Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
Értékrend EGY IDEJE mintha kevesebbet beszélnénk az életmódról. s ha mégis, rendszerint ezzel intézzük el: most nem az a kérdés, hogyan éljünk, hanem az, hogy miből. Pedig a kettő elválaszthatatlan, feltételezd egymást. A különféle szükségletek kielégítését szolgáló lényeges és ismétlődő tevékenységek — vagyis életmódunk összetevői — között több, egymástól merőben eltérő rangsor állítható, azonban a szocialista világnézetű ember értékrendjében változatlanul az életmód fő meghatározói: a munka, a hivatás. Fejlődésünk egy • korábbi szakaszában, amikor az emlékezetes „frigiderszocializ- mus” vita zajlott, még arról kellett meggyőzni jó szándékú aggályoskodókat, hogy a munkából származó viszonylagos jólét nem fenyegeti a szocializmust. Visszatekintve nem könnyű megérteni. mért szorult ez bizony- gatásra akkoriban. Ma ugyanis egy másik nyilvánvaló igazságot kell ismételgetnünk, nevezetesen azt, hogy viszonylagos jólétünket csak több és főleg jobb. átgondoltabb munkával tudjuk megtartani. Ez azonban nem vonhatja el figyelmünket attól, hogy életünk középpontjában nem egyedül a viszonylagos jólét áll. hanem legalább annyira e jólét forrása, a munka. Napjaink nagyobb részét munkával töltjük, és senkinek sem közömbös az, hogy milyen munkával, milyen munkatársak, milyen körülmények között. KEDVEZŐ ESETBEN, amikor a munka alkotó jellege és az egyén képességei,, hajlamai találkoznak, kevésbé fáraszt a munkavégzés, és a jóleső fáradtság az alkotó^ örömével párosul, örvendetes, hogy egyre több olyan munkakör létezik, amelyben meg lehet tenni az első. de legnagyobb lépést az emberi önmegvalósítás, vagyis képességeink minden oldalú kibontakoztatása felé. Példa erre a szocialista brigádok egy részének valóban sokrétű, a munkán kívül a művelődésre és az egész életvitelre kiható közös tevékenysége. Az egyén választási lehetősége azonban ezekben az esetekben ,is- megvan, s az már valóban rajta múlik, hogy az alkotó munka elmaradt öröméért mivel próbálja kárpótolni magát. Ha nehezebb a megélhetése, egészen természetes. hogy mellékmunkát vállal: így legalább a hónap végén több pénzt vihet haza a családjának. Hiszen ezt a megoldást választották már korábban is sokan, anélkül, hogy megélhetési gondjaik lettek volna; a nemzetközi statisztika tanúsága szerint pedig a különmunkák aránya minden fejlett európai országban folyamatosan növekedik. Mert igényeik mindig előtte járVezetőségválasztó taggyűlésről jelentjük Á bizonyítás következik a Qualitálnál Nagy pártalapszervezet alakult tavaly nyáron az apci Qualität Vállalat öntödéiben. A kokillaöntöde és a nyomásos öntöde egyesült s ésszerű volt a párttagok egy alapszervezetbe tömörítése is. A vállalatnál levő öt alapszervezet közül az öntödei kapta az egyes számot, s ez akár rangsorolásnak is tekinthető. Természetesen az eltelt rövid néhány hónap a közös munka megindításához, a sorok rendezéséhez volt csak elegendő: ez idő alatt osztották el a reszortokat a megbízott alapszervezeti titkár irányítása alatt. Különösen nagy jelentőségű volt tehát itt a vezetőségválasztás jó előkészítése s a tagok véleményének ösz- szegezése után olyan jelöltek kiválasztása, hogy .az,ok méltó képviselői legyenek a munkahelynek, az öntödében dolgozó 69 párttagnak. A kongresszusi irányelvek vitája csak mozgalmasabbá tette ezeket az előkészületeket. Átszervezés az üzemben a hatékonyabb munka érdekében; az öntők „saját bőrükön” érezték, mit is mondanak a munkaerő-gazdálkodás javítására, áz eszközök, a munkaidő jobb kihasználására ösztönző központi határozatok, irányelvek. A nagyobb jövedelem, a jobb élet csak; több eredményt hozó munka révén következhet, ezt világosan látják a Qualijál kommunistái. Az elmúlt évek egyáltalán nem kényeztették őket. sok ne- hézség után az idei esztendő ígér sikeres gazdálkodást. De arról is szó van, hogy a mostani, általánosan nehezebb körülmények között nem születhetnek látványos „felfutások”, nem várható a megszokott, gyors növekedés. A minőségi változás viszont ugyancsak nehéz munka , eredménye lehet, saz eddigieknél niég nehe”ib, bo- , nvotultabb feladatokkal is _ meg kell birkózni. Mindezek — értékelve társadalmunk gazdaságunk eddig elért eredményeit — meefogalmazódtak a kongresszusi . irányelvekben is Hogyne lett volna erről vé~ lemAnyük a Qualität öntőinek? Az 1-es pártalapszervezet v«6etősésválasztó taggyűlésén a gyöngyösi járási pártvégrehajtóbizottságot Szek- szius Mihály, a járási hivatal elnöke és Morvái László képviselte, s ott volt Pataki Ferenc, a vállalati pártbizottság titkára is. Szabó Gyula megbízott alapszervezeti titkár összegezte a pártcsoportok ülésein az irányelvek vitájában elhangzott véleményeket. Megjegyezte: a Qualität kommunistái fontosnak tartják, hogy a munkaverseny sikereivel kezdjék a kongresszus évét. Néhányat a véleményekből. Balya Gellert főművezető szerint az öt évvel ezelőtt kiadott irányelvekhez képest határozottabb megfogalmazásokat találni a mostaniban. Szükségszerű, hogy ezek válóra váljanak, életszínvonalunk függ tőle — mondta. Az ötnapos. munkahét tervével kapcsolatban többen voltak azon az állásponton, hogy nem lenne jó elhamarkodottan bevezetni. Oláh János öntőmunkás elmondta, hogy a feladatok az üzemben is az új követelményeknek megfelelően fogalmazódtak meg. Legyenek jobbak a munka feltételei, rendeződjön az anyagellátás, hiszen az okoz gondot, hogy a kemencéket alapanyag- hiány miatt nem tudják kellően kihasználni. Ha az idén változik ez a helyzet, akkor nem lehet baj: a program tiszta és világos. Szekszius' Mihály felszólalásában külön kihangsúlyozta az . itt dolgozók munkájának jelentőségét. Mint elmondta, a gyöngyösi járás gazdaságának 8.5 milliárd forint termelési értékéből a Qualitál ■ áz idén már több mint egymilliárdos részt vállal. Nagyobb megbecsülést érdemel ez a sok faluból naponta bejáró, nehéz munkát véaző kollektíva. A jelölő bizottság javaslata alariián a taggyűlés Bo' Ina Gellert főművezetőnek, a Kiváló öntő-kitüntetés birtokosának szavazott bizalmat a pártalapszervezet titkári tisztségére. Szabó Gyula. Havellant László. Baranvi István. Gellén Imréné, Gelé- nvi Laiosné és György 1st" ván lett a vezetőség tagja. A vállalati pártértekezletre 19 küldöttet választottak. (hekeli) nak a kielégítésükhöz szükséges anyagi eszközöknek, s ez — húzzuk alá — mindaddig nem is baj, ámig az eszközök célokká nem lépnek elő. Lényegében szabad választás kérdése az is, hogy valaki, felismerve tudásának, szakmai felkészültségiének korlátáit, a sok áldozattal járó továbbtanulás mellett dönt, vagy „képzettségét” elegendőnek tartva; szabad idejében különmunkát vállal. Pedig a tanulásitól ide- genkedőknek rendszerint erős érveik vannak. Mit is lehet válaszolni azoknak, akikarra hivatkoznak, hogy keresetükből még a legszükségesebbekre sem telik, márpedig ők addig akarnak jól élni. míg fiatalok. Ha tovább kételkedünk, papíron is bebizonyítják, hogy különmunka nélkül kocsira, külföldi utazásra — és sajnos sok helyen a még hiányzó lakásra — soha nem jönne össze a pénz. MIÉRT HANGSÚLYOZZUK mégis a szabad választás lehetőségét, miért állítjuk, hogy a dolgot jelenlegi helyzetükben is az emberekben kialakult értékrend, a szükségletek között felállított rangsor dönti el ? . Ment a tóryek furcsa módon aet mutatják, hogy a különböző formákban továbbtanulók között nagyobb a rendszeres vagy alkalmi különmunkát végzők részaránya, mint a „csak” dolgozók körében. Vajon ezeknek az embereknek nem kell nagyon is fontos szükségletek egész tóráról lemondaniuk? A válasz nem . kétséges, hiszen szabad időnkben — hajlamainknak és pénztárcánknak megfelelően — a kikapcsolódás és szórakozás számos lehetősége között választhatunk: azoknak azonban, akik továbbtanulnak és még mel- lékmunfcát is végeznek a gyárban eltöltött nyolc óra után. bizony nem sok szabad idejük marad. Mégsem lenne helyes megszállottaknak vagv áldozatoknak tekinteni őket. Ha meggondoljuk, ezek az emberek szisztematikusan kidolgozták a maguk értékrendjét, aszerint élnek, és teljesítve az aznapi munkát és tan ülni valót, nem valószínű, hogv különösebb hiányérzetük lenne. TEGYÜK HOZZA: ez a lehetséges, bár nem egyedül üdvözítő értékrend társadalmit céljainkkal is találkozik; rrv»rt a képzettebb ember jobban átlátja a termelési folyamatot, az emberi vi- szonvlatokbam is könnyebben eligazodó?. Kórt Tzmás Nem kidobott pénz Munkájuk: a környezetvédelem Napjaink egyik legfontosabb feladatává vált az ember életterének megóvása. Munka- és lakóhelyünkét, a . bennünket körülvevő szőkébb és tágabb világot ugyanis mind jobban veszélyezteti, rombolja az a technika, amély egyébként annak idején éppen a fejlődés előbbre vitelére született, a boldogulást kívánná szolgálni. Hazánkban néhány év óta törvény van már a tennivalók elvégzésére, s államtitkár irányítja a program megvalósítását. Az elmúlt ősztől Miskolcon is — a Hegyalja úton — területi szerve van az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak, s Heves megyében — csakúgy, mint másutt — megyei titkár segíti a célkitűzések elérését. Vajon mit jelent közelebbről a munkájuk? A kérdésre a közelmúltban folytatott beszélgetésünk alkalmával Gavallér Istvántól, az OKTH Észak-magyarországi Felügyelőségének igazgatójától, valamint Bodó Mihály tói, Heves megye Tanácsa V. B. környezet- és természetvédelmi titkárától kértünk választ: Első fokú hatóság is — Felügyelőségünk — mondta a miskolci vezető — a szűkebb környezetvédelmi munka során összegyűjti, feldolgozza, elemzi az egyes részterületekről érkező információkat, a felszíni vizekkel összefüggő, illetve a levegőtisztasági, a növényvédelmi, agrokémiai, földtani megfigyelések tapasztalatait, kapcsolatot tart a vízügyi igazgatóságokkal, a KÖJÁL- okkal, a megyei tanácsok szakembereivel. Komplex környezetvédelmi vizsgálatokat kezdeményezünk az érdekelt szervek bevonásával, részt veszünk a veszélyhelyzetek feltárásában, s szorgalmazzuk elhárításukat. Mindennapi munkánk közé tartozik a környezet állapotát befolyásoló beruházások terveinek felülvizsgálata, véleményezése, s kivitelezésük figyelerhmel kísérése. Foglalkozunk a csendvédelemmel, az említettekkel kapcsolatos mindenféle közérdekű bejelentéssel. Az. állam- igazgatás területi szerveként indokolt esetekben szabálysértési eljárásokat kezdeményezünk, felelősségre vonásra teszünk javaslatokat a tanácsi hatóságoknak, vagy bizonyos kérdésekben —■ amelyeknél mi vagyunk az illetékesek — magunk gyakoroljuk hatósági jogkörünket a rend érdekében. Nem kevésbé jelentős a felügyelőség természetvédelmi munkája. Mint Gavallér Istvántól — egyebek mellett — megtudtuk még: elsőfokú hatósági feladatokat látnak el Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék valamennyi országos jelentőségű védett területén az építési jellegű, vagy például a gazdálkodási tevékenységből fakadó, a mezőgazdasági művelési ágak változásaival, illetve a meliorizációval kapcsolatos kérdésekben. Ez elsősorban a Bükki Nemzeti Parkot, illetve — szűkebb hazánkban — az erdőtelki- arborétumot, a gyöngyösi Sárhegyet, a kerecsenül erdőt, a siroki Nyirjes-tót, az egri szőlőskei erdőt érinti, a későbbiekben pedig az éppen most kialakulóban levő mátrai tájvédelmi körzetet is. Ugyanekkor hasonló hatósági funkciójuk van a terület- rendezési terveknél, a fakitermelésnél, a védett területeken folytatott különböző kutatások, kísérletek, gyűjtések engedélyezésénél, s bizonyos bányászati kérdésekben, amelyeknél jelentős értékek megmentéséről lehet szó. Éppen mostanában vizsgálják például a Bélkő ritka növénytársulása megóvásának lehetőségét, s foglalkoznak többi között a Szalajka- völgyi Sziklaforrás-barlang különösen sokat ígérő rendszere felkutatásának tervszerű irányításával. A megyei titkár — Bodó Mihály — Hevesben egyezteti, ellenőrzi a környezetés természetvédelmi munkát. bizottság tagjaként osztozva a kijelölt feladatokon. Ennek során együttműködik a tanácsi és nem tanácsi szervekkel, az országos, illetve területi szervezetekkel és a szomszédos megyei titkárokkal. Részt vesz a megyét érintő közép-' és hosszútávú fejlesztési, rendezési tervek kialakításában. Az említett bizottság a megyei tanács vb tanácsadó, véleményező és ellenőrző testületé, amely szintén hivatalos ügyrend alapján, folyamatos munkát végez. Miért nincs méregtemető? — Rendkívül széles az a kör, amelyben dolgozunk — magyarázta —, és igen sok a dolgunk. A felvilágosítás, s nevelés ugyanúgy hozzátartozik tevékenységünkhöz, mint a felelősségre vonás. Sajnos, ma még nem egy esetben, úgyszólván alapvető kérdésekben kell tárgyalnunk, olyan esetekre kell felhívni a figyelmet, amelyeket itt is, ott is e nélkül kellene észrevenni. Említi hetném ezek között a túlzott levegőszennyezést, a veszélyes hulladékok szabáty- talan kezelését, tárolását, szétszprását, a természet oktalan csonkítását, károsítását. Hogy csupán néhányat > soroljak: még mindig nem találjuk ' megnyugtatónak a bélapátfalvi új cementgyár portalanítását, ma sérti elfogadható az ércbányák meddőhányóinak kialakítása, ismeretlen előttünk például, hogy mi lesz a galvanizáló műhelyekből kikerülő, s az élővilágra rendkívül káros hulladékanyagok ' sorsa. Gondunk, hogy egész Észak- Magyarországon nincs méregtemető! A közelmúltban, még Eger belterületén is előfordult, hogy védett hár- sak estek áldozatul a nem kellően tervezett építkezéseknek, a műemléknegyedben pedig — a sétáló udvarok egyikében — villanyoszlopot próbáltak állítani az értékes lombkoronába. S sorolhatnám szinte végnélkül a problémákat, amelyek egyszersmind napi cselekvéseinket is megliátározzák! A természet- és környezetvédelemben — mint az elmondottakból is kicsendül — határozott a törekvés, s mind szembetűnőbb az igyekezet. Sőt, hellyel, közzel már tiszteletreméltó eredmények is születnek. A munka azonban még — s nem tagadták ezt beszélgető partnereink sem — „gyerekcipőben" halad. Idő kell ahhoz, hogy mindenütt mindenki megértse a feladat jelentőségét, súlyát, S kellő felelősséget erezzen a helyzet javításáért. Másrészt anyagi áldozatokra is szükség van, s az kell, hogy ki-ki felismerje: nem kidobott pénz, amit környezetünk veszélytelenebbé, egészségesebbé tételére költünk, szűkösebb körülményeink között is igenis tehet módot találni arra. hogy jusson forint ilyen célokra. Mert végtére is: tulajdon életünkről van szó! Gyóni Gyula Alkotó közösségben Nagy Sándor munkásőr-rajparancsnok Hogyan kezdődött... ? Nézze, én megmondom őszintén: nincs ebben semmi magasztos, semmi pátosz. Egyszerűén az volt, hogy 22 év aktív foci után, mint mondani szokás, szegre akasztottam a szöges cipőt, és akkor ráébredtem, hogy nem bírok meglenni közösség nélkül. Akkor 1967-et írtunk, és — félreértés ne essék, nem magányos farkas voltam -— a feleségem és az akkor tizenkét éves. fiam várt 'otthon, még egy kis szőlőm is van, amiben néha el-el teszek-veszék, de közösség nélkül nem ment. Megértette ezt a feleségem és a gyerek is, nekem meg más gondolatom nem is volt a- közösség kapcsán, csak a munkásőrség. Olyan, hogy hazafiasság, internacionalizmus, meg önként vállalt kötelezettségek és mindaz, any- azóta természetes velejárói-' annak, hogy munkásőr vagyok — akkoriban alig-alie fordult meg a fejemben Egyszerűen kellett a közös ség, és az előképzés! észtén dő után — éppen most ti zenkét éve — 1968. január l_én munkásőri lettem .. . És Nagy Sándor, a hevesi áfgsz ellenőrzési csoportvezetője higgadtan, megfontoltan, a kivagyiságnak még csak a látszatát is elkerülve sorolja, hogyan került be az acélkék egyenruhások nagy közösségébe, kikhez került, milyen feladatokat kaptak, és hogyan tudták azokat — egymáit mindig segítve, támogatva — végrehajtani. A kiképzési feladatok végrehajtása számomra egyáltalán nem volt nehéz, mert a több mint két évtized sport megedzett, az egyetlen „nehézséget” a feleségem jelenthette volna, aki arra számított, hogy a foci abbahagyása után több időt tölthet majd együtt a család ... így aztán, ha valakit elismerés illet, akkor elsősorban ö az. mert mind a mai napig nemcsak megért, de támogat is, es ezzel rengeteget segít a kapott feladatok megoldásában. S a feladatok nem is olyan egyszerűek. A „géhások”- nál, az ellátŐ alegység parancsnokaként teljesít szolgálatot a most 51. évébe lé nett Nagy Sándor a hevec: munkásőrök között. Méghozzá nem is akárhogy. A gazdasági munkáját elismerő „Kiváló dolgozó” kitüntetések mellett ezt a már kétszer megkapott „Kiváló Munkásőr” jelvény, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata és számos oklevél, jutalom igazolja. Ez a tény viszont azt is jelenti egyben, hogy az annyira áhított .és számára nélkülözhetetlen közösségben nem a szórakozást kereste — és találta — hanem a kemény feladatok sorát, amelyekkel rajtagjaival együtt mindeddig elismerésre méltóan megbirkóztak. A hevesi járás' munkás- őrei, ebben az esztendőben, az elsők között tartottak ünnepséget a munkásőrség megalakulásának 23. évfordulója alkalmából. Nagv Sándor addig már ..hallott valamit” arról, hogy esetleg kitüntetik kis közösségüket. Így — jóllehet. túlságosan nagy meglenetés nem. erte. mégis — szíven ütötte, ami. kor felolvasták: raia elnyerte a megye legjobb ellátó alegysége címet. Az ezt igazoló oklevelet és vándorzásv lót a megyei parancsnoki/'' vehette át. Örömében felmutatta, magasra emelte akkor a zászlót, és akkor olyan tapsvihar zúgott fel, amelyből .Nagy Sándor egyértelműen megbizonyosodhatott: nemcsak ő szereti a közösséget, hanem a közösség' is őt. Az már kimondottan ráadásnak számított, hogy ebben a szűnni nem akaró tapsözön- ben azt mondta a parancsnok: — Gratulálok, Nagy elvtárs, és nagyon örülnék, ha jövőre is átadhatnám önnek ezt a zászlót... B. Kun Tibor NwwöJifö 1980. januar 19., szombat
