Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Beteg ember, szürke farkasok között A világsajtóban több mint száz esztendeje vissza- vissza tér az a tétel, amely szerint Törökország „Eu­rópa beteg embere". Nos, a modern technika jóvoltá­ból a magyar televíziónézők is több ízben meggyő­ződhettek e betegség tüneteiről. Izmir kikötőváros Gültepe nevű szegénynegyedében például marcona katonák feltűzött szuronnyal fésülték át az inkább viskóknak, mint lakásoknak nevezhető egyszerű ott­honokat, felforgatókat és merénylőket keresve. A do­log iróniája, hogy Izmirre nem is terjed ki a rendkí­vüli állapot, ami az ország 67 közigazgatási körzetéből 19-ben immár tizennegyedik hónapja érvényben van. Annyi biztos, hogy a tőkés világot sújtó terrorizmus kórokozói átlagon felüli pusztítást végeznek ,,a beteg ember” legyengült szervezetében. Amikor a mostani kormányfő elődje, Ecevit 1978" ■ ban elfoglalta a bársonyszéket, a merényletek áldoza­tainak havi átlaga „csak” hatvan személy volt. Amióta — tavaly októberben — Szulejmán Demirel vezetésével újra laza jobboldali koalíció került az or­szág élére, ez a szomorú szám havi 250-re (!) emelke­dett. Bár a hivatalos propaganda — számos nyugati országhoz hasonlóan — a terrorizmus fogalmát a szél­sőbaloldalra szűkíti le, nyílt titok, hogy a gyilkossá­gok igen jelentős részét az ultra jobboldali „szürke farkasok” nevű terrorcsoportok követik el. E csopor­tok nemcsak politikailag, hanem szervezetileg is igen közel állnak a török belpolitika egyik legveszélyesebb személyiségéhez, Alparslan Türkes ezredeshez, a Nem­zeti Mozgalom nevű párt vezéréhez. Ha ez a párt el­hagyja a jelenlegi kormánykoalíciót, a Demirel-kabi- net másnap összeomlik. Ez a tény önmagában is sok kérdésre riasztó választ ad... Ráadásul mindez nem akármilyen bel- és kül­politikai körülmények között történik. Az ország ál­lamadóssága elérte a 19 milliárd dollárt. Hiába kül­denek a vendégmunkások évi mintegy 700 millió dol­lárt haza, csak az olajimport 3,5 milliárd dollárt emészt fel. Ami a külpolitikai aspektust illeti, a Carter- doktrína nyomán máris hatalmas amerikai nyomás nehezedik Ankarára, amelynek egyik eredménye a szovjet határ mentén levő 26 katonai bázis használa­tának újraengedélyezése az Egyesült Államok számá­ra. Ilyen körülmények között senkit sem lephetett meg a hadsereg vezetőinek minapi felhívása. Ez — nem először Törökországban — kilátásba helyezi a fegyveres erők hatalomátvételét. Olyan ultimátum ez, aminek fogalmazásába aighanem beleszólt a NATO délkeleti szárnyáért oly régen aggódó Pentagon is. Harmat Endre Lengyelországban Edward Ünnepi megemlékezés a magyar—szovjet baráti szerződés évfordulóján Hajnal Kornél a társaság ügyvezető elnökségének tagja cm lékezik meg az évfordulóról. (MTI fotó — Manek Attila /eíu. — Telefotó — KS) Történelmi jelentőségű megállapodás, a magyar— szovjet barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződés aláírásá­nak 32. évfordulójáról emlé­kezitek meg hétfőn a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság székházában. Az ünnep­ségen részt vett Berecz Já­nos, az MSZMP KB. külü­gyi osztályának vezetője, Roska István külügyminisz­ter-helyettes, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, valamint Vlagyimir Javkovlevics Pavlov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Hajnal Koméi, az MSZBT ügyvezetője elnökségének tagja ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az el­múlt harminckét évben ha­zánk életében felbecsülhe­tetlen jelentőségű volt a Szovjetunió segítsége, politi­kai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Vlagyimir Javkovlevics Pavlov a szerződés jelentő­ségéről szólva hangsúlyoz­ta: egyre hatékonyabban va­lósulnak meg a szocialista in­tegráció elvei gazdasági kap­csolatainkban. állandóan szé­lesedik együttműködésünk. Szabad utat a tudományos együttműködésnek Megnyílt a „hamburgi fórum” Hétfon délelőtt Hamburg­ban megnyílt a helsinki zá­róokmány aláíróinak tudo­mányos fóruma. A kéthe­tesre tervezett tanácskozáson 35 ország mintegy 400 tudó­sa van jelen; a magyar kül­döttséget Straub F. Bruno akadémikus vezeti. Az összeurópai tudo­mányos tanácskozás gon­dolatát még 1973-ban vetette fel Walter Scheel, akkori nyugatnémet külügy­miniszter, és a kezdeménye­zés két évvel később a hel­sinki záróokmány egyik ajánlása, az európai bizton­sági és együttműködési fo­lyamat része lett. Az európai tudományos együttműködésnek ezt a sa­játos politikai minőségét taglalta Hildegard Hamm- Brücher nyugatnémet kül­ügyi államminiszter, aki hét­főn a vendéglátó ország kormánya nevében üdvözöl­te az egybegyűlteket. Hamm- Brücher asszony hangot adott annak a nézetének, hogy a tudomány nem he­lyettesítheti ugyan a politi­kai döntéseket, de előkészít­heti azokat, továbbá: előse­gítheti, hogy éppen a szük­séges döntéseket hozzák meg a politikusok. És fordítva: „A politikának el kell távo­lítania azokat az akadályo­kat, amelyek útját állják a kutatók, szakágak, szerveze­tek és országok közötti együttműködésnek.” Évforduló Vietnam és két testvére Vietnam hétfőn egyszerre emlékezett meg a Kambod­zsával kötött béke-, barát­sági és együttműködési szer­ződés aláírásának, illetve az ország eller^ intézett kínai tá­madásnak az első évfordu­lójáról. A Nhan Dan, a VKP központi lapja vezér­cikkét döntően az első ese­ménynek Szentelte, rámutat­va: „a szerződés aláírása a két ország közötti kapcsola­tok új szakaszát nyitotta meg. Ennek alapján a viet­nami és a kambodzsai nép tovább erősítette hagvomá- nyos testvéri barátságát, együttműködését, . egymás iránti bizalmát a független­ség, az egyenrangúság, a kölcsönös előnyök alap­A sah bűnei ján”. A vezércikk méltatja azokat az eredményeket, amelyeket Kambodzsában értek el a stabilizálódási fo­lyamat, a közigazgatás meg­szilárdításában, az éhínség elleni küzdelemben, az ok­tatási rendszer, az egészség- ügyi hálózat helyreállításá­ban. A Vietnam és Kambodzsa,,' a Vietnam és Laosz, illetve a három ország közötti szo­lidaritás mindig döntő té­nyezője volt az indokínai forradalom győzelmeinek. „Vietnam — teszi hozzá a lap — minden tőle telhetőt megtesz, hogy hozzájárul tin a vietnami nemzed és testvére, a laoszi és a kam­bodzsai nemzet forradalmi szövetségének Erősítéséhez”. Kinevezték a bizottságot Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkór Irán válaszára vár azzal a nemzetközi bizott­sággal kapcsolatban, amely a megbuktatott császári re­zsim bűncselekményeinek kivizsgálására hivatott. Az ENSZ székhelyén már va­sárnap bejelentették, hogy Waldheim javaslatot tett az öttagú testület összetételére. A főtitkár reményét fejezte ki, hogy az iráni hatóságok pozitív választ adnak. Noha ENSZ-körökben nem hivatalosan' már kiszivár­gott a jogászokból illetve Rövidsn Befejezte látogatását a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságban a Gustáv Husák vezette csehszlovák párt- és állami küldöttség. A CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia elnöke, vala­mint Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradálrpi Néppárt. KB főtitkára, laoszi kor­mányfő, vasárnap 25 évre szóló barátsági és együtt­működési szerződést írt alá. A szívélyesség, a barátság és a testvériség légkörében lezajlott tárgyalások befeje­zése után a csehszlovák kül­döttség hazaindult Prágába. BEJRÚT: A jobboldali falangista mi­líciákkal folytatott hatnapos diplomatákból álló bizott­ság állítólagos névsora. a •testület Összetételét Kurt Waldheim nyilvánosan csak: akkor ismerteti, ha megkapta. Irán jóváhagyását. Értesülé­sek szerint a teheráni vá­laszt a hét végére várták, de néhány részletkérdés még tisztázatlan maradt. A túszok problémájára ki­tért Ghotbzadeh külügymi­niszter is, aki Párizsban hangsúlyozta: a nemzetközi bizottság megalakulása csu­pán az első lépést jelentí\a kérdés rendezése felé. heves küzdelem után a Szí­riái csapatok vasárnap elfog­lalták az észak-libanoni Knat várost — adta hírül egy Li­banonban kiadott közle­mény. A városban több fegyverest letartóztattak. A szíriai csapatok, mint isme­retes, az arabközi békefenn­tartó erők keretében tartóz­kodnak Libanonban. HELSINKI: Finnország közvéleményé­ben nyugtalanságot keltett 'az a hír, hogy az Egyesült Államok Norvégiában * ne­hézfegyvereket és hadianya­gokat akar tárolni, és hogy — a NATO és a Pentagon tervei szerint — ezekkel látnák el azt az amerikai tengerészgyalogos dandárt, amelyet „válsághelyzetben” légi úton dobnának át Nor­végiába. Babiuchot választották miniszterelnökké r " 1 - 1 ........................ .......................... ' — 1 ”- — K özös és nemzeti Hétfőn, délután összeült a Jengyei parlament. A napi­renden egyetlen pont szere­pelt: a Minisztertanács ösz- ezetételében bekövetkezett változásoké. Stanislaw Gucwa, a szejm marsadJja, tájékoztatta a képviselőket arról, hogy Piotr Jaro- szewicz, a Minisztertanács elnöke, kérte tisztségéből yaló felmentését. Kéréséhez a parlament hozzájárult. Ezután Piotr Jarosze- wicz szólalt fel, majd Ed- ivárd Gierek emelkedett szó­lásra, és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében javasolta, hogy Edward Babiuchot vá­lasszák miniszterelnökké. Mint mondotta, jelölését a szövetséges pártok is támo­gatják. A szejm a javaslatot elfo­gadta, és Edward Babiu­chot választotta meg a Mi­nisztertanács elnökévé, egy­úttal felmentve őt az állam­tanács elnökhelyettesének tisztsége alól. Edward Babiuch bányász­családból származik, 1927. december 28-án született Grabocinban. Pártfőiskolai végzettsége mellett okleve­les közgazdász. Tizennégy évesen kezdett dolgozni a „Kazimierz” bá­ítj.MÉmsm 1980. február 19., kedd nyában. A felszabadulás után az ifjúsági szerveze­tekben tevékenykedett, 1948- ban lépett be a Lengyel Munkáspártba, 1949-ben a Lengyel Ifjúsági Szövetség katowiczei vezetőségében, egy év múlva már varsói főta­nácsában tölit be felelős funkciót. 1955-ben fejezi be a LEMP KB központi párt­iskoláján kétéves tanulmá­nyait. és a LEMP Központi Bizottságában kezd dolgoz­ni. 1959-től több éven át a párt varsói vajdasági bizofct- ságának tótkára. E munká­ja mellett szerzett közgaz- dászi képesítésit a Tervezés- tudományi és Statisztikai Főiskolán. 1963-ban tért vissza a Központi Bizottságba, ahol a szervezeti osztály helyet­tes vezetője és a „Partéiéit” című folyóirat főszerkesztő­je lett, majd 1965-ben át­vette az osztály vezetését. A párt IV. kongresszusán választották be a Központi Bizottság tagjai közé. 1970- ben lett a Politikai Bizott­ság tagja és a Központi Bi­zottság titkára, közel 10 éven át látta el e funkció­kat 1969 óta parlamenti kép- , viselő, 1971. óta a Nemzeti Egységfront össz len gyei Bi­zottsága elnökségének tagja. 1972. márciusában lett az államtanács tagja, és a LEMP képviselői klubjának vezetője, 1976. óta az állam­tanács elnökhelyettese. érdekünk Akik akkor születtek, ma harminckét éves felnőtt em­berek, maguk is anyák, apák. Egy nemzedék már úgy nőtt fel, hogy nem kel­leti rettegniük hazájuk, s benne a maguk és családjuk jövőjéért, biztonságáért. Csak aki emlékszik a korábbi év­tizedekre, az tudja igazán értékelni, mit is jelent né­pünknek a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amelyet a két or­szág vezetői 1948. február 18- án írtak alá Moszkvában. Jelenti számunkra azt a támaszt, amely nemcsak kész segíteni, hanem képes is megvédeni békénket és füg­getlenségünket azokkal szem­ben, akik már régen maguk alá teperték volna szocialis­ta hazánkat, ha nincs olyan legyőzhetetlen erejű szövet­ségesünk, mint a Szovjet­unió. Nélküle hazánk az im­perialista próbálkozások cél­pontja, a nemzetközi viha­rok könnyű prédája lett vol­na. Segítségével viszont az alkotómunkára fordíthattuk energiáinkat és részesülhet­tünk azokból az előnyökből, amelyek a nemzetközi fe­szültség enyhítéséből fakad­tak és — tiár most ismét hi­degebb szelek fújnak —, még mindig fakadnak. Ez a szövetség a döntő garanci­ánk arra. hogy minden nyo- . és fenyegetőzés ellenére biztonságban és békében folytathassuk utunkat a jö­vőben is. De nemcsak pajzsot jelent a számunkra. A Szovjetunió barátsága a hazánk fejlődé­sét segítő tényezők között nem egy a sok közül, hanem különleges jelentőségű. Nem csupán azért, mert három és fél évtizeddel ezelőtt a szov­jet hadsereg szabadította fel a fasizmus negyedszázados uralma által megnyomorí­tott, a nácik háborújában el­pusztított és kifosztott orszá­got, hanem azért is, mert azóta mindenre kiterjedő köl­csönös bizalom, megbecsülé­sen és teljes egyenjogúságon alapuló testvéri együttműkö­dés jött létre a mi szocializ­must építő országunk és a kommunizmus építésén mun­kálkodó Szovjetunió között. Szövetségünk és barátsá­gunk a Szovjetunióval az élet minden területén elő­nyökhöz juttatta és juttatja hazánkat. Nincs országunk gazdasági építésének, a tu­dományos kutatásnak, a kul­túrának olyan jelentős szfé­rája, ahol eredményeinkben — közvetlenül, vagy a KGST-n keresztül — vala­milyen formában ne lenne jelen a szovjet tapasztalat és tudás, a konkrét segítség. A Szovjetunió szilárd és fő bá­zisa országunk nyersanyag- és energiaellátásának,, nem kisebb jelentőségűek szállí­tásai beruházásainkhoz. A 260 milliós szovjet piac alap­vető fontosságú termékeink elhelyezése számára: a Szov­jetunióban meghatározott he­lye van szellemi eredménye­inknek és anyagi terméke­inknek egyaránt. Amikor pártunk XII. kofig- resszusa a közeljövőben nem­csak az utóbbi esztendők munkájáról készít mérleget, hanem megszabja a követ­kező fél évtized konkrét te­endőit. maga mögött tudhat­ja nemcsak népünk alkotó­erejét, hanem a szocialista közösség, mindenekelőtt a Szovjetunió óriási erejét. Ez a „hátország” az elmúlt 32 esztendő alatt sokszor bizo­nyította: megbízható, hű ba­rát, lehet rá építeni. Ez az a bázis, amelynek ereje lehe­tővé teszi, hogy egy ma­gunkfajta kis szocialista or­szág a tőkés országokkal is az egyenlőség alapján fej­leszthesse kapcsolatait. Igaz, már nemegyszer kí­sérelték meg ..kikapcsolni” hazánkat is a szocialista kö­zösségből. ..leválasztani” a Szovjetunió oldaláról Ilyen terveket ma is dédelgetnek, s azokról — nincs kétségünk — a jövőben sem mondanak le. De ami nem sikerült a hidegháború, a „hídverés”, a „fellazítás”, a nacionalista propaganda eszközeivel — éket verni hazánk és a Szov­jetunió közé —, azt most a tőkés világban eluralkodott gazdasági válság kisugárzá­sától, a világpiaci árak emel kedésétől, a felújított hideg- háborús szellemű fenyegető­zésektől ugyancsak hiába várják. Ezek a számítások vágy­álmokon. nem a realitások ismeretén nyugszanak. A tő­kés hatalmak ugyanis saját gyakorlatukból indulnak ki. Abból, hogy őket a hódítás és a profit vágya is vezérli. Képtelenek felfogni, hogy a szocialista országok között olyan különleges viszony van, amely mindenekelőtt a közös társadalmi rendszerből, a kö­zös szocialista célokból, a közös ideológiából, a közös politikai, gazdasági érdekből indul ki, a közös és nemzeti érdekek egységén alapszik. A Szovjetunió, a szocialista országok az internacionaliz­mus, az önzetlen segítőkész­ség szellemében, az egész kö­zösség fejlődését, a szövetsé­ges! hű-éget szem előtt tart­va közelítenek meg minden olyan problémát, amelyet az élet napirendre tűz. Mindebből következik: a Szovjetunióval kialakult együttműködésünk tartós, hosszú távú és megmásítha- tat'an politika, amely nem­zeti érdekeink számbavéte­lén. osztó’!"’-"' tikon alapul, tehát tudatos és végérvényes elhatározás. Ezért nincs, nem lehet kitéve semmifélé konjunkturális ingadozásnak. Amikor behat mérleget vo­nunk a harminckét eszten­dőről. két szóba «űríthetiük a7 ei-e'-nényt: jól választot­ton1: ' A legjobban. Várnai Ferenc * I *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom