Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-23 / 45. szám
ÜJ magyar film Elve vagy halva — elszabott köntösben A film talán azokról szól, akik az „ügyért" akkor is föláldozzák magukat, ha már semmi remény nincs. Talán arról, hogy az — az első pillanatban értelmetlennek tűnő — önveszejtés akár értelmek is lehet, ha a példa erejével hat a fennmaradot- tak, a később harcba indulók számára. Talán arról, mekkora tragédia, ha végül is az igaz hősiességnek nincs tanúja, s így valóban elbukik véghezvivője. De az is lehet, hogy a Rényi Tamás rendezte új magyar film, az Élve vagy halva, az ostoba makacskodásról, a tehetetlen magyar virtuskodásról beszél, esetleg egészen másról, esetleg a fentebbiekről mind együttvéve. .. A csuda tudja. .; Boncolgatni, elemezgetni — még inkább élvezni — ugyanis elég keserves ezt az' alkotást, tekintve, hogy a rendező mondandóját igencsak félresikerült köntösbe öltöztette. „Készítsünk közönségnek tetsző filmet, de okosat is!” Ügy tűnik, ez a filmes szakmában nehnrégiben kiadott jelszó, mindjobban bizonytalanná teszi a rendezőket abban, milyen műfajt válasz- szanak Rényi azzal a megoldással próbálkozott, hogy agyontervezte a produkciót. A kor, amelyhez fordult, mindenesetre sokféle lehetőséget kínál. Nem kevésbé a sztori. Mert lássuk csak! 1852-ben járunk, mikor is néhány volt 48-as honfi megpróbálja az akkoriban Magyarországra látogató Fe- rencz József császárt foglyul ejteni, s vele a Függetlenségi nyilatkozatot aláíratni. De... E kis csapatban helyet kap egy darab kormánybiztos, egy darab kuka és tót tiszti szolga (valaha paraszti egy darab zsidó boi- tös, mellesleg térképész, aztán egy darab szerb gróf, úgy is mint fegyverszakértő, egy hadmérnök, s egy öreg sváb, az ősgépfegyver zseniális feltalálója. E felsorolásból talán érzékelhető, hogy e gárda ösz- szeállításában milyen sok a mesterkéltség. Olyannyira, hogy ez már szinte eleve kizárja akár a jó történelmi film. akár egy vérbeli ka- landfiim lehetőségét. Nem kevésbé a még lehetségesen kínálkozó történelmi parabo. Iáét az a számos romantikus gyermekded elem, amellyel Rényi alaposan megtűzdeli művét. Látunk itt ugyanis kalandos szökést, torokelvágást premier plánban, fele- ségmolesztálást, rablótámadást, álruhás lmózá't bujkálást is. Mindez azonban oly erőltetett, hogy a film képtelen a nézőben valódi feszültségeket létrehozni! Sem a kalandra,_ izgalomra vágyók, sem aV. elgondolkodtató munkákat szeretők csalódását nem csökkenthétté a film'neves szereplőgárdájának játéka. A nemes szándékú. ám igen halványra sikerült produkcióban bábú- ként mozgott Balázsorits Lajos, Cserhalmi György. Garas Dezső, Mécs Károly, Djoko Rosich. Törd y Géza, illetve Vadász Zoltán. A Zj^mre Péter forgató- könyvéből készült alkotást egyébként Szabó Gábor fotografálta. Németi Zsuzsa Magvar kulturális napok a Szovjetunióin« A magyar kulturális napok tavaszi rendezvénysorozatára a Szovjetunióba utazik az Állami Operaház társulata. Formát öltött a hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját köszöntő vendégszereplés programja, s eszerint a fellépés a lenigrá- di Kirov Opera- és Balettszínházban kezdődik. Április 4-én Erkel Hunyadi László című operáját mutatják be, másnap pedig Verdi A lomba rdok című művét tűzik műsorra. Az együttes ezután Moszkvába utazik, ahol három alkalommal vendégszerepei a Moszkvai Állami Akadémia Nagyszínházában, Oáfeflgtw 1980. február 23., szombat népszerű nevén: a Bolsoj- ban. A műsoron Erkel Hunyadi László, Beülni Norma és Verdi A lombardok című operája szerepel. A magyar kulturális napokon a Szovjetunióban még számos ének- és hangszeres művészünk vendégszerepei. A Szovjetunióba utazik a Budapesti Kamaraegyüttes is. Mihály András vezényletével a Moszkvai Zeneművészek Házában ad koncertet. Szólistaként Csengert Ad~ rlanne, Fábián Márta és Ligeti András lép fel. A kulturális napok zárókoncertjét a tervek szerint április 11-én tartják: a Budapesti Filharmonikus Társaság Zenekarát Kóródy András vezényli. A műsoron: Bartók Tánc-szvitje, Hacsa- turján csellóversenye és Bartók Concertója szerepel, közreműködik Perényi Miklós gorndonkaművész. (MTI) Vánca sütőpor Ha valaki ma Vánca síi- j tőporral akarna sülni, bi- i zonyára többen körbemo- sólyognák azt a fellelkesült honleányt, aki ily módon akarna lépést tartani a korral, így kívánván bizonyítani modernségét. A hajdani reklámszöveg — márminthogy: haladjon a korral, süssön Vánca sütőporral — szereteti nie- ( gyeszékhelyünk kellős közepén, a főiskola környékén jutott eszembe. Nem véletlenül. Az egri járóke-, lök szeme ugyanis ott akad meg egy reklám céljára készült kis üvegfülkén, amelyben — nem kívánok hitelrontást elkövetni —■ egyik utazási irodánk remek nyár» programjai olvashatók. Igaz, a kéjrek kissé megfakultak, a nyomtatott betűket is megszivta a nap. No, de sebaj, az utak jók, az ajánlott túrák érdekesek és főleg olcsók. Jómagam is szívesen clnézegetem ezeket az ajánlatokat és eltöprengek, hogy milyen változó is ez a mai világ, milyen döbbenetes tempójú a kor. Csak felkap az ember egy repülőgépre. és hipp-hopp. órák alatt világrészeket röpül át. Hiába, a gyorsuló idő korszakának fiai vagyunk. Kivéve talán azt a bizonyos utazási irodát, amely főként a fiatalság, a diákság utazásait kívánja lebonyolítani. s amelynek csábitó hirdetése lelkesen invitál az 1977. (!) évi nyári szezon közkedvelt programjaira, kirándulóhelyeire. — szyA — (Fotó: Szabó Sándor) V Óvoda — ajándékba ötmillióba került a felépítése. Éppen száz gyerek elhelyezésére tervezték. Építette a Mátraalji Szénbányák Gyöngyösön, a Kálváriadombon. Januárban készen lett, most folyik a berendezése és a betelepitése. A különböző felszerelési tárgyakért, eszközökért a városi tanácsnak 350 ezer forintot kellett kifizetnie. Az adatokat felsorolni egymás után sokkal könnyebb, mint a számok mögött meghúzódó erőfeszítéseket akárcsak. megközelítően is érzékeltetni. Ki tudja azt, hogy hányfelé jártak az elmúlt év végén a gyöngyösiek azért, hogy például a száz gyereknek evőeszközt tudjanak venni? A bútor, az is maga volt a kálvária. De azt is könnyű kimondani, hogy ötmillióba került az építkezés. Hogy ezt a Mátraalji Szénbányák teremtette elő, ez a tény már csak kevés ember figyelmét ragadja meg. Pedig aligha az óvoda építés« a szénbányák legfontosabb teendője. Ráadásul a tényleges építőmunkát is maguk végezték. A tanácsnak csak a kulcsokat kellett átvennie. Kői tort a természettudományi ismeretterjesztés? Ülésezett a TIT megyei szakszervezetének ügyvezető elnöksége Pénteken délután Egerben kibővített ülést tartott a TIT Heves megyei Szervezetének ügyvezető elnöksége. A résztvevők több közérdeklődésre számot tártó témát, vitattak meg. Az 1979-es év tartalmi munkájáról szóló összegzés többek között kiemeli, hogy a tevékenység mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban eredményesebbé vált. A fizikai dolgozók körében tartott előadások száma például 3,7 százalékkal nőtt. Ismét sikeresen zárult a nyári egyetem műemlékvédelmi és filmművészeti tagozata. Sok érdeklődőt vonzottak a nemzetközi, az irodalmi, a biológia!, a kémiai, a földrajzi, a történelmi és az idegenforgalmi szabadegyetemek. Dr. Jeney Jenő, a TIT országos központjának elnök- helyettese terjesztette elő azt a tájékoztató jelentést, amely a megyei természettudományi ismeretterjesztés mérlegét vonja meg. Ez megálla-' pítja, hogy országos viszonylatban is kiemelkedő az előadások nagymértékű növekedése. Még ennél is jelentősebb a megyei TIT-szerve- zet tanfolyami munkálkodása. Száztíz közismereti kurzus keretében — ezeknek 1800, zömében fizikai munkás hallgatója volt — 11000 órát tartottak meg 1978-ban. Javasolták, hogy a megyei elnökség az eddigieknél több segítséget adjon a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben folyó munkához. Megtárgyalták az. idegennyelvi szakosztálynak a legutóbbi küldöttgyűlés óta végzett munkáját is. Ezután értékelték a TIT helyi szervezetek és csoportok pillanatnyi helyzetét, s meghatározták a fejlesztés legfontosabb tennivalóit is. Ezek közül elsődleges a rendszeres évi programterv elkészítése, az intézményekkel és az üzemekkel • való kapcsolatok jobb kiépítése. Vajon mi késztette a bányát arra, hogy száz óvodás elhelyezéséhez megfelelő körülményeket biztosítson? Egy kicsit a saját érdeke is. Köztudott, hogy folyik, a bányászlakás-építő akció a megyénkben is. Több száz otthont hoznak fedél alá azok számára, akik a szenet fejtik. Nagyon fontos a lakás, de kell hozzá — például — óvoda is. Így készült el ez a mostani gyermekintézmény. Ki ne Örülne egy ilyen szép óvodának? De hát annak a fenntartása, működtetése is pénzbe kerül, méghozzá nem is kevésbe. Erre a célra a városnak majdnem egymilliót’ kell biztosítania. De ezzel még mindig nem teljes a sor. Az épület körüli terep rendezésére, parkosítására, a játszótér kiépítésére és a játékszerek felszerelésére Is gondolni kell. Ha mindezeket összeszámoljuk, több mint másfél milliós költséget kapunk. Ez sem kis pénz. A kitérőgyár, a KAEV, az Agrorrtechanika, az Építőipari Szövetkezet is segít abban, hogy a szocialista brigádjaik részt vegyenek ezekben a munkákban. Az természetes, hogy az óvodába a bányászok gyerekei jutnak be mindenekelőtt. A kicsinyek már hozzáfogtak, hogy birtokukba vegyék síz új épületet, de az ünnepélyes átadás csak később lesz. A ftatikák és Pistikék azonban emiatt nem bánkódnak. Nekik és szüleiknek a lényeg — az óvoda. Konczek József: M kmpesmim 5. Átadta az őrséget az öregnek. A Helyettes aludt, A Fiút nem találta, ők sem tudták, hol van. Már a folyó közelében járt, amikor észrevette, hogy körmeit öntudatlanul is erősen vájja markába, úgy. hogy fáj. A folyó öblénél találta meg. A Fiú nemrég jött ki a vízből. Mint aki tudomást sem akar venni róla. hogy nehéz helyzetben vannak A teknőcökkel birkózott. Úgy elmerült a játékban, hogy fel sem figyelt rá. Egészen közti lépett. — Mit csinál itt? — Á, parancsnok! Hogy van? — Ki engedte meg, hogy elhagyja az űrhajót? A Fiú hallgatott. — Öltözzön fel. — Hová is tettem... ? — A sziklák mögé ment. — Itt mérges bogarak vannak — szólt utána magyará- zólag. — Magának pedig szüksége van minden emberre, igaz? Meglepődött, majd legyintett magában. — Igen. Szükségem van mindhárom emberre. Engedélyt kérek a visszatérésre. — Miért nekem mondja? Valóban. Miért is? .— Nem is érhetett el eredményt. — Miért? . — .. .mert, 1. .megsértett bennünket. — De hát én... A Fiú ránézett. Ilyen komolynak még nem látta. — Tudja maga egyáltalán, hol vagyunk? — Hogyne 'tudnám. A Föld nevű bolygón. — A Föld nevű bolygón? Ugyan már. — Mit akar? Beharapta szája szé^t. — ,;.nevű bolygó! Látja, ez az. — Miért? — Nem szereti maga a Földet. — Igen? És mivel sértettelek meg? Éppen téged? — Engem? Kibírta a Fiú nézését,- de valami megrezzent benne. Éppen azért, mert csendesen felelt. — Bennünket. No csak! — Nem adom át a parancsnokságot — Ujtyan már! í — Mit ugyan már? Art mondtam, öltözzék fel. Az éetével játszik. Ezekre a dögökre nincs szérumunk. — Dögök? A fiú visszanézett, és nyugodtan lépkedett a víz felé. — Nincs baj a maga idegeivel? — Azt mondtam, jöjjön vissza! — Ezt még nem mondta! — Jöjjön vissza és öltözzék fel. — Nono. a fegyvert hagyjuk. Szikszai Károly rajza — Ne kényszer fősen! — Tudja, szedtem ina egy csokor virágot — Minek? — Rosszul kérdez. Kinek? így kell kérdezni. — Minek leszakítani? — Hogy oda lehessen adni. Egy nőnek. Érti? — Vagyis nekem? — Maga az egyetlen nő a Földön. És én szerettem volna odaadni valakinek. Mondja. nem ismer valakit, akinek odaadhatnám? (Folytatjuk)
