Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-13 / 10. szám

% r Uj típusú Qrgorta Magyarországon eddig még nem használt, mechani­kus szerkezetű, programkap- «•solós orgonatípust készítet­tek Lehotka Gábor tervei alapján a Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgona- műhelyében. Az elkészült hangszert még szeptemberben felállítják Vá­cot (MTI-fotó: E. Várkonyi Pé­ter felvétele — KS.) Beatrice apródiai Beatkoncert súlyos utózöngékkel „Beatrice”. Jó muzsiku­sok. jó beatzene. Koncertek országszerte. Városon és fa­lun. Cserkúti István tanács­elnök és a boldogiak azon­ban nem így fognak emlé­kezni arra a novemberi szombat estére, amikor az együttest a helyi művelődé­si ház fogadta. A sikeres számok igen »sok emberben lidérces álmokkal kevered­nek. Tumultuózus jelenettel, garázdasággal, rendőrautó­val, ablaktöréssel, kazal- gyújtással, előállítással. És akik mindebben ludasak, szereplők, azoknak semmi közük a faluhoz. Szerte az országból verbuválódtak, rajongói az együttesnek, csak éppen messzire esnek a mo­rál alapkövetelményétől. Egy-egy Beatrice-koncert ürügy nékik, hogy elvadult ösztöneiket kiélhessék. Szűk. ség van ilyen műsorra? ^Megelőzhető a „csövesek” randalírozása? ★ Jakab Gábor művelődési- ház-igazgatóban kavarognak az érzelmek, a gondolatok. — Eddig egyetlen koncer­tünkön sem fordult elő ha. sonló dolog. A beategyütte- sek mindig nagy közönséget vonzottak. Lekötötték a fia­talságot. s pénzt jelentettek a nem éppen bővelkedő kasszának. A P. Mobilon tíz­ezer forintot nyertünk, ami egyéb közművelődési felada. taink megvalósítását segített te. Őszintén megvallva, én csak utólag értesültem arról, hogy a „Beatrice-apródok” gyakorta okoznak tömegbal­hét, lelkesedésük hisztériába csap. s ilyenkor nem ritka a rendőri beavatkozás. Mín­A József Attila Emlékbi­zottság felhívást tett közzé a költő születése közelgő 75. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. Életműve eleve­nen él társadalmunk, a ma­gyar nép szívében, tudatá­ban — hangsúlyozza a felhí­vás a bevezetőben. A közelgő évforduló al­kalom arra, hogy még töb­ben és mélyebben éljük át, értsük meg költészetének az idővel egyre gyarapodó ta­nulságát. József Attila az imperia­lizmus és a proletárforradal­mak korában, a fasizmus előretörésének idején, egy levert és egy győztes szocia­lista forradalom közötti, el­lenforradalmi korszakban vált a magyar líra, ezen be­lül a magyar szocialista köl­tészet nemzetközi jelentősé­gű klasszikusává. 1980. január 13., vasárnap denesetre a jövőben körül­tekintőbb leszek, rangsoro­lom a dolgokat. A pénz a második helyre kerül. Bár az igazsághoz tartozik, hogy ez az est anyagilag sem vá­gott be. Legalábbis a forint­haszon nincs arányban a művelődési ház presztízsvesz­teségével. ★ Hajdú Gyula százados volt az ügyeletes tiszt a hatvani rendőrkapitánysá­gon november 17-én, az ominózus szombat estén. — Már a vasúti szolgálat felfigyelt áz állomásra ér­kező kisebb-nagyobb csapa­tokra, amelyek Boldogra húzták a csíkot. Később rö­vidhullámú rádióadón a község körzeti megbízottjá­tól is jelzést kaptam, misze. rint elég feszült a hangulat. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a messzi földről oda- sereglett beatrajongók je­lentős hányada nem jutott jegyhez. Az is megtörtént, hogy többen a betört abla­kon át hatoltak a terembe. Ekkor újabb kocsit indítot­tam a faluba, egy továbbit pedig készenlétbe helyeztet­tem. Nos, az erősítés kellő eredménnyel járt. A műve­lődési ház előtt tolongó mint­egy háromszáz fiatal közül a rendbontókat, a garázdákat kiemeltük. Előállítás is tör­tént. A garázdálkodásban egy Molnár István, Pintér József, Nagy István összeté­telű miskolci „hármas” tün­tette ki magát leginkább. A beavatkozást követően végül is sikerrel lezajlott a kon­cert. ★ Lékóné Tóth Irma, a'köz­ségi tanács vb-titkára a má­ig uralkodó közhangulatról, Művészetének népi, forra­dalmi egyetemessége abból fakadt, hogy a munkásosz­tályhoz, annak sorsához, tör­ténelmi feladatához tudato­san és cselekvőén csatlako­zott; hogy önmaga és a vi­lág helyzetét a forradalmi munkásmozgalom elméleté­nek és gyakorlatának jegyé­ben értelmezze. Költészete a felismert törvényszerűségek tudatában a társadalmi, nemzeti és személyes sza­badságnak egyetlen korszerű, legérvényesebb lehetőségét és igényét: a tudatos osz­tályharc, a szocialista forra­dalom, a szocializmus prog­ramját fejezte ki. Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul a magyar társadalomhoz, a magyar költészet határainkon túli barátaihoz: elsősorban mű­vének széles körű és mé­lyebb megismerésével, meg­ismertetésével, valóban mél­tó módon emlékezzünk meg József Attila születésének 75. évfordulójáról. majd nevelési tennivalókról szól. — Senkinek 'sem kivánom a szekatúrát, amiben ré­szünk van. Száz-százötven vidéki a hangverseny után ennivalóért döngette végig a ‘boldogi házakat, majd szál­lást követelt. Sokan a falu­széli kazlakban éjszakáztak. Akadt, amelyiket fel is gyúj­tották. Szóval, nehezen teszi magát túl a község azon az estén! Mégis úgy vagyok: az ifjúság szórakoztatásáról, a színvonalas műsorokról nem tehetünk le. Annak is van módja, hogy az atrocitásokat . megelőzzük, csak a művelő­dési ház igazgatójának jó, erélyek rendezőgárdáról kell gondoskodnia. Az sem mel­lékes azonban, hogy a mű­sorok jobb megválogatásával egy időben foglalkozzunk a fiatalokkal, elérkezzünk ah­hoz, miszerint maguk szű­rik ki soraikból .a rendbon­tókat. Ez, gondolom, a KISZ segítségéve! menni fog. S a művelődési ház igényelje is az ifjúkommunisták pártfo­gását... ★ Az újságíró a boldogi ese­mények nyomán nem kíván általánosítani. A beatkon- certekre általában nem a le­jegyzettek jellemzőek. Gyön­gyösön azonban nem oly ré­gen hasonló vandalizmus történt. S nincs biztosíték arra, hogy gyanútlan Heves megyei falvakat egy-egy ze­nekar mellé szegődött, ugyanilyen mentalitású slepp száll majd meg. Írásunk te­hát figyelmeztet, hogy az ilyen eseményeket mind több figyelemmel, előrelátással kell szervezni. Beatrice apródjai nincse­nek egyedül... Moldvay Győző Ez a karcolat úgy kezdő­dik. mintha a kánikuláról szólna. Ne tessék megijedni. Bár a perzselő forrósággal kezdődik, kevés köze van az időjáráshoz, amely már olyan ellenszenvnek örvend, hogy még csevegni sem illik róla. A József Attila Emlékbizottság felhívása Házhoz megy a műsor Szép feladatok előtt a hevesi művelődési központ Milliomos lett a hevesi já­rási-nagyközségi művelődési központ, idei költségvetési tervében ugyanis kerek egy­millióval gazdálkodhat. Ez pontosan kétszázezer forint­tal több, mint amennyit ta­valy fordíthattak a roha­mosan fejlődő nagyközség, illetve a járás települései­nek közművelődésére. Honnan a plusz, és ho­gyan kamatoztatható? — kérdeztük Czakó Józseftől, a művelődési központ igazga­tójától. — Mint az élet más terü­letein, nálunk is a múltban kell keresni és lehet megta­lálni a ma gyökereit, azt az alapot, amely mai munkánk­hoz és jövő terveinkhez biz­tos bázisul szolgál. Nagyon sokat lehetne beszélni erről a múltról, itt azonban mast legyen elég annyi, hogy míg korábban pusztán a műve­lődési központnak, mint ob­jektumnak a megléte is nagy vívmánynak számított, ad­dig már jó ideje, hosszú évek óta egyre nagyobb — jogos — igényeket támaszta­nak az itt élők a művelő­dés, a kulturálódás területén is. Megtisztelő feladat szá­munkra, hogy lehetősége­inkhez képest nekünk kell kielégíteni ezeket az igénye­ket. Ha kevés a hely . I: Hogy ez mennyire sikerült legutóbb, az 1979-es évben, arról talán „száraznak” tű­nő, de nagyon is beszédes adatok vallanak. Minden­esetre, az igényekről, a nagy­fokú érdeklődésről egyelőre csak annyit, hogy a 400 sze­mélyes színházterem tavaly nemegyszer bizonyult szűk­nek, és ilyenkor előfordult, hogy ötszáznál is többén zsú­folódtak össze, ami a rende­zőknek nem kis gondot je­lentett, ugyanakkor pedig egyértelműen bizonyította a műsor sikerét. Nagyon nép­szerűek voltak az ismeretter­jesztő előadások: összesen 24 ezer résztvevő előtt hang­zottak el, a műsoros estek­nek 13 886, az irodalmi szín­padok és a néptánccsopor­toknak pedig szintén több mint tízezer nézőjük volt, a különböző rendezvények al­kalmából összesen 82 ezren fordultak meg egy év lefor­gása alatt a hevesi művelő­dési központban! Kétségtelenül és egyértel­műen sikeresnek nevezhető tehát a járási-nagyközségi művelődési központ számá­ra az elmúlt esztendő. Oly­annyira, hogy egyedül, ms­Ott üldögéltünk a teraszon, langyos málnaszörppel lo- csolgattuk égő torkunkat, amikor a társaság egyik tag­ja a szomszédjához fordult: — Holnap felhívlak. Meny­nyi is a telefonszámod? A kérdezett végigtörülte gyöngyöző homlokát, és da­dogni kezdett: — Háromnyolcvan ... izé.'. Gyerekek, ebben a hőségben elfelejtettem a saját telefon­számomat. Nem történt semmi. Meg­nézték a telefonkönyvet. Viszont megkezdődött az a sorozat, amit „az semmi” gyűjtőnéven tart nyilván az anekdotairodalom. Minden­ki le akarta tromfolni a má­sikat a saját történetével. Jómagam is letettem a ga­rast: — Az semmi, hogy valaki elfelejti a telefonszámát! De az már valami, ha elfelejti, hogy hol lakik! És már .mesélem is. Reges-régen történt, az el­ső világháború előtt. Egv kedves, tehetséges fiatal író. a nem is nagyon régen el­költözött Relle Pál, első pá­rizsi útiára készült. Húszéves volt. lő barátai tanácsokat adogattak, és Pásztor Árpád, gárahagyatottan nem is igen lett volna képes erre. Csak­hogy a közművelődés dolgo­zói — nagyon helyesen — hosszú idő óta jó kapcsola­tok kiépítésére törekedtek a lakossággal, a településen működő termelőüzemekkel, az oktatási intézményekkel és szépen gyümölcsöző szak­mai barátságra léptek a ti­szafüredi művelődési köz­ponttal. Két szomszédvár Ez utóbbi eredményeként a Tisza menti nagyközség lakossága egv nagyon igé­nyes kiállításon ismerked­hetett meg például a hevesi járásban élő népművészek alkotásaival, a Háziipari és Népművészeti Szövetkezet termékeivel, a fürediek pe­dig szintén hasonló kiállítá­sokkal és műsorokkal mu­tatkoztak be Hevesen, jó példáját mutatva annak, milyen termékeny lehet „két szomszédvár” jó kapcsolata. Ezt a közeli kontaktust természetesen tovább kíván­ják erősíteni és szélesíteni mindkét részről. Erre pedig — és az általában „tartalmi­nak” nevezett munka min­den más területen történő további javítására most újabb jó lehetőség nyílik a járási-nagyközségi művelő­dési központ számára. Az elmúlt évben ugyanis to­vább erősítették a termelő­üzemekkel kialakult kapcso­lataikat. és ennek eredmé­nyeként tavaly megtörtént és ez év január 1-től érvény­be lépett a művelődési köz­pont közös fenntartásba vé­tele. Többek közt a Finom- szerelvénygyár, a Mezőgép, a Rákóczi Termelőszövetkezet, a háziipari szövetkezet és az építőipari szövetkezet vál­lalta a bábáskodást a továb­bi helyes közművelődési munka kialakítása és meg­valósítása felett, s ehhez 21 tagú társadalmi vezetőséget hoztak létre. Színház — mindenkinek Ily módon aztán nemcsak anyagilag erősödött meg a művelődési központ, hanem közvetlen lehetőség nyílik az igények pontos felmérésére, ezek ismeretében pedig egy átfogó, jó műsorpolitika ki­alakítására. Tovább folytat­ható és bővíthető így a már kialakult gyakorlat, hogy az üzemekhez. vállalatokhoz, szövetkezetekhez „kiviszik” a legsikeresebb kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokat stb. a világjáró újságíró remek címekkel látta el, közte ol­csó lakáscímmel. A diákne- gyedben feküdt az ajánlott kis szálloda. Az Ady által megénekelt Szent Mihály út­ján. Hotel des Mines-nek hívták. Pásztor Árpád nem állította, hogy luxusszálloda. — Úgysem vagy otthon egész nap — mondotta, és ezzel körülbelül megadta a kis hotel rangját. Késő este érkezett Relle a fény városába. Vézna testét összepotyolta a kétnapos, fa­pados utazás, de nem törő­dött a fáradtsággal, ki sem pakolt a parányi padlásszo­bában, mohón vágott neki a város rengetegének. Átsétált a hídon, és csakhamar Párizs középpontjában ámuldozott. Egyszerre akart megnézi mindent. Napóleon sírját, a Mona Lisát, a Milói Vénuszt, a Luxembourgi klasszikus vásznait, mivel azonban éjjel a múzeumok zárva voltak, de a mulatóhelyeket nyitva találta, amennyire kis pén­zecskéje engedte, az éjszakai Párizs bűnös életének tanul­mányozásába merült. Hajnal négy órakor kitört rajta a halálos fáradtság. Hazamenni, aludni! Elindult Sokat tettek — és tehet« nek a jövőben is — a sza­bad idő hasznos eltöltésének érdekében. Tavaly 19 kis­csoport, mintegy ötszáz fő­vel tevékenykedett rendsze­resen, köztük például mo­dellezők, ifjú táiiirászok. bé­lyeggyűjtők, érem gyűjtök, akiknek munkájával kiállí­tásokon ismerkedhetett meg a közönség. A gyerekek ré­szére 16 gyermekszínházi. előadást rendeztek, a felnőt­tek számára pedig négy al­kalommal hoztak színházat jó előadásokkal, többnyire kitűnő, népszerű művészek közreműködésével. Alkotók, alkotások És sorolhatnánk tovább, de ennyi példa éppen elegendő ahhoz, hogy lássuk: kemé­nyen meg kell dolgozniuk a közművelődés hevesi dolgo­zóinak, ha továbbra is mél­tóak akarnak lenni eddigi eredményeikhez. A közönség részéről az igény, részükről pedig a szándék, az akarat megvan erre. így vélekedik Kerek László, a hevesi já­rási hivatal művelődési osz­tályának vezetője is. Most már a korábbinál is jobb le­hetőség nyílik arra — mon­dotta —, hogy a nagyköz­ségben és az egész járás te­rületén még színvonalasabb közművelődési munkát véJ gezzünk. A közös fenntartás­ba vétel, a társadalmi veze-j tőség megalakulása megte­remtette a biztosabb anyagi alapot, de legalább ennyire» fontos, hogy ily módon szé­lesedett az információs lehe­tőség, „házhoz jön” a köJ zönség igénye, és ezt a mű-’ sorpolitika kialakításakor* maximálisan figyelembe ve­szik. Ennek gerincét ebben* az évben a XII. pártkong-* resszusra és a hazánk fel-* szabadulásának 35. évfordu-íjj lójára való felkészülés je^ lenti. Emellett azt is várjuk: sei# gitsenek abban, hogy a ki A sebb településeket is hatéul konyábban tudjuk bevonni * művelődési munkába, ugyan-4 akkor pedig folytassák a már# kialakult jó kezdeményezése-# két, mint amilyen például aái amatőr népművészek tábor^ volt, vagy a megyében élőjf illetve innen elszármazott^ alkotók munkáinak bemutat! tása... Nemcsak a szakember, a» közönség is ezt várja, és minden bizonnyal — nenn alaptalanul. B. Kun Tibor ’ a diáknegyed felé. Hol is la.» kik? Rémület fogta el. Az élmények súlyától elkínzotb agya nem akart engedelmes­kedni. Hiába gyötörte magát, nem jutott eszébe a szálloda neve vagy címe. Eldadogta a rendőrnek a keservét, körül­írta a szállodát. A havelockos rendőr a vállát vonogatta: — Uram, a kártiéban leg­alább száz hotel van! Ott áll a fiatal pesti író a Rivoli árkádjai alatt, és ném tudja, hova menjen. Mitévő legyen? Megerőltette az agyát, és csakhamar eszébe jutott az egyetlen mentő megoldás. A főpostára rohant és a következő sürgönyt ad­ta fel Pásztor Árpádnak: „Hol lakom? Sürgős drót­választ kérek főposta restan­te. Párizs, Relle Pali”. Leült a postán egy padra,' és bóbiskolva várta a vá­laszt. Történetesen Pásztorék le- utaztak a Balatonra, és az író öreg szakácsnője kapta meg a sürgönyt. Nyomban plajbászt ragadott, és a dél­előtti órákban már Relle ke­zei között volt a drótválasz' „A Pozsonyi út 16-ban tet­szik lakni. Mari néni”. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom