Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

IDILL ß Nagy Szent Bernát-hágó kutyái (Fotó: Zeit im Bild) Érdekességek mindenfelől A „bajang kulit” * »■ * -• Csíki László: Farkas András; Kit így szeretnek... Kit így szeretnek, annak nem szabad rossz bőrbe biíni. sem bánatokba — az egyenes legyen s mintha csak táncolva szememből kiforogna. Nem lophat ki apránként a létből a semmibe is elcsorgó tejed, öröm, mit máshol kell betöltened, sem testedből szakított gyermekek. Mit szeretek itt. ha te is elfogysz, akár a málnacukor a számban? Kiszereltem a testet tetőled. hogy így lebegsz most, lélekre vált-an? Mának nem jutott már énmiattam — belőled: hát nekem hagyd meg magad — Rossz bőrbe búni — már én is rossz vagyok —. kit így szeretnek, annak nem szabad. Vers a köznapi világból A köznapi világban, A szűk mindennapokban Mint a tudás, az érdek Alapvető szabályát Szavaljuk, hajtogatjuk: A termelés a közjó, A munka és az ember Már elválaszthatatlan, A gazdasági formák, A szükség és a törvény Minden fokon előír Fegyelmet és kötelmet Ma, holnap, mindörökre, A számok egybezárják A munka és a termék Egymásbanött hatását, S mjkor már a komolyság A józan egyszerűség Kifáraszt, mert a képlet Túl szürke, megszokott már. Bclénknyilall a kérdés: Hiszen minden cselekvést Egy gondolat előz meg. Vagy több, a gondolatnál Már ott kopog a döntés, A döntés már ítélet, Az ítélet legalsó. Legelső tételénél Tamáskodik a kétely: Miért? S ha a miért van, Már ott remeg az okság, És hogyha nő az okság, Kutatni kell, hogyan lesz Okos a néma sejtés. Amely igényt igényből Repít elő, ha tudja, Hogy nemcsak ö van itt már, Itt már sokan, elődök Ugyanezt végigélték S a döbbenést a sorrend Reánk is kényszeríti, S ha most megint leírom E végig gondolásom Izgalmát és keservét: A köznap és a munka Valóság, ám kegyetlen, Konok erkölcsi kérdés, A lét fontos szabálya. Nem gazdasági téma Csupán, a földi önzés, A szellem és a lélek Együttes tánca, néha Minden izmot felőrlő Találkozás a perccel, Ahol a cél, a mozgás Próbára vettetödik, Mikor a tér, a térség Kezünk közé kerülve Válik faggathatóvá: Mit, mért, hová tehetnénk? Humorszolgálat Valaha ő volt az egyetlen reménysége azoknak, akik el; kadtak a hóban. Napja­inkra azonban a helikop­ter már helyettesítette. Eb­ből a két mondatból köny- nyen rájövünk arra. hogy' a Nagy Szent Bernát-hágó kutyáiról van szó. Bár ma már „munka nélkül van­nak”, még mindig híresek, és még mindig tenyésztik őket a Nagy Szent Bernát- hágó mellett található szer­zetesek irányítása alatt álló menedékházban. A bernáthegyi kutya, amelynek jellegzetességei szinte már legendásak (óri­ási mérete — néha több .mint 200 fontot nyom — bánié 'ehérrel . pöttyözött bundát ..visel,'’, óriási, négy- szögletes feje van, erős kö­telességtudata, és utánozha­tatlan képessége arra, hogy megtalálja a hóban elve­szett. vagy eltemetett em­bereket!, tulajdonképpen századokig tartó tenyésztés ..eredménye”. A Nagy Szent Bernát-hágó mellett talál­ható menedékházban, ame­lyik kb. 8700 lábnyi magas­ságban helyezkedik el a svájci Alpokban, szerzete­sek tenyésztették ki a ber­náthegyi fajt. Pontosan nem lehet tud­ni, de feltételezések szerint a bernáthegyi Asszíriából származik. A rövid szőrű, rendkívül nagy méretű ku­tya először Caesar idejében jelent meg Svájcban. Az Alpokban kitűnően érezte magát, hiszen az itteni kö­rülmények hasonlítottak szü­lőföldje körülményeihez. Mi­vel pedig nem tudott érint­kezni más kutyafajokkal, rö­videsen egy egészen külön­leges-és erős fajtává fejlő­dött ki. Az említett menedékház­ban először a XVIII. század közepén kezdték el a ber­náthegyi tenyésztését, mivel ekkor nagy szükség. volt házőrző kutyákra: az úton­álló -bandák ugyanis gyak­ran használták a Nagy Szent Bernát-hágót. Körülbelül ebben az idő­ben történt, hogy a Nagy . Szent Bernát-hágó lett a legforgalmasabb összekötő út Svájc és Olaszország kö­zött. Ettől kezdődően a me­nedékházban már naponta nem kevesebb mint 400 sze­mélynek adott szállást és élelmet. A kutyákat arra is felhasználták, hogy velük forgattassák azokat a nyár­sakat. amelyeken a hús sült. A szerzetesek ugyanebben az időben kezdték kiképez­ni a kutyákat arra is, hogy 'elkísérjék ‘ őket azokra a mentő expedíciókra. ame­lyeket elveszett utazók fel­kutatására indítottak. A menedékház feljegyzé­sei -tartalmaznak érdekes eseteket is. Megtörtént pél- ‘ dául, hogy egy kutya, miu­tán megtalálta az elveszett utazót, addig nyaldosta, ameddig magához nem tért, és ezután, óriási testével utat vágva a hótorlaszokba, visszavezette őt a menedék­házba. Máskor, amikor a kutyák úgy látták, hogy a megtalált utazóknak már jártányi erejük sincsen, a leghevesebb hóviharban is visszatértek a menedékház­ba. és elvezették a szerze­teseket a hóban szenvedők­höz. Az egész világon el­terjedt az a valós tény, hogy az Alpokban ezek a. kutyák csökkentették tulajdonkép­pen a félelmes „fehér halá­lok” számát. Valahogyan kialakult az a hagyomány, hogy a mene­dékházhoz tartozó legerő­sebb kutyát Barry-nek ne­vezték el. Az felső Barry (amelyiknek születése egy­beesett Napóleon átkelésé­vel) állítólag 40 embert mentett meg 12 év alatt. A XIX. században külön­böző járványok, és a belte­nyésztés azzal fenyegetett, hogy kihalnak a bernáthe­gyi kutyák. Éppen ezért 1855-ben a szerzetesek átvet­tek néhány kutyát Stutt­gartból. olyanokat, amelyek sikeresen „dolgoztak” a he­gyi átjárókban és hasonlítot­tak a menedékházban felne­velt kutyákhoz. Az ajándék­ba kapott egyik kankutya azonban -hosszú szőrű volt, és amikor 1857-ben kisku­tyák születtek, mind az öt hosszú szőrű volt. Ekkor még a kutyáknak nem is volt általánosan el­fogadott nevük. A legkülön­bözőbb elnevezéseken ismer­ték őket: „Mastiffs Alpins”, „Heilige Hunde” vagy pél­dául „Chiens-Barry”. 1862- ben azonban, amikor egy nemzetközi kiállítást tartot­tak az angliai Birmingham- ban, megszületett a kutya­fajta . „hivatalos neve” is. Angliában hívták a kutyá­kat első ízben „bernáthegyi­eknek”. 1883-ban azonban már az egész világon hiva­talosan is elismerték a „ber­náthegyit”, mint svájci faj­kutyafajtát. Mire azonban ez bekövet­kezett, lassan már csökken­ni is kezdett a bernáthegyi kutyák iránti kereslet. 1906- ban megnyitották a Simp- lon-alagutat, és ezt követően már nagyon kevés utazó vállalkozott arra., hogy gya­log kel át az Alpokon. a Nagy Szent Bernát-hágón keresztül. A telefon és a távíró alkalmazása haté­konyabb módszereket veze­tett be a sürgős segítség hí­vására. A mikor pedig meg­jelent a helikopter, tulaj­donképpen már meg is szün­tette a bernáthegyi kutyák szükségességét. , Utoljára 1971-ben mentett meg egy embert bernáthegyi kutya. A menedékház 1974-ben meg is szüntette a kutyák mentő­tevékenységre szolgáló ki­képzését. Az árnyszínház — a „ba­jang kulit” — a színjátszás egyik legrégibb formája Jáva szigetén. Az indonézek között nagyon népszerű. A „bajang kulit” bábuit vé­kony bőrből vágják ki. A bábokat könnyű fehér lepel mögött mozgatják, amely eltakarja őket. A figurákat mindig kifestik és bevon­ják arannyal, annak ellenére, hogy a néző csak sötét szi­luettjüket láthatja. Néha azonban nappal, függöny nél­kül is játszanak bajangot és ilyenkor a néző látja a fi­gurák rikító 'színéit. A bá­bokat mozgató karokkal ál­lítják a szükséges pózba. A játékok témáját a Ramaja- na vagy a Mahabharaita eposzból merítik. Minden előadás témája lényegében azonos: a jó harca a rosszal. Csináld magad New Yorkban megjelent egy csoport, amely a Zene saját gyártmányú hangsze­rekre nevet viseli. A zene­kar négy tagja maga készíti a hangszereket például kon­zervdobozokból, törött cse­repekből, régi biciklikere­kekből, összetört edények­ből, műanyag- és öntöző­csövekből. A zeneműveket, amelyeket a csoport kon­certjein előad, szintén a ta­gok szerezték. A hihetetlen hangzavart a közönség ter­mészetesen óriási lelkese­déssel fogadja. A kereskedő megkérdezi az autóvásárlótól: — Nos, hogy tetszik az új kiskocsija? — Megjárja, csak a láb. ujjamat szorítja egy kicsit! Silvia egy évig városban volt cselédlány. Amikor visszamegy a falujába, az egyik iskolai pajtása meg- kérdezi: — No. mit tanultál azok­nál a városiaknál? — Illemet és jó modort — te marha barom! A feleség így szól jóvágá­sú férjéhez: — Ö jaj, te megcsalsz! — De hiszen már százszor is megmondtam — mente. getőzik a férj —, hogy szá­momra csak egyetlen asz- szony van a világon! — Igen — zokog a félté­keny feleség. — Ez igaz, csak azt nem mondtad meg, hogy ki ez az asszony! Az alkalmazott így szól a főnökéhez: — Főnök úr. nyolc nap szabadsagot szeretnék, mert a nővérem férjhez megy. — De hiszen ehhez magá­nak nincs egy egész hétre szüksége — így a főnök. —■ Dehogynem, főnök úr. hiszen a keresztelőn is ott akarok lenni! A bölcs sejk így oktatja a többieket: — Tudjátok, hogy minél kevesebb anyósom legyen, én világéletemben mindig csak nővéreket vettem fele­ségű I! ★ Schattenbergék szabadsá­gon vannak, és nagy gyalog­túrákat tesznek, hegyen-völ­gyön át. t — Remek! — áradozik a férfi. —■ Az ilyen kirándulá­son az ember valósággal újjászületettnek érzi ma­gát— — Én is észrevettem, hogy újszülött vagy — he­lyesel csípősen a feleségé —: minden két órában ugyanis okvetlenül innod kell valamit... ★ A kis Beatrixot éppen fürdetik és Meike. a szom­szédék négyéves kislánya, azzal az élénk érdeklődéssel szemléli a tisztogatás aktu­sát, amelyet a kislányok réges-régóta az ilyen ese- 'menyek iránt szoktak ta­núsítani. Karján tartja fél­karú, félszemű é$ egyéb­ként is meglehetősen megvi­selt babáját. Meike jó ide­ig szótlanul elmerül a szem~ , lélödésbe és aztán megkér­di: — Mióta van tulajdonkép­pen bébitek? — öt hónap óta — feleli mosolyogva az anya. A kis Meike a babájára, pillant, végül csodálkozva kiált fel: — Hát ti bezzeg jól kar. bantartjátok! Egy szűk kis helyi­ségbe voltam bezár­va, a rácsos abla­kon tűi néhány csí­kos ruhás ember sétált fel s alá ide­gesen. A homlokom csupa verejték volt, a térdeim összeve­rődtek a félelemtől. Még szerencse, hogy a feleségemnek si­került meglátogat­ni ! Hozzám simult, mellemre ejtette a fejét és hüppögni kezdett. — Ne sírj — vi­gasztaltam —. lehet, hogy még minden jóra fordul. .. A lá­nyunkra legyen gon­dod. A napokban azzal a harmadik bejáratbeli huligán­nal láttam... Félek, hogy semmi jó nem lesz ebből az ismer­kedésből. Frantisek Janura: A búcsú Az asszony még keservesebben rázen­dített, és szívem összes zorult. — Könyörgöm, nyugodj meg — mondtam remegő hangon, érezve, hogy nekem magamnak is kigördül egy árul­kodó könnycsepp a szememből. — De ha... ha... — Nagy nehezen lenyeltem a torkomat szorongató gombócot, és így folytattam: — Ha nem térnék vissza. .. ne felejtsd el meg­nézni holnap a totó- szelvényt. A kony haszekrényben var a gombosdobozban És a kiskertünkbe: se feledd el lenye.s- ni a rózsákat... Le­het, hogy szükséged lesz egy csokorra a. . . a szomorú ese­ményre. .. De még­is reménykedem. . . Nem volt időm be­fejezni a mondatol. Kitárult az ajtó, és a szobába belépett két feketeruhás fér­fi. A feleségem han­gos zokogásba kez­dett. A bejöttek egyi­ke az órájára né­zett. és fojtott han­gon így szólt: — Nagyon sajná­lom, de az idő le­járt. Gyerünk. — Higgye el — suttogta a másik —, én megértem, hogy mit kell átélnie. .. E szavak kísére­tében a nyakamba dobott egy zsinórt. A zsinóron vészjósló­an fityegett egy bí­rói síp. Többé nem néztem a feleségem­re. A szurkolók fütty­koncertje. dobogása és kiabálása köze- nef)e kifutottunk a futtballpályára. (A Krokodilból . fordította: Juhász László) Farkasmái — Farkasmály A Gyöngyös és Mátrafü- red között található határ- rész nevét idéztük meg köz­leményünk címében. Erre vonatkozólag lapunk hasáb­jain olvashattuk az a'ábbi szövegrészletet: „Számos tu­rista eL nem tudja képzelni, mit jelent a Farkasmály felirat az árokszéli jelzőtáb­lán” (Népújság, 1979. dec. 9.). Azt is kevesen tudják, mi a név eredete, és mi lehetett a névadás indítéka: Először is arról szólünk. hogy ez a típusú helynév igen gyakori a magyar nyelvterületen. Gyöngyös környékén talál­kozhatunk ezekkel a megne­vezésekkel-' is: Nyúlmál, Lencsemái, Rózsamái. Az sem véletlen, hogy a Tokaj környéki szőlőshegyek elnevezései között is gyako­riak az ilyen típusú tulaj­donnevek: Mézesmái. Ki­rályinál!/. Rókáinál. Barna- mfily, Melegmál, Ravaszmái stb. Az ilyen nevekkel a szőlőhegyek déli, délnyuga­ti vagy délkeleti hatjait, ol­dalait jelölték meg. A sok napsütésben elhelyezkedő hegyoldal valóban megér­demli a Verömál nevet. Ezeknek az ismereteknek birtokában már választ ad­hatunk a címben idézett helynév mindkét tagjának az eredetét firtató kérdésre. A finnugor eredetű mái utótag a mell szavunk alakváltoza­ta. Jelentése: a hegy melle, oldala, hasa. Régi szótára­ink még pontosabban hatá­rozták meg használati érté­két. „A Melegmál,; a Verő­mái jelezi a szőlőhegynek hasát, oldalát, amelyet a dé­li napra düllyeszt”. A mái. szóalakból az 1 jésülésével keletkezett a mály alakvál­tozat, Ezért idéztük a cím­ben mindkét változatot. A hegy mái összetételben szereplő mái cc mály másik jelentése: a prémesállatok hasa, a hast takaró prémbőr. Erre utalnak ezek a. közne­vek: rókamái. farkasmái, hölgymái (menyétmál) stb. A földrajzi nevek etimo­lógiai szótára című kitűnő kiadványban is olvashatunk a címben idézett helynévről. „Farkasmály: Gyöngyöshöz tartozó határrész. A magyar farkas állatnévnek és a mái cv) mály hegyoldal jelentésű szónak az összetétele". A szótár1 azt is hozzáfűzi eh­hez az erédeztetéshez, hogy „egykor bizonyára farkasok látogatták ezt a helyet”. Dr. Bakos József t

Next

/
Oldalképek
Tartalom