Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-19 / 41. szám
A Két pisztolylövés A JO GYILKOSSÁGHOZ is idó kell. Meg a nyomozáshoz is. Az idő akkor tűnik soknak, ha a nyomozás unalmas, ha amiér* nyomoznak. mégha az gyilkosság is, de valójában érdektelen ügy a néző számára, s ha azok, akik nyomoznak, nem kevésbé érdektelenek maradnak mindvégig, önmaguk is. Ha mindezek után az idő, nemhogy soknak, de kevésnek tűnik, ha nem unjuk korán, sőt, néznénk még tovább is a „nyomozót”, akkor legalábbis elfogadható a krimi. A Két pisztolylövés több volt, mint egyszerűen elfogadható. Ezt a megállapítást nem az atyáskodó és a magyar krimi sorsát szívén viselő tévékritikus íratja le velem. Ezt is megtehetném jó szívvel és jószerint, hiszen az effajta próbálkozások több gáncsot, mint segítséget kaptak eleddig nálunk és tőlünk. De írhattam nyugodtan, mert a Mág Bertalan regényéből Rényi Tamás rendezte politikai töl- tetésű, hogy inkább ihletésű bűnügyi történet betöltötte legfontosabb feladatát:' szórakoztatott. S e,feladathoz az igényesség, a fordulatosság, a pergő rendezés és a műfajhoz illő színészi játék (szándékosan írtam: műfajhoz illő. Egyszerűbb, sablonosabb, kevésbé árnyalt, ugyanakkor nagyon céltudatos színészi munkára van itt szükség!!,a jó filmvágások lépcsőin vezet és ím vezetett is el az út. AZ ÉLET NÉHA oly szituációkat produkál, a valóság néha olyan „körmönfont”, hogy az már kimó- doltnak, túlságosan is ki- agyaltnak tűnhet. 1 Kétségtelen, hogy a Két pisztolylövés szituációja is felteheti az ez irányú kérdőjelet bennünk a sztori hitelét illetően, pedig a történet, ahogy mondani szokás: szó szerint igaz. Mág Bertalan, a népszerű krimiíró, akit a jó sorKÉPERNYŐ ELŐTT sa megmentett attól, hogy a vele és környezetével, a nyomozótársaival megtörtént esetekből valóban irodalmi mázó és vázú regényt kövessen el, a tényszerű, a szinte jegyzőkönyvszerű visz- szaemlékezései alapján írta meg sorra az élet produkálzonyítsa — tán’? —: nem kötelezően a nyugati sémák és minták útján járva, azoktól ugyan tanulva is, sikerrel lehet próbálkozni a magyar tevékrimi megteremtésével is. Ilyen terjedelemben-e? Gondolom: a témája válogatja. Lövés dörrent Szerencsi Hugó, mint Kozma és Garas Dezső, Magos őrnagy szerepében ta történeteit. így többek között a Két pisztolylövés „hőseinek”, az áldozatoknak, a gyilkosnak és a nyomozóknak a történetét. És miután sem ő, sem a forgatókönyv írói nem sokat tűnődtek azon, hogy a kitalált- ság hitelesebb lehet néha, mint a valóság, kétségtelen érezhető valami „nem túl sok ez már?” a háromrészes tévéjáték nézése közben. Ennyit és ezt rovom fel vétkéül, de bűnéül talán még ezt sem. Hiszen sikerrel próbált meg a rendező egy izgalmas, pergő, szórakoztató és még valamiféle tanulságot is magával hozó történetet vinni a képernyőre, — hogy három jó estét szerezzen a nézőnek. Hogy bebiés a Kálváriadombról egy ember zuhan le... A nyomozó kérdéseire mind halkabb, mind beletörtebb a „nem” a többszörös gyilkos szájából, hogy az utolsó tagadás már a ' beismeréssel felérjen... ...ÉS A GARAS DEZSŐ alakította Magos őrnagy, Némethtel és Kozmával együtt lezárhat végre egy ügyet, hogy hozzákezdjen egy másikhoz, majd egy harmadikhoz... De ez már nem e film témája. Talán egy következőé, ahol csak egyetlen lövés dörren, egyetlen áldozat lesz és csak egyetlen folytatás, de az semmivel sem kevesebb izgalommal. G.vurkó Gc/.a Ügyészségi országos vizsgálat Állampolgári fegyelem — tankötelezettség Alapvető társadalmi érdek, művelődéspolitikai igény, hogy a tankötelezettségről szóló törvény előírásainak megfelelően 16. életéve betöltéséig mindenki végezze el az általános iskola nyolc osztályát. Ezt az állampolgári kötelezettséget a tanköteles kordáknak mégis mintegy 7 százaléka — részben saját hibája, részben szülői hanyagság, felelőtlenség miatt — nem teljesíti. A visszahúzó körülményeket tetten érni, és rajtuk változtatni csak alapos vizsgálódás után lehet — mondták az MTI munkatársának a Legfőbb Ügyészségen. Egyúttal közölték: folyamatban van az az ügyészségi országos vizsgálat, amelynek során a főváros és valameny- nyi megye főügyészsége az 1979—-80-as tanév tapasztalataiból megállapítja, ho>yan érvényesül a tankötelezettség terén az állampolgári fegyelem, miként teljesítik az illetékes szervek az iskoláztatási jogszabályokban előírt feladataikat. Kedvezőtlen hatásként érvényesül az is, hogy egyes gazdasági vezetők nem szorgalmazzák kellően a tanulást, mert úgy vélekednek, segédmunkásokra még sokáig szükség lesz. Hamis ez az „érvelés”, mert mást jelent a munkaerő-szükséglet, és mást a műveltségi igény társadalmi méretekben. — Az igazságszolgáltatásban felgyülemlett tapasztalatok szerint — az iskolába nem járók közvetlenül és jelentős számban növelik a veszélyeztetett környezetű, könnyen a bűn útjára lépő kiskorúak táborát. (MTI) KiöffTÍSs a f?u3mrf-$»remben Kastaly István A festő nyolcvannyolcadik évében jár és amint a Rudnay- teremben rendezett kiállítás is bizonyítja, dolgozik és lankadatlan szorgalommal örökíti meg az egri hóstyák általa olyannyira kedvelt utcáit, a Bükk bájos részleteit. A pátriárkái életkor önmagában is tiszteletet érdemel, hiszen a művész élete és sorsa sok-sok buktatón át jut el olykor a beérésig, a befejezettségig. Kastaly István esetében a szikár életrajzi adatok önmagukért beszélnek; azok is olyan nyíltak és természetesek, egyszerűek és tömörek, hogy szinte alig kell leírni: negyven évvel ezelőtt félretolta a jogi diplomájával biztosítható kenyérkeresetet, idejött Egerbe — festeni. A mostani kiállítás a csak mutatóban jelentkező csendélet mellett a tájat eleveníti meg: azt a természetet, amely otthont ad az embernek; amely színeivel, formáival, a megélhető élmények sokaságával várja az embert. Kastaly München és Nagybánya után kötött ki végleg a megismert táj poé- zisánál: részleteket emel ki az embermegjárta természetből és a beszédesen megszerkesztett fény- és árnyjátékkal oly sajátosan alkalmazott sárgákkal, amelyek a barnába és a zöldbe váltanak át igen gyakran és simuló átmenetekkel, érzékeltetni kívánja, hogy ő, a festő a természetből nem a harcot, a drámai cselekvések és történések dinamikáját veszi észre, fogadtatja el, hanem azt a vidámabb, azt az egyszerűbb, de kedélyesebb állapotot, amelyben a szemlélődés hangulatokat hozhat, érzelmeket kelthet. Nem lehet kikerülni a gondolatot és a szót: Kastaly szereti ezt a tájat. És ez a szeretet nem egy mindent elmosó és magába foglaló szó, nem a magatartás summézása csupán, bár az is, hanem elsősorban érzés. Ez a szeretet a legnyilvánvalóbb, a legegyszerűbb formákat érinti, a Sasvár utcát, a Grőber-udvar kapuját, azt a kilátást, amely a művész ablakából tárul a két, gyermekien csillogó kék szem elé. Nem a nagy mondanivalókat kutatja fel szerete- tével Egerben sem. Neki a kifinomult barokk kevesebbet mond, talán monumentális méreteinél fogva is, mint például a Noszvaji híd, a Havas háztetők, az AndA tardosi kőfejtő (olaj) rás bíró utca virító fáinak képpé alakítható élményei. Ezeket az igen apró és igen egyszerű ’ látványokat nem veri be porral az idegenforgalmi lelkesedés, ezekhez a megilletődött csend kell. Az, ahogyan a meghittség csatlakozik a fertőhöz. Nem foglalkozik Kastaly az emberi arcokkal, az ott kifejezhető belső feszültségekkel, az arcon ábrázolható személyes tragédiákkal. A jellemek bonyolult kínlódásaival sem. Nála minden kristályosán egyszerű, ő ezt a világot így fogadta be magába, neki ez a szépség formája és tartalma. És ha a néhány önálló kiállítására és a sok, másokkal együtt rendezett kiállításának anyagára visszagondolunk, nem alaptalanul állapítjuk meg, hogy ennek a tájélménynek az élvezete viszi-vezeti az idős mestert újra meg újra festői barangolásra a városba és környékére. Azt nem lehet mondani, hogy az embernek még az árnyékát is elűzi képeiről a festő. Rokonszenve viszont olyan házakhoz vezeti, ahol a város hóstyai népe lakik: parasztok, munkások, akik még manapság is a földhöz közelebb fekvő, apró kis ablakokon át szemlélik ezt a vidéki világot. Nem idegen téma a festő számára az ipar sem, de csak olyan méretben, mint ahogyan azt a szilvásváradi faüzem völgybe rejtett épületegyüttesében veszi észre. Nem bánja, ha az egész képet és a táj egyébként jó benyomását megbontja a gyárkéméfty magasba emelkedő felkiáltójele: a lágy harmóniák között ennyi rendellenesség megfér, mert a színek lazítják mindenütt a váratlanul fellépő idegenséget. Mondhatnánk azt is, hogy a festő bizonyos nosztalgiával tekint le a régi formákra, arra a tegnapi múltra, amely az ő fiatalságát őrzi. Ezért vonul ki állványával ezekre a mai, a forrongó fejlődés által még meg nem érintett pontokra, hogy az emlékezésre, a szeretetre, a régi vonzalom felélesztésére alkalmat és környezetet találjon. Ezt a szeretetre méltó és megbecsülni érdemes piktú- rát, a szívével gondolkodó egri lokálpatriótát köszönti most ez a kiállítás és Eger közönsége a Rudnay-terem- ben. Farkas András Drámaírók és a színházak kapcsolata A drámaírók és a színházak kapcsolatáról, alkotói együttműködéséről tanácskoznak február 22-én és 23-án a kecskeméti Katona 'József Színházban. Drámaírók és kritikusok, rendezők és dramaturgok — « magyar színházművészeti szövetség kezdeményezésére — megvitatják: miként segíthetik elő kölcsönösen újabb magyar drámák születését és előadását. (MTL) ,Új magyar zene” A rádiósverseny eredménye Megszületett az „Üj magyar zene — a közönség és a' kritikusok 1979. évi díjáért” rádiósverseny eredménye. A kilencedik alkalommal megrendezett új magyar zenei seregszemlén azok a zenekari. kamarazenei és kórusművek hangzottak el, amelyeket a rádió az elmúlt évben mutatott be. A tavalyi komolyzenei bemutatósorozaton harminckét zeneszerző ötvennyolc műve szólalt meg. A kritikusok nyolctagú zsűrije Kurtág György „12 mikro-. lúdium” című művének, a társadalom szinte minden rétegét képviselő közönség- zsűri pedig — amelyben húsz zenekedvelő döntött — Bárdos Lajos „Jeremiás próféta könyörgése” című művének ítélte oda a díjat. A nyertes zenei műveket, valamint az eredményhirdetést 19-én, kedden este 21.30 órakor hallhatják az érdeklődők a Kossuth adón. A legsikeresebb alkotásokat az Éder-vonósnégves és a Magyar Rádió és Televízió Énekkara tolmácsolja. (MTI) Konczek József: A kapcsolat í. Végágfésülték a folyó alsó folyása mentén húzódó, sűrű erdőit. Nagy kanyar után enyhéin terül el itt a víz, szemben a szakadékos pánttal. Fák néznek le rájuk a magasból. Lenn hullámok érik el a partot, s derékon loccsantják a sziklákat. A folyó hínárt görgetve morajlik, itt pedig óriásteknő- sok vonszolják magukat a parton. A rét felé igyekeznek, ahol kedvükre való fű zöldell. Egy sziklára állítja a műszert. Mivel a ragyogó sárga bogarak mindegyre arca körül zsibonganak, fényes ruhájára telepednek, a nyakára erősített dobozka megfordításával feltölti egy pillanatra a felületeit, mintha fűteni akarná, s a hirtelen megnövekedett feszültségtől a bogarak a földre hullnak. Felkerekednek, kavarogva húznak el később a víz felé. Alkonyodik. A nap a völgybe betörő folyó fölött áll, és vörös fénnyel árasztja el a munkáját végző csoportot. Végigfuttatja szemét a társain. Nem messze a Fiú sima felületre akadt. s megkezdte a négyszögelő- emyő kijelölését. (A szemközti parton az öreg és a Helyettes éppen felhúzzák az antennát. Surrogva tér vissza a röptető. A Helyettes most akasztja övére.) Kivár egy kicsit, nem többet (Kozmikus idő 0,1-nél, majd homlok villantó javai megadja a kezdő idő jelét. A tükrös kereső körlapját beforgatja a négyszögelőemyő síkjára merőlegesen, visszaszámol tatja az alapidőt, és a dekódoló szisztéma-klaviatúráján felhajtja a tetőt. Hallja, amint a Fiú felfelnevet. Bosszankodva fordul arrafelé, majd megenyhül az arca. A Fiú egy tek- nőcöt terelget a négyszögeit területen. A hívatlan látogatóktól meg az egymás közelében felvillanó fénypontoktól megijedhetett, s ügyetlenül menekül a Fiú elől, aki végül barátságosan fenéken billenti. Miután a esontkolesszus kívül került a mezőn, felhúzza az elektromos riasztósövényt, és hom- lokvillantójával jelzi, hogy indíthatja újra. Elfordítja a gombot és automatikára állítja a sugárágyút. A sugár hosszán kilő előre, majd kétoldalt kiteljesedik, és 180 fokos szögben fogja be az előtte elterülő rengeteget. Nem ismeretlen előtte ez a rész, Kozmikus Észak-Dél- pont pozitív-pozitív északkeleti tartományának Aa val jelölt négyszogmezóje. Befogták már egyszer, akkor a tenger felől. Horizon-- tálisan végigtapogatták Kozmikus - 100, majd az eredménytelenség után Kozmikus 200 magasságban is az egész hatalmas erdőt. A Központnak a csillagközi hosszú járatú űrhajók számára kiadott utasításaiban ez a kéf magasság szerepelt, minit lehetséges el rejtési hely. Kivételes eset a Kozmikus 300 magasság használata. Azt is megnézték már. Most hát újra ezt a szintet. Mit lehet tenni? Ugyanis nem találják sehol. Egyre jobban bosszantja a Szaklai Károly rajsm dolog. Ez már a hatodik expedíciója — közülük a* utóbbi négynek ő volt a parancsnoka — csak nem fog most kudarcot valiant ? Az urániumszéria bolygóközi hadnagyának ez rutin.* feladat kellene hogy legyen. Mégsem boldogul. Az utóbbi hetekben a csoport is egyre inkább elszótlano- dik. Ez a hamarosan kitörni készülő veszekedések előjele. Jól tudja ezt. De ered-i mény nélkül visszatérni — nem lehet. Egyre jobban kiéleződik a helyzet. Eredmény nincs, s ha nem tud-* ja megőrzi tekintélyét, el^ pusztulhatnak mindnyájan. t (Folytattuk) 4 V
