Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
Bukott diktátorok #|7Q arcképcsarnoka / w Somoza, Romero, R eza Pahlavi, Pák Csöng Hi, ldi Amin, Bokassa — uralkodók, kisstílű zsarnokok, varázslócsemeték, mininapóleonok, állítólagos emberevők. E különös lista különös széreplőit egy szál fűzi össze: valamennyien a bukott diktátorok közé tartoznak, mindegyiküket a széles tömegek — egyes esetekben gazdáik, az egykori gyarmattartók — söpörték el 1979-ben trónusaikról. Az országok, amelyeket hosszabb-rövidebb ideig kisajátítottak maguknak, a harmadik világhoz, e rendkívül sokszínű államcsoporthoz tartoznak. A tiran- nusok bukása is jelzi: ez az országcsoport erjedésben, forrongásban van, az útkeresés fájdalmait éli át. EbAnastasio Somoza ben a különös képkiállításban a terítékre kerülő „személyiségek” egyéni pályafutása mögött a haladás és az imperializmus erőinek küzdelme lüktet. 1. „Eljött a végső pillanat, csatolják fel a pisztolytáskákat, s aztán indulás a harcba!” Somoza nicaraguai diktátor állítólag ezekkel a szavakkal „búcsúzott” a középamerikai ország éléről. A sajtójelentések szerint a harcias Somoza patetikus mon- , data végén rohamra is indult — a whiskysüveg tartalma ellen, maid megelégelve a hősködést, testőrei védelmében a repülőtérre hajtatott, és kisebb-nagyobb kitérők után a banánköztársaságok bukott diktátorainak találkozóhelyén, Miamiban kötött ki. „Az egész ország atyjának tekint” — nyilatkozta a latin-amerikai diktátorokról kialakított képnek tökéletesen megfelelő Somoza. A pocakos, fekete bajszú, szemüveges és felfegyverzett nicaraguai diktátor saját szemszögéből az igazságot mondta: ő valóban családi birtoknak tekintette az Országot. Mint a dicstelen arcképcsarnok több más szereplője, So- r moza sem akart éles határvonalat húzni Nicaragua és a saját vagyona között. Ezt a szokását még apjától — elődjétől, Anastasio Somozától örökölte, akinek sajátos vagyongyarapítási módszerei máig is közszájon forognak. Országjáró körútjai során az idősebb Somoza egy-egy virágzó ültetvénynél, gyárnál megállította páncélautós- rohamosztagos kíséretét, majd „nagylelkű” ajánlatot tett a farm tulajdonosának: a valós érték harmadáért megveszi a birtokot. Meg is szerezte magának, amit kiszemelt, így aztán az ifjabb Somozának nem volt más dolga, mint hogy átvegye az apai birtokokat — és módszereket. Csak röpke áttekintés a Somoza-vagyonról: övé volt a nemzeti légitársaság, a nemzeti hajózási vállalat, számos gyár, a termőföldek egynegyede stb. — összesen egymilüárd dollár értékben. Ám ez is kevés volt neki. 1980- jannar 9.; szerda Carlos Humberto Romero Távozáskor a külföldre si- bolt magánvagyona mellett magával vitte Nicaragua úgyszólván teljes valutakészletét is... 2. Egyik tizenkilenc, ajnásik egy híján húsz. Közép-Ame- rika idén megbuktatott másik diktátora, a salvadori Romero szinte semmiben nem különbözött Somozáéktól. Talán egyetlen eltérés volt köztük: míg a Somozák „családon belül” tudták tartani a hatalmat, addig Salvadorban az utóbbi negyven évben 17 diktátor váltotta egymást — a terror, a kíméletlen elnyomás azonban változatlan maradt. Salvador legutóbbi „választásának” győztese, Romero tábornok ugyanott köIdi Amin tött ki, ahol Somoza — Miamiban. 3. A népharag söpörte el az ugandai ldi Amint, a brit hadsereg egykori őrmesterét is, aki bohóc, komédiás, köpönyegforgató, s diktátor volt egyszemélyben. Személyiségét illetően valószínűleg az az elemzés közelíti meg a legjobban a valóságot, miszerint Amin sem volt rosszabb hasonló helyzetű társainál, legfeljebb gátlástalanabb. Amikor személyes érdekeit, önkényuralmát sérteni kezdték az ország gazdaságában kulcsszerepet játszó ázsiai kereskedők, habozás nélkül kiutasította őket Ugandából. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Amin rettegett titkos- rendőrségét elődje, Obote szervezte meg, Amin aztán továbbfejlesztette a rendszerének alapját védő hóhérlegényekkel. Módszere egyébként nem sokban különbözött Somozáétól, aki Nemzeti Gárdájának tagjait kisebb- nagyobb anyagi kedvezményekkel korrumpálta.. Amikor Ugandában már jószerivel ennivaló sem akadt, az Amin-legények méregdrága luxusautókon furikáztak, s bőven részesültek azokból a költséges holmikból, amiket gazdájuk különrepülőgépeken hozatott Londonból. Idi Amin végül is a saját maga által létrehozott, mindenkiben ellenséget látó, végső soron az Önmagát felemésztő szisztéma áldozata lett. Uganda egykori nehézsúlyú ökölvívóbajnoka a terroron alapuló rendszerével — önmagát ütötte ki. 4. A földrajzi távolság Uganda és a Közép-afrikai Köztársaság (nemrég még császárság) között nem nagy, mint ahogy a két tirannus, Amin 'és Bokassa (császár) sem állt távol egymástól, ami kegyetlenségüket illeti. Igaz, Amin nem koronázta saját magát császárrá (ő csak a világ leghatalmasabb államfőjének tartotta magát), mint Bokassa. aki a világ egyik legszegényebb országa Jean-Bedel Bokassa költségvetésének negyedrészét pazarolta az esztelen luxusra, a vásári komédiára. Amivel mostanában nem nagyon dicsekszik a hivatalos Párizs: Franciaország adófi- tői 4 millió dollárral járultak hozzá az ízléstelen cécó költségeihez. Mint ahogy azt sem veri nagy dobra az Elysée- palota, hogy Giscard francia államfő Bokassához járt vadászni, s „kedves kuzinom- nak” szólította a házigazdát. Abban az időben, úgy tűnik, még nem zavarta a kényes európai orrokat, hogy a császár hűtőszekrényében — saját fogyasztásra — állítólag emberhúst is tartott. Amikor kipattant a botrány, hogy a császár 8—10 éves gyerekeket gyilkolt meg. Párizs számára terhessé vált a „rokon”. Annak rendje-módja szerint, Pák Csöng Hi a klasszikus recept alapján: francia rohamosztagok gyámkodásával Bokassa eltűnt a süllyesztőben. A baj csak az volt, hogy kiszemelt utódja, Dacko jártatta a száját, kibeszélte a francia forgató- könyv néhány kínos részletét. Majd „hatalomátvételére” azzal tette fel a koronát, hogy bejelentette: fölveszi a kapcsolatokat, a fajüldöző Dél-afrikai Köztársasággal! 5. Jaju — koreai fogalom, körülbelül azt jelenti: „én vagyok az úr a házban”. Ezt vallotta Pák Csöng Hi délkoreai diktátor is — nemcsak szavakban. Tizennyolc éves uralma alatt olyan félelmetes elnyomó apparátust szervezett, a KCIA-t, amely- lyel talán csak az iráni sah SAVAK-ja versenyezhetett. Ez nem csoda, hiszen mindkét szervezet keresztapja a „CÉG” volt: az amerikai CIA. Aki nem értett egyet a rendszerrel, az egyszerűen (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat —- KS) eltűnt a KCIA vallatópincéiben. S a KCIA keze mesz- szire elért: ügynökei az USA-ban éopúgy, mint az NSZK-ban zavartalanul üldözhették a másként gondolkodó dél-koreaiakat. Pák először 1974-ben döbbenhetett volna rá, hogy rendőrállama egyre életképtelenebb: akkor a neki szánt golyók feleségét ölték meg. A lövedékek azonban 1979 őszén már nem tévesztettek célt, Pakot saját „ivadékai”, a KCIA emberei tették el láb alól. Pák Csöng Hi éppúgy terhessé vált az USA számára, mint több más diktátortársa, mert az már Washingtonnak is sok volt, hogy a KCIA az amerikai kormány- támogatásból — amerikai politikusokat vesztegetett meg. 8. Noha arcképcsarnokunkban az utolsó helyre került, az iráni sah bukásának világ- politikai jelentősége a legnagyobb. Reza Pahlavi csaknem három évtizedet töltött a trónusán, nagyratörő terveket szövögetett („Irán lesz a világ ötödik nagyhatalma”), ugyanakkor milliók laktak a városok körüli „bádogfalvakban”, tengődtek az éhhalál küszöbén az országban. Elképzelhetetlen gazdagság néhány ezer embernek — mérhetetlen szegénység a nagy többségnek: ez volt uralkodásának mérlege. A pávatrónt a tömegek elégedetlensége söpörte el. „Egész életemet népemnek szenteltem” — mondta egyszer Reza Pahlavi. Vajon nem tudta volna az igazságot? Gyenge magyarázat, hiszen személyesen "irányította a milliós besúgóhálózatú, rettegett SAVAK-ot. Míg a sah börtöneiben terhes asz- szonyokat vontak kínpadra, akasztottak fel lábuknál fogva, addig a császári ház zavartalanul fosztogatta az országot, tett szert húszmilliárd dolláros vagyonra. S talán a sah uralkodásának nemzetközi hátterét jobban megvilágítja, ha emlékeztetünk rá: míg, Khomeini rendszerének a túlkapásait (kurd felkelők, prostituáltak, házasságtörő nők kivégzése) a burzsoá sajtó kimeríthetetlen részletességben tálalja, arról a hatvanezer hazafiról, akik egy igazságosabb Iránért áldozták életüket a SAVAK börtöneiben, vagy az utcákon — kevés szót ejtett. ★ Arcképcsarnokunk végére érve mi mást kívánhatunk, mint, hogy jövőre ugyanilyen „képkiállításról” —természetesen új szereplőkről — adhassunk körképet. Mert bár sok esetben a tirannusok más diktátoroknak adják át a terepet, a pahlavik, ami- nok, bokassák, Somozák bukása mégis előbbre, az igazságosabb, emberibb élet felé viszi a világot. Dunai Péter Sikerek és gondok a második fronton A Somoza-diktatúra megdöntése óta eltelt alig fél esztendő mérlege a nehézségek ellenére figyelemre méltó. Az átmeneti szakasz után, amelyet a katonai és polgári személyekből létrehozott ideiglenes kormány fémjelzett, a stabilizálódás jelei tapasztalhatók. Ekként fogható fel, hogy 1979 utolsó napjaiban megalakult az új húsztagú nicaraguai kormány, amelynek legfontosabb posztjain a forradalom olyan vezető egyéniségei állnak, mint például Tomas Borge Martinez belügyminiszter, Humberto Ortega hadügyminiszter és Miguel D. Escoto külügyminiszter. De helyet kaptak a húsztagú kabinetben olyan polgári személyiségek is, akik gazdasági szakértőnek számítanak, illetve a kormányba való bevonásuk a nemzeti egység megteremtésére irányuló törekvést jelképezi. A figyelem most a második frontra, a gazdaságra irányul. A helyzet egyáltalán nem mondható rózsásnak. A hónapokig tartó polgárháború következtében a termelőegységek egy része — hivatalos 'adatok szerint 30 százaléka — megrongálódott. Emiatt a termelés óvatos becslések szerint is egy- harmadával csökkent, a munkanélküliség a városokban eléri a 20, vidéken a 40 százalékot. A mezőgazdasági termelés tekintetében sem jobb a helyzet. A múlt évben a gyapottermés álig egyharmada volt a szokásosnak, s a kávétermés sem érte el az előző évi szintet, noha az a körülményekhez képest kielégítőnek mondható. Mindezek következtében az infláció 1979 végére elérte a 100 százalékot Üres államkassza Az új kormány tervei között nem véletlenül éppen az infláció megfékezése, a termelés fejlesztése és az áruellátás javítása szerepel az első helyen. A lakosság élet- színvonalának közeli javítására aligha lesz mód, hiszen az ehhez szükséges gazdasági és pénzügyi feltételeket csak ezután fogják megteremteni. Éppen ezért a forradalmi kormány határozottan szembeszáll egyes szélsőbaloldali szakszervezeti vezetők demagóg követeléseivel. Megfogalmazói ábrándokat kergetnek, amikor fél esztendővel a forradalom győzelme után a munkaidő csökkentését és a bérek emelését követelik attól a rendszertől, amely üres államkasszát, továbbá 1,6 milliárd dolláros állam- adósságot örökölt Somozától. Nem teljesen zökkenőmentes a mezőgazdasági termelés sem. A parasztok egy része nehezen érti meg, miért nem lehet felosztani a diktátor jól szervezett ültetvényeit és más mezőgazdasági üzemeit, miért korlátozott mértékű a földreform. Pedig óriási a jelentősége annak, hogy az egykori földbirtokok egy részén állami gazdaságok és termelőszövetkezetek alakulnak. A gazdasági helyzet stabilizálását szolgálják a külföldi adósságok csökkentésére, illetve a törlesztés átütemezésére és újabb hitelek felvételére tett lépések is. A nicaraguai kormány megbízottai a múlt év végén 72 külföldi bank képviselőivel tárgyaltak Mexikóvárosban és bizakodóan nyilatkoztak az első fordulóról, amely során 409 millió dollár tartozás visszafizetésére kértek haladékot- Eredményesnek bizo- nywftak az újabb hitelekről tartott megbeszélések is. A kormány 220 millió dollár új kölcsönt kapott, az Egyesült Államok által felajánlott — igaz, feltételekhez kötött — 75 millió dolláros hitel mellett. Növekvő érdeklődés tapasztalható a külföldi beruházók részéről is. Erről tanúskodik Offergéld nyugatnémet gazdasági és együttműködési miniszter mana- gúai látogatása és más nyugati országok tapogatózása Nicaragua irányába. Konszolidáció Paradoxonnak tűnhet, mégis a konszolidáció jeleként értékelhető a politikai szférában tapasztalható polarizáció. A régiek mellet új pártok és csoportosulások jelennek meg, amelyek ilyen vagy olyan módon részt kérnek a hatalomból. Ami a jelenlegi politikai struktúrát illeti, nagyjából a következő kép rajzolható fel Az egyik oldalon áH a Sandinista Nemzeti Felszabadító Mozgalom, amely időközben kiegészült a hozzá csatlakozó kommunistákkal és más haladó erőkkel, így a Nicaraguai Demokratikus Mozgalommal. Alapítója és vezetője, Alfonzo Robelo gyáros Somoza ellenzékéhez tartozott és a legutóbbi kormányátalakításig a legfelső vezetés tagja volt. A következetes, haladó társadalmi és gazdasági változásokat sürgető sandinista mozgalommal szemben álló erők között van a Liberális Párt, Somoza politikai bábszervezete; továbbá a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták, valamint a Frente Obrero nevű munkásszervezet, amelynek vezetői szélsőbaloldali nézeteket vallanak. Ezek az ellep? zéki csoportok a demokratizálódási folyamat felgyorsítását sürgetik, mert abban. reménykednek, hogy a parlamenti demokrácia keretei között politikai és gazdasági befolyásra tehetnek szert. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy ezek a csoportok jelentős külföldi hatalmak támogatását élvezik, mi több, lényegében azok érdekeit képviselik. Megfontoltan, körültekintően A nicaraguai kormány megfontoltan cselekszik, amikor a csoportokat nem fosztja meg a kifejezési lehetőségtől. Vitorláikból azzal is igyekszik kifogni a szelet,, hogy teret enged a magánipar és -kereskedelem működésének, sőt bátorítja a tőkéseket a beruházásra, üzemeik termelésének felfuttatására; másrészt a legnagyobb körültekintéssel, a törvényesség szem előtt tartásával jár el a Nemzeti Gárda egykor vezető tisztjeinek és tagjainak, illetve más népellenes bűnök elkövetőinek felelősségre vonásakor. A legfontosabb feladat — hangsúlyozza a nicaraguai kormány — a belső rend helyreállítása, a gazdasági élet vérkeringésének biztosítása és más. a haladó társadalmi és gazdasági változásokat szolgáló intézkedések következetes megvalósítása, egyszersmind a forradalmi vívmányok védelme a külső és a belső ellenforradalmi próbálkozásokkal szemben. És való igaz: a demokratikus intézmények megteremtésére csak e folyamat sikeres előrehaladásával párhuzamosan kerülhet sor Nicaraguában. Kakpó Andre j
