Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
A kongresszusi irányelvek vitájához AZ ÉV ELSŐ NAPJAINAK legkiemelkedőbb hazai politikai eseménye a párt XII. kongresszusa irányelveinek vitája. A Központi Bizottság nagy vonalakban ebben összegzi az elmúlt öt esztendő munkáját, a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, az ország fejlődésérőil, a pártról és a mozgalom helyzetéről készített áttekintést. Beható vizsgálat alapján elemzi a jelenlegi helyzet sajátosságait, a szocialista építőmunka belső és külső feltételeit és ennek alapján vázolja az elkövetkező esztendők tennivalóira vonatkozó elképzeléseit. Felelősségteljes szerep hárul a párt kongresszusára, amikor ezekben a kérdésekben dönteni fog. Ennek mély átérzése készteti a Központi Bizottságot arra, hogy megossza gondját az egész párttal, sőt a szélesebb politikai közvéleménnyel. Ezért bocsátja az irányelveket vitára; nagy érdeklődéssel figyeli a különböző * hozzászólásokat, véleményeket, javaslatokat. A politika ilyen alakításának, formálásának, demokratizmusának már hagyományai vannak pártunkban. Többek között ennek is jelentős szerepe van abban, hogy az MSZMP politikájának fő irányvonala mér töob mint húsz esztendeje töréstől és ingadozástól mentes és nagy alkalmazkodási készséget tanúsít a megváltozott körülményekhez. Ez a széles körű eszmecsere, ami a párt kongresszusait megelőzi, kiváló lehetőség arra, hogy minél pontosabban érzékeltesse a társadalmi élet valóságos folyamatait, mozgástendenciáit, a munkás- osztály és minden társadalmi réteg tényleges viszonyait, tudati, hangulati állapotát. Egy ilyen módszerrel kialakított politika nagyfokú felvértezettséggel képes ellenállni a szubjektivizmus minden megnyilvánulási formájával szemben. Az irányelvek nyilvánosságra hozatala és vitája ily módon túlmutat a politikai bizalom jegyein, olyan szükségszerűséget fejez ki, amely jelentős mértékben hozzájárul a politika tudományos megalapozottságához, és biztosítékot nyújt a nagyobb tévedések elkerüléséhez. Ezért a most kibontakozó eszmecseréknek, a kongresz- szusi irányelvek vitájának a módszer oldaláról nézve is nagy politikai jelentősége van. Mint annyi minden más politikai akció sikere, hatékonysága nem bízható a spontán véletlen szeszélyére, úgy ennél az eszmecserénél sem hagyatkozhatunk valamiféle ösztönös érdeklődésre. A vita eredményessége nagymértékben függ annak szervezettségétől, irányítottságától. az irányelvekben deklarált politikai gondolatok sokoldalú propagandájától, a különféle lényegesebb társadalmi jelenségekkel való szembesítéstől. A PÁRTSZERVEZETEK ÁLTALÁBAN ebben a szellemben tervezik és szervezik munkájukat. Az év első heteiben politikai munkájuk középpontjába a kongresszusi irányelvek vitáját állították. Gondoskodnak arról, hogy a Központi Bizottság dokumentuma a párttagság legszélesebb köréhez eljusson és minden érdeklődő számára hozzáférhető legyen. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen figyelemmel olvassák, mekkora elmélyültséggel tanulmányozzák legfontosabb gondolatait. Ennek érdekében a figyelemfelkeltő és ösztönző agitáció szerepét a legtöbb pártszervezet igen nagyra becsüli és gondosan meg is szervezi. Sok helyen terveznek kisebb-nagyobb csoportos beszélgetéseket jól képzett és felkészült propagandisták vezetésével az irányelvek egyes fő kérdéseiről. Kiemelten foglalkoznak azokkal a politikai gondolatokkal, amelyek a konkrét helyi tevékenységhez szorosabban kapcsolódnak. Az irányelvek vitájának egyik nagyon lényeges szempontja, hogy felszínre hozáa azokat a politikai tapasztalatokat, amelyeket az élet helyileg produkál és szembesítse azokat a dokumentum megállapításaival. Ebben elsősorban a pártszervezet vezetőségének kell élenjárnia. Ezt viszonylag megkönnyíti számukra az a körülmény, hogy az elmúlt évek folyamán szinte minden lényeges területen végeztek beható önvizsgálatot. Ezeknek tapasztalatai rendelkezésre állnak, csak megfelelő rendezést, összegzést igényelnek. Megfelelő alap és hozzájárulás lehet ez a taggyűlési vita bevezető előadásához is. Egy ilyen típusú bevezetése a vitának szinte automatikusan nagyobb aktivitásra ösztönöz, hozzászólásra inspirálja a részvevőket. A VITÁBAN VALÓ RÉSZVÉTEL, a tapasztalatok feltárása és a javaslatok elmondása minden párttagnak szervezeti szabályzatban biztosított joga és egyszersmind kötelessége. Ezen keresztül érvényesül a politika kialakításában való részvétele. A pártszervezetnek ezzel kapcsolatban az a feladata, hogy maximálisan biztosítsa a demokratikus, pártszerű vitához szükséges légkört, közszellemet. Pártunkban az összes alapvető marxista—leninista elvek tekintetében teljes az egység. Erről az alapról kiindulva nincs olyan kérdés, amelyről ne lehetne vitázni. Mód és lehetőség van arra, hogy mindenki kifejtse véleményét, hangot adjon egyetértésének, problémáinak, vagy kételyeinek. Az irányelvek tézisei nem határozati jellegű dokumentum, vitatézisek és nem kötelező érvényű álÚjabb KGST-köicsön a vasút korszerűsítésére A KGST-országok pénzintézete, a Nemzetközi Beruházási Bank újabb hitelt engedélyezett a Magyar Államvasutaknak. Az összesen 12,8 nillió transzfertábilis rubeles — ezen belül 5,4 millió dol- áros — kölcsön egy része nár januárban rendelkezésre áll a MÁV-nak, amely az öszeget az év végéig folyamatosan, szükségleteinek megfelelően veheti fel. A kedvező feltételekkel — nyolc évre, 3,5 százalékos kamatüli — ívcipot-t ^. 'vT " *■ —vy— tését jövőre kezdi meg a vas- öt A MÁV Vezérigazgatóságán elmondották, hogy a kölcsönt a vasút korszerűsítésére, határállomás-fejlesztésre használják fel. A 6,2 millió rubelből számítógépeket vesznek, a járműjavítás korszerűsítéséhez, a • pályaépítéshez és -fenntartáshoz vásárolnak nálunk hiányzó eszközöket. A dollárhitelt elsősorban a szocialista piacon nem kapható angol, dán, francia, osztrák, svájci és svéd rakodóberendezések, és gépek, a rendező-pályaudvari munkához szükséges URH- háiózat készű;ekán«k beszerzésére fordítják. lósfogLalásök. A hozzászólásoknak ez a fajta fogadtatása és megítélése nem jelenti azt, hogy szó nélkül hagyjunk olyan véleményeket, amelyekkel nem értünk, vagy nyilvánvalóan szélsőségei miatt nem érthetünk egyet. A demokratizmus nemcsak a vélemények szabad kifejtésének lehetőségét jelenti, hanem éppúgy hozzátartozik a vita szabadsága is, az egyet nem értésnek, a vélemény- eltérésnek pártszerű, érvekkel alátámasztott kifejtése. A vita akkor éri el igazi célját, ha gondolatai teljes mértékben eljutnak a kongresszus fórumához. Egy forradalmi párt számára soha sem lehet a vita öncél, hanem úgy tekinti, mint a legoptimálisabb cselekvési formák kimunkálásának eszközét, Nagy politikai felelősség hárul pártszervezeteinkre abban, hogy minden véleményt, észrevételt, javaslatot továbbítsanak úgy és abban a formában, ahogyan azok első kézben megfogalmazódtak. Még akkor is így kell eljárniuk, ha egyik-másik számukra nem tetsző, nem szimpatikus. Hogy mit kell és mit nem kell továbbítaniuk. az fel sem vetődhet kérdésként. Közöttük bizonyára lesz több olyan, amiben helyileg keli intézkedniük, azonban erről szóló jelzések is tartalmazhatnak általános érvényű következtetésekre alkalmat adó tapasztalatokat. AZ IRÁNYELVEK tartalmas vitájának mindenekelőtt az a politikai jelentősége, hogy segítségével a kongresszus pontosabban jelölheti meg a következő évek teendőit, jobb megoldások sorát tárhatja fel. megalapozottabbá teszi dön- ■ téseit, és mindez nagy hozzájárulás előrehaladásunkhoz a szocialista építés útján. Befagynak a tavak, folyók A napok óta tartó kemény hideg és a péntek estére hirtelen elállt szél hatására szombaton már összefüggő jéghártya borította a Balaton víztükrét. A mínusz 11 fokos hideg azonban még nem hizlalta meg eléggé a jeget, így az sportolásra egyelőre alkalmatlan. Szombaton reggelre a ti- saalöki duzzasztóműnél is befagyott a Tisza és így a folyó egész szakaszát jégpáncél borítja. A fagyok hatására a Zemplénagárd—Tokai közötti mintegy 75 kilométeres szakaszon a folyó jege tíz centiméterre vastagodott. Végső búcsú Púti Jenőtől Családtagjai, elvtársai, munkatársai, barátai, tisztelői, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviselői, a megye, városaink és járásaink párt-, állami, társadalmi szerveinek vezető munkatársai kísérték utolsó útjára tegnap Egerben Póti Jenőt, a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága elhunyt titkárát, a Népfront Országos Tanácsa, az MSZMP Heves megyei Bizottsága és Heves megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának tagját. A Kisasszony-temető ravatalozójában a vörös drapériával bevont, koszorúkkal 'övezett ravatalnál a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, me®' gyénk párt- és állami életé"» nek képviselői álltak díszőr; séget. i } A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Juhász Róbert osztályvezető, aa Országos Tanács tagja, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei társa-4 dalmi szervek és a család ne-J vében dr. Varga József, a megyei tanács elnökhelyettese vett végső búcsút az elhunyttól. Póti Jenőt az Internacinálé hangjai mellett helyezték örök! nyugalomra, sírját beborítót; ták a kegyelet koszorúi. ___________________________ E gzotikus fafajták A Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat hárosi gyáregységében fűrészárut, furnérlemezeket és préselt faforgácslapokat gyártanak a bútoripar részére. A gyártási folyamatok során több mint harmincezer köbméter rönkfát dolgoznak fel, közöttük sok egzotikus, ázsiai, afrikai fafajtát is , iiimw (MTI Fotó — Fehér József felvétele — KS) Technikai forradalom és mezőgazdaság Manapság egyre inkább a népgazdaság stabilizátora- ként, az egyensúlyi helyzet javítójaként emlegetik a mezőgazdaságot és vele együtt az éleim iszer-termelést. Mezőgazdaságunk valóban a gyors fejlődés eredményeként forradalmi változáson ment keresztül a hetvenes években. Ennek köszönhető, hogy a fejlett agrárországok közé zárkózott fel Magyarország. A tudomány eredményein alapul A tudományos-technikai forradalom a mezőgazdaságban is érezteti hatását. Ennek legszembetűnőbb jele az ágazat iparosodása, amely magába foglalja az árutermelés arányának növekedését, egyes tevékenységek kiválását a mezőgazdasági termelésből, az ipari anyagok nagyarányú hasznosítását, és a kézi munkaerő gépekkel való helyettesítését. A munkafolyamatok mind nagyobb részét a mezőgazdaságban is a tudomány: a biológia, a kémia, a műszaki tudományok eredményeit hasznosító technológiák segítik. Mindezek lehetővé teszik a termékek jobb feldolgozását és az emberi munka- körülmények javítását. Így folyamatosan javul a szak- képzettség, a szervezettség és a termelékenység. Az említettek azonban a hetvenes években különböző ütemben és eltérően valósultak meg, melyben meghatározó szerepe volt és van is a természeti, a termőhelyi és a közgazdasági adottságoknak. Nálunk a mezőgazdasági termelés gyors ütemű technikai átalakítása viszonylag gyengébb ipari háttéréi és szerényebb erőforrások birtokában valósult meg, mint más fejlett európai országokban. Emiatt a technikai forradalom vívmányainak: az új gépeknek, a kémiai anyagoknak sokoldalú elterjedés? gyakran az önköltség növekedését vonta maga után. A fejlesztéseket főleg állami támogatással valósították meg az üzemek, ami nem ösztönzött eléggé a helyi adottságok jobb kihasználására. Elmélyültebb kapcsolat az iparral Mezőgazdaságunk a 80-as évek elején, a korszakváltás küszöbéhez érkezett és még- inkább az intenzív fejlődés szakaszába került. Kimerülőben vannak a hagyományos források: egyre csökken a munkaerő és a földterület. A mind nagyobb terméshozamok miatt szűkül a föld természetes termöerejéböl származó, viszonylag olcsó hozamnövelés lehetősége. A mezőgazdasági termelés növeléséhez az üzemeknek az egyre fogyatkozó belső erőforrásokat. mindinkább külső, tehgt más iparágak termékeivel kell pótolniuk. Így a nagyüzemek várhatóan még elmélyültebb kapcsolatba kerülnek az ipari üzemekkel, miután az eddigiednél is több terméket használnak majd fel. Ennek feltétele azonban az, hogy a meny- nyiségi fejlesztést mindinkább felváltja az a követelmény, hogy jobb minőséget és olcsóbban állítsunk elő termékeket. Ehhez pedig nem a felszereltségét, a termelési méreteket, a hozamokat növelik az üzemek, hanem a meglévő természeti és közgazdasági lehetőségekre építve a hatékonyságot javítják! A minőségi szemlélet viszont nemcsak azt jelenti, hogy mezőgazdaságunk jobb minőségű cikkeket termeljen, hanem, hogy mit érdemes adott technikával és a természeti lehetőségek mellett olcsóbban, csökkenő költségekkel előállítani. Ezért a piaci igényeket, illetve az exportlehetőségeket figyelembe véve indokolt, hogy Heves megyében is egy-egy gazdaságban ésszerűen csökkentsék a termékek számát. Szigorúbb elemzéssel A korszakváltás követelményei azt diktálják, hogy milyen terméket milyen nagyságú területen, mekkora hozam mellett érdemes termelni. Így a mennyiségi szemléletet az eddigi gyakorlattól eltérően mindinkább felváltja a szigorúbb, elmélyültebb gazdasági elemzés és mérlegelés, ami feltétele annak, hogy az üzemi adottságokhoz igazodjanak. A ráfordítások általában jobban megtérülnek a kedvezőbb termőhelyi adottságok között. Ezekben az üzemekben a magasabb hozamokat kisebb költségekkel érik el. Téves viszont az a szemlélet, hogy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú gazdaságokban — Heves megyében is elég sok van ezekből —, már nem érdemes a terméseredményeket növelni. A termékszerkezet megváltoztatásával ugyanis jobban lehet a helyi adottságokhoz igazodni, és így az alacsony hozamok növelése is lehet gazdaságos! Ennek feltétele azonban, hogy a ráfordítások szerényebb hozamokhoz igazodjanak és nagyobb gondot fordítsanak a termékek minőségére, ezzel együtt a jövedelmezőségre. A további technikai korszerűsítésnek magába kell foglalnia az egyszerűbb, az olcsóbb technológiákat, amelyekkel anyagot és energiát takaríthatnak meg. Üzemi tartalékok > Szigorúbb és kedvezőtlen nebb környezetben kezdi tehát mezőgazdaságunk a nyolcvanas évtizedet, mégis tovább fejlődik élelmiszer- termelésünk, miután népgazdaságunknak és különö- ; sen az export növelésének ez ■ fontos része. A növekedés- , nek számos üzemi tartaléka van a termelési irány, szerkezet és a technológiák megválasztásától, a technikának az üzemi adottságokkal való összehangolásán keresztül a vezetés, a szervezés, az üzemeltetés javításáig. Mivel a mezőgazdaság egyre több ipari eredetű anyagot és szolgáltatást használ, hatékonyságát még érzékenyebben érinti a termelési eszközök piacán az eladók értékítélete. A nagyüzemek ugyanis sokszor monopol partnerekkel állnak szemben. Noha sokat javult, de még mindig nem eleget a mező- gazdaság és a felvásárló vál- , lálatok kapcsolata. Éppen a Központi Bizottság december 6-i határozatát figyelembe véve a mezőgazdaság az egymást követő években azonos ráfordításokkal változó hozamokat ér el, ami nagyobb rugalmasságot kíván a felvásárlóktól is. A jobb és a gyengébb évek áthidalása, a nagyobb hozamok megmentése viszont népgazdasági érdek! A fel- vásárlási biztonság fogyatékosságai azonban kedvezőtlenül hatnak a termelési kedvre. Itt a szemléletváltozás azt követeli, hogy tovább közeledjenek a termelő, a felvásárló és a feldolgozó vállalatok érdekei. Mentusz Károly Mmüsmfö 1980. január 6., vasárnap
