Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Századunk témája A magyar popzene 15 éve (4.) fl rock gyermekei 1977 augusztusában egy rendhagyó koncertet rendez­tek a Budai Ifjúsági Park­ban, melynek főszereplője­ként újra színpadra lépett egy félig elfelejtett, már-már legendává vált magyar zene­kar, amelyet 1972-ben úgy hívtak: Taurus ex 25-75-82. Céljuk az volt, hogy fél évti­zed után még egyszer fel­idézzék egykori, magas hőfo­kú koncertjeik feledhetetlen hangulatát. Ezen az estén egy azóta felnövekedett új generáció is megismerhette a dalokat, melyeket valaha a koncertlátogatók ezrei éne­keltek együtt a mindössze egy évig létező, majd felosz­lott zenekarral. Az ifipark utóbbi éveinek egyik leksike- resebb rendezvénye volt ez a koncert. A rockzene ünne­pelte diadalát sok ezer fiatal rajongásától kísérve. S ettől kezdve az extázis ismét állandó kísérőjelensége lett a fellépéseknek. A fővá­ros után az egymás után alakuló rockbandák jóvoltá­ból vidéken is felhangzott az Újra botrányokat kaváró — ÜVÖLTÉS. 1978. április 30-án a Budai Ifjúsági Park nyitókoncertjén már több, mint tízezren szo­rongták a koncertpódium élőtt. Órákig vártak a boldog kiválasztottak tudatával, ét- lenrszomjan, egyetlen zokszó nélkül. Boldogok voltak, hogy ott lehettek. Aztán hét óra körül öt bőrszerelésbe öltözött fiú ugrott a színpad­ra, feldübörögtek az erősítők, és nemsokára sikoltozó, őr­jöngő, táncoló, extázisbán vo- nagló tizenévesek nyújtogat­ták kezüket a zenekar felé. „Piramis! Piramis!" — zúgott a kórus és néhány perc alatt olyan hangulat támadt, mint egykor az aranykorban, a Beatles-időben. . Tíz éve volt utoljára ha­sonló példa a magyar pop­zenében. de az egykor vad­nak, lázadónak elkönyvelt beatzene a hetvenes évekre kifésülködött, a fenegyerek­ből illedelmes felnőtté vált. Senki nem gondolta volna — sem a szülők, sem a pop­szakma —, hogy hirtelen ilyen változások történnek. Pedig az események logiku­san követték egymást. 1975- ben néhány, évekkel ezelőtt külföldre szerződött, egykori beatzenész hazatér és körül­néz a magyar popbörzén. Minden nyugis, az árfolya­mok változat lanok. a szak­ma- lassú víz. Ugyanakkor felnövőben van egy új ge­neráció, amely keresi az azonosulási lehetőségeket, energiáinak levezető csator­nákat keres, álmokat, vágya­kat kerget. A diszkózene nem érdekli ő|<et. az ABBA-muzsikát ugyan kedvelik, de valami izgatóbbrá, merészebbre vágynak. S a megalakuló új zenekar, a Piramis, épp ezt nyújtja zenével. Agresszív, látványos, felkavaró. A hatás nem is marad el. Újra forró hangulatúak a koncertek, újra rendőrkordon veszi körül a bejáratokat, új­ra „balhéznak” a srácok. És a szakma? Mit szól a „langyos tóban” ücsörgő, reu­más végtagjait gyógyítgató szakma? A felháborodás óriási. A rockzenekarok fel­vételei „nem ütik meg azt a színvonalat”, hogy rádió­ban is játszani lehetne őket. A rebellis, nyers dalszöve­gek útját állják a hangle­mezfelvételeknek. Néhány megyéből kitiltják az együt­teseket, mert közbotrányt okoznak. Mintha mindez már meg­történt volna egyszer a beat- korszak kezdetén. Ügy lát­szik, a hetvenes évek elején az álom hosszú volt és mély. Így most a kedvenceket, — egy-két kivételtől eltekintve — csak koncerteken lehet hallani. Szökdösnek is utánuk a tinik, bárhová utazzon is a banda. Bálványaikért mindenre képesek és az egyre ritkuló koncerteken egyre nagyobb a „felhajtás” Lassan három éve, hogy tart az „őrület”. A szülők egyre csak azt kérdezgetik: még meddig? A zenészek válasza egy mondat, amely minden kon­certen felhangzik és a nem­zedék szállóigéjévé vált: „A rockzene örök és elpusztít­hatatlan.” GYERMEKEKNEK '„A szocializmus és a kom­munizmus építése és a világ­fejlődés, az új társadalmi rend, mint világméretű rea­litás ma, és mini az egész világ realitása holnap — ez o század témája, korunk leg­főbb kérdése... — A század témájának lenni — ez sok mindenre kötelez. Erre csak olyan társadalom és mozga­lom tarthat igényt, amely megoldotta — illetve megte­remti a megoldás lehetőségét és megoldja — azokat a glo­bális problémákat, amelyek ma az emberiség előtt áll­nak: az ember felszabadítá­sát a kizsákmányolás és a társadalmi elnyomás alól, a népek felszabadítását a gyar­mati elnyomás alól, a béke biztosítását és az emberiség megmentését a háború ré­métől”. Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, mondotta ezeket a sza­vakat az 1978. december 12. és 15. között Szófiában „A szocializmus és a kommu­nizmus építése és a világfej­lődés” címmel megtartott nemzetközi elméleti konfe­rencia megnyitó ülésén. Ezen az értekezleten 73 kommu­nista és munkáspárt, illetve forradalmi-demokratikus szervezet képviseltette ma­gát, tanúbizonyságul annak, hogy a Nagy Október több mint hat évtizeddel Oroszor­szágban győzelmet aratott eszméi nemcsak, hogy le­győzték a földrajzi határo­kat, de a XX. század döntő meghatározójává váltak. Hatvankét évvel ezelőtt a cári birodalomban aratott diadalt Marx—Engels—Lenin tanítása, s Szovjet-Oroszor- szág hosszú évtizedekig egy­magában állt az egész im­perialista rendszer támadá­sainak kereszttüzében. A kommunizmus harci osztagai a világ más országaiban ma­roknyi csoportokként küz­döttek, azért, hogy megvaló­suljon a kizsákmányolás nél­küli társadalom. Ma pedig a szocializmus létező világ- rendszerré vált. Erejét és tör" ténelmi események menetét meghatározó szerepét jól mutatja, hogy gazdasági szer­vezete, a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsa Európa, Ázsia és Latin-Amerika tíz szocialista országát tömöríti. A tagországok területe 25,4 millió négyzetkjlométer, ami a föld területének 18,7 szá­Ki miben lakik? Aki ismeri a földrajzot és a történelmet, bizonyára könnyebben meg tudja állapítani, hogy a betűkkel jelzett emberek milyen nemzetiségűek, és miben laknak. Nézzetek meg alaposan a rajzokat és párosítsátok a be­tűket a számokkal! zaléka, lakosságának száma 437 millió, vagyis a világ la­kosságának 10,4 százaléka. A gazdasági fejlődés üte­mét tekintve a szocialista kö­zösség megelőzte a legfejlet­tebb kapitalista országokat. Az 1951—1977. év közötti időszakban a KGST-országok ipari termelése tizenegyszere­sére nőtt, s ezek az államok adták az egész világ termelé­sének egyharmadát és nem­zeti jövedelmének egyne­gyedét. Olyan hatalmas erő ez, amely hajtóereje a világmé­retű társadalmi-történeti ha­ladásnak. Erre az erőre tá­maszkodva arathattak győ­zelmet azok az imperializ- musellenes erők, amelyek a gyarmati iga lerázásáért küz­döttek. S hogy ma Afrika térképe annyira átrajzoló­dott, s hogy e földrészen az egykori angol, francia, belga, portugál gyarmatbirodalmak helyén 52 független, állam lé­tezik, ez összefügg a szocia­lista világrendszer létével. Igaz, a 52 afrikai ország többsége ezer meg ezer szál­lal kötődik gazdaságilag az egykori gyarmattartókhoz és London, Párizs, Brüsszel, Washington is befolyásolja az ott történteket, beavatko­zik ezeknek az országoknak belügyeibe. Sok ország azon­ban nyíltan kimondotta, hogy elutasítja a fejlődés kapita­lista útját, s ha nem is kö­vetkezetesen és sok kacska­ringóval és kitérővel, de az imperializmus világától való függetlenedés lehetőségeit kutatja. Más országok — mint Angola, Mozambik, Bissau-Guinea, a Kongói Népköztársaság, Etiópia — a szocialista orientációjú fejlő­dés útjára tértek. S ez mint említettük, nem valamilyen földrajzi sajátosság, hiszen Ázsiában csak a legutóbbi időkben Dél-Jemen. Afga­nisztán és Laosz lépett erre az útra. S az idei esztendő egyik legnagyobb eseménye volt az, hogy Kambodzsában a szocializmus erői, a testvé­ri vietnami nép segítségével megdöntötték a Pol Pót— leng Sary klikk véres, nép­ellenes uralmát, amely Pe­king támogatásával olyan terrorrendszert tartott fenn az országban, ami sok millió kambodzsai életébe került. A szocializmus világának eredményei sugároznak ki „az Egyesült Államok hátsó ud­varának” nevezett Latin- Amerikára is. Mexikó és Ja­maica mind erőteljesebb gazdasági kapcsolatokat léte­sít a KGST-vel és az idén a forradalmi-demokratikus erők nagy győzelmet arat­tak Nicaraguában, ahol sike­rült elsöpörni Somoza wa­shingtoni támogatást élvező rendszerét. Csupán elnagyolt és váz­latos a kép, amelyet rajzol­tunk, hiszen az egész világon érezhető a létező szocializ­mus világrendszerének ki­sugárzása. S ez így van ak­kor is, ha természetesen en­nek a világrendszernek is nem egy problémával kell megküzdenie fejlődése során, hiszen a világtörténelemben valami teljesen új, a kizsák­mányolás nélküli társadalom megvalósításán fáradozik. Hatvan év kevesebb, mint egy mai emberélet, s nyilván több generáció együttes és egymást követő szorgos munkájának kell kiépítenie azokat a gazdasági és politi­kai kereteket, amelyek köze­pette még szélesebben bon­takozik ki a fejlett szocializ­mus építése, s megvalósul az a holnap, amikor az új tár­sadalmi rend az egész világ realitásává nő át. Mindennek azonban előfel­tétele a béke biztosítása, vagyis az, hogy az emberisé­get végképp megszabadítsák a háború rémétől. A fiatal szovjet hatalom első rende­leté a békedekrétum volt. A Szovjetunió, a szocialista kö­zösség az elmúlt évtizedek­ben egy sor békekezdemé­nyezést tett a Nyugatnak, amire az a fegyverkezési verseny fokozásával vála­szolt. Jelenleg a szocialista közösség által képviselt ha­talmas katpnai elrettentő erő biztosítéka a béké"- egymás mellett élésnek, de a szocia­lista országok újra meg újra kifejtik, hogy ha a másik ol­dal követi őket, készek a le­szerelés útján haladni. Nem a szocialista közösségen mú­lott, hogy hét esztendőn át tartott, amíg eljutottak az idén júniusban a SALT—II. egyezmény aláírásához, s nem a szovjet törvényhozás, hanem az amerikai az, amely húzza-halasztja ennek a nagy fontosságú okmánynak a ratifikálását, s gátolja, hogy előírásai életbe léphes­senek. Nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok kíván elhelyezni 572 olyan szárnyasrakétát, illetve Per­shing—2. középhatótávolságú rakétát Európa nyugati fe­lén, amelyek a szocialista kö­zösség elleni célpontokra irányulnak majd. A Szovjetunió híven elvi békepolitikájához további kezdeményezéseket tesz, mielőtt a fegyverkezési ver­seny újabb veszélyes fordu­lója fenyegetné a világ bé­kéjét. Legutóbb Leonyid Brezsnyev Berlinben olyan egyoldalú lépést jelentett be, amely joggal tett mély be­nyomást minden békeszerető erőre. Az az elhatározás, hogy az NDK-ból kivonnak húszezer katonát és ezer harckocsit, zavart keltett az éppen a fegyverkezés foko­zására készülő nyugati po­litikai körökben. Ez a lépés csakúgy, mint minden más cselekedet, ame­lyet a szocializmus világ- rendszere megvalósít bizo­nyítja: „századunk témája” nap mint nap hatalmas élet­erejéről és kezdeményező­készségéről tesz tanú bizony­ságot, arról, hogy igényt tart és érzi elkötelezettségét ko­runk égető problémáinak megoldására. Árkus István 75 ere jelent meg az Ifjúmunkás A századforduló éveiben kezdett bontakozni a magyar ifjúmunkás-mozgalom is. 1899-ben a szervezkedő ta- rgjncok már lapot is kiadtak. A havonta megjelenő újság az Előre, majd később a Munkásifjúság címet viselte. Az Előre már pontos prog­ramot fogalmaz meg a fia­tal munkások és a tanoncok számára: „Küzdjünk, mert nincs mit vesztenünk, nem veszthetünk ostobaságnál és megaláztatásnál egyebet, de nyerhetünk egy szebb jö­vőt, melyben a becsületes munka valóban nemesít”. A munkásmozgalom életé­ben egyi’e fontosabb szere­pet kaptak az úgynevezett réteglapok — ezek elsősor­ban a munkásifjúság és munkásnők megnyerését, szervezését voltak hivatottak elérni. A már említett Előre után — amelyet Migray Jó­zsef 17 éves kőművestanonc szerkesztett — némileg jobb előkészítéssel, 1904. novem­ber elsején jelent meg a ta­noncok mozgalmának új lap­ja az: Ifjúmunkás. Szerkesz­tői között volt többek között a baloldali ellenzéki szociál­demokrata Al iri Gyula, a romantikus-háborúéi lenes Feldmann Pál, a korán el­hunyt Barna Gyula, vala­mint Wojticzky Gyula. A havonta nyolc oldalon, megjelenő újság a tanoncok érdekvédelmét képviselte, síkraszállt politikai jogai­kért. így követelte szervez­kedési szabadságukat is. Ha­tározott háborúellenessége főként Alpári és Feldmann vezetése alatt nyilvánult. Az Ifjúmunkás jó szolgálatot tett azzal, hogy cikkei a fia­tal munkások nyelvén íród­tak, s az ideológiai-politikai írások felvilágosító, népsze­rűsítő funkciót is betöltötték a szocializmushoz közálló fi­atalok körében. A század elején született baloldali diákmozgalom, a fiatal iotredalmi értelmiség hamar utat talált a munkás­sághoz s már az első idők­ben jelentős segítséget nyúj­tott a fiatal munkások öntu­datra nevelésében. Ez termé­szetesen a baloldali lapok szerzőgárdáján is érződött. A hatóságok nem nézték jó szemmel a forradalmi moz­golódást. 1907-ben rövid idő­re beszüntették az Ifjúmun­kás című lap megjelenését. Az ifjúmunikásmozgalom a hatósági elnyomás hatására, a szervezkedési szabadság tilalma miatt visszaesett, s 1910 elején — mintegy hat­éves működés után — a lap is megszűnt.. Az 1911 végén — a szak- szervezeti tanács segítségé­vel — megindított Ifjúmun­kás már új lapként jelent meg. Első szerkesztője Só- mogyi Béla volt, s ebben a lapban jelent meg — Ré­vész Mihály tollából — az első munkásmozgalom-tör­téneti cikksorozat. Az első világháború az ifjúmunkások mozgalmát lapjukkal együtt valósággal kettétörte — a kormány a há­ború esetére szóló kivételes törvények alapján ellenőrzése alá vonta a sajtótermékeket, F. S. P. Úttörőhöz méltón A múlt heti rejtvény helyes megfejtését, valamint.a mostani rejtvény megfejtését és a nyertesek nevét a november 14-i számunkban közöljük. Az e hetj találós kérdés megoldását november I2-ig küld­jétek be a Népújság Ma: a holnapért rovatának, cím: 3300 Eger, Beloiannisz u. 3. Amikor együtt indultok valahova, őrsi zászlóval, vö­rös vagy kék nyakkendőt kötve, akkor az emberek már nem azt mondják róla­tok, hogy Kis Pista vagy Nagy Márta, hanem az úttö­rők vagv a kisdobosok. A nyakkendő, az őrsi zászló kötelez benneteket az úttö­rőhöz, kisdoboshoz méltó magatartásra. A járműveken utazva, er­dőben járva, a menedékház­ban mindig gondolj azokra, akik pihenni jöttek, akiket zavar a zaj. Ezért ha rádiót visztek magatokkal, csak mérsékelt hangerővel hall­gassátok, s a ti hangotok se verje fel bántóan a csendet. Erdőben egyébként is a ter­mészet hangja a legérdeke­sebb, a legszebb zene. Úgyis ritkán van módotokban hall­gatni. A hegyoldalakon köveket ne görgessetek le, ezzel sú­lyos sérüléseket okozhattok. Falakra, fák kérgére ne ír­jatok, ne véssetek, ez nem okos szokás, és sok értelme sincs. Óvjátok meg a természe­tet, a növényzetet, madara­kat. S ha más rongáló tevé­kenységét felfedezitek, na­gyon udvariasan és határo­zottan figyelmeztessétek, még ha felnőtt is az illető. Ha vendéglőben étkeztek, ne turkáljatok illetlenül az ételben. Fogyasszatok el mindent, amit kaptok. Ha Viszont valami okból nem megfelelő az étel minősége, szóljatok vezetőtöknek, aki reklamál a pincérnél. Egy-egy hegyi vendéglő büféjénél sokszor hosszú sor áll. Nemegyszer látni olyan gyerekeket, akik a sort ki­játszva igyekeznek előbb üdítő italhoz jutni. Szégyen, ha ilyesmiért rászólnak úttö- rőnyakkendős gyerekekre. Vi­szont azt se engedjétek, ha a felnőtt akar visszaélni a korával, s előre furakszik. Ilyenkor udvariasan figyel­meztessétek. Hazánkban az úttörőkről nagyon jó véleménnyel van­nak a felnőttek. Ezt számta­lanszor tapaszadhattátok már, amikor mosolygósán, segítő­készen fogadtak bennünket menedékhá7.ba.n, múzeumban, s egyéb helyen. Viselkedése­tekkel ezt a jó véleményt kell megerősíteni. A. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom