Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
3-f-1 nap Uram ég, bevallom, nem szívesen lennék ilyenkor a televízió szerkesztőinek a bőrében: négy, azaz három plusz egy nap ünnep. És egy fél ország — mit fél?! az egész! — úgy képzeli el, hogy e 3+1 nap, ez a szabad vasárnappal nyújtott háromnapos, így aztán már négynapos ünnep arra való, hogy szórakozzék, s úgy szórakozzék, hogy bármikor bekapcsolván á készüléket, a neki tétsző műsor láttássék. Nem vagyunk toleránsok. Nekünk csak az a jó műsor a televízióban is, ami nekünk tetszik. Más néző nincs a számunkra. Ha van, úgy kell neki, hogy annak ellenére, hogy e világon van, mégsem az tetszik neki. ami nekünk. Nős, szóval négy nap ami, azaz a mindenki ízlése, de legfőképpen a szórakoztatás jegyében. Heggel. Délben. De még éjszaka is. A négy nap 96 órájából dolgozott is serényen 71 órát, mind a két csatornán és ösz- sZésen a hazai televízió, s jó szívvel kell elismerni: mindent el is követett, hogy félre, bánat, félre, bú, bolond, aki szomorú, nemcsak jól, de néha még szépen is szórakozzék a magyar televízió- néző ezen a jeles ünnepen. Unnepsorozaton, — pontosabban. örvendetesen, sokat gondoltak a szerkesztők a gyermeknézőkre, s tekintettel, hogy majdnem nyárra fordult a hótlan karácsony, de igazi télre semmiképpen sem, hát hasznos és jó időtöltés volt a legfiatalabb korosztályok, a gyermekek számára a televízió. A gyermekműsorok mellett — meg a bizony néha gyermekded felnőtteknek szántak mellett — talált módot arra is a tévé, hogy az igényesebb szórakozás is helyet kapjon Pie- done és Tarzan mellett. Gondolok itt a helyenként ugyan naiv érzelmességű, de két kitűnő színészt felsorakoztató — Peter Usztyinovról és Heinz Rühmanról van szó — Nem olyan, mint a többi éstc című NSZK tévéfilmre, a felnőtteket is méltán magával ragadó nem is gyermek-mesefilmre. A kék madárra, A koldusdiákra, Millöcker Seregi László rendezte tévéoperettjére és nem utolsósorban a Móricz Zsig- mond Forró mezők című regényéből készült televíziós játékra. Erről ejtünk most bővebben szót. A televízió szerint 1928- ban, más lexikon szerint 1029-ben, egy megtörtént gyilkosságról szóló hír fel- használásával íródott Móricz Zsigmond regénye, mai szóhasználattal: kriminek készült. De aki írta, az minden jelző nélkül: író volt. S tolla, fantáziája, írói elkötelezettsége és kora valóságának Peter Usztyinov és Nein Rühm,ni a Nem olyan, mint a többi este című tévéfilmben. OMntiisäß 1979. december 28.. péntek KÉPERNYŐ ELŐTT Anya, Fény, Tündér: egy személyben Elizabeth Taylor, a színek nélkül is megkapóan bájos-szép szovjet—amerikai filmben, A kék madárban. ismerete nyomán ebből a féltékenységi drámából leleplező erejű kordokumentum született. A konszolidá- lódottnak tűnő Bethlen— Horthy-világ legfeljebb csak szalonképesebb ruhát öltött ekkorra, de lényege mit sem változott. Az a dzsentrivilág minden ízében, porcikájában rothadt, pusztulásra ítélt volt, s önkezével is megkezdte pusztítását: ez a társadalmi réteg minden kapcsolatát elveszítette a szükséges valósággal és a valóság szükségleteivel. Parazita lett. Felesleges. Halálra ítéltetett. S volt, akin saját ösz- tályostársa hajtotta végre ezt az ítéletet. A forgatókönyvet író Bíró Zsuzsa és a rendező Hajdu-fy Miklós, aki utóbbi a díszletek invenciózus tervezőjének is bizonyult, a hangsúlyt inkább az ál- és a valódi ríyo- mozás körülményeire fektette. Így kétségkívül tömörebb, izgalmasabb, krimisebb lett Móricz Zsigmond regénye, ám az is tény, hogy emiatt kevesebb lehetőség nyílt a korántsem mellékszereplők sorsának megrajzolására. Közelebbről: ha nem ismernék Móricz, világát, Móricz megírt világát, meglehetősen a társadalom felett lebegne az egész történet. Még világosabban fogalmazva: . külföldön nem nagyon éreznék ki belőle azt a leleplező írói szándékot, amiért megszületett a Forró mezők. Nem ellentmondás, hanem tény, ennek ellenére, vagy éppen ezért a tévéfilm nem esett a bőbeszédű részletezés hibájába, nem akart szó szerinti idézete lenni egy regénynek. Tömör, feszes alkotás volt, egyaránt dicséri a rendező és a színészek játékát, akik közül nekem .személy szerint a vadászt alakító Horesnyi László tetszett a legjobban. Vége hát a 96 órának, de nem jönnek a hétköznapok. Még ki sem nyújtózkodunk rendesen az állandó karos- székbe ülésből, s máris jönnek . az újévi ünnepek, mert azok is többes számban lészenek majd: egy ünnepnap nem ünnep minálunk. De ha igen, hát nem ünnep a sokat szidott televízió nélkül, amely minden bizonynyal az új esztendőben is elválaszthatatlan társunk lesz. De várjuk ki a végét: ennek az évnek a végét. Gyurkó Géza Több módszer is van rá, hogy átevickélj ünk a karácsonyi ünnepeken. Az egyik: felszállunk egy San Fracis- cóból induló hajóra,, és Keletnek tartunk, úgy intézvén, hogy december 24-én élfélkor lépjük át a Vasárnap- Hétfő vonalat. Ennek következtében a naptárunkon a következő nap december 26-a lesz, vagyis a karácsony első napját egyszerűen át- ugorjuk. A másik módszer arra, hogy az ember ne élje, vagy legalábbis ne öntudatos állapotban élje át a karácsonyt, az az, ha szentestén részt vesz a hivatali bulin ... Az évenkénti hivatali buli december 24-én. úgy dél tájban kezdődik; és két-három hónappal később ér véget attól függően, mennyi idő alatt jön rá a főnök, hogy ki gyújtotta fel a papírkosarat, ki dobta ki a hőpalackokat az ablakon, és ki fedezte fel Miss O’Malley-t a férfivécében. Mire az egész könyvelési osztályt elbocsátották, és a mázolok befejezték az első és második emelet festését, amely akkor ment, tönkre, amikor valaki az ünnepség tetőfokán . be- kopcsolta a locsoló-berendezést, szóval, amikor mindez már bekövetkezett, akikor eljött a pillanat a következő évi buli tervezésére, amely a közhiedelem szeint még szórakoztatóbb lesz, mint az ez, évi volt. Jövőre valamennyi vendéget lábszárvédővel és hokiütővel szerelnék fel. A vigadozás általában mértéktartó módon kezdődik néhány papírpohárral, és egy üveg jóféle itókával, amelyet az irodaszereket beszerző Mr. Freem kapott egy ügynöktől, aki mindenáron meg akarta szerezni a jövő évre a papírtörülköző szállításának koncesszióját. Miközben! néhány kolléga bekuk- kant, hogy Mr. Freem-nek kellemes ünnepeket kívánjon és megkóstolja a jóféle itóká- ját, Mr. Freem titkárnője megkapja főnöke figyelmességének szokásos kis jelét. Mr. Freem titkárnője jeges közönnyel fogadja az ajándékot, ugyanis főnökének az utolsó percig nem jutott eszébe a dolog, s ekkor aztán sietősen a kezébe nyomott öt dollárt, azzal a ravasz utasítással, hogy menjen és vásároljon rajta magának valamit, ami tetszik neki, de ne nézze meg, hiöt dudás egy csárdában Szilveszteri tévéelőzetes „Össznépi” szórakoztató műsorral kedveskedik a televízió szilveszterkor — közönségének: olyan programot állítottak össze a szerkesztők, amelyben — remélik — a legkülönbözőbb ízlésű és érdeklődésű nézők megtalálják a kedvükre valót. Az 1. programban az est első műsoraként új krimivel, a világsajtóban sokat reklámozott Charley angyalaival ismerkedhetnek meg az izgalmakat kedvelők, majd az év bel- és külpolitikai fonákságait tűzi toll-, illetye „kamerahegyre” a Hónap, valamint a népszerű Parabola szilveszteri kiadása, a Szuperbola. A hagyományos kabaréműsorból — a többi között — kiderül: megfér-e öt dudás egy csárdában, ha olyan kiváló művészekről van szó, mint Agárdi Gábor, Bencze Ferenc, Bodrogi Gyula, Körmendi János és Sztankay István. Lesz paródia a televízió műsorairól és diáco- világsztárokról, bemutatót tart Alfonso világszínháza, s nem hiányoznak majcf a cirkuszvilág legnagyobb attrakciói sem. A második műsorban a holnap színészei mutatkoznak be musical-részletekkel, a Fővárosi Operettszínház Denevér-előadása után pedig Micsoda szilveszter címmel Kállai István és Bednai Nándor bohózatával búcsúzik a 2. adás az óévtől. Új tévéátjátszó A szekszárdi Kálváriadombon levő tévéátjátszó állomáson a réginél magasabb és a szélviharnak jobban ellenálló antennatartó tornyot állítottak fel. A korszerűsítéssel jelentősen megjavult a televízió első műsorának vétele Szekszárdon és környékén. Az új toronyra majd később a tv második programját sugárzó berendezést is felszerelik. szén a dolog meglepetés. (Mr. Freem titkárnője végül egy penetráns illatú parfőm mellett döntött, amiről tudta, hogy Mr. Freem ki nem állhatja). Pontosan délben szánkócsengés hallatszik, és megjelenik a főnök, Mr. Twi- tchell rosszul szabott miku- láskösztümében. fehér szakállal és joviális mosollyal, amely azonban senkit sem téveszt meg. Mr. Twitchell hisz a főnökök és beosztottak kapcsolatainak ápolásában, és ezért a vezérkar és a köznép együttműködésének példájaképpen nem csupán üdítőket biztosított a nagy alkalomra, hanem mindenkinek a fizetéséből le is vont tíz százalékot a költségek fedezésére, hogy a dolgozók az eseményt igazán magukénak érezzék. Néhány röpke szó után, melyben Mr. Twitchell közli, ,hogy a termelés az idén mélypontra süllyedt, tehát senki sem kap karácsonyi prémiumot, az ajtóban megjelenik eay küldönc a szemközti állóbüféből, és egy tálca sajtos szendvicset hoz. Mr. Twitchell arca felragyog, szivarra gyújt, amitől, álszakálla láng- ralobban, s ezen legalább végre őszintén nevet minden jelenlevő. A következő órát az össze- ismerkedésnek szentelik, hiszen az egész hivatali buli azt a célt szolgálja, hogy a L. C. Twitchell társaság egyetlen nagy boldog, család legyen, ahol mindenki tege- ződik, és a keresztnevén szólítja a másikat. Á baj csak az, hogy a cég minden részlegének az a meggyőződése, hogy a többi osztályon idióták és gazemberek dolgoz- nak. ezért a köztük zajló beszélgetések ilyen karáesonvi- as bekönésekből állnak mint: „Nos. nálatok a hirdetési osztályon nagy cirkusz lehetett, mire megkaotátok a légkondicionálót”, vagy „hal1980 Néhány nap és letépjük a naptárról az utolsó' lapot is.‘ Belepillantunk a régi előjegyzésekbe, .és ha behunyjuk a szemünket egy pillanatra, lepereg előttünk a búcsúzó esztendő. — Milyen, volt? — Kinek milyen! Béke volt, kenyér volt, éltünk és előrehaladtunk. Kurta summázat, igaz, de valóság, méghozzá nem is rossz valóság. — Milyen lesz 1980? Mindenekelőtt megdöbben az ember a szám leírásától. Kerek évtized! Könnyebb így a számolás, a hasonlítás, ön-, magunk életének a méricskélése, és a nyomába szegődő sóhaj: — Ennyire rohan az idő? — Ennyire! Biccentünk önmagunkra és hajlamosak vagyunk, hogy egy, vagy két évtizeddel ezelőtti életünkön elmélkedjünk: akkor így volt, akkor úgy! Az ellenkezője is igaz: akkor ez sem volt, az. sem, most ez is van, az is! Most, hogy töprengek, kezembe kerül a Népszabadság karácsonyi száma, Mészáros András egész kolumnás kompozíciója: „A mi kis őrült világunk”. Bal felső sarkában a kurta magyarázó szöveg és a nagy kérdőjel: „Hieronymus Bosch (1450—1516.) festő, félelmetes képekben ábrázolta saját korát. Vajon most hogyan látná a miénket”? A kétszer aláhúzott kérdőjel alatt a karikatúrakompozíció. Bárki kézbe veheti, megnézheti, tűnődhet, gondolkodhat rajta, de ha mégsem .tennék, felidéznék néhány szót: Világpiaci árak, özönvíz, terrorbrigád, nemzetközi gyermekév, zsoldosok, rezervátum, maffia és valahol a rajzok közepén : „Kellemes karácsonyi ünnepeket” ... És mindezek után marad a kérdés: Milyen lesz 1980? — Lesz-e béke? Lesz-e kenyér? Lesz-e biztonság és előrehaladás? — önnek mi a véleménye? — Nehéz évnek nézünk elébe! — És önnek? ’ fe ^ — Én bizakodó vagyok! — Miben bízik? — Az emberiségben, a százmilliók aktív békeakaratában; amellyel nincsenek egyedül, vezérek nélkül... Politikai szólamnak tűnik a szöveg, de ha gondolkodik az ember, a karikatúrába egyéb ábrák és figyelemfelkeltő szövegek is belekerülhetnének. Egy újságot olvasó parasztemberrel beszélgettem a napokban, a karácsony előtti tavaszi napsütésben a Tisza- parton. — A Tisza sem ott folyik már, mint néhány éve. 11 — Mi akartuk, hogy így legyen — nézett rám és- pipára tömött. — És a világ sorsát hogyan látja innen, a vízpartról? Nem szólt egy darabig, eljátszott a gyufával is, elaludt neki vagy háromszor, aztán így válaszolt: — Tudja, nagy szerencsénk van! — Nem tudom, mire gondol. — Arra, hogy a gyeplőt most már nemcsak „ők” tartják a kézben. .. — Igen! A gyeplő. Merthogy a ló húzza a kocsit, de a ló oda megy, ahová irányítják. Efféle dolgokról aztán nem beszélt többet ez az ember, de amit mondott, az elég volt ahhoz, hogy elismerve bölcsességét, kedves valamennyiüknek szívből és meggyőződésből békés, boldog új esztendőt kívánjak. Szalay István lom, hogy odaát a személyzetin gurulni fognak a fejek nemsokára”. S ami még rosz- szabb, senki sem tudja pontosan, hogy a másik kicsoda, és arról az idegenről, akinek épp most bizalmasan elárultad, hogy a gyenge láncszem az egész szervezetben maga a vezetőség, kiderül, hogy nem más, mint Mr. Furbish, a cég alelnöke és a főnök sógora. Ilyen körülmények között az ( ember csak egyet tehet, minél gyorsabban leissza magát. Miután mindenkiben elkeveredett a kellő mennyiségű pezsgő a kellő whyskivel, a vigadozók már nemcsak keresztnéven szólítják egymást, hanem bizonyos kedveskedő jelzőket is hozzáfűznek ehhez. Például a kedves, halk szavú Mr. Murgatroyd a könyvelési osztályról éppen most szorította be egy sarokba a közvetlen főnökét, és az arcába kiabálta, hogy igazán tudhatná, mit mondogatnak az emberek a háta mögött, hogy egy felfuvalkodott alak, és a változatosság kedvéért miért nem próbál meg egyszer ember módjára viselkedni. (Mr. Murgatroyd másnap reggel jeges verítékben ébredj és megpróbál visszaemlékezni rá, hogy mit is mondott.). A kis Miss Meeker, aki nincs hozzászokva a koktélokhoz, tovább emeli a hangulatot azzal, hogy mezítláb taoiskol a szobaszökőkútban. Mr. Trench az eladási osztályról az íróasztal körül kergeti a titkárnőjét, majd egy iratszekrény mögött elkapja, és érzelgős hangon magyarázza neki, hogy a felesége őt nem érti meg. (Mindennek következtében a titkárnőt hamarosan áthelyezik a chicagói leányvállalathoz.) Mr. Phinney, a lelkiismeretes gondnok űzött arcai járkál szobáról szobára. összeszedi a cigarettacsikkeket, amit a vigadozók amúgy égve az asztalon felejtettek, tálcára gyűjti az üres poharakat, és letörli az utánuk maradt nedves karikákat a mahagóni könyv- szekrény tetejéről. A délután közepére a buli már inkább romhalmazhoz hasonlít. A földön papírpoharak, félig elfogyasztott szendvicsek, és ott-ott egy harisnyakötő hever bájos össze-visszaságban. A közlekedési osztály négy ingujjra vetkezett tagja kvratetté alakul, és olyan nem éppen karácsonyi dalokat adnak elő, mint a „Jack, a matróz”, és a pajzán „O’Reilly lánya”. Miss Meeker elájult s a tisztviselők most éppen sorsot húznak, hogy ki fogja hazaszállítani a távoli Staten Islandre, A férfivécében ökölharcra került sor, a földszinti nagy hallban pedig elsősegély-állomást létesítettek a kisebb karcolások, zúzott sebek, valamint a gépírókislányok combján található kék foltok kezelésére. Mr. Twitchell, a főnök színjózan marad, evikkerén keresztül figyeli á vigadozó- kait és beírja nevüket a kis fekete könyvébe. Mire a vigasság úgy éjféltájt véget ér, annyi sérelem halmozódott fel mindenkiben, hogy tizenkét hónapba tart, amíg a cég visszakerül a régi kerékvágásba, de addigra újra karácsony van. és megint meg kell rendezni a szokásos hivatali bulit. Én csak egy megoldást tudok: az^ember otthon tart egy hivatali bulit saját magának december 23-án. s ettől úgv berúg, hogy másnap egv másik vállalat bulijára' csámborog be tévedésből. A dolgok ott is ugyanígy zajlanak, de ott legalább nem ismer minket senki, és az esetleg elkövetett vétségekért nem fognak elbocsátani. Egyébként Önöknek Is boldog karácsonyt kíván az L. C. Twitchell Társaság. Fordította: Zilahi Judit 1 1 I a
