Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

I T anácskozik a megyei pártértekezlet II szocializmus csak milliók miíve lehet Huszár Istvánnak, a Politikai Bizottság tagjának felszólalása Tisztelt el’.'társak! — Szeretnék eleget tenni megbízatásomnak és átadni önöknek a Központi Bizott­ság köszöntését, jókívánsá­gait. Szeretnek gratulálni szép sikereikhez, áldozatos mun­kájukhoz, politikailag felelős­ségteljes, szakmailag igényes tevékenységükhöz. Egy kívül­állónak, ha megengedik, hogy a dokumentumokról is mond­jon véleményt, azt tudom mondani, hogy a beszámolót nagyon pontosnak, kellően mérlegelőnek, teljesen kriti-^ húsnak, önkritikusnak, reá­lisnak, konstruktívnak tar­tom. — Nem egészen 2 nap és 2 hét van még a kongresz- szusig —■ folytatta. — A Köz­ponti Bizottság áttekintette legutóbbi ülésén a kongresz- szusl felkészülés menetét és úgy ítéli meg, hogy egész pártunk készül erre a fontos eseményre. Ha ismét a kong­resszusi felkészülés megyei feladatairól mondhatom el benyomásaimat, úgy látom, a megye kommunistái kel­lően, felkészülten várják a kongresszust. Azt gondolom, hogy a magyar kommunisták, a Heves megyeiek is tiszta lelkiismerettel állhatnak népünk elé, jól sáfárkod­tunk a ránk bízott kin­tiekkel, szolgáltuk ncpiink ügyét, hívek voltunk esz­méinkhez. Nem, volt könnyű az el­múlt öt esztendő az ország­ban. Űjdonságözön árasztott el bennünket, meglepetések is értek, és nem mindenben voltunk felkészülve a megle­petésekre. Következetes po­litikát folytattunk és u ma­gunk elé tűzött célt köze'í- tettük. Nem értük el min­denütt azt, amit korábban öt évvel ezelőtt magunknak meghatároztunk, néhol töb­bet is elértünk, vannak azon­ban olyan sikereink is, ame­lyek a' valódi célnál mesz- szebb juttattak el bennünket. N.éha panaszkodtunk is egy­másnak, de tettrekészségben nem volt hiány. Igyekeztünk a meglepetéseket is tartoga­tó helyzetek megoldására. Távlatokat is újrafogal­mazni. távlati célokat is megfogalmazni. Megállapít­hatjuk, hogy tiszta lelkiis­merettel állhatunk népünk elé. Sikereink, örömeink is vol­tak. bármerre járunk az or­szágútin, ennek számos ta­nújelét láthatjuk. Mint ahogy a korábbi kongresz- , szusokon többször megfogal­maztuk: a szocializmus csak milliók müve lehet, a dol­gozó nép nagyszerű munkája testesül meg a kommuniz­mus építésében. Látni kell a megtett utat. annak ered­ményeit. sikereit is. Senki­nek nincs 'joga becsmérelni, lebecsülni a munkásosztály alkotó munkáját. Nem ma­radhatunk meg ott, ahová ölj utóttunk, és nem udvar­iunk önmagunknak, a mün- ké'osztátynak, hanem be­csülettel megmondjuk azokat a gyengeségeket is. amelyek je'le rdk tevékenységünket. Ha mai helyzetünket nem a rnúl’hoz mériük. hanem a : agunk elé tűzött és ma­gún’' által he'ves"ek tartott mcT‘ ki‘,”i"erdő célhoz, ak- kn* ‘ "diók hogy munkánk­ban sok még a gyengeség. Amivel íj’ évvel ezelőtt mee vonunk ’»’évelve, ma már nem lehelünk elége­djek. A mércét emeli a -i’Z-i a« mi is emeljük sa- (át mércénket. Ezért món- dom, hogy ha bennünk elé­gedetlenség is van, az nem a megtett út sikereinek le­becsülése. hanem egy na­gyobb magaslatra való törek- ■ vés. Miben léptünk előre, az elmúlt öt esztendőben? Nehéz lenne felsorolni a legjelentősebb gazdasági, társadalmi, politikai eredmé­nyeinket. Emelkedett az ország nem­zeti vagyona. Termelőerőink bővültek, fejlődtek. Nemcsak többletértékben, nagyság­rendben, kicsit minőségéiben is változott. Életünk gazda­gabb. szehb lett. Nem úgy, ahogy terveztük, de növeke­dett a lakosság életszínvona­la. Nem tudom megállni és a vita is arra ösztönöz, hogy ezt megemlítsem, hogy kitágult horizontunk. Néha úgy érez­tem magam a teremben, mintha nem is Heves me­gyéből szólalnának fel az elvtársak, hanem az ország­ból. és ez így van rendjén. Nagyon fontosnak tartom, hogy munkahelyünket, lakóhelyünket, szőkébb pátriánkat szeressük, tiszteljük, tegyünk meg mindent azért, hogy sze­rethessük. A Heves megyeiek annak is örülnek, ha az ország bármely részén szépül, épül hazánk. Sajátjuknak tekintik az or­szág más területén lévő elő- • rehaladást. Kitágult a hori­zont, még az országhatáron túlra is kiterjed. Ebben a munkában a munka bennün­ket is alakított. Érdekes adatokat hallottam a kép­zettségről. az alapműveltség­ről. Gondolják el, milyen a mi társadalmunknak most az összetétele. Alakítottuk ön­magunkat és igyekeztünk al­kalmasabbá tenni önmagun­kat arra a felndatra. amire vállalkoztunk. É.s ezek emel­kedés.'növekedés előrehala­dás tényei. Nem pusztán ezek a változások, emelkedések jellemzőek ránk, hanem vál­tozott — és ez legalább olyan fontos — társadalmunk, gaz­dasagunk szerkezete. Moder­nebb gazdaság lettünk, ép- nen a modern gazdaság sa­játosan növekvő, újszerű gondiaival. Huszár István a következőkben ártól szólt, hó"'’ sokat beszéltünk az utóbbi években a gazdálko­dás olvan gondiairól. ame­lyek következtében époen a .színvonalváltozás, a fejlett eazd»«éo. határához értünk el. Időnként úgv szoktuk iellemézni. hogv az evtenzív korszakból az intenzív kor­szakába jutott a maavar aa/dasáe. Változott a világ- ve 'dasáffi környezet és sok­kal bonyolultabb helvzetek elé állított bennünket. De iiven körijlménvek között is, és seoVbori a témákban is, amelyekről sokat beszéltünk, az elmúlt néhány évben ér­tünk el eredményeket, előbb­re léptünk az utóbbi egy-két esztendőben. ‘Arról beszélhetünk, hogy sokkal többet használunk föl anyagi javakból Magyaror­szágon. mint amit itthon megtermelünk. Nagyon n. e. esnek tartom, hogy 1379-ben — igaz, ezéi t dnitía árat fizetünk — az tö vűt, -hogy az előző évi mérleghiány, az importtöbb­let kevesebb, mint egy gar­madára csökkent, Vannak itt is alapvető gazdasági sike­reink és' eredményeink. Ezért is gondolom, elvtársak, reá­lis és vonzó politikának le­het tartani azt az álláspon­tunkat. hogy mindent te­vívmáuvainkat megszilárdít­suk. Elég szép magaslatra jutottunk és ezen a magasla­ton megvetni a lábunkat é.s biztosítani az újabb magaslat felé energiánkat, nem kis feladat. Realista módon kell vé­giggondolnunk helyzetünket és céljainkat is. Úgy — foly­tatta. — hogy mi soha nem mo-dtunk le és mondhatunk le egy magasabb szocialista célról. Nagyon szépen fogal­maztak. idéztek a gondola­tok érzékeltetéséhez. De ta­lán ide illenék áz a két sor magatartásunk jellemzésére: „tudva jól, hogy sorsunk meddig enged, nekivágunk a hívó végtelennek". A végte­len bennünket hív :— ez vonzó —, de tudni kell, med­dig enged a sorsunk. Ez mindig, mindén felelős kom­munista stratégiájának ha­tárértéke. Kedves elvtársak! A magyar gazdaságban nincs meg az a helyes egyen­súlyi állapot, ami harmoni- zálttá tenné a termelést, az elosztást, a fejlesztést, a fo­gyasztást és a ráfordítást. Különösképpen így van, hogy ha masunkat nem a múlt mércéjén mérjük, hanem a világgazdaság mércéjén. Többször elmondtuk, hogy az elmúlt néhány esztendőben a magyar munkát a világ le­értékelte. Ez fejeződik ki abban, hogy a behozatalunk aránya sokkal gyorsabban nőtt. mint ahogy kivitt ter­mékeink aránya emelkedett. Ezt neveztük egvensúlvrom- lásnak. Örülök, hogy itt ar­ról is lehetett hallani, hogy miben értékelt föl a világ: olyan tevékenységet folytat­nak, hogy nemcsak leértéke­lési. hanem felértékelési fo­lyamat is meev végbe (Pél­dául az energiatermelés a Gaanrin Hőerőműnél.) Rend­kívül fontos, hogv ezt a le­értékelődést megállítsuk é.s megfordítsuk. Ha nem sike­rül, az é’etünk drágább lesz. a gazdaság, a társadalom működési, fenntartási költsé­gei megemelkednek. Hogyha ezzel a ráfordí­tással és olyan minőség­gel, hozamokkal terme­lünk. dolgozunk, mint ahogy eddig, akkor a le­értékelődés nem állítha­tó meg. Mi azt gondoltuk. hogv ép pen ezért úgy kell átalakí­tani életünket, munkánkat, gazdaságunk szerkezetét, íisz- szetételét, hogy ez megállít sa ezt a leértékelődést,’ és a magyar munkát ismét mél tó rangjára emelje. Hogv nem lemaradunk, hanem fel zárkózunk a világ legjobb gazdaságai közé. Ezt követően Huszár Ist­dig men kell találni a kellő egyensúlyi viszonyokat a fo­gyasztásban. a termelésben, a lakossági vásárlóerőben, áz államháztartás fejlődésében, bevételeiben, a munkahelyek között, vagy mondjuk a be­ruházási vásárlóerő és a be­ruházó-kivitelező képességek között. Biztos, hogy ez a szituáció, amiben a magyar gazdaság van. nem átmeneti, hanem hosszabb időre kell be­rendezkednünk ilyen gazdasági állapotra. Ügy. ahogy korábban mér­tük a gazdaságot, olyan ütem­re nem számíthatunk, de bizton merem állítani, hoev a magyar gazdaság termelé­sében, nemzeti vaevnnában. állóeszközeiben fejlődni, nö­vekedni fog. A VI. ötéves tervre vonat­kozóan nem mondok adato­kat, de meg merem kockáz­tatni. hoev olyan, növekedé­seket, tudunk meghatm-n-mi, nmei vek mellett a politika egyértelműen ki fog tudni áll­ni. Talán nem is biztos, hoev mindig az jelenti a fejlő­dést, a növekedést, ha a tel­jes termelési érték ennvi meg ennvi százalékkal nö­vekszik. Talán még az sem jelenti a gazdaság növekedé­sét, hogy hogvan emelkedik a moziban a férőhelyek szá­ma. Talán még az sem je­lent feilődé«t. hogy mennyi­vel több könyvet nyomta­tunk ki. ha egyszer a teljps termelési érték énoen jó áron nem értékesíthető, nem jó minősé«ű, vagy túl drá­gán állitiuk elő, vagy a mo­ziférőhelyek üresen tátong­nak. vagy ha a könvvek tar­talma nincs teljesen rend­ben. Senkit nem akartam bírálni, sem a termelést, sem a kultúrpolitikát. Azt akar­tam érzékeltetni, hogv talán értékrendünkön is érdemes gondolkozni. Mi a szocialis­ta értékrend? Nagyobb fi­gyelmei a tartalomra es nem gyünk meg azért, hogy elért ván arról szólt, hogy min­őé üres. formális megközelí­tésekre! Ezután arról szólt, hogy sokféle módon fogalmazunk a differenciáltabb fejlődés követelményéről. Én ezzel egyet -./oktam érteni. Azzal s, l,og> a munka szerinti el- u.'.:tá.s :•» * lobban érvénye­jobban fejeződjék ki «; a bizonyos teljesítmény. A teljesítmény alatt azt ériem, ki mennyi­vel jár.u! Iiozzá az ország gazdasági növekedéséhez, erejéhez. Ha a teljesítmé­nyek differenciáltak, annak feleljen meg a juttatás is. Tovább lehetne menni a dif­ferenciálás ügyében, hogy né tartsunk vissza teljesítmé­nyeket, hanem a juttatások arra kény­szerítsenek, ösztönözze­nek, hogy tudásunk legjavát adjuk ennek ér­dekében. Azt gondolom, hogy a kong resszus is ilyen szellemben fogalmaz: megerősíti pártunk politikai fő irányvonalát. Megerősíteni csak úgy lehet, ha « kor újszerű követelmé­nyeit érvényesítjük tevé­kenységünkben. Sokat olvas­suk. halljuk, milyen fontos ez a bizonyos megújító kész­ség. Ez nemcsak ipari vál­lalatra igaz, hanem minden egyes emberre is, hogy ké­pes legyen önmagát meg­újítani és úgy legyen kor­szerű. Nem kell takarékos­kodnunk szellemi erőfeszíté­seinkkel. energiánkkal. Nagy utat tettünk meg. Hallottunk az. elmúlt 35 évben erről. Nem lehet ráismerni arra a Magyarországra, amit ezer- l'a.ita népbetegség sújtott. De talán itt-ott még előfordul a lelki restség, a szellemi tu­nyaság. Alkotó választ kell adni a kor kihívására, még­pedig olyan alkotó választ, ami előre viszi társadal­munk ügyét. Van bizonyta­lanság a céljainkban? Bizto­san be'étni a jövőt nem le­het. Föl kell készülnünk ar­ra is. hogy ismeretlen ténye­zők jelennek meg életünk­ben. ,Ha van bizonytalanság, éppen akkor kell jó straté­giai célokat megfogalmazni. ‘Az tud jól manőverezni új meg új körülmények köze­pette. akinek jól átgondolt stratégiai célja van. Tudom, hogy a cél és a ielen közötti távok nem olyan könnyen mérhetők. A nemzetközi mér­tékrendszer nem adott olyan segítséget, hogy a mai hely­zet és a cél közötti távol­ságot föl tudjuk mérni. Az is lehet. ho*—- « két pont kö­zött a legrövidebb út nem az egyenes. Mégis közelítenünk kell szocialista cé'jaink fe­le. és ha emelkedők, ha me- redekebb leitők vannak, ak­kor is fölfelé meniünk. Ez nyilván azt ielenti. hogy konfliktusmentes éveket nem remélhetünk önmagunknak. Tudnunk kell, hogy mire va­gyunk érzékenyek. Nem az egyes emberekre — bár az is rendkívül fontos —, ha­nem a társadalom, a cazda- sáa érzékenységére kell vi­gyáznunk. Társadalmi stabilitásunkat társadalmunk szocialista egységében növeljük és erő­sítsük. Az orszáa nemzetközi ores-/tÍ7sét ovink. Mind a kettőt ki lehetne feiteni. A béke iránti elköt elaw»ttsé"et, a haladó erők támogatósét, a békés esvmás mellett élés kö­vetelményét hosszan fejte­gethetnénk. Azt, hogy mi­ként függ össze az ország társadalmi stabilitása és a nemzetközi presztízs. Kedves elvtársak! Ha azt mondjuk, hogy az elért eredmények védelme, megszilárdítása minden te­rületen a nemzetközi kapcso­latokban is új erőfeszítése­ket igényel ebben az. inga­tag, néha nagyon terhes fe­szültségekkel megpakolt or­szágunkban, -akkor azt gon­dolom, hogy feladataink nem könnyűek. De úgy ítélem meg, hogy mi az elmúlt 33 évben, az elmúlt hatvánegy- néhány evben, amióta a mapár kom­munisták párttá- szerve* /ölitek cl?béli az ország­ban, nem a könnyű győzelmeket keresték, nem mondtak le, mindig tud­ták, hogy tusa nélkül csatát nem nyerünk. Mindig tud­ták. hogy a gond emberhez méltó, amivel meg kell küz- denünk. Ma is tudjuk, hogy a népünknek adósai va­gyunk, és azt gondolom, kommunistáknak nagyon szép hivatás ezért a szebb jövő­ért küzdeni. Ezt a jövőt kell mi 1. közelebb hozni. Ez a küzdelem örömöket is kínál és ígér. Nem kell a személyes ambíciókról, sem személyes Örömükről lemondani. Ezért meggyőződéssel vallhatom, hogy ez a küzdelem szá­munkra nem valamiféle kül­sődleges kényszer, partra tett végrehajtási akció, hanem harci szövetség a munkásosz­tály fölszabadítására. Ép­pen azért, mert ez önkéntes vállalkozás, önkéntes harci szövetség, ezért belső meggyőződés fut bennünket, hogy ilyen célra erőinket megfeszít­ve tudjunk dolgozni és e közepette sok személyes örömben tgr van és lesz is részünk. Beszéde végén Huszár Ist­ván eredményes munkát kí­vánt a kongresszusi határo­zatok végrehajtásához. Ah­hoz, hogy életünk az ember­hez még méltóbb legyen. — Tiszta szívből kivánók nagyon sok sikert és szemé­lyes boldogságot! — fejezte be beszédét a Politikai Bi­zottság tagja. Huszár István nagy taps­sal fogadott beszéde” után ismét a megyei küldöttek hozzászólásaira került sor. Előbb Magyar Gyulánc. majd Felföldi Ferencné, il- letve Dorkó József .kapott szót. A szünet után Gulyás Sándor, a mandátumvlzsgá- ló bizottság elnöke adott je­lentést a pártértekezlet részt­vevőinek. majd ismét hozzá szólások következtek. Szót kapott: Gyurkó Sán- dorné, Pálinkás Ferenc, Ro- hánszky Ferenc, Mlinkó Lász­ló és Nagy István. Ezek részletes ismertetésére keddi lapszámunkban visz- sza térünk. A pártértekezlet, ma reg­gel folytatja munkáját. Tudósítók: j Gyóni Gyula, Kaposi Le- J vente, Koós József, Papp » János, Szilvás István j Fotók: Perl Márton, [ • Szántó György J Mamiimul 1980. március 9,, vasárnap i

Next

/
Oldalképek
Tartalom