Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
r \ A PÁRBESZÉD, a gondolatok szabad áramlásának, az emberek egymásra találásának megjelenési formája volt a témája Erdei Grünwald Mihály asztaltársaságának. Mivel különböző szakterületek — filozófia, biológia, építészet — képviselői közelítették meg a kérdést, az ember azt várta, hogy ellentétes nézetekről hall. A beszélgetők gondjai azonban azonosak voltak. Éspedig: Elszakadtunk egymástól? Nincs közös témánk. Nem tudunk beszélgetni. Ha így van, mi az oka elsorvadásuknak? Milyen lélektani motívumok, beidegződések akadályozzák a közlésnek ezt a formáját? Nem a kétféle műveltség okozója-e elapadásuknak? Mennyire érdekli az embereket mások munkája, gondja? Vannak nézetek, amelyek a hiányzó párbeszédeket a túlzott specializálódással, a szaktudományok gyors fejlődésével magyarázzák, egy olyan helyzettel, amelyben a szakember legközvetlenebb munkatársaival sem beszélheti meg szakmája eredményeit. Ez a magány eredményezi aztán a ködbe vesző monológokat, ex ca- tedra ítéleteket, semmitmondó véleményeket, az óvatosságnak és a falmellékiség- nek azt a formáját, amely jelenlétet dokumentál ugyan, de nem tartalmaz állásfoglalást, lelép, elhallgattat lényegében ésszerű elképzeléseket. A gondolkodó ember összefüggéseket keres a természet tényei és a társadalom között s akkor nyugszik meg. ha ezeket a maga kódján megtalálja, de örömmel veszi, ha ebben az útkeresésében segítségére van a szakember. Megoldás lehetne a svéd példa? Ott az általános műveltség azt jelenti,- hogy az egyetemi tanár és a munkás „ismeri a társadalmi összefüggéseket, kódolni tudja a dolgokat, tudja, mi hogyan jött létre, milyen összefüggésben áll egymással és hol kell keresni a hozzátartozó részletekét”. Egy mérnök és a munkás kitűnően megérti egymást, mert egy közös jelrendszer ferdítés nélkül közvetíti gondolataikat. (Nincs szükség művezetőre.) Polihisztorokra van hát szükség ? (Ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel életrajzát.) Lehet, hogy nemsokára korunk megbecsült embertípusa lesz, aki sokoldalúan ismeri szakmáját, de ismeri a társadalom mozgástörvényeit is, amelyek hullámai átcsapnak a biológia, a fizika és a művészetek területére. Ez az ember nem torpan meg tudománya határain, nem tart attól, hogy butának, tájékozatlannak tartják, hiszen szemlélete középpontjában a társadalom áll, annak felismerése és elhitetése, hogy mindenki a közért dolgozik, mindenki a társadalomért dolgozik, hogy a társadalom a miénk és képesek vagyunk irányítására. Az emberek nem csevegni, fecsegni akarnak, hanem bizonyosságokat keresnek olyan pillanatokban is, amikor környezetükben ennek az ellenkezőjét kénytelenek tapasztalni. MOLDOVA GYÖRGY készülő szociográfiájának lapjaiból kelt életre — Ács Gyula tolmácsolásában — Girold Mihály nyomómester, munkásigazgató, fő- technológus, szb-titkár, aki hetvenéves korából visszatekintve elsuhanó életére — bár átélte az évszázad és a szakma minden örömét és kínkeservét — nem mondhatja magát boldogtalan embernek. Mellőzések, éhezések sérelmek ellenére is hű maradt az osztályhoz, a mozgalomhoz, a munkához. Kell-e ennél több? Gondja a nép gondja volt a nehéz években, az ma is. Hallgassuk csak! ”Ha egy új munkás csak 1—2 napot tölt el egy gyárban, arra ezer forintokat fizetünk rá és ez az egész a népgazdaság kára. Magyarországon ma legalább 400 ezer olyan munkanélküli van, aki már nincs régi munkahelyén, de még nincs új munkahelyén”. . Mint napszámosgyerek a Goldbergernél kezdte, faszenet tört egy zárt műhelyben. de 19 éves korában már önállóan dolgozott. Krefeldről, a textilipar Mekkájáról mondja: „Negyven éve szalagrendszerben dolgoztak. A szalagok között parketta, rajta piros kókuszszőnyeg. Egy-egy szalag végén pálma vagy agávé. Ezek a növények nemcsak a „Schönheit in Arbeit” ideált szolgálták. A növények színén, állapotán le tudták mérni, mennyire szennyezett a levegő a csarnokban”. Életének fordulópontjaiból az évszázad és a mozgalom története bontakozott ki és egy nemzedéké, amelyik nem hiányzott a munkából. „Mit sajnál legjobban, mi maradt ki az életéből?” — kérdezi az író. „Ha majd meghalok, a felhőket fogom sajnálni, a felhőket, amelyeket oly sokszor néztem, amikor a hegyeket jártam. Ha választani lehetne, mit viszek magammal a túlvilágra, nem valószínű, hogy az embereket. A felhőket talán?” De hát mindazt egyszer olvashatjuk is. Ezek a beszélgetések, párbeszédek, hallható gondolatok nemcsak tudósok, szakemberek. írók, riporterek vállalkozásai, hanem napjaink naplói. Kár lenne, ha széles áradásuk megszűnne. A mikrofon nyugtalan, mozgékony szerkezet, könnyebben jut emberek közelségébe mint a kamera, inkább kifejező eszköze a gyorsan változó éveknek mint a történész oknyomozó munkája. Pillanatnyi helyzeteket, nézeteket rögzítenek, amelyek részei az ország történetének, szereplői, hordozói egy szándéknak, tervnek, víziónak, s ha hiszik saját életüket, hiszik a nép életét és jövőjét is. Ebergényi Tibor • Ül*Dohányzási tilalom egészségügyi intézményeinkben Világszerte a dohányzás elleni küzdelem éve 1980 Állásfoglalást tett közzé az Egészségügyi Minisztérium a dohányzás visszaszorítására teendő intézkedésekről. Ennek kapcsán arról is tájékozódott az MTI munkatársa, hogy a dohányzás elleni nemzetközi küzdelem évének nyilvánította az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az 1980-as esztendőt. A hazai egészségvédelem szakemberei sokrétű akciót indítanak a „füstölés” ellen — mindenütt. — A dohányzás — hangsúlyozzák az Egészségügyi Minisztérium illetékesei — súlyos egészségkárosító hatással jár, ezért jelentős érdek fűződik egyénileg is, társadalmi méretekben is a dohányzási szokások visszaszorításához. A dohányzás ártalmainak csökkentése fokozott erőfeszítéseket kíván elsősorban az orvosoktól, de valamennyi egészségügyi dolgozótól is. Az egészség- ügyi felvilágosító és nevelő munkának mindenekelőtt arra kell irányulnia, hogy a fiatalokat visszatartsa a dohányzástól, a dohányosokat pedig — különösen a szív-, tüdő- és érrendszeri megbetegedésben szenvedőket — fokozatosan leszoktassa arról. Az egészségnevelés mellett fontos a személyes példamutatás és bizonyos körben szükségesek adminisztratív tilalmak is. Az Egészségügyi Minisztérium ezért ismét felhívja az egészségügyi intézmények vezetőit, hogy a felügyeletük alatt álló intézméCíMmms X 1980. február 20., »erd» nyékben tegyenek hatékony intézkedéseket a dohányzás ártalmainak csökkentésére. Vezessenek be a betegekre, az egészségügyi dolgozókra és a látogatókra egyaránt kötelező dohányzási tilalmat azokban a helyiségekben, amelyek a betegek vizsgálatára. gyógykezelésére, elhelyezésére, étkeztetésére szolgálnak, s ahol a betegek egyébként is rendszeresen megfordulnak (folyosók, büfék, betegkönyvtárak). A tilalomról jól látható táblán tájékoztatást kell adni, az intézkedések betartását pedig ellenőrizni kell. A nagy fontosságú egészségvédelmi téma hátteréhez tartozik, hogy a dohányfüst káros hatása voltaképpen mérgezésben jelentkezik. A dohány legveszedelmesebb mérgei: a nikotin, a kátrány és a szénmonoxid. Ezek felszívódása részben már a szájüregben megkezdődik. Különösen veszedelmes hatású a szénmonoxid: három- százszor erősebben kötődik a vér festékanyagához, mint az oxigén — így oxigénhiányos állapotot teremt a szervezetben. Ezzel az oxigénhiányos vérrel „táplálkozik” például a terhesek szervezetében a magzat is. A ci- garettázás magzati ártalmai közé tartozik a spontán vetélés, a koraszülés és az ezzel összefüggő csecsemőhalandóság. Megdöbbentő tehát, hogy mégis — miként egy nemrégi felmérésből kitűnt — minden ötödik terhes nő cigarettázik nálunk. Talán azért, mert a cigaret- tázás okozta ártalmak nem olyan drasztikusak? Nem fejlődési rendellenességet okoz, „csak” koraszülést, ennek minden lehetséges káros kör'etkezmévyével együtt. Az úgynevezett Zscllcrház Nagyrcdcn Ismét gyarapszik a számuk (Fotó: Szalay László) Népi műemlék házak a hevesi tájakon UJ Csaknem két évtizede egy (bár gondolatában nem előzmény nélküli) elképzelés megvalósításának kezdeti lépéseire szánta el magát a Heves, megyei Múzeumok Igazgatósága. Elsőként 1963- ban, Párádon nyílt vidéki múzeumi kiállítóhely, az úgynevezett Palócház, ahol nem egy rövid ideig nyitva tartó kiállítás formájában, hanem eredeti részleteinek egységében látható az épület, annak hiteles berendezésével együtt. Az elmúlt tizennyolc esztendő alatt, mindenütt jelentős helyi erőfeszítéssel párosulva, Átány- ban, Bélapátfalván. Dormán- don és Hevesen, Kisnánán. Mikófalván, Noszvajon és Verpeléten jöttek létre a néprajzi. helyes irodalomtörténeti szempontból kiemelkedő állandó bemutatók. Alapos előkészítő munka latok után, a községi vezetők tiszteletet érdemlő kezdeményezésére az egri Dobó István Vármúzeum szakemberei most újabb két, az Országos Műemléki Felügyelőség tervei szerint helyreállított népi műemlék épületben a Mátraalja lakóinak életét reprezentáló kiállítást rendeznek be. Nagyrédén az elmúlt esztendő végén múzeumi kezelésbe áladott Erzsébet téri. úgynevezett Zsellérház emlékeztet majd az országos hírnévre szert tett község fáradhatatlan és szorgalmas őseinek mindennapjaira. A hagyományápoló település lakói, a tanácsi szervek, az általános iskola pedagógusai és diákjai, s nem utolsósorban a Szőlőskert Termelő- szövetkezet (mint az épület helyreállításánál^ szakszerű kivitelezője!) elismerésre méltó összefogással példázzák napjaink egészséges lokálpatriotizmusát. Abasáron ugyancsak hasonlóan örvendetes eseményre került sor a múlt év novemberében. A község egészének támogatásával a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága itt egy olyan népi műemlék épületet vehetett át berendezési-e és további eüzemeltetésre. amelyben nerációkon át szőlőmüvelü (kapás) család élt. A tervei szerint e házban a helység történeti és régészeti emlékei, valamint az oltványkészítés eszközei kapnak majd otthont. Fontos, hogy a többiek mellett név szerint is megemlítsük ehelyütt Bene Miklós tervezőt, Fülöp Ferenc, Veres József, és Sütő Bertalan kisiparosokat, akiknek szakszerű munkája nyomán Abasár is a múzeumügyet szívvel és lélekkel pártoló közösségek maradandó törekvéseit reprezentálja. így az elképzeléseknek megfelelően már minden adott ahhoz, hogy a múzeumi és műemléki hónaptól kezdődően mindkét új kiállítóhely látogatható legyen. Kriston Vizi ’ózsef A magyar és a szovjet kultúra napjai Gazdag programot szervezett hazánk kultúrájának mind szélesebb körű megismertetésére az elmúlt esztendőben a Kulturális Kapcsolatok Intézete: összesen 190 kiállítást rendeztek külföldön. ebből 96-ot a szocialista országokban. Az idei esztendő legrangosabb rendezvénye az áprilisban sorra kerülő magyar kultúra napjai a Szovjetunióban, illetve a Magyar- országon megrendezendő szovjet kultúra napjai. Kortczek József: A kapcsol 2. Amikor megkapta kinevezését erre az űrhajóra, amelyet: Astrának neveznek, azonnal felkereste a Központot, Megtudta, hogy az Equus űrhajó információt hagyott a Föld nevű bolygón, ezt kell az Astrával a Központnak elhoznia. Három férfit kapott maga mellé az Astrára. A Központ megbízottja megmutatta neki az Equus kapitányának használati tárgyait, a hajónaplót, és levetítette a kapitány szavait is, amit visszatértekor mondott. Nem sokat tudott meg belőle. Kérdezősködése elől a Központ embere elzárkózott, ő pedig fegyelmezetten tudomásul vette a helyzetet. Már az űrrepülő- téren voltak, amikor a Központ megbízottja közlékenyebbnek bizonyult: — Tudjuk, hogy maga pár éve a Központban is dolgozott, ezért választottuk ki erre az útra. .. Még most is elcsodálkozik, amint felidéz^ a jelenetet. Hiszen ezt nem lett volna szabad! A Központ éppen azért szokta megmutatni az előző feladatot teljesített kapitány személyes holmiját, a naplót, és levetíteni szavait, hogy az újonnan kinevezett parancsnokot meggyőzze róla. sikeresen tért. vissza az előző űrhajó. Mit akar hát ennek közlésével a Központ embere, hogy tudják,, ő is dolgozott ott? Hiszen ezzel a/.t adja tudomására: tutijuk, hogy tisztában van vele. mind a személyes használati tárgyak, mind a beszéd, mind a naplókópia, másolat, amit előre szoktak elkészíteni. így volt az Equus-szal is. Ha egy űrhajót katasztrófa ér. a Városi Csatornán bejátsszák a kópiát a sikeres visszatérésről. Sikeres visszatérés esetén is bejátszásból értesülnek a Város lakói a visszaérkezésről. Ö. mint egykor a Központ munkatársa, tudja ezt. Mint öt expedíció résztvevője, szintén tudta. Mint négy parancsnoka. szintén tudta. Vele is elkészült a felvétel mind a háromszor, mindig ott voltak személyes tárgyainak másolatai a Központ széfjeiben. S ő büszke volt erre. Minden küldetése veszélyes volt tehát. De azzal, hogy start előtt a Központ megbízottja közölte, tudják, hogy dolgozott már köztük, éppen azt adták tudomására, hogy az Equusról nem tudnak semmit. Vagy legalábbis keveset. S mégis: a ruha, az Equus kapitányának szintezője. a monogramos gyűrű, a film. . . A Szertartás. Mert nem más. A Város soha nem tudhatta meg. mi az igazság. A hozzátartozók jóval később persze megtudták... De ők. a parancsnoki állományúak sem tudhatták mindig, melyikük él még. Néha váratlanul indult új útra, aki visszatért, néha csak a Központ adhatta ki a hírt az új megbízatásról, amikor az a parancsnok már régen nem is élt. Belátta, szükség van rá. hogy így szépítsék meg az igazat. Ez va’amiféle szertartás Ez egy hit. Hogy élnek mind. A kedves arcok, a barátok, a nagyszerű társak. De most, indulás előtt egyértelműen tudatták: az Equus kapitánya nem él. Tehát őszinték voltak hozzá, tehát bíznak benne, tehát küldetésük veszélyes. S ott vanSzikszai Károly rajza nak a széfekben az ő tárgyai is, ott van előre a jelentés is. a sikeres visszatérésről. Igenis, meg fogja 'oldani a feladatot. Elég erősnek érzi magát. A Fiút azért vette maga mellé, hogy az öreg is és a Helyettese is lássák, nincs szüksége rájuk. . . .Jelezné már egy sárga pont, hogy megvan. Semmi. A villantót mozdító keze fáradtan ereszkedett a mellére. A Fiú összepakolt. Felküldte a műszereket a horizontális robottal Kozmikus 125-re. Elindultak ők is. Füilesztő, forró éjszaka lett. (Folytatjuk) it