Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-08 / 57. szám
A változatos hevesi táj változó area 4 Of évvel gazdagabban Lignithegyek Visontán Kép a városiasodé Hevesről Az ember tulajdonsága, hogy időről időre számot vet életének egy-egy darabkájával, újra rendezi emlékezetében, mit végzett, mivel gyarapodott, milyen kudarcok érték. Azért teszi ezt, hogy szusszanásnyi szünetben erőt gyűjtsön, lendületet vegyen a következő hetek, hónapok, esztendők munkájához. Környezetünk, szükebb hazánk öt évéről készül most összegző értékelés; a megye háromszáz kommunista küldöttének részvételével ad számot a pártértekezlet arról, hogyan alakult sorsunk, életünk Hevesben fél évtized alatt. Öt évvel lettünk idősebbek. öt évvel öregebbek? Ki-ki ügy, ahogy érzi. De hogyan változott a táj, a környék, a falvak, a városok, amelyek a januári népszámlálás adatai szerint már 351 ezer embernek adnák otthont? Bízvást mondhatjuk: öt évvel lettünk gazdagabbak... Az újságíró tiszte napról napra nyomon kísérni az ap- róbb-nagyobb eseményekéi, a jelenségeket, amelyek néhány esztendő elteltével történelemmé sűrűsödnek. A környezetünk, a szűkebb hazánk történelmévé. „A teljesség igénye nélkül’’ — szoktuk mondani, amikor a jegyzetekben lapozgatva a legjellemzőbb, legfontosabb tényeket összegyűjtve megkísérelj üli egy-egy időszak eseménysorozatának összefoglalását. Ám a -teljességre mégiscsak törekednünk kell valamiképpen. A lényeges, a mértékadó nem maradhat ki rendszerező emlékezetünkből, kimerültek az egykor még aranyat is bőséggel adó tárók. De a befejezés csak annyit jelent itt, hogy helyet kap az új, a még gazdagabb, még korszerűbb rézbányászat. Ahogy a megye ipari hagyományainak kitörölhetetlen része a mátrai érckutatás, hasonlóképpen a régi időkre emlékeztet a Bükkben. a Bélkő lábánál megtelepedett ipar. Itt is fontos változásokat jegyezhetett le az elmúlt esztendők krónikása. A munkásdinasztiákat teremtő régi cementgyár mellett már ott magasodik az új. Az elmúlt öt év legnagyobb beruházása volt ez a megyében. Látványos munka, nemcsak a környék, de az egész, ország kísérte nagy figyelemmel. Számtalan „bejáráson” vettünk részt, s találkoztunk szünidei gyakorlatukat itt töltő szakmunkástanulókkal is. Elismerésre méltó lelkesedéssel adták a maguk munkáját, fiatalos lendületét az itt beépült milliárdokhoz. A gazdaság szerkezete végleg kialakult Hevesben, irtuk le gyakran, s mondjuk ma is Ezen a vidéken, ahol a hegyek, a zord éghajlatú meredek oldalak miatt a mezőgazdaság által művelt terület jó része a gyenge termőhelyű jelzőt kapta, fontos volt a foglalkoztatottsághoz az ipartelepítés. A gyárak. gyár-egységek, üzemek adtak lehetőséget a helyben foglalkoztatásra, a helyben maradásra. A falvakat munkásbuszjáratok „fűzik” fel hajnalonként, hogy a dolgozókat munkahelyeikre fuvarozzák. Ám az elmúlt években a „kétlakiság” fogalma is módosult. Korábban azt neveztük kétíakinak, aki a telepített iparban találta meg a , munkahelyéi, felesége, anyja, apja pedig a mező- gazdaságban dolgozott. Családok ezreiben jellemző ma már az: a férj is, a feleség is üzemi munkás, s a gyermek is valamilyen ipari szakma várományosa, de otthon, a falusi házhoz, a jövedelmet jócskán kiegészítő nagy kert tartozik, tucatjával tartják a disznót s a többi háziállatot. A „haszon”- állatok, a kertek haszna valóban megmutatkozik: gazdagodnak, szépülnek a falvak. S ebben a gyarapodásban a szocialista mezőgazdaság szerepe is egyre nagyobb; hosszan sorolhatnánk a magas színvonalon dolgozó közös gazdaságokat, elég, ha csak a hevesi Rákóczi, vagy az egerszóláti, abasári, detki termelőszövetkezet nevét említjük. A mezőgazdaságban dolgozók száma az elmúlt években csökkent és várhatóan némileg csökken a jövőben is. Az iparban foglalkoztatottak aránya (45 százalék körüli) nem Változott, s a jövőben is kis mértékben ugyan, de inkább csökken majd. A lényeg, amire most szükség van: a minőségi átalakulás, Ügy tűnik addig, amíg ez a lázas fejlődés, növekedés tartott, gomba módra nőttek az új üzemcsarnokok, vásároltuk a modem gépsorokat, a bőség élménye mindent megszépített. Semmi sem, volt drága. Ma már látnunk kell, hogy csak takarékosan, ésszerű szervezéssel gazdálkodhatunk, s a minőség, a hatékonyság után állíthatunk csak minden más követelményt a sorba. Nemcsak azért, mert nem bővelkedünk sem hitelekben, sem alapanyagokban. A gazdagabb országok sem engedik meg maguknak a pazarlást. Olyat, amit mi bizony eddig szó nélkül elnéztünk, s néhol ma is inkább csak beszélünk még róla. Rákényszerültünk. hogy változtassunk szemléletünkön. A megye egyik gyáregységében csodáltam meg nemrégiben az ú.i, nagy teljesítményű. számjegyvezér'ésű megmunkálógépet. Külön csarnokrész épült neki. több millió az ára. „Prima” — mondták, nagy pontosságú. „Mit csinál?” — kérdeztem „Most egyelőre semmit, a nekivaló munkát elvégezte, áll. Egy fél műszaknál többet nem dolgozik”. „Akkor miért ezt vették?" „Mert nem kaptunk mást. Ezt adta a nagyvállalat. ..” 'Szóval önállóan, felelősséggel, rugalmasan alkalmazkodva a körülményekhez, kockázatoktól sem félve tanulunk gazdálkodni. Miközben tudjuk például, hogy a gyáregységeket anyavállalataik tervutasításos módon irányítják, a központtól távol eső műhelyekben sokszor nem is tudják, veszteséges-e, vagy nyereséges a termelés. De már az is kezd nyilvánvalóvá válni, nem olyan nagy a munkaerőínség, mint amekkorát leírtak a vállalatok. Bővül, biztató jövőt mutat a megye gazdaságának exporttermelése. A megteremtett s nemzetközi hírnévre is szert tett műszaki kultúra alapot ad a sokat emlegetett minőségi változásokhoz „milliárdos” nagyüzemeinkben, az Izzó Gyöngyösi Gyárában. a Mátravidéki Fémművekben, az egri Finomszerel- vénygyárban, vagy az építőipart jól reprezentáló Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Változatos táj — változó arca; immár két ötéves terv telt el azóta, amióta dolgozik az ország egyik legnagyobb energiatermelő együttese, a Gagarin Hőerőmű és a visontai Thorez Külfejtései Bányaüzem. Evenként hétmillió tonna lignitből lesz villamos energia. Itt mindig találhat „leg”-eket, szenzációt az újságíró. Az emberi helytállás szenzációit is: amikor a vízzel elöntött, vagy csontkeménnyé fagyott mezőn kellett előteremteni a mindig éhes erőmű táplálékát. A bányász Petőfi brigádban, s a többiekben, a velük dolgozó erőműviekben sem kellett még csalódni. Már az idén eddig „rátettek” a tervre hatvanezer tonnát a kongresszus tiszteletére. Sok mindent érthetünk alatta, ha azt mondjuk: életszínvonal. Először is a jövedelmeket. Nem is egy üzemünk akad, ahol öt esztendő alatt 40 százalékot ért el az átlagjövedelmek gyarapodása. Aztán a jobb élet- körülmények; hozzájuk részben saját pénzéért juthat az ember, de a megvásárolható javakat is elő kell teremteni. Több mint ,13 ezer új lakásba költöznek bérlőik, tulajdonosaik a tervidőszak végere. Több ez a tervezettnél, s országosan is előkelő helyet ad a rangsorban. A lakásokhoz vízvezeték, csatorna, gázvezeték kell, de ebben azért már nem állunk olyan jól, különösén a falvakban. Beszámolháttunk?’> gyorsan korszerűsödő úthálózatról, tudósíthattunk az autósztráda építéséről, amely hamarosan Hevés megye területére ér majd. Nem csekélység ez sem, hiszen évente 2500 új személygépkocsiit vesznek a Heves megyeiek. A mikroszkóp munkaeszköz az Izzó Gyöngyösi Gyárában még ha el is feledkezünk a részletekről. Hogyan fogjunk hozzá? Keressük a „leg”-eket, az élet nagy szenzációit? Igyekszünk mindig megragadni az olvasó figyelmét, s ezt azért tesszük, hogy érdeklődést keltsünk a mindennapok „sztorijai” iránt. Hogy valóban érezhessük: az apró események is részei a történelmünknek. Eseményeket, jelenségeket, s ki tudja még mi mindent, nem emlegetünk a krónikákban. Pedig közben számunkra mégiscsak az a legfontosabb, aki ezeket előidézi, aki helytáll a kisebb-nagyobb megpróbáltatásokban, akinek gondjai vannak, a családjával és saját magával. Akinek gyakran csali apró örömök ■ adják a boldogságot. Alii néha fegyelmezetlen és kísértésekbe esik. Akit nevelnie kell a környezetének és aki neveli a környezetét. Az ember. A dolgozó ember. Mit adtak megyéjüknek az itt élő dolgozó emberek? Mit kaptak tőle? Az erős marliú, széles vál- lú recski bányász jut hirtelen az eszembe. Molnár László brigádvezető vájár, aki új lakásába invitált bennünket, persze azért, hogy a legifjabb lakóval, az akkor még négyhónapos aprósággal büszkélkedhessék. Ügy tudom, azóta már nincs is egyedül-a kicsi, s mint ahogy Molnár László élete változott. úgy alakult a környék, a bányászvidék arculata is. Évszázados fejtésekre kellett örökre bezárni itt az ajtót, Nőnapi köszöntő helyett Az őszinteség virágai Van abban valami megnyugtató, hogy a nemzetközi nőnapot szinte családi ünnepként, kedves szavakkal, virágcsokorral köszöntjük. Már-már elfeledkezve a megemlékezés okáról, arról, hogy hetven évvel ezelőtt az első nőnap a lányok-asszonyok politikai harcához adott támogatást, a nők elnyomatására hívta föl a világ figyelmét. A nőnap aztán évtizedeken át elsősorban a szolidaritás kifejezésére volt hivatott. Az ünnep természetesen ma is magában foglalja a nemzetközi nőmozgalom programjával való azonosulást. Különösen a nők nemzetközi éve óta reagál érzékenyen a közvélemény a világ számos részén még meglevő megkülönböztetésre, a női egyenjogúság megsértésére, a „második nem” hátrányos helyzetére. A különbségek megszüntetéséhez jó esetben is még évtizedek kellenek ott, ahol évezredes tradíciók szentesítik a jogfosztottságot. A szocialista társadalomban a nők egyenjogúsága törvényben garantált. Az egyenlő jogért már nem kell küzdeni. Ám az egyenlő jog a gyakorlatban nem érvényesül automatikusan. Kibontakozását mindenekelőtt a megcsontosodott szemlélet, az avitt szokások akadályozzák. Hol és miben? Ha összehasonlítjuk az azonos élet- körű nők és férfiak iskolai végzettségét, még a legifjabb nemzedéknél is a férfiak között magasabb a képzettebbek aránya. Következésképpen az egyenlőség munkavállaláskor és a jövedelemben sem lehet teljes. Pedig az iskolák, a szakmák megszerzésének útja a lányok és asszonyok előtt is nyitottak, csak éppen nem mindenhol élnek a lehetőségekkel. Helyenként még mindig azérl nem tartják fontosnak, hiszen a lány úgyis férjhez megy. Napjainkban már-már teljes a ’nők foglalkoztatottsága. Pusztán gazdasági szempontból sem mindegy tehát, hogy a tudományos-technikai forradalom időszakában milyen a nők szakképzettsége. Ahogy általában igaz az általános műveltség, valamint a szakmai képzettség és az előrehaladás kölcsönhatása, ügy igaz ez a gyengébb nem esetében is. De még a férfiakéval azonos képzettségű nők anyagi megbecsülésében is vannak gondjaink. Nem egy helyen indokolatlanul alacsonyabb az azonos beosztású dolgozó nők fizetése a férfiakénál. Lassúbb a szakmai előmenetelük. Az indokok között leggyakrabban az szerepel, hogy az asszonyok — nagyobb családi terhelésük miatt — kevesebbet vállalhatnak a munkahelyükön. Az indok persze csak részben elfogadható. És ami elfogadható belőle, annak fölszámolása, megszüntetése a társadalom, a család feladata. A társadalomnak kell az eddiginél is több bölcsődét és óvodát építenie, a társadalomnak kell bővítenie a napközi otthonokat, javítania a szolgáltatásokat. A család pedig az igazságos teherviseléssel segíthet. \ Az< indokok között — kimondatlanul — szubjektív elemek is föllelhetők. Nevezetesen az a hamis föltételezés, mely szerint a nők nem alkalmasak a vezetői poszt betöltésére, a kimagasló szellemi tevékenységre, az alkotó munkára stb. A mindennapi élet cáfolja ugyan ezeket a minősítéseket, de hát a szemléletmód lassabban változik, mint kívánatos volna. S persze nemcsak a munkahelyen, hanem a családokban is. . Sokszor, sokféle formában vitatjuk nő és férfi szerepét a családban. Való igaz, hogy a gyermek neveléséből, különösen az első esztendőkben, több hárul az anyára. De az is igaz, hogy az egyenjogúsággal elvben egyetértő. férfiak között is akad. aki otthon „feudális állapotokat” teremt, ragaszkodik a régi kiváltságaihoz. Elsősorban a fiatalok körében váltja föl a régi formákat az egymás megbecsülésén alapuló ű.i férj-feleség kapcsolat. A családon belüli egyenlőség persze nem egyedül azon múlik, hogy ki főz, ki takarít, ki megy a gyerekért. Ez csupán a felszín, a lényeg ott kezdődik, hogy a teljes családi munkamegosztásban egyenlően viseljék a terheket, hogy például a feleség tanulásáért, a szakmai előmeneteléért vállal-e ugyanannyi többletterhet a férj is. Mindezek nem a nőnap, nem kizárólag az ünnepi alkalom kérdései, hanem az esztendő többi napjáé is. Ezen a napon toldjuk meg lelkiismeret-vizsgálatunkat virággal és köszöntő szavakkal anélkül, hogy ez férfitársainkat, felmentené az egész éven át végzett, a női egyenjogúságot kiteljesítő munka alól. (Nőnapi összeálUtömuJt s 6. oldalon olvasható) Már elkerüli a háromezret a kórházi ágyak száma, öt év alatt 532-vel lett több. Ötszáz gyerekkel többet fogadnak a bölcsődék, de óvodából, bár a tervezett másfélszeresét adtak át, még Sincs elég, Jobb szolgáltatások, ké- ‘ nyelmesebb élet, a kultüráló- dás nagyobb lehetőségei; túl gyorsan nőttek emiatt a városaink. Elsősorban a megyeszékhely, amely tíz év alatt 12 ezerrel növelte lér lekszámát Ezit is ellensúlyozza majd némiképp Heves nagyközség városiasodása, kialakuló, vonzó hatása. A teljesség igénye nélkül is sorolhatnánk sokáig, mit tud adni ma már ez a megye három és fél százezer lakójának. S nemcsak az itt élőknek, hiszen százezrével jönnek el erre a vidékre minden esztendőben hazai és külföldi vendégek, hogy megcsodálják a vadregényes Bükköt, a szilvásváradi büszke ménest, a fenséges Mát rát. Jönnek, hogy sétáljanak Eger történelmi falai közölt, a megszépült belvárosban, amelynek építészeti színvonalát a Hild-érem dicséri. „Ki népen száll fölébe, annak térkép c táj”. De mi itt látjuk azt is. mint lesz gazdagabb, szebb munkánk nyomán e térkép egy-egy darabja. Látjuk, hogyan élnek az, itt lakók gondjaikkal, örömeikkel — hogyan lesznek évről évre mind gazdagabbak. S tudnunk kell azt is pontosan: mi mindent kell még tennünk szükebb hazánkért. .. Hekeli Sándor
