Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-05 / 29. szám
A hatékonyság követelmény! Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel A munkaerő-gazdálkodás mindig fontos eszköze a gazdasági folyamatok tudatos irányításának. A gazdasági feltételekben bekövetkezett változások következtében most a szokottnál is nagyobb figyelem kíséri a munkaerő-gazdálkodást. Ezért arra kértük dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisztert, hogy válaszoljon néhány időszerű kérdésre. — A teljes foglalkoztatottság szocialista társadalmunk nagy vívmánya. Ér- vénycs-e most az évtizedekkel ezelőtti értelmezése? — Semmiképpen. A munkához való állampolgári jog alkotmányunkban rögzített. Gyakorlásának feltételein munkálkodva a lehetőségek megteremtésének folyamatában két, egymással összefüggő, mégis külön választandó fejlődési szakaszt kell megkülönböztetni. Az első időszakban a mennyiségi igények kielégítése, a megfelelő számú munkahely létesítése volt a cél. Némi túlzással úgy is mondhatnánk, hogy a felszabadulást követő években az intézkedések legfőbb indoka a szociálpolitikai gondoskodás volt. Ezt teljesítettük: mindenki dolgozhat. Ma és a továbbiakban viszont a figyelem középpontjában már az áll: hogyan dolgozunk. E tekintetben látnunk kell, hogy a teljes foglalkoztatottság eddig még nem járt együtt a gazdasági ésszerűséggel. Nem kevés helyen „túlfoglalkoztatás” tapasztalható, a munkaerő ágazati elhelyezkedése nem egyértelműen kedvező, előfordul, hogy ott vannak többen, ahol kisebb létszám is elegendő lenne, máshol pedig a szükséges létszám hiányzik. A munkaképes korú népesség teljes foglalkoztatásának fenntartása mellett, az eddigieknél következetesebben kell' biztosítanunk a nép- gazdasági érdek elsődlegességét. — Egyesek szerint a munkaerőhelyzetben tapasztal, ható gondok megoldásának az lenne a legjobb eszköze, ba megteremtenénk a „munkanélküliek szabályozott tarlaléksercgct”? — Ezt a gyakorlatot a mienktől eltérő társadalmi és gazdasági viszonyok között alkalmazzák. Valószínű, hogy az ilyen indítványok megfogalmazói önmagukra, mint fölöslegesekre sohasem gondolnak, csak másoknak szánnának ilyen sorsot. Megcsinálni a mi kis „ellenőrzött munkanélküliségünket”, ami majd mindent megjavít, ez elvileg kényelmes megoldás lenne, de számunkra politikailag és erkölcsileg elfogadhatatlan. gazdaságilag nedig eredménytelen lenne. Nem a munkaalkalmat kell csökkenteni, hanem a követelmények teljesítésének színvonalát kell emelni. Fokozni a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű foglalkoztatását, és ezzel is mérsékelve a munkaerő iránti további — az esetek legnagyobb részében indokolatlan — keresletet. — Ez ma is jellemző? — Ha nem is mindenütt, de még mindig vannak olyan vezetők, akik nem a folyamatok eddiginél jobb megszervezésével. a munkaerő felkészültségének, képzettségének javításával, vagy belső átcsoportosításával akarnak a megváltozott helyzethez alkalmazkodni, hanem tpvábbra is a létszám bővítésére törekednek. — Az ön állal is említett létszám átcsoportosítását általában idegenkedve fogad, ják az emberek. — A népgazdaság fejlődésének — ezen belül a munkaerő-probléma megoldásának is —• alapvető feltétele, hogy a munkaerőt és az anyagi erőforrásokat azokra a területekre irányítsuk, ahol felhasználásuk az átlagosnál magasabb hatékonysággal jár. Mindez persze nemcsak munkaerő-gazdálkodási teendőt jelent, hanem a gazdaságpolitika és a központi irányítás, szabályozás alapkérdése. A megoldás alapvető útja nem az, hogy valamiféle országos akcióval mintegy vezényszóra nagy tömegeket mozgassunk meg. Minden külön intézkedés nélkül is állandó mozgásban van, szüntelenül „átcsoporto- sul” egyik munkahelyről a másikra hazánkban évente csaknem egymillió ember. E jelentős méretű folyamatos mozgás mértékét és irányát főként az határozza meg, hogy milyen , az oktatási rendszer, a gyermekes anyák támogatása, a nyugdíjrendszer, hol és mennyi munkahelyet létesítünk, illetve szüntetünk meg, milyenek a kereseti viszonyok, a munka- követelmények és munkafeltételek, a közlekedés, a lakáshelyzet stb. Amennyiben tehát azt akarjuk, hogy az emberek ott dolgozzanak, ahol a korábbiaknál hatékonyabb munkát végeznek, akkor az irányítás és szabályozás eszközeivel kedvező feltételeket és körülményeket kell teremteni ott, ahol a létszám foglalkoztatása — esetleg bővítése — népgazdasági érdek. így a dolgozók szabadon, egyéni érdekeiktől vezérelve, saját akaratukból oda mennek, ahol munkájukra a társadalomnak szüksége van. Ezt szolgálja — a helytelen gyakorlat megszüntetését is elősegítve — a gazdasági szabályozás, az érdekeltségi rendszer napjainkban ismertté válit korszerűsítése, módosítása. — A termelés hatékonyságának javításához elengedhetetlen, hogy aki a többinél jobban dolgozik, az .jobban éljen. Ennek az elvnek érvényesülését hogyan segíti a kereset,szabályozási rendszer 1980. január elsejei változása? — A szabályozórendszer szerves részeként működő bér- és keresetszabályozásnak fontos szerepe van az anyagi érdekeltség irányának meghatározásában, a munka hatékonyságának növelésében, a gazdaságpolitikai céljaink elérését szolgáló intézkedések anyagi ösztönzésében. Való igaz, hogy a jelenlegi bér- és keresetszabályozás, elsősorban mértékeiben, nem mindenben elégíti ki ezeket az igényeket. Nem támaszt kellően feszített követelményeket a vállalatokkal szemben és ezért nem ösztönöz eléggé a korábbinál hatékonyabb munkára. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy az eredményes és a hatékonyságot dinamikusan javító vállalatok dolgozóinak bére az utóbbi években alig nőtt gyorsabban, mint az alacsony jövedelmezőséggel gazdálkodóké. Többek között ezért is olyan megoldásokkal egészítettük ki a bér- szabályozás jelenlegi rendszerét, amelyek az eddigieknél nagyobb mozgásszabadságot ’ biztosítanak ahhoz, hogy a keresetek a terv keretei között, a gazdasági hatékonyság különbségei szerint differenciálódjanak. ’ Ez évtől kezdve következetesebben érvényesítjük azt az elvet, hogy a bér- és a keresetnövelés minden forintját követelményekhez kell kötni. Csak ott lesz lehetőség béremelésre, ahol javítják a gazdasági tevékenység eredményét. .. — Megszűnik az úgynevezett „bérfék”? — „Bérfék” eddig sem volt. A vásárlóerő tervezett keretek között tartása miatt azonban továbbra is fenn kell tartani a bérszínvonal növelésének bizonyos szint feletti adóztatását. A jelenlegi 6 százalékos érték 1980. január 1 - tői 9-re növekszik. Ez azonban csak lehetőség, mert a bérfejlesztés kizárólag hatékonyabb munkával alapozható meg. A 9 száza lék tehát nem „járandóság”. Egyébként az úgynevezett „adóküszöb” sem abszolút korlát, hanem olyan döntési pont, amelyen felül a bérszínvonal emeléséhez az általánosnál nagyobb követelmények fűződnek. A bérszabályozás uralkodó típusa a' jövőben is a vállalati teljesítményhez kötött bértömegszabályozás lesz. Ez a forma a vállalati kollektívákat anyagilag is érdekeltté teszi a létszámfelesleg feltárásában és felszámolásában, mert a létszámcsökkenés révén megtakarított bér, a jogszabályokban előirt mértékig a megmaradók bérének emelésére használható. A határ meghúzásával kizárjuk a korábban laza létszámgazdálkodást folytatókat abból a „lehetőségből”, hogy — ha átmenetileg is — csak a létszám erőteljes csökkentésével teremtsenek maguknak jelentős béremelési forrásokat. Egyébként a bér. és keresetszabályozási rendszer ösztönző hatása csak akkor érvényesülhet, ha párosul a vállalatokon belüli érdekeltség javításával, a belső irányítási rendszer korszerűsítésével. Ennek következtében pedig a dolgozók keresetét mind szélesebb körben kötik olyan követelményekhez, amelyek megfelelő szoros összefüggést teremtenek az egyén, a csoport, illetve a gazdasági egység egészének teljesítménye között. — Ezt az összhangot a módosított munkajogi szabályozás is elősegíti? — Igen. A munkaerő észszerűbb elosztása, a rugalmasabb foglalkoztatás, a szakismeretek jobb hasznosítása, a fegyelem megszilárdítása érdekében néhány új munkaügyi jogszabály is érvénybe lépett 1980. január elsejétől. így például mód lesz arra, hogy az érdekeltek vállalatukkal ne egy, hanem több munkakör ellátásában is megállapodjanak. Lehetővé válik — közös érdekeltség esetén —, hogy a dolgozó saját vállalatánál, munkaidő után, mellékfoglalkozást vállaljon. Ennek során az is kiderülhet, hogy egyesek a mellékfoglalkozásban végzett tevékenységben nagyobb eredmény elérésére képesek, mint főállásukban. Ebben az esetben célszerű a megfelelő következtetések letést. Köszönjük a beszélge- Andrássy Antal Trópus a télben Javában tombol még a tél. de a Sasad Mgtsz üvegházaiban trópusi időjárás — harminc- fokos meleg és nyolcvanszázalékos páratartalom — uralkodik. Ezekben a napokban nyílik a mintegy kétezer tö különböző fajtájú orchidea. A növényház kertészei a gondos nevelés után szedik a pompás egzotikus virágokat és szállítják az üzletekbe. (MTI fotó — Danis Barna felv. — KS) A korábbi években nemegyszer joggal merült fel a kérdés: vitakörök-e valóban a politikai vitakörök? Mert bizony előfordult, hogy valamelyik intézményben, vagy üzemben a vitakörvezető megtartotta bevezető előadását, és utána a legnagyobb könyörgésre sem szólt hozzá senki. A vélemények ütközése nélkül pedig aligha lehetett vitáról beszélni. Hogy kiben, vagy miben volt a hiba? Annyi tény, hogy az említett időszakban a „vitaindítók” inkább, az akadémiai székfoglalókat igyekeztek utánozni, s a másfél órás „bevezető” után már mindenki azon gondolkozott, hogy tűiként lehetne előbb befejezni a foglalkozást. De az is bizonyos, hogy a résztvevők „hozzáállása” is más volt, mint manapság. Mert ma a megyénkben működő mintegy négyszáz vitakörről nyugodt szívvel el lehet mondani, hogy a politikai agitáció kis műhelyei, amelyekben a helyi gondoktól kezdve a világot érintő nagy kérdésekig minden szóba kerül. És valóban vita Segítenek a tsz-ek Gépi szervizszolgálat a kistermelőknek A gazdasági szabályozók a mezőgazdasági kistermelés koncentrálására ösztönöznek, mégpedig a korábbinál magasabb műszaki színvonalon. A háztáji gazdák vesződséges, fáradságos munkájának könnyítésére mind nagyobb számban vállalkoznak az: integrátori szerepet betöltő termelőszövetkezetek, amelyek lehetőségeik szerint folyamatosan bővítik műszaki szolgáltatásaikat és támogatásaik körét. Az újabb felmérések szerint a közös gazdaságok egész sora gépi szervizszolgáltatást nyújt a kistermelőknek. Rendszeresen mintegy 350 közös gazdaság foglalkozik a kisebb földrészeken, kertekben, valamint a portákon levő istállóban alkalmazott gépek, berendezések javításával és felújításával. Emellett sok tsz alkalmi felújításokat végez a TOT korábbi felkérésére, amely a háztáji kisüzemek műszaki jellegű támogatását is javasolta a nagyüzemeknek. Sikere van a gépkölcsönzésnek is. Különböző berendezések időszakos átadásával — díjazás ellenében — máris 70 termelőszövetkezet foglalkozik. Főként azok a felszerelések kelendőek, amelyek túlságosan drágák ahhoz, hogy egy-egy kistermelő számára elérhetőek legyenek. Üjabban nemcsak gépeket, hanem nyúl- és baromfitartó ketreceket is bérelhetnek a kistermelők. Segítenek a műszaki gondok leküzdésében a nagyüzemek háztáji agronómusai is. A háztáji üzemágakat, szakcsoportokat irányító 1300 háztáji agronómus a gépek kiválasztására, helyes és gazdaságos üzemeltetésére is tanácsot ad. (MTI) formájában, nem csupán úgy, hogy a kör vezetője elmondja előadását, és utána mindenki az óráját lesi, hogy mikor lehetne már hazamenni. Inkább az ellenkezője az igaz: a legtöbb helyen szinte be kell rekeszteni a foglalkozást, olyan sok a véleménynyilvánító. Ennek alapvető oka az, hogy ma már a vitakörök résztvevői politikailag képzett emberek, akik valóban érdeklődnek a különböző problémák iránt. Általános tapasztalat, hogy egyre több munkahelyi, valamint társadalmi vezető kapcsolódik be a körök munkájába, és jól hasznosítja a gyakorlati munka során is az elhangzottakat. A vitakörök témáit tekintve azt lehet elmondani, hogy elsődlegesen a gazdaságpolitikai és a nemzetközi kérdések foglalkoztatják élénken az embereket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy másról nem be szélnek, az üzemi demokráciától kezdve a pártélet kérdéséig igen sok minden szóba kerül. A körökön kétharmad részben a központi anyagok alapján vitatják meg a felvetett témákat, egy- harmad részben pedig a helyi igények alapján választják meg az előadások, illetve viták témáit. A központi kiadványokat szinte kivétel nélkül mindenütt dicsérik, hiszen az aktuális nemzetközi, belpolitikai kérdéseket tűzik napirendre — igen gazdag tény- és érvanyaggal kiegészítve. Ám egyre gyakoribb az is, hogy a vita a televízió valamelyik műsorához kapcsolódik, például a Héthez, a Fórum valamelyik adásához, vagy éppen egy miniszteri nyilatkozathoz. Több helyen alkalmazzák sikerrel a filmvetítést is, és általában mindenütt arra törekszenek, hogy minél érdekesebbé, szemléletesebbé tegyék a foglalkozásokat. A korábbi évektől eltérően ma már nem csupán a körvezető tartja a bevezető előadásokat, hanem többen, esetenként más szervtől. vagy intézménytől is. S hogjr a vitakörökön elhangzottak nem pusztába kiáltott szavak, arra csupán egy-két példát. A síroki Fémművekben például arra hívták fel a résztvevők a fi- gyeimet, hogy hiába a köz- művelődési' határozat, a gyárban nem lehet szépirodalmi könyveket kapni. A felvetést tett követte: ma már köny- vespavilon áll az olvasnivá- győk rendelkezésére. A Fi- nomszerelvénygyar hevesi gyáregységében pedig éppen a vitakörön elhangzottak alapján 16 szocialista brigád vállalt 1500 társadalmi munkaórát a jövendő ifjúsági parkban. Ugyancsak itt a politikai vitakörök segítik a munkássá válás folyamatát, mert á nagyközségben még nem alakultak ki igazi munkáshagyományok. Párádon a helyi, akadozó zöld.ség-gyti- mölcsellátás kerül szóba, s a felvetések alapjan javult a helyzet. A legérdekesebb példa Gyöngyösről való. a MÁV kitérőgyárban a politikai vitakörön a Dl- MÁVAG-tóI kapott anyagok minőségi problémáit vetették fel. Ezután a gyöngyösiek kis küldöttsége felkereste a diósgyőri gyárat, s elmondták gondjaikat. Az együttműködés hatására lényegesen enyhültek a gondok. E példák is azt mutatják, hogy a politikai vitakörök az agitáció valódi műhelyeivé váltak. Hatékonyságuk éppen a felvetett esetek kapcsán is mérhető. Az iparban, a mezőgazdaságban, a hivatalokban, intézményekben működő körök ma már megállják a helyüket, s valóban mozgalmas vitafórumokká váltak. Ezt elsődlegesen az irán- tűk megnyilvánuló egyre nagyobb érdeklődés jelzi. Kaposi Levente 1980, február 5,, kedd listakor vagy S 68 ®S ^5 ^50 r Cí 3E €E t^^
