Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

A kongresszusról jelentjük (Folytatás a 7. oldalról) dig erkölcsi, politikái, anyagi kárt okozott, annak a to­vábbiakban erre ne legyen lehetősége. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója rámuta­tott arra, hogy a pártíegye- Jem további erősítésében nagy szerepe van világnéze­tünk terjesztésének, a szoci­alista erkölcs és magatartás fejlesztésének. — Helyeseljük azt — mon­dotta.' Brutyó János —, hogy a Központi Bizottság erőtel­jesen fellép a munka szerin­ti elosztás elvének követke­zetes érvényesítéséért, a munka nélküli jövedelem- szerzés, a munkával arány­ban nem álló jövedelemfor­rások és az egyenlősdi ellen. A Központi Ellenőrző Bizott­ság tapasztalatai is alátá­masztják, hogy a munka nélküli vagy a munkával nem arányos jövedelemszer­zésnek még nem sikerült tel­jesen gátat vetni, jóllehet számos rendelet, intézkedés korlátok közé szorította eze­ket. Szemben áll az emberi tisztességgel a munkáért já­ró béren túli külön juttatás, csúszópénz és hálapénz igé­nye. Az egyén-közösség-társa- dalom érdekegységében a gyakorlatban olykor az egyén vagy a szűkebb kol­lektíva érdekei javára bil­len a mérleg. Egyes esetek­ben a népgazdasági érdek helyett a csoport- vagy az egyéni érdek kerül előtér­be. Tűrhetetlen például, hogy az egyik vállalat a másiknak, vagy éppen a vásárlóknak kárt okozzon. Ezután az anyagiasság, a nagyobb lehetőségekkel való visszaélés okozta károkról szórt, majd így folytatta: — A szerénytelenség, a nagylábon élés idegen a párttól. E ' téren erősödi k az egészséges szemlélet és gya­korlat. De akadnak még olyanok, akik pazarolnak — főleg akkor, ha nem a saját zsebükről van szó. A Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolója a továb­biakban hangsúlyozta: a párt élcsapat szerepé­ből fakad, hogy a kom­munisták történelmi kül­detése szocialista ha­zánk és népünk javát szolgálni. Ez önzetlenséget, ügyszere­tetei., helytállást igényel a kommunistáktól. A nép oda­adó szolgálata feltétele an­nak, hogy a nép is elkötele­zetten támogassa a pártot. A párttagok azért élvezik a társadalom megbecsülését, mert erre nemcsak munká­jukkal, hanem társadalmi te­vékenységükkel, erkölcsi magatartásukkal is rászolgál­nak. A kommunista példa­mutatásnak hatalmas vonz­Méhes Lajos: Brutyó János, a KEB elnöke előterjeszti a Központi Ellenőr­ző Bizottság beszámolóját £MTI fotó — Telefotó — KS) ereje van. hiánya viszont árt ügyünknek. A pártfegyelmi büntetések csaknem egyötödében az er­kölcstelen magánélet, italo­zás játszik szerepet. A ma­gánélet akkor válik közügy- gyé, ha az nem példás, ha kárt okoz a családnak, a kö­zösségnek, a társadalomnak. Aki így viselkedik, az meg­sérti a párt normáit. A továbbiakban a beszá­moló az ellenőrzés fontossá­gáról szólt, ami nemcsak a pártfegyelem erősítésének, hanem minden társadalmi te­vékenységnek lényeges felté- le. — E téren van bizonyos fejlődés — állapította meg —> de ezzel nem lehetünk elége­dettek. Nem mindenütt lát­ják, hogy ez a tevékenység elsősorban segítő szándékú, a jó módszerek terjesztését, a hibák feltárását és kijaví­tását szolgálja. Az ellenőrzés gyengéi között szerepel, hogy olykor nem elég tervszerű, összehangolt, nem eléggé se­gíti a végrehajtást, a felada­tok, a munka számon kéré­sét. Ezután a Központi Ellen­őrző Bizottság jelentette, hogy a XI. kongresszustól kapott megbízatása alapján ellen­őrizte a Központi Bizottság pénzgazdálkodását. Brutyó János hangsúlyozta, hogy a pártszervek a célszerűségi, a takarékossági előírásokat fi­gyelembe véve gazdálkodtak, s ez a tevékenységük a párt­normáknak, az állami ren­delkezéseknek is megfelelt. A párttagok fegyelmezetten teljesítették tagdíjfizetési kö­telezettségüket. A Központi Ellenőrző Bizottság jelenti a kongresszusnak — mondotta —, hogy a Központi Bizott­ság pénzgazdálkodósa jól szolgálta a párt céljait. A pénzügyi és az elszámolási fegyelem szilárd, a párt va­gyonának védelme megfele­lő. A Központi Ellenőrző Bi­zottság elnöke a következők­kel fejezte be a beszámoló­ját: — Kemény munkával el­telt időszak van mögöttünk, és tudjuk, hogy még további nehéz küzdelmek várnak ránk. Ezért a Központi El­lenőrző Bizottság úgy látja, hogy a következő években még nagyobb szükség lesz a párttagok helytállására. Ar­ra, hogy a kongresszus ha­tározatainak megvalósításá­ért odaadással dolgozzanak, nyerjék meg hozzá a töme­geket. erkölcsi normáink sze­rint éljenek és dolgozzanak. ★ Ezután — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött az együttes vi­ta a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója felett. Az első felszólaló Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára volt. Adjunk annyi bizalmat az ifjúságnak, mint amennyit mi kaptunk az idősebb nemzedéktől A főváros párttagsága a Központi Bizottság kong­resszusi számadását az elmúlt öt esztendőben végzett mun­káról és az előttünk álló feladatokról egyetértéssel fogadta. A vitában részt vettek pártonkívüliek is. Vé­leményük egyezik a párttag­ságéval.'* Ezért bátran mond­hatjuk: a párt politikája a nép akaratának kifejezése — kezdte felszólalását a bu­dapesti pártbizottság első titkára. jMJ8&.-nsámus 25., kedd — A párttagok és a pár­tonkívüliek elismeréssel szól­tak róla: pártunk, miközben kö­vetkezetes munkát vé­gez azért, hogy a válto­zó feltételekhez igazít­sa tevékenységét, ragasz­kodik politikai fő vona­lához, munkastílusának kipróbált, elvi jelentősé­gű vonásaihoz. Őrködik a néphatalom szi­lárdságán, érvényesíti a párt vezető szerepét, erősíti a szo­cializmus építésének plat­formján a dolgozó nép ösz- szefogását. Fejleszti a szo­cialista társadalom termelő­erőit. egész tevékenysége azt szolgálja, hogy a dolgozó emberek élete és munkakö­rülményei javuljanak, béké­ben és biztonságban éljünk, gazdagodjék tartalmában és formájában a szocialista de­mokrácia, a tudomány és a kultúra eredményei minél szélesebb rétegekhez jussa­nak el. A főváros kommunistái — együtt a város egész lakos­ságával — helyeslik a párt és a kormány tevékenységét, amelyet a külpolitikában, a nemzetközi munkásmozga­lomban folytat. Ez a politika a magyar nép elemi érdekei­re épül, a béke megőrzését szolgálja, következetesen ragaszkodik a proletár inter­nacionalizmushoz, hosszú távra szóló elvi politika. Tar­tópillérei: a magyar—szovjet barátság és együttműködés fejlesztése, a varsói szerző­dés szervezetében és a KGST-ben tömörült szocia­lista országok kapcsolatainak erősítése. Ez a politika biztosította népünknek a szocializ­mus építésének békés fel­tételeit eddig, és ez fog­ja biztosítani a jövőben is. A budapesti kommunisták egyöntetű kívánsága, hogy a párt több mint két évtizede kipróbált politikájának útján haladjon tovább. Az elmúlt négy évben — folytatta — a budapesti ipar 70 ezres létszámcsökkenés mellett 16,6 százalékkal nö­velte termelését. A gazdasá­gos termelési és termékszer­kezet alakításában —, ha ütemével elégetlenek va­gyunk is — az előrelépés a jellemző. • Tudatában va­gyunk a budapesti pártszer­vezetek felelősségének az or­szágos gondok megoldásáért, hiszen a fővárosi székhelyű ipar adja az ország ipari ex­portjának a felét. A külke­reskedelmi egyensúly ja vitá­sában tehát meghatározó a budapesti dolgozók szerepe. Nagy öröm számunkra, hogy a világban és hazánk­ban jelentkező és oly sok­szor hangoztatott gondok kö­zepette e' on az ötéves tervben a főváros építésében még kiemelkedőbb eredmé­nyeket értünk el, mint az előző tervidőszakban. Soha nem volt olyan öt esztendő Budapest történetében, ami­kor több lakás, óvoda, is­kolai tanterem épült, mint most Sok mindennel gazdago­dott a főváros. Tennészete- sen jól tudjuk, sok a gond is. Ismerve és nem felejtve volt pártértekezletünk köz­ponti gondolata, hogy mit kell tennünk e politika kö­vetkezetesebb végrehajtá­sáért. Amikor a végrehajtás következetességét hangsú­lyozzuk, nem arról van szó, hogy már nincs szükség tisz­tázó, építő vitára. Ügy vé­lem, éppen az egységes cselekvéshez kell világossá tenni, hogy meddig fogadhatunk el valamit, meddig mehe­tünk a tűrésben, és hol kezdődik az, ami ellen már tiltakoznunk, har­colnunk kell. Most az elért gazdasági vívmányok, az elért életszín­vonal megtartása és megszi­lárdítása a cél. A jövő megalapozása vé­gett egyet kell érteni azzal, és a pártszervezeteknek azt kell támogatniuk, hogy a nemzeti jövedelem elosztá­sánál az első helyet a ter­melő beruházások kapják. Egész politikánk követke­zetesebb végrehajtásában el­vi és gyakorlati jelentőségű, hogy az elosztás szocialista elve jobban érvényesüljön. Ehhez világos mércére van szükség, ami nem lehet más, mint a valódi munkateljesít­ményt honoráló bér. és jö­vedelempolitika és az érték- arányos árrendszer. Az éves bérfejlesztés többségének a hatékonyabb munkára ösz­tönzést kell szolgálnia. A minisztériumoktól, a fő­hatóságoktól azt kérjük, gyorsabban döntsenek a megérett kérdésekről. A budapesti kommunis­ták, a fővárosi munkások és értelmiségiek értik és he­lyesük pártunknak a mun­Méhes Lajos a továbbiak­ban leszögezte: a vezetők többsége megfelel a rá váró feladatoknak. Mégis indokolt hangsúlyozni, hogy azoknak a kádereknek az előlépteté­sét szorgalmazzuk, akik az átlagosnál többre vállalkoz­nak. S amikor vállalják a harcot, nem személyes hiú­ságuk, saját hasznuk, ha­nem a közösség érdekei ve­zérlik. Továbbra is harcra kell nevelnünk önmagunkat, a párttagságot, az ifjúságot. A párttagság általánosnak tekinthető igénye, hogy ha­tásosabban küzdjüpk a szo­cialista társadalomtól ide­gen jelenségek ellen, hogy mértéktartó szerénység és ésszerű takarékosság érvé­nyesüljön a munkában, a magatartásban, az élet minden területén. Arra sar­kallnak bennünket, hogy következetesebben, har­coljunk a munka nélkü­li jövedelemszerzés, a pazarlás, a bürokratiz­mus, a protekció, a ha­talmaskodás ellen. Elismeréssel beszélt párt­tagságunk arról, hogy meny­nyi szépet, emberit kaptak a művészetektől. De a párt­munkásokhoz hasonlóan az alkotóművészeknek is szá­molniuk kell azzal, hogy mind műveltebb, igényesebb és ennek következtében kri­tikusabb közönséghez szól­nak. A ma embere tgényR a magas színvonalú művészeti alkotásokat Azt is elvárja, hogy az alkotások róla, örö­meiről, gondjairól, eredmé­nyeiről, tennivalóiról szólja­nak. Gazdasági, társadalmi, politikai céljainkat elérni csak műveltebb, felelősségü­ket ismerő és vállaló em­berekkel tudjuk. A figyelő arc: Czinege Lajos, honvédelmi miniszter, kongresszusi küldött ezeket, különös örömmel tölt el bennünket, hogy a ▼áros pereme, amelyről Jó­zsef Attila oly megrázóan írt, már nem az, ami volt, és szüntelen változásban élnek ma is legnagyobb munkás- kerületeink: Angyalföld, Csepel, Üjpest, Kőbánya. Folytatódik Kispest, Pestlő­rinc. Pesterzsébet, Óbuda korszerűsítése is. Természetesen, szeretnénk, ha a város dinamikus fejlő­dése folytatódna. Tudjuk, hogy Budapestnek vonzás- körzetével együtt, összehan­goltan kell fejlődnie. Tudjuk azt is, hogy nekünk, buda­pestieknek az eddiginél többet kell letennünk a nemzet asztalara ahhoz, hogy városunk tovább gyarapod­jék. Méhes Lajos ezután a nemzetközi politikai életben és a külgazdasági kapcsola­tainkban bekövetkezett vál­tozásokat elemezte, majd rá­mutatott : A pártunk kongresszusát előkészítő vitában a párt po­litikájával való egyetértés mellett a leggyakrabban e politika következetes foly- - tatását szorgalmazták. Ezért kás-parassrt szövetség erősí­tését szolgáló politikáját. Hazánk 35 esztendős fejlő­désére visszatekintve, az egyik legnagyobb változás: a falu és a város közötti különbségek csökkenése, a munkásosztály és a paraszt­ság közeledése, összefonó­dása. Társadalmunk két alapvető osztálya egyaránt a szocializmust tekinti je­lenének és jövőjének. A bu­dapesti dolgozók saját ellá­tásuk javulásán keresztül is meggyőződtek a párt agrár- politikájának helyességéről. A párt agrárpolitikájának egésze: a termelési érdekelt­ség, az állami és szövetke­zeti szektor meghatározó szerepe. a nagyüzemekre épülő háztáji és kisegítő gazdaságok. lehetősegeinek teljes kihasználása nemcsak vidéken, hanem a főváros­ban is egyetértésre talált. Ez így van akkor is, ha kölcsönös árvitáink voltak és lesznek, ha zsörtölődés van olykor amiatt, hogy a tsz- melleküzemágakba elmegy a nagyiparból néhány szak­ember. Kedves elvtárs aki A mai 50 évesek, az én nemzedékem volt a felsza­badulás korszakának ifjúsá­ga. A munkahelyeken fő­ként ez a nemzedék. köti össze az 1919-es és a két világháború közötti nemze­dékeket a mai 40 évesnél fiatalabbakkal. Kötelességünk, hogy saját életutunk, munkánk és har­cunk tapasztalataira építve, a nagy öregekhez fűződő személyes élményeinkkel a szívünkben, hittel és meg­győződéssel adjuk tovább a magyar munkásmozgalom hagyományait, győzzük meg a nyo­munkba lépő nemzedé­keket, hogy érdemes volt küzdeni, érdemes volt a szocializmust tár­sadalmi eszménynek vá­lasztani. És adjunk annyi bizalmat az ifjúságnak, mint ameny- nytt mi kaptunk az idősebb nemzedéktől. A budapesti kommunisták nevében egyetértek a kong­resszus elé terjesztett doku­mentumokkal, Kádár János ‘Folytatás a 3. oldaloni

Next

/
Oldalképek
Tartalom