Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-06 / 4. szám

r Ái Ü szácjos Anyag- és Árhivatal közlemény# a fogyasztói árak 1980. évi változásáról t Az 1980. évi népgazdasági «terv előirányzataival és a •termelői árak január 1-i mó- ' tiosításával összhangban egyes fogyasztói árak január j"íi-én, mások viszont ezt kö- i-vetően a kereskedelem új ; beszerzéseinek megfelelően — a különböző kereskedel­emi vállalatok üzleteiben el- j, térő időpontban — változ- 1 nak. A központi elhatározás alapján így a sorra kerülő fogyasztói árváltozások (ár­emelések és árcsökkenések) összességében a fogyasztói ; árszínvonalat mintegy 0,8 százalékkal emelik, í A FŐBB TERÜLETEKET ÉRINTŐ ÁRVÁLTOZÁSOK: l A textilruházati termékek j fogyasztói árszínvonala csök­ken. Olcsóbbak lesznek a ! szintetikus kötöttáruk (kb. 20—22 százalékkal), a fésűs gyapjúszövetek és az ebből jíkészült férfiöltönyök (kb. 30 >! százalékkal), a szintetikus ! függönyök (kb. 35 százalék- jf kai). A második negyedév- j. ben csökken a harisnyák, a |i harisnyanadrágok és a zok- jt mik fogyasztói ára is. A kár- ^ tolt gyapjúszövetek ára mint- fsegy 18 százalékkal, a bőrka­bátoké 20—30 százalékkal, a ' tréningruháké 4—12 száza- ' lékkai növekszik. Emelkedik ' a szövött és kötött alsóruhá- { zati termékek árszínvonala, t) Mintegy 14 százalékkal nő az ágytextíliák ára, csökken f a műszőrmebélésű télikabá­tok, ballonkabátok, valamint a rövidáruk árszintje. A vas-műszaki termékek v árszínvonala 3—4 százalékkal f emelkedik. Növekszik a tar­ló tós vas-műszaki fogyasztási 6 cikkek és a háztartási villa- k mos készülékek — automata f * mosógép, villanytűzhely, boj­ler, hűtőgép —, csökken a fekete-fehér tv-készülékek ára. A vas-műszaki tömeg­cikkek körében jelentős ár­emelkedések és -csökkenések ? is lesznek. A fém evőeszkö­| Az apci Qualitäten! y , zök ára például mintegy 60 százalékkal, az alumínium edényeké kb. 90 százalékkal emelkedik, átlagosan 16 szá­zalékos az árcsökkenés a csavaráruknál és az épület- szerelvényeknél. A háztartási vegyicikkek és kozmetikai termékek na­gyobb részének az ára csök­ken. Egyes cikkcsoportok, például arc-, ajak-, köröm- és babaápolószerek, vala­mint a borotvakrémek ára azonban emelkedik. A festé­kek ára mintegy 18 százalék­kal nő. Emelkedik a gázolaj, a ke­nőanyagok, a műtrágyák, a növényvédő szerek, valamint a mezőgazdasági kisgépek ára. A játékok ára átlagosan mintegy 10 százalékkal csök­ken. A sportszereknél jelen­tős eltérő irányú változások mellett az árszint valame­lyest csökken. A gyermek- kocsik ára nem változik. Az egyéb vegyesiparcik­kek árszínvonala áremelke­dés, illetve -csökkenés mel­lett kismértékben növekszik. A háztartási műanyagáruk árszintje például mintegy 9 százalékkal lesz alacsonyabb, a kőedények ára pedig 40 százalékkal emelkedik. Az órák ára változatlan marad, azonban az ébresztő órák ár­szintje emelkedik. A divat­ékszerek (bizsuk) ára 15 szá­zalékkal csökken. A papírok és írószerek ár­szintje viszonylag csekély mértékben emelkedik. Az optikai cikkek — ezen belül a szemüvegek — ár­szintje változatlan marad, nem változik a fényképező­gépek ára. Az egyéb fotógé­pek ára általában csökken. Emelkedik viszont a fotófil­mek, -papírok és -vegysze­rek ára. A különféle javítószolgál­tatások árszínvonala — a lábbelijavítás kivételével, amelynek díja változatlan marad —, január 7-töl átla­gosan 20 százalékkal emel­kedik. Nem nő a mosás, a vegytisztítás árszínvonala. Emelkedik ugyanakkor az árufuvarozás díja (MÁV-, Volán-árufuvarozás, Boy- szolgálat), továbbá az építő­anyagok megyei átlagfuvar- díja. Azokban a termékcsopor­tokban, ahol a fogyasztói árak 1979. nyarán emelked­tek, nem változnak az árak. Kivételek egyes felnőtt- és gyermekcipők, illetve búto­rok. Ezeknél a fogyasztói árak emelkednek, vagy csök­kennek, de az árváltozásoka termékcsoportokon belül ki­egyenlítődnek, vagyis az ár­színvonal nem változik. Az 1980. januári fogyasztói árintézkedések tehát nem érintik az élelmiszerek, az élvezeti cikkek, a tüzelő- és üzemanyagok, a gyógysze­rek, az alapvető építőanya­gok, a mosószerek, a lakbé­rek, a személyszállítási dí­jak, a kulturális és közüze­mi szolgáltatások fogyasztói árát. ★ Az úgynevezett szabadáras termékek árai, ame­lyek eddig is a kereslet és kínálat hatására folya­matosan változtak, rugalma­sabban követik a belföldi piaci viszonyokat és a kül­piaci árakat. Ennek követ­keztében a fogyasztói árszín­vonal 2,9 százalékkal növek­szik. Az ismertetett fogyasztói árváltozások (0,8 százalék), továbbá a várható piaci ár­mozgások (2,9 százalék) a népgazdasági tervvel össz­hangban 1980-ban együtte­sen mintegy 3,7 százalékkal növelik a fogyasztói árszín­vonalat. (MTI) Átszervezés után, átszervezés előtt Furcsa helyzet: július 1-vel vált érvényessé a két öntöde átszervezése az apci Quali- táinál és most újra átszerve­zés következik a vonatkozó felsőbb határozatok értelmé­ben. — Ha ez csak azért tör­ténne, mert „ki kell pipál­ni” a gyár programjából a rendelkezés végrehajtását, azt mondanám, inkább sem­mit, Nem volna értelme a vesződségnek, a vitának, az idegfeszültségnek és egy sor más egyéb kényelmetlenség­nek. ami velejárója minden átszervezésnek. Aki így fogalmazott, Hor­váth Lajos gazdasági igazga­tó. Szavaiból az is kiderül, hogy valami „kézzel fogha­tó” haszonnal is kell járnia annak, ha a már kialakult rendet, felállást, beosztást megbolygatják. Érthető igény. ★ Milyen elgondolásból, ki­tek az ötletéből, ma már .tligha deríthető ki. Az apci gyárban két öntöde műkö­dött egymás mellett: a ko- killa és a nyomásos. Az egyikben „régi” módon, fá­ból készített formákba öntöt­ték bele a megolvasztott fé­met, a másikban viszont gép vette át a forma szerepét. Ez is nagyon leegyszerűsített meghatározás, ami csak arra jó, hogy valahogy érzékel­tessük a lényegét. Volt tehát két üzem. mind a kettőben öntvényeket ké­szítettek és mind a kettőnek küiön-külön volt vezetője, műszaki csoportja, adminiszt" ratív központja és munkás­gárdája. Ez a kétfelé való elkülö­nülés okozta a legtöbb gon- #dot. . Sogv miért? Képzeljük el, jsi^egyik öntödében alig volt írrrenjteo— mondjuk —, a má­sikban pedig túlórázni kel­lett. Az ésszerűség ilyenkor azt követeli, hogy a szomszéd öntödéből vigyenek át em­bereket oda, ahol annyira kellene a munkáskéz. Hohó, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Ésszerűség ide, ész­szerűség oda, van ám üzemi önállóság is a világon. Nem beszélve arról, hogy az egyik üzemből a másikba nem le­het csak úgy „egyszerűen” tizenöt embert átküldeni a másikba. Megvan annak a rendeletekben előírt útja és módja. Orvosi vizsgálat, át­helyezés, munkavédelmi ok­tatás, megfelelő szervek be­leegyezése a „munkaerő mozgatásába” és még foly­tathatnánk. Hercehurca, idő és energia, adminisztráció, mi egyéb. Ahová ment a munkás, ott idegen volt. Mire megismer­kedett a körülményekkel, a társakkal, a vezetési mód­szerekkel, a helyi szokások­kal, már le is telt az „átkül- detése”, mehetett vissza az eredeti munkahelyére. Ha közben béremelésre volt le­hetőség, vagy valamiféle egyéb anyagi juttatásra, neki jutott utoljára, ha -még ma­radt a forintból egyáltalán. Rendszerint már nem ma­radt, amikor a névsorban hozzá értek. Áldatlan állapot volt ez, olyan kényszermegoldás, ami tulajdonképpen nem is ol­dotta' meg a leglényegesebb gondot. A körülmények kényszerí­tették tehát a gyár vezetését arra az elhatározásra, hogy valami hatékonyabb megol­dást eszeljenek ki a két ön­töde ügyében. Nem sokáig kellett törni a fejüket. Az adott helyzet kí­nálta a megoldást is. De hát ennek olyan feltétele is volt, hogy Csepel, a központ is jóváhagyja, és a személyi feltételeket is megtalálják a végrehajtáshoz. Ezek a kényesebb kérdé­sek. + — Mi lett a korábbi veze­tőkkel? — Az egyikük nyugdíjba ment, a másikuk pedig a fő­városban talált munkahelyet magának, és mi, már az il­letékes szerveket értem ez­alatt, nem gördítettünk aka­dályt az útjába. A diplomatikus megfogal­mazás a gazdasági igazgató szájából hangzott el. — Honnan állítottak új ve­zetőt az összevont öntöde élére? — Gyáron beiül. Ehhez annyit, ha nem vállalta vol­na el. akkor az összevonást is kellett volna halasztanunk, nekem az a véleményem. Nem lett volna szabad a megfelelő vezető hiányában csak azért átszervezni a két öntödét, hogy ne legyen úgy minden, ahogyan volt addig. — Más személyek mozgása nem történt meg? — De igen. Az adminiszt­ratív létszámból tíz százalé­kot megspóroltunk. Ez volt a nehezebb. Aki már megszok­ta, hogy irodában dolgozzék, azt nehéz meggyőzni arról, hogy más munkakört vállal­jon. — Ügy szokott lenni, hogy mindenkinek van „embere”. Most nem volt ilyen? — Általában úgy van. ha „elvben” kell megállapítani, az adott osztályon a munkát hány emberrel lehet elvégez­ni, talán nincs az az osztály- vezető, aki szinte azonnal ne vágná a számot. Ennyivel. Ez pedig ennyivel kevesebb, mint ahányan most vannak az osztályon. A bökkenő ott van, amikor név szerint kell kimondani, ki maradjon, ki Heréd példát mutat Intézménybővítés, közmű- fejlesztés, községrendezés! E három témakörben vállal­koztak a herédiek arra, hogy 1979-ben megközelítően két­millió forint értékű társadal­mi munkát végeznek. Az év letelt, s ahogyan Temesvári József tanácselnök informá­ciójából megtudtuk: a falu polgárai becsülettel állták a szavukat. Helyi anyag fel­használásával tatarozták, il­letve bővítették az óvodát, iskolát és a klubkönyvtórat, elősegítették 3200 négyzet- méternyi út aszfaltozását, az Ady Endre utcában vízháló­zatot telepítettek, s tevéke­nyen kivették a részüket a Nagykökényest Heréddel összekötő vízműrendsíer megvalósításából. Mindez természetesen nem ment magától. A különböző munkálatok szervezését se­gítette a helyi pártalapszer- vezet, a népfrontbizottság, valamint igen tevékenyek voltak a Lenin Termelőszö­vetkezet ágazatvezetői. Erre a példás összhangra az idei esztendőben is építeni kíván Heréd és Nagykökényes kö­zös tanácsa. Másfél kilomé­terrel tovább bővítik példá­ul a vízhálózatot, a Borszéki és Petőfi utcákban hatezer négyzetméternyi út szilárd burkolatot kap, Az Egyesült Izzó 1978-ban kezdte meg a Tungsfa-par típusú lámpák gyártását. Az idén bővítették a választékot. Kifejlesz­tették a Tungsraphot lámpákat, amelyek nem sugároznak meleget, ezeket Európában az elsők között kezdték gyártani. Az új .típusú lámpák különösen alkalmasak kirakat világítá­sára, díszvilágításra, valamint olyan helyeken/ ahol pontfény használata szükséges (MTI Fotó — Hadas János felvétele — KS) Újfajta izzólámpák Mezőgazdasági kiállításra Több mint fél év telik még el, mire — augusztus 19-én megnyitja kapuit a sorrendben 69. Országos Me­zőgazdasági és Élelmiszer- ipari Kiállítás és Vásár. Az •éves tervek azonban most készülnek. menjen, nyertkor aztán a döntés... — A kiskapuk? — Tisztességtelen kiskapu­kat nem lehet megengedni. Ha valakinek reális érvei vannak, az emberség azt kö­veteli meg, hogy azokat mér­legeljék a döntésre jogosul­tak. Ez természetes. De ha valamit kimondtunk, akkor azt minden vezetőnek úgy kell továbbmondania, mert különben... + Furcsa módon ez a belső átszervezés nem is mumus az apci gyárban. Korábban is gyakorlat volt, hogy az iro­dákból bizonyos időre, ha a szükség így kívánta, az em­berek lementek az üzembe dolgozni. Tudomásul vették, hogy a gyár érdeke követeli me£ ezt az ideiglenes átcso­portosítást. Az is köztudott, hogy ma például művezetőnek lenni nem a mennyország teteje. So­kan inkább „büntetésnek” fogják fél, semmint kitünte­tésnek. Az öntödéknél is akadt rá példa az átszerve­zés előkészítő szakaszában. Szívesen ment „fizikainak”, mint megmaradjon „közép­vezetőnek” — sok-sok gond­dal, alig számolható „plusz- forintokkal”. Kezdték az átszervezés után 340 fizikai dolgozóval az összevont öntödében a második félévet, és most alig vannak többen háromszáz­nál. De a terv júliustól kezdve a helyén volt. A helyére ke­rült, nem úgy, mint azelőtt, amikor magyarázkodniuk kellett a hiányzó százalékok miatt. Az emberek is több pénzt visznek most már haza. Ki­nek kellene bizonygatni Ap- con, az öntödében, hogy volt értelme az ésszerűsítésnek? Pedig még itt sem állnak meg. — Létrehozunk egy mun­kabizottságot, amelynek az lesz a feladata, hogy valami, féle objektív mércével álla­pítsa meg, mennyire kihasz­nált az adminisztratív mun­kakörben dolgozók ideje. Az így kapott, reálisnak érté­készülünk Ismeretes, hogy újabban csak ötévenként kerül sor erre a nagy rendezvényre. Viszont ha már ilyen ritkán, akkor a rendezők igyekez­nek megadni a módját. Szá­míthatunk arra, hogy ezút­tal számos tekintetben kü­kelhető adatok birtokában pedig a megfelelő gyári fó­rum dönteni fog, milyen át­szervezést lehet végrehajtani a hatékonyság érdekében. A cél egyértelműen az, hogy mindenki maradjon a gyáron belül. Senkit nem akarunk elküldeni. Ezeket a mondatokat ugyancsak a gazdasági igaz­gató hangsúlyozta, ér Tehát még egy átszervezés következik. Kérdés: mikor? A válasz pedig úgy hangzik, hogy akkor, ha eldől, mi lesz az apci gyár sorsa. Ugyanis rebesgetik, hogy várhatóan elkerülnek Csepeltől, és átve­szi őket a Magyar Alumíni­umipari Tröszt. Tiszta profilú céghez ke­rülnének így. Ha ez bekövetkezik, arra is számítanak, hogy akkor az olvasztást előkészítő munká­kat is gépesíteni tudják. Ott még a fizikai munkás a meg­határozó termelési tényező. Soha sincs belőle annyi, amennyi elég lenne. Ha a gépesítést bevezetik, akkor az előkészítőknél is átszervezést kell végrehajtani, tehát ismét belső tartalékok szabadulnak fel, ahogy ezt szokás meg- fogalmaz.ni manapság. De még ezzel sem értünk a lehetőségek végére, és nem a szükséges megoldások meg. valósításának felsorolásához — azzal a bizonyos ponttal lezárható módon. És anélkül, hogy a már eddig megtett intézkedések és a még teendő intézkedések minden részletét elsoroltuk volna, summásan annyit mondhatunk, hogy a belső átcsoportosítás az érintettek önző érdeke is. Annyira, hogy az apci Qualitálban a máso­dik félév során kézbe vett fizetési borítékok tartalma is „csengő” ékességgel bizonyít­ja ezt. És ami még nagyon fon­tos: senki sem maradt mun­ka nélkül, senkinek sem kel­lett azon törnie a fejét, hová menjen, mi lesz vele — min­denki maradhatott a gyárke. rítésen belül. Így is lehet ezt csinálni. t*. Molnár Ferenc lönb lesz az OMÉK, mint bármely eddigi. Dicsőség te­hát részt venni rajta; s ta­nulságos élmény, jó szórako­zás meglátogatni. Elméletileg bárki ott lehet a szereplők között. Ennex két lehetősége van. Az egyik a jelentkezés az eredmény­bemutatók valamelyikére. Ez úgyszólván ingyenes, csu­pán a jelentkezési lapért kell jelképes összeget fizetni., yi- szont szigorú zsűri bírálja el, hogy az a bizonyos ered­mény valóban eléri-e az or­szágos bemutatkozásra jogo­sító szintet. Nem elég maga a terméshozam, felülbírálják a gazdaságosságot is. Másik lehetőség az egyéni kiállítás. Március 1-ig a rendező HUNGEXPO-nál kell jelentkezni, de ez már korántsem ingyenes. Természetesen a főszerep a termelésnek jut majd. Mindez azonban nem csök­kenti a szó jó értelmében ■vett „vásári” jelleget. Lesz rengeteg üzlet és vendéglő, lovasbemutató. halászléföző verseny. ' Érdekesnek ígérke­zik az odahaza „bütykölt” barkács-traktorok kiállítása és versenye. Ez nyilván nemcsak szórakoztató lesz, hanem alkalmat ad arra, hogy egy-egy jó ötletet oda­haza megvalósítson valaki. A fővárosban régi hagyo­mány kilátogatni a „vásár­ra”, enni egy jó birkapör­költet és közben azért meg­nézni, hol is tant a magyar mezőgazdaság. Hogy az or­szágból is minél többen lá­togathassanak fel, lesz vas­úti utazási kedvezmény és a MÉM erre a bő két hétre felszabadítja a mezőgazda­sági oktatási intézmények; kollégiumait, hogy minél többen kaphassanak olcsó szállást. Igen sok szakmai rendezvényt tartanak a leg­jobb előadóik vezetésével. Az előre jelentkezőknek az AGROINFORM biztosítja a helyet — személyenként száz forintos részvételi díj elle­nében — sőt, ha sok a je­lentkező. a rendezvényeket többször megismétlik. Érdemes tehát már most tervezni a látogatást és be­tartani a különböző jelent­kezési határidőket. ' F. B. NwiisänGi 1980. januar 6., vasárna* k

Next

/
Oldalképek
Tartalom