Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-27 / 277. szám

ÖTLETPARÁDÉ KÉPERNYŐ ELŐTT Anyám könnyű álmot ígér Sütő András napiójegyzé- teinek az Indítása az édes­anya) kérlelés, hogy: „írhat­nál rólunk Íj* valami köny­vet I" Az anya akkor azzal nógatta, vigasztalta a fiát, hogy ha az igazat és gondot megírja, akkor könnyebb lesz az álma. „A könnyű ál­mot anyám naphalatíáskor ígérte meg a cöveklébú asz­talnál .,, ” — írja a költő a napló „biztatójában". Nem titkolom, Sütő And­rás írása, naplója megjele­nése óta egyik kedves köny­vem. Most, miután a tévé­játékot megnéztem, megint csak elővettem ezt a nem is olyan vaskos, de tartalmában súlyos kötetet. Annál is In­kább tettem ezt, mert a já­ték elején a Sütő-levél sze­rint bizalmat kaptak a mi tévéseink az írótól. Az olvasmányélmény bir­tokában a tévéjátékra vára­kozásban azon tűnődtem, hogy fogja majd a rendező Sík Ferenc és a dramaturg Katona Márta áttenni a kép­ernyőre aZbkat a nagyívű gondolatokat, amelyeket a napló az elbeszélt apró tör­ténések, életképek, családi és falusi közösség külszíne alatt nyújtott át az olvasó­nak, mindig is megmutatni akarván az alkalomszerűben azt, a gondot, amit az anyja is a lelkére kötött. Ez a stúdió —. munka, stúdió — felvétel száraz és szikkadt légkört adott ah­hoz a közölnivalóhoz képest, amj ebben a Sütő-naplóban „meg van írva”. Azt bizo­nyos erejű képzelettel elhi­szem, hogy ezt a szürke, zárt teret fénnyel-ezzel- amazzal ki lehet tágítani és el lehet hitetni Pusztakama» résként, hogy ezek a fejfá­tól az asztalig terjedő négy­zetméterek jelezhetik a ki­csinyke Pusztakamarást és a renjaboruló borús eget. De ahhoz az kell, illetve kellene, hogy necsak az író testi mivoltában jelenjék Itt meg, kőrülhordoznl atyafi* ságos tekintetét és Idetarto- zását, hanem a lelke Is ki­fessék, Nemcsak egyes mon­datai, amelyek ízesek és megvesztegetőek, hanem úgy és olyan összetartozással, hogy a kép ne csak az apró eseményeket mutassa be, hanem azt is, amire ezt a a pusztakamarási világot a •sorsa kényszerítette: átélni a folytonos változásban, a derékpróbáló tragédiában és az életet továbbjuttató fe­gyelemben a szereletet, az összetartozást. Sík Ferenc és dramaturg­jában két szándék nyilván­való ezúttal. Azt akarták a sokfelé és mélyreágazó írás­ból elénkállítani, ami szá­munkra, a hazai tévénézők számára is elárul valamit a Mezőség népéről, erről az önmagát pazarló és szívós fajtáról. így Inkább a jóke­délybe mártott jelenetek fo­rogtak elénk, néha nem is rosszul, hogy hangulati vál­tást — feloldást adjanak azokra a párbeszédekre-mo- nológokra. Így aztán sok he­lyütt csak a felszínt kaptuk, a jelenetek pedig válogatás­nak tűntek. Egy példával érzékeltetném, hol, s mikor olvas „színházi módon” Sík Ferenc Sütő könyvében. A Félszárnyú asszonyok című fejezetben a gyerekkori menyasszony Öreganyja az­zal fejezi nagy rnorfondíro- zását az életről, hogy: „Azért mégis levágom a tyúkot...” Az öregasszony kimegy a szobából, és ezt a jelenetet Sütő egy ilyen mondattal jámborítja meg: „Nézzük egymást úgy, ahogy vagyunk, a gyümölcsös hajlamaink­kal". Ebből a gyümölcsös hajlamból aztán egy fino­mabb fogalmazású ágyjele­net kerekedik. Azoknál a részeknél, ahol a család és a falu közösségi egymásrautaltsága. bűnben és bajban való egysége ke­rekednék ki, mindig félig fénylik a képekben az a he­vület, amely az írót átjárja. Mondanám is olykor, hogy egy kicsit siessenek már az irammal a színészek, mert minél többet szeretnék hal­lani az író gondolataiból. És ez a nézői sürgetés a ma­gyarázata annak, hogy ilyen írásmű ismeretében mekko­ra igényeket táplálunk „a képi szöveggel” szemben. Törőcsik Mari és Szabó Sándor légkört hoztak ma­gukkal, amikor az egyszerű­ségében is fontos élményt közllk. hogy Itt van a fiuk. aki felülről nézheti az Ő vi­lágukat, büszkék is rá, be is számolnak neki erről-ar- ról, sohasem feledve el azt a viszonyt, ami a szülő meg a fia között van. Páger Antal szoborszérűen mintázta meg a prófétai lel­kű nagyapót és talán a tartása, az arcrebbenései a legjobban közelítették meg azt a lelket, amely az írás­ból magasba röppen. Ügy érezzük, ezt a naplót nem regényesfteni, inkább újra meg újra felfedezni kell. Olvasni. De ha képi nyelvre akarják átvinni, az író által felfedezett világ teljes megjelenítésére kell törekedni, Ügy, ahogy 6 el­gondolta. Ha SütŐ-írást té- vésítünk, azt kell adnunk, amit az író a világba bele­látott. Ettől lesz szép és Igaz. Farkas András Szövetkezeti népi zenekarok találkozója Gyöngyösön Nevettetni tudni keli Huszonöt eves a Gyöngyösi Játékszín Méltóan a jubileumhoz, a Gyöngyösi Játékszín az idén már többször lépett a kedves közönség elé és ez a mosta­ni jelentkezése sem az utol­só ebben a sorban. A törek­vésük az volt, hogy vala­miféle összegezését érzékel­tessék annak a huszonöt év­nek. ami mindenképpen nagy idő egy műkedvelő együttes életében. Miután korábban is, nem is egyszer mutattak be sza­tirikus összeállítást, a mos­tani fellépésükkel is ezeket a perceket idézték fel és idézték meg. ötletben most sem voll hiány, még akkor sem, ha néhány korábbiról letörölték a port, de ezeket is időszerűvé tették. Ilyen volt önéletrajzuk bemutatá­sa. vagy találkozás a városi rangot adó Róbert Károllyal. Az öteletek játékosságához most elegendő erőt is tud­tak felsorakoztatni. A meg­valósítás tehát nem bicsak- lott ki, noha időnként az énekesek hangbiztonsága za­varó volt. Dehát a műked­velőnek ezt meg lehet bo­csátani, el kell nézni. A jó fül különben is adottság kérdése. Az sem nagy ügy ilyenkor, ha a színpadon va­laki nem tud mit kezdeni a kezével, olykor még a saját lába is akadályozza a moz­gásban. A lényeg az. hogy szfvvel-lélekkel játszik, hisz abban, hogy amit csinál, az hasznos, az jó azoknak is, akik nézik és jó neki is, aki élvezi ezt a játékot. Néhány személyre most is fel kellett figyelnünk a „ré­giek!’ mellett. Ez az állandó felfrissülés, ez a fiatalokkal való „megújulás” azt is jel­zi, hogy az amatőr színész­kedésnek. a műkedvelésnek ma is van utánpótlása, sze­replőbázisa. Tehát kell és érdemes műkedvelösködni, ha van egy olyan személy Is, aki erre szinte az életét tet­te fel, mint amilyen Jankó­ul ts Jenő, a Játékszín „el- nyűhetetlen” szellemi mecé­nása. Nyugodtan mondhat­juk: nélküle nem ért volna el létezésének negyedszáza­dához Gyöngyös munkás színjátszó csoportja. . Eddig is érintettük már, milyen élményeket hagyott bennünk az előadás, most mégis néhány mondatot még erről. Jól szórakoztunk, Időnként, nemcsak jókat mo­solyogtunk, hanem nagyokat is nevettünk. Tetszett ön­maguk karikfrozása, főként az irodalmi színpad korsza­kának „ferde tükre” és a gyöngyösi szüreti napokról szóló magánszóm, Nagyon jó játéknak tapsolhattunk a „KZBtír"-jelenetsorban. Voltak percek, amikor tel­jesen átadhattuk magunkat a szellemes ötletekből faka­dó jó tempójú vidámkodás­nak, ami mögött azonban a szatíra nehéztüzérségének torkolattüzei villantak fel. Ezek a percek valóban any- nyira jók voltak, hogy egyet­len hangulatban oldódott l'el a nézők és a játékosok csapata. Jó volt ez az előadás ap­ró kis sutaságaival együtt is. Ennék a ,,jó”-nak az in­tenzitását a jelenlévők rea­Mini már hírül adtuk, im­már másodszor került sor idén a Hatvani Galériában az országos portréiestes/.éti biernnálé megrendezésére. Ez­úttal mintegy 90 festő, szob­rász és grafikus jelentkezett olajban, ólomban, rézben, li­nóban, temperában, bronz­ban. fában fogalmazott arc­képekkel, művekkel. A kiál­lítás ünnepélyes megnyitásá­ra vasárnap került sor. Ez alkalomból a részt vevő mű­vészek számára Angeli Jó­zsef, a hatvani városi tanács elnöke adott fogadást, me­lyen megjelent többek között Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára is. A helyi művelődési házban a Pusker Imre vezette kama­raegyüttes műsora után Moldvay Győző galériavezető gátasából is mérni lehetett. És kell-e nagyobb elismerés annak, aki oda kínálja ma­gát remegő térdekkel, elszo­ruló torokkal a szétnyíló függöny védtelenségében a minden moccanását és hangját százszor nagyítóval vizsgáló nézőnek, mint az a bizonyos taps, ami akkor igazi, ha jelenet közben is felcsattan? Mert ilyen gyakorta elő­fordult ezen az estén. Miután „csapatmunka” folyt, a több mint húszta­gú együttes névsorát sem­miféle pupfr nem jelezte, ezt a kollektív összefogást mi sem akarjuk megbontani azzal, hogy egyik-másik sze­replő nevét megpróbáltuk volna kinyomozni. A csapat volt jó, illetve ebből a csa­patból olykor .egyik-másik jobb volt, mint a többi. Vé- gülis: a jubiláló Gyöngyösi Játékszínt köszönthettük ezen az estén a teljesítményt értékelő záró vastapssal. G. Molnár F. mondott köszöntőé, majd Bes­senyei Ferenc, Kossuth-dijas kiváló művész ünnepi megnyi­tó szavai hangzottak el. Ezt követően Angeli József átad­ta a díjakat és a kitüntető diplomákat. Arany diplomát és fődíjat kapott Vecsési Sándor festőművész és Bőr­öd* Tibor szobrászművész, második díjat és ezüstdiplo­mát Bráda Tibor festőmű­vész. bronzdiplomát és har­madik díjat Janzer Frigyes, Mészáros Mihály, Györfi Sándor szobrászművész és Záborszky Gábor grafikus- művész. Pro Arte Hatvantensi em­lékérmet nyújtottak át' Tóth Sándor, Giczy János és Mi- kus Sándor művészeknek. A tárlat december lfi-lg látogatható.-------;--------------------------------;-----------------------------------------------­M ásodik portréfestészeti biennale Arcok és sorsok Megnyitó a Hatvani Galériában Musztaj Karim: Hosszú­hosszú gyermekkor* — részlet — A gyöngyösi győztes zenekar, '(Tudósítónktól): Hetedik alkalommal ren­dezte meg a MÉSZÖV a He­ves megyei népi zenekarok találkozóját, 1 Vasárnap a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ adott helyet a Re­ményi Ede nevét viselő ver­senynek. jáat áfész — Párád, Péter- vhsára. Eger. Heves, Gyön­gyös. Lőrinci — zenekara állt színpadra, hogy bemu­tassa tudását és játékát a bíráló bizottságnak. A részt vevő zenekarok vezetői prí- másversenyen is részt vettek. A verseny célja elősegíte­ni a zenekarok szakmai fej­lődését, színvonalasabb já­tékra törekedni a szövetke­zeti vendéglátásban. Egy-egv OíMsmMj 1U79. november 27., kedd Báder József vezotéscvel zenekar huszonöt perces pro­dukciót mutatott be, amely­ben népdalcsokor, nótacso­kor és különböző zenekari számok szerepeltek. A verseny befejeztével a zsűri döntése alapján első helyezést ért él a gyöngyösi áfész zenekara megelőzve az egri és a hevesi szövetkezeti zenekarokat. A prímásver­seny győztese az ugyancsak gyöngyösi Báder József lett. A második helyezett Danyi József egri, a harmadik pe­dig Farkas József a hevesi zenekar vezetője. A MÉSZÖV oklevélben és értékes jutalomban részesí­tette a helyezetteket. Este a győztes zenekarok és prímások gálaműsort ad­tak. amelyen fellépett Vörös Sári, Pécsi Kiss Ágnes, Kis Károly és Lovas Lajos fővá­rosi magyarnótaénekesek. Szabó Lajos 2. Idősebb édesanyám né­hányszor előjött. Valamilyen fiatalasszony három válljá­rom vizet hozott. A nap már nyugovóra hajlik. Az az aszalt barack már régen el­olvadt a számban. A mag meg egyszer csak csússz, le­csússzam a gyomromba, ahol semmi más nincs: csak ez a magocska csúszkál ide- oda. Még mielőtt hazahaj­tották volna a csordát, ugyanaz az asszony, aki ví­zért ment. ennivalót hozott nekünk. Bár szárazkoszton vagyok, de elütvén éhemet, vidámabban érzem magam. Megint feltelepszem arra a tuskóra. Kara Jomagol meg újra hozzálát a háncs­fonáshoz. A pányva, ha ki­húzzák, már biztos felérne a mecsetünk félholdjáig. So­kat font! — És aztán miért kell ne­ked olyan hosszú? — Itt, ebben a fészerben fogom tartani. És ha Hebi- bulla tizenhét éves lesz, ne­ki adom. — És neki minek kell majd a pányva, ha tizenhét éves lesz? ♦Musztaj Karim baskír író gyérrnékkorát idéző elbeszélt*, se számunkra egzotikusnak tűnő világba vezeti az olva­sót, ahol él még a nemzetisé­gi hagyományok szigorú rendje, és ebben még a népi hiedelemvilág. A teljes mű a Szovjet irodalom 11. számában Jolea* még. — Azt kérded, minek? Hát, ide figyelj! Szűk szemrései egyszerre szétfeszülnek, fény árad be­lőlük. Ez a fény először széles arcán árad szét, az­tán a pányván suhan végig. Ügy tűnik, mintha nem a sárga, karikás háncspányva nyújtóznék a füvön, hanem ennek az amúgy nem szép embernek a szeméből ára­dó aranysárga fény kígyóz­na ott. Szeretném kinyújtott kézzel megérinteni, de nem merem. Félek, hogy érinté­semre ellobban a misztikus fény. — Hát ide figyelj! — is­métli Kara Jomagol. A hangja most nem olyan si­pító. mint még az előbb, ha­nem öblösen ömlik elő mel­le mélyéből, azt hinné az ember, hogy énekel. Várom, hogy szem nem látta, fül nem hallotta titok táruljon föl előttem. Ö még fülel. A házból csöndőn kívül más nem hai­tik. Hebibulla még nem adott életjelt magáról. — Látod találkozik a föld az éggel — bök Kara .Joma­gol áilával a végtelen felé. — Mögötte van egy magas­ba nyúló hegy. Uralnak hív­ják. Annak a hegynek a leg­tetején van egy zúgó, sötét erdő. Abban az erdőben van egy kerek tisztás, azon a tisztáson van egv kerek tó. Ezt a tavat csak hetvenen körben állva érik körül, fe­neke mi» nincs is. Ebben Greskoviis László a tóban nincsenek halak, és nincs semmi más élőlény, mint egy arany sörényű ezüst patájú ló, Ákbuzát. Ez a ló száguld, mint a szél­vész, repül, mint a madár, a várt jövőt közelebb hozza, a múltat visszatéríti, az em­berrel emberi hangon be­szél, Isten titkait ismeri. Ilyen ez a.ló! Napéjfordulón éjjel egy órakor, amikor vi­rágba borul á mogyoró, ki- csurran a méz a hársvirág- ból, lével dúsulnak a füvek, fröcskölő sörényével átsza- kítva a víz sima tükrét, elő­bukkan Akbuzát. Ilyenkor pitymallatig füvet tépdes, nem tart senkitől, nem fél semmitől. Ha nagyon ügyes az ember, és nyakába tud vetni egy hetvenöles pány- vát, övé lehet a ló. Erre csak egy hős dzsigit képes, olyan, aki nappal látja a csillago­kat, éjjel pedig fenevadak­ra vadászik. Mindennap egy hónapot, minden • hónapban egy évet fog nőni az én fi­illusztrációja am. És amikor tizenhét éves lesz, vállára veti a hetven­öles pányvót' és elindul a táltos paripáért. Isten ke­gyelméből ez így is lesz! Ülök, és magamban irigy­kedem. Nem is rosszul in­dulnak ennek a Hebibullá- nak a dolgai! Még meg sem született, és a zúgó, sötét erdőben a kerek tó partján már füvet tépdesve legel Ak­buzát, és őt várja, sőt a ló nyakára való pányva is meg van már fonva. Aranyosan csillog a lenyugvó nap fé­nyében, hogy pontosan ti­zenhét év múlva rátekered- jék a táltos nyakára. És a most születendő Hebibulla egyszerre csak megjelenik előttem: aranyhajú, azüst- körmű hős. Lám, őt várjuk mi most! Befejezvén történetét, Ka­ra Jomagolnak mintha ked­vét szegték volna. Remény­kedve pislantott a ház irá­nyába, és újra a pányvához látott. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom