Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-06 / 260. szám
Pillantás mezőgazdasági gépgyártásunkra Beszélgetés a MEZŐGÉP Tröszt szóvivőjével Amióta — 1976-ban — a Kohó- és Gépipari Minlsz- y tériumhoz csatolták a Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztjét, a szakmai közvéleményben állandó nyugtalanság, aggódó érdeklődés tapaszalható, időnként rémhírek, vagy kemény vádaskodások röppennek föl. Főleg ezért látogattunk el a MEZŐGÉP Trösztbe, ahol kérdéseinkre Csányi Sándor kereskedelmi tanácsadó. a vezérigazgató „szóvivője” válaszolt. — Kezdjük talán a rémhírekkel. — Ezek sajnos nem voltak teljesen alaptalanok. Az átcsatolást megelőzően és közvetlenül utána valóságos roham indult meg más vállalatok részéről, hogy „lekapcsoljanak” rólunk egyes telepeket. El is vittek .10—12 ezer dolgozót és ha a folyamat tovább tart, ez már feladataink teljesítését veszélyeztette volna. A megyékben további aggodalmakat okozott, hogy egyes gépek gyártása egyik helyről a másik helyre került. Ez a folyamat azonban legalább egy éve befejeződött. Átrendeztük a profilokat és a KGM is határozott intézkedésekkel leállította a telephelyekért indított rohamokat. Az átcsatolás mindezek ellenére is előnyös volt. Így jobban kiszolgál bennünket a háttéripar, könnyebben jutunk alapanyagokhoz és zavartalanabbal együttműködünk más gépgyárakkal. Egyszóval beilleszkedtünk a KGM- be anélkül, hogy a MÉM- ből kivonultunk volna, mert kapcsolataink a mezőga*da- sággal továbbra is igen jók. — Mit értsünk most a MEZŐGÉP Tröszt fogalmán? — Tizennégy vállalatunk és egy fejlesztő intézetünk működik, mintegy harminc- hétezer dolgozóval. A termelési érték évi tizenötmil- lárd forint. Nyolc vállalatunk mezőgazdasági gépeket, négy élelmiszeripari gépeket gyárt, kettőt pedig részegység-gyártásra szakosítottunk. Ismeretes, hogy ez a hálózat a hajdani gépállomásokból alakult ki, így rendkívül heterogén, csaknem száz telep-1 helyen dolgozunk. — Nem megy ez a korszerűség rovására? — Nyugodtan kijelenthetem. hogy korszerűségi színvonalunk eléri a magyar gépipar átlagát. Vannak persze „kócerájaink” is, de ugyanakkor nem egy üzemünk lényegesen meghaladja az átlagos színvonalat. Egyébként 684 féle mezőgazdasási gépet és mintegy kétezerféle élelmiszeripari gépet gyártunk, ami egymagában is lehetetlenné teszi az általánosan magas műszaki színvonal kialakítását. — Mennyire tud beleszólni a tröszt a magyar mezőgazdaság műszaki ellátásába? — Induljunk ki abból, hogy a magyar ipar a mezőgazdaság gépigényének mintegy 40 százalékát elégíti ki. Rajtunk kívül csak a Rába foglalkozik számottevően mezőgépgyártással, így a negyven százalékból harminc a mi vállalataink produktuma. Szerepünk tehát az iparágban meghatározó. Ennek megfelelően szoros kapcsolatban állunk az AGRO- TRÖSZT-tel, emellett nagy a szerepünk a KGST-tár- gyalásokon — jómagam például három munkacsoportnak vagyok a vezetője — és részt veszünk a tőkés országokból megrendelendő cikkek listájának zsűrizésén. Mindez nekünk és az országnak is előnyös. Vállalataink sok gépet gyártanak exportra. A szocialista országok szívesebben szállítanak nekünk szükséges eszközöket, ha tőlünk is kannak gépeket. A tőkés cégeknél pedig gyakran sikerül ' elérni, hogy rendeléseink ellenértékét magyar gépek vagy részegységek szállításával egyenlítsük ki. — Panaszkodnak a termelős?öve','e-e'ok hogy gyakran lassú, körülményes az új gépek karbantartó szolgálata. — Jó lenne a konkrét panaszokat megismerni. Mi ugyanis éppen most kaptunk köszönő levelet a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől a szerviz működéséért. Nyáron és ősszel a betakarítási időszakban csaknem 200 szervizkocsink áll készenlétben. Ugyanakkor azonban néhány nagy szállítónk — így például az NDK és Lengyelország mezőgépipara — saját szerviz- hálózatot épített ki Magyar- országon. Zökkenők nyilván vannak, de én ismét csak a köszönő levélre hivatkozom. — Miért sorvad a szolgáltató tevékenység? — Van itt egy nagyon konkrét közgazdasági tényező: egy motor felújítása alig kerül kevesebbe, mint egy új motor. Nálunk az összes termelési érték tíz százalékát képviseli a szolgáltatás és .ezt az arányt továbbra is tartani akarjuk. Az igény azonban csökken. Egyes nagy termelési rendszerek például olyan jó javító bázisokat építtettek ki, hogy az üzemek nem szorulnak a mi szolgáltatásainkra. Eredményes lehet talán az a próbálkozás ami megindult, hogy közös bázisokat építsünk ki a mezőgazdasági üzemekkel. — Talán nem lepődik meg, ha felteszem a kérdést: mi a helyzet a pótalkatrész-ellátással? — Talán-meglepődik, ha azt válaszolom: egyre kevesebb rendelést kapunk pót- alkatrészekre. Ennek két oka van. Egyik, hogy a külkereskedelem álláspontja szerint rá kell szorítani az ügyfeleket a pótalkatrész szállítására. Ez néhány szocialista partnerünk esetében már sikerrel jár. A másik, hogy amíg a MÉM-hez tartoztunk, magától értetődő volt, hogy tömegével gyártsuk az alkatrészeket. Most azonban a Mezőgazdasági Gépalkatrész Kereskedelmi Vállalattal inkább üzleti kapcsolatban állunk, és neki is gondot okoz a készletgazdálkodás. Tapasztaljuk, hogy még az általunk gyártott gépekhez is egyre kevesebb alkat- részit rendel. Ez már any- nyira nyugtalanító, hogy mi magunk mintegy 400 millió forint értékű alkatrészt igény szerint közvetlenül szállítunk ki a szövetkezeteknek. — Hírek szerint a gépiparban dekonjunktúra jelei mutatkoznak, csökken a rendelésállomány. Nem lehetne ezt a helyzetet a mezőgépgyártás javára kihasználni? — Nem titok, a rendelés- állomány a gépiparban valóban csökken. Sajnos azonban nálunk is. A mezőgazdasági üzemekben is hasonló a helyzet, mint. az iparban, kisebb a beruházásra jutó anyagi erő. Így hát mi magunk is kénytelenek vagyunk egyéb munkák után nézni, vagy növelni olyan, nem mezőgazdasági cikkek gyártását. mint. például az IKA- RUS-nak szállított részegységek. — Végül a háztáji. Mindenki panaszkodik, hogy rossz a kisgazdaságok műszaki ellátása. A panasz jogos, de orvoslása messze meghaladja a mi lehetőségeinket. Veszprémi" vállalatunkat a kisgazdaságok kiszolgálására szakositottuk, ők hagyományos, illetve villanymotoros berendezéseket gyártanak. A gond elsősorban a robbanómotoros gépekkel kapcsolatos. A próbálkozásokat kategóriánként mondanám el. A hobby-kertekben szükséges 2—4 lóerős, egyszerű kisgépeket a szegedi ipari szövetkezet gyártja. A nagyobb és már többcélú 5—7 lóerős gépek gyártására békéscsabai vállalatunk alakított ki kooperációt cseh vállalattal. Tudom, hogy ezeknél lényegesebb a kisáruter- melő gazdaságok számára szükséges 9—10 lóerős gépek biztosítása. Felmérések szerint azonban ezekből legfeljebb 1000 darabra van szükség, aminek a gyártására nem gazdaságos ráállni. Importból kellene ezeket beszerezni, akárcsak a szintén fontos, 18—25 lóerős kis- traktorokat. Sajnos azonban az efféle gépiek gyártása a KGST-ben sokáig lenézett profil volt, a tőkés gépek pedig drágák. Remélem azonban, hogy ezek a problémák is megoldódnak valahogyan, mert mi legfeljebb besegíteni tudunk. — Befejezésül mondjon talán néhány szót a tröszt terveiről. — Szűkíteni szeretnénk a profilt, fokozni a KGST-n belül a szakosított gyártást, illetve kooperációt. Abbahagyjuk néhány olyan munkagép gyártását, amelyeket a Rába üzemei készítenek. Párhuzamosságra nincs szükség. Új termékünk lesz egy magágykészítő kombi- nátor-család, valamint néhány talajlazító. Kifejlesztjük és gyártjuk a szántóföldi zöldségtermesztés gépeinek második generációját, a szőlőtermesztés gépeit. és megjelenünk a piacon néhány új növényvédő géppel. Nagy gond nálunk a rakod ás-szállítás génesítése. Talán sikerül NDK-koope- ráeióban kihoznunk egy önjáró rakodógépet. A lényeg pedig, hogy továbbra is biztosítani szeretnénk a magyar mezőgazdaság gépszükségletének harminc százalékát Foldeáki Béla r ...- ................................. Ig azi eleven délután a ' lakótelepen. Ki-ki hazafelé igyekszik a munkából, gyereket sétáltat, kölykök hancúroznak, mások egyszerűen csak élvezik az ősz fakuló, de még kellemes melegét. A díszletek is megszokottak: zárt, házfalak megeredt, facsemeték, park, játszótér, stb. A tízemeletes ház tövében két oszlop közé fűzött vasrúd, — a poroló. Ősz hajú, ötvenes férfi fordul be az épület sarkán. Sötétkék elegáns ballon, vasalt öltöny, alatta divatos pulóver. Ápolt, jó megjelenésű, ilyennek képzel az ember mondjuk egy főkönyvelőt. Gondolataiba merülve sietősen lépdel át a fűvön, majd a poroló mellett váratlanul megtorpan. Ránéz az egyszerű. szokványos tákolmányra, néhány pillanatig töri a fejét, majd határozottan az oszlopok közé lép. Bőr kézitáskáját leteszi, megdörzsöli a tenyereit, megmarkolja a vas- rudat. Nem csekély erőfeszítéssel felhúzza magát a rúdon, majd megkönnyebbülve- visz- szaereszkedik. De a lábát nem támasztja le a földre. Viszonylag könnyen megy a második is... ... a harmadiknál azonban már az erősebb karnak kell valamit átvállalnia a másik munkájából, de a hú- zódzkodás így is csak félig sikerül. Ahogy remegő csuklóval szorítja a vascsövet, a kabát felgyűrődik a hátán, nyaka kipirosodik az erőlködéstől. Félúton szinte megmerevedik. Felfelé már nem megy, visszaengedni magát nem akarja. Küzd, nem ismeri be vereségét. Végül már csak az oly nagyon kívánt győzelem lesz úrrá a nehézségi erőn — egy-egy arasszal, feljebb kerül. Leengedi magát, lóg a csövön és pihén. Az újabb próbálkozásnál már csak a karok feszülnek meg, a tehetetlen görcsbe rándult test nem mozdul. A levegőben esetlenül kalimpáló lábak még segítenének, de támasz híján nem kísérletezik tovább — még csüng egy darabig. mintha egy újabb kísérletet fontolgatna, aztán elengedi a rudat Faiskola nyílt Hatvanban Az Öbuda Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a hatvani áfész-szel közösen faiskolát nyitott a városban, a Horváth Mihály út végén. Több ezer, államilag ellenőrzött gyümölcsfa, dísznövény és cserje található itt, amelyek a‘ környék kis termelőinek jobb ellátását szolgálják. A város vezetői jelentős segítségnek tekintik a még szebb, tisztább, parkosított Hatvanért mozgalomhoz. Képünkön: Sátrán Ákos telepvezető és a vásárlók. (Fotó: Szabó Sándor) Felkészül a pártcsoport is Azt általában mindenki tudja, hogy a mostani időszakban mik a tennivalójuk a pártszervezeteknek, mik az üzemek gazdasági vezetőinek, a szocialista brigádoknak, a különböző társadalmi szerveknek, de sokkal ritkábban szólunk arról a kis magról, a pártcsoportról, amely szinte a gyökere mindennek. Ezért kerestük fel a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz-ben a gépcsoport keretében tevékenykedő kis közösséget, a Dér Dezső irányításával működő pártcsoportot. ★ Ha sorrendbe szednénk őket, összesen tizenegy nevet kellene felsorolnunk. Egy részük bent dolgozik a műhelyben, másik részük pedig kijár a gépekkel a határba, és ott végzi az éppen soron levő tennivalókat. Mennyire befolyásolja ez a szétszórtság a pártcsoport munkáját? Ezt a kérdést a körülmények fogalmaztatták meg velünk. Kiderült, semmi gondot nem okoz az a tény, hogy nem egy helyen szorgoskodnak. A megbeszéléseket a munkaidő leteltével tartják és így azon mindenki mindig részt vehet. Még akkor is, amikor a határban ugyancsak sürgető a munka, mivel a hosszabbított munkaidő is úgy válik azzá, hogy a kora hajnali kezdési időpontot teszik előbbre. tehát hamarabb szállnak gépre. A megjelenés érdekében ezért nem kell helyettesítésről gondoskodni, nem kell átcsoportosítani, nem kell senkit elkérni, és még csak az sem történik meg, hogy bárki arra hivatkozna: az ő munkaideje már lejárt, találkoznak majd holnap. Mulatságos jelenet. A jó megjelenésű, köpcös kis úriember tehetetlenül, rúgkapál egy porolón, az erőlködéstől, a nyakába gyúródott a kabát, a zakó, a nadrágból kicsúszott a fehér trikó, a borzas égnek meredő haj mosolyra késztet. ... És mégis. Ez a kis ember kiesett a szerepéből. Ugyan mi kényszeríthette, hogy elfeledkezzék az utca megszokott viselkedési rendjéről. hogy elszakadjon a külvilágtól, s gyerek módjára csimpaszkodjék egy porolón. Erőlködjék komikusán, mindenki szeme láttára. Magának akart bizonyítani valamit? Hogy maradt még valami az ifjonti frísseségböl? Próbára tette az izmait? Esetleg arra volt kíváncsi, jó-e még" a nőknél? Vagy csak ülésben elgémberedett tagjait mozgatta meg? Netán arra gondolt, hogy ér még ő is annyit, mint bármelyik fiatal? Csak ö tudhatja. Most mindenesetre ott áll az oszlop mellett, még egy — Mindenkinek két-három nappal hamarabb szólunk: ekkor és ekkor lesz a párt- csoport tanácskozása, számoljon vele, és készüljön rá. Azt is megmondjuk, miről beszélünk, tárgyalunk a pártcsoport ülésén. — Van-e egy-két olyan személy, akivel előzetesen meghányják-vetik, mire kell összpontosítani, mire kell jobban odafigyelni, miről nem szabad megfeledkezni? — Hogyne. Ott van például Bana Imre. Ö a pártvezetőségnek is tagja, tehát összekötő kapocs is a személye, tőle „első kézből” tudhatok meg sok mindent, amivel a vezetőség foglalkozik. Juhász István csoport- vezető vagy Szőke Mátyás művezető mindig jó javaslatokat mond, velük sok részletet megtárgyalunk. Géczi György gépszerelő is olyan, hogy még munka közben is tudok vele erről- arról beszélgetni, anélkül, hogy a szerszámot letennénk a kezünkből. Mert a pártcsoport vezetőjének a villamosszerelés a szakmája. De ha kell, akkor a lakatosoknak is a keze alá dolgozik, ahogy ő is kap segítséget akár a gépszerelőktől is, ha erre szüksége van. ★ A következő hetek, hónapok „menetrendje” már elkészült. Tudják, mikor mit fognak csinálni. Készülnek is rá. A kongresszusi munka verseny re megfogalmazott felajánlások is úgy születtek meg, hogy a pártcsoport tagjai a maguk munkahelyén, a saját brigádjukban segítettek az összeállításban. Most a beszámoló taggyűlés előtt pedig azt fontolgatják, mit tegyenek majd szóvá a többiek előtt is, hogyan alapillantást vet legyőzőjére, a vasrúdra. Végül megigazítja magán a kabátot, a z.akót, a dereka körül a pulóvert. Rendbe szedi magát és magabiztosan, visszazökkenve szerepébe, továbbáll. Zavarban vagyok. Valaki megfeledkezett magáról egy pillanatra, s azt tette, ami pz adott percben számára természetes volt. Lehet, hogy bennünk, kaján nézőkben a hiba? Ha valaki mást tesz, mint amit megjelenése alapján- várni lehet tőle, akkor már gúnyos, meglepett mosolyra húzódik a szánk? Megütődünk az élet egyébként természtes dolgain. Hogy munkahelyi, utcai, éttermi, színházi, otthoni pózaink már többet jelentenek egyszerű szerepjátéknál — felszívódnak bensőnkben és természetes életreakcióinkat sorvasztják? Szerepek, amiket kioszt attak ránk, s melyeknek mi szeretnénk maradéktalanul megfelelni. Lehet, hogy valójában mi vagyunk a nevetségesek... és a porolón kapaszkodó őszes úrnak van igaza?! Cziráki Péter kítsák ki a véleményüket a pártvezetőség tevékenységéről, de önmagukról is, egymás munkáját is mérlegre téve. Kérdés: mennyire tudnak őszinték lenni, mennyire képesek a kritikát elfogadni és egyáltalán mennyire érdemes bármit megkérdőjelezni, figyel-e arra valaki? Az eddigi gyakorlat nagyon jó tapasztalatokat adott. Nem köntörfalaznak, mert azt tartják/ szóból ért a magyar. Hozzáteszik, kritika nélkül haladni sem lehet. Mit is mondott erről a pártcsoport vezetője? — Ha komolyan veszem a munkámat, akkor csak örülhetek annak, ha valaki figyelmeztet: ezt vagy azt még javítanom kell. — Melyik a könnyebb: ha elvi kérdéseket beszélnek meg. vagy ha a termelést, a napi tennivalókat veszik elő? — Mindegy. Mindig van mondanivalónk erről is, arról is. Az is gyakorlat nálunk. hogy a beszámoló taggyűlés előtt megállapodunk abban: ki szólal fel ott, miről mondja el a gondolatait. Ha nem engem bíz meg .vele a pártcsoport, akkor más közli a közösségünk állás- foglalását. ★ Szerényen, csendesen zajlanak le ezek a pártcsoport- tanácskozások. Különösebb külsőségek sem övezik. Előre nem készítenek semmiféle időszakra munkatervet, mert azt tartják, akkor jönnek össze, amikor erre szükség van. Általában a pártvezetőség ajánlja nekik, mikor miről beszéljenek egymás között. Ebben az évben már három gyűlést tartottak. Most következik az eddig végzett munkájuk értékelése. Ezzel a választást is előkészítik, de szorosan illeszkedik ez a mérlegkészítés a kongresszusi vállalások teljesítéséhez is, hiszen az egyes személyek összképe nem rajzolható fel a cselekedetei felsorolása nélkül, a munkaversenyben nyújtott eddigi teljesítménye nélkül. Ilyenkor sem akar ..bölcs” lenni a pártcsoport vezetője, hanem ezzel is, azzal is ösz- szedugja a fejét, mert több szem. .. Talán sokan nem is látják át, hogy az ilyen .'.apró cselekvéseknek” mekkora súlyuk van a teljes egész kialakításának folyamatéban. Mert van, akárha a tégláknak, amelyek önmaguk kis mérete ellenére is a nagy épületnek az egészét formálják ki. Ezért fontos, hogyan készül a pávtesoport a mostani idők feladataira. G. Molnár Ferenc 1979. november 6., kedd
