Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

Befejezte munkáját a megyei pártértekezlet (Folytatás a 3. oldalról) tette tagjait, hogy az ifjúsági parlamenteken, a különböző döntésekkor, az üzemi négy­szög munkájában egyenran­gú partnerként tegyenek ja­vaslatokat, képviseljék tár­saikat. Az ifjúsági szövet­ségnek a jövőben is nagy fi­gyelmet kell fordítania a fiatalok nevelésére, a jogok és a kötelességek egységének tudatosítására, a minden­napi munka becsületes, ké­pességek szerinti elvégzésé­nek fontosságára. Fiatalsá­gunk többsége —, emelte ki a hatvani egészségügyi dol­gozók KISZ-titkára —, ele­get tesz ennek a követel­ménynek, érti és érzi, hogy személyes boldogulása, ér­vényesülése szorosan össze­függ munkájával, szocialista társadalmunk fejlődésével. — A munkahely és a tár­sadalom életébe való beil­leszkedés időszaka az egyik legellentmondásosabb, a fia­talok későbbi magatartására jelentős hatást gyakorló élet­szakasz —, mondta dr. Sza­bó Gábor, majd így folytat­ta: — A pályakezdő fiatalok fogadása fokozott figyelmet igényel minden szempontból. Nehezen lehet ugyanis aktív, alkotó munkára ösztönözni azt a fiatalt, például mérnö­köt, akit képzettségénél ala­csonyabb munkakör ellátá­sára kényszerítenek, labo­ránsa, vagy technikusi mun­kával bíznak meg. Örömmel üdvözöljük ezért a KISZ KB kezdeményezését, misze­rint az 1980,81-es mozgalmi évben külön akcióprogramot dolgozott ki az értelmiségi fiatalokat tömörítő alapszer­vezetek részére. Végezetül az Alkotó Ifjú­ság pályázat gépszerűségéről szólt dr. Szabó Gábor. Ki­emelte: jó kezdeményezés, hogy az intézetükben az egészségügyi ifjúsági napok alkalmával, a fiatalok tudo­mányos fórumán ismertetik a legjobb pályázatokat. En­nek példáját követve, más­hol is tágabb teret kell ad­ni a fiatal szakemberek ku­tatásainak, hogy ne egy író­asztal fiókjában heverjenek a jó ötletek, hanem széles körben hasznosítsák azokat. Kócza Imre, az egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatója csaknem fél­ezer kommunista nevében kért szót. Véleményüket tol­mácsolva, felszólalása ele­jén hangsúlyozta: tudják, hogy népgazdasági helyze­tünk egyre nehezebbé vált az elmúlt években. A me­gyebeli működő vállalatok keresték az újabbnál újabb megoldásokat munkájuk ja­vítása, hatékonyabbá tétele érdekében. Figyelembe véve a gazdálkodási folyamatok kereteit, egyre eredménye­sebben tevékenykedtek. — Megfelelő kockázatot vállalva, igyekeztünk új, korszerű megoldást kialakí­tani munkánkban — folytat­ta. —, teljes egészében megváltoztattuk például a gyár termékszerkezetét, s a világpiacon is jól értéke­síthető termékek gyártását kezdtük meg. önálló külke­reskedelmi jogot kaptunk, s a jelentős licencvásárlás mellett saját fejlesztési munkánknak is számottevő eredményei születtek a be­számolási időszakban. A jfinomszerelvénygyári dolgozók új autóbuszajtó- nvitó berendezést, új típusú olajszabályzót, kompresszor- családot. ipari manipulátort, célgépeket, automatizált be­rendezéseket terveztek és kí­sérleteztek ki. Közben vég­rehajtották a munka- és üzemszervezéssel kapcsolatos feladatokat, s bevezetnék a számítógépes termelési rá- nvításl rendszert — emelte ki a gyári kollektívát képvi­selő vezérigazgató, majd így folytatta: — Egyetértünk és jogos­nak tartjuk, hogy a jelen­Umüsm J980. március 11., kedd légi helyzetben olyan köz­ponti intézkedések látnak napvilágot, amelyek szigorú­an a hatékony munkavég­zést szorgalmazzák. Mi úgy akarjuk szervezni a mun­kánkat, hogy eleget tudjunk tenni ezeknek. Ugyanakkor ha az újszerű, kockázatot vállaló döntéseket igényel­jük,' akkor feltétlenül olyan helyzetet kell teremteni, hogy a sok tisztázatlan kér­dés miatt a vezetés ne vál­jék bizonytalanná, óvatossá, vagy sokszor tehetetlenné, mert ez nagymértékben visz- szafogja a kezdeményező kedvet és hátráltatja az egyébként nagyon szükséges kibontakozást. Indokoltnak tartjuk, hogy a párt az ed­digieknél következetesebben szerezzen érvényt a gazda­sági munkánk javítását célzó és helyes elveknek, s próbál­juk meg a célszerű munka­végzés érdekében hosszabb távon egyértelműen megha­tározni a gazdálkodási fo­lyamatok főbb kereteit. Zombori József a személy- és áruszállítás megyei helyzetével foglalko­zott hozzászólásában. A Vo­lán 4. számú Vállalatának igazgatója egyebek között arról tájékoztatta a pártér­tekezlet résztvevőit, hogy a megye közületi tehergépko­csi-állományának 14 száza­léka fölölt rendelkeznek, ezzel a járműparkkal oldot­ták meg áruszállítási felada­taikat: a közúton szállított áruféleségek 32 százaléka a Volán-kocsikon jutott el a címzetthez, öt esztendővel ezelőtt 5 millió 247 ezer tonna árut szállítottak, az elmúlt évben már 17,5 szá­zalékkal többet vittek a te­hergépkocsik, a darabárus járatok. A Volán közleke­dési szakemberei a gépko­csik intenzív kihasználására törekedtek, tökéletesítették a piackutatást, a fuvarszerzé­si tevékenységet, s jó együtt­működést alakítottak ki szállítópartnerükkel, a MÁV- val. Ezt bizonyítják az egyre több helyen dolgozó Volán —MÁV komplexbrigádok is. Kiemelt figyelmet fordítottak a kis és közepes konténe­rekkel való fuvarozásra, a rakodás és az anyagmozga­tás gépesítésére. Az úgyne­vezett „egységrakományos” szállítási lánc gyorsabbá, ha­tékonyabbá teszi az árufuva­rozást, bár még nem min­den megrendelő vállalat rendezkedett be erre a szál­lítási formára — mondta a közlekedési dolgozók képvi­selője pártértekezleti hozzá­szólásában. — A megye területén je­lentkező helyközi, helyi for­galmi. munkásszállítási ' és tanulószállítási igényeket a vállalat kielégítette — foly­tatta a hozzászóló, majd ki­emelte: az újonnan beszer­zett. korszerű, nagy befoga­dóképességű autóbuszok be­állításával csökkentették a zsúfoltságot, kulturáltabbá tették a város környéki és a helyi forgalomban közlekedő járatokon az utazást. A mos­tani menetrendi ciklusban például 38 járatpárral töb­bet közlekedtet a vállalat, mint az ezt megelőző év­ben, csökkent a járatkiesés és a -késés. Végezetül hangsúlyozta a hozzászóló, hogy az utas­szám tekintetében elsősor­ban a megye városainak he­lyi ést a város környéki tö­megközlekedésében várható dinamikus fejlődés. Mind­emellett törekednek a Vo­lán dolgozói az energiata­karékossági, illetve környe­zetvédelmi előírások betar­tására. valamint a rövid és a középtávú tervek ma­radéktalan megvalósítására az áru- s a személyszállítás­ban egyaránt. Ezután Vaskó Mihály emelkedett szólásra és meg­tartotta a vita összefoglaló­ját Vaskó Mihály zárszava >üí- - • Tisztelt pártértekezlet! Egy kis statisztikával kez­dem az összefoglalót, megis­métlem Virág elvtárs sza­vait, hogy ötven küldött kért szót, ez megfelel az összes küldöttek körülbelül 17 szá­a gazdasági építőmunka fel­adatai szerepeltek túlsúly­ban. Ez így is van rendjén, mert a legfőbb feladatunk jelenleg a gazdasági élet tei rülete, a munka hatékonysá­gának növelése, és ez lesz a jövőben is A pártértekezlet munkájára a nagyfokú fe­gyelem és figyelem volt mindvégig jellemző, az nyu­godt és bizakodó légkörben folyt le, a megfelelő kritika és önkritika volt a jellemző. A megválasztásra kerülő testületeknek az lesz a fel­adatuk, hogy hasznosítsák a javaslatokat, gondoskodniuk kell arról, hogy a tennivalók ne sikkadjanak el, azok meg­valósuljanak a következő időszakban. Olyan kérdés, amellyel az összefoglaló ke­retében azért kellene foglal­koznom, mert elvileg esetleg nem volna helyes, vagy el­lentétes lenne a párt gyakor­latával, nem merült fel. Így nekem most nincs lehetősé­gem a vitatkozásra. Emiatt persze egyáltalán nem mél­tatlankodom, én ezt így tar­tom rendjén valónak. Ezért arra kérek felhatalmazást, hogy minden felszólaló min­den felvetésére az összefog­laló keretében ne térjek ki. Ezt nem azért teszem, mint­ha a felszólalások nem ér­demelnék meg akár a rövid visszareagálást is, hanem azért, hogy takarékoskodjunk az idővel, mert van egy ma­gyar közmondás is, amely szerint „sok beszédnek, sok az alja”. Ezt is el akarom kerülni. Én azt hiszem, ért­jük Is itt, az itt lévők azt, hogy miről van szó, tudjuk, hogy milyen feladataink van­nak a jövőt illetően. Csupán arra szorítkozom tehát, hogy az elhangzott felszólalások némelyikéhez kapcsolódjam, azokat erősítsem, támogas­sam A következő konkrét kérdésekről szólok tehát: a vita során szóba kerülitek a nőpolitikái, az ifjúságpoliti­kai, a gyakorlati munka árnyoldalai is. Ezekkel a vé­leményekkel én egyetértek. A kérdéshez annyi megjegy­zést fűzök, hogy meglevő fo­gyatékosságaink ellenére, a nőpolitika és az ifjúságpoli­tika területén látnunk kell az eddig meg­tett utat, az eddig elért eredményeket. A megtett útra, az elért eredményekre támaszkodva, gyorsabban kell előre halad­ni olyan kérdésben, mint a nők és a fiatalok funkcióba állítása, a bérezés kérdései, vagy a felkészítésnek a fel­adatai és így tovább. Azt világosan látnunk kall, hogy a nők, az ifjúság sajátos gondja csakis a társadalom többi tagjainak gondjaival együtt, társadalmi fejlődé­sünk általános keretei kö­zött, vagy azok közé ágyaz­va. ezen belül oldhatók meg sikeresen hosszú távon. Ese­tenként, mint ahogy az itt el is hangzott, a nőknek és a fiataloknak is többet kell tenniük ezeknek a jelenleg még meglevő gondoknak a felszámolása érdekében. Recsk fejlesztésének a problémáival kapcsolatban röviden a következőt: nagy­szerű munkát végzett az el­múlt év végén az ott műkö­dő két szocialista brigád, amely az úgynevezett lyu­kasztás! munkát végezte, il­letve fejezte be. Recsk. a recski beruházás eddig na­gyon jelentős összeget hasz­nált fel. A munka jelenleg is folyik, nem olyan gyor­san, mint ahogy mi, itt He­ves megyében élők —, de hozzáteszem, hogy az ország vezetői is, vezető testületéi zalékának. és hát akik szót tudtak kapni, az az összes küldöttek H százaléka, akik szót kaptak, az pedig a je­lentkezőknek körülbelül a 70 százaléka Tehát, 34-en mondtak véleményt a meg­tett útról, helyzetünkről, gondjainkról, és beszéltek a jövőbeni feladatainkról. Az elhangzott vélemények ösz- szegezéseként megállapítha­tó, hogy egyetértés van a párt álta­lános politikájával, Heves megyében az elmúlt évek­ben végzett munkával, a beterjesztett dokumentu­mokkal és a jövőre vonat­kozóan megfogalmazott feladatokkal. Az elhangzottak is igazolják, hogy adott a cselekvési egy­ség. azonos az értékítélet, a vitára az alkotás, a tenni akarás volt a jellemző. A vita széles körű, ugyanakkor sokszínű volt. Felölelte tár­sadalmi életünk egészét. Természetesnek tartjuk, hogy A küldöttek egy csoportja a szünetből»" is — ezt szeretnék. Hiszel* ahhoz, hogy a munka folya­matosan haladjon tovább Récékén. a VI. ötéves terv idején újabb jelentős ősz- szegre lenne szükség Ma. még nem látjuk azt sem, hogy ez a sok forint mikép­pen fog rendelkezésünkre- állni. Tehát annyit szeret- ■ nénk mondani, hogy ismer­tek Recsk fejlesztési problé­mái. előttünk is, mások előtt is. A gyorsabb ütemű fejlő­dés, bármennyire is indokol­nák azt, a népgazdasági ér­dekek, azzal függ össze, hogy milyen a népgazdaság lehe­tősége a fejlesztésekben és- konkrétan Recsk fejlesztésé­ben. Ami a Gagarin Hőerőmű ügyében a Bódi elvtárs által szóvá tetteket illeti, elfoga­dom: támogatnunk kell és támogatni is fogjuk. Pálinkás elvtársnak igaza van kbban, hogy az élet egyes területei talán túlsza­bályozottak: ebben vele egyetértve, nem nyugodha­tunk bele, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Egy mon­datot ehhez. Ha már azt el tudnánk mi érni, hogy á sa­ját munkánkkal ne növel­jük, hanem csökkentsük en­nek a túlzott szabályozás­nak negatív hatását, akkor mi nagy sikereket érnénk el. Elsőrendű feladatunk nekünk az, hogy a saját munkákat minden­kor úgy szervezzük, hogy az mentes legyen minden bürokratikus vonástól. Van nekünk mit keresni itt, ebben a kérdésben a saját magunk portáján. Egy másik hozzászólással kapcsolatban mondotta Vas­kó Mihály: Nem árt, sőt hasznos, helyzetünk értéke­lése kapcsán a megtett utat feleleveníteni, csak így ke­rek az értékelés, csak így tudunk objektívek maradni a ma és a jövő feladatainak a megoldásában. Ugyanak­kor, nem tűrhető a múltba való visszatekintés alkalmá­val semmiféle nosztalgia. Magyarul: nem a múlt az, amihez a jelen munkáját igazítani kell, hanem a je­lenlegi és a jövőbeni köve­telmények. Szó esett az üzemi demok­rácia kérdéseiről: egyetértek a felvetésekkel. Csak egy rö­vid mondat erejéig fűznék kommentárt ehhez. Azokat is meg kell nyernünk, azokért , is dolgoznunk kell, akiket be akarunk vonni, akiknek az érdekében elsősorban az üze­mi demokráciát ki akarjuk szélesíteni és teljesíteni, azért, hogy ők maguk is akarják ezt. Ez is politikai feladat, s nem is kicsi. Amit Kócza elvtárs szóba hozott a munka tervezésé­vel, általában a tervezői munkával kapcsolatban, saj­nos, nemcsak a Finomszerel- vénygyárban, más területe­ken is ez tapasztalható. S erről azt kell mondanom, hogy jobb lenne, ha ez nem így volna az 1980-as terveink készítésénél. Meg kell szívlelnünk, elv­társak, azt, amit Skultéti elvtárs mondanivalója során megfogalmazott, hogy a ter­melési feladatokat, a struk­túraváltás feladatait jól meg­oldani csak akkor lehetsé­ges, ha ennek a feladatnak az emberi, oldalait maximá­lisan figyelembe vesszük. Ezt nekünk, vezetőknek soha nem szabad elfelejtenünk. Többen szóltak a káder- helyzetről, a kádermunkáról. Dicsérve és bírálva ebbéli helyzetünket. Szólt erről Nagy István elvtárs is. a hatvani tapasztalatok alap­ján. De az írásos és a szóbe­li kiegészítés is megfelelő önkritikussággal. objektiven foglalkozott ezzel. Igaza van Nagy elvtársink abban, hogy a pályát állandóan kar­ban kell tartanunk. A ká­dermunka, a káderhelyzet pályáját nem utolsósorban azért, hogy az ezen haladó vonat soha ne sikoljon ki. Vagy azért, hogy a pályán járó vezetőt soha ne üsse el a vonat. Ehhez csupán any- nyit, hogy a legdöntőbb párt- , feladat volt. és lesz a jövő­MfFolytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom