssel is elég baj. Csak már jönne végre az igazi jó idő. De az igazi jó idő még nem jön. Mátrafüred és Aba1 1980.*március 12., szerda sár közt, keskeny völgyszoroson szalad az út. Vastag, szürke jégpáncél borítja. Semmi'sem jelzi, hogy március van. csak bent Abasá- ron a hatalmas farönkökről leszaladó, lekacskaringózó héj, és a világító, fehérlő, megkoppasztott cölöpnek való jelzi, hogy mégis csak tavaszra készülnek. Fülöp Imre bácsi még akkor sem hagyja abba a (Fotó: Perl Márton) munkát, amikor néhány szóval tudtunkra adja, hogy bizony a mozgás hetvenhá- rom éves korára sem esik nehezére. A rönkökről egyen, letes, komótos tempóban hasítja le a háncsot. Készíti az új telepítésű szőlőbe a kordont tartó oszlopnak valót. — Még meg akarom kóstolni, hogy milyen bor terem majd rajta — kacsint ránk búcsúzóul. Az út mentén elsuhanó vizek .háta még ólmosan, szürkén, jéghályoggal csillantja vissza a felhők közül ki-ki leskelődő napot. A * mátrafüredi SZOT-üdülőb'I Kisnánára látogató túristák első csoportját is borongna idő fogadja. Az idegenvezető is sietősebbre fogja mondandóját. A falak között, a bolthajtásos kőkapuk alatt hangosan fütyül a szél. A látogatók fázósan hajtják fel a kabátgallérokat. A nap**" újra elbújik, és ismét hó szállingózik el a szélvédő üvege előtt, h'ogy aztán megint felváltsa a bántóan erős — amilyen csak tavasszal van — napsütés. Mire hazaérünk, szürkül. Az ég alján bíborcsíkú felhő- foszlányok ragyognak. Az autórádióban kellemes női hang adja hírül, hogy a Dunántúlra megérkeztek az első gólyák. —szyA—