Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-02 / 27. szám
a vége... Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét ...amikor nyögés Azt mondják, nem akarásnak nyögés a vége. Attól tartok, hogy akik megnézték Szász Péter új magyar filmjét, amelynek címe Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét — úgy igazítják a szólást; Nagyot akarásnak, pontosabban túl nagyot akarásnak szintén ez. Mert igaz ami igaz, szarkáról és az ő keveset bíró farkáról szóló mondás bizony nem illik ide. Elvégre a rendező korábban jó néhány filmjében bizonyította: van érdekes mondanivalója, ismeri a szakma legrejtettebb fogásait, sőt mi több, a közönség ízlését is. S tud is alkalmazkodni ez utóbbihoz. Sokak emlékezetében él még akár első produkciója, a Fiúk a térről, vagy akár a legutóbbit megelőző Szépek és bolondok. Egyik könnyedebb ugyan, másik nehezebb. egyiknél művészi eszköztára csillogóbb, másiknál a mondandó mélyebb, de mindenesetre egyik sem kelti azt a benyomást a közönségben, hogy mindjárt egy rosszul felstószolt ládahegy zúdul a fejére. Mint ahogy a legutóbbinál. Pedig ... És ezután a pedig után több másik következik, — valahol mégiscsak igazolva a rendező erényeit. Hiszen jó az alapötlet. Miszerint egy valamikori okos, szép és talpraesett, ám prostituált lány Angliából visz- szatér ifjúságának színhelyére. Sok jó játéklehetőséget kínál, hogyan fedezi fel, s hogyan idézi meg egykori társaiban is a hősi múltat. A nézők érdeklődéssel figyelik Szvetics Bertát, amint repülőgépük kényszerleszállását kihasználva eltűnik angol férje mellől a nagy budapesti éjszakában. Érdeklődéssel azt, hogyan fütyö- részi össze a volt barátokat, akik kuplerájból népi kollégiumot szerveztek, s átélték, „csinálták” az új élet kezdeteit. Vajon milyenek ma, mit gondolnak mai magukról? Sugallja a kérdést a képkockák sora, de azt is: valami, történni ’ fog! Valami izgalmas is. Ez azonban sajnos a legkevésbé sem következik. E- helyett csak az idő és tér szép ütköztetését láthatja a néző (egy 45-ben cipelt tükörben előtűnik a férfihős mai arca), szépen fotózott pesti és londoni utcarészletek, egy szép halál szép megörökítését (egy ellenállót lelőnek, s ő utolsó mozdulatával saját halálát fényképezi ...), egy szépen koreogra- fált valamikori tüntetésekre rímelő sétajelenetet, fiatal lány szélben úszó hosszú haját. egy régi filmfelvétel lassított képeit... És egyáltalán annyi, keresett és mesterkélt — ügyesen vagy rosszul használt, hol idézőjelbe tett, hol valódi Szépséget, hogy mér semmit sem talál szépnek és még kevésbé elfogadhatónak ebben a filmben. Pedig Andor Tamás, az operatőr igazán igyekszik. És úgyszintén a színészek. A főszerepet játszó Pécsi Ildikó, az ő fiatal képében megjelenő András Judit, a mindent átvészelő Avar István, akit ifjúként Tasnádi Zsolt játszik és sorolhatók a többiek is: Bodrogi Gyula, Ajtai A. György, Mécs Károly, Hegedűs D. Géza, Szakács Eszter, Zenthe Ferenc. De a nagy igyekezettől valamiféleképpen ők is erőltetettek, s így gyengék lesznek. .. Így történik az meg, hogy amikor a produkció egyik csendes mellékalakja a film végén holtan rogyik össze infarktus következtében, szerencsétlennek és menthetetlennek jelképezvén ezzel az ötvenévesek egész korosztályát! A közönség egyszerre érez sajnálatot, s a film közeledő befejezésének tudatában megelégedettséget... Németi Zsuzsa (BEFEJEZŐ RÉSZ) — Bekapcsoljam? — kérdezte a magnóra mutatva, azzal a sunyi hátsó gondolattal, hogy a szalag véges, es a szalag végén minden történet véget ér. — Nem kell — legyintett a 'srác. Aztán folytatta. — Nem azért mesélem. De azt hiszem, hogy itt egyedül én gyászolom őt... Ezek ölték meg — intett bizonytalanul az utca felé —, megölték, anélkül, hogy észrevették volna. — Tulajdonképpen mért lett öngyilkos? — kérdezte a riporter. — Más volt. Egyszerűen más volt, mint ők. Semmit se vétett. Nem bírták elviselni. Üvölteni kéne .... Hamis pátosz volt, talán mert nem divat a pátosz, talán mert selypes volt a szőke, talán mert a riporter már olvasta valahol, hogy ilyen helyzetben valaki azt mondja: „üvölteni kéne”. Talán mert az ő hősei sosem mondanának ilvet. A srác anélkül, hogy hátrafordult volna, elkiáltotta magát. — Józsi! — és kezével intett a csaposnak. Józsi hozott1 két újabb cseresznyét. — Szép lány volt, amikor yle került, bár én még nem ismertem. A riporter lopva az órájára nézett, de a szőke elcsípte a pillantást. — Nyugodj meg, nem hosszú történet. De muszáj valakinek elmondani. Hátha egyszer eszedbe jut. hátha egyszer jó lesz valamire ... Az nem lehet, hogy egy ember nyomtalanul tűnjön el — folytatta, és ivásra emelte a poharat. Most vette észre a riporter, hogy a szőke már előbb is ivott. Nem volt éppen részeg, de szemében megcsillant az a 1980. február 2., szombat bizonytalanság, amit ő már* jól ismert. Hallgatott. — Szóval, szép lány volt. Könyvtáros. Szabod préda. Legalábbis azt hitték. Mindegyik ráhajtott. Mármint á helyi hatalmasságok. Tudod, hogy van ez ... de ő egyiknyitotta, nem hitte, hogy valakit csak így, ok nélkül ... érted ... rendezvényeket szervezett, volt három kínos eset, fővárosi költők, írók jöttek, és tök üres volt a könyvtár. Kénytelen volt abbahagyni. Végül felülvizs: Béres Atfila' * ] Áz én világom kel sem. Aztán azután, hogy az ablaka alatt összeverekedett ■ a tanácselnök fia az iskolaigazgatóval, nem volt maradása. Még a gyerekeket is eltiltották a könyvtártól. A közművelődést,meghatározó tényezők ilyenek nálunk — mondta, és keserűen felnevetett. A riporter, lévén eredendőén képzelődő, játékos alkat, már hangjáték-rendező volt lélekben, és szólt a technikusnak: megállunk, ismételni ! Majd a szőke színésznek: vedd lejjebb, Lacikám, ez így nevetséges, kicsit visszafogottabban 1 A szőke ezt persze nem tudta, folytatta a saját, megíratlan szövegét. — A könyvtárba senki nem tette be a lábát hónapokig. Ilonka mindennap kigálták a könyvtár látogatottságát, és mivel semmi statisztikát nem tudott felmutatni, bezárták, neki meg felmondtak. Rávertek még vagy ezer forint leltárhiányt is. Rá egy évre létesült a letéti, a tiszteletdíjas könyvtáros az igazgatónő lett. Neki még a budi is statisztikával van kitapétázva, jövőre állítólag javasolják Szockult- ra ... — És Ilonka? — kérdezte a riporter. — Ilonka? — révedt el a szőke. — Hát az fantaszti■ kus. Tudod, valami ólban lakott, a téesztől bérelte. A két elnök nem nagyon egyezett, a tanácsi, meg a téesz — mutatta kézzel is —, ezt használta ki. A házat a saját két kezével építette föl, hat év alatt. Béreit a háza mögött kétszáz négyszögölt, megválthatta volna háztájinak, de nem volt pénze. És elkezdett fóliázni. Ilyen itt még nem volt. A téesz mindig nagy tagban napraforgóra ment, szóval iparra, a háztájiban meg csak a szerződéses hizlalás ment. Ezt a riporter már nem értette, lévén városi novellista, de nem szólt közbe. — Szóval, Ilonka öt év alatt milliomos lett a fóliából. Legalábbis ezt rebesgették. Teljesen egyedül. Mert. férfiak lettek volna, de csak „arra”, érted. Hozzá az olvasókhoz... Látogatóban a tarnazsadányi könyvtárban Közelebb A község pedagógusainak kísérletező kedvét régóta elismeréssel emlegetik. Ez a tiszteletre méltó vállalkozó szellem ma is töretlen: a tavalyi esztendő elejétől egyesítették a falusi és az iskolai könyvtárak anyagát, s ezt követően megpróbálták kiaknázni az újszerű próbálkozásban rejlő lehetőségeket. A jövőt alapozzák Czakó L ászióné igazgató így utal az előzményekre. — Soha nem volt könnyű dolgunk. Ennek igazolására elég csak azt kiemelni, hogy tanulóink negyvenhét százaléka cigányszármazású. A gondok persze nem keserítettek el bennünket: panaszkodás helyett inkább összefogtunk, s elértük azt, hogy ezek a fiúk-lányok épp olyan rendszeresen járnak az órákra, mint á többiek. Annak különösképp örülünk, hogy sikerült felkelteni bennük az ismeretgyarapítás vágyát. Nem hiányoznak a szakköri foglalkozásokról, s ott vannak az állandó olvasók sorában is. Eredményeink adták azt az ötletet, hogy tovább lépjünk a helyesnek ítélt úton, s az igazán színvonalas, a valóban értékes műveket megszerettessük minél több diákkal. Eddigi tapasztalataink alapján hiszünk abban, hogy ez gyermekkorban oldható meg a legkönnyebben. A település bibliotékája egy szinte tenyérnyi helyiségben szorongott, meglehetősen mostoha körülmények között. Mi társadalmi összefogással új tantermeket létesítettünk — a tanítók, a tanárok együtt dolgoztak a szülőkkel — azaz olyan kedvező adottságokat teremtettünk, mint korábban még sohasem. Ráadásul a tanulók létszáma sem emelkedett, így aztán felajánlhattuk: legyen az egyesített könyvtár otthona nálunk. Az ötletet a járási himéltó szabad ember itt százkilométeres körzetben nincs. Illetve nem volt. — Végül is, mért lett öngyilkos, ha minden rendben volt? — kérdezte a riporter, hogy kissé gyorsítsa az elbeszélés ütemét. — Hát ez az. ö nem a pénzért foglalkozott zöldséggel. Megtalált benne valamit. Önmagának. Tudod, a községek egyesítése már nagyon közelgett, a két elnök rájött, hogy kívül van az ' ellenség, kiegyeztek. Ilonka megkapta az értesítést, hogy a bérletét nem újítják meg. Már rég megválthatta volna, pénze is volt, joga is volt, de nem adták. Csak úgy, sportból nem. A határban egy darab agyagot akartak rásózni, nem fogadta el. — De mért lett öngyilkos? — Hát tudom én? Ki tudja? — kérdezte már-már sírva a szőke. — Találkoztam vele. mondom, költözzön el, Ilonka néni, költözzön el, hagyja ezeket... Azt felelte, kicsi nekem ez az ország, Ferike.... Másnap beszántották. Két hétre bezárkózott, kitakarított, rendbe rakott mindent, és meghalt. Még azt sem tudják, honnan szerzett annyi gyógyszert. Na egség---- — m ondta, és megitta a maradék pálinkát. — Csak azért mondtam el....... csak azt akartam m egkérdezni, hogy te érted? — kérdezte utána. A riporter a fejét ingatva jelezte, hogy nem érti. Ennek az egésznek így semmi értelme. Különben is, zavaros történet. Sok ellentmondással. És most, hogy meghalt,, már az isten sem tudná kinyomozni az igazságot. Végül is, akármit csináltak vagy nem csináltak vele. fellebbezhetett, pereskedhetett volna. Pénze volt. el is költözhetett volna, jól kinéznénk, ha mindenki megölné magát. . . Meg ki tudja, ki ez a szőke ... Reménytelen. vatal művelődésügyi osztálya adta, ám mi egyöntetű helyesléssel fogadtuk. Annál is inkább, mert valamennyiünket felvillanyozta az újabb kísérlet reménye. Nyert az oktatás is Az elhatározás egyik célja a közművelődés feltételeinek javítása, hatékonyságának fokozása volt. A beszélgetés során azonban kiderül, hogy nyert az oktatás is. — Az igazán jó könyvekre ! felhívtuk tanítványaink figyelmét, ők pedig akaratlanul is magukra vállalták a népszerűsítést. Szüleiknek is szóltak minderről, s ők arra kérték jó néhányukat, hogy kölcsönözzék ki ezeket. Így aztán lépésről lépésre nőtt az olvasás híveinek tábora. Az apák és anyák számára mindig a könyvtárban tartottunk értekezleteket. Ez nem maradt hatástalan, hiszen szétnéztek, megcsodálták a kínálatot, s olyanok is akadtak köztük, akik ezután úgy döntöttek, hogy beiratkoznak. Szabó Mária könyvtáros ezt a gondolatkört viszi tovább. — Számos lemezt vásároltunk, s ezek általános tetszést arattak. A kicsik rendszeresen meséket hallgatnak, ez is jó módja az olvasóutánpótlás biztosításának. • A pedagógusokkal jó együttműködést alakítottam ki. Igényeltem segítségüket, széles körű tájékozottságukat, hasznosítható javaslataikat. Szerencsére ők nem is fukarkodtak ezekkel. Szokás az, hogy az irodalomórák egy részét itt tartják. Ilyenkor a fiatalok megismerik a kézikönyvek, a lexikonok kezelésének fortélyait, ízelítőt kapnak az önálló eligazodás semmivel sem pótolható öröméből. Egyébként délutánonként is felkeresnek, hogy egy-egy témához irodalmat — vonatkozik ez a történelemre, a földrajzra, a biológiára is — kérjenek. Készséggel teljesítem sajátos kívánságaikat, hiszen ezzel munkám válik még színesebbé, változatosabbá. Ismerkedés a némettel A tanulók ugyanis vélekednek. Akkor is, ha elégedettségüket másképp fogalmazzák meg. Csaknem egy éve már, hogy a Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója először jelentkezett a reggeli órákban az éter hullámain, szombaton és vasárnap. Az új műsoridő bevezetésének azóta számos pozitív jelét tapasztalhattuk. S hogy kedvező volt a fogadtatás, mi sem bizonyítja jobban: a Tömegkommunikációs Központ felmérése szerint napjainkban a hallgatók száma már meghaladja a félmilliót. A stúdió programjában az elmúlt évben július elsején hangzott el az első szlovák nyelvű adás, szombaton, a 3. műsorban. Azóta az ország egész területén fogható műsor nagy népszerűségre tett szert. Á Magyar Rádió Miskolc Körzeti Stúdiója és nemzetiségi szerkesztőségének műsorkészítésében az idén újabb változások várhatók. Az egyik legjelentősebb: 198(1. február 3-tól heti egy órával bővül az adásidő. A jövő héttől kezdőd<5en nemcsak szombat, hanem vasárnap reggel is jelentkezik a stúdió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora: reggel 8 órától délelőtt 10 óráig. Este pedig 6 órától fél 7-ig újabb adást sugároz a miskolci körzeti rádió. A hetedikes Juhász Judit állandó látogató: — Ha Marika délelőttönként is itt van, akkor be-be- nézünk, megkérdezzük: van-e valami újdonság. Elővesszük az újságokat, belelapozunk a nekünk szóló, a minket is érdeklő folyóiratokba. Ügy is mondhatnám, hogy hasznosan telik az idő. Az ötödikes Fehér Erika a kisebbek véleményét is tolmácsolja. — Járt itt Vitai Ildikó, s a másodikosoknak Weöres Sán- dor-verseket adott elő. Mindannyian elragadtatva tapsoltak neki. Jó lenne ha a valamivel idősebbek számára is szerveznének ilyen, vagy ehhez hasonló műsorokat. Farkas Lujzának kilenc testvére van. A cigánykislány hátrányos helyzetét felesleges bizonygatni. Mégis: azok közé tartozott, akikben él a felemelkedés vágya. Tanárai segítettek neki. Olyany- nyira, hogy négyes jegyekkel büszkélkedhet. — Ha szabad órám akad,’ megyek a könyvtárba, mert itt soha nem lehet unatkozni, itt mindig találok valamilyen érdekességet. A múltkor egy német szótárra bukkantam. Belenéztem, aztán kezdtem kiírogatni belőle a szavakat. Ezeket aztán meg is jegyzem. Néha olyan izgalmas dolgokat fedezek fel, A salz sót, a burg várat jelent, így hát Salzburg neve magyarul Sóvárra fordítható. Szeretném ezt a nyelvet megtanulni. Remélem, módom is lesz ró, ha felvesznek az egészségügyi szakközépiskolába. Ügy érzem: jelenlegi eredményemmel bejuthatok. Ide kívánkozik az igazga-' tónő megjegyzése: — Ez nem egyedi, hanem nagyon is jellemző eset. Ezért állíthatom — kollégáim nevében is —, hogy az egyesítés óta eltelt esztendő tapasztalatai igen kedvezőek. A fiatalok és az idősebbek közelebb kerültek az olvasáshoz. Természetesen nem ülhetünk babérjainkon, hanem tovább kell haladnunk, mert csak így érünk magasabb szintre. Az eddigi sikerek láttán úgy hisszük, hogy a jövőben ez sikerül. A délelőtti műsorban — a Magyar Rádió elnökségének határozata értelmében — harmincperces szlovák nyelvű nemzetiségi műsort készít a stúdió, a körzethez tartozó települések életéről. A műsor szerkesztői azt is figyelembe veszik: a szomszédos Csehszlovákiából számos turista látogat hazánkba, bizonyára ők is érdeklődéssel fogadjak az adast. E műsorával a stúdió tovább szeretné mélyíteni az anyaország és a hazánkban élő nemzetiségi lakosok kapcsolatát, ápolva a nemzeti kultúrát és az anyanyelvet. A szlovák adást követő magyar nyelvű műsor igazodik a nemzetiségi jelleghez tartalmában is. A vasárnap délután 6 órakor jelentkező program sajátos, információs, sportmagazint ígér: tájékozódhatnak a hallgatók a körzet legfontosabb napi híreiről, a sport- esemenvek eredményeiről. A műsor érdekes háttéranyagokat, kommentárokat, visz- szapitlantásokat is tartogat. S végül még egy jó hír a hallgatóknak: az adásidő bővítését követő napokban — a középhullám mellett — megkezdődik a miskolci körzeti rádió műsorának URH- láncon történő sugárzása az avasi torony segítségével. Pécsi István Sportmagazin, szlovák nyelvű adás Bővül a Miskolc körzeti stúdió műsorideje
