Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-13 / 36. szám

9 Ha szól a sziréna ... Mentők hóban, fagyban PaüclöM kincsei Mindenki (elkapja a fejét, ha az utcán szirénázást hall. Mentők, tűzoltók, vagy a rendőrség? Egy biztos: sie­tős az útjuk. Emberek egész­ségéért, életéért küzdenek a gyorsaságukkal. Télen lassabb, nehézkesebb a forgalom. Síkos az út, akár frissen hullott a hó, akár az olvadás után fagyott a bur­kolatra. Aki ilyenkor az utakra merészkedik, annak nincs könnyű dolga. Hát még azoknak, akik éjjel-nappal hóban, fagyban, kötelesség­ből járják az utakat. A men­tők munkáját például na­gyon megnehezíti a téli idő. Arról érdeklődtünk dr. Csa­pó Istvántól, a megyei men­tőszervezet főorvosától, ne­kik milyen nehézséget okoz­nak az időjárási viszontagsá­gok? — Ez az idő megszaporítja a baleseteket, bár ezek álta­lában nem olyan súlyosak, mint nyaranta: az emberek óvatosabban, lassabban ve­zetnek. Annál többször sé­rülnek meg óvatlanságuk mi­att a gyalogosok. Ilyenkor sportbalesetek is gyakrabban előfordulnak: az idén is be kellett már szállítani néhány síeléskor, vagy szánkózáskor megsebesült embert a . kór­házba. Együttvéve ötödével több kiszállásunk van ilyen­kor, mint a nyári hónapok­ban. Nehezebb körülmények között és többet dolgozunk. Megyénkben összesen 35 ko­csi áll készenlétben, ezek egy- harmada tartalékban vár, bármikor mozgósítható, ha szükség van rá. — Az utak nagyon síko­sak. Hogyan oldják meg a biztonságos szállítást? — Jóval lassabban lehet ilyenkor haladni. Nemcsak a .síkosság, hanem a rossz lá­tási viszonyok is nehezítik munkánkat. Egerből például Sírokba nyáron fél óra alatt eljutunk, most egy-másfél órába is beletelik az út. El­akadásunk szerencsére nem volt. még nem kellett kér­nünk a KPM, vagy a hon­védség segítségét. Autóinkat megfelelően felkészítettük, kitűnő hógumikkal és lán­cokkal szereltük fel. így ilyenkor is aránylag bizton­ságosan lehet közlekedni. Sa­ját javítóműhelyünk van, ahol a szerelők mindennap megvizsgálják a kocsikat. A forgalomba csak százszázalé­kosan megfelelő járműveket küldhetünk. Nekünk biztosra kell mennünk. — Akadt-e probléma az időjárás okozta késlekedés­ből? — Minden autónkba fel­szereltük az életmentéshez alapvetően szükséges eszkö­zöket, már a megérkezés után közvetlenül el tudják látni a sérülteket. A téli hó­napokban eddig szerencsére nem volt olyan baleset, amelynél a kórházba érés ideje túlságosan sokat számí­tott volna. Az életbiztonság­nak megfelelő gyorsasággal hajtunk Nyáron a nagy for­galom akadályoz bennünket, ilyenkor a látás- és az útvi­szonyok. Soha nem könnyű a dolgunk. —O— Ezután egy mentőautó-veze­tőt — aki nap mint nap a forgalomban van —, Román Antalt kérdeztük meg a tél nehézségeiről. Huszonkét éve dolgozik a mentőszolgálatnál, az egri járás a területe. — Régen, már nem is em­lékszem, melyik évben esett ekkora hó. Minden télen ne­héz a dolgunk, de most a szokottnál is több a veszély. De nem törődhetünk vele. ha megkapjuk a menetlevelet, akármilyenek az útviszonyok, indulnunk kell, éjjel ugyan­úgy, mint nappal. — Mekkora utat kell meg­tennie egy nap? — Ez változó. Van úgy, hogy csak 50, máskor meg 400 kilométert. — Mi jelenti az úton a legnagyobb veszélyt? — Az, hogy ha megcsúszik a kocsi, ha beássa magát a kerék a hóba. De mindig Esmeri ön Goyát, Derkovitsot...? Képzőművészeti szabadegyetem Hatvanban A város lakosságának kép- zőművészeti ízlésformálása terén fontos szerepet tölthet be az a négyéves szabad­egyetemi előadássorozat, amelyet szerdán indít a Hat­vani Galéria részben mun­kásfiatalok, részben pedig a felnőtt érdeklődők részvé­telével. A kurzus a négy eszten­dő során 32 veti tett képes, filmekkel illusztrált elő­adást ölel fel. s hallgatói a művészetek eredetével, az egyiptomi, majd a görög képzőművészeti kultúrával eppen úgy megismerkedhet­nek, mint későbbi korok, pél­dául Raffaello, Goya, Munká­csy, Derkovits, Gulácsy Lajos életművével. A szabadegye­temi előadásokat a Dam­janich Szakmunkásképző In­tézet Vécsey utcai .klubter­mében rendezik minden al­kalommal, s előadói a Kép­zőművészeti Főiskola, a Nemzeti Galéria és a Szép- művészeti Múzeum jeles mű­történészei lesznek. A szabadegyetem szerdai nyitányán, délután fél 2 és este fél 6 órai kezdettel dr. Végvári Lajos, a Képzőmű­vészeti Főiskola tanszékveze­tő professzora tart vetített- képes előadást „A művésze­tek eredete” címmel, majd bemutatják az ..Anyag mű­vészete" című színes filmet. A részvétel díjmentes. irodalmi farsang Megjelent a Kincskereső februári száma Megjelent a Kincskereső című ifjúsági irodalmi folyó­irat legfrissebb száma. A februári Kincskeresőt a far­sang révén a humor jegyé­ben állították össze a szer­kesztők. Csupa derűs írás lopott helyet, így például örké ny István egyperces no­vellái. Kovács Agnes váloga­tásában pedig afféle nér>i egypercesek, falucsúfolók, rá- tótiádák. Hasonló vidámságot kínál Kádár Péter Nincs többé re­ménytelen eset című írása, mi), február 13.. szerda amely egy bizonyos Béla a matekkel kapcsolatos prob­lémáit ecseteli. A török idők­be vezet Gáldonyi Béla A kapitány futára című elbe­szélése. Az ifjúsági folyóirat ezúttal közli Rónaszegi Mik­lós nemrég megjelent köny­vének. Az indián hercegnő­nek egy izgalmas részletét. Veress Miklós tollából egy vidám versciklus, a Cirkusz darabjait olvashatják az iro­dalomkedvelők. A költővel Zalán Tibor készített interjút.' A hagyományoknak meg­felelően a Kincskereső e számát karikatúrák egészí­tik ki. ezúttal Dallos Jenő illusztrálta az irodalmi far­sangot. akad egy lapát, vagy egy ápoló, aki segít. Kerültünk már olyan helyzetbe, hogy egy számomra ismeretlen ut­cában éjszaka többször kel­lett előrehajtani majd hátra­tolatni, amíg valahogy kiju­tottunk. Azért csak megbir­kóztunk ezzel is. — Melyik volt a legnehe­zebb szolgálata az idén? — Volt egy nap, úgy ja­nuár 10-e körül, mikor dél­előtt havas eső hullott Eger­ben. Szinte lehetetlen volt közlekedni, a nagyobb ko­csik és a csuklós buszok áll- tóhelyből sem tudtak elin­dulni. Csak lépésben lehe­tett haladni. Akkor — ha jól emlékszem — két gyalogos­baleset is történt a Lenin úton. — Az autósok és a gyalo­gosok — megítélése szerint — alkalmazkodtak-e a téli idő­höz? Megadják-e az elsőbb­séget a megkülönböztetett jelzésű mentőautóknak? — A közlekedési morál! szerintem az utóbbi években javult. Bár a gyalogosok jobban ügyelhetnének, mert most nagyobb a féktávolság. Ugyanez vonatkozik a köve­tési távolságra is. Sok koc- conás adódik abból, hogy ne­hezebben lehet megállni. Ne­künk egy-két kirívó esettől eltekintve mindig előzéke­nyen utat engednek. — Nem ideges amiatt, hogy most lassabban tudja kór­házba szállítani a betegét? — Nemcsak a gyorsaság, a betegellátás is fontos, s fel vagyunk szerelve korszerű orvosi eszközökkel és hozzá­értő személyzettel. Nincs ar­ra szükség, hogy a beteg tes­ti épségét veszélyeztetve ér­jek el gyorsabban a kórház­ba. Nem árut, anyagot — beteg embert szállítok, így másként kell gondolkodnom és vezetnem. — Köszönjük a beszélge­tést — s ahogyan a mentő­sök egymás között mondják —, jó utat, Román bajtárs! (G. L.) Végre elhelyezkedett a GEI- nél. Néhány hónapja kapta már a fizetését, de á munkájá­ról csak annyit tudott hogy a rövidítés Gravitáció Ellen­őrző Intézetet jelent. Hogy mi a gravitáció, azt meg­nézte a lexikonban — em­lékezett is valamire az is­kolából —, de hogy mit kell rajta ellenőrizni, azt senki nem árulta el. Egyre hosz- szabb cigarettákat szívott, egyre gyorsabban végzett velük. Elhatározta: tanulni fog. Az első meglepetés ak­kor érte, amikor közölték vele: nem támogatják, mert a geofizikai ismeretek nem kapcsolatosak az Intézet munkájával. Jövőre válasz- szón valami mást a kínál­kozó ezer lehetőség közül. Az Intézetnek akkor égető szüksége lesz — majd gkkor megmondják, hogy mire. Makacs fickó volt. Fejébe vette, hogy a végére jár. Idejéből futotta, hisz úgyis egész nap bent ücsörgött az Intézetben, dolga egy szál se. De úgy látszik, a kollé­gáinak sem. Ha már egész nap beszélgetni kell. miért ne ejthetnének néhány szót a gravitációról is? Ha a bennfentesebbek meglátják, hogy ő mennyire laikus, bi­zonyosan félreteszik azt á kutya szakmai féltékenysé­get .. . Csalatkozott. Mindenki­vel mindenről lehetett tár­salogni, férfiakkal nadrág­anyagokról, még lányokkal lányokról is, de ha a gravi­tációra fordult a szó, be­... Lank ás hegyoldalak, csengős-csilingelős juhnyáj, szomorkás dallamú furulya­sző ... Ez jut minduntalan az ember eszébe az egri vár­múzeum pásztorművészeti ki­állításán. A palócföld ritka kincseit láthatjuk itt, ame­lyeket a balassagyarmati Pa­lóc Múzeum, a miskolci Hennán Ottó Múzeum, a gyöngyösi Mátra Múzeum, az egri vármúzeum, valamint a Népművészeti Múzeum anya­gából válogattak. A kiállítás rendezője dr. Zólyomi Jó­zsef. a Palóc Múzeum igaz­gatója. őt kértük, legyen ka­lauzunk. ,— A palócföld Nógrád, Heves. Szolnok, Pest. és Bor­sod megyék egy részének összefoglaló neve — mondot­ta. — E táj földrajzi adott­sága az elmúlt évszázadok során leginkább az állattar­tásnak kedvezett. A Mátra, a Bükk, a Cserhát makkos erdői a sertéskondák százai­nak biztosított egész évben táplálékot. A terméketlen hegyoldalak a nagyszámú birkanyájaknak adtak ta­vasától őszig legelőt. A fo­lyók, a patakok irányát kö­vető rétek, a ligetes erdők a ló" és szarvasmarha-tartás­nak kedveztek. — Az állatok őrzése, le­geltetése, gondozása a mel­léjük fogadott pásztorok dol­ga volt. Az egész évben ta­nyákon, erdei szállásokon élő pásztorok, a munkához, a zártabb életformához igazo­dó eszközöket hoztak létre. A munka megkönnyítéséhez, a sajátos életigényekhez for­mált tárgyak készítése, hasz­nálata — a népművészeten belül — a pászrtorművészet kialakulásához, önálló stí­lussá érlelődéséhez. a múlt század közepétől pedig an­nak kivirágzásához vezetett. — A pásztorművészet ki- teljesedéséhez hozzájárult az is, hogy az állatállomány csökkenésével a pásztorok a tanyákról, a pusztákról a falvaikba költöztek, s közvet­lenebb kapcsolatba kerültek a parasztsággal. A foglalko­záshoz szükséges munkaesz­közök tetszetős kivitele, dí­szítettsége a pásztor számára elismerést, tekintélyt biztosí* zárkóztak az emberek. Idő­vel az is megfordult a fe­jében: ezek itt nem nagyon érthetik a dolgukat. De ezt a gondolatot elhessentette. Akkor minek kapnák a fi­zetésüket? Igaz, ő is kapja. No, meg ne ártson! De ő még csakugyan nem tudott semmit a gravitációról.. . De ha nem geofizika, akkor miért nem mondják meg az embernek, merrefelé tapoga­tózzon? Kilencvenes pulzusára ka­pott valami bogyót, de nem sokat használt. Azt is ki­nézte már, mikor rendel az idegorvos. Akkor vágott be a jutalom. Szédelegve bá­multa a borítékot, amely olyan valószínűtlen távol­ságban lebegett előtte, mint­ha* nem is a tulajdon kezé­ben' tartaná. Először arra gondolt: elállítódott a fejé­ben valami. Lassan mégis sikerült kishitűségén felül­kerekednie. Többre hivatott ember kell legyen, aki most sem azon jojózik, hogy a váratlan dohányt mire költ­se. hanem azt hányja-veti, mi haszna lehet abból az országnak meg az emberi­ségnek. ha az Intézet há­rom vidéki és öt fővárosi mérőhelyén — a balatonfü­redi kivételével valamennyi ultramodern toronyépület — rendszeresen ellenőrzik a szabadesés! gyorsulás nagy­ságát. és negyedévenként megállapítják, hogy válto­zatlan . .. Ennyit sikerült véletlenül megtudnia a koor, Trencsényi Imre: Á hétfejű sárkányj tudománya tett a falusi gazdák körében. Szép formájú botok, kari­kás ostorok sorakoznak az első vitrinekben. Fejedelmi jelkép valamennyi darab. — Az őrzéshez, a legelte­téshez, az állatok gondozá­sához szükséges eszközökkel minden pásztornak rendel­keznie kellett — magyaráz­za dr. Zólyomi József. —A tárgyak elkészítéséhez, kidí­szítéséhez, faragásához ter­mészetesen nem minden pásztor értett. .— Hány pásztorművészt tarthatunk számon polócföl- dön? — A századforduló táján az egész palócföldön csupán tizenöt faragópósztor élt. Számuk a két világháború között tovább csökkent. A szép, tetszetős tárgyaikat ké­szítő pásztorok ismert és társaik körében is megbe­csült emberek voltak. Meg­rendelésre is dolgoztak. Mun­kájukért a nyájból vagy a kondából kiszakított birká­val, disznóval fizettek. — Láthatunk a tárlaton minden olyan fontos eszközt, amely a pásztorok minden­napi életének tartozékai. Mit tudhatunk az elkészítés tech­nikájáról? — Az erdővel bővelkedő palócföldön a pásztorok munka- és használati esz­közeinek nagyobb része fá­ból készült. Főleg díszítésre, szívesen felhasználták az el­hullott állatok csontjait is. A vidékünkön fellelhető, múzeumokban őrzött pász­torfaragások többsége a múlt század nyolcvanas és száza­dunk 30-as évei között ké­szültek. Megformálásuk arra dinációs osztály szakoktatá­si előadójától, aki nem azért volt ennyire közlékeny, mert hivatalból nem térhe­tett ki a fiatal kolléga tu­dásszomja elől, hanem mert ő is a büfében hallotta elő­ző nap, és fitogtatni akarta a jólértesültségét. — Nem pénzkidobás ez? — kérdezte tágra nyílt szem­mel a fiatal kolléga, de rögtön rá kellett jönnie, hogy túl sokat beszélt, s ezzel egyetlen bizalmas em­berét is elvesztette. i — Nem az én szakmám — törölte meg bajuszát az előadó, és sietve elhagyta a büfét. • Fiatalemberünk nem hagy­ta magát. Osztályvezetőjé­hez fordult, aki más össze­függésben előszeretettel em­legette diplomáját, és akiről az intézeti közvélemény el tudta képzelni, hogy leg­alább egy diplomája a munkakörével kapcsolatos. — Demagóg beszéd! — csattant fel a fejlesztési osz­tály vezetője. — Én ilyen idős koromban... — itt el­akadt, majd nagy meggyő­ződéssel fröcsögte: — örül­tem volna, ha egy ilyen tu­dományos intézet levegőjét szívhatom, és szívhatom magamba a tudást... — Ugyan mit szívtál ez­zel a lopótök fejeddel? — sandított a félig nyitott széf elé a fiatalember, de most egy vödör Napóleon sem tudta volna a lényegtől el­téríteni : — Ezt akarom én is! — kiáltotta. — Tudni akarom, hogy mit csinálok! — Ha tudni akarja — vö- rösödött el az osztályvezető —, maga nem csinál sem­mit! Érti? Semmit! — Nagyon jól tudom! Hisz éppen erről van szó! De én tehetek róla? — Hát talán én? Ha nem tetszik,, keressen magának más helyet, ahol kedvére kritizálhat! Mert máshoz, úgy látom, nincs nagy ked­ve! (Fotó: Perl Márton) az időszakra esik, amikor a több évszázados múltú pász­tordinasztiák sorra felbom­lanak, s az állatállomány megfogyatkozásával a pász­torok életformája is megvál­tozik. Az ekkor készült tár­gyak már nem a pásztor­élet megkönnyítésére szol­gálnak. Az ügyesebb kezű pásztorok, a régebbi forma és minta alapján, megrendelésre készítik tárgyaikat: gyűjtők­nek, múzeumoknak. A díszí­tő technika így is változa­tos. A legtöbb tárgy dom­ború faragással készült. — Vannak itt nagyon szép áttört díszítések is. — Ezek fűrészelt techni­kával készültek és csakis a palócföldön ismertek, első­sorban a lócák háttámlái k szültek így, de a bölcső, a kanalas, a tányértartó fogas díszítésénél is szívesen al­kalmazták ezt a technikát. — Ugyancsak változatos az itt kiállított tárgyak téma­világa ... — A faragások díszít­ményei alkotóiknak, a pász­toroknak sajátos életformá­jából, a természet közelsé­géből, vágyaiból, törekvései­ből merítik témájukat. Az elérhetetlen vágyak csak a faragásokon valósul­hattak meg. Az ivóbegrék oldalaira faragott képeken például gyakran találkozha­tunk a pásztor előtt térdep­lő pandúr, jegyző megjele­nítésével . .. Hosszan időzhetünk a pásztorművészet emlékei kö­zött. A fellelhető legszebb és legbecsesebb emlékek ezek. Palócföld kincsei. (P. D.) Mire a fiatalember az igazgató elé került, a híre már fordult egyet. Ez kissé meglepte, hisz ahogy leve­gőt kapott, azonnal ide in­dult. — Ejnye, kedves barátom — csóválta a fejét az igaz­gató —, nem tanulta meg, hogy nem kell mindig ajtós­tul a házba rohanni? — Miért mindig? — me­resztette szemét a fiatal­ember. — Maga fél éve van ná­lunk, igaz? Tanult nyelve­ket, ezt-azt. rendben van. De mit tud általában az életről? — Igazgató elvtárs. én nem általában az életről... — Nocsak! Ez kezd érde­kes lenni. Mondja tovább! — Novay elvtárs. én sze­retném a szakmát megtanul­ni... ! — Milyen szakmát? — Hát... a geofizikát... 7 — Miért éppen a geofi­zikát? — Hát a gravitáció .. ! — No persze, a gravitáció — legyintett az Intézet ve­zetője. — Főnök! — kulcsolta össze kezét a fiatalember. — Hadd menjek inkább mérőállomásra! Akár vidék­re is ... ! — Miféle mérőállomásra? — meresztett nagy gülü sze­meket az egyébként min- dig mosolygó úriember. — Hát ahol... izé ... —• bizonytalanodott el hősünk. — Nincs itt semmiféle mérés! — kezdett fel-alá rohangálni az igazgató. — Nem tudom, ki beszéli tele a fejüket minden marha­sággal. De majd én megmu­tatom ... ! — hirtelen meg­állt és felemelte a mutató­ujját: — Talán majd ez-1 után! Százmilliós beruhá­zás !... Ejnye, kérem. hagyjon engem békén, tmn magának közvetlen főnöke, hol foglalkozik az igazgató mindenkinek a hasfájásai­val?.., a

Next

/
Oldalképek
Tartalom