Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-28 / 302. szám

3-f-1 nap Uram ég, bevallom, nem szívesen lennék ilyenkor a televízió szerkesztőinek a bőrében: négy, azaz három plusz egy nap ünnep. És egy fél ország — mit fél?! az egész! — úgy képzeli el, hogy e 3+1 nap, ez a szabad vasárnappal nyújtott három­napos, így aztán már négy­napos ünnep arra való, hogy szórakozzék, s úgy szórakoz­zék, hogy bármikor bekap­csolván á készüléket, a neki tétsző műsor láttássék. Nem vagyunk toleránsok. Nekünk csak az a jó műsor a tele­vízióban is, ami nekünk tet­szik. Más néző nincs a szá­munkra. Ha van, úgy kell neki, hogy annak ellenére, hogy e világon van, mégsem az tetszik neki. ami nekünk. Nős, szóval négy nap ami, azaz a mindenki ízlése, de legfőképpen a szórakoztatás jegyében. Heggel. Délben. De még éjszaka is. A négy nap 96 órájából dolgozott is serényen 71 órát, mind a két csatornán és ösz- sZésen a hazai televízió, s jó szívvel kell elismerni: min­dent el is követett, hogy fél­re, bánat, félre, bú, bolond, aki szomorú, nemcsak jól, de néha még szépen is szó­rakozzék a magyar televízió- néző ezen a jeles ünnepen. Unnepsorozaton, — ponto­sabban. örvendetesen, sokat gon­doltak a szerkesztők a gyer­meknézőkre, s tekintettel, hogy majdnem nyárra for­dult a hótlan karácsony, de igazi télre semmiképpen sem, hát hasznos és jó idő­töltés volt a legfiatalabb korosztályok, a gyermekek számára a televízió. A gyer­mekműsorok mellett — meg a bizony néha gyermekded felnőtteknek szántak mellett — talált módot arra is a té­vé, hogy az igényesebb szó­rakozás is helyet kapjon Pie- done és Tarzan mellett. Gon­dolok itt a helyenként ugyan naiv érzelmességű, de két kitűnő színészt felsorakozta­tó — Peter Usztyinovról és Heinz Rühmanról van szó — Nem olyan, mint a többi éstc című NSZK tévéfilmre, a felnőtteket is méltán ma­gával ragadó nem is gyer­mek-mesefilmre. A kék ma­dárra, A koldusdiákra, Mil­löcker Seregi László rendez­te tévéoperettjére és nem utolsósorban a Móricz Zsig- mond Forró mezők című re­gényéből készült televíziós játékra. Erről ejtünk most bőveb­ben szót. A televízió szerint 1928- ban, más lexikon szerint 1029-ben, egy megtörtént gyilkosságról szóló hír fel- használásával íródott Móricz Zsigmond regénye, mai szó­használattal: kriminek ké­szült. De aki írta, az minden jelző nélkül: író volt. S tol­la, fantáziája, írói elkötele­zettsége és kora valóságának Peter Usztyinov és Nein Rühm,ni a Nem olyan, mint a többi este című tévéfilm­ben. OMntiisäß 1979. december 28.. péntek KÉPERNYŐ ELŐTT Anya, Fény, Tündér: egy személyben Elizabeth Taylor, a színek nélkül is megkapóan bájos-szép szov­jet—amerikai filmben, A kék madárban. ismerete nyomán ebből a féltékenységi drámából le­leplező erejű kordokumen­tum született. A konszolidá- lódottnak tűnő Bethlen— Horthy-világ legfeljebb csak szalonképesebb ruhát öltött ekkorra, de lényege mit sem változott. Az a dzsentrivilág minden ízében, porcikájában rothadt, pusztulásra ítélt volt, s önkezével is meg­kezdte pusztítását: ez a tár­sadalmi réteg minden kap­csolatát elveszítette a szük­séges valósággal és a való­ság szükségleteivel. Parazita lett. Felesleges. Halálra ítél­tetett. S volt, akin saját ösz- tályostársa hajtotta végre ezt az ítéletet. A forgatókönyvet író Bíró Zsuzsa és a rendező Hajdu-fy Miklós, aki utóbbi a díszle­tek invenciózus tervezőjének is bizonyult, a hangsúlyt in­kább az ál- és a valódi ríyo- mozás körülményeire fektet­te. Így kétségkívül tömörebb, izgalmasabb, krimisebb lett Móricz Zsigmond regénye, ám az is tény, hogy emiatt kevesebb lehetőség nyílt a korántsem mellékszereplők sorsának megrajzolására. Közelebbről: ha nem ismer­nék Móricz, világát, Móricz megírt világát, meglehetősen a társadalom felett lebegne az egész történet. Még vilá­gosabban fogalmazva: . kül­földön nem nagyon éreznék ki belőle azt a leleplező írói szándékot, amiért megszüle­tett a Forró mezők. Nem el­lentmondás, hanem tény, en­nek ellenére, vagy éppen ezért a tévéfilm nem esett a bőbeszédű részletezés hibájá­ba, nem akart szó szerinti idézete lenni egy regénynek. Tömör, feszes alkotás volt, egyaránt dicséri a rendező és a színészek játékát, akik kö­zül nekem .személy szerint a vadászt alakító Horesnyi László tetszett a legjobban. Vége hát a 96 órának, de nem jönnek a hétköznapok. Még ki sem nyújtózkodunk rendesen az állandó karos- székbe ülésből, s máris jön­nek . az újévi ünnepek, mert azok is többes számban lé­szenek majd: egy ünnepnap nem ünnep minálunk. De ha igen, hát nem ünnep a sokat szidott televízió nél­kül, amely minden bizony­nyal az új esztendőben is el­választhatatlan társunk lesz. De várjuk ki a végét: ennek az évnek a végét. Gyurkó Géza Több módszer is van rá, hogy átevickélj ünk a kará­csonyi ünnepeken. Az egyik: felszállunk egy San Fracis- cóból induló hajóra,, és Ke­letnek tartunk, úgy intézvén, hogy december 24-én élfél­kor lépjük át a Vasárnap- Hétfő vonalat. Ennek követ­keztében a naptárunkon a következő nap december 26-a lesz, vagyis a karácsony első napját egyszerűen át- ugorjuk. A másik módszer arra, hogy az ember ne élje, vagy legalábbis ne öntudatos ál­lapotban élje át a kará­csonyt, az az, ha szentestén részt vesz a hivatali bulin ... Az évenkénti hivatali buli december 24-én. úgy dél táj­ban kezdődik; és két-három hónappal később ér véget attól függően, mennyi idő alatt jön rá a főnök, hogy ki gyújtotta fel a papírkosa­rat, ki dobta ki a hőpalac­kokat az ablakon, és ki fe­dezte fel Miss O’Malley-t a férfivécében. Mire az egész könyvelési osztályt elbocsá­tották, és a mázolok befe­jezték az első és második emelet festését, amely akkor ment, tönkre, amikor valaki az ünnepség tetőfokán . be- kopcsolta a locsoló-berende­zést, szóval, amikor mindez már bekövetkezett, akikor eljött a pillanat a következő évi buli tervezésére, amely a közhiedelem szeint még szó­rakoztatóbb lesz, mint az ez, évi volt. Jövőre vala­mennyi vendéget lábszárvé­dővel és hokiütővel szerel­nék fel. A vigadozás általában mértéktartó módon kezdődik néhány papírpohárral, és egy üveg jóféle itókával, amelyet az irodaszereket be­szerző Mr. Freem kapott egy ügynöktől, aki mindenáron meg akarta szerezni a jövő évre a papírtörülköző szál­lításának koncesszióját. Mi­közben! néhány kolléga bekuk- kant, hogy Mr. Freem-nek kellemes ünnepeket kívánjon és megkóstolja a jóféle itóká- ját, Mr. Freem titkárnője megkapja főnöke figyelmes­ségének szokásos kis jelét. Mr. Freem titkárnője jeges közönnyel fogadja az aján­dékot, ugyanis főnökének az utolsó percig nem jutott eszébe a dolog, s ekkor az­tán sietősen a kezébe nyo­mott öt dollárt, azzal a ra­vasz utasítással, hogy men­jen és vásároljon rajta ma­gának valamit, ami tetszik neki, de ne nézze meg, hi­öt dudás egy csárdában Szilveszteri tévéelőzetes „Össznépi” szórakoztató műsorral kedveskedik a te­levízió szilveszterkor — kö­zönségének: olyan progra­mot állítottak össze a szer­kesztők, amelyben — remé­lik — a legkülönbözőbb íz­lésű és érdeklődésű nézők megtalálják a kedvükre va­lót. Az 1. programban az est első műsoraként új krimivel, a világsajtóban sokat reklá­mozott Charley angyalaival ismerkedhetnek meg az iz­galmakat kedvelők, majd az év bel- és külpolitikai fo­nákságait tűzi toll-, illetye „kamerahegyre” a Hónap, valamint a népszerű Parabo­la szilveszteri kiadása, a Szuperbola. A hagyományos kabaré­műsorból — a többi között — kiderül: megfér-e öt du­dás egy csárdában, ha olyan kiváló művészekről van szó, mint Agárdi Gábor, Bencze Ferenc, Bodrogi Gyula, Kör­mendi János és Sztankay István. Lesz paródia a tele­vízió műsorairól és diáco- világsztárokról, bemutatót tart Alfonso világszínháza, s nem hiányoznak majcf a cir­kuszvilág legnagyobb attrak­ciói sem. A második műsorban a holnap színészei mutatkoz­nak be musical-részletekkel, a Fővárosi Operettszínház Denevér-előadása után pedig Micsoda szilveszter címmel Kállai István és Bednai Nándor bohózatával búcsú­zik a 2. adás az óévtől. Új tévéátjátszó A szekszárdi Kálvária­dombon levő tévéátjátszó állomáson a réginél maga­sabb és a szélviharnak job­ban ellenálló antennatartó tornyot állítottak fel. A kor­szerűsítéssel jelentősen meg­javult a televízió első műso­rának vétele Szekszárdon és környékén. Az új toronyra majd később a tv második programját sugárzó berende­zést is felszerelik. szén a dolog meglepetés. (Mr. Freem titkárnője végül egy penetráns illatú parfőm mellett döntött, amiről tudta, hogy Mr. Freem ki nem áll­hatja). Pontosan délben szánkó­csengés hallatszik, és meg­jelenik a főnök, Mr. Twi- tchell rosszul szabott miku- láskösztümében. fehér sza­kállal és joviális mosollyal, amely azonban senkit sem téveszt meg. Mr. Twitchell hisz a főnökök és beosztot­tak kapcsolatainak ápolásá­ban, és ezért a vezérkar és a köznép együttműködésé­nek példájaképpen nem csu­pán üdítőket biztosított a nagy alkalomra, hanem min­denkinek a fizetéséből le is vont tíz százalékot a költ­ségek fedezésére, hogy a dol­gozók az eseményt igazán magukénak érezzék. Néhány röpke szó után, melyben Mr. Twitchell közli, ,hogy a ter­melés az idén mélypontra süllyedt, tehát senki sem kap karácsonyi prémiumot, az ajtóban megjelenik eay kül­dönc a szemközti állóbüfé­ből, és egy tálca sajtos szendvicset hoz. Mr. Twi­tchell arca felragyog, szivarra gyújt, amitől, álszakálla láng- ralobban, s ezen legalább végre őszintén nevet minden jelenlevő. A következő órát az össze- ismerkedésnek szentelik, hi­szen az egész hivatali buli azt a célt szolgálja, hogy a L. C. Twitchell társaság egyetlen nagy boldog, család legyen, ahol mindenki tege- ződik, és a keresztnevén szó­lítja a másikat. Á baj csak az, hogy a cég minden rész­legének az a meggyőződése, hogy a többi osztályon idió­ták és gazemberek dolgoz- nak. ezért a köztük zajló be­szélgetések ilyen karáesonvi- as bekönésekből állnak mint: „Nos. nálatok a hirdetési osztályon nagy cirkusz le­hetett, mire megkaotátok a légkondicionálót”, vagy „hal­1980 Néhány nap és letépjük a naptárról az utolsó' lapot is.‘ Belepillantunk a régi előjegyzésekbe, .és ha behunyjuk a szemünket egy pillanatra, lepereg előttünk a búcsúzó esz­tendő. — Milyen, volt? — Kinek milyen! Béke volt, kenyér volt, éltünk és előre­haladtunk. Kurta summázat, igaz, de valóság, méghozzá nem is rossz valóság. — Milyen lesz 1980? Mindenekelőtt megdöbben az ember a szám leírásától. Kerek évtized! Könnyebb így a számolás, a hasonlítás, ön-, magunk életének a méricskélése, és a nyomába szegődő sóhaj: ­— Ennyire rohan az idő? — Ennyire! Biccentünk önmagunkra és hajlamosak va­gyunk, hogy egy, vagy két évtizeddel ezelőtti életünkön el­mélkedjünk: akkor így volt, akkor úgy! Az ellenkezője is igaz: akkor ez sem volt, az. sem, most ez is van, az is! Most, hogy töprengek, kezembe kerül a Népszabadság karácsonyi száma, Mészáros András egész kolumnás kompo­zíciója: „A mi kis őrült világunk”. Bal felső sarkában a kurta magyarázó szöveg és a nagy kérdőjel: „Hieronymus Bosch (1450—1516.) festő, félelmetes képekben ábrázolta sa­ját korát. Vajon most hogyan látná a miénket”? A kétszer aláhúzott kérdőjel alatt a karikatúrakompo­zíció. Bárki kézbe veheti, megnézheti, tűnődhet, gondolkod­hat rajta, de ha mégsem .tennék, felidéznék néhány szót: Világpiaci árak, özönvíz, terrorbrigád, nemzetközi gyermek­év, zsoldosok, rezervátum, maffia és valahol a rajzok köze­pén : „Kellemes karácsonyi ünnepeket” ... És mindezek után marad a kérdés: Milyen lesz 1980? — Lesz-e béke? Lesz-e kenyér? Lesz-e biztonság és elő­rehaladás? — önnek mi a véleménye? — Nehéz évnek nézünk elébe! — És önnek? ’ fe ^ — Én bizakodó vagyok! — Miben bízik? — Az emberiségben, a százmilliók aktív békeakaratában; amellyel nincsenek egyedül, vezérek nélkül... Politikai szólamnak tűnik a szöveg, de ha gondolkodik az ember, a karikatúrába egyéb ábrák és figyelemfelkeltő szövegek is belekerülhetnének. Egy újságot olvasó parasztemberrel beszélgettem a na­pokban, a karácsony előtti tavaszi napsütésben a Tisza- parton. — A Tisza sem ott folyik már, mint néhány éve. 11 — Mi akartuk, hogy így legyen — nézett rám és- pipára tömött. — És a világ sorsát hogyan látja innen, a vízpartról? Nem szólt egy darabig, eljátszott a gyufával is, elaludt neki vagy háromszor, aztán így válaszolt: — Tudja, nagy szerencsénk van! — Nem tudom, mire gondol. — Arra, hogy a gyeplőt most már nemcsak „ők” tartják a kézben. .. — Igen! A gyeplő. Merthogy a ló húzza a kocsit, de a ló oda megy, ahová irányítják. Efféle dolgokról aztán nem beszélt többet ez az ember, de amit mondott, az elég volt ahhoz, hogy elismerve böl­csességét, kedves valamennyiüknek szívből és meggyőződés­ből békés, boldog új esztendőt kívánjak. Szalay István lom, hogy odaát a személy­zetin gurulni fognak a fejek nemsokára”. S ami még rosz- szabb, senki sem tudja pon­tosan, hogy a másik kicsoda, és arról az idegenről, akinek épp most bizalmasan elárul­tad, hogy a gyenge lánc­szem az egész szervezetben maga a vezetőség, kiderül, hogy nem más, mint Mr. Furbish, a cég alelnöke és a főnök sógora. Ilyen körülmé­nyek között az ( ember csak egyet tehet, minél gyorsab­ban leissza magát. Miután mindenkiben elkeveredett a kellő mennyiségű pezsgő a kellő whyskivel, a vigadozók már nemcsak keresztnéven szólítják egymást, hanem bi­zonyos kedveskedő jelzőket is hozzáfűznek ehhez. Példá­ul a kedves, halk szavú Mr. Murgatroyd a könyvelési osztályról éppen most szo­rította be egy sarokba a közvetlen főnökét, és az ar­cába kiabálta, hogy igazán tudhatná, mit mondogatnak az emberek a háta mögött, hogy egy felfuvalkodott alak, és a változatosság kedvéért miért nem próbál meg egy­szer ember módjára visel­kedni. (Mr. Murgatroyd más­nap reggel jeges verítékben ébredj és megpróbál vissza­emlékezni rá, hogy mit is mondott.). A kis Miss Meeker, aki nincs hozzászokva a kokté­lokhoz, tovább emeli a han­gulatot azzal, hogy mezítláb taoiskol a szobaszökőkútban. Mr. Trench az eladási osz­tályról az íróasztal körül kergeti a titkárnőjét, majd egy iratszekrény mögött el­kapja, és érzelgős hangon magyarázza neki, hogy a felesége őt nem érti meg. (Mindennek következtében a titkárnőt hamarosan át­helyezik a chicagói leányvál­lalathoz.) Mr. Phinney, a lelkiismeretes gondnok űzött arcai járkál szobáról szobá­ra. összeszedi a cigaretta­csikkeket, amit a vigadozók amúgy égve az asztalon fe­lejtettek, tálcára gyűjti az üres poharakat, és letörli az utánuk maradt nedves ka­rikákat a mahagóni könyv- szekrény tetejéről. A délután közepére a buli már inkább romhalmazhoz hasonlít. A földön papírpo­harak, félig elfogyasztott szendvicsek, és ott-ott egy harisnyakötő hever bájos össze-visszaságban. A közle­kedési osztály négy ingujjra vetkezett tagja kvratetté alakul, és olyan nem éppen karácsonyi dalokat adnak elő, mint a „Jack, a matróz”, és a pajzán „O’Reilly lánya”. Miss Meeker elájult s a tiszt­viselők most éppen sorsot húznak, hogy ki fogja ha­zaszállítani a távoli Staten Islandre, A férfivécében ökölharcra került sor, a föld­szinti nagy hallban pedig elsősegély-állomást létesí­tettek a kisebb karcolások, zúzott sebek, valamint a gépírókislányok combján ta­lálható kék foltok kezelésé­re. Mr. Twitchell, a főnök színjózan marad, evikkerén keresztül figyeli á vigadozó- kait és beírja nevüket a kis fekete könyvébe. Mire a vigasság úgy éjfél­tájt véget ér, annyi sérelem halmozódott fel mindenki­ben, hogy tizenkét hónapba tart, amíg a cég visszakerül a régi kerékvágásba, de ad­digra újra karácsony van. és megint meg kell rendezni a szokásos hivatali bulit. Én csak egy megoldást tu­dok: az^ember otthon tart egy hivatali bulit saját ma­gának december 23-án. s et­től úgv berúg, hogy másnap egv másik vállalat bulijára' csámborog be tévedésből. A dolgok ott is ugyanígy zajla­nak, de ott legalább nem is­mer minket senki, és az eset­leg elkövetett vétségekért nem fognak elbocsátani. Egyébként Önöknek Is boldog karácsonyt kíván az L. C. Twitchell Társaság. Fordította: Zilahi Judit 1 1 I a

Next

/
Oldalképek
Tartalom