Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-13 / 10. szám
CSOPORTKÉPUPUK (F. T. Sahvergyijev) ZALÁN TIBOR: Karneváli havazás Nyugtass végre, nyughass t e is Csillag, járom nélkül járó, bilincs-törő kedvű! Tél van, gyávaságunkkal cicázó. Szánkázol az éj gerincén, arcod kigyúl tündökölve — rongyom ragyog. Dölyfös rontás rántja szívemet ökölbe. Megint hó hull: karneváli, Rézveretes egek alatt álarcba dermedt a világ. Foghoz vaccannak a szavak, betömi a szánkat a szél. Szobor legyek: néma álmú? Asszonytested' lo b bántson rám lángot, csillag-szabadságú! A babák megtáncolfatják A régi játékszerek ára egymás után dönti a rekordokat az árveréseken. És ma már nemcsak az elmúlt évszázadok játékszereit keresik, az ötvenes évek játékai is divatba jöttek. Míg a nyugatnémet játékipar a születések számának gyors csökkenése miatt eladási gondokkal küszködik, az antik játékok kereskedői beutazzák a fél világot — természetesen régi játékszerek után kutatva. Az egyik legutóbbi aukción aztán felnyílt az emberek szeme: a katalógusban egy 1930-ból származó Márkiin versenyautót — beépített óraművel együtt — 650 márkáért kínáltak eladásra. Az árverésen aztán a nosztalgikusok felverték az árát: végül 950 márkáért talált gazdára. Üjabb irányzat, hogy a háború utáni időszakban készült játékok is igen jó áron kelnek el: egy Schuco-autó az ötvenes évekből nem kévés« bb, mint 200 márkába kerül. Azoknak a játékgyűj- tőknek. akik a régebbi játékszerekért rajonganak fa kereskedők szerint feltűnően sok grafikus van köztük) ennek megfelelően kell mélyebbre nyúlniuk a zsebükbe. Egy 40 cm-es. alvószemű, mohairparókás, piros filcruaz árakat hás mulattbaba 1150 márkáért került be a katalógusba. Az illető hölgyet oly forrón körülrajongták, hogy csak 2050 márkánál kiáltották harmadszor az árát... Eladhatatlan, részben bizonyára megfizethetetlen ritkaságokat őriz az 1971- ben megnyitott nürnbergi játékmúzeum. Évente több, mint 120 ezer látogató tekinti meg a babaszobákat, plüssállatokat, hintalovakat és dróton rángatott bábukat, játékvasutakat és játékautókat. A kultúrtörténet egyik szórakoztató fejezetét képezik azok a bizonyítékok, amelyek arról tanúskodnak, hogy már a történelem korai szakaszában is megvolt az igény a játékra. Persze, a XIX. században élt gyermekeknek alig-alig volt játékszerük. Szakértők úgy „sac- colják", hogy 1900 előtt csupán minden második gyermeknek volt játékszere. A stílusváltozást és az egyes korok ízlését könnyedén leolvashatjuk a babákról és babalakásokról — ezek a korok tükörképei kicsiben. amelyek még azt is megmutatják, hogy az illető korban milyen volt a divatos frizura és a kedvelt kutyafajta. A XVII. században például babaházakon tanulták meg az eladósorban levő lányok a háztartás teendőit.'Egy ilyen babalakást őriznek az említett nürnbergi múzeumban is — a legrégebbi ilyen jellegű játék a múzeumban. Ez tulajdonképpen az előfutára annak a sok-sok „játszva tanító játékszernek”, amelyek az iskolára készítik fel a gyermekeket. Azonban nem mindenki lelkesedik egyértelműen a modern játékoknál tapasztalható túlzott „tanítási” rendeltetésért. Egy pedagógus szerint „napjaink pedagógiája túlságosan eltávolodott attól, ami tulajdonképpen feladata lenne. így például mindig a játék elrontójának szerepét játssza, valahányszor figyelmen kívül hagyja, hogy neki ugyan segítenie kell a játékot, és a játékot is lehet tanulni, de a pedagógiai szándék mindig újra és újra elrontja a játékot. Az embert, az alkotóvágyat, a fantáziát elfelejtjük — és ebben nemcsak az „oktató” játékok vétkesek, hanem mindaz a technikai varázslat is, ahol gombnyomásra minden magától működik”. — Kedves Elsa, azt ígértem neked, hogy születésnapodra igazi nercet kapsz ajándékba, és meg is kapod — mondja a skót. — De előbb meg kell ígérnek valamit: hogy mindig magad fogod etetni a kis állatot! ★ — Ű, Róbert, valahányszor egy szép lányt látok, mindig az jut eszembe, hogy miért nem vagyok húsz évvel öregebb? .. — öregebb? Biztosan •: azt akartad mondani, hogy fiatalabb? — Éppen hogy öregebb! Akkor ugyanis teljesen hidegen hagyna... ★ — Schmidke, miért olvas maga munkaidőben detektiv- regényt? — kérdezi felháborodottan a főnök az egyik beosztottjától. — Tudja, főnök úr, itt olyan éktelen lárma van, hogy komoly könyvet olvasni lehetetlen! ★ Az apa így szól a lányához: — Mary, miért nem hívod meg a vőlegényedet, hogy megismerkedjem vele? — Már meghívtam, papa, de ő azt mondta, hogy már többször látott téged, és még. is engem szeret! ★ Az üzletben rablók jártak. A tulajdonos másnap igy szól a barátjához: — Tudod, öregem, micsoda szerencsém van? Éppen tegnap értékeltem le az áruim nagy részét! ★ Az oroszlánketrecen a következő felirat lóg: „Tilos a belépés. Az ez ellen vötöket a helyszinen felfalják’’. ★ '— Mi nők, annyi évesek vagyunk — mondja egy igencsak koros hölgy — amennyinek kinézünk. — Már megbocsásson, ked vés asszonyom — válaszol á férfi — én annyinak mégsem gondolnám önt! ★ — Miért vagy ilyen szomorú, Jean? \ •; — Tegnap meghalt a nagy■ bátyám. — Sebaj, ne búsulj, hamarosan elfelejted — vigasztalja a barátja. — Attól tartok, hogy tévedsz. .. A bácsikám ugyanis a főnököm főnöke volt! Istenmezeje (Egy falu — több szólás) Ennek a Heves megyei helységnek a neve több szempontból is megérdemli figyelmünket. A régi írások a sajátosan palóc faluk közé sorolják Istenmező és Istenmezeje megnevezésekkel. Az sem véletlen, hogy Gva- dányi József szatirikus ver- sezete 1790-ben Istenmezei palótz álnévvel jelent meg. A község nevét már az 1300-as évekből való iratok is emlegetik. Énnek a két tagú megnevezésnek az előtagja nem utal vallásos ösz- szefüggésekre, tehát nem valószínű annak a hagyománynak az állítása, hogy a határában volt, s vallási tiszteletben részesített bálványra vonatkozik ez a helynév. Az a valószínű, hogy birtokviszonyra utaltak vele: Istennek hívott birtokos személyneve szerepel benne. A népi szóláskészletben a falut állandó jelzővel is minősítették. A papsajtos Istenmezeje nyelvi forma Lisznyay Űj palóc dalok című kötetében olvasható versben is klucs- szerepet játszik. Az istenmezeje kápolnáról szóló költeményében ezért formálódott így a versbeli mondat: Ott áll egyedül magában, papsajtban. árvacsalánban”. A falu népének szóláskincse is igen gazdag. Hogy mennyire szellemesek, s népi humorral is telítettek a mai i.stenmezei emberek szó- lásmódjai és szóláshasonla- tai, arról ez a rövid példatár is tanúskodik: Soká készül, mint a vénlány férjhez. Mondhatod a vaknak, hogy virrad. Hasban vállas, mint a pók (a kövér emberre mondják). Üti cifra, házi lusta. Gazdag a szóláskészletük rímelő szólásokban is: Büszkeségnek nagy az ára, hiányzik az ész hiába. Lassan mennek messzire, úgy érnek a végire. Kötyi batyu hátara, úgy megyen a vásárra Valamikori ételeik között gyakori volt a mocsoiyákban nagy számmal található halfajtának, a csíknak húsából készült étek. Szólásaik is emlegetik a csíkot: Ügy ül, mint a csík a tálban. Heverünk, mint Hangonyon a. esik. A község külterületének több neve is alkotóelemként jelentkezik egy-egv szólásukban. A Kajra-völgy, a Kajra-verő, a Kajra-lápa határrész nevek előtagjai emlegeti ez a szólás: Nem fér, mint Kata Kajrában. Adatszolgáltatóm, Pánviné Juhász Mária segítséget itt is megköszönöm. Dr. Bakos József Katonazene Robotkéz Ernst Maino mozdonyvezető mondhatja magáénak a világon eddig kikísérletezett legfejlettebb művégtagot. Ernest Maino tehervonat-ve. zetőt. ha't gyermek apját márciusban érte súlyos baleset. Szétroncsolódott jobb kezét a tizenegy órás műtét sem tudta megmenteni. Az ötvenöt éves James Hunter, a philadelphiai Thomas Jefferson egyetem specialistája egy sebészcsoport élén le- amputálta a férfi jobb kezét. és egv myoelektromos cserélhető elemmel működő műkezet kapcsolt az alkarjához. A pennsylvaniai te- hervonat-ve?»tő most minden erejét latba veti. hogy megtanulja a műkéz tökéletes togsznalatát olyannyira, hogy tavasszal már horgászni is akar. A myoelektromos kezet a legújabb technikai vívmányok felhasználásával konstruálták. a bőrszínű polietilénnel bevont kezet egy különösen érzékeny mikromo- tor hajtja. A kéz az alsókar hajlítóizmainak hatására nyílik szét és zárul össze. Segítségével akár egy vízzel telt poharat is fel lehet emelni, anélkül, hogy megsérülne. Ehhez azonban nagy gyakorlat szükséges. A műkéz csodálatos mozgékonyságát az teszi lehetővé, hogy az alkar izmainak felszínére elektródák kapcsolódnak, és a motort magának az izomnak az összehúzódása és elernyedese működteti. Közismert dolog, hogy aki tudja, maga csinálja, aki pedig nem, az másokat tanít rá. Éppen ezért egy szép napon reggel lakásom ajtajára elegáns réztáblácskái erősítettem, amelyen ez állt: „Irodalmi tanácsadás”. Egyik első ügyfelem északi típusú, elbűvölő szenyorita volt. Rám mosolygott, és kecsesen helyet foglalt a pamlagon. — Kedves Mester — szólt, — örülnék, ha segítségemre volna. Rendkívül intenzív szellemi életet élek, és nem szeret- ném, ha lelkem kincsei veszendőbe mennének a jövő nemzedékek számára. Más szóval: szeretném megírni az emlékirataimat. .. — Szíves örömest segítek, szenyorita — mondtam. — Köszönöm — biccentett az ügyfél. — De figyelembe kell vennie egy körülményt. Én roppa túl szórakozott vagyok, és pocsék a memóriám. Szörnyű kiesések fordulnak elő nálam. .. — Ne essék kétségbe. szenyorita. örömmel segítek. Mindig is úgy véltem. hogy egy nőnél a legfontosabb: az intenzív szellemi élet. — Örülök, hogy olyan emberre találtam, aki az én eszményeimet vallja. Amióta magamat tuVARDAXI: Emlékiratok az emlékezet kihagyásairól dóm, mindig csak a fennköltre, a szépre gondoltam! Szívem- lelkem csordultig tele Volt a legfinomabb érzésekkel... Például, amikor IS éves voltam... vagy talán 17..'', emlékszem, hogy feledhetetlen utazást tettem... hogy is hívják ezt a helyet... Nos. egzotikus ország, olyan, mint valami óriási sziget... van ott még egy hegy is... csodálatosan szép, és valami olyasféle neve van, hogy. .. Pizsi- jáma... Igen, igen, Pizsi-jáma. Emlékszem, lelkem mélységes gondolatokkal telt meg, hogy micsoda furcsaságok is vannak a világon. Egy hegy. a neve pedig. .. Pizsi-jáma... — vagyis pizsama. . . — Talán Japánban járt? -— érdeklődtem. — Janánban? Igen, igen. legvalószínűbb az, hogy Japánban. Éppen ott ért mélységes lelki megrázkódtatás. amikor megismerkedtem szénpor. .. hogy is hívták? Azt hiszem, tavaly meghalt... Vagy összezavarom? Csupán arra emlékszem, hogy a magas politikával foglalkozott. Igen, igen, a magas politikával. Ámbár nem, talán inkább kábítószert árult... Bocsánat, bocsánat, még sincs így! Filmszínész volt. Nem, később lett filmszínész. Nem fontos. A lényeg az. hogy bámulatos ember volt, a lelke kifinomult és fogékony minden szél járás iránt... Igen, igen, minden széljárás iránt. Any- nyira szeretett engem! Engem? Igen. engem.. . Most mar emlékszem író volt. Űristen, hogy nem jutott mindjárt eszembe! Francia író. Éppenséggel francia. De talán angol. Vagy francia vagy angol, vagy portugál... Arra mindenesetre határozottan emlékszem, hogy az utolsó betű ,,l”: Szenegál, tamil... — Köszönöm. Ne ) aggódjék, szenyorita. egy jelentéktelen pontatlansággal több vagy kevesebb jóformán semmilyen szerepet nem játszik egy jó emlékirat megírásánál. — Köszönöm. Nagyon számítok arra. hogy valamilyen irodalmi díjat kapok. — Magam is remélem. Teljesen új stílusú memoárt írunk. Valami ilyesféle 1 lesz: „Emlékezetem j kihagyásai”. Bízzon ( az ^ intuícióimban, valóságos bestseller lesz! Nem, nem, ne mondjon köszönetét, még lesz időnk erre. . Inkább azt mondja meg: ráér ma este, mondjuk, úgy kilenckor? —Ó. hát persze! — Nagyszerű! Itta névjegyem, jöjjön el, kérem, várni fogom. Az elbűvölő szenyorita bűvös mosolyt villantott rám, s elment. . . De micsoda ostobaság volt. hogy engedtem csak rgy elmenni!' Mintha nem láttam volna előre, hogy ez a szép ; hölgy nem jön el, és t még csak nem is telefonál! Egyszerűen elfelejtette, hogy könyvet akart írni! (Forditotta: Gellért György) Humorszolgálat
