Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
Hogy tetszeni? (Fotó: T. Sahverdiev) Egy kontinens a múltját kutatja (Fgy nemzetközi — főleg afrikai szakemberekből illő — bizottság sokéves munkával megírta, illetve újra írta az afrikai kontinens történelmét. A nagy lélegzetű munka az UNESCO gondozásában jelenik meg, nyolc kötetben. Az első két kötet 1980-ban készül el.) Afrikának van múltja. Elmúltak azok az idők, amikor a világtérképeken Afrikát csupa fehér foltok jelölték, s maguk a tudósok is, egyszerű tömörséggel, csak így emlegették: „Ott oroszlánok vannak”. Az oroszlánok után felfedezték a kincSes bányákat is, s a bányákkal együtt a „bennszülött törzseket”, a bányák tulajdonosait, akiket a gyarmatosítok, bányáikkal együtt, egyszerűen kisajátítottak. A bennszülöttek pedig egyre rosszabbul tűrték az elnyomást, a' kizsákmányolást, kezdetét vette a függetlenségi harcok sorozata. Afrika történelme, ugyanúgy, mint az egész emberiségé, nem más, mint az öntudatra ébredés története. Afrika történelmét pedig újra kéll írni, hisz az eddigi leírásokból, részben az ismeretek hiánya, részben pedig a különböző érdekek miatt, aligha kaphatunk hű képet a fekete kontinens múltjáról. Sokan úgy vélekednek, hogy a fekete kontinens történelmének megírásához, ugyanúgy mint Európában, nélkülözhetetlenek az írásos emlékek ahhoz, hogy tényleges történelemről beszélhessünk. A dolog persze nem olyan egyszerű, hisz elég ha a kontinens földrajzi adottságait tanulmányozzuk. Az elzárt, önálló földrész mintha hátat fordítana az óvilágnak. Vizek, hegyláncolatok, sivatagok, áthatolhatatlan őserdők választják el nemcsak a külvilágtól, hanem sokszor egyik földrajzi terület is a másiktól. Ez a körülmény sok szempontból befolyásolta Afrika történelmének alakulását. Nem véletlen például, hogy az első fekete-afrikai királyságok éppen az úgynevezett „nyitott” területek országaiban, a Sahel- övezetben alakultak ki, ahol nem ütközött különösebb nehézségbe sem a belső, sem pedig a külvilággal való kapcsolattartás, kereskedelem. A kontinens óriási méretei és a viszonylag gyér, gyakran vándorló lakosság szintén hozájárultak ahhoz, ne alakuljanak ki sűrűn lakott területek, ami pedig tudvalevőleg az egyik alapfeltétele egy közösség minőségi fejlődésének mind gazdasági, mind pedig társadalmi és politikai szempontból. Az Afrikára vonatkozó írott emlékek nemcsak hogy meglehetősen ritkák, de területileg és időben is egyenetlenül oszlanak meg. Azok az évszázadok a leghomályosabbak, amelyekről nem maradt hátra írásos emlék, ugyanakkor az időszámítás kezdete előtt, illetve utáni évszázadok Észak-Afrikájá- ról igen sok írott emlék maradt fenn. Még rengeteg, mindeddig kiadatlan írásos dokumentumot őriznek a világ legkülönbözőbb könyvtárai. A régészet néma tanúi néha többet árulnak el egy- egy nép múltjáról, mint bármilyen ékesszóló krónika. A mai történetírók igen sokat közsönhetnek a régészeknek, hisz Afrikában számtalan értékes lelet került mór napvilágra: a különféle vastárgyak, kerámiák, üvegtárgyak igen sok mindenről árulkodnak. Előkerültek olyan használati tárgyak, amelyek az egykori hajózás, halászat, szövés stb. emlékeit őrzik. A két felsorolt forrás mellett talán a harmadik a legértékesebb: a szájhagyomány, egy igazi élő múzeum. A történelmi legendák igazi Ariadne-fonalként- szolgálnak a történetírók számára. Az afrikai mesékre, legendákra igen jellemző a gyakori kétértelműség, ami a tudatlan számára homályos eseményeket takar, de a bölcsek előtt mindig világos a sokrétű mondanivaló. A beszéd mellett fontos szerepet tölt be a zene is, a számos régi hangszer értékes régészeti leletnek számít. A nyelvészet, ugyanúgy, mint az antropológia és az etnográfia, szintén felbecsülhetetlen értékű információkkal szolgál a történetírók számára. Az új nagy afrikai történelemkönyv az afrikai kontinenst mint önálló egészet vizsgálja, ide értve a hozzá tartozó szigeteket is, mint például Madagaszkárt. A hangsúly a közös múltra és vonásokra kerül, a közös eredetre, a szellemi és anyagi javak évezredes cserélődésére. Joseph Ki-Zerbo Humorszolgálat A bíró bosszúsan mondja: „Csak nem akarja elhitetni velem, hogy a levéltárca amelyet megtalált, az öné?” „A levéltárca nem, a bankjegyek azonban az egyémeknek tűnnek.” Péterke elesett és úgy káromkodik. mint egy kocsis. „Egy fiatalember hogyan káromkodhat ilyen rettenetesen?” — kérdezi egy járókelő. „Ne beszéljen semmiféle zagyvaságot! — szájaskodik Péterke. — „Anyám azt mondja, elég idős vagyok már ahhoz, hogy bőgjek, ön pedig azt állítja, hogy túl kicsi vagyok ahhoz, hogy káromkodjam. Mit ‘ tegyek hát, ha fájdalmam van?” A multimilliomos hirtelen rosszul érzi magát. Elképedve kap szívéhez. — Tehetek valamit önért? — kérdezi aggódva magántitkárnője. — Ne álljon olyan ostobán! — szitkozódik a gazdag ember. — Gyorsan, vásároljon nekem egy kórházat! ★ A szónok szenvedélyesen fekiált: — Ki volt bölcsebb Szok- ratesznél, igazságszeretőbb Lincolnnál, tekintélyesebb Goethénél és szebb Apollónál? — Válasz a háttérből: — Feleségem első férje. KONCZEK JÓZSEF: Hétvége Eső száll a kockaházak lapos tetejére. Az esőben zöld víz, buborék meg fény Tan- Tetőn kátrány, de lejjebb az asszonyok lábafehérje puhul a párolgó délutáni mélyben. Szőlővel, almával, kosarával hazaér A rég vágyott gömbölyüség esőköpeny.sátoros hona. Felmered a jókedv, s kiböki a tévé cgyszcmél. Ilyenkor már Odisszcusz sem bolyongana. És a tenyérbe települt ikrás teli combok teljes érzetében öntudatosan dadogó szavak zuhognak, hiszen szombat van. I,ehetnek bolondok. Legalább a vége jó. Es mindjárt igazabb. CSEH KAROLT ATTILA-FESZÜLET Csak a kavics-ég és semmi más zörrenése magány-egzenges Agyam pásztorcsillaga: hullócsillag két sin végtelenjén Kész ez a vers is mint az élet Bennem mozdonyszívdobogás Nem az jön nem az akit vártam hirdetve a feltámadást Krisztussá kell lenni mégis ha szélit a talpfák csendje feszítve önön testemet: ma van a lélek nagypéntekje Három nap halálom ragyogja fejem köré glóriámat De hiánya szentel emberre ki szólni mer: nincs bocsánat 1977. május 5. Érdekességek mindenfelől SÜRGŐS TEENDŐ... Gyanút fogott egy stuttgarti rendőr, amikor a belvárosban feltűnt neki egy férfi, amint egy szemmel láthatóan nehéz bőröndöt letett és elrohant mellőle. A rögvest riasztott tűzszerésznek azonban nem kellett beavatkoznia, mert a poggyászdarab tulajdonosa hamarosan visz- szatért és folytatni akarta útját csomagjával. A rendőr kérdésére azt felelte, hirtelen bizonyos szükség jött rá, és úgy vélte, a nehéz koffer nélkül gyorsabban odaér a legközelebbi illemhelyhez. A csomag ingyenes megőrzéséért mindenesetre köszönetét mondott a rendőrségnek. DINOSZAURUSZ A KERTBEN. Egy portugál paraszt nemrég két hatalmas csigolyát talált kertjében, közvetlenül a felszín alatt. A kihívott szakértők megállapították, hogy a csigolyák, amelyek közül a legkisebb is 12 kilót nyom, egy dinoszaurusz farkának maradványai. Egymás mellé téve elérik a négy méter hosszúságot, A tudósok most további ásatásokat terveznek a kertben. A hozzá nem értök szerint az erdő felgyújtása a természet- járás magasiskolája. A gyakorlott kirándulók viszont tudják, hogy ez csak a látszat. Igaz ugyan, hogy a tűzzel nagy ramazur i van, de maga o felgyújtás mű_ velete egyáltalán nem olyan nehéz, mint hinnénk. Sőt, egyes szakértők szerint minden hülye meg tudja csinálni. A legtöbb meg is csinálja. Mig a régebbi iskola mottója: „Ne az erdőtűzzel kezdjük”, a mienké: „Ne elégedjünk meg az erdőtűzzel”. Remélem, tudják érzékelni a különbséget. Előadásunkat azoknak szánjuk, akik a természetjárás alapiskolája mellett a finomabb, árnyaltabb mesterfogásokat is szeretnék megtanulni. Az erdőben való viselkedés alapszabályai olyan triviálisak. hogy szinte szégyellem mondani. Elég ennyi: törekedjünk mindig a természetes viselkedésre. A lényeg, hogy a lehető legnagyobb zajt csapjuk. Megfelel a célra a kurjon- gatás, visítás, éneklés, harsány füttyszó, stb., de igénybe vehetjük a korszerű technikát is. Ma már mindenki könnyen hozzájuthat hordozható rádióhoz, magnetofonhoz, esetleg Turistaiskola gyobb felkészültséget igényel, de megéri a fáradságot. Kezdjük erős basszushangon néhány „most megvagy, te átkozott” kiáltással. A sikoly után „ne, ne, ne bánst” sivítsuk, ezután jöhet a segélykiáltás. Fejezzük be néhány rekedt hör- géssel. Érdemes utána ijedten az első arra járóhoz rohanni: Hallotta? Bátor férfiakból esetleg expedíciót is szervezhetünk. A turisták nagy része azt hiszi, hogy tud szemetelni. Igaz, a szemetelés a természetjáró legköny- nyebb feladata, de ne feledjük, hogy ezt is lehet magasabb színvonalon csinálni. Ne elégedjünk meg a hulladék egyszerű eldobásával. Inkább csináljunk egy nagy, látványos kupacot. A ragacsos, éles, tárgyakat viszont rejtsük el körben az ülésre alkalmas helyeken. A nagy rakás mindenkinek biztonságérzetet ad. azt hiszi, hogy minden szemetet oda hordtak össze. Ha szerencsénk van, áldozatunk beleül a konzervdobozba. Ügy kell neki! Tótisz András tárházából bemutatjuk a kutya-trükköt. Kiáltsunk torkunk szakadtából a négy égtáj felé: „Gazfickó! Hol vagy? Gazfickó, gyere vissza, mert kapsz a szíjjal!” Fütyülhetünk is hozzá. Így folyamatosan nagy zajt csaphatunk anélkül, hogy bolondnak néznének. Kedvelt módszer a „periodikus idegbaj”. Hallassunk bizonyos időközönként fülsüketítő füttyöt. Kis idő múlva a környéken sétálók mind azt fogják találgatni, hogy mi ez, honnan jön, és egy nyugodt pillanatuk sem lesz, mert várják a következő füttyöt. Végül ismerkedjünk meg a „halálsikoly" trükkel, hiszen egyike a legsűrűbben alkalmazottaknak. Alapja az, hogy velötrázót sikol. tűk, esetleg néhányszor segítségért kiáltunk. Sajnos, ez az alapváltozat annyira elkoptatott, hogy magára adó természetjáró ma már nem csinálja. Bővített változata viszont natévéhez. Nem érdemes spórolnunk. Egy márkás készülék hangja kilométerekre elhallatszik. Akkor a legköny- nyebb a dolgunk, ha csoportosan megyünk. Az alapgyakorlat, amit minden kezdő megtanul: csatárláncba húzódva átfésülni az erdőt, és közben társalgást folytatni a legtávolabb levővel. A csoportos zajkeltés nemcsak technikailag könnyen kivitelezhető, hanem az az előnye is megvan, hogy kellő létszám esetén nem vernek meg minket „ne üvöltözzön. nem az erdőben van” — felkiáltással. Lényegesen nehezebb a feladat, ha egyedül vagyunk. Tegyük fel, hogy rádió sincs nálunk, tehát teljesen a találékonyságunkra vagyunk utalva. Igaz, a jó szakember nemigen megy felszerelés nélkül az erdőbe. Legalább kutyát visz magával. A kutya akkor jó, ha hangosan ugat, és megtámadja az idegeneket, akik abban bíznak, hogy „amelyik kutya ugat, az nem harap”. A jól felkészült természetjáró persze akkor sincs elveszve, ha egyedül marad. A lehetőségek széles A teremburájáí! Sajnos, elburjánzanak a tiszteletlen, a durva szavak, a trágár kifejezések, a káromló beszédformák. A legmegdöbbentőbb ebben' a jelenségben elsősorban az, hogy nem az ingerült szóváltásokban, s éppen nem az indulatos beszédhelyzetekben jelentkeznek a legízléstelenebb, a legocsmányabb trágárságok és szitkolódások. Funkció nélküliségükben a nyelvi gusztustalanság szomorú példáit szolgáltatják. A trágár nyelvhasználat nem mai jelenség, az előző nemzedék is ludas benne. De arról is szólnunk kell, hogy a nyelvhasználat a düh, az elkeseredés, az indulat, az ingerültség, a bosszúság, a felháborodás szülte durvább nyelvi formák helyettesítésére, kikerülésére enyhébb és semlegesebb jelentésű kifejezéseket teremtett. Ezekkel csak mímelték a dühödt szitkozódást, a csúf beszédet. Hogy milyen kifejezők, humorral és derűvel is színezettek ezek a nyelvi képletek, alábbi gazdag példatárunk bizonyítja: adta teremtette, láncos lobogós teremtette, a teremtésit, a minde- nit, az árgyélusát, a kutyafáját, a teremfáját, a teremburáját, a rézangyalát, hogy az a láncos ménkű csapjon belé, ménkő kutya teremtette, ördögadta, ebadta, a kis- késit, az anyja köcsögit, az istókját, az iskoláját stb. Hogy milyen szemléleti alapon keletkezett egy-egy, a tudatos enyhítést szolgáló, s nagyon érzékletes kifejezés, arra csak egy példát idézünk meg tanuul. Szű- kebb hazánkban, Hevesben és Egerben is használták az ingerült felháborodás kifejezésére azt a félbemaradó nyelvi formát, amelyben az isten jelzőjeként a kaporsza- kállú melléknév szerepel. A szitkozódás így hangzott: Hogy az a kaporszakállú ...! A vallásos képeken gyakran ábrázolták az istent hosszú, fehér szakállal, s ez adott ösztönzést a szitkozódó nyelvi alakulat keletkezéséhez. A kaporszakállas jelző egy mai versben is kulcsszói szerepet vállalt: „Nagy tüzet rakott Makk Ász Apó / fene tél ez aszongya, fene tél / Celsius mester havaz-jegez / vagy az a Kaporszakállas izéi / te se ficánkolj Kormos úr sapkát föl” (Kormos István: Vízöntők dr. Bakos József