Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
Ki tud többet... ? I félreértés Camus drámád az egri Gárdonyi Géz Színházban Olcsó zsurnalisztikái fogás lenne, bér kétségkívül hatásos, ha a bevezetőben azt írnám: az előadás is. Mármint hogy a Camus-dráma bemuta- . táss is csak egy félreértés alapján kerülhetett az egri közönség elé. Sajnos azonban semmi szükség nincs rá, hogy a kritikus kézenfekvő, pontosabban tollon fekvő szójátékkal bizonyítsa be e dráma kapcsán, hogy legalábbis elfogadhatóan forgatja a tollat — ha elmarasztalnia kell! Mert kell. Mert most nem tehet mást. Mert e magyarországi ősbemutató lehetett néhány színházi ínyencnek csemege, az ezzel vizsgázó — és bizony rosszul vizsgázó — Balázs Ádám főiskolai hallgató rendezői magánügye ('!), lehetett kényszere is a színházi vezetésnek. lévén, hogy talán nem volt más bemutató a tarsolyban. — nos, ez mind lehet, ■ csak yaz nem, hogy A félreértés nagy színpadon is közönség elé viendő és vihető dráma lenne. Camust nem kell bemutatni egy viszonylag szűkebb a magyar, az irodalmat, sőt a drámairodalmat ismerő közönségnek, A Nobel-díjas, meglehetősen hányatott életű és tragikus körülmények között fiatalon meghalt író, aki soha nerh pályázott a filozófus szerepére, s aki műveiben igencsak a maga állította filozófiai kategóriák között kereste az élet értelmét, de még inkább az élet értelmetlenségét, — 1943-ban írta A félreértés-1. S mint írta: ..egy sarokba szorított, megszállt országban, távol mindentől, amit szeretek. A száműzetés szomorúsága árad belőle”. Mármint a drámából és Camus szerint. ■U! 'A dráma története akár :J'krimi is lehetné: az özvegy fogadósné és a leánya, hogy nemcsak jobb, de szebb, napfényesebb, örök tavaszt árasztó körülmények közé és világba kerüljenek, sörra- rendre megölik és kirabolják betévedt utasaikat. Mígnem a húsz év után visszakérő és fel nem ismert fiát az anyja, illetve testvérét a lány öli meg a félreértés okán. A döbbenetes és kései felismerés után az anya is, a lánya is, külön-külön vízbe fojtják reménytelen, bűnös életüket, S hogy lehet-e segítség, van-e egyáltalán segítség a kilátástalan élet számára, arra a dörgő válászt az először még csak gyanakvó és aztán a tragédiába szinte beleőrülő feleségnek az eladdig némán és roskadtan császkáló, öreg és nagyothalló szolga adja meg: Nem! Kétségtelen, hogy a dráma több is, más is, mint a^z alap- történet. Nem vitatható, hogy Camus túlérzékenysége a kegyetlen világgal szemben az emberi lélek infernójáig is képes lehatolni. Kétségtelen ez is, hogy át- és kiérezhető e drámából a görög sorstra- gédiék pusztító heve — azok minden katarzisa nélkül — e görög tragédiákra rímelő, helyenként patetikus magasságba szárnyalni akaró pró- Ba archaikus hatása. Ám az ís kétségtelen, hogy e korai Camus-dráma belső szerkesztése, dramaturgiai építkezése erőltetett, tanmese hatású, hősei nem jellemek, akik, illetve amelyek bejárják a maguk sorspályáit és benne változnak, vagy miattuk változik a világ — eleve elrendelt alakok az író filozófia tételeinek kimondatására. ' f A félreértés sivár kilátás- i talansága, kiúttalansága az 1943-as dátummal ugyan magyarázható —, de még akkor sem igazolható — a mostani bemutatása már semmiképpen sem. Camus drámájában nem egy adott társadalom emberei számára értelmetlen az élet, hanem „az” ember számára. Camus nem a fasizmus embertelensége ellen lázadt, hanem reménytelenségbe fulladt rezignációval nz emberi lét értelmetlenségét, az embernek, mint lénynek, mint mindenféle társaA hevesi négyek Az anya: Demeter Hedvig dalom esetleges alakítójának céltalanságát fogalmazta A félreértés-ben' is. És ezért nem lehetett jó, igaz dráma még 1943-ban sem, s még akkor sem, ha valahol Közép- Európában is akkor az embertelenség látszott végleges uralmat nyerni a humánum felett. Balázs Adómnak személyes (?) ügye, hogy mit választ vizsgadarabjának. A színház is tudomásul veheti a választást, hiszen a választás témája és ténye, már önmagában is osztályozható „vizsgajegy” lehet. S ha a színház tudomásul veszi, természetszerű. hogy megfelelő helyen és időben színpadot is biztosít Camus-nek és a rendezőnek. Ám nem mindegy, hogy hol és midkor. Bérletes, nagyszínházi előadás keretében semmiképpen sem. A színház a közönségért van, s ezt a tényt, mint közhelyet ezerszer elmondták már, és elmondjuk még, de korántsem vallja azért e sorok írója sem, hogy emiatt a közönség, a színházat szerető közönség előtt és azzal együtt ne kísérletezhessen is a színház. Űj irányzatok, új szerzők, új mondandó, új forma a mondandókhoz, — nyilvánvalóan csakis a közönséggel együtt és előtte mérhetők meg. De nem lényegtelen, hogy mi ez a kísérletezés, hol történik ez, milyen közönség előtt és mikor. Ezt ’ nem érteni már önmagában is félreértés. A Gergely István tervezte és jó játéktér, a hűségesen jó atmoszférát teremtő dísz(Jármay György felvétele) letek között sajnos Balázs Adám nem tudott dinamikus előadást teremteni. A rövid drámát, „szigorúan” ragaszkodva a szerzőhöz, meghagyta háromfelvonásosnak, a felvonásokat elnyújtotta, a színészek értetlenül mozogtak a díszletek között, de talán jobb ez a kifejezés: otthontalanul. És bizony baj volt a színészi játékkal is. Demeter Hedvig az anya szerepében úgy kezdett, mint valami görög dráma hősnője. de társtalanságában visz- szaroskadt egy rémdráma kicsit boszorkányszerű gyilkos öregasszonya göncei közé. Körtvélyesi Zsolt mindent elkövetett, hogy ami vele és általa ' történik, az történés, sőt dráma legyen, — nem si- . került, de hát nem is sikerülhetett. Simon Éva Martha szerepében önmaga alakítását szabdalta fel villanásnyi, de magával ragadó drámai pillanatokra, hogy aztán szürkén, tűnődve várja a végszót, mikor mondhatja tovább a neki járó szöveget. Páva Ibolya, mint Maria, a feleség alakjában rendezői és színészi tévedés. Szabados Ambrus öreg szolgája mintha egy angol kísértetkastély^ ban járt-kelt volna, — talán ő volt hivatva az állandó mozgás és váratlanság szerepét betölteni a színpadon. Nincs lelkem rá mégsem, hogy a szójátékot fel ne használjam, mert sajnos any- nyira igaznak érzem: A félreértés félreértés volt az egri színpadon. Gyurkó Géza Ki tud többet a Szovjetunióról? — A fenti kérdőjeles címmel indított országos vetélkedőben a hevesi gimnazisták csapata . — Csontos Béla megyei szak- felügyelő tanár irányításával — hosszú éveken át (1971 -töl) lelkesen és többnyire sikerrel szerepel. — Valóban így van — ad egy kis előzetest munkájukról a tanár — Az MSZBT, a KISZ KB és a Központi Lapkiadó Vállalat által közösen meghirdetett vetélkedőnek mi régi részesei vagyunk, és szerénytelenség nélkül mondhatom: eddig szépen megálltuk a helyünket. A bemutatkozásunk évében a második hely . jutott nekünk, de két év múlva már megyei elsők lettünk. bejutottunk a területi döntőbe. ahol a negyedik .helyet szereztük meg. — A jelenlegi csapat most szintén megyei győztes... — Igen. Tavaly ugyanis egy nagyon jó csapatot sikerült kiállítani. Török Sándor (IV a). Szűcs Judit, Dömén Gyula és Csontos Csaba (valamennyien a III a tanulói) személyében olyan gárdánk van, hogy büszke rájuk az egész iskola, tanáraik és diáktársaik egyaránt. A diákok buzdítják őket, nevelőik pedig a felkészülésben nyújtanak sok segítséget. Hogv mást ne mondjak, száz SZOVJETUNIÓ című folyóirat jár gimnáziumunkba, és ez azt jelenti, hogy minden második gyéreikre jut ebből a gazdag tartalmú, nagyon sok ismereteit. színes anyagot nyújtó folyóiratból. Török Sándor nemcsak a kis versenyzőgárda rangidős kapitánya, ő az iskolai KlSZ-bizottság titkára is. — Az osztályfőnököm javaslatára már elsőben bekapcsolód tarh a vétélkedőbe, és hamarosan kialakult bennem a meggyőződés: olyan nagy, szerteágazó lehetséges ismeretanyaggal találtam magam szemben, amelyből jó tenne miméi többet megtudni, elsajátítani. Valahogy így kezdődött, és rövidesen rájöttem, hogy miközben a Szovjetunió történetével, gazdasági életével foglalkozom, nemcsak a vetélkedőre készülök, hanem egyúttal több tantárgyat (földrajz, történelem, környezet- ismeret) úgy elsajátítok, hogy egyre kevésbé tudnak „ megfogni” benne. Nagyon sok szempontból ennek köszönhetem, hogy diplomata szakra felvételizhettem, amelyet, ha minden sikerül, akkor a tanulmányaim során hoznám már annyira közelinek érzett Szovjetunióban fogok elvégezni. A hevesi gimnázium kitűnő csapatának egyetlen „hölgy”-tagja. Szűcs Judit, a discokirálynővel való név- rokonságról nem szívesen beszél. Annál inkább... De legyen övé a szó. — Szintén elsős voltam, amikor egy iskolai vetélkedőn tagja lettem az osztályunk csapatának. Kétszer elsők lettünk, és kedvet kaptam hozzá. Különösen a gazdasági kérdésekkel és a KGST-vel foglalkozó cikkek érdekelnek — a vetélkedőkön is ez az én reszortom. De jól is jön. ugyanis közgazdász szeretnék lenni, ehhez viszont az szükséges, hogy minél alaposabb ismeretanyagot szedjek össze ebben a témakörben. A „Ki tud többet, . ■ vetélkedőre való felkészülés tehát szinte felmérhetetlenül sokat jelent számomra, az pedig plusz jó még, hogy nemcsak versenyzőtársakként, hanem emberi kapcsolatokait tekintve is jól megvagyunk a fiúkkal, egyáltalán nem zavaró, hogy én vagyok az egyetlen lány a csapatban. — Sőt... — mond ja szin te egyszerre a csapatkapitány és Domán Gyuszi. Utóbbi az egyetlen, akinek ez a<z első éve a vetélkedő csapatban. — Volt egy üres hely, és bevettek — „mentegetőzik” —, és mindjárt rám is osztották a tudomány-technika témakört. A többi ugyanis már foglalt volt, de számomra ez külön jól jött.' Építészmérnök szeretnék lenni ugyanis, és a SZOVJETUNIÓ ebben a témakörben is rengeteg érdekes anyagot tartalmaz. A világon alkalmazott legkorszerűbb épité" si eljárások találhatók meg benne, az esetek többségében a Deltát is megelőzi. Ebből aztán egyenesen következik, hogy sok újat tanulok belőle, és mint ők is — mutat társaira —, nem- . csak a vetélkedőkön, de az iskolai munkában is sok hasznát látom. A négy gimnazista közül minden bizonnyal Csontos Csabára várnak most a legnehezebb napok. A Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő országos döntőjét ugyanis április 8-án tartják Debrecenben, innen viszont azonnal Budapestre kell utaznia, ahol az orosz nyelvű országos tanulmányi verseny megyei győzteseként tár rá újabb nehéz verseny 9-én. — Nemcsak az időrendi sorrend miatt legfontosabb szántamra pillanatnyilag a debreceni Ki tud többet. Mint Török Sanyi, én is a Szovjetunióban szeretném folytatni ugyanis tanulmányaimat — újságíró szakon. Ahhoz, hogy minél több eséllyel felvételizhessek, sokat kell tanulni, olvasni, jóval többet mint amennyit a tananyag tartalmaz és megkövetel. Ilyen tekintetben pontosan úgy vagyok, mint Gyuszi Jutka vagy Sanyi: a SZOVJETUNIÓ —különösen pedig a kulturális melléklete — igen nagy kitekintést enged irodalomra, művészetekre, plusz a sportra — mindez pedig a mi csapatunkban az én reszortom. .. Ezek után pedig —, ha mégoly szokványos is — muszáj megkérdezni: — Mit vártok a debreceni vetélkedőtől? — Ott leszünk az élmezőnyben! B. Kun Tibor Április harmadikétól, Egerben Bemutatkozik a csuvas népművészet Érdekes, s minden bizonynyal sok nézőt vonzó kiállítást nyitnak meg április harmadikén délután öt órakor ARKAör/3 SUHOV? 2. — Akkor meg már akár balettozni is elmehetsz. A kövér ember sértődötten elvonul a szobájába és becsukván maga mögött az aj-' tót; papíron kezdi összeszámolni a jövőben leadandó fontokat. — Áprilisig — négy. Júliusig, annyi mint tizenhárom, Szeptemberig még kettő. A számolás végén az derül ki, hogy a természet törvényeinek ellentmondva, jövő év augusztusára teljesen súlytalanná válik. Nem szakad meg a nevetéstől, ha komolyan belegondol ebbe. A kövér embernek nincs joga, hogy szenvedjen. A soványnak ez igen egyszerűen megy. A sovány egy népes szobában behúzódik valamelyik sarokba, a falhoz lapul és kitartóan hallgat. És abból, ahogy a gyűrött zakó lóg' rajta, és beesett képe meg csontos ujjai láttán ki ne tudná, hogy vagy reménytelenül szerelmes, vagy veszített a lóversenyen, és harmadik napja nem volt odahaza. Öt senki sem nyaggatja kérdésekkel és elsőként neki kínáljak az olcsó édességet, amellyel a vendégeket szokás traktglni, A kövér ember nem teheti ezt. • Ha szórakozottan elmereng a karosszékben, akkor az szép lassan csúszni kezd a padlón. Ha oda támaszkodik a falhoz, hatalmas, lottyadt alakja akkor is csak saját elfolyó valójára hívja fel a figyelmet a tapéta világos háttere előtt. Legjobb, ha óvatosan leereszkedik egy karosszékbe, és ahogy a tapasztalt úszó, nem sokat kapálózik, hanem rögtön lebukik, úgy ő is azonnal kiszabadítja tokáit a gallér mögül, és így, megvastagodott nyakkal felöld végleges alakját: olyanná válik, mint egy véletlenül odakerült krumpliszsák. Együttérzést) nem vált ki senkiben; az együttérzést teljességgel valami ■ bizalmaskodó gondoskodás helyettesíti, amikor átmennek a másik szobába, a terített asztalhoz. — El is felejettem, ez csak árt magának... — veti oda a háziasszony üdvözlés helyett, amikor elhúzza előle a tejszínhabos tortát, amelyben pedig alig van valami tészta, az is csak morzsa a mellette levő süteményről. Meg amikor egy oldottabb hangulatban levő vendég csak úgy kikapja a kezéből a rumos üveget és mosolyogva rákacsint: — Rumocskára szottyant a kedve... Rosszabb ez maguknak, mint a cián . . . Maguk ettől csak fölpuffadnak ... Es amikor a kövei- ember tényleg búnak ereszti a fejét és nehéz sóhajtással a sarok felé mereszti a szemét, akkor sem olyan érzésekkel mennek oda hozzá, mint a soványhoz. Csupán az előbbi, oldott hangulatú vendég csap a I vállára és nyilvánítja Iá . »} körülötte levőknek: ) — Teleette inayití a wiC * Arszenyij N yikiticsünk. Senki sem hinné, hogy a jámbor kövérek a nagy hasukkal és rózsás, leffedt képükkel szerelmes leveleket, küldözgetnének, verseket írogatnának az északi lányokról, a gazellákról, vagy órák hosszat ácsorognának egy bizonyos cipellő sarkának kopogására várva. A nők is határozatlanul beszélnek róluk. — Tizenegy ember volt. Négy férfi, hat nö, meg Li- katov. — Az ki? Ügyvéd? — Nem, csak úgy. Olyan kövér... Csak a gyerekek viseltetnek hatalmas tisztelettel, palástolhatatlan irigységgel irántuk. I Amikor egy ötéves, világos copfocskájú, tágra nyílt szemű csöppség meglát egy ismeretlen, kövér embert náluk, akkor, mintha gyökeret vert volna a lába, képtelen, hogy beljebb menjen a szobába. — Menj, Anyuta, menj! Adj szépen kezet a bácsinak! Anyula határozottan és megmásíthatatlanul rázva fejecskéjét, jelzi, hogy nem: nagyon keményen töpreng valamin, majd a vendéghez fordul: — Tudom ám, mitől vagy Upen .... , , Melyem’' ^kérdezi ték Jfegán. semmi nem szá—-fllt/en, i.s kövér erafaer. és Bőt sem tö- -nfifcve szülei szigorú pillán fásával, púi ók kezecskéit ki terjesztve, már mutatja is. És meg sem várva az újabb kérdést, ismerteti-az- zelését: — Te etteff meg a nagymamát. Nyura vpui mondta. A néni öreg. az öregek vem hazudnak. Hát bízó írek élete. (VÉGE) Egerben, a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Művelődési Otthonában. A változatos, a szemet gyönyörködtetően gazdag anyag a megyénkkel testvérkapcsolatban levő Csuvas ASZSZK-ból érkezett hozzánk, s ízelítőt ad egy velünk rokon nép népművészetéből. Sok évszázados műltű hagyományokat őriznek a bemutatandó hímzések. A technikát és a motívumokat nemzedékről nemzedékre örökítették át a lányok és asszonyok. Ennek ellenére minden darab eredeti, hiszen az egyének csak rájuk jellemző módon színesítették az átvett formavilágot. Díszítik nemcsak a ruhadarabokat, hanem a szőtteseket, a lagzipárná- kat is. A különböző fafaragások is művészi érzékről vallanak, s arról tanúskodnak, hogy a férfiak sem mentek a szomszédba ötletességért. ízlésüknek megfelelően mintáztak a régi mewtjökanalakat, a rokkákat. a kapuoszlopokat. Valamennyien igényességre törekedtek. s adollságáik legjavát nyújtották. A Tátogató — s ez a ren- Sdezés érdeme — bepillantást nyerhet a mai Csuvasia mindennapi életébe ís. Ezt segítik elő a gonddal összeválogatott fotók. A kiállítás tart nyitva. április 13-ip
