Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-08 / 32. szám

„ifjúkommunistáink mai vállalásai a holnapi, közös munka alappillérei..." Beszélgetés Mlinkó Lászlóval, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárával Szűkebb hazánk több mint 26 ezer ifjúkommu­nistája ezekben a hetekben az elmúlt mozgalmi év fe­lelősségteljes értékelésére készül. Ez a periódus egy­ben az 1980—81-es ifjúság- politikai feladatok tervezé­sének időszaka is. A reális alapokra épülő, őszinte hangvételű számadásra va­ló készülődés azt is jelzi, hogy a különböző területe­ken működő alapszerveze­tek kollektívájára, az ifjú­sági szövetség minden egyes tagjára — ezzel me­gyénk valamennyi ifjúkom­munistája tisztában van — a következő mozgalmi év­ben az eddiginél magasabb mércével mért teendők vár­nak. Ezekről a jövőbeni feladatokról, illetve az 1980—81-es mozgalmi év tervezéséről beszélgettünk Mlinkó Lászlóval, a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Heves megyei Bizottságának első titkárá­val'. ■— Engedje meg, hogy mielőtt beszélgetésünk témájára térnénk, egy kis kitérőt tegyünk: több mint nyolcévi „hiva­tásos” ifjúsági vezetői munka után, nemrégiben a KISZ megyei első tit­kára lett. Az idáig veze­tő út semmiképp sem nevezhető rendkívülinek, hiszen végigjárta az if­júsági mozgalmi munka lépcsőfokait.., — Az első lépcsőfokra tu­lajdonképpen nem nyolc év­vel ezelőtt léptem fel, az in­dulás sokkal korábbra tehe­tő: még a középiskolás esz­tendőkre. Egri „dobósként” olyan politikus légkör vett körül, amely egyértelműen meghatározta az utamat. Akkortájt vezették be a Világnézetünk alapjai című tantárgyat, amelynek témái óráról órára vitára serken­tettek bennünket, mi több: a KISZ-taggyűléseken, sőt a szabad időnkben is állan­dóan vitáztunk egy-egy kér­désről. Érettségi után a VILATI-ban dolgoztam, il­letve folytattam a KISZ- munkát, volt hát lehetősé­gem megismerni a munkás­fiatalok mozgalmi elkötele­zettségét, közösségi életét. Később a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskolára kerül­tem tanulni matematika— fizika szakra, itt választot­tak meg a 160 tagú fizikus KISZ-alapszervezet titkárá­vá, majd a főiskola KISZ- bizottságának titkára lettem. Akkoriban szerveztük meg a fizikai dolgozók gyerme­keinek előkészítő tanfolya­mait, s a nemzetközi építő­táborokat. .. Valójában ek­kor kezdődött a „hivatásos” KISZ-vezetői tevékenysé­gem: a megyei KlSZ-bizott- ság polképzési felelőse let­tem, majd titkárként dolgoz­tam a mostani beosztásba való megválasztásomig. — Maradjunk a lép­csőfokoknál: a mozgal­mi munka minden terü­lete. amelyen dolgozott, újabb és újabb ismere­tek megszerzését tette le­hetővé. Mint első titkár, bizonyára jól tudja hasz­nosítani ezeket a tapasz­talatokat. — Ezek az ismeretek nagyszerű rálátást biztosíta­nak a KISZ-munka vala^ mennyi mozzanatára. az alapszervezeti élettől egészen az első titkári teendőkig. A megyei' KISZ-bizottságon egyébként is egy tapasztalt kollektíva dolgozik, s ez so­kat jelent a mindennapi munkában. A közelmúltban megfiatalodott a gárda, so­kan elmentek tőlünk: ki ma­gasabb irányító területre, ki a pártapparátusba. Ez is jel­it, hogy jól felkészült ifjú­sági vezetőket nevelt a KISZ, amelynek tagjai előtt egyre nagyobb feladatok áll­nak a jövőben. — Miként csoportosít­hatók az új mozgalmi év teendői? — Az ifjúkommunisták munkáját is meghatározza ebben az időszakban a párt XII. kongresszusára való ké­szülődés. Az irányelvek vi­tája nálunk is megtörtént, több helyen alapszervezeti szinten is elemezték az egyes pontjait, s a pártszervezetek irányításával foglaltak állást a fiatalokra háruló feladato­kat illetően. A kongresszus után következik majd a ha­tározatok feldolgozása, s az ifjúságpolitikával kapcsola­tos részek tanulmányozása, s beillesztése a helyi feladat­tervekbe. A másik jelentős része az 1980—81-es mozgalmi év ter­vezésének : a gazdasági épi- tömúnkában való részvétel. Az V. ötéves terv utolsó esztendejében vagyunk, s egyben a következő öt esz­tendő előkészítésének végső szakaszában járunk. Ezek olyan meghatározó körülmé­nyek, amelyeket az új moz­galmi évben semmiképpen sem hagyhatunk figyelmen kívül. A fiatalok erejükhöz és tudásukhoz mérten részt vesznek a még hátralevő gazdasági feladatok megol­dásában, s a VI. ötéves terv előkészítésében egyaránt. Az utóbbinál rendkívül fontos a számunkra, hogy érvényesí­teni tudjuk az ifjúságpoliti­kai igényeket, természetesen annak figyelembevételével, hogy minden igényt nem tudunk kielégítem,.. — Melyek napjaink­ban a legfontosabb if­júságpolitikai igények, amelyeket szem előtt kell tartaniuk a megyei KISZ-bizottság vezetői­nek? — Mindenekelőtt a fiatal, gyermekes családok helyze­tének javítása a célunk: például a lakásgondok csök­kentése, úgy, hogy több tár­sadalmi munkát szervezünk, konkrét belső szerelési mun­kákat vállalunk az épülő la­kótelepeken, vagy az ifjúsá­gi betétek korszerűsítését ja­vasoljuk az OTP-nek. Vagy itt vannak az óvodai, böl­csődei elhelyezéssel kapcso­latos problémák, amelyeket társadalmi munkával, külön­böző felajánlásokkal szeret­nénk jelentősen enyhíteni. Nagy gondot kell fordíta­nunk az oktatás és a diák­ellátás fejlesztésére, ez a terveinkben az elsők között kapott helyet. Ehhez kapcso­lódik, hogy az általános is­kolát befejezők aránya orszá­gosan 92 százalék, ekörül van a megyei is. Hogy nö­velhessük ezt az arányt, jó alapokat kell teremtenünk. Természetesen, nemcsak az igényeket fogalmazzuk meg a terveinkben, hanem az if- júkommunisták kötelességeit, vállalásait is. Az idei esz­tendő a KISZ IX. kongresz- szusán hozott határozatok végrehajtásának utolsó éve: számot kell adnunk, hogyan dolgoztunk, mit valósítot­tunk meg. Sok mindent számba/ vettünk már, ezek voltak a tervezésünk alapjai. Hat éve rendszeresen szá­mon kértük például a KISZ- tagok egyéni vállalásait, s az alapkötelességek végre­hajtását. Csakhogy a „sima” kötelességvállalás ma már kevés: olyan felajánlásokat várunk a KISZ-tagoktól, amelyek később — hosszabb távon — beépülhetnek a kö­zösség munkájába. Ezek a vállakózások lehetnek ugyan­is a holnapi, közös munka alappillérei... — Milyen új vonások­kal bővül az elkövetke­zendő mozgalmi év? — Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy az eddigi­nél jobban kell építenünk az alapszervezetek önállósá­gára: kevesebb konkrétumot adunk a jobban dolgozó kol­lektíváknak, több segítséget kapnak viszont a gyengéb­bek. A programadást il­letően újdonság, hofey az idén először bontjuk le a KISZ politikai munkafor­máit az értelmiségi fiatalok rétegére is, ez azt jelenti, hogy tovább differenciálódik majd az akcióprogramunk. Felvetődik az érdekvédelem, az érdekképviselet bővítésé­nek kérdése, a szakszerveze­tekkel együtt többet kell foglalkoznunk a fiatalokkal, hiszen többet is követelünk tőlük. Tovább kell növel­nünk a szervezettséget a munkás- és a parasztfiatalok körében, bár országosan — Borsod és Budapest után — 34,6 százalékkal a harmadik helyen vagyunk. A célkitű­zésünk az, hogy a KISZ tö­megbefolyása hatására növe­kedjék a taglétszámi, tehát, vonzó, érdekes programokat kell szerveznünk, a fiatalo­kat érdeklő témákkal kett kiemelten foglalkoznunk a jövőben. Két új akciót indítunk m t980—81-es mozgalmi évben. A fiatalok az idősebbekért akció lényege, hogy a kör­nyezetbeli szemléletváltoz­tatást sürgetve, gondoskod­junk az idős emberekről, s keressük meg azokat, akik az élettapasztalataikkal hoz­zájárulhatnak politikai ne­velőmunkánkhoz. A másik akció a Tiszta. kulturált környezetért címet viseli: társadalmi munkára, áj la­Sok az üresjárat, a szabálytalan gépkocsihasználat, az elavult iá kóhelyszépítési ötletek ki­dolgozására serkentik az alapszervezetek tagjait. — Heves megye rend­szeresen otthont ad ki­emelt, országos ifjúsági rendezvényeknek. Az új mozgalmi évben milyen események házigazdái lesznek az ifjúkommu­nisták? — A tervek szerint három kiemelt rendezvény színhe­lye lesz megyénk. Augusz­tusban a siroki Kútvölgyben adnak egymásnak randevút az egyetemi-főiskolai turisz­tikai országos találkozó részt­vevői, Eger az országos báb­játékos fesztiválnak ad majd helyet. Gyöngyösön pedig — ugyancsak a nyáron — ren­dezik meg a szőlész-borász fiatalok országos szakmai vetélkedőjének döntőjét. Ezek — éppúgy, mint a mozgalmi év többi program­ja, eseménye — alapos elő­készítő és figyelmes, komoly szervező munkát igényelnek. Bízunk abban, hogy a me­gye ifjúkommunistái ezúttal is becsülettel megállják a helyüket, teljesítik az egyéni és a közösségi vállalásaikat — mondta befejezésül Mlin­kó László. — Köszönjük a beszél­getést. Szilvás István A közúti ellenőrzések tapasztalatai A KPM Autófelügyelete a mintegy kétmillió rend­számmal ellátott jármű igaz­gatási. hatósági eljárási fel­adatán túl több éves szü­net után 1972-ben újból meg­kezdte, 1975. óta pedig fo­kozta a közúti közlekedés ellenőrzését. 1976—1979. között 134 168 járműveit ellenőriztek a köz­utakon, s több minit ezer telephelyi vizsgálatot, is tar­tottak. A tapasztalatokról Ágéi Vilmos, az Autófel­ügyelet vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Javult a fegyelem Az ellenőrzések azt jelzik, hogy a közületi járművek üzemeltetésében, különösen az utóbbi két évben, javult 'az állami fegyelem. Az el­lenőrzések során mintegy 12 és fél ezer esetben állapí­tottak meg valamilyen hi­bát, szabálytalanságot. A legtöbb hiányosság, főleg a tehergépjárműveknél, a me­netlevelek helytelen, hiá­nyos vezetéséből adódott. Sóik volt a visszaélés. Az el­lenőrzött személygépkocsik ki-lom étertel jes ítmény énék csaknem 3 százaléka ma­gáncélokat. szolgált, több mint 4700 jármű szabályta­lan. a rendeltetéstől eltérő használatát állapították meg. A tehergépkocsik többsége a lehetséges terhelésnél rendszeresen jóval kevesebb árut, fuvarozott, a közülietek autóbuszainak férőhely-ki- h asznál ása is az országos átlag alatt van, s nem tar­tották kielégítőnek az el­lenőrök a járművek műsza­ki és közlekedésbiztonsági állapotát sem; 2250 .kocsinál merült fel ilyen kifogás. Az észlelt szabálytalanságok miatt 1700 esetben csupán figyelmeztették a járműve­zetőket. az üzembentartókat, de 8700 feljelentést is tettek ellenük. 15 500 új teherautó Az elmúlt ötévben mint­egy 15 500 teherautóval gya­rapodott a közúti közleke­dés. A legjobb hatásfokkal a közhasználatú, valamint a szervezett, fuvarozásba be­vont teherautók dolgoznak. A kocsikihasznál ás a Volán- vállalatoknál mutat évről évre javulást, a közületi jár­műveké romlott, különösen az üres kilométerek aránya növekedett indokolatlan mértékben. Az ellenőrzések tapasztalatai alapján el­mondható, hogy a közüle- tek többsége nem sokat tö­rődik a járművek jobb ki­használásával, nagyobb ter­helésével, a fuvarfeladatok koncentrálásával. Az Autófelügyelet az el­lenőrzések összegzéseként megállapította, hogy a közü­leti személy- és áruszállítás a fuvarozásokat túlzottan nagy létszámmal és gépko­csiparkkal oldja meg. Az el­lenőrzések arra is figyelmez­tetnek, hogy sok jármű csak a közlekedési statisztikát növeld. A régi típusú, mű­szakilag elavult, csak je­lentős többletmunkával és költséggel, gazdaságtalanul üzemeltethető járművek ki­használása minimális. Jobb munka­megosztást Az ellenőrzéseik azt is jel­zik, hogy a termelési és a szállítási feladatok jobb ösz- szehangoliásával, az egyes közületek, ágazatok, minisz­tériumok közötti koordiná­cióval, a fuvarozási szekto­rok közötti jobb munkameg­osztással a járművek szá­mának csökkentése mellett is növelhető lenne a telje­sítmény, javulhatna az esz- közkihasználás. Célszerű lenne például — az ésszerű­ség határáig — koncentrál­ni a közületi és mezőgazda­sági haszonjárműveket, s létrehozni összevont gép jár­mű -szaküzemekíjt, gépjár.' mű-társulásokat. Reális szá­mítás az is, hogy a gépjár­művek jobb kihasználásával, helyes munkaügyi és pénz­ügyi .szabályozással a követ­kező években 20—30 ezer hivatásos gépkocsivezető munkája lenne felszabadít­ható. (MTI) Féken tartott önállóság? „Szépek lehetünk, de oko­sak nem” — kesergett a na­pokban vállalatvezető isme­rősöm, amikor cége idei ter­veiről, kilátásairól érdeklőd­tem. Elbizonytalanodtak, mert most, hogy a szabályo­zók módosítása kezd „reali­zálódni”, nem mindenütt tudják pontosan, mit lendít­hetnek előre, mire érdemes áldozni, mit kell éppenséggel visszafogni. Ráadásul nem­csak „felülről” okozzák a bi­zonytalanságot, érződik ez a partnerek, az üzletfelek ol­daláról is. Nem mennek olyan simán a dolgok, mint mondjuk egy-két évvel eze­lőtt. Óvatosabbak a megren­delésekkel. a szerződésköté­sekkel. Több a kockázat. Mit tesz ilyenkor egy vál­lalat? Ha a partnere óvatos, hasonlóképpen óvatossá vá­lik. Mit tudni, lehet, hogy a most még ígéretes fejlesztés, mielőtt még megtérülne, már nem is lesz üzlet. Akkor aztán megnézheti magát a nyakába szakadt terhekkel. Viszonylag gyorsan kialakult egy országosan és különböző ágazatokban is tapasztalható jelenség: a népgazdasági ter­vekben megfogalmazottaktól eltérve nem többet, inkább jóval kevesebbet akarnak magukra váltatni a cégek az idén. Visszahúzódnak, vár­nak. Tervgazdálkodásunk a megtermelhető és megterme­lendő anyagi javakat kalku­lálva számította ki az élet- színvonalunkra ható befek­tetéseket, kiadásokat. A ter­vezés tehát központi, mind­annyiunkat szolgáló munka. A vállalatokat pedig nem utasításokkal ösztönzik az ehhez szükséges feladatok végrehajtására, hanem — az újabban elég gyakran válto­zó — közvetett szabályozás­sal. A nagyobb önállóság megteremtése éppen á fele­lős kezdeményezőkészség, a bátrabb, fantáziában gazda­gabb vállalkozások ígérete volt. Ennek eredményeit le­hetett egyébként tapasztalni a hetvenes évek elejének rendkívül gyors gazdasági fellendülésében. Most pedig mit látunk? Az önállóan tervező, gazdálkodó cégek első reakciója az óva­tosság, á visszahúzódás. A növekedési ütem sokféle ok miatt indokolt visszafogásá­nak hangoztatása mellett mintha kevesebb hangsúlyt kapott volna a nem kevésbé fontos elv: a lassúbb növeke­dés nem kevesebb munkát jelent, alapvetően fontos, hogy egyúttal felgyorsuljon a gazdaság minőségi átalakulá­sa. Ezt igyekeznek érvényre juttatni egyébként az új sza­bályozók is. Tekintettel azonban a bonyolult gazda­sági körülményekre, a nem­zetközi üzleti kapcsolatok nehézségeire,' szóba kerül a központi irányítás erősítése. A párt XI. kongresszusá­nak határozatai közt megfo­galmazódott már: erősíteni kell a gazdaság központi irá­nyítását, szükség van a ha­tékonyabb társadalmi ellen­őrzésre. Ismertek azok a körülmények, amelyek ezt a megállapítást már lMö-ben időszerűvé tették, A XII. kongresszust előkészítő irányelvekben erről a követ­kezőket olvashatjuk: „Alap­vető feladat mind a központi irányításnak, mind a válla- . latok, szövetkezetek önállósá­gának, kezdeményezőkészsé­gének egyidejű erősítése." Nem arról van tehát szó, hogy mivel most nehezebb a helyzete, vissza kell térni a parancsokhoz. Éppen a minőségi átalakulás lehetőségét vennénk el ezzel. De néhány szóval azért arról is érdemes említést tenni, mit értünk központi irányításon. Első hallásra persze azonnal jön a válasz: a „fontieket”, akik lejönnek súgni, javasolni, akik kine­vezik a vezetőket, akik mi­nősítenek és megmondják, hol dolgoznak kiválóan, hol pedig rosszul. Vagyis a mi- n.isztériümokat, amelyek egyébként is előírták annak idején, mit kell tenni. Hát nem biztos, hogy ez a központi irányítás. Sőt! A tárcák saját szakterületükért felelősek, részérdekeket vé­denek, igyekeznek bizonyíta­ni elképzeléseik népgazdasá­gi fontosságát, ha története­sen központi pénzek elosz­tásáról van szó. E vitában alakul ki aztán végül a köz­ponti akarat. A minisztéri­um tehát az ágazat akaratát közvetíti vállalatainak, de módszerei néha meglehető­sen ellentmondásosak a gaz­dasági reform óta. Erre egyébként bizonyíték egyik megj'ei gépipari vállalatunk tavalyi esete is, amikor a „kívüliről” kiszabott bírság kivédésében működött közre a felügyeletet gyakorló mi­nisztérium, ám a „segítség­gel” épppn ellenkező hatást értek el. Elismerték a köz­ponti előírások megsértését, de átmeneti engedményeket javasoltak a minisztérium képviselői. Ám a vállalatok közötti kapcsolatokat befo­lyásolva azt például már nem segítették, hogy a köz­ponti akaratnak megfelelően alakuljon ki együttműködés, megfelelve a rendelkezések­nek is. Effélékre is gondoljunk amikor azt mondjuk, erősí­teni kell a gazdaság kon­centrált irányítását. Még több tervszerűségre, az önál­ló kezdeményezések céltuda­tos, össznépi érdekeket szol­gáló támogatásra. A mostani , visszahúzódás, az óvatoskodó alátervezés a bizonytalanság jele, hosszabb távon kivédhetetlenül kárt okoz az illető vállalatnak. Persze, most könnyebb dolog várakozni, mint kockázatot vállalni, vagy a piaci válto­zásokra gyorsan .reagálni, s fáradságos munkával a gaz­dálkodás stratégiájának akár több változatát is kidolgozni. Ehhez kell az ösztönzőbb, hatékonyabb, valóban köz­ponti irányítás s nem az ön­állóság féken tartásához. Különben: ott, ahol a ta­nácsokat, az ötleteket, tenni­valókat „kintről”, vagy ha ügy tetszik „felülről” vár­ják. ott az önállóságnak sincs sok értelme. .. Hekeli Sándor .NwiifwS) 1980. február pentek i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom