Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-20 / 16. szám
A közeli napokban fejeződött be Budapesten az újjáépített Vigadó épületének műszaki átadása. A Középületépítő Vállalat — ötven álvállalkozó közreműködésével — mintegy százharmincmillió forint költséggel állította helyre az épületet, melyben j:enei bemutatókra, hanglemez-felvételekre is lehetőség nyílik. Ezenkívül kiállítási helyiség is található benije. (MTI fotó: Balaton József felv. — KS) Több százezer kötet — Hárommillió forint — Kapcsolat az alapszervezetekkel — A kínai kártya és A próféta igazi utódai x Népszerűek a Kossuth-kiadványok Sikeres évet zárt a megyei kirendeltség Huszonegy forint. Ennyit költött a Kossuth Könyvkiadó köteteire megyénk minden egyes lakosa az elmúlt R évben. Természetesn ez csak ÍBe|,v elképzelt összeg — valójában ennél többet — hiszen beleszámoltuk a gyerekeket is, akik nem vásárolnak. Megdrágultak a nyers- anyagárak, így a papír is, ezáltal a könyvek is többe kerülnek. Mégis, a kiadó Heves megyei kirendeltsége fennállása óta a legsikeresebb évet zárta. ★ — Mi volt ennek a sikeres évnek a titka? — kérdeztük Varga Istvánt, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségének vezetőjét. — Ügy gondolom, hogy •semmi különös nem volt ebben — hangzott a válasz. — Talán egy kicsit jobb volt a szervező munka, s a terjesztők is jobban odafigyeljek: kinek, mit ajánljanak. S itt van a vándorzászló is, .amit évente a leghatékonyabban dolgozó ipari és mezőgazdasági üzem, valamint egy hivatal nyerhet el. • Ez a verseny 1976 .óta tart, ekkor tárgyalta a párt megyei végrehajtó bizottsága feladatainkat, munkánkat s ekkor hirdették meg a politikai irodalom _ terjesztési versenyét is. — Az idén kik érdemelték meg a vándorzászlót? — Az ipari üzemek közül • a visontai Thorez, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közül a gyöngyöspatai. a hivatalok közül pedig a ■megyei illetményhivatal • nyerte el. Az itt dolgozó terjesztők és pártalaoszerveze- tek munkáját dicséri az első helyezés. De említhetném még a parádsasvári üveggyárat, a Mátra vidéki Fém_ művekgt. a tarnaörsi. a bo- dónyi, vagy a bélapátfalv* téeszt is. — Kivel tartják a kapcsolatokat a gyárakban, a vállalatoknál? — Elsősorban a pártalap- szervezetekk'el. hiszen munkánk jellege nem üzleti, ke. lést), január 20., Vasárnap reskedelmi. hanem politikai. A megyében 676 alapszervezettel dolgozunk össze, s mintegy 1100 aktíva foglalkozik a terjesztéssel. A módszertani kérdésekről, a propagandamunkáról értekezleteken számolunk be. Munkánkhoz tartozik a pártoktatásban részt vevők ellátása is tankönyvekkel, jegyzetekkel, irodalommal. Az utóbbi években megnőtt a marxizmus—leninizmus klasszikusai iránt az érdeklődés, s szinte hiánycikknek számítanak az olyan kötetek, mint a fildzófiai, vagy a világpolitikai kislexikon. Több mint 20 ezer ember vesz részt a pártoktatásban. ★ — Mik voltak az elmúlt év „slágerei”? — A szépirodalmi kiadványok közül talán legnépszerűbb volt Andersen Ne:rö Hóditó Pelle című kötete, vagy az Albert Schweitzer életét bemutató kismonográfia. Egyre szélesebb körben olvasottak a sorozatok, így például a Népszerű történelem, az Ország Világ, a Szivárvány. A kiadói rugalmasság teszi sikeressé a napi politikához kapcsolódó írásokat. így például több tízezer példányban fogyott el a Kínai kártya című összeállítás, amely a kínai politikáról szól, vagy a A próféta igazi utódai. Ez utóbbi az iráni helyzettel foglalkozik. Mindinkább előtérbe kerülnek a gazdasági kérdéseket taglaló ki- "adványok. A Takarékosság művészete, a Termelési szerkezet. gazdasági hatékonyság. a Párbeszéd a gazdaságról című tanulmányok gyorsan kikerültek az olvasókhoz. Mindezen tevékenységünk mellett a párt folyóirataival is foglalkozunk. Megyénkben több mint 6 ezer az előfizetői és az árus- példány a Pártélet, a Társadalmi Szemle, a Nemzetközi Szemle és a Béke és Szocializmus című folyóiratokból. ★ Az elmúlt év sikeres tapasztalatait értékelvén a kiadó megyei kirendeltségének az idén is sok munkája akad. Remélhetőleg ismét jó évet zárnak. J. P. A hétfői tűz után Csak családiasán . i! Fiókkönyvtár „Kanadában’' Kedden ismét megnyitja kapuit az Qperaház Január 22-én nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt az Operaház. Gyorsan halad a január 14-i tűzeset okozta károk helyreállítása, a következő napokban már próbákat is tartanak a színpadon. így kedden este, a balett-társulat előadásával folytatódhat a színház programja — tájékoztatta az MTI munktársát Szirtes György igazgatóhelyettes. Mint ismeretes, hétfőn délután kigyulladt a színpad előfüggönye, s megrongálódtak a környező kulisszák, díszítések is. A tüzet a helyi tűzőrség, a színházi dolgozók segítségével gyorsan sikerült lokalizálni, s a nagy erőkkel a helyszínre érkező tűzoltók perceken belül elfojtották a lángokat. Személyi sérülés nem történt, csupán az oltásban segédkező operaházi dolgozók egyike szenvedett enyhe füstmérgezést, de állapota nem volt súlyos, már szerdán elhagyhatta a kórházat. A tűz okának megállapítására a szakértők bevonásával indított vizsgálat tovább folytatódik. A károk előzetes felmérése szerint mintegy 3—5 millió forintba kerül a helyreállítás. Kedden este a Székely Mi- hály-bérlet harmadik előadása keretében a balett-társulat bemutatóját láthatja a közönség. Az Etűdök című táncjáték és a Bouernonville- szvit szerepel műsorukon. (MTI) A FEKETE fiatalember és társa meglehetősen dérrel- dúrral érkezik. A szűk előteret szinte teljesen elfoglalják, ahogy nagy lendülettel leveszik kabátjukat, s néhány perc múlva már a könyvespolcok alkotta labo rintus közepén csattan föl nevetésük Kerekes Sándorné, a halk szavú vezető, megrója ugyan őket a könyvtárban nem nagyon illő viselkedésért, de nem haragszik. — Még csak másodszor járnak itt mind a ketten. — int feléjük magyarázóan. — A VÍZÉP dolgozói, csak egy KRESZ-tankönyv miatt iratkoztak be. De nézze, most már a polcokon válogatnak. Lehet, hogy rendszeres olvasó lesz belőlük ... ! Eger „Kanadának” becézett városrészében vagyunk, ahogy hivatalosan mondják, a lajosvárosi fiókkönyvtárban. Fél tizenegy felé jár az idő. de másfél óra múltával a nyitástól, még csak hárman kopogtattak be. Ügy vélné az ember, ez a természetes, hisz az olvasók nyilván elsősorban a lényegesen nagyobb kínálatot adó Megyéi Könyvtárba járnak. Ám Kerekes- né tiltakozik. — Talán egyedül a kedd délelőttök ilyen csendesek, amikor a felnőttek részére kölcsönzők. Hiszen a legtöbben dolgoznak, legföljebb a gyeses kismamák, nyugdíjasok érnek rá ilyenkor ellátogatni. Egyébként azonban szinte mindig ..telt ház van”. Néha a gyerekórák idején még a szőnyeg is foglalt. Nem is csoda, hiszen az itt található majd tízezer kötetet. s a különböző társasjátékokat csaknem ezer olvasó forgatja. S ez a szám úgy tűnik, még tovább fog emelkedni. AZ OKOK KÖZT sok mindent föl lehet sorolni. így például, hogy a lajosvárosi lakótelep egyre gyorsabban fejlődik, hogy a könyvek, folyóiratok jelentősen drágultak, s ahogy a beszélgetés során kiderül, nem utolsósorban vonzó e hely az itteni családias légkör miatt. amelvnek hamar híre megy e városrész határain túl is. Tiszta, csendes, kellemes ez a környezet a sok virággal vidám, sárga függönyökkel. Az ablakon gyerekkezek által készített szalvéta-bábu őrzi az idei könyvitároskará- csony emlékét. — Tizenhat esztendeje dolgozom Lajosvárosban. Nagyon közelről ismerjük már egymást a könyvforgató emberekkel. Volt már, hogy esküvőre invitáltak az olvasók, s hogy nem mehettem, este tízkor csöngetett rám a vőlegény, menyasszonyát bemutatni. Előfordult olvan is. hogy az ifjú házaspár első sétája a babával, hozzám vezetett. S most már egyre gyakrabban az is, hogy a hajdani gyerekek csemetéjüket íratják be ebbe a könyvtárba — idézi a legkedvesebb emlékeket kalauzom. — Sok talán á munka, hiszen egyedül vagyok. De nem cserélném el semmivel, mert minden napom rendkívül érdekes és szórakoztató. Egyszerié tudok emberi kapcsolatokat teremteni, s hivaitá- sommaik élni. Hogy a szakmára terelődik a szó. megállapítjuk, mint a legtöbb kis- és nem szakkönyvtárban. itt is a Ber- kesii— a Szil vasi-, a Moldo- va-regények a legnépszerűbbek. na meg azok a slágerek, amelyeket a tévé, a rádió éopen a figyelem központjába állít. De az is kiderül, hogy egy ilyen fiókkönyvtárban mulatságos,, spej ciális esetek is előfordulnak, KEREKESNÉ mosolyogva mondja: „Kanadában” fél évvel ezelőtt kitört a horgász- és az akvarisztikai láz. — Mostanában úgy viszik az ehhez a témához kapcsolódó szakirodalmat, min.j a cukrot. Az olvasók lelkesedése még rám is átragadt. Egy darabig magam is tartottam bent egy akváriumot, sűrűn csereberélünk, míg egy törzstag esküvőjére el nem ajándékoztam. Megszakad a beszélgetés, mert egyre több olvasó érkezik. Az érdeklődőknek a könyvtárosinő kedvenceit ajánlja, a mai magyar irodalom népszerű _ képviselőit. A legtöbben azonban, így elsősorban a diákok, konkrét kívánságokkal jönnek. Majd mindenki megtalálja, amit szeretne, a kötelező irodalom például a megfelelő kézikönyvekkel külön polcon várja a középiskolásokat. Sebe Józsefné viszont, aki mint mondja, csak egy esztendeje, vagyis nyugdíjas kora óta ér rá könyvet kézbe venni. Mml_ dovát hoz, s valami hasonlót szeretne. — Mostanában már éjjel is olvasok — vallja be az idős asseony szégyenlősen —, csak az a kár, az uram, aki még dolgozik, s a lányom, akit leköt a kisbaba, nem nagyon értik meg az új „hóbortot.”. A néni most mindenesetre kap egy meghívást a legközelebbi TIT-előadásra is a törzsgárdistáknak kijáró mosollyal, aztán Kerekesnével együtt a polcok felé indulnak. LASSAN véget ér ez a kedd délelőtti 4 óra is, a megszokott módon, melegen, családiasán. Németi Zsuzsa VASVUÍV 5. Kért. Ö, a parancshoz szc kott, energikus, kemény, a végtelenségig makacs tábornok arra kérte tisztjeit, hogy folytassák ezt az utolsó, átkozott csatát, s önmagát is meglepte magatartása. Tudta, hogy a tankisták parancsszóra, egy kézmozdulatra, sőt egy cifra káromkodásra is feltétlenül harcba indulnak. Tudta ezt, és mégsem volt képes kiabálni, parancsot adni, káromkodni vagy mérgelődni, mint nem is olyan régen a megfigyelőponton. Itt, az ellenség közvetlen közelében, amikor a háború véget ért, de az ellenség mégsem vesz erről tudomást, hirtelen úgy érezte, hogy nincs ereje parancsot adni a fiainak, harcba, halálba indulni azon a napon, melyet a földgolyó országai, népei a boldogság napjaként ünnepelnek. A tankparancsnokok — ki hallgatagon, ki lelkesen vagy szomorúan — becsukták a nyílásokat. Felmorajlottak a motorok, és a tankok megindultak a magaslat felé. A tankisták a toronyból kihajolva tüzet nyitottak, és a lőporfüst. összekeveredve a békés köd- függönnvel. lefelé ereszkedett a völgybe. Élén a hallgatag, kis termetű századossal rövidesen megérkezett a felderítő zászlóalj. Meghallgatván a feladatot. a tábornok kérését, a százados halkan válaszolta: Igenis! Elosztotta az embereket. maga pedig Kolima- szov járművére szállt. A tankok nagy robajjal tűntek el a hegytetőn túl. A tábornok levette sapkáját és kezével mégtörölte homlokát. — Gyújtson rá — nyújtót" ta felé a felderítő az ügye sen összeragasztott cigarettát A tábornok rágyújtott szippantott néhányat, majd a csikket eldobva csak eny- nyit mondott: — Mehetünk, felderítő. Felkapaszkodtak a hegytetőre, s onnan néztek a harcmezőre. A tankok legyezőszerűen vonultak és menet közben tüzeltek. A terep nehéz volt, s a vezetők a legnagyobb sebességgel hajtottak. A gázolajkeverék füstje sűrű foszlányokban vette körül a tankokat, s álcázta a nyomukban haladó harcosokat. — tíNagyszerű, Kolimaszov mindent figyelembe vett, azt is, hogy a mélyebb helyeken nedves a levegő — állapította meg a tábornok. A fedezékekkel és gödrökkel tarkított síkságra kijutva már látszott a híd. Az előtte húzódó mély fedezékekbe, a hídőrség kaszárnyájának romjaiba fészkelték be magukat a nemetek. A lángcsóvák gyakoriságából ítélve az ellenállás előre megtervezett és erőteljes' volt. A tábornok most már nagyon sajnálta, hogy a tüzérség bekapcsolása nélkül vette fel a harcot. — Ide kellene irányítani a tüzet — sóhajtotta. — Késő már — mondta Melesko. Az apró alakok már lefelé ugráltak a tankokról, és ösz- szehúzván magukat géppisztolysorozatot eresztettek a bokrok közé. ahol valószínűleg a páncélelhárítók voltak. Két tank a balszárnyin már égett, a fekete füstielhöt vastag csíkban mozgatta a szél. kél másik jármű gödörbe került, dühösen tüzelt, de nem mozdult el a helyéről. — Igen. Késő már — sóhajtotta“ a tábornok. — Az ördög . .. Felugrott és előrefutott, a felderítő fejét csóválva indult utána. Később a tábornok többször is megkérdezte magától, miért cselekedett így. Miért feledkezett t-1 arról, hogy mint a hadtest parancsnokának hatalmas harci eszközök állnak rendelkezésére, amelyek csak a jeladásra várnak. ő meg e nélkül, úgy lépett csatába, mint a finn háborúban, amikor épphogy elvégezte a páncélos tiszti iskolát, s tapasztalatlan, forró fejű ütegparancsnok volt. Nyugtalanította a harc elhúzódása, a tankisták megtorpanása és a németek ilyen ádáz ellenállása. De nem ez volt a legfontosabb. Már 12 órája, fél napja béke volt. Béke! 12 órája csókolódzott, ivott, ünnepelt Európa, azért mert ennél nagyobb ünnepet, boldogságot nem ismert az emberiség eddigi viszontagságos története. Itt pedig, ezen a nép-' télén hegyi átkelőhelyen parancsát teljesítve még halálba mennek az emberek, és éppen azért ebben a nehéz, sorsdöntő órában katonái között akart lenni, osztozni velük a veszélyben, egyszerűen nem volt joga a megfi- gyelőáljásra menni, s ott számolni.. hány tankját gyújtja fel a lángcsóva. Nem hosszú utat tettek meg. amikor a németek aknavetősorozatot nyitottak rájuk. Nem véletlen lövedék érte őket. hanem kegyetlen, pontosan célzott sorozat, láthatóan a németek, félve az űj gyalogos egységektől, el akarták szigetelni őket a tehetetlen tankoktól. A tábornok és a felderítő földre estek, egy kis árokba huppantak, a felderítő felül, mozdulatlanul, és csak akkor amikor a váratlan lövéssoro- zat véget ért, értette meg a tábornok. hogy a felderítő halott. Felállt és sokáig nézte a katona lövedék tépte, golyó szagatta vattakabátját, nemrég nyírt tarkóját, s eközben gépiesen törölte arcáról a vért, mely szilánkot kapott homlokáról csordogált. Aztán előre nézett; ott még dörögtek a fegyverek, hallatszott a csatazaj, de tapasztalt füle már észlelte a fordulatot. Rájött: Kolimaszov a hídra tört. Egy óra múlva, amikor mindennek vége volt. és ő már vattakabát nélkül, tiszta kötéssel homlokán ült a híradós állomáson, adjutánsa jelentette, hogy a német tábornok mondani akar valamit. Felállt, de nem maradt ideje válaszolni, mert előtte Larcev mar javasolta: — Jöjjön. — Amikor az adjutáns kiment, cséVi'desen hozzátette: — A háború mellesleg véget ért. lé'*áfával ezelőtt. Bejött a német tábornok — nem öreg, hajlott hátú, hosszúkezű ember, fáradt, élettelen arcai. Kérdést sem várva — szárazon, intonáció nélkül — beszélni kezdett. A tolmács alig győzte fordítani. — Nem volt náci, hivatásos tiszt. A Wermacht tagja. Sohasem volt Hitler híve. Tudja, hogy ez nem könnyíti meg sorsát, és kész arra, hogy Szibériába menjen. Egy kérése van, amit, ismerve az orosz parancsnokság jóindulatát, veretne előadni. Ezen a háború befejezését jelentő örömteli napon kéri, értesítsék a családját Kölnben. — Szóval ezért akart any- nyira Nyugatra törni — jegyezte meg halkan az ezredes. — Reménykedik abban, hogy a szovjet hadvezetés nem mond nemet... — Van a német nyelvben olyan szó, hogy aljas? — kérdezte csengő hangon a tábornok. — Igenis, tábornok elvtárs — felelte a kissé zavart tolmács. — Akkor mondja meg neki a nevemben, hogy aljas és gyilkos! A tolmács hangosan és crlbelöen a tábornok hanglejtését* utánozva fordította le a mondatot. A német felemelte a fejét, hamuszinű arcát pír öntötte el. — Vezessék el — vetette közbe a tábornok és elfordult. A német még mondott valamit, de a tolmács már nem fordította, s a fogoly a korábbinál hajlottabban csöngött kifelé. ★ Este, amikor együtt volt a hadtest es a fürge őrmesterek bort, vodkát kerítettek, a Győzelmet ünnepelték, (Folytatjuk} A ielúiiiatt Vigadóban
