Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

A pecsét megvolt, de esz intézmény sehol Képek az írógép , történetéből Ősi írógcpíípusok (KS) AZ 1848—49. ÉVI forrá­saimat és szabadságharcot /követő önkényük Imi időszak Gyöngyös gazdasági és tár- 1 sadalmi életét is gúzsba kö- í tötte. Bár a polgári haladás egyik vívmányaként elért jobbágyfelszabadítást nem lehetett meg nem történtté tenni, s jogi tény a bomló j paraszti osztálynak nem ho­zott lényeges előnyöket. Az 1853. évi Úrbéri pátens sem a paraszti rétegeknek ked­vezett. A város környékén telepített szőlőket önerejük­ből kellett volna megválta­niuk a korábbi dézsmás sző­lők gazdáinak, de erre még 1 ők sem voltak képesek. Hogy Gyöngyös parasztpolgári la­kossága de facto is megvált­hassa magát a földesúri bir­tokjog alól, 90 00C forint ösz- szegű kölcsönt vett fel az Országos Pénzalaptól. Így ■ köthette meg az örökváltság- szerződést 1852. október 10- én. De a város nemcsak jel­képesen, hanem valóságosan is megkötötte a kezét a tete­mes kölcsönnel, mert évtize­dek teltek el, amíg törleszt- hette, illetve kifizethette. Az 1849 után következő paraszti szegényedési folya­matot nem lehetett megállí­tani. Az ipari fejlődés sem indulhatott meg. Néhány ma­lom és céhes manufaktúra nem bírta felszívni az egyre nagyobb számú munkanél­külieket. • Közmunkát a város nem szervezett. A nyo­morgó, munkaalkalmat kere­ső vegyes társadalmi eredetű szegények kétségbeejtő hely­zetére csakhamar a város vezetőinek is oda kellett fi­gyelniük. Gyöngyös Város Tanácsa 1852. március 6-án gyűjtő­ivet indított a városban egy olyan dologház alapjainak megteremtéséhez, ahol a munkanélkülieknek rendsze­res munkát és keresetet ad­hatnak. Még aznap 33 ada­kozó 29,24 forintot ajánlott fel. De a kezdeti lelkesedés csakhamar elszállt. HÁROM év elteltével is olyan kevés pénz állt ren­delkezésre, hogy a város kénytelen volt új felhívást kiadni a gyűjtésre. Az ada­kozók ismét inkább a céhes iparosok (segédek, legények, alkalmazottak) köréből ke­rültek ki, mert a munkanél­Az 1971-ben megjelent kormányrendelet, illetve a végrehajtására kiadott ÉVM- rendelet részletesen felsorol­ja azokat a helyiségeket, amelyek bérleti díjait a két jogszabály alapján kell meg­állapítani. A bérleti díj mér­téke függ attól, hogy a bér­lemény milyen településka­tegóriába és mely bérle- ménycsoportba tartozik. (Vagyis városban, vagy fa­lun, üdülőhelyen, garázs, bolt stb.j. A jogszabályok rendelkezései főbb vonatko­zásaiban továbbra is alkal­mazandók, a bérleti díjak mértékének vonatkozásában viszont jelentős változást hozott a korábbi jogszabályt módosító 32/1979. MT sz. rendelet. Az új' bérleti díj­tételekről a módosító jogsza­bály lényeges előírásai a kö­vetkezőkben foglalhatók össze; Legfontosabb kiemelni, hogy a módosítás következ­tében a bértételeket megál­lapító melléklet helyébe új melléklet lépett. A két mel­léklet összehasonlításából ki­tűnik, hogy az „A—D” bér­leménycsoportokba tartozó helyiségek bérleti díja két­szeresére. míg az e bérlemény- ' csoportba tartozó helyiségek bérleti . díja a településkate­góriától függően 33—46 szá­zalékkal emelkedik. A módosított jogszabály különböztet aszerint is. hogy a bérbe adott helyiség álla­mi tulajdonban magántulaj­donban van-e. illetőleg rész- xben állami, részben magán­tulajdonban van. Különbség van az új bértétel alkalmaz­küliség réme őket fenyegette legjobban a lassan' erősödő gyáripar szabad versenye mi­att. Közülük számítottak leg­többen a létesítendő dologház majdani segítségére. Hogy az új intézmény mielőbb meg­valósulhasson, a város veze­tői összekapcsolták létesítő sének ügyét a városi kórház fejlesztésének feladatával. 1856. január 2-án Gyöngyös szerződést kötött a helybeli Kórházi Egylet Választmá­nyával, amely szerint az utóbbi 1857. július 1-ig dolog­ház felállítására kötelezi ma. gát. Dr. Horner (Vezekényi) István kórházigazgató őszinte igyekezete azonban kevés volt a megvalósításhoz. „A Gyön­gyösi Kór- és Dologház Pe­csétje, 1856” felirattal októ­ber 20-án már el is készült, intézmény viszont sehol nem volt. Az 1859. február 5-i tanács­ülésen Horner kénytelen volt a várost figyelmeztetni, hogy holtponton a gyöngyösi do- Togház létesítésének ügye. Vi­lágossá vált. hogy a város­atyák a dologház ügyével csak játszanak, a kórház ön­erőből soha nem létesíthet dologházat. A tanács most egy bizottmányt rendelt ki. amelynek hosszú szervező munkájáról 1859. december 17-én számolt be háromtagú vezetősége. Addig 1800 fo­rintot gyűjtöttek össze. Az ekkor .ülésező tanács a még február 5-én előterjesztett működési tervezetet kibővít­ve elfogadta és jóváhagyta azzal az újabb módosítással, hogy a kórháztól/ függetlenül állítsák fel a „szegény- és dologházat”. Ugyanis közben már elhatározta a tanács, a dologházat végképp munka­helyi, nem pedig humanitá­rius intézménnyé teszi. SZÓ SEM VOLT MÄR ir­galmasságról, jótékony tenni akarásról. Erre utalt a ta­nácsülésen elhangzott egyik kijelentés is. Cél: „A munka­kerülő néposztály elfoglalá­sára — a városban egy do­logház létesíttessék.” A fel­karolás szép eszméjét így tették ellenszenvessé az urak az intézmény megvalósításá­nak küszöbén. Kegyetlen bé­lyeget sütöttek Gyöngyös szegény tömegeire, munka- nélküliéire: „Munkakerülő". Éppen á fizikai munkából hatósága szerint abban is, hogy a bérbeadásra mikor került sor. Az 1971. július 1. napján, vagy azt megelőzően létesí­tett és 1980. január 1. nap­ján még fennálló bérleti jogviszony esetében az álla­mi tulajdonban álló helyisé­gek bérét az új bértétel sze­rint kell megállapítani. A nem állami tulajdonban álló. helyiségek bérleti díjának megállapításánál csak lehe­tőség van az új bértételek alkalmazására, nem kötelező jelleggel. Az 1971. július 1. napja után létesített és 1980. ja­nuár 1. napján még fennál­ló, továbbá az 1980. január 1. után létrejött bérleti jog­viszony esetében a „B—E” bérleménycsoportba tartozó, állami tulajdonban álló he­lyiségek bérét az új bértétel alapján kell megállapítani. A nem állami tulajdonban álló helyiségek bérét, vala­mint az állami tulajdonban álló helyisegek közül az „A” bérleménycsoportba tartozó * helyiségek bérét a bérbeadó és a bérlő megállapodása ha­tározza meg. Az így megál­lapított bér mértéke azonban az új bértételtáblázatban rögzített bér mértékének kétszeresét nem haladhatja meg. A/ állami és a szövetke­zeti bérlő 1980. január 1-től kezdődően már a felemelt bérleti díjat köteles megfi­zetni, a nem állami tulaj­donban álló helyiségek bér­lői pedig két ütemben fize­tik a felemelt összeget. élők kapták ezt a jelzőt. Mi több! Az elfogadott ten .zet „fegyenc” névvel illette az ide belépni szándékozó mun­kásokat. Kezdetben 90 férfi- és 30 nődolgozóval akarták a munkát kezdeni 6 szövő­szék mellett. Az ebben a manufaktúrában előállított árut a tanács kijelölt „szak­értői" értékesítették volna „saját elszámolásra”, azaz a vállalkozást pénzelő tőkés köröké lett volna a haszon. A leendő dolgozókat nyíl­tan a városi tőkepénzesek bérmunkásainak szánták. Szakmai képzésben nem ré­szesítették volna őket. Hi­szen a kézi szövés nem té­telezte fel a korszerű beren­dezéseket, ennélfogva szak­értelmet sem követelt. A fenntartók eleve csak a fizi­kai erejük igénybevételére gondoltak. Nem számítottak szakmunkások alkalmazására sem, részint a dologház jel­lege miatt, részint mert ezek­ben az években még alig volt munkanélküli képzett ipari szakmunkás a \rárosban. A dologházat 1859-ben sem sikerült megnyitni. Viszont a beterjesztett alapszabálya el­árulja, a dologház fő felada­tául most a közvélemény előtt a „betegségben szenve­dő” és a „szegényebb osztály segélyezése” állt. Gyakorlat­ban „az elszegénvedett és munkanélküli osztályt szán­dékozott kor és testi erőhöz arányzott munka fejében hajlékkal, ruhával, és éle­lemmel ellátni”. Ahány pró­bálkozás, annyiféle megoldá­si elképzelés. AM EZ AZ UTÓBBI, a ko­rábbinál lényegesen neme­sebb kispolgári szándék a fentebb említett „munkake­rülő néposztály”-lyal szem­ben lólábat takargatott. Ha valóban a segítés szándéka vezérelte volna a város ura­it, nem szabták volna meg még a „betegségben szenve­dő” embereknek is úgy a munkaidőt, hogy az nyáron 6—10, 13—20 óráig, télen 7— 11. és 13;30—18 óráig tartson. Valóban a segítők „a dolog­kerülő néposztály elfoglalá­sa” miatt akarták nyitni en­nek a háznak az ajtaját, ahol az egyenruhás lakók posztó­ból készített „D” jelet visel­tek volna a kabátjukon — megbélyegző megkülönbözte­tésül. A gyöngyösi Szolgabírói Hivatal a jóváhagyásra és továbbításra előterjesztett Alapszabályt negyedéven át latolgatta, végül elutasította azzal az indokkal, hogy ..ezen fontos, s kívánatos ügy foga­natosítása azon nem sokára várható alkalomra halasztas- s£k, amidőn a város rendez­ve leend”, azaz, ha a pénz­ügyi helyzete rendeződik. A dologház létrehozásának ügye hosszú időre lekerült a város asztaláról. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer hetedhét or. szágban egy okos király. Történt, hogy éktelen lár­Napjaink nélkülözhetetlen eszköze az írógép, ’ amely nemcsak az írást könnyíti meg, hanem az olvasást is, hiszen leginkább a gyógy­szerészek a megmondhatói, hogy sokszor milyen nehéz kisilabizálni a kézírást. Ta­lán az angol Henry Mill is ilyen nehézségekkel találta magát szemben, amikor el­határozta; olyan írókészülé­ket szerkeszt, amely jól ol­vasható, egyforma betűkből építi fel a szavakat, monda­tokat, a sorokat. 1713-ban ey is készítette a gép egyetlen példányát .— mégpedig tel­jes egészében fából —, de ez nem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket: sem szebb, sem gyorsabb nem lett a ve­le való írás. Ezután egymást követték a különféle írógép-konstruk­ciók (köztük a magyar Kempelen Farkasnak a zon­gorához hasonló billentyű- zetű írószerkezete), de csak 1833-ban sikerült összeállí­tani egy olyan írógépet, amelyről feltalálója — Xa­vier Progin francia nyom­dász — ki merte jelenteni: „Bizonyos gyakorlat után e mát kall a fogadótermé­ből. Beront az udvarmes­ter, alaposan megtépázva, és jelenti: — Felséges királyom, a bolond Iván lármázik oda­kint. be akar rontani fel­ségedhez! Felnégyeljük vagy felakasszuk? — Ugyan miért? — kér­di az okos király. Éppen fogadóórám van. Hívd csak be a látogatót. — Ülj le, Iván — szólt a király udvariasan. — Mi­lyen ügyben látogattál el hozzám? — Feleségül akarom ven­ni a lányodat, király — közli a látogató —, meg a fél királyságodat is aka­rom! — Jogos kívánság — jegyzi meg az okos király■ — Csakhogy ezt a szóbeli bejelentésedet nem tudom az aktákhoz csatolni. Ira­tokra van szükség. — Miféle iratokra? — A legközönségeseb­bekre’. Három példányban kiállított írásbeli bead­ványra végi/ példányban kitöltött kérdőívre, a ko­rábbi munkahelyről való igazolásra. bejelentőlapra, orvosi bizonyítványra, no géppel ugyanolyan gyorsan lehet írni, mint kézzel.” Pro- gin szabadalmában jelent meg először a ma is haszná­latos betűkar és a betűko­sár, de az egész betűszerke­zetet még minden leütés után kézzel kellett „tovább­léptetni”. Mintegy 180 esztendőnek kellett eltelnie az első kí­sérletek után a „tökéletes” írógép megjelenéséig. Az Amerikába kivándorolt né­met műszerész, Franz Xaver Wagner. 1890-ben szabadal­mat jelentett be olyan író­gépre, amely mind formájá­ban, mind szerkezetében megközelíti mai utódait. E szabadalom alapján a ké­sőbb világhírűvé vált Under- wood-cég elkezdte ontani a gyárilag nagy sorozatban ké­szült írógépek százezreit, sőt millióit. Valójában ettől az időponttól számíthatjuk az írógép széles körű elterjedé­sét. A mai írógépek joggal nevezhetők a finommechani­ka mesterműveinek, hiszen minden példányt több mint 2000 gondosan megtervezett . és pontosan gyártott alkat­részből állítanak össze. meg más egyébre. Az iro­davezetőm odaadja a lis­tát. — Felség — Iván elsá­pad —„ talán ehelyett va­lamilyen hőstettet hajtanék végre? Például kiüldözöm a világból a gonosz sár­kányt! — Ugyan minek? — mondja az okos király. — A sárkány tavaly óta a másik fogadótermünkben üldögél, és a kérdőív ki­töltésén fáradozik. Vajon ki készül el hamarább? Iván a padlóhoz veri a fejét, úgy könyörög: — Ne tégy tönkre, uram- királyom! Hiszen én nem is konyítok a hivatali csí­zióhoz ... — Az élet mindenre meg­tanít, fiam — zárja le a vitát az okos király. — Eredj és intézd el a szük­séges formaságokat. Azzal a bolond Iván el­indult az első bizonyít­ványért — az okos király pedig nyugodtan ebédelni ment. (A Krokogyilból fordította: Gellert György) M ü műsorok: RÁ! )IÓ KOSSUTH 8.27 Szociológiai figyelő. 8.57 Népdalcsokor. 9/44 Visszájára fordult világ. 10.05 MR 10-14. 10.35 Ze­nekari muzsika. 11.35 Ró­zsaméz. 12.20 Ki nyer ma'? 12/35 Törvénykönyv. 12.50 A rádió dalszínháza. Egy éj Velencében. 15.23 Nó­ták. 14.45 Arcképek a Szovjetunió népeinek iro­dalmából. 15.10 Muszorgsz­kij: A gyermekszoba. 15.28 Nyitnikék. 16.05 Zengjen a muzsika! 17.07 Fiatalok stúdiója. 17.32 Operaáriák. 17.45 A Szabó család. 18.15 Hol volt, hol nem volt... 18.30 Esti magazin. 19.15 Mindenki zeneiskolája. 20.09 Mi úgy hívj1 k: koo­peráció. 20.39 Népdalfelvé­telek. 21.05 Moszkva a pá­rizsi Pompidou Központ­ban. 21.35 Régi híres éne­kesek műsorából. 22.15 Sporthírek. 22.20 Nagyváro­si gondok az USA-ban. 22.30 Debussy: Szent Se­bestyén vértanúsága. 23.25 Cziffra György Liszt ma­gyar rapszódiáiból zongo­rázik. PETŐFI 8.33 Társalgó. 10.33 Zene- délelőtt. 12.25 Látószög. 12.33 Melódiakoktél. 13.25 Barkácsolóknak. 13.30 Éneklő Ifjúság. 14.00 Ket­tőtől hatig ... 18.00 Tip-top parádé. 18.30 Beszélni ne­héz. 18.45 Nóták. 19.20 Gyógyeszköz — az üveg és a gumi között. 19.30 Csak fiataloknak! 20.33 „Ne játszd meg a Csekonicsot!” 21.26 Népzenekedvelőknek. 21.56 Dzsesszfelvételek. 22.25 Kazimir Kálmán szer­zeményeiből. 23.15 Operet­tek. SZOLNOK 17.00-től 18.30-ig MISKOLC 17.00 Hírek, időjárásjelen­tés. 17.05 „Harmadvirégzás” nyugdíjasok műsora... Far­sangi hangulatban ... Be­szélgetés az örök bohém színész nagyapával... Nyugdíjasaink postájából. Szerkesztő: Karosai Nagy Éva. 17.45 Művészportrék, színháztörténeti érdekes­ségek. Az amatőr színház­ról. Dr. Gyárfás Ágnes elő­adása. Zorán Sztevanovity harmadik nagylemezéről forgatunk le részleteket. 18.00 Észak-magyarországi krónika. (Kongresszusi munkaverseny a Hatvani Konzervgyárban — az el­ső zárszámadás Heves me­gyében — a Borsod megyei Tanács VB. tárgyalta) 18.25—18.30 Lap- és műsor­előzetes. 8.00 Tévétorna. 8.05 Isko­latévé. 15.05 Iskolatévé (Ism.). 16.40 Melyiket az ötezerből? 16.55 A szakér­tő (Angol bűnügyi film). 17.50 Hogyan tanuljunk a Mindenki iskolájában? 18.25 Prágaiak a budapesti utcákon. 19.10 Tévétorna. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv- híradó. 20.00 Gyökerek (Amerikai tévéfilmsorozat). 20.50 A' repülés története. (Francia filmsorozat). 21.40 Tisztelendők. 22.35 Tv- híradó 3. 2. MŰSOR 20.01 Yehudi Menuhin (Portréfilm). 20.40 Matter­horn. Az északi fal (dók. film). 21.25 Tv-híradó 2. 21.50 Nyugati szélben nem hallani a lövést (NSZK tévé?5 lm). íNwüswS) 1980. január 29., kedd > Módosították a bérleti díjakat Misóczki Lajos A ' *

Next

/
Oldalképek
Tartalom