Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-28 / 49. szám

Előre tekinteni Újra a munka a fontos Mezöszemerén Volt olyan időszak, hogy a munka sokadrendű volt a mezőszemerei Rimamente Termelőszövetkezetben. Az embereket, a termelőszövet­kezeti tagokat sokkal in­kább egy különös kérdés, egy furcsa helyzet foglalkoz­tatta. Szerencsére lezárult ez a szakasz a termelőszövetkezet életében, s hogy mégis né­hány mondat kívánkozik ró­la, annak elsősorban nem az a célja, hogy a múltat idéz­ze. Inkább az, hogy még jobban aláhúzza a valóságos gondokat, s azok megoldásá­nak fontosságát. A termelőszövetkezet az 1978-as esztendőt veszteség­gel zárta. A negatívumok ösz- szege tizennyolcmillió fo­rintra rúgott. A közös gaz­daságban a zárszámadást / pénzügyi revízió követte, amely azt állapította meg, hogy a veszteségnek nem csupán objektív, ha­nem szubjektív okai is van­nak. Ennek nyomán rendel­te el a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága, hogy vizs­gálják ki, mennyiben ját­szottak közre a veszteség ki­alakulásában esetleges veze­tői „hiányosságok”. A vizsgálatra alakult fe­gyelmi bizottság 1979. június elején javaslatot tett a köz­gyűlésnek, s egyebek között a közgyűlés fegyelmivel le­váltotta a közös gazdaság vezetőjét. Június végén már új elnököt választottak, aki el is foglalta • helyét, s vé­gezte munkáját. Októberben újabb fordulat állt be az ügyben. A Füzesabonyi Já­rásbíróság a volt elnök ké­résére megvizsgálta a hely­zetet és úgy döntött, hogy a termelőszövetkezet közgyűlé­si határozatát megváltoztat­ja, és megállapítja, hogy a felperes (a termelőszövetke­zet volt elnöke) nem köve­tett el fegyelmi vétséget. Döntését azzal indokolta, hogy a közgyűlés határozata csupán olyan általánosságo­kat állapított meg, amelyek nem elegendőek a -fegyelmi határozathoz. A termelőszövetkezeti ta­gok előtt ekkor már nem volt teljesen közérthető, hogy ki is tulajdonképpen az elnökük. A végleges tisztá­zásra csak 1980. február 15- én került sor, amikor a zár­számadó közgyűlésen a leve­zető elnök felolvasta a volt tsz-elnök levelét, aki azt ír­ta a vezetőségnek, hogy fönntartja az egy esztendő­vel ezelőtti, lemondását. Ő ugyanis még 1979. feb­ruár 12-én jelentette be a vezetőségnek, hogy meg kí­ván válni az elnöki tiszttől. Ez év március elsejétől pe­dig új munkahelyet is vá­lasztott magának. Eddig tehát a bonyolult história rövidített és egyszerűsített vázlata, amely annyi félre­értésre, tisztázatlan helyzet kialakulására adott okot és alkalmat Mezőszemerén. Az ügy hullámai ma már elcsi- tuíóban vannak. A személyi kérdések is rendeződnek, új vezető gárda vette kézbe a termelőszövetkezet irányítá­sát. Az elnökön kívül a fő­könyvelő, a főagronómus, a műszaki főágazatvezető, az energetikus, a gépüzemelő technikus és a jogtanácsos is az új vezérkarhoz tartozik. S ennek az új vezérkarnak van mit tennie annak érde­kében, hogy végre felfelé íveljen a Rimamente Ter­melőszövetkezet csillaga. Az örökség súlyos. Az idei zár­számadáskor is 14 milliós veszteséggel búcsúztak az esztendőtől. Nehéz teherrel indul az idei esztendőnek a gazdaság. Csupán a hitelvisszafizetési kötelezettség ötmillió-hét­százezer forint. Évente há­rom és fél millió kamatot kell törleszteni. Nagy János, a termelőszövetkezet új el­nöke csendesen és nyugod­tan sorolja a megoldásra vá­ró feladatokat. Nem. csodá­kat nem lehet remélni — mondja. Hosszú évek szívós, kitartó és valóban megfeszí­tett munkája kell ahhoz, hogy ez az alapjában véve jó adottságú termelőszövet­kezet lehetőségeinek megfe­lelő eredményeket produkál­jon. A főkönyvelőnő úgy szá­mítja, hogy ebben az évben még csak a növénytermesz-| tés, valamint az ágazatra épülő lucernái iszt-feldolgo- zás hoz majd nyereséget, ez azonban még igen kicsiny súly a mérleg pozitív serpe­nyőjébe ahhoz, hogy az egyensúly irányába billentse a mutatót. Az állattenyész­tés minden reális számítás szerint nem lesz még nyere­séges. A szarvasmarha-állo­mány átalakítása, a tbc-men- tesítés, a fajtaátalakító ke­resztezésekkel járó többlet- kiadások, mind-mind olyan tehertételeket rónak az ága­zatra, amelyek egyelőre még törvényszerűen negatív irányba hatnak. Az viszont kétségtelen tény, hogy a megkezdett munka nem affé­le tűzoltótevékenység, nem a lékeknek a betömködése, hanem olyan tervszerű, tudatos folyamat része, amellyel hosszú távon kívánjág megalapozni a si­keres és nyereséges állatte­nyésztési 'ágazat jövőjét. Az 1978-as esztendő állattenyész­tési mérlege még nyolc-tíz­milliós veszteséget mutatott. Tavaly, amikor Nagy János bepillantott a termelőszövet­kezet életébe, az első intéz­kedései közé tartozott, hogy felszámolta a baromfite­nyésztést. Ez ugyanis 78-ban négy és fél millióval járult hozzá a hiányzó forintokhoz. Mindeddig a személyes problémák lassították a ter­melőszövetkezet átgondolt terveken alapuló kö­zös cselekvési program­ját. Most érkezett el a Rima mente Termelőszö­vetkezet élete ahhoz az ál­lomáshoz, amikor a gazda­ság közössége — termelőszö­vetkezeti tagok és vezetők együtt megteremthetik az alapját egy nyugodt gazdál­kodásnak. , A nehézségekkel tisztában vannak dolgozók, szakemberek egyaránt. De — amint a termelőszövetkezet elnöke mondotta — „a ne­hézségekre , nem hivatkozni akarunk, hanem legyőzni azokat.” És ebben kérik minden be­csületesen dolgozó termelő­szövetkezeti tag segítségét. Sz. A. Nemeseik a gyáriban ' tisztelik... — •A hatvanas évek elején Hevesen szóltak először, hogy lenne-e kedvem részt venni egy vizsgálatban ? A kérés­re annál is inkább igennel válaszoltam, mert egyrészt a megbízatást munkáúT meg­becsülésének tekintettem, másrészt a feladat is szim­patikus volt. — Egy komp­lex felmérés keretében a földművesszövetkezetek te- vékenvséaét értékeltük. Dr. Szalóczi György, az Egri Dohánygyár igazgatási és jo­gi osztályának vezetője azóta nemcsak egri lakos lett, ha­nem gyakori vendége a He­ves megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottságnak is, és mint társadalmi népi ellenőr egy­re több és egyre nagyobb feladatokat kap. Ami azt is jelenti, hogy munkájával nemcsak a dohánygyárban elégedettek... — Hát valóban, nem pa­naszkodhatott!, munka, fel­adat, megbízatás van bő­ven. Olyan vizsgálatok irá­nyítását bízta rám a megyei NEB például, mint az egri városi tanács lakásgazdálko­dása. vaav a közérdekű be­jelentésekkel kapcsolatos törvénvek betartása, és tag­ja voltam annak a „stáb­nak” is, amely a kisajátítá­sokat vizsgálta meg Hatvan­ban. Egyik sem volt köny- nyű, egyszerű munka, hi­szen korántsem csak a té­mákkal kapcsolatos törvé­nyeket. szabályokat kell jól ismerni, hanem az adott le­hetőségeket. és az érintettek »unkamódszereit is mérle­gelni és minősíteni kellett. Természetesen valamennyi vizsgálat kollektív munkával készül, de még így is igen nagy felelősség hárul egyen­ként is a népi ellenőrökre. — Mit szólnak az üzemek­ben, a vállalatoknál, vagy az intézményeknél, ha „jönnek a népi ellenőrök ... ?” — Hát ez függ a vizsgálat tárgyától és szereplőitől is. De összességében nekem po­zitívak a tapasztalataim. Azt hiszem, túlzás és mindenféle hazabeszélés nélkül mond­hatom, hogy megyénkben nagyon jó és kölcsönös a bi­zalom a lakosság és a népi ellenőrök között. Ennek pe­dig egészen biztosan az az alapja, hogy az állampolgá­rok döntő többsége tiszteli a törvényt, szereti a rendet, és a népi ellenőrök sem a min­den áron való bűnbakkere­séssel végzik munkájukat. Egy-egy vizsgálat során mi a hibákat és azok okait pró­báljuk feltárni, és igyek­szünk segítséget is adni a gondok mielőbbi megoldásá­hoz. Természetesen más a helyzet ha ' például a hata­lommal való visszaélésről, vagy a társadalmi tulajdon megkárosításáról v- • szó. Az ilyen ügyek fő- és alsze- replői szívesen elkerülnék a népi ellenőröket. Erre ter­mészetesen sem módjuk, sem lehetőségük nincs. — Hogyan lehet mérni egy vizsgálat értékét és ered­ményét? — Sokféleképpen! Minde­nekelőtt a tárgyilagosan és szakszerűen feltárt tények­kel, valamint az ezt követő intézkedésekkel. Gondolom, semmi újat nem mondok vele, hogy egy vizsgálat ko­rántsem ér véget a jó, vagy a rossz példák összegyűjté­sével. az egyéni és a kollek­tív felelősség számonkérésé­vel. A hibák megszüntetésé­re a népi, ellenőrzési bizott­ságok minden esetben javas­latokat is tesznek, és ha a szükség úgy kívánja, meg is követelik a szükséges in­tézkedések megtételét. Gon­doskodnak továbbá arról is, hogy a feltárt fogyatékossá­gokat a felsőbb párt-, állami és szakmai vezetők is meg­ismerjék. Igen jó módszer­ként vált be továbbá az is, hogy a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szak­emberei egy bizonyos idő el­telte után ismét megjelennek volt „ügyfeleiknél” és utó- vizsgálat keretében újra számba veszik a változáso­kat. ' — A gyárban osztályveze­tő, irányítója az üzemi jog­segélyszolgálatnak, otthon családapa, a barátok,, az is­merősök is naponta állítják meg jogi tanácsért, és mint mondotta: gyakran tartanak igényt a népi ellenőr mun­kájára is. Nem okoz néha gondot a tennivalók, a fel­adatok összehangolása? — Nem, mert szívesen csi­nálom valamennyit, külön- külön és együtt is megbe­csülnek valamennyiért. Bent a gyárban, és mint népi el­lenőrt is. Ez utóbbi megbí­* Az Ikarus tervei Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban 1980-ban ti- zenháromezer-hatszáz autó­busz gyártását tervezik. Az idei esztendő termelési fel­adatai mellett a legfontosabb törekvésük, hogy az igények­kel lépést tartva ú.j .jármű­típusokat fejlesszenek ki. (MTI fotó — Tóth Gyula felv. — KS) B höhénvesi széntitok A selypi medence telepü­léseinek hosszú távú fej­lesztési tervét néhány hete értekezleten vitatták ineg az érdekeltek. A hatvani ta­nács műszaki osztálya által rendezett ankéton részt vett a Mátraalji Szénbányák Vállalat képviselője is, arra figyelmeztetve, hogy a kom­munális, építési tervek ki­dolgozásánál megbízott, tudományos intézet gondol­jon Nagykökényesre, amely­nek közelében a kutatófú­rások során jelentős, jó minőségű barnaszénre buk­kanták. E ténnyel tehát számolni kell! NoS. a hír nyomán felélénkültek a kö- kényesiek. Egyik érdeklődés á másikat követte. Tuda­kolták a bányaművelés be­indításának idejét, s a kap­csolódó beruházásokat ép­pen úgy, mint a föld alatt szunnyadó szénvagyon mennyiségét. Később mór azt rebesgették, hogy a ^ „barna arany” hírére megy föl az eigdó házak ára is a faluban ...” Mi az igazság? Beszélgető társunk Mátbé József, a Mátraalji Szénbá­nyák Vállalat termelési fő­mérnöke. Tehát a legilleté­Fotó: Perl Márton zatásban jártam már juta- lomúton külföldön, legutóbb pedig a Kiváló Népi Ellen­őr kitüntetésben részesül­tem. Én is azok közé tarto­zom, aki nem a címekért, a kitüntetésekért dolgoznák, de mi tagadás: jólesik ez a megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés. Erőt ad a további munkához, egyben buzdítja is az embert. — Legközelebb mikor in­dul újabb „portyázásra” a Szaló^zi-csapat? — Ez nem tőlünk füsg. de biztosan időben szólnak és mi pedig szívesen megyünk. Számomra egyben kikapcso­lódást is jelent ez a munka, hiszen újabbnál újabb terü­leteket ismer meg az ember. kesebb, aki a fentiek kap­csán véleményt' nyilvánít­hat. — Iparágunkban perspek­tivikusan folynak a kutatá­sok, s ennek során Nagy- kökényes térségében tény­leg lignitre bukkantunk. Ez azonban, geológusnyelven szólva, reménybelit terület! Éspedig elsősorban azért, mert sem részletes földerí­tést nem végeztünk, sem a szénvagyont nem számítot­tuk ki. Hozzáteszem még, hogy e tájon elég vastag földréteg fedi a lingitmezöt. Többfelé vizet is találtak. Ez pedig igen költségessé teszi a külszíni fejtést, ha egyáltalán szóba kerülng a dolog — mondotta kérdé­sünkre a főmérnök. — Mi nemrég készítettük el a Szénbányászati Tröszt irány­elveinek megfelelő távlati tervet, amely 2025-ig szól. Ebben Nagykökényes nem szerepel, s nem is tartom valószínűnek, hogy addig bármi történjék a területen. Sajnálom, hogy szét kell foszlatnom a szép reménye­ket, de a kérdésben pilla­natnyilag' ez a rideg való­ság. \ Kól és Debrő A téma kapcsán újabb kérdés fogalmazódott meg bennünk. A Gagarin Hő­erőművet a visontai külfej- téses bányaüzem 180 millió tonna szénvagyonára építet­ték. Meddig elég ez a mennyiség, illetve, honnan lehet majd pótolni? — Az ezredfordulóig bősé­gesen van széntartalék Vi- sontán, hogy az erőművet ellássuk energiahordozóval (Tudósítónktól) A kollektíva megbecsülé­sének jele a bizalmi tisztsé­ge, még akkor is, ha ez a tisztség sok feladattal, gond­dal jár. Ez a véleménye Sza­bó Istvánnénak, aki a Heves megyei Húsipari Vállalatnál vezető bizalmi. 1977 előtt a megbízatása „csak” bizalmi volt. — Akkor még — mondja — ötven bizalmi volt a tes­tületünkben, egy-egy csopor­tot képviselt mindegyikünk. A szakszervezeti bizottság­nak nehéz volt rendszeres kapcsolatot tartani ennyi tisztségviselővel, így alakult aztán ki a főbizalmi rend­szer. Módosult a vállalat szer­vezeti felépítése, így most már a hét főbizalmi szervezi az információs kapcsolatokat. Ők tájékoztatják a bizalmia­kat. hozzájuk jutnak el a vélemények, javaslatok. * — Nagyobb rang a főbizal­mié? — Amí^ bizalmi voltam, a dolgozók eay csoportja tar­tozott hozzám. Szólhattam a csooort bérezéséért, jutalmn- zá'áért, a munka feltételei­nek javításáért. Most annyi­ban változott a munkám, hogy a területemhez tartozó bizalmiakkal tartom a kap­csolatot. Többek között részt veszek a csoportértekezlete­— szögezte le Máthé József. — Egyébként az indulás óta másfelé is folytak ku­tatások. Éppen azért, hogy a „Gagarin” 1993 tájára tervezett bővítéséhez, telje­sítményének 1800 megawatt­ra történő fölemeléséhez gazdaságosan • kitermelhető szénvagyont biztosítsunk. Ezt Kál és Debrő körzeté­ben találtuk meg, összefüg­gésben a visontai szénmezö­vei. Itt viszonylag vékony földréteg fedi a lignitet, s a szállítás sem okoz külö­nösebb gondot. Jelenidöben A jövendő tehát biztosí­tott. A kiszámított szénva­gyon 2025-ig fedezi a Ga­garin Hőerőmű szükségle­tét, s ahogyan Kökényes a példa rá, komoly problémák később sem lehetnek. Van azonban gond jelenidőben! — Visontán a gyors olva­dás eláztatta a munkaszin­teket. a szén fedőfelületét, emiatt nagyon megnehezült a kitermelés — jegyzi meg a vállalat főmérnöke. — Nagy gépeink elsüllyednek, s az 1100 bányász napi moz­gatása, munkahelyre szállí­tása is lehetetlen. Műsza­konként, szinte térdig sár­iban, mindenkinek hosszabb úton kell gyalogolnia, emiatt időlegesen kicsit csökken a kitermelt lignit, &e ez a „Gagarin" ellátását nem befolyásolja. Január elején öt és fél millió tonna letakarítótt szánva- gyónunk volt, ami átsegít bennünket a nehézségeken, biztosítja idei tervünk tel­jesítését. désekre, illetve továbbítsam azokat a szakszervezeti bi­zottsághoz. A szakszervezeti tanács, a bizalmiak és a fő­bizalmiak • együttes megbe­szélésein a gazdasági veze­tők rendszeresen beszámol­nak a dolgozókat érintő fon­tosabb kérdésekről, a terv jóváhagyásáról, szociális In­tézkedésekről. Itt közvetíthe­tik a bizalmiak, főbizalmiak munkatársaik véleményét, javaslatait. Az szb nálunk a főbizalmiakkal is gyakran tart megbeszéléseket, ahol mindig az időszerű tenniva­lókat vitatjuk meg. Különös gonddal foglalkozunk példá­ul a fiatalokkal, a pálya­kezdés nehézségeivel, a be­illeszkedésükkel. — A főbizalmi fontos fel­adata, hogy szoros kapcsola­ta legyen a bizalmiakkal és a gazdasági vezetőkkel egy­aránt. Természetesen együtt kell dolgozni a szakszerve­zeti bizottság titkárával. Ám. mint ahogyn^i a tisztségünk neve is mutatja, bizalmi, a munkánk a dolgozók bizal­mára épül, ez adja a rangját, felelősségét is :.. Gyenes István Moldvay Győző Á főbizalmi rangja Kgós József ken, s a feladatom, hogy vá­laszoljak az ott felvetett kér- 198(1. február 2§„ csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom