Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-07 / 56. szám
Három évtized Bár a hölgyek életkorát nem illik elárulni, fiatalossága, iendulefessége — ami mind- jái-t első látásra sugárzik belőle — mégis megengedi, hogy elmondjuk: Hargitai Istvánné, a statisztikai hivatal gyöngyösi járási felügyelőségének főelőadója, ebben az esztendőben kettős jubileumot ünnepelhet. Életének öt évtizedéből hármon keresztül tevékenykedett aktívan a szakszervezeti mozgalomban. — Apám révén bolgár, anyám révén magyar származású vagyok — sorolja kérésünkre a legszükségesebb momentumokat életéből —, s a két országhoz való kötődés meghatározója az életemnek. Egyébként azt a sorsot élem, amit általában a korombeli asszonyok. Férjem Lőrinciben dolgozik. Ö is régóta tagja a . Közalkalmazottak Szakszervezetének. Lányom pedagógus. van három aranyos gyermeke, a nevelésükben is szívesen segédkezem. Most húsz esztendős fiam a zeneakadémián tanul tovább. . Nagy a család, kevés idő jut a pihenésre, szórakozásra, mégis úgy érzem, nagyon érdekes, színes világban élek! Harminc évvel ezelőtt a hatvani járási tanácsnál munkaügyi-ipari csoportvezetőiként kezdett dolgozni, s ugyancsak 1950-ben lett a Közalkalmazottak Szakszervezetének tagja. A három évtized alatt napi munkája mellett- a közéleti tevékenységben is jelentős részt vállalt. — 1961-ben lettem a statisztikai hivatal hatvani já’ rási felügyelőségének a vezetője, majd nyolc esztendővel később kerültem a jelenlegi munkahelyemre. Itt a hivatalnál nyolc éve választottak meg a szakszervezeti bizottság elnökévé, emellett tagja vagyok a Köz- alkalma zo-ttak Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága mellett működő női munkabizottságnak is. Ö maga is mosolyogva beszél róla: szerencsés helyzetben van — mint statisztikusnak, nagyszerűek a tehetségei arra. hogy az élet legkülönbözőbb területeiről .megfelelő ismeréteket szerezzen. A munkájához elengedhetetlenül szükséges felmérések, vizsgálatok, különféle összeírások és különösen a népszámlálás lebonyolítása az emberekkel való kapcsolatteremtésben, alaposabb megismerésükben jelentenek nagyon hasznos segítséget. Az ezek során összegyűjtött tapasztalatok pedig a közéleti tevékenységben, a szakszervezeti mozgalomban végzett munkához nyújtanak kellő alapot és támogatást a számára. Az eltelt időszakot és ..közéleti ars poeticáját” még találóbban foglalja össze rna.ga Hargitai Istvánné:, —; Igyekeztem mindig a dolgozók érdekeit szem előtt tartani, megvédeni. s ez sikerült is. Kollégáinak feletteseinek véleménye is arról tanúskodik, hogy Hargitai Istvánné mindvégig következetes maradt a célkitűzésekhez. Mozgalmi tevékenységé' (Fotó: Szabó Sándor) nek elismeréseként 1976-ban a „Szakszervezeti Munkáért Oklevél” kitüntetésben részesült. Végezetül a további tervekről esik szó beszélgetésünkben: — Még öt éveim van hátim a nyugdíjig. Szeretném továbbra is az eddigiekhez hasonlóan végezni a munkámat. ★ Hargitai Istvánnct az idei nőnap alkalmából, munkájának 1 és közéleti tevékenységének elismeréséül a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Ütey és Peírovics XX. századi művek egy hatvani koncerten A napokban zajlott le a hatvani állami zeneiskola tanárainak hangversenye, amelyen Pusker Imre vezényletével ismét közönség elé lépett a város kamarazenekara is. A Vörösmarty Művelődési Központban megrendezett koncert jövedelmét — mint már annyiszor az utóbbi években — ezúttal is a helyi gyermekintézmények fejlesztésére szánták. A program telt házat vonzott, s hasonlóan jó szokásként megtaláltuk benne az elmúlt századok zenéi mellett a modern, a XX. századi zeneirodalom néhány kimagaslóan értékes darabját. Érdeklődésünket is leginkább ezek a művek keltették fel. így elsősorban Debussy két zongoradarabja, amelyek közül az egyik négykezes volt, s igen érzékletesen szólalt meg Vadász Zsuzsa, Bakki Magdolna és dr. Bőze Zsoltné előadásában. Hantos Andrea ugyanekkor Liu áriájának tolmácsolásával aratott szép sikert, kitűnő ízelítőt nyújtva Debussy „A tékozló fiú” című kantátájának emelkedettségéből. A XX. századi muzsikát kortárs magyar alkotó, Pet- rovics Emil két szerzeménye, a Passacaglia és Blues egészítette ki, éspedig Pécsy Tamás fagottján. A Hatvani Kamarazenekar, híven hagyományaihoz, ezúttal is Vivaldi, Meldelssohn, Händel műveivel fogta meg a közönséget. A dirigens Pusker Imre kitűnően érti, érzi e darabok szellemét, s szuggesztív karmesteri munkája magas színvonalra emelte az egész együttes tevékenységét. Különösen Händel B-dúr csembalóversenyének bemutatója hozott osztatlan sikert: Nem elhallgatható érdeme a zenekarnak, hogy a szólót játszó Pusker a hangszer mellől vezényelte ugyan a művet, mégis hibátlan, precíz előadásban lehetett része az est fogékony közönségének. Ezek után jogos érdeklődéssel várhatjuk az együttes további idei szereplését, így azt a koncertet, amelyet a „hatvani napok” alkalmából rendeznek. (m. gy.. Szalay Zoltán Az elfelejtett kérelem Érdekes, nem mindennapi helytörténeti érdekességre utaló iratot talált nemrég dt. Misóczki Lajos, gyöngyösi főiskolai adjunktus. A Heves megyei Levéltárban a mátraalji város iratanyagai között kutatva bukkant rá arra a jegyzőkönyvre, amelyet Gyöngyös néhai gazdasági testületének közgyűléséről jegyeztek fel 1871. december 7-én. — Engem is meglepett a régi sorokat olvasva — mondja a jegyzőkönyv másolatát mutatva —, hogy a város, 1867-es kiegyezés után felsőfokú mezőgazdasági tanintézetet kért. Űjszerű kezdeményezés volt ez akkor, amellyel a feudális maradványokat magán viselő Gyöngyös a korszerű oktatásügyet, a több megyére kiterjedő •s ;o kém bér képzést segítette volna elő. A tőkés érdekeket nézp városi gazdásági egyesület Főkövy Antal polgár- mestert bízta meg, hogy az indítványt továbbítsa a képviselőtestületi közgyűlés elé azzal a céllal, hogy nyerje meg a valamikori Földművelés. Ipar és Kereskedelemügyi Minisztériumot és feltehetően ezen keresztül az országgyűlést is ennek az ügynek. Tavaly több mint 115 ezer, s már az idén is több száz adattal gazdagodott a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjának adattára. Ezt a különleges, kerekeken guruló állványokon szerkesztett ..lexikont” soha nem adják könyv alakban az olvasók kezébe. hiszen mindennap új, friss ismeretekkel gyarapodik, így sohasem zárul le, s soha nem is avulhat el. A magyar művészek adattára már több mint 85Ü ezer kartotékot tartalmaz, amelyet csaknem 2 ezer kartondobozban tárolnak. Az információraktár Szent- iványi Gyula művészeti író gyűjteményéből jött létre. A OJM&MM 1980. március 7., pcnlck A jegyzőkönyv utal a mezőgazdaság a földművelés, a szőlészet és az erdészet kiegyezést követő országos fellendülésére és arra, hogy csak Debrecenben, Mosonmagyaróváron és Keszthelyen van felsőfökútanintézet, ahol szakembereket képeznek. Felhívja a figyelmet, hogy „ .. ,a közlekedési eszközök Gyöngyös városát olyan hely- lyé emelték, hogy a felsőbb gazdasági tanintézetet nélkülöző egész vidéknek köny- nyen hozzáférhetővé válna. A tanulók és a tanárok elhelyezése Gyöngyösön még tetemesen jutányosabb, mint sok más népes, vagy népesebb városban. ..” — Az új tanintézet, mely- ,hez mintagazdaságot is akartak a gyöngyösiek — erősíti meg dr. Misóczki Lajos —, előnyöket jelentett volna a városnak. Ennek érdekében díj nélkül telket és a haszonbérlőktől pedig féláron építési anyagokat biztosítottak volna. Kétszáz hold szántót ajánlottak fel a város határában a mintagazdaság létrehozásához, melyet a lakók hatévi bérleti' díjából vásároltak volna meg. Ezeken kívül a Gyöngyöshöz tartozó erdőt és harminc kapás szőlőt pedig a' gyakorisművészet iránt érdeklődő tudós már az 1910-es évek végétől gyűjtötte, rendszerezte a magyar képző- és építőművészekről megjelent újságcikkeket, információkat, kiállítási katalógusokat, Az összegyűlt anyag adta az alapját a magyar képzőmű veszeti lexikon 1915-ben kiadott első. kötetének. A Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutatócsoportjához 1969-ben. a csoport megalakulásakor került a gyűjtemény. Az információraktár havonta átlagban 300—400 adattal bővül. Több tucat külső munkatárs: a Magyar Hirdető sajtófigyelőjének dolgozói, szerződésben álló szakemberek, újságolvasók, művészet iránt érdeklődők- gyarapítják. gazdagítják a hazai és a külföldi sajtóban a magyar képző-, ipar- és építő- művészetről megjelent kritikákkal. információkkal, cikkekkel az adattárat. ti képzés szolgálatába kívánták állítani. . — Mi lett az indítvány sorsa ? — Annyit tudunk, hogy Főkövy Antal polgármester továbbította a kérést a Földművelés-, Ipar-és Kereskedelemügyi Minisztériumnak. Az Országos Levéltárban az akkori minisztérium anyagai között kutatva azonban nem találtam meg az iratot, tehát feltehetően elakadt, mert nem került sem a miniszter, sem pedig az országgyűlés elé, ahol patronálták volna a gyöngyösiek kérését. Így a törekvő szándék, az akkori új gondolat feledésbe merült. Gyöngyös csaknem száz évvel később, * az 1960-as évek elején kapott felsőfokú mezőgazdasági tanintézetet. Ebből alakult a mai főiskolai kar. amely szakembereket képez a nagyüzemeknek Mentusz Károly 3. — Te ördögfaj zat, te anyaszomorltó — kezdte a diri a tőle megszokott stílusban, s közben törölgette szomorú' nedvező, világoskék szemét. Olyan volt, mint egy. rakás szerencsétlenség. Aki azért igyekszik játszani az eszét. — Hogy jutott eszedbe ez a marhaság? Bírósági tárgyalás? Milyen jogon minősíted az öregebbet? — Hány éves kortól lehet véleménye az embernek? — Miii? — pislogott a diri. — Mit beszélsz? — Már úgyis régen szeretném megtudni — mondta Valér gőgösen. Nahát, már úgyis mindegy, akkor legalább ő is megmondja a dolgot. •— Van arra rendelet vagy mi. hogy hány éves kortól lehet önálló véleménye az embernek? És miről? Mindenütt azt dumálják, legyen, de nem mondják meg, mikortól. — Te isten ostora — mondta a diri, és váratlanul elvigyorodott. — Téged jól el kéne kalapálni az apádnak, tudsz róla? — Erre nem kell biztatni — mondta sötéten Valér. — Akkor jó — mondta a diri. Kicsit elbámészkodott, mintha kiment volna belőle az erő. — Na.. . visszavonod 1 ezt a... az egészet? Valér torkát kaparni kezdte valami, mialatt a diri apró, nedves szemébe nézett. Olyan szomorúság fogta el, amit eddig nem ismert. Már nem saját magát sajnálta. Szerette volna azt mondani, oké. el van boronáivá, hadd örüljön a diri, legyen már vége az egésznek, ehelyett azt mondta: Rohannak a hetek, a hónapok, újra küszöbön a tavasz az évszak nem piros betűs ünnepe a nőnap, március 8. Egyszer keddre, máskor péntekre esik, és ünnep még akkor is, ha szürke hétköznap a naptárban. Lényegét tartalmát ismerjük, esztendőről esztendőre mindig nőnapi beszédében elmondja a szónok. Ez a nap tulajdonképpen „Embernap”, a nők emberré válásának napja. — Hol vagyunk már ettől! — sóhajtott fel az égjük kardos menyecske oldalán élő ismerősöm. — Egyenjogúság? — Nevetséges! Ügyis az történik, amit ő akar. Másvalaki véleménye szerint a szocialista társadalmi viszonyok között, amikor a nők már minden joggal, lehetőséggel rendelkeznek, csakúgy mint a férfiak, tulajdonképpen kedves ünnepi alkalom, figyelmes megemlékezés ez a másik nem iránt. — Mit szól hozzá,. fiatalember? — Én ebből nem csinálok ügyet, de meg kell mondanom, hogy a feleségem sem. Nekem is van munkahelyem, neki is. Az autóval ő is jár, ón is, a gyereket én viszem, ő hozza az óvodából. |— Veszekedni szoktak-e? « •— Ki item szokott veszekedni? Be ne beszélje már nekem, hogy vannak ilyen befőttesüvegben tartósított házasságok. Azt azonban meg kell mondanom, hogy nem azért veszekszünk, vagy pontosabban veszekszem én a feleségemmel, mert nő. Eszem ágában sincs az Ilyesmi! — ön mivel kedveskedik nőismerőseinek, hozzátartozóinak ? Egykedvűen ránt egyet a vállán. — Mivel? Hóvirág, ibolya, egy tábla csoki.. 1 Elneveti magát. — Min derül? Legyint, nem akar beszélni, de aztán mégis kimondja: — Tudja, — az élet úgy hozta az utóbbi időkben —, hogy nőnapon mindig veszekszünk. — Miért? — Mert berúgok! ' — Maga .rúg be, miközben feleségét ünnepük? Arca komolyra változik. — Még csak az hiányozna, hogy ő piáljon be nekem. Istenemre, megmutatnám neki a lakásból kifelé vezető utat! — És ha ő mutatná meg? — Ő? Nekem? No, ne bolondozzon! Ezt maga sem gondolja komolyan. — Jó, jó, de tudja! Az egyenjogúság. Morgolódik, zsörtölődik, aztán ingerülten nekem szegezd a kérdést: — Azt mondja meg, mikor lesz már fórfinap? Most már mindketten nevetünk. — A maga teóriája szerint 364 fórfinap van évente! Nem igaz? — Tudja, olyan napra gondolok, amikor megün,népük a férfiakat is. Miért? Nekünk nem jár egy külön nap, mégha fekete betűs is? Képzelje, ismerek egy falut, ahol a nők már harmadízben szervezik meg a féífiak napját, Ivó napon. — Meg is ünnepük?— Hivatalosain a kultúrházban! Szóval, így állunk a nőnappal. Különbőznek a vélemények. Szerencsére legtöbben azok közé tartozunk, akik szívből és ősíáinté nagyrabecsüléssel köszöhtjük a nőket március nyolcadikója. J Szalay István — i - — ..... , . - - — ■■■ i Vásár Budán... „Minden vasárnap vásárnap Budán.” E címmel rendeznek nagyszabású programsorozatot a budapesti MOM Üj Tükör nevű szabadidő-központjában (II. Hollós u. 5.) Az első fafaragóvásár után március 9 éré a bőrdíszműveseket és a szíjgyártókat, március 23-rá pedig az ötvösöket és a kovácsokat invitálják országos bemutatkozásra. Mindazokat a népművész mestereket, amatőröket várják, akiknek árusításra kész anyaguk van. Na és persze az érdeklődőket is. Mint már korábban is, a vásárra hozott legszebb alkotásokat szakértő zsűri véleménye alapján díjazzák. — Nem tudom visszavonni, ha már leírtam. Ha egyszer az az igazság, nem mondhatom, hogy nem az. Az igazgatói asztal mögül nem jött válasz. Valér fölnézett. A diri arca olyan volt, mint egy kút, végtelenül mély és üres, Valér valósággal megijedt. Aztán, ’az öreg megrázta magát. — Szerencséd, bitang, hogy van benned némi becsület — mondta. Valér ijedten állott. Most mi van? Mii legyen? — Takarodj az osztályba! — bődült el a diri. — És ne halljak rólad mostanában! Az osztályban kitört a fogadási láz. Rapcsák izgatottan ordítozta: fogadjunk, hogy megbukik! Az osztály két táborra szakadt. Valér középen állt és vigyorgott. Valakinek eszébe jutott, hogy a fogadást dokumentálni kell. Egy nagy ív papírlapra; írták alá a nevüket, aki Rapcsákkal tartott, balra, aki ellene fogadott, jobbra. A papírlap tetejére fölírták: Megbuktatja-e Sz. E. tanárnő Valért? IGEN. illetve NEM. Eldöntési határidp 1 év. — Ez nena az ellenség kezébe — fogadkozott Rapcsák. — Ha el akarnák venni tőled — mondta Füzesi — tépd el és edd meg. Le tudod nyelni? Dilinger bekopogott a dirihez. Mivel nem kapott választ, benyitott. A diri arcra borulva feküdt az asztalán. — Bandi bátyám — szólt Dilinger félve. — Rosszul vagy? Az öreg felnézett. Az arca, mint egy feneketlen kút. — Azt hiszem, mégis elmegyek nyugdíjba — mondta. ' Dilinger habozott— Ha most elmégy — mondta óvatosan —, akkor esetleg Horváth kerülhet a helyedre, pedig... Az öreg merőn nezte Di- lingert a vizeskék szemével. Az aprótermetű tanár elzsibbadt a tekintete alatt. — Miért, talán. . . már te is.. . — mondta az öreg, mintha dadogna. — Mint egy. .. mint egy... Hadonászott a karjával, ütni kezdte az íróasztalt. Dilinger kimenekült. — Hollók — rikácsolta a diri, amikor egyedül maradt. ! Szerencsére ezt már nem hallotta senki. ' (VÉGE) 1 I „Lexikon” kerekeken
