Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-03 / 28. szám

Heti külpolitikai • t> e «9 9 c «« a g e t a*a * ■ Tollhegyen ■ Hoffmann meséi ■ ■ A címszereplő nem az ismert operahős, hanem az i egykori afrikai zsoldos, Karl-Heinz Hoffmann, aki Nürn- ■ berg közelében az ermreuthi kastélyban fegyveres szél- | söjobboldali szervezet központját rendezte be. Harci gya- • korlatokat szerveztek, SS-egyenruhát hordtak, súlyos ve- : rckedéscket provokáltak, a hitleri birodalmai dicsőítették, • de a mesékkel sem maradtak adósak: magukat az igazi : nemzeti érzések letéteményesének mondták az NSZK-ban, * Több éves huzavona után a héten végre betiltották a • szervezetet. A bonni belügyminiszter indoklása szerint ezt ! az indokolta, hogy „rontották az NSZK tekintélyét”. Ez- : zel egyetértünk, de azzal is, hogy a még engedélyezett ■ tucatnyi neonáci szervezel ezt változatlanul rontja... A hét 3 1. Miért utazott Pakisztán­ba az amerikai nemzetbiz­tonsági főtanácsadó? ' Islamabad, a Rawalpindi szomszédságában alig négy esztendővel ezelőtt létesített uj pakisztáni főváros, nagy diplomáciai jövésmenés szín­helye ezekben a napokban. A múlt héten a kínai kül­ügyminiszter látogatta meg, a mostani hétvégét Brzezins­ki, az amerikai nemzetbiz­tonsági főtanácsadó tölti fa­lai között — közben pedig sor került az iszlám konfe­renciára. Pakisztán látható felérté­kelődése összefügg Washing­ton új terveivel, hiszen ben­ne remélik megtalálni a Car- ter-doktrina egyik kulcsor­szágát. A legfőbb cél, mint ez jól ismert, az amerikai ér­dekek messzemenő biztosítá­sa a Perzsa-öbölben és az olaj utakon, s a haladó tár­sadalmi folyamatok vissza­szorítása a Közép-Keleten. Miután a reakciós afganisz­táni fordulathoz fűzött re­mények végképp összeomlot­tak, Iránban nem tudják ér­vényesíteni akaratukat, az öbölmenti országok pedig in­gatagnak tűnnek — Pakisz­tán szerepét különösen fon­tosnak látják, (Mások is kí­nálnak támaszpontokat, de Egyiptom, s különösképpen Szomália és Kenya távolabb terül el, Izrael igénybevétele pedig még a nyugatbarát mohamedán országokat is el­fordítanád Ezért élénkült meg a Pa­kisztán körüli amerikai ak­tivitás. Első lépésként 400 millió dolláros katonai gyors­segélyt kínáltak, majd fel­vetődött egy nemzetközi konzorcium létrehozása két­milliárdos kölcsön folyósítá­sára. Ebbe az érdekszövet­ségbe más NATO-államokat is bevonnának. Brzezinski nyilván megvitatja azt a tervet is, hogy formális tá­maszpontok híján amerikai kiképző és karbantartó sze­mélyzetet vezényelnek az or­szágba, a Pakisztánnak szál­lított korszerű repülőgépek­hez. Pakisztán ahhoz is terepet, nyújt, hogy a párhuzamos, de ezúttal mégis találkozó ame­rikai és kínai katonai segít­ség egyúttal Peking'és Wa­shington furcsa szövetségét is erősítse. Huang Hua és Brzezinski, néhány napos ’dőkülönbséggel, de egyaránt R. E. kérdése látogatásra szánta el magát a Peshawar körüli afgán me­nekülttáborokban. Nem ti­tok, hogy e táborok kiképző- központok, fegyverraktárak és az Afganisztánba átdo­básra kerülő szabadcsapatok toborzó helyei. De a pakisz­táni figyelőállás jó alkalmat nyújt a szomszédos Irán fej­leményeinek tanulmányozá­sára is. Washington és Islamabad között rövid idővel ezelőtt még aligha volt felhőtlen az ég. Az amerikaiak nehezmé­nyezték, hogy Pakisztán „iszlám bombán”, önálló nuk­leáris fegyver előállításán dolgozik, s visszatetszést vál­tott ki Bhutto kivégzése. Ak­kor az amerikai lapok szí­vesen cikkeztek Pakisztán belső gyengeségéről. A Car- ter-doktrína kapcsán mind­ezt egyszerre elborította a fe­ledés sűrű homálya. 2. Mi történik a Közel-Ke­leten? Szíria és a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet vezetői­vel folytatott a héten tár­gyalásokat Damaszkuszban Gromiko szovjet külügymi­niszter. A megbeszélések so­rán ismét nyomatékoson hangsúlyozták azt a közös véleményüket, hogy a Közel- Keleten — a különféle kü­lönbéke zsákutcája helyett — átfogó rendezésre van szük­ség. A Szovjetunió szolidaritá­sa azért is rendkívül jelen­tős, mert megszaporodtak a Szíria címére küldött fenye­getések. Begin izraeli kor­mányfő brit képviselők előtt kijelentette, hogy „Szíria tá­madást latolgat országa el­len”. Miután Damaszkusz' önmagában aligha remélhet­ne katonai sikert, az ilyen megjegyzések minden éssze­rűséget nélkülöznek, s leg­feljebb a másik fél szándé­kainak palástolására szolgál­nak. Annál inkább így van ez, mert a héten izraeli pán. célosok törtek be Libanonba és szemmelláthatólag össze­hangolt, jobboldali kampány indult Libanonon belül az ott állomásozó arabközi erők Szíriái egységei ellen. (Állí­tólag egy eddig ismeretlen libanoni szervezet vállalta a Szíria párizsi "nagykövetsége ellen elkövetett bombame­rényletet is.) Egy másik tárgyalási vo­nulat is jellemezte a héten I Gromiko Romániában befejezte tárgyalásait Szombaton Bukarestben jefejeződtek Andrej Gromi­ko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere és Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztár­saság elnöke közötti tárgya­lások. A szombati zárómegbeszé- léssM' a felek néhány, köl­csönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémán kívül áttekintették a Szov­1980. íebruár 3., vasárnap jetunió és a Román Szoci­alista Köztársaság kétoldalú kapcsolatai fejlődésének kér­déseit is. A tárgyalásokon szovjet részről Viktor Malcev, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió külügyminiszterének el­ső helyettese és Vaszilij Drozgyenko, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió buka­resti nagykövete: román részről Paul Niculescu, az RKP KB Politikai'Végrehaj­tó Bizottságának tagja, mi' n iszte relnök-hel y ettes és Stefan Andrei, az RKP KB PVB póttagja, a külügymi­niszter vett részt. Andrej Gromiko swymba­ton elutazott Bukarestből. összefoglalónk a Közel-Keletet: Herzliyya városában folytatódtak az amerikai—izraeli—egyipto­mi megbeszélések a palesz­tin autonómiáról. Közeledik a maguk által szabott májusi határidő (egy évet irányoztak elő Camp David-ban), de egyelőre teljes a holtpont. Pedig Kairó legalább látszat eredményt . szeretne elérni, hogy az arab ügy bajnoka­ként szerepelhessen és Wa­shington sem bánna valami­lyen csekély gesztust. Egyip­tom, s ez most az egyetlen új elem, a probléma további felszeletelését javasolja. Te­hát, különválasztanák a két palesztin területi egységet és Cisz-Jordániát félretéve, csu­pán az Egyiptommal határos gazai-övezet autonómiája ke­rülne részletes megvitatásra. -E kairói taktika azon alapul, hogy Gaza az első és a har­madik háború .között egyip­tomi fennhatóság alatt ál­lott, s ezért itt nagyobb együttműködési készségben bíznak. De az autonómia­terveket ezidáig mind a ga­zai, mind a jordánparti arab vezetők elutasították. A Közép-Kelettel határos, sőt sok tekintetben egybefo­lyó közel-keleti térség is mozgalmas időszak színhe­lye. .. 3. Mi az oka a salvadori feszültségnek? A Salvador fővárosában még január 22-én rendezett nagy tömegtüntetés során — a hét elején jelent meg a hivatalos összesítés — hat­van ember vesztette életét. Azóta azonban már további 150 került a veszteséglistára, nincs nap gyilkosságok nél­kül. Nagy-Britannia, való­színűleg a guatemalavárosi spanyol nagykövetségen tör­tént dráma nyomán bejelen­tette: az erőszak miatt meg­szünteti diplomáciai misszió­jának tevékenységét San Sal­vadorban. A háttérhez tartozik, hogy a nicaraguai események ha­tására Salvadorban megbuk­tatták Romero diktátort és egy katonai-polgári junta vette kézbe a hatalmat. Csakhogy szétváltak az utak: a vezetők egyrésze komolyan vette a reformprogramot, mások csak látszatintézkedé­seket kívántak. Az utóbbiak bizonyultak befolyásosabb- nak, s a junta — többszöri személycserék után — jobb- ratolódott. A zűrzavarban mind a hivatalos fegyveres erők, mind maffiaszerű re­akciós magánhadseregek terrorhullámot indítottak, szaporodnak a merényletek és gyilkosságok. Válaszul erősödött a tömegharc, ugyanakkor ultrabaloldali szélsőségek is jelentkeznek. Salvador a káosz és szét- esettség képét mutatja, s minden jel szerint pusztán tüneti kezeléssel nehezen le­het majd eredményt elérni. Réti Ervin Abol Hasszán Baniszadr nyerte az elnökválasztást Irán­ban. A képen a közép-keleti ország államfője első sajtó­értekezletet tartja Teheránban. (Fotó — AP—MTl—KS) Ötvenéves a Vietnami Kommunista Párt Ötvenedik születésnapját ünnepli Vietnam harcokban edzett kommunista pártja. Fél évszázada, 1930. február 3- án tartotta meg történelmi jelentőségű alakuló kongresszu­sát Indokína Kommunista Pártja (mai nevén: Vietnami Kommunista Párt), a forradalom legendás vezetője, Ho Si Minh elnökletével. Története — talán nem túlzás így fo­galmazni — Délkelet-Ázsia legújabb kori politikai történel­mének tükre. Az IKP létrejöttével megszületett az az erő, amely hamarosan a gyarmati világ egyik legdinamikusabb, legbefolyásosabb kommunista pártja let: A Ho Si Minh vezette vietnami• kommunisták néhány- év leforgása alatt felsorakoztatták maguk mögött a dolgo­zó tömegeket. A párt ereje abban a felismerésben rejlett, hogy a francia gyarmatosítókat csak úgy győzhetik le, ha a függetlenségi harc egybekapcsolódik társadalmi céljuk­kal, a parasztság felemelkedéséért, a nemzeti megújulásért folytatott küzdelemmel. Amikor a második világháború kirobbanása után a japán fasiszták kiűzték indokínai pozí­cióikból a francia gyarmatosítókat, a párt a helyzetet érett­nek, önmagát elég erősnek érezte ahhoz, hogy megindítsa a nemzeti felszabadító harcot. Létrejött a kommunisták ve­zette Viet Minh, a különböző társadalmi rétegeket tömörítő függetlenségi front, amely 1945 augusztusában győzelemre, vitte a forradalmat. Szeptember második napján Ho Si Minh Hanoiban ünnepélyesen bejelentette a független Vi­etnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A minap még illegális párt az orkzág meghatározó politikai ereje, szervezete, a VDK pedig az elmaradott Délkelet-Ázsia első, valóban független, demokratikus, népi állama lett. A történelmi fordulatot újabb, szenvedésekkel teli kilenc évi háború követte. A francia gyarmatosítókkal vívott harc 1954-ben, a Dien Bien Phu-i győzelemmel vég­ződött. A béke azonban csak villanásnyi ideig tartott, hogy aztán átadja helyét az amerikai agresszió elleni két évti­zedes ellenállási háborúnak. A megpróbáltatásokkal teli újabb harci szakasz is győzelemmel zárult: a Vietnami Kommunista Párt törté­nelmi jelentőségű IV. kongresszusa, 1976 decemberében olyan körülmények között ült össze, amikor az ország, év­százados megosztottság után. ismét eggyé vált, s szocialista keretek között kezdett új életet. Azóta négy esztendő telt el, de a baráti Vietnamnak nem adatott meg, hogy a párt által célul tűzött helyreállí­tást, a békés épitőmunkát a mindennapok gyakorlatává tegye. Vietnamnak minden korábbinál veszélyesebb kihí­vással. a kínai nagyhatalmi politika invázióba torkolló nyílt támadásával kellett megbirkóznia. A párt a jelen helyzetben a szocialista haza, a függetlenség megvédésére, s egyidejűleg az országépítésre szólitja fel a vietnamiak millióit. A Vietnami Kommunista Párt alapvető tulajdonságai közé tartozott és tartozik az internacionalizmus, a szocia­lizmus és a haladás erőivel való összefogás. Maga a párt úgy véli, hogy győzelmeiben mindig nagy fontosságú volt a testvérországok és -pártok önzetlen, hatékony és sokol­dalú támogatása. A mostani évforduló kettős ünnep is. A párt ötvenedik születésnapja egybeesik hazánk és Vietnam diplomáciai kapcsolatfelvételének harmincadik évfordulójá­val. Népünk az elmúlt három évtizedben saját ügyének te­kintette Vietnam áldozatos, forradalmi küzdelmét függet­len szocialista hazája megteremtéséért. Vietnam mindig biztosan számíthatott és számíthat a magyar nép testvéri, cselekvő szolidaritására. Ha a két országot nagy távolság is választja el, célunk közös: a szocialista társadalom felépí­tése. (KS) ★ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára az 50 éves évforduló al­kalmából üdvözölte ■ a Vietnami Kommunista Pártot, Le Duan főtitkárt és a vietnami népet. Lengyelország - pártkongresszus előtt A Lengyel Egyesült Mun­káspárt VIII. kongresszusa február 11-én kezdi meg munkáját, A számvetés Len­gyelország életében mérföld­kő lesz, amely meghatározza a következő évek tennivaló­it. A hetvenes évek kezdeté­vel a gazdaság minden terü­letén komoly elhatározások születtek az akkor lelassult fejlődés fellendítésére. A Lengyel Egyesült Munkás­párt Edward Gierek első tit­kár vezetésével olyan prog­ramot hirdetett meg, amely az- azóta eltelt időszakot az ország legújabb kori törté­netének legfontosabb évtize­dévé tette. A nemzeti va­gyon csaknem kétszeresére, az ipari termelés' két és fél­szeresére nőtt, nagymérték­ben korszerűsödött a ’.gazda­ság, igen fontos társadalmi reformokat vezettek be 1970, óta. A kongresszusi irányelvek ennek a tíz esztendőnek a mérlegét adják és ambiciózus programot vázolnak fel a nyolcvanas évekre. Az össz­társadalmi vita szinte vala­mennyi résztvevője hangsú­lyozta, hogy a társadalmi és a gazdasági célokkal össz­hangban továbbra is az élet­színvonal folyamatos emelé­sét tartja kívánatosnak. Ez­zel összefüggésben érdemes emlékeztetni azokra a fö feladatokra, amelyek az el­múlt esztendőkhöz hasonlóan a jövőben is elsőbbséget él­veznek. Ezek: a lakásépítés ütemének gyorsítása, az ener­getikai beruházások növelé­se. az egészségügyi hálózat bővítése, valamint az export­ra és a hazai piacra kerülő árucikkek gyártásának fo­kozása. Ez utóbbi azért is rendkívül jelentős, mert az elmúlt időszakban a lengyel lakosságnak a belső ellátás zökkenői okozták a legtöbb gondot. A vásárlói igényekkel — mindenekelőtt a mezőgazda­ság jelenlegi színvonala mi- att ma még-- nincs össz­hangban a termelés. S ez nemcsak a lengyel mezőgaz­daság egyéni gazdaságokra épülő rendszeréből fakad; hanem abból is. hogy az utóbbi négy esztendőben ka­tasztrofális időjárási körül­mények között kellett meg­termelni és betakarítani a termést. Mindenesetre az el­képzelések, a jövő tervei vi­lágosan mutatják: az ország vezetői tisztában vannak a reformok fontosságával, a mezőgazdasági termelés fel­lendítésének szükségességé­vel. mint ahogy azzal is, hogy mindez csak fokozato­san, lépésről lépésre, a me­zőgazdasági gépgyártás és a kemizálás öss-zehangolt fej­lesztésével érhető el. A lengyel parlament ta­valy decemberi ülésén Piotr Jaroszewicz miniszterelnök a mezőgazdaság vonatkozásá­ban két nagyon fontos dön­tést ismertetett. Az egyik: a takarmány megtakart tás pre­mizálási rendszerének beve­zetése. Ennek célja az, hogy érdekeltté iegyék a gazdákat a takarmány gazdaságos fel- használásában, valamint ab­ban, hogy növeljék saját ta­karmánytermelésüket, s ál­lattartásukat erre alapozzák. A másik döntés, hogy 1980. február 15-től felemelik a tej literenkénti felvásárlási árát. ami a mezőgazdaság jö­vedelmét 6 milliárd zloty­val növeli. Ez a két fontos intézkedés is bizonyítéka a LEMP és az Egyesült Pa- rasztpárt összehangolt mező- gazdasági politikája követ­kezetes megvalósításának. Nem csupán a mezőgazda­ságra, hanem a lengyel gaz­daság egészére vonatkozik az a megállapítás, amit Edward Gierek a kongresszust meg­előző XVI. plénumon tett. „Célunk a további rendsze­res, bár óvatosan és reáli­san tervezett gazdasági fej­lődés.” Ezt az elhatározást teljes támogatásukról bizto­sították a kongresszust meg­előző össztársadalmi vita résztvevői. Az előirányzatok szerint az új évtized első öt­éves tervidőszakában a fo­gyasztás 13—15 százalékkal, a reálbérek szintje pedig 9— 11 százalékkal növekszik. A nyolcvanas években Lengyel- ország dinamikusan folytatja a felszabadulása óta eltelt 35 esztendő alapvető céljainak valóra váltását. A lengyel nép változatlanul nagy je­lentőséget tulajdonít a Szov­jetunióval és a többi szocia­lista testvérországokkal való sokoldalú együttműködés­nek. s továbbra is munkál­kodik a varsói szerződés vé­delmi erejének és a világ- béke érdekében kifejtett te­vékenységének fokozásán. Most, a LEMP kongresz- szusa előtt az irányelvek is­meretében elmondható: át­gondolt, az állampolgárok ér­dekeit messzemenően szem előtt tartó programról kezd tanácskozást a lengyel test-" vérpárt legmagasabb fóruma, amely az új belső és külső körülmények figyelembevéte­lével továbbra is a VI. és a VII. kongresszuson elfogadott politikai irányvonalat foly­tatja. Krassó László \ i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom