Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
Századunk témája A magyar popzene 15 éve (4.) fl rock gyermekei 1977 augusztusában egy rendhagyó koncertet rendeztek a Budai Ifjúsági Parkban, melynek főszereplőjeként újra színpadra lépett egy félig elfelejtett, már-már legendává vált magyar zenekar, amelyet 1972-ben úgy hívtak: Taurus ex 25-75-82. Céljuk az volt, hogy fél évtized után még egyszer felidézzék egykori, magas hőfokú koncertjeik feledhetetlen hangulatát. Ezen az estén egy azóta felnövekedett új generáció is megismerhette a dalokat, melyeket valaha a koncertlátogatók ezrei énekeltek együtt a mindössze egy évig létező, majd feloszlott zenekarral. Az ifipark utóbbi éveinek egyik leksike- resebb rendezvénye volt ez a koncert. A rockzene ünnepelte diadalát sok ezer fiatal rajongásától kísérve. S ettől kezdve az extázis ismét állandó kísérőjelensége lett a fellépéseknek. A főváros után az egymás után alakuló rockbandák jóvoltából vidéken is felhangzott az Újra botrányokat kaváró — ÜVÖLTÉS. 1978. április 30-án a Budai Ifjúsági Park nyitókoncertjén már több, mint tízezren szorongták a koncertpódium élőtt. Órákig vártak a boldog kiválasztottak tudatával, ét- lenrszomjan, egyetlen zokszó nélkül. Boldogok voltak, hogy ott lehettek. Aztán hét óra körül öt bőrszerelésbe öltözött fiú ugrott a színpadra, feldübörögtek az erősítők, és nemsokára sikoltozó, őrjöngő, táncoló, extázisbán vo- nagló tizenévesek nyújtogatták kezüket a zenekar felé. „Piramis! Piramis!" — zúgott a kórus és néhány perc alatt olyan hangulat támadt, mint egykor az aranykorban, a Beatles-időben. . Tíz éve volt utoljára hasonló példa a magyar popzenében. de az egykor vadnak, lázadónak elkönyvelt beatzene a hetvenes évekre kifésülködött, a fenegyerekből illedelmes felnőtté vált. Senki nem gondolta volna — sem a szülők, sem a popszakma —, hogy hirtelen ilyen változások történnek. Pedig az események logikusan követték egymást. 1975- ben néhány, évekkel ezelőtt külföldre szerződött, egykori beatzenész hazatér és körülnéz a magyar popbörzén. Minden nyugis, az árfolyamok változat lanok. a szakma- lassú víz. Ugyanakkor felnövőben van egy új generáció, amely keresi az azonosulási lehetőségeket, energiáinak levezető csatornákat keres, álmokat, vágyakat kerget. A diszkózene nem érdekli ő|<et. az ABBA-muzsikát ugyan kedvelik, de valami izgatóbbrá, merészebbre vágynak. S a megalakuló új zenekar, a Piramis, épp ezt nyújtja zenével. Agresszív, látványos, felkavaró. A hatás nem is marad el. Újra forró hangulatúak a koncertek, újra rendőrkordon veszi körül a bejáratokat, újra „balhéznak” a srácok. És a szakma? Mit szól a „langyos tóban” ücsörgő, reumás végtagjait gyógyítgató szakma? A felháborodás óriási. A rockzenekarok felvételei „nem ütik meg azt a színvonalat”, hogy rádióban is játszani lehetne őket. A rebellis, nyers dalszövegek útját állják a hanglemezfelvételeknek. Néhány megyéből kitiltják az együtteseket, mert közbotrányt okoznak. Mintha mindez már megtörtént volna egyszer a beat- korszak kezdetén. Ügy látszik, a hetvenes évek elején az álom hosszú volt és mély. Így most a kedvenceket, — egy-két kivételtől eltekintve — csak koncerteken lehet hallani. Szökdösnek is utánuk a tinik, bárhová utazzon is a banda. Bálványaikért mindenre képesek és az egyre ritkuló koncerteken egyre nagyobb a „felhajtás” Lassan három éve, hogy tart az „őrület”. A szülők egyre csak azt kérdezgetik: még meddig? A zenészek válasza egy mondat, amely minden koncerten felhangzik és a nemzedék szállóigéjévé vált: „A rockzene örök és elpusztíthatatlan.” GYERMEKEKNEK '„A szocializmus és a kommunizmus építése és a világfejlődés, az új társadalmi rend, mint világméretű realitás ma, és mini az egész világ realitása holnap — ez o század témája, korunk legfőbb kérdése... — A század témájának lenni — ez sok mindenre kötelez. Erre csak olyan társadalom és mozgalom tarthat igényt, amely megoldotta — illetve megteremti a megoldás lehetőségét és megoldja — azokat a globális problémákat, amelyek ma az emberiség előtt állnak: az ember felszabadítását a kizsákmányolás és a társadalmi elnyomás alól, a népek felszabadítását a gyarmati elnyomás alól, a béke biztosítását és az emberiség megmentését a háború rémétől”. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, mondotta ezeket a szavakat az 1978. december 12. és 15. között Szófiában „A szocializmus és a kommunizmus építése és a világfejlődés” címmel megtartott nemzetközi elméleti konferencia megnyitó ülésén. Ezen az értekezleten 73 kommunista és munkáspárt, illetve forradalmi-demokratikus szervezet képviseltette magát, tanúbizonyságul annak, hogy a Nagy Október több mint hat évtizeddel Oroszországban győzelmet aratott eszméi nemcsak, hogy legyőzték a földrajzi határokat, de a XX. század döntő meghatározójává váltak. Hatvankét évvel ezelőtt a cári birodalomban aratott diadalt Marx—Engels—Lenin tanítása, s Szovjet-Oroszor- szág hosszú évtizedekig egymagában állt az egész imperialista rendszer támadásainak kereszttüzében. A kommunizmus harci osztagai a világ más országaiban maroknyi csoportokként küzdöttek, azért, hogy megvalósuljon a kizsákmányolás nélküli társadalom. Ma pedig a szocializmus létező világ- rendszerré vált. Erejét és tör" ténelmi események menetét meghatározó szerepét jól mutatja, hogy gazdasági szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Európa, Ázsia és Latin-Amerika tíz szocialista országát tömöríti. A tagországok területe 25,4 millió négyzetkjlométer, ami a föld területének 18,7 száKi miben lakik? Aki ismeri a földrajzot és a történelmet, bizonyára könnyebben meg tudja állapítani, hogy a betűkkel jelzett emberek milyen nemzetiségűek, és miben laknak. Nézzetek meg alaposan a rajzokat és párosítsátok a betűket a számokkal! zaléka, lakosságának száma 437 millió, vagyis a világ lakosságának 10,4 százaléka. A gazdasági fejlődés ütemét tekintve a szocialista közösség megelőzte a legfejlettebb kapitalista országokat. Az 1951—1977. év közötti időszakban a KGST-országok ipari termelése tizenegyszeresére nőtt, s ezek az államok adták az egész világ termelésének egyharmadát és nemzeti jövedelmének egynegyedét. Olyan hatalmas erő ez, amely hajtóereje a világméretű társadalmi-történeti haladásnak. Erre az erőre támaszkodva arathattak győzelmet azok az imperializ- musellenes erők, amelyek a gyarmati iga lerázásáért küzdöttek. S hogy ma Afrika térképe annyira átrajzolódott, s hogy e földrészen az egykori angol, francia, belga, portugál gyarmatbirodalmak helyén 52 független, állam létezik, ez összefügg a szocialista világrendszer létével. Igaz, a 52 afrikai ország többsége ezer meg ezer szállal kötődik gazdaságilag az egykori gyarmattartókhoz és London, Párizs, Brüsszel, Washington is befolyásolja az ott történteket, beavatkozik ezeknek az országoknak belügyeibe. Sok ország azonban nyíltan kimondotta, hogy elutasítja a fejlődés kapitalista útját, s ha nem is következetesen és sok kacskaringóval és kitérővel, de az imperializmus világától való függetlenedés lehetőségeit kutatja. Más országok — mint Angola, Mozambik, Bissau-Guinea, a Kongói Népköztársaság, Etiópia — a szocialista orientációjú fejlődés útjára tértek. S ez mint említettük, nem valamilyen földrajzi sajátosság, hiszen Ázsiában csak a legutóbbi időkben Dél-Jemen. Afganisztán és Laosz lépett erre az útra. S az idei esztendő egyik legnagyobb eseménye volt az, hogy Kambodzsában a szocializmus erői, a testvéri vietnami nép segítségével megdöntötték a Pol Pót— leng Sary klikk véres, népellenes uralmát, amely Peking támogatásával olyan terrorrendszert tartott fenn az országban, ami sok millió kambodzsai életébe került. A szocializmus világának eredményei sugároznak ki „az Egyesült Államok hátsó udvarának” nevezett Latin- Amerikára is. Mexikó és Jamaica mind erőteljesebb gazdasági kapcsolatokat létesít a KGST-vel és az idén a forradalmi-demokratikus erők nagy győzelmet arattak Nicaraguában, ahol sikerült elsöpörni Somoza washingtoni támogatást élvező rendszerét. Csupán elnagyolt és vázlatos a kép, amelyet rajzoltunk, hiszen az egész világon érezhető a létező szocializmus világrendszerének kisugárzása. S ez így van akkor is, ha természetesen ennek a világrendszernek is nem egy problémával kell megküzdenie fejlődése során, hiszen a világtörténelemben valami teljesen új, a kizsákmányolás nélküli társadalom megvalósításán fáradozik. Hatvan év kevesebb, mint egy mai emberélet, s nyilván több generáció együttes és egymást követő szorgos munkájának kell kiépítenie azokat a gazdasági és politikai kereteket, amelyek közepette még szélesebben bontakozik ki a fejlett szocializmus építése, s megvalósul az a holnap, amikor az új társadalmi rend az egész világ realitásává nő át. Mindennek azonban előfeltétele a béke biztosítása, vagyis az, hogy az emberiséget végképp megszabadítsák a háború rémétől. A fiatal szovjet hatalom első rendeleté a békedekrétum volt. A Szovjetunió, a szocialista közösség az elmúlt évtizedekben egy sor békekezdeményezést tett a Nyugatnak, amire az a fegyverkezési verseny fokozásával válaszolt. Jelenleg a szocialista közösség által képviselt hatalmas katpnai elrettentő erő biztosítéka a béké"- egymás mellett élésnek, de a szocialista országok újra meg újra kifejtik, hogy ha a másik oldal követi őket, készek a leszerelés útján haladni. Nem a szocialista közösségen múlott, hogy hét esztendőn át tartott, amíg eljutottak az idén júniusban a SALT—II. egyezmény aláírásához, s nem a szovjet törvényhozás, hanem az amerikai az, amely húzza-halasztja ennek a nagy fontosságú okmánynak a ratifikálását, s gátolja, hogy előírásai életbe léphessenek. Nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok kíván elhelyezni 572 olyan szárnyasrakétát, illetve Pershing—2. középhatótávolságú rakétát Európa nyugati felén, amelyek a szocialista közösség elleni célpontokra irányulnak majd. A Szovjetunió híven elvi békepolitikájához további kezdeményezéseket tesz, mielőtt a fegyverkezési verseny újabb veszélyes fordulója fenyegetné a világ békéjét. Legutóbb Leonyid Brezsnyev Berlinben olyan egyoldalú lépést jelentett be, amely joggal tett mély benyomást minden békeszerető erőre. Az az elhatározás, hogy az NDK-ból kivonnak húszezer katonát és ezer harckocsit, zavart keltett az éppen a fegyverkezés fokozására készülő nyugati politikai körökben. Ez a lépés csakúgy, mint minden más cselekedet, amelyet a szocializmus világ- rendszere megvalósít bizonyítja: „századunk témája” nap mint nap hatalmas életerejéről és kezdeményezőkészségéről tesz tanú bizonyságot, arról, hogy igényt tart és érzi elkötelezettségét korunk égető problémáinak megoldására. Árkus István 75 ere jelent meg az Ifjúmunkás A századforduló éveiben kezdett bontakozni a magyar ifjúmunkás-mozgalom is. 1899-ben a szervezkedő ta- rgjncok már lapot is kiadtak. A havonta megjelenő újság az Előre, majd később a Munkásifjúság címet viselte. Az Előre már pontos programot fogalmaz meg a fiatal munkások és a tanoncok számára: „Küzdjünk, mert nincs mit vesztenünk, nem veszthetünk ostobaságnál és megaláztatásnál egyebet, de nyerhetünk egy szebb jövőt, melyben a becsületes munka valóban nemesít”. A munkásmozgalom életében egyi’e fontosabb szerepet kaptak az úgynevezett réteglapok — ezek elsősorban a munkásifjúság és munkásnők megnyerését, szervezését voltak hivatottak elérni. A már említett Előre után — amelyet Migray József 17 éves kőművestanonc szerkesztett — némileg jobb előkészítéssel, 1904. november elsején jelent meg a tanoncok mozgalmának új lapja az: Ifjúmunkás. Szerkesztői között volt többek között a baloldali ellenzéki szociáldemokrata Al iri Gyula, a romantikus-háborúéi lenes Feldmann Pál, a korán elhunyt Barna Gyula, valamint Wojticzky Gyula. A havonta nyolc oldalon, megjelenő újság a tanoncok érdekvédelmét képviselte, síkraszállt politikai jogaikért. így követelte szervezkedési szabadságukat is. Határozott háborúellenessége főként Alpári és Feldmann vezetése alatt nyilvánult. Az Ifjúmunkás jó szolgálatot tett azzal, hogy cikkei a fiatal munkások nyelvén íródtak, s az ideológiai-politikai írások felvilágosító, népszerűsítő funkciót is betöltötték a szocializmushoz közálló fiatalok körében. A század elején született baloldali diákmozgalom, a fiatal iotredalmi értelmiség hamar utat talált a munkássághoz s már az első időkben jelentős segítséget nyújtott a fiatal munkások öntudatra nevelésében. Ez természetesen a baloldali lapok szerzőgárdáján is érződött. A hatóságok nem nézték jó szemmel a forradalmi mozgolódást. 1907-ben rövid időre beszüntették az Ifjúmunkás című lap megjelenését. Az ifjúmunikásmozgalom a hatósági elnyomás hatására, a szervezkedési szabadság tilalma miatt visszaesett, s 1910 elején — mintegy hatéves működés után — a lap is megszűnt.. Az 1911 végén — a szak- szervezeti tanács segítségével — megindított Ifjúmunkás már új lapként jelent meg. Első szerkesztője Só- mogyi Béla volt, s ebben a lapban jelent meg — Révész Mihály tollából — az első munkásmozgalom-történeti cikksorozat. Az első világháború az ifjúmunkások mozgalmát lapjukkal együtt valósággal kettétörte — a kormány a háború esetére szóló kivételes törvények alapján ellenőrzése alá vonta a sajtótermékeket, F. S. P. Úttörőhöz méltón A múlt heti rejtvény helyes megfejtését, valamint.a mostani rejtvény megfejtését és a nyertesek nevét a november 14-i számunkban közöljük. Az e hetj találós kérdés megoldását november I2-ig küldjétek be a Népújság Ma: a holnapért rovatának, cím: 3300 Eger, Beloiannisz u. 3. Amikor együtt indultok valahova, őrsi zászlóval, vörös vagy kék nyakkendőt kötve, akkor az emberek már nem azt mondják rólatok, hogy Kis Pista vagy Nagy Márta, hanem az úttörők vagv a kisdobosok. A nyakkendő, az őrsi zászló kötelez benneteket az úttörőhöz, kisdoboshoz méltó magatartásra. A járműveken utazva, erdőben járva, a menedékházban mindig gondolj azokra, akik pihenni jöttek, akiket zavar a zaj. Ezért ha rádiót visztek magatokkal, csak mérsékelt hangerővel hallgassátok, s a ti hangotok se verje fel bántóan a csendet. Erdőben egyébként is a természet hangja a legérdekesebb, a legszebb zene. Úgyis ritkán van módotokban hallgatni. A hegyoldalakon köveket ne görgessetek le, ezzel súlyos sérüléseket okozhattok. Falakra, fák kérgére ne írjatok, ne véssetek, ez nem okos szokás, és sok értelme sincs. Óvjátok meg a természetet, a növényzetet, madarakat. S ha más rongáló tevékenységét felfedezitek, nagyon udvariasan és határozottan figyelmeztessétek, még ha felnőtt is az illető. Ha vendéglőben étkeztek, ne turkáljatok illetlenül az ételben. Fogyasszatok el mindent, amit kaptok. Ha Viszont valami okból nem megfelelő az étel minősége, szóljatok vezetőtöknek, aki reklamál a pincérnél. Egy-egy hegyi vendéglő büféjénél sokszor hosszú sor áll. Nemegyszer látni olyan gyerekeket, akik a sort kijátszva igyekeznek előbb üdítő italhoz jutni. Szégyen, ha ilyesmiért rászólnak úttö- rőnyakkendős gyerekekre. Viszont azt se engedjétek, ha a felnőtt akar visszaélni a korával, s előre furakszik. Ilyenkor udvariasan figyelmeztessétek. Hazánkban az úttörőkről nagyon jó véleménnyel vannak a felnőttek. Ezt számtalanszor tapaszadhattátok már, amikor mosolygósán, segítőkészen fogadtak bennünket menedékhá7.ba.n, múzeumban, s egyéb helyen. Viselkedésetekkel ezt a jó véleményt kell megerősíteni. A. L.
