Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

MM m mm Jelenei a Gulliver az óriások országában, felnél leknek szánt televíziós meséből: A Királyné: Drahota Andrea és a Tudós: Bozóky István. A MONDANDÓ nem min den. Meg kell találni hozzá a kellő formát is ahhoz hogy az írói szándékok, z világról vallott gondolatot oly köpönyegbe öltöztesse #iek, hogy az ne eltakarja de kiemelje lényegüket. A forma nem minden. Lehel „hagyományos”, lehet szub- modern, de ha nem segít a gondolatok közvetítésében ha híd helyett gátat jelem az alkotó és a befogadó kö­zött,^ fabatkát sem ér a2 egész, lett légyen látványnak akármilyen megkapó, lenyű­göző is. Igen: a forma és tartalom egysége. Az eszté­tikai „elemi órák” és a leg­magasabb egyetemi stúdiu­mok mindig és rendre vég­érvényesen tisztázott fogal­mai, amelyek persze, soha­sem tisztázottak, rendre összekevertek mindazokban akik az „és” helyett a „vagy” kötőszót használják. Isten ments, hogy mos' esztétikai elemzésekbe bo cátkoz-'aro e rovat hasáb­jain. Mind-írre a kis tudo­mányoskodó bevezetőre azért volt szükségem, hogy el­mondhassam: három tévé­produkciót láttam az elmúlt héten, s mind a három a maga nemében — különö­sen. összevetve őket egymás­sá. — taneszköz, segédesz­köz is lehetne akár egy el- kénzelt és a tévénézők szá­mára megrendezett esztéti­kai órán. A tervezett „fantasztikus” sorozat nyitásaként Swift nyomán televízió* mesét su­gároztak st felnőtteknek, Gulliver csodás kaland­jairól az óriások országában. A sokat vitatott televíziós elektronika eszközei, a leg­modernebb eszközök tehát, ebben a műfajban formailag kitűnően egybevágtak a swifti mondanivalóval. Még akkor is így van, ha Rajnai András, a rendező, aki tisz­teletre méltó makacssággal próbálkozik ezzel a műfajjal és e kifejezési eszközzel, nos, tehát még akkor is, ha ő nem mindenkor és nem mindenben találta meg sem a szereplőiben, sem az esz­közeiben a mese valóságát és a valóság meséjét. Mégha úgy is volt kiérezhető — bűn ez, de bocsánatos —, hogy a forma, jelesen a tech­nika uralkodik még mindig a gondolat felett, az egymást erősítő harmónia helyett. Ám az aligha vitatható, hogy e mesést?j felnőttme­sék, a varázsos látványok olcsó és hatásos eszköze az elektronika. Amelynek első­sorban i 11 van létjogosult­sága! Ez a „forma” aligha lett volna kibírható A nagy ék­szerész című tévékomédiá­ban. ahol a történés párhu­zamosságai, a kameraváltá­sok és időbontások derűs váltakozása tette pergővé a játékot, könnyebbé és köny- nyedebbé a színészvezetést és világosabbá, egyértelműb­bé Karinthy Frigyes és Ma­joros István egykori komé­diáját. amelyet jó érzékkel írt televízióra Ungvári Ta­más. Hogy a rendező, az unoka Karinthy Márton egy­fajta televíziószerűséget, te­hát valójában modern kife­jezési módszert talált a ko­média mondandójához) az nemcsak jó rendezői ráérzés és értés, de művészi tiszte­let és alázat is alapvetően a mondandó iránt. ÉS TURGENYEV? Az Egy hónap falun? A maga konvencionális- rendezési felfogásában — Szirtes Tárná, alkotása — mindenféle te­levíziós „trükköt” száműzött a képernyőről. Lefényképe­zett színház ez nvsjdrem, SiOh belül i» jobbára ctteló- gn.MiK. I:étsi»mél/es jelene­tek építőkockái, hogy fel­épüljön belőlük a furgenye- vi tragédia. Bensőség. meg­hittség, premier plánok, szí­nészi arc'ok, félhangok és a lefényképezett csend, amely­ből kihallani a szív riadt dobogását. Turgenyev drámáját tönk­retette volna, kibírhatatlan- ná rendezte volna Szirtes — ' .*•*■* *■■■ ' ' Képernyő előtt Tamás, akárcsak, ha Ka­rinthy Márton televíziós esz­közeivel is dolgozik. Látszó­lag a legszokványosabb esz­közöket, valójában a'legmé­lyebb színészi átélést, rende­zői feszült odafigyelést, a stílus egységének aggályos és maradéktalan megőrzé­sét jelentette a Turgenyev- bemutató. Különösen nagy felelősséget érezhetett Szirtes Tamás az Egy hónap falun bemutatásáért, mert kevesen, sőt alig ismerik e drámát, sőt egyáltalán alig ismert az átlagnéző előtt a CsehoV- előfutár Turgenyev, mint színpadi szerző. Kitaposat- lan, járatlan úton kellett el­indulnia Szirtesnek, kikerül­ve azokat a buktatókat, ame­lyek csehovi utánérzéseket kelthettek volna színészben, nézőben egyaránt. És a színészi alakítások? Ugyanaz a kicsit dikciózó, nem érzéseket, de írói állás- foglalásokat kifejező szöveg- mondás és játék, amely, ha kisebb-nagyobb döccenők- kel, de mégis jól simult Gulliverhez — ebben Szoko- lay Ottó királya volt szá­momra a „legbölcsebb” —, kibíi'ha.tafian left wifiaako médiában és értelmetlenné silányító Turgenyev dráma iában. A gyárost alakító Darvas Iván elegáns komé- diázása, Paper Antal esett­óvatos öreg betörője, Harsá­nyt Gábor fanyar, s a helyen kint közhelyszerű társadalmi bölcsességeket valóságízzel megtöltő alakítása és a töb­biek kellően, de mértékkel harsány játékstílusa egybe­vágott A nagy ékszerész műfajával és műfajában el­mondani szándékozott írói gondolatokkal. ... és képzeljük el ugyan­ezt a komédiát a hagyomá­nyost?) színpadi és „lefény­képezett” keretek között, azokkal a színészi eszközök­kel, mozgással a kamerák előtt, a csend dramaturgiá­ját bátran használó, félmon­datokból körmondatnyi ér­zelmeket sejdítő rendezői fel­fogásban? Elképzelhetetlen. És íme az Egy hónap falun, Ruttkai Éva, Mensáros Lász­ló, Koltai János, Hegedűs D. Gézát, Leviczki Klára és szí­nésztársai alakításában so­káig emlékezetes alkótása lett a tévének. És azért is, mert egy nagyszerű íróban felfedezte és felfedeztette velünk is, — a drámaírót. A tévészerzőt, ha úgy tet­szik. Hát ennyit és ezért a for­ma és a tartalom viszonyá­ról — a képernyőn is. ■ Tyi-- Gyurkó Géza Páger Antal, az öreg betörő az „eltartottak” — Patkós Irma és Turay Ida gyűrűjében, A nagy ékszerész című komédiá­ban. Faluszépítés Mezőtárkányban (Tudósítónktól) Hárommillió 262 ezer fo­rinttal gazdálkodik az idén a mezőtárkányi községi ta­nács. Mire fordítják az ösz- szeget? A kiadások jó része a kulturális ágazat költsége­it fedezi, az iskola, a könyv­tár, a napközi otthon, a mű­velődési ház, és az óvoda folyamatos működését bizto­sítja. Hétszáznyolcvanezer forintot költenek az egész­ségügyi és a szociális ága­zat fenntartására. Több mint 150 ezer forintot fordítanak a közvilágításra, a parkok fenntartására. A költségve­tési kiadások fedezéséhez a felsőbb tanácsi szervek kö­zel .két és fél millió forint­tal járulnak hozzá. A községfejlesztési alap idei összes bevétele 250 ezer forint lesz. Mindezt növeli még a lakosság 200 ezer fo­rintot érő társadalmi mun­kája. A községfejlesztés ez évi összegét a tanácsi utak felújítására, korszerűsítésé-* re, és a járdák karbantar­tására használják fel. A község lakossága csatlakozott a megyei tanács és a Ha­zafias Népfront által meg­hirdetett faluszépítési moz^ galómhoz is. Császár István „Köszönet mindazoknak, akik támogatták hét esztendő során a Hatvani Galéria ízlésformáló munkáját, s lehetővé „ tették, hogy 1980-tól immár önálló művészeti intézményként, -m az eddiginél sokoldalúbb, gazdagabb tevékenységet fejthes- j sen ki” — e mottónak is beillő szavakkal nyitották meg va-í sárnap délelőtt Hatvanban a tavalyi második portrébienná-4 lén bronzdiplomával kitüntetett Janzer Frigyes Munkácsy-r díjas-szobrász kiállítását, amelyen az alkotó negyven szo-J borral, kisplasztikával szerepel. A művész munkásságát. dr. Dömötör János műtörténész, a Tornyai Múzeum igazga­tója méltatta, kiemelve az alkotó humánus alaphangját, sok-i, irányú kísérletező kedvét, amely a kiállítás műtárgyaiban is / tükröződik. Janzer Frigyes tárlatát egyébként február 24-ig/ tekinthetik meg az érdeklődők a Horváth Mihály úti kiál­lító teremben. (Fotó: Szabó Sándor> ' Megnyílt Janzoi nips hatvani tárlata 1? lüSO. január 29., kedd P isti kapitány. Igazi, képzett kapitány. Nap mint nap átrendezi a csapa­tát, más felállást szab a ba­rackfáknak és a meggyágak­nak, új őrszemet küld fel a . kapu előtti fenyő tetejére, s amikor már minden rend­ien van, maga is felmászik a vára tornyába, és a mar­cona diólevelek védelmében várja az újabb támadást — amelynek végén holtan he­vernek az ellenség katonái a vár alatt, ahol már csak a hullarabló: a szaglászó sün­disznó talál majd rájuk: a sün, akit Pisti mindig fölé­nyesen megmosolyog, ha né­ha alkonyaikor észreveszi, hogy a fosztogató megjele­nik a fa alatt, és kincs után kutat a halott gallyak és le­velek között. — Pistiin ... Te, gyere elő, mert agyonváglak ... Pisti még mindig hallgat a torony védelmében. Ide nem juthat fel az anyja. Itt jó. A vára szereti őt. A ka­tonái ragaszkodnak hozzá, és sajnálkozva rezdülnek meg, ha Pisti esténként lemászik a várból: az ágak is tiszte­legnek, és fegyelmet ígérnek holnap reggelig, amikor a kapitány újra szemlére érke­zik a tisztára mosott vár alá, félrerugdalva a várárok­ból mindenkit, aki az éjsza­ka hullott oda, akár ön­gyilkos levél az illető, akár vakmerő kém, akit az őr­ség katonái lőttek agyon, amikor a vár alá lopakodott. Újból felsivított a hang a ház előtt, és Pisti lassan ereszkedni kezdett a fáról. Félt az anyjától, ijedten vár­•nólya Péter elbeszélése a Központi Sajtószolgálat 1S7S. évi novellapályázatán III. di­jat nyert. ta a pofonokat, amiket na­ponta kapott okkal, ok nél­kül. Igaz, a sereg készen állt, de Pisti még tét«-'ázott: hát saját anyja ellen küldje a katonákat? Nem, nem lehet. Majd eljön az idő, amikor idegen ellenség tör be a ka­pun — no akkor majd meg­alparancsnok, a százkilós ár- tány. A barackok és a meggyfák ágai tisztelgő moz­gással kísérték Pistit, amint ellépett előttük, egyre köze­lebb érve a fehéren villogó házhoz. — Az anyád istenit, hát hol a fenében vagy te örök­Bólya Péter: A sereg szólal a riadó, Pisti riadója. A levelek leözönlenek a fá­ról, az ágak össztüzet dörög­nek a betolakodók ellen, a málnásból vijjogva száguld elő a rohamcsapat, a beton­vályú töréseiből tüzet köp­köd a géppuska, a zsindely őrei forró szurkot öntenek az ellenség fejére, a barack- fák csatarendbe állnak, az ágak „előrét” intenek, a krumplibokor utat nyit és a gumók süvítve vágódnak ki a földből, a meggyfák tete­jén százéves gallyak egye­nesednek ki, és gyújtó leve­leket, érett gyümölcsöket hajítanak a támadók felé ... Pisti — legyőzhetetlen. A kert: az ő serege, és a se­reg egységben, harcra ké­szen várja, hogy az első ria­dószóra csatarendre álljon, és megvédje Pistit minden­fajta támadástól. — Megyek már ... — kiál­tott vissza Pisti, és leugrott a földre, a halottak közé. Indult a ház felé. Búcsút intett a leveleknek, csillapí­tó tekintetet küldött a mál­nás felé. A betonerőd csen­des és száraz volt, bent az ólban hörögve szuszogott az ké? ... — mozdult feléje az anyja keze. — Hát mit gon­dolsz, meddig fogok én ne­ked könyörögni, mi? ... Csattant az asszony tenye­re, Pisti behúzott fejjel, ma­ga elé font karral védeke­zett. Égett a füle, sírás fogta a torkát. A sereg... De nem szabad. Hiába takarja el a szemét a barackok alkapitá- nya, hiába rohanna a mál­nás legénysége Pisti segítsé­gére —■ Pisti nem ad jelt. — Mész a Dunára, de rög­tön ... Estig haza se gyere — fordult be a házba az asszony. Pisti utána lépked. A szo­bájába megy, előkotorja a gumicsizmáját. Apad a víz, Pistinek mindennap ott kell lennie a parton. Nem ő az egyetlen, van még ott egy iskolára való gyerek, aztán az asszonyok, férfiak, csák- lyával, gereblvével. csónak­kal. hosszú botokkal. Árvíz volt. nagy árvíz, feljebb sok helyen kiöntött a Duna. most vonul le. hoz mindenfélét — ígv hallotta Pisti néhány nappal azelőtt, amikor any­ja a szomszéd Vajkó bácsi­val beszélgetett a konyhá­ban, és ő (a kapitány) ép­pen befejezte az aznapi ol­vasást, elbúcsúzott a könyv lapjaitól, elköszönt Miskától, az ügyes végvári vitéztől, és Borkától, a szerelmétől, ál­matlan éjszakát kívánt a törököknek és császári zsol­dosoknak, aztán félre­rakta a padláson talált kincset, a Vasárnapi Újság füzeteit is, melyekben minden este végigcsodálta a serege felszerelését: az ágyú­kat, duplaszárnyú repülőgé­peket, betonerődítménye­ket, ijesztő gázálarcokat, el­nézegette a rohamsisakos ka­tonákat ábrázoló rajzokat, el­olvasta a tudósításokat a szerb hadszíntérről, a galí­ciai hadi helyzetről vagy az olasz frontról. — Megint hoz a víz min­denfélét — hallatszott Vaj­kó bácsi dörmögése. — Még Ausztriából is. A Kaszáék egy szekrényt fogtak, tele ruhával. A Balázs meg egy ólat, de olyat, hogy vagy húsz tyúk ült a tetején. Haj- Jiaj... Baj lehet ott azoknak feljebb. Megmondta tavaly a bába, ötvennégyben árvíz vagy földrengés lesz. Hát itt is van ... Pisti leoltotta az ágyá fe­letti lámpát, és Vajkó bá­csit hallgatva arra gondolt, hogy hamarosan megint mennie kell a Dunára, ugyanúgy, mint két vagy három évvel ezelőtt, akkor is magas volt a víz, hozott is egyet-mást, de Pisti sem­mit nem talált, csak topor- gott a töltésen, kezében a gereblyével, semmit nem értett, a többiek kiröhögték, ő meg csak állt, egyedül, ki­szolgáltatottan, akkor még nem tudott olvasni, nem volt serege, nem volt senki, aki megvédje, fázott, félt, hama­rosan hazafelé indult, és semmije nem volt, csak a zsebében lapult egy sárga emberke, hajlítható derekú, sisakos, furcsa öltözékű, Pis­ti véletlenül vette észre a víz szélén ... Most a diófa egyik ágán őrködik a §árga emberke: 6 a sereg legrégebbi katonája. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom