Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
Szercfan érkezett a szomorú hir, hogy 75 esztendős korában hosszas betegeskedés után elhunyt Tanké Sirató Károly költő, műfordíL Első versei Ráth Tivadar Magyar írásában és a Nyugatban jelentek meg. ő volt az expresszionista és a szürrealista lira első magyarországi képviselője. Hosszas hallgatás után 1962-től mind tevékenyebben vett részt az irodalmi életben, modern írancia, orosz és szerb költők verseit, francia prózai müveket, fordított, s felvirágzott költészete is. Tamkő Sirató Károly: Melyik szíved fáj? Luczy-Muczy... — melyik szíved fáj? Mind a kilenc egyformán! Első — fáj a kék mennyboltiért Második — a hideg holdért Harmadik — ha szemem riadt az iramló szépség miatt Negyedik — egy bús homlokért Ötödik — a hullt lombokért Hatodik — mert semmit sem ér’ kedveszegett életemért Hetedik — elsírt örömért Nyolcadik — az egész földért Kilencedik — Tevégétted mert a sorsot elvétetted Ügy élhetnél — velem mintha égbe vinne ezüst hinta De — így, éljünk bár örökké Néni érlek el soha többé! Biztaté Ne ess kétségbe, érjen bármi! | Csak egy a törvény: várni. Várni! i Ha reszket alattad a föld: Csak önmagadat meg ne ölcTt Ha egyetlen vagy, mint a szálfa: Felvirrad még magányod álma. Minden beérik, révbe fut: S győzött — ki félni s várni tud. Bánat Piramist én nem építettem. Sírom sziklába nem vésettem. Zsarnokot meg, egyet sem öltem.:; — Fájó térddel mankón döcögtem. Országot sem alapítottam. Petróleumot nem fúrattam. Természet-titkot nem hántottam És atombombát sem gyártottam. Akartam egyet... nagyot... szebbet. M — De ahhoz mikor szülnek embert?! Most már mindegy, múltam nem sajgóm; A fejemet csöndesre hajtom. Éltem ; — s mint mindent, ami él Mosott a víz ... sütött a nap . fúvott a szél • • a Dvornyflí István: Gitáros nő Uj könyvek A tv képernyőjén a magyar nézők két ízben is élvezhették Orff zenéjére írt színes játékot, a Carmina Bu- ranát. Egy bajor bencés kolostorban 1803-ban egy latin versgyűjteményt fedeztek feL, mely középkori vágáns verseiket, dalokat tartalmazott. A dalok szerzői jórészt ismeretlenek, vándorló diákok, kiugrott papok, borivó, vidám és szellemes csavargók. A kötet két részre oszlott: morális-szatirikus versekre és szerelmi dalokra. Az Európa Kiadó közel húsz évvel ezelőtt adott ki e versekből egy nagy sikerű válogatást, a legkiválóbb magyar költők műfordításában, Szász Endre nagyszerű, a középkor szellemét kifejező rajzaival. Most második kiadásban adta közre a kiadó ezt gyűjteményt a szerelmi daloktól, a szókimondó, polgárcsúfoló versekig, a vidám mulató daloktól a trubadúrköltészetet idéző líráig. A versek szerzői nemcsak korban, hanem-szel- Jembsn is társai annak a Francois Villonnak, aki oly népszerű a magyar olvasó- közönség előtt. A középkornál is messzebb időbe kalauzol ei bennünket Kákosy László könyve, a Ré fiai. Kákosy évtizedes kutatómunkájának minden kincsét összegzi ebben a csodálatosam szép kiállítású könyvben. Az ókori Egyiptom történetét és kultúráját nem a szakemberek szűkebb körének írta meg a szerző, hanem mindazok számára, akik érdeklődnek régmúlt korok hisztorikuma s művészete iránt. Vallás, művészet, hiedelmek, irodalom, tudomány magas fokú volt az ókori Egyiptomban, hasonlóképpen a zene vagy a sport is. Kákosy bemutatja a mindennapokat is, a mágánéle- tet a születéstől a halálig, a lakomáktól az ékszerekig. Étkezési szokásaik olvastán „soha nem gondoltam volna” jelenségekkel, érdekességekkel találkozhatunk. A legkedveltebb népi élelmici'kik a hagyma és a fokhagyma volt, a legkedveltebb főze» ISisek pedig: a heh, bprsó'és a lencse. Ismerték és. nálták a parókát, s köm** dottan a szemfestést ifi. Ká’ kosy olyan olvasmányos ésszórakoztató módon tárja elénk az ókor — most már lassan nem is annyira ' rejtelmes világát, hogy szinte észre sem vesszük, s már oia» gunk is benne élünk ebben a világban. A Gondolat Kiaáó egyik legsikeresebb könyve, az utóbbi időben biztatóan indulhat a Szép Magyar Könyv versenyen is. S akinek ezek után kedve . s tehetségé támad arra, hogy . a megmaradt műemlékekét személyesen is megtekintse, ajánlhatjuk a Pánó- ' ráma nagy útikönyvek legújabb kötetét: Egyiptomot: e tárgyban az első magyar nyelvűt. Egy 'egyiptomi ufsP* zás bárki számára különleges élmény; az óegyiptomi, kopt és arab kultúrák ötvöződése, a mai, ellentmondásoktól nem mentes egyiptomi élét több mint érdekesség, s ezt megérteni vagy érzékelni csak úgy lehet igazán, ha utazás' előtt némi előtanulmányokat folytat a kiváncsi turista. A Panoráma nagy útikönyvek egyes távoli országokat bemutató kötetei is döbbenetesen magas példányszámban kelnek el, .több esetben ötvenszer annyi példány talál gazdára, mint ameny- nyi utazó (előzetes becslések szerint) az elkövetkező húsz- harminc évben eljut egy-egy tengerentúli országba. A magyarázatot a „karosszékben utazók” népes tábora adja, s a kötet szerkesztői figyelembe vették az ő igényeiket is. A távoli országók szépségei mellett a hazai tájak egyik legkedvesebbikét közelebbről is bemutatja Bodosi György Völgyvallatás című kötete. A Balaton művelő" déstörténetileg gazdag vidék, számos kiváló írónknak, művészünknek valódi otthont, az alkotó csönd szépségét adó tájék. Bodosi erről vallatja a „tihanyiakat” ‘. 'Illyést, Bor°u‘ sóst, Passuth Lászlót, Né- ’ meth Lászlót, a Füred-Ta» más-hegyi Déry't, s a Bala* tan-környék szülöttét, védelmező-apostolát és prókátorát: Keresztúry Dezsőt, aki egyben a kötet előszavát is írta. 90 éve született Karel Capek j 'I;ügy vélem újságíró vagyok. 1 Nem végzem ezt a munkámat félkézzel, éppoly komolyan veszem, i mint a szépirodalmat. Minden író- , nak azt kívánnám, járja ki az új- " ságírás iskoláját, hogy minden í iránt megtanuljon érdeklődni... ” : így jellemzi önmagát, s ad tanácsot tollforgató társaknak Karel 1 Capek, a csehszlovák irodalom egyik legsokoldalúbb művésze. Életműve a példa: haláláig hű maradt ehhez a megállapításhoz. • A filozófiái doktorátussal rendelkező fiatalember hamar eljut az írott szóhoz. Előbb könyvtáros, j majd egy darabig nevelősködik, s 1917-ben már a konzervatív beállí- : tású Narodny listy lap belső muni katársa. Innen a liberális értelmi- ; ség Brnóban megjelenő Lidove I noviny című napilap prágai szer- ! kesztéséhez megy át 1921-ben, s I itt dolgozik élete végéig. írói, újságírói munkássága rendkívül gazdag és sokoldalú. Megismerni és kifejezni a dolgokat — ez az elv jellemzi legtömörebben Capek írásművészetét. A határtalan életöröm, tettrevágyás, agresz- szív tréfakedv, játékos derű szülte tárcák, humoreszkek, elbeszélések I éppúgy megtalálhatók művészi pa- j lettáján, mint a lélektani folyamatokat elemző bűnügyi történetek, a ; történelmi persziflázs, a politizáló ! publicisztika, vagy a, háború, a betegség ernyedtségében fogant, s j, az emberiség jövőjét féltő, egyetemes kérdéseket taglaló írások. Fivérével, Josef Capekkel színműveket is írt — a Makropolus ügye címűből Janacek, a világhírű zeneszerző operát komponált, —, utópisztikus regénye, a „Harc a szalamandrákkal” pedig a kibontakozó fasizmus veszélyeire hívja fel kortársai figyelmét. Szoros barátság fűzte T. G. Ma- sarykhoz, a polgári humanista köztársasági elnökhöz. Publicisztikájával is támogatta Masaryk koncepcióját, s „középen állva a tőke és az osztály-proletariátus malomkövei között” — a kapitalizmussal szemben megnyilvánuló kriticizmusa ellenére — a polgári demokrácia szószólója lett. Ezért K étféle tavaszi vihar van. Az egyik a természetben játszódik le mennydörgés, felhőszakadás, jégverés, szivárvány és egyéb más tünemények kíséretében, ideértve a legvégül következő diadalmas madárdalt is. A másik olyan tavaszi vihar, amelynek felhői már télen kezdtek gyülekezni, amikor is a lakástulajdonosok mindenre elszántan tudomásul vették, hogy a lakást ki kell festeni, emitt falat kell töretni, amott meg kell valamit javíttatni, újra kell rakatni a cserépkályhát, továbbá szük: ség lesz némi gyalulásra vagy sze- gezésre, no meg, kőműves műszóval mondva, pucolásra is, nem beL jobbról és balról is támadták. A fasizálódó közélet, benne személyes kiszolgáltatottsága súlyos lelkiállapotba sodorta . élete végén. Tüdőgyulladásban halt meg. Január 9-én lenne 90 éves. A magyar olvasó is jól ismeri Capek írásművészetét, hiszen legjelentősebb művei, írásai, elbeszélései, karcolatai — köptük a „Történelmi görbe tükör”, a „Betörők, bírák, bűvészek és társaik”, a „Harc a szalamandrákkal”, az „Ab- szolutum-gyár” — nálunk is napvilágot láttak. Az alábbi Capek-tárca az Európa Kiadó gondozásában megjelent „Évszakok” című kötetből való. Kiss György Mihály KAREL CAPEK: Tavaszi vihar szélve a tömítésről, lakkozásról, kárpitosmunkáról meg effélékről. Ugyanis meglepően sok az olyan iparág, amely mind arra les, hogy benyomulhasson az ember otthonába a maga létráival, ecseteivel, csavarhúzóival, kalapácsaival, ráspolyaival, állványaival és .még egy egész sor szerszámmal, amelyek segítségével a lakást fáskamrává varázsolják. Óriási és valósággal mindent elsöprő az emberi leleményesség pusztító ereje. Amint megfigyeltem, ez a munkavihar rendszerint tavasszal tör ki az emberi hajlékokban. Sejtelmem sincs róla, mit művelnek a tisztes iparágak félen: talán dicső emlékeiknek' élnek, felidézve előző évi 'diadalmas hadjárataikat és dülásaikat. Az egész, dolog rendszerint elég ártatlanul kezdődik: beállít hozzánk egy ember egy kis terepszemlére és közli, hogy a következő hétfőn vagy elseje után hozzáfognak a munkához. No de se a hét elején, se elseje után nem történik semmi. Két-három nap múlva az ember dohogni kezd, hogy igazán jöhetne már az a se- honnai fráter, és dologhoz láthatna. Ilyen módon tehát a megrendelőt nagyon ügyesen átbillentették a türelmetlen várakozás lelki- állapotába; olyan áhítozva várja már az ellenséges erők invázióját, mint a Messiást. Nos, mire az ember szépen megpuhult, egy reggel hét. órakor megszólal a csengő, a küszöbön ott áll egy hórihorgas fickó, és bejelenti, hogy megkezdi a munkát. S már neki is lát kalapáccsal, vésővel meg egyéb szerszámokkal — a rombolásnak. C sak erre a percre várt az összes többi iparos: egyszerre berontanak, a lakásba a mázolok, asztalosok, üvegesek, szobafestők, kárpitosok, villanyszerelők, és nagy szócsata kezdődik arról, hogy ki kinek van láb alatt. Az ember ne avatkozzék bele a vitájukba, fogja a kalapját, s hagyja ott őket, tisztázzák csak egymás közt a dolgot. Ettől á perctől fogva az ember fölösleges lény a saját lakásában, sőt olyan útban levő, akit még csak szidni sem lehet. Egyébiránt a szóban forgó szakemberek végül is megegyeznek abban, hogy mindegyik valami mást kezd rombolni, s igaz, ami igaz, bámulatosan jól halad a munkájuk. A lakásunk fél nap alatt a szó szoros értelmében a földdel egyenlővé vált; s amikor az óra elüti a delet, a győztesek elégedetten letelepszenek a romok ............-----... k özt, disznósajtot falatoznak, és beszélgetnek erről-arról. Pusztítás ide, pusztítás oda, egy kicsit magunk is felvidulunk, látva, hogy hiszen megy a munka gyorsan. „Szóval holnap — mondjuk buz- dítón a pihenő embereknek, — Holnap, ugye, már rendbe tesznek , mindent?” Ámde másnap csodálatosképpen | mindössze egy szál ember jelenik < meg a tömeges invázióból, és va- \ lamivel piszmog a romhalmaz kel- i lös közepén. A következő nap vasárnap vagy ünnep, s az embernek alkalma nyílik rá, hogy egyedül, csendben merengjen a romhalmazon, amely egykor az otthona volt. Aztán következik egy különleges, idülten elhúzódó állapot, amikor „folyik a munka”, de valahogy semmi látszatja nincs. Csak gyűlik, egyre gyűlik a törmelék, a por, a gyaluforgács, a vakolathulladék, a /kenyérhéj, növekszik a zűrzavar, s nem és nem akar belőle kibontakozni a meg- újhodott valóság. A soron következő stádium: a néma kétségbeesés. Az ember arra a meggyőződésre jut, hogy e világ dolgai mar soha nem rendeződnek, a helyzet teljességgel reménytelen, és a jobb időket már soha rpeg nem érjük. E gy nap aztán csend fogja körül az embert, eltűntek a létrák, vödrök, kalapácsok, és szinte félénken járkálunk újjászületett hajlékunkban, mint ahogy a gazda járja be vihar után a mezőt, hogy lássa, mi kárt tettek az elszabadult elemek. Hát, mondja a gazda, egybe-másba bele kell törődni: itt valamit eltörtek, amott valaminek egy kicsit odakoccantottak. .. Végül pedig az emberi nem elpusztíthatatlan optimizmusával azt mondjuk: Hm, rosszabbul is végződhetett volna. (1931} (Fordította: Mayer Judit) 1
