Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-05 / 54. szám
Kongresszustól kongresszusig (2.) Ámennyit megtermelünk Mindannyiunk számára egyszerű összefüggés: ameny- nyit megtermelünk, annyit oszthatunk el, S ez társadalmi méretekben éppúgy igaz, mint a kisebb közösségekben. A feladatokról így szólt a népgazdaság V. ötéves ter- ' véről a jóváhagyott törvény, melyet az országgyűlés 1975. december 18-án fogadott el: „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat, s a felhalmozási eszközöket, fokozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfordításaival”. Kedvező és kedvezőtlen Valamelyest elmarad a ter_ vezettől az ipari termelés növekedése, az 1976—1979-es időszakban évi átlagban öt százalékot ért el. Ami kedvező: a XI. kongresszus határozata alapján megkezdődött a termelési szerkezet fokozott átalakítása, ám ez az irama még — a lehetségeshez és a kívánatoshoz mérten — lassú. Ezekben az esztendőkben vált érzékelhetővé az egyes iparterületek termelésnövekedésének különbözősége; a szelektivitás, a differenciálódás kezdeti jegyei ezek. Könnyen kimutatható egyes iparcsoportok, iparágak — például a vegyipar, a műszeripar, a híradás, és vákuumtechnikai ipar — átlagosnál gyorsabb fejlődése, nemcsak a termelés mennyi-, ségét, hanem a termelékeny, séget is tekintve. Ez egyébként — a központi irányítás szándékai szerint — tartós folyamat kell, hogy legyen; ebben az irányban hatnak az 1980 januártól érvényes szabályozók is. Ami megkülönböztetett figyelmet érdemel: a nemzetközi összehasonlításban gazdaságosan — versenyképes árukat — termelő vállalatok az ipari átlagot kétszeresen, háromszorosan meghaladó mértékben bővítették eladásaikat, azaz bizonyították: a nehéz piaci helyzet ellenére is a korszerű áruk értékesítése növelhető. Más lépésrend A két kongresszus közötti időszakban az ipari termelés a leggyorsabban Szabolcs- Szatmár, Vas, Hajdú-Bihar megyékben nőtt. Lényeges eleme a változásoknak az állóeszközök állományának bővülése. Itt a sorrend: Hajdú-Bihar, Tolna, Zala, míg a fölhasznált — ipari — villamos energia mennyisége —, ami az adott terület ipara korszerűsítésének egyik jelzője lehet — a legnagyobb iramban Csongrád, Szabolcs- Szatmár, Hajdú-Bihar megyében emelkedett. A közös gazdaságok egy hektár termőterületre jutó termelési értéke — 1978-ban — Pest, Komárom, Bács- Kiskun megyében a legmagasabb, a legalacsonyabb Bor" sód, Nógrád, Zala megyében. A fontosabb növények egy hektárra számított termésátlaga a két kongresz- szust összekötő években erőteljesen nőtt a búzából Szolnok, Veszprém, Pest, Hajdú- Bihar, a kukoricából Szolnok, Tolna, Veszprém, Zala, a burgonyából Baranya, Békés, Fejér megyében. A száz hektár mezőgazdasági területre felosztott szarvasmarha-állomány Vas, Győr-Sopron, Zala megyében, a sertéseké Békés, Tolna, Csongrád gazdaságaiban a legnagyobb. A mezőgazdaság gépesítése Nógrád és Zala megyében bizonyult a legfrissebb tempójúnak, míg az öntözött területet nagy iramban Győr-Sopronban és Bács-Kiskunban bővítették. Még az előbbi, vázlatos adatok, jellemzők birtokában is megállapíthatjuk, hogy a két kongresszus közötti időben a korábbiaknál sokkal nagyobb szerephez jutottak a területi adottságokhoz jól illeszkedő fejlesztések. Bővülő együttműködés Négy év alatt jelentősen túlléptük a középtávú terv előirányzatát a külkereskedelmi behozatalnál, ugyanakkor a tervcéloktól elmaradtunk a kivitelben. A külkereskedelmi tevékenységben 1979-ben mutatkozó kedvező változások és kezdeti eredmények még inkább aláhúzzák annak a feladatnak a realitását, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi irányelveiben így fogalmaztak meg: „A nemzetközi munkamegosztásban való hatékonyabb részvétel nagy feladatokat ró a külkereskedelemre: váljék szorosabbá a termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködése, növekedjék közös érdekeltségük, erősödjék a szállítási fegyelem, javuljon a piaci munka, a termelő és a kereskedelmi tevékenység gyorsabban és rugalmasabban kövesse a piac változásait”. Mészáros Ottó (Következik: A teljesítmény rangja) Medett a ho a hideg ellen Igaz, néha még hó szakad ki a felhőkből, borzongató szél fúj a hegyek felől, de látnivaló, hogy a márciussal együtt megérkezett a tavasz is. A melengető, éles napfényben felszabadul a fák, a föld, a parkok füvének ismert, kellemes párája. Ami számunkra pusztán, délutáni napfürdő, rég várt, üdítő érzés, az egyfajta jeladás kinn a földeken. Szinte vezényszóra indultak el mindenütt a hét elején a határba felmérni a szakemberek, hogyan telelt az ősz eredményes munkája, adott- e elegendő védelmet a hótakaró, mikor indulhatnak a gépek. Kemény telet tudnak a hátuk mögött a gazdaságok. Szerencsére az ősszel — rég volt rájuk ilyen kedvező idő — minden bevetésre kerülő tábla tulajmunkáival végeztek október végére, november közepére pedig már a csaknem 60 ezer hektáron földben volt minden mag. Nagy szükség volt a szárazságtól amúgy is csenevész növényeknek a hó védelmére, hiszen három hónapon át tartotta magát a hideg: hol mínusz 20 fokos fagyokkal, hol kiadós havazással, máskor olvadó latyakkal. Az első határszemlék mindenesetre arra utalnak, hogy a félszázezer hektár búza, több mint 6 ezer hektár őszi árpa jól viselte a hideget: egyelőre jelentősebb fagykárokról nem kaptunk jelentést. Mivel februárban a szokatlan nagy mennyiségű hó egyenletesen, lassan olvadt. komolyabb belvíz sehol nem veszélyezteti a földeket. a holnap termését. Ha különösebben nem változik az idő a hét végéig, még egy kicsit szárad a talaj, elindulhatnak a gépek is már csü- törtök-pén teken. Rövid talajelőkészítés után több mint 75 ezer hektár vetését kezdik meg. Elsőként a tavaszi árpa magját szórják ki, majd következik persze a kukorica, napraforgó, cukorrépa és végül a fagyra legérzékenyebb zöldségfélék kijuttatása is. Erre számítanak a Füzesabonyi Állami Gazdaságban is, ahol — mint telexüzenetükben írják — „a jövő hét elején a talajelőkészítő munkákat teljes kapacitással megindítjuk, de már a hét végén is próbálkoznak a gépek üzembe állításával.” A gazdaság egyébként időben gondoskodott a szükséges vetőmagvakról, műtrágyáról, bizonyos növényvédő szerek azonban nem érkeztek meg hozzájuk időben. A tervek szerint a következő hetekben először mintegy négyezer hektár .tavaszi árpa és 230 hektár borsót vetnek eL, amihez a szükséges gépeket már előkészítették. A 'kál-kápolnai termelőszövetkezet előkészületeiről Császár István tudósítónk küldött rövid beszámolót. Eszerint minden különösebb károsodás nélkül telelt 1300 hektár őszi búza és mintegy 150 hektár repce. Mivel a talaj alsó rétegei is időben felengedtek, így az őket sújtó eleddig oly gyakori belvíz egyelőre elmaradt. Időközben 1700 hektáron elvégezték a fej trágyázást, sőt 340 hektár legelőre és a pillangósokra is eljuttatták e fontos tápanyagot. Bevetésre készen várakoznak a gazdaság tavaszi munkagépei is. Huszonöt MTZ- traktort javítottak ki, indulásra kész a vetőgép, borona, henger és kultivátor is. Egyelőre még a műhelycsarnokban áll a kulcsfontosságú Rába—Steiger traktor, de bíznak benne, hogy T—150-es társával együtt időben hozzáláthat majd 600 hektár tavaszi árpa. több mint 100 hektár lucerna és másfél száz hektár vöröshere vetéséhez. Itt is, másutt is e hagyományosan zöldségtermelő körzetben teljes erővel dolgoznak a kertészek. Most már mindenütt megkezdődött a palántanevelés a dinnye-, dohány-, paprika- és paradicsomtábláknak. Különösen a dinnyések szorgoskodnak most már: rendbe hozzák a hónapokra elhagyott kunyhókat, készítik a hollandi ágyakat, a melegágyak trágyatalpait, a gyepkockákat. Helyükre kerülnek lassan a metszőollók is. A gazdaságok gyümölcsöseiben már minden felesleges gally lekerült a fákról, és a szőlőkben is az utolsó ültetvényeket tisztítják meg a brigádok. Rendbe hozzák a tám- berendezéseket, a kordonokat, kihúzzák a venyigét, hogy most már a napfény, a meleg — a tavasz tegye a dolgát. (cziráki) Mit is dolgoztam ma? Az egyik gyöngyösi vállalat igazgatója mondta: — Közöltük az irodákban dolgozókkal, hogy munkanap-fényképezést tartunk. Mindenki, pontosan jegyezze fel, mivel foglalkozott, egy- egy feladat elvégzése mennyi időt vett igénybe. Nem is gondoltam Volna, hogy milyen sok munkájuk van a mi kolléganőinknek. Egyi- kük-mésikuk annyi feladatot „gyűjtött be” erre a napra, hogy azt jószerével két műszak alatt sem ’lehet elvégezni. Mindez azért jutott az eszembe, mert a városi ta- nács szintén munkanapfényképezést rendelt ,el. Nem ők kezdték A városi tanács végrehajtó bizottságának titkárát, dr. Jakab Istvánt kértem meg, hogy válaszoljon a kérdéseimre. Készséggel vállalkozott rá. Mindenekelőtt arra voltam kíváncsi, mi indította a tanácsi vezetőket erre a vizsgálódásra? Kiderült, hogy egy sor olyan ösztönzés hatott rájuk, amiknek többsége, „kívülről” érte őket, így például a felsőbb szervek állásfoglalása a korszerű tanácsi ügyintézés meghonosítására, valamint azok a központi elvek, amelyek a hatékonyságot, a reális munkaerő-gazdálkodást sürgetik. De saját tapasztalataik is közrejátszottak abban. hogy valamiféle objektív mérce segítségével megállapítsák: ki mennyit dolgozik az egyes osztályokon, az adott munkakörben. — Azt mondtuk, a tanács dolgozói nálunk alkalmasak arra, hogy a munkájukat a megfelelő színvonalon elvégezzék. De ez a tény nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyes személyek ugyanakkor nem a képességeiknek megfelelő feladatokat hajtják végre. Vannak tehát belső tartalékaink. — Magyarán: egyes személyek fölöslegesek? — Nem így fogalmaznék. Lehet, hogy egyes személyeknek nem ott kellene dolgozniuk, ahol most vannak. Az is lehet, hogy talán nem is a tanácsnál De fölösleges személyek nincsenek, a meglevő létszámra szükségünk van. Mindezt úgy is lehet mondani, hogy a városi tanács Gyöngyösön nem akar „létszámot megtakarítani”, hanem a munkát akarja jobban elosztani. Megkérdezték, jelelték Kezdődött azzal, hogy sorba vették: hányán keresik fel egy hónapban a tanácsot, annak szakigazgatási szerveit. Azt is papírra vetették, hogy hány ügyet kellett elintézniük. Megkérdezték az ügyfelektől még. hogy hol van a munkahelyük és munkaidőben mentek-e a tanácshoz, vagy azon kívül. Húzták a strigulákat, majd a kimutatás alapján értesítették a vállalatot, szövetkezetét. hogy X. Y. dolgozójuk munkaidőben ennyiszer és ennyiszer járt. bent a tanácsnál. Több helyről kaptak köszönő sorokat ezért. — Nem■ sérti az állampolgárok személyes szabadságát az ilyesfajta kérdeződés? Mi köze az ügyintézőnek ahhoz, hogy én hol dolgozom és munkaidőben megyek-e hozzá. vagy sem? — Szerintem nem sérti a személyes szabadságjogokat ez az érdeklődés. Igaz, két gazdasági vezető is megkérdezte. miért tüntettük fel az ő nevüket is a kimutatáson De1 aztán megértették, amikor megmagyar- ‘-'k, mivolt a célunk. Az \ r véleményünk. hogy k.. etelt nem tehetünk senkivel. Az a bizonyos lista arra is jó volt, hogy a vállalatok néhány esetben megkérdezhessék egyik, vagy másik dolgozójukat, hogy miként juthatott ki engedély nélkül a gyárkapun? Mert nem árt ezt is tudnia annak, aki felelős a „munkaidőalap” kitöltéséért. Azért a bizonyos nyolc óráért. Előbb maga, aztán az ellenőr így mondják: önfényképezés, a közhasználatú szóval. Tehát mindenki pontosan leírja, hogy a munkahelyére hány óra hány perckor ült le, mikor vette a kezébe az első aktát, azzal mennyi időt töltött el, és így tovább, egészen addig, amíg el nem jutott az utolsó percig. — Senki sem tudta előre, hogy melyik napon kérjük meg az önfényképezés elvégzésére. De azt közöltük, hogy- szeretnénk tiszta képet kapni a végzett munkáról. Egy apparátusi értekezleten jelentette ezt be még az elmúlt év elején a városi tanács elnöke. Ezek szerint tehát senki sem készülhetett fel elvileg. De hát az élet nem ilyen egyszerű. Emlékezzünk csak, mit is mondott annak a vállalatnak az igazgatója? A tanácsnál is előfordult hasonló „ügyeskedés” Ezt csak úgy „mellékesen” sejtette a végrehajtó bizottság titkára. Hiszen azt meg lehet ítélni, hogy egy ügyintézőnek ,,mi fér bele” a napi nyolc órájába. Talán ezért is látszik indokoltnak, hogy bizonyos kontrollra is gondoljanak. Az Szikraesőben.. Belkovles Béla, a szakma ifjú mestere, a Mátraalji Szénbányák-dolgozója munka közben. pelőfibányai üzemének (fotó: Szabó Sándor) ellenőri tevékenységet nem jelentették be előre. Tehát itt sem volt alkalom a felkészülésre. — Tudnak arról, hogyan fogadták ezt a módszert a dolgozók? — Egyetlen osztályvezetőnk érezte, kifejezésével élve: dehonesztálónak ezt a munkanap-fényképezést. Egyenlőség a különbség helyett? Ésszerűnek ■ tetszik, hogy mindenki azonos módon viselje a „közterheket” a tanácsnál. Például: semmi sem indokolja, hogy az egyik gépíró egy napon három oldalt gépeljen le, a másik pedig huszonhatot. Az egyik íróasztalnál aktahalmok magasodjanak, a másiknál pedig órákig lehessen „traccsolni”. Mi történik azonban akkor. ha a nyolc óráját mindenki egyenletes mértékben hasznosítja? Ha mindenki „ugyanannyit” dolgozik? Lehet akkor bárkit közülük kitüntetni jó munkájáért? Lehet akkor különbség a fizetések között? De a munkatempó sem mindenkinél azonos. Az elintézendő ügyek sem azonos mélységűek. — Igen, azt szoktuk mondani, a tanácsi munkát is állandóan korszerűsíteni kell — halljuk a megjegyzést — Ha, mondjuk, egy ügyre a válasz három évvel ezelőtt az adott módon megfelelő volt, nem biztos, hogy ma az ilyen választ a városi polgár kielégítőnek tartja. Tehát több utánajárást igényel az egyes ügyek intézése. De ezzel együtt azt is igényli, hogy egyre felkészültebb tanácsi dolgozók vegyék kezükbe az aktát., akik éppen nagyobb mértékű ismereteik birtokában tudnak megfelelően intézkedni. — Ezért is fordul elő, hogy a választópolgárok újabb és újabb arcokat, látnak időközönként a tanácsnál és várhatóan a jövőben is sor kerül majd ilyen cserékre. Az előbbi kérdésre tehát azt válaszolhatom, hogy a dolgozók közötti természetszerű különbségekét továbbra is érzékeltetni akarjuk a munkabérekben is és az elismerések, kitüntetések kifejezésénél, odaítélésénél is, Ha már demokrácia Nem hagyhattam ki, hogy meg ne kérdezzem: — Ha már nem tettek ki- vételt az ügyfelek listájának összeállításakor, gondoltak-e arra hogy a tisztségviselők is elkészítsék saját munkanapjuk fényképezését? — Gondoltunk rá. A válasz további részét Tir Dezsőtől, a tanács elnökétől tudtam meg. aki megmutatta azt a kérdőívet is, amelyben több mint tíz kérdés igyekszik feltárni a napi elfoglaltság alakulásának minden részletét. Jellemzésül egyetlen kérdést hadd idézzek: Van-e naponta egy órányi összefüggő ideje, amikor a munkahelyén zavartalanul dolgozhat? Mert nem is olyan egyszerű a helyzet. Tessék elképzelni, cseng a telefon. Valaki „fentről”, vagy „még fentebbről” beleszól: — Egy óra múlva ott vagyok. — Esetleg még hozzáteszi: — Volna néhány perced a számomra? Lehet-e erre azt válaszolni, hogy sajnos, egyetlen percem sincs, mert ezt és ezt az ügyet kell délig elintéznem? Bizarr ötlet Mi lenne ha a „fentiek” is fényképeznék önmaguk munkanapját? Ha már demokrácia...! G. Mól nár Ferenc Mmmfö I960, március 3„ szerda
